Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

Ez történt a nagyvilágban  mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól Hegedűs András elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség 1955 június 7—8-i ülésén — Tisztéit Központi Vezető­ség! — A munkásosztály hatalom­ra kerülése óta társadalmunk­ban, népgazdaságunkban és ev.eh belül a mezőgazdaságban is mélyreható változás következett be. Történelmi jelentőségű az a tény, hogy a mezőgardaságban szocialista szektor alakult ki, amelyhez szántóterületünknek már egyharmada tartozik. Meg­indult és — a kulákság, vala­mint más ellenséges elemek minden mesterkedés ellenére — ellenállhatatlan erővel halad a szocialista mezőgazdaság kiala­kítása, ami megteremti a lehe­tőséget a mezőgazdasági terme­lőerők gyors kifejlődéséhez és kizsákmányolástól mentes, sza­bad életet, jólétet biztosít a dol­gozó parasztságnak. — Pártunk és kormányunk a gyorsan fejlődő szocialista ne­héziparra támaszkodva, népünk élelmiszerekkel való jobb ellá­tása, népgazdaságunk fejlesztése érdekében nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Az 1953 decem­beri határozat intézkedéseinek megvalósítása nyomán a mező- gazdasági termelés sok ágaza­tában, kiváltképpen a kukorica- és zöldségtermelésben, a sertés- és baromfitenyésztésben erőtel­jes fejlődés indult meg. — A mezőgazdaság egészsé­ges fejlődését azonban hátrál­tatták és sok tekintetben meg­akasztották a pártunkban és ál­lamapparátusunkban főveszély- lyé vált népellenes, jobboldali nézetek, amelyek egyaránt kárt okoztak a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében és a mező­gazdasági termelés általános fel­lendítésében. — Pártunk Központi Vezető­ségének márciusi és áprilisi ha­tározata döntő csapást mert ezekre a népellenes nézetekre, nyomatékosan aláhúzta, hogy csak a lenini hármas jelszó kö­vetkezetes alkalmazásával, — a szegényparasztságra támaszkod­va, szilárd szövetségben a kó- zépparasztsággal, harcolva a ku­lákság ellen — lehet megvalósí­tani a munkás-paraszt szövet­ség megerősítését. — A párt és a munkásosztály azonban nem tudná megszilár­dítani befolyását a középparaszt­ság között, ha a szegénypaíaszt- ságra támaszkodva nem folytat­na következetes, mindennapi harcot a kulákságnak a dolgozó parasztokra gyakorolt befolyása megsemmisítéséért. A jobboldali nézetek — figyeímenkívül hagy­va az osztáiyharc éleződését — gyengítették a kulákság elleni hárem és lehetőséget adtak a kulákság politikai befolyásának megnövekedésére, és gazdagodá­sára is. Most az a tennivalónk, hogy elsősorban politikai mun­kával leleplezzük, elszigeteljük, s határozott gazdasági intézke­désekkel visszaszorítsuk a ku~ Iákságot, ez egyik legfontosabb előfeltétele a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok sikeres megoldásának. Pártunknak és kormányunk­nak a helyes lenini politikát követve a faluban két egymás­tól elválaszthatatlan, egymással egységet alkotó feladatot kell megoldania: győzelemre kell vinnie a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének ügyét és ezzel egyidőben fel kell lendí­tenie a mezőgazdasági termelést. Tisztelt elvtársak! Pártunk előtt a falun népi demokráciánk fejlődésének mostani szakaszá­ban legfőbb feiadat a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, á dolgozó parasztok kisüzemi gaz­daságainak egyesítése, az ön­kéntesség alapján, szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba. E fel­adat sikeres végrehajtása ad le­hetőséget a mezőgazdáságban a munka termelékenységének gyors növekedésére és arra, hogy megszűnjék az az ellent­mondás, amely a gyorsan fej­lődő szocialista ipar és az egy helyben topogó mezőgazdaság között fennáll. A termelőszövetkezeti mozga­lom megfelelő ütemű fejlődésé­hez pártunk III. kongresszusa határozatának megvalósításához mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy végrehajtva a Köz­ponti Vezetőség márciusi és áp­rilisi határozatait, szétzúzzuk a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését akadályozó, mindenek­előtt Nagy Imre elvtárs álltai képviselt káros jobboldali néze­teket. Elsősorban azokkal a né­zetekkel kell szembeszállnunk, amelyek szerint a kis- és kö­zépparaszti gazdaságok a maguk módján szintén a szocializmus irányába fejlődnek és a népi de­mokrácia viszonyai között töme­gesen és évről-évre képesek rendszeresen bővített újrater­melésre. Ezek a nézetek a ter­melőszövetkezeti mozgalom el­len irányultak és hirdetőik — szemben a kongresszus határo­zatával — a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének látszóla­gos elnapolását, ténylegesen azonban a napirendről való tel­jes levételét szorgalmazták. A kisárutermelés fejlődéstür- vényeinek meghamisítása, a kis- és középparaszti gazdaságok termelési lehetőségeinek túlér­tékelése antimarxista álláspont. A kis- és középparaszti gazda­ság, mint Lenin megállapította, a proletárdiktatúra viszonyai között is napról-napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőségei ad a kizsákmányolás és a spe­kuláció különböző formáinak újjáéledésére, sőt erősödésére. A kis- és középparaszti gaz­daságok természetesen fejlőd­hetnek a szocializmus irányába, de nem automatikusan és nem a kiséruíermelés keretei között, ahogy azt mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs és mások állítot" ták, hanem a párt és a kor­mány tudatos, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irá­nyuló politikai, gazdasági és szervező munkája eredménye­képpen olymoden, hogy az Ön­kéntesség elve alapján fokoza­tosan szövetkezeti, nagyüzemi gazdaságokba egyesülnek. Pártunknak és kormányunk­nak a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében nagyará­nyú politikai és gazdasági szer­vező munkát kell végeznie, hogy — fokozatosan gyorsítva a ter­melőszövetkezetek fejlesztésének ütemét, 1960-ra a termelőszö­vetkezetek szántóterülete az or­szág szántóterületének a többsé­gét tegye ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen helyes útja az, amelyet Lenin dolgozott ki szövetkezeti tervében és amelyet Sztálin fejlesztett to­vább. Ezen az úton győzött — a világon először — a Szovjet­unióban a szocializmus és létre­jött a világ legfejlettebb és leg- gépesítettebb szocialista, nagy­üzemi mezőgazdasága. A lenini utat követve nem szabad megismételnünk azokat a hibákat, melyeket 1953 júniusa előtt számos esetben .elkövet­tünk és mindenképpen biztosí­tanunk kell a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztése egyik legfontosabb elvének, az önkén­tességnek a betartását. A kény­szer és erőszak útján létrehozott szövetkezetek a gyakorlatban csak hátrányt jelentenek. Pártunk és kormányunk nem­csak, hogy kényszert nem alkal­maz a szövetkezetek szervezésé­nél, hanem továbbra is segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy növel­hessék termelésüket és biztosít­ja, hogy szorgalma« munkájuk számukra megfelelően gyümöl­csözzék és nem tűri, hogy bárki is — elferdítve pártunk politi­káját — e tekintetben zavart keltsen a dolgozó parasztság so­raiban. Az önkéntesség elvének azon­ban semmiféle köze nincs ahhoz az »elmélethez«, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése minden különösebb erő­feszítés nélkül, automatikusam megy végbe. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csakis a párt— és a népi demokratikus állam céltudatos, politikai és gazdasági szervezőmunkájával jöhet létre. E nélkül a szocia­lizmus ügye nem győzhet a me­zőgazdaságban. A szocializmus győzelmét a falun megkönnyíti, hogy a Szov­jetunió tapasztalatainak felhasz­nálásával hazánkban is kiala­kult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős formája, amilyen a mezőgazdasági terme­lőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti össze a népi demokra­tikus állam általános és a dol­gozó parasztság egyéni érdekeit. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek politikai, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt a továbbiakban is összehasonlít­hatatlanul nagyobb segítséget és támogatást kell, hogy kapjanak, mint a szövetkezetek egyszerűbb típusai, vagy a különféle társu­lások. Az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztság egy része azon­ban nem egyszerre választja a régitől leginkább eltérő, legfej­lettebb szövetkezeti formát, ha­nem kezdetben olyan átmeneti megoldásokat tesz magáévá, amelyek kevésbé térnek el a számára megszokott, régi gaz­dálkodástól. Pártunk és Kormá­nyunk ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdeké­ben n szövetkezésnek egyszerűbb formáit is segíti. Továbbra is támogatni kívánjuk a gyakortat- ban bevált I. típusú termelőszö­vetkezeti csoportokat, valamint a különböző termelési társuláso­kat, amelyek elsősorban a töití- művesszövstkezetek keretében alakultak és működnek. Sőt, rtiég a legfejlettebb típusú szö­vetkezetben is fenn kell tarta­nunk a szövetkezésnek azokat a vonásait, amelyek — .mint a földjáradék fizetése, a bevitt ál­latok és felszerelések értéke egy- reszének az alapszabály-szerinti visszatérítése — könnyebbé és érthetőbbé, éppen ezért elfogad- hatóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, köztük a középpa­rasztok számára is. A termelőszövetkezetek növe­kedése és az új termelőszövet­kezetek alakulása már ez év őszén elkerülhetetlenül napi­rendre tűzi a belépő dolgozó pa­rasztok földjének összevonását olyan táblákba, amelyeken nagy­üzemi szövetkezeti gazdálkodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó parasztok nagyobb számban ter­melőszövetkezetekbe lépnek — ott egész községre kiterjedő földrendezés, j illetve tagosítás nélkül az új és megnöveke­dett termelőszövetkezetek föld­jei szétszórt kis parcellákban maradnának és így a szövetke­zés előnyeit nem lehetne ki­használni. (A folytatást legközelebbi számunkban közöljük.) PAílTHIR. Felhívjuk valamennyi alap- szervezet vezetőségét, hogy e pártnapokat június 39 és július 5 kozöít tartsák meg. A pátinap- éíőitésEÍtő időpontjáról értesítjük az elvtársakat. Kecskemét Városi Párt-végrehajiúáiíottsáu MOSZKVA. A Szovjetunió Minisztertanácsa kinevezte az ENSZ sanfranciscói jubileumi ülésszakán részvevő szovjet küldöttség tagjait. A küldöttség tagjai a követke­zők: V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese, és a Szovjetunió kül­ügyminisztere (a küldöttség ve­zetője), N. T. Fedorenko külügy­miniszterhelyettes, G. N. Zarubin washingtoni szovjet nagykövet, A. A. Szóboljev, a Szovjetunió ENSZ-ben működő állandó képviselője. A küldöttség ta­nácsadóiul Sz. K. Carapkint, B. M. Volkovot és M. A. Harlamo- vot nevezték ki. MOSZKVA. A francia—szovjet szakszervezeti bizottság negyedik ülésszakára és a CGT 30. kon­gresszusára L. N. Szolovjev, a Szovjetunió Szakszervezetei Köz­ponti Tanácsának elnökhelyet­tese vezetésével szovjet szakszer­vezeti küldöttség utazott repülő­gépen Moszkvából Párizsba. BERLIN. A Német Béketanács közölte, hogy a nyugatnémetor- szági békemozgalom képviseleté­ben 150 tagú küldöttség vesz részi a június 22-én kezdődő helsinki béke-világtalálkozón. BELGRAD. A Narodna Armija című lap megjegyzéseket fűz a szovjet—jugoszláv kormánynyi­latkozathoz. A többi között eze­ket írja: — A jelenlegi nemzetközi helyzetben ez a nyilatkozat kétségkívül az egyik legna­gyobb hozzájárulás a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyéhez, komoly bizonyítéka annak, hogy az államok közötti megegyezés módszere a legjobb módszer a vitás kérdések megoldásánál. KAIRÓ. Az Egypte Nouvelle című folyóirat cikket közöl, A budai Rózsadomb legna­gyobb iskolájának tornaiéi mé­hen, melybe 500 személy is be­férne, kissé elfogódottan ül az a kis pirosnyakkendő s iskolás­csoport, a Kecskeméti Zenei Ál­talános Iskola t/a. osztálya, amely Budapestre utazott bemu­tatni, milyen eredményeket le­het elérni az általános iskolai oktatásban az ilyen újtípusú is­kola módszereivel. A szakembe­rek és vendégek sorában ott ül Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Járdányi Pál, Rossa Ernő Kos- suth-díjas zeneszerző, Ádám Jenő, Gárdonyi Zoltán zeneaka­démiai tanár, a Népművelésügyi Minisztérium, az Oktatásügyi Minisztérium, a Népművészeti Intézet egy-cgy képviselője és sokan mások, akik az új iskola­típus egyéves eredményeit altat­ják lemérni. A kis pajtások le nem veszik a tekintetüket a tábláról, Ne- messzeghy Lajosné már kottázza a vizsgatételt, egy ismeretlen dallamot, melyet Bárdos Lajos nyújtott át. Márta néni leteszi a krétát! »Nézzétek végig, olvassátok ma­gatokban a dallamot és aki már le tudja énekelni, jelentkezzék!« — mondja a szokott módon. Hárman is azonnal nyújtják a kezüket. Hibátlanul szárnyal az énekük. Egyre többen jelentkez­nek. A közös kottaolvasás és éneklés után hátaífordítva a táblának, fejből szolmizálják a néhány perccel azelőtt megismert dallamot. Kitűnően. Most kottaírás következik. A Bárdos Lajostól kapott pen­taton dallam hangjait írja fel belükkel Márta néni. Megadja az utasításokat, a pajtások hoz­záfognak a betűvel jelzett dal­iam lekoltázásáhcz. A szakértő közönség jóval izgatottabb, mint a kicsik, akik. mindennap gya­korolt, biztos tudásukat mutat­ják. Öt perc telik el csendben es a félosZVUy már elkészült. Kodály Zoltán nézi át a füsete­amely ismerteti, milyen vissz­hangot keltett az arab országok­ban és a világ közvéleményében a Szovjetunió Külügyminisztériu­mának a Közel- és Közép-Kelet- biztonságára vonatkozó nyilat­kozata. A cikk megállapítja, hogy a nyilatkozat igen élénk érdeklő­dést keltett a közei- és közép­keleti országokban. A cikk visszautasítja bizonyos londoni és washingtoni körök­nek, valamint ezek ankarai és bagdadi kövétőihek kísérleteit^ amelyekkel »fehérre próbálják mosni a zsaroláte és a fenyege­tőzések politikáját«, amelyet a Nyugat a közel« és középkeletí országokkal szemben folytat. DZSAKARTA. Az Antara hír­ügynökség közli, hogy Dzsakar- tában befejeződött az úgyneve­zett Dél-Molukkl-Szigeti Köztár­saság 12 volt miniszterének perei Mint ismeretes, ezek a szemé­lyek az imperialista körök uta­sítására igyekeztek elszakítani a Dél-Molukki-szlgeteket az Indo­néz Köztársaságtól. A volt mi­nisztereket, élükön Manáhutu elnökkel, három—tíz évi börtön­re ítélték. RÓMA. Alfredo Corrias, Szardínia tartományi kormány­zatának keresztény-demokrata elnöke szerdán lemondott meg­bízatásáról és parlamenti tagsá­gáról. Lemondó1 levelében, ame­lyet szerdán a Szárd parlament üléstermében félolvastak, élesen Vádolja a Scélba—Saragat-kör- mányt és a Keresztény-Demo­krata Párt vezetőit, hogy po­litikájukkal és pártintrikéikkal mindenféleképpen akadályozzák Szardínia gazdasági fejlődését, súlyosan megsértve a sziget ön- kormányzati statútumát és az abban foglalt ’alkotmányos kö­telezettségeket. két, melyeket a kis pajtások egymásután elÇje raknak. A zenei órák után számolás és olvasás következik. Kará­csony Kálmánná vezetésével egymásután oldják meg felada­taikat a gyermekek, bebizonyít­va, hogy a közismereti tárgyak tanítására jótékony hatást gya­korol a zenei irányú nevelési Nagyszerűen sikerül a népi tánc­óra is. Ezt a tantárgyat a két budapesti zenei általános iskolai — amely szintén megjelent a bemutatóén cgy-egy osztályávali még nem alkalmazza. A kecs­keméti bemutató alapján jövőre ők is tantervbe veszik. Befejezésül a kis zenekar lép dobogóra. Tagjai 9—11 éves paj­tások. Bartók—Weiner: Magyar népdalsorozatából játszanak. Jár­dányi Pál zeneszerző a bemu­tató után megjegyzi: »Bámulatos érettséggel szólaltatták még a műveket!« A kis kecskeméti csoport ki­vonulását ütemes taps kíséri* a lelkes arcoàskâkon a jól vég­zett munka öröme csillog. Amíg a pajtások az udvaron játszanak és elfogyasztják az ebédet, folyik a megbeszélés. Bárdos Lajos 'megállapította: be­igazolódott a tény, hogy a zenei többletórák a közismereti tárgyak eredményessépét is fokozzák. Külön kiemelte a növendékek szép és értelmes kottaírását. Kodály Zoltán zárja be az ér­tekezletet azzal, hogy felkéri az Oktatásügyi Minisztériumot, ál­lítson fel a Jtövetkező években minél több zenei általános iskolát a kecskeméti példáról Hangsúlyozta, hogy ez nem a zenei körök égyoldalú óhaja, az az igény sürgeti, amely a dol­gozó tömegekből indul ki, akik falun és várokon egyaránt érteni és szeretni dkarják a zenét és zeneműveket. Csak így lehet a zene és a isfiei kultúra valóban mindenkié. H, J, Budapesten mutatta be tudását zenei életünk kiválóságai előtt a Kecskeméti Zenei Általános Iskola L osztálya

Next

/
Thumbnails
Contents