Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-07 / 132. szám

Erős párlszsrvezelcl minden termeFcszôveîIcezetbe A tervszerű tagfelvétel alapja annak, hogy még ebben az évben minden termelőszövetkezetben erős pártszervezet legyen d baráti országok életéből Épül us Albán Népköztársaságban as első hat• és gyiunölcskouservkamhntát A jobboldali elhajlás ká­rosan hatott a termelőszövetke­zetekben folyó pártépítő mun­kánkra is. Elvonták figyelmün­ket a termelőszövetkezetek párt- szervezeteinek számszerű erősí­téséről és új termelőszövetke­zeti pártszervezetek alakításá­ról. A termelőszöy/etkezetekben folyó pártépítési munka elha­nyagolásának komoly figyelmez­tető jelei vannak a bajai járás­ban is. Huszonnégy olyan ter­melőszövetkezeti csoportunk van (többségük I-es típusú), mely­ben nem volt pátszervezet. A termelőszövetkezetekben fo­lyó pártépítési munka elhanya­golását mutatja az is, hogy 11 olyan termelőszövetkezeti párt- szervezetünk van, ahol tagjelölt egyáltalán nincs. Ez azt mutat­ja, hogy ezek a termelőszövet­kezeti pártszervezetek becsukták kapuikat és nem igyekeznek so­raikat friss erővel a legjobban dolgceó termelőszövetkezeti ta­gokkal erősíteni. Sajnos, falusi párttitkár elvtársaimk és maga a járási pártbizottság sem figyelt fel kellő időben ezekre az egész­ségtelen jelenségekre. Pedig szá­mos olyan termelőszövetkezeti tagunk van, akik jó munkával a párt termelőszövetkezeti poli­tikája melletti harcos kiállással már 1953 őszén kiérdemelte, hogy felvegyük a párttagság sorába. Erős és jól működő párt- szervezet nélkül nem lehet gaz­dag, állandóan fejlődő, egészsé­gesen működő termelőszövetke­zetről beszélni. Az élet ezt szám­talan termelőszövetkezet példá­ján keresztül beigazolta. A csá- volyi Uj Élet Termelőszövetke­zetben például a háztáji gazda­ságok ügye nagyon kínosan és vontatottan és csak a pártszer­vezet közbelépésével rendező­dött. A közgyűlésen a háztáji föld rendezése három órás vita után sem lett az alapszabály előírásainak megfelelően el­döntve. Amikor a termelőszö­vetkezeti pártszervezet vezetősé­gi tagjai és a párttagok közül többen feálltak és elmondták a hatvanhárom háztáji gazdaság rendezését ellenző csoporttag­nak, hegy a túlzott háztáji gaz­daság mennyire alapszabályelle­nes és mennyire káros a szövet­kezetre és csali látszólag elő­nyös a tagságra, mert a fő jöve­delem a közösből ered, s egysé­gesen határozottan követelték az alapszabály betartását, ne­gyedóra alatt rendeződött ez a kérdés. Nemcsak a háztáji föld rende­zésében, hanem a termelőszö­vetkezet életének minden moz­zanatában ki kell fejlődnie a párt helyes segítésének, a párt­tagság egységes állásfoglalása és cselekvése alapján. Ez mutatja meg azt, hogy egy-egy termelő­szövetkezeti pártszervezet meny­nyire erős. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet elérni azt, hogy még eb­ben az évben minden termelő­szövetkezetben erős pártszerve­zet legyen? Megvan-e ennek az alapja? Ha a termelőszövetke­zetek tagságának politikai fej­lődését, a közös munkába való részvételben megnőtt aktivitá­sát, a közös vagyon növekvő védelmét, pártunk politikája mellé való szilárdabb tömörülé­sét vizsgáljuk, igennel kell vá­laszolnunk. Másrészt ha figye­lembe vesszük azt, hegy csak­nem minden olyan termelőszö­vetkezeti csoportban, ahol jelen­leg nincs pártszervezet, van egy­két párttag, már ez is alapot ad ahhoz, hogy minden termelő- szövetkezetben létrehozhassuk a pártszervezetet. Helytelen gyakorlat egyes pártszervezeteinknél, hogy vár­ják az önként jelentkezőket, ,akik be akarnak lépni a pártba. Ha van ilyen, akkor van tag- és tagjelöltfelvétel, ha nincs, ak­kor nem vesznek fel se tagot, se tagjelöltet. Ritka eset az is, hogy a pártszervezet foglalkozik a munkában, termelésben, ál­lampolgári kötelezettségek telje­sítésében élenjáró dolgozókkal s neveli őket, hogy a párttagra jellemző vonások kifejlődjenek bennük. Helytelen, ha a terme­lőszövetkezeti tagságot általá­nosságban vizsgálják a pártépí­tési munka szempontjából, mert gyakran azt állapítják meg, hogy nem tudnak tagjelöltet felvenni. A helyes az, ha min­den egyes termelőszövetkezéti tagot egyenként bírálnak el. A csávolyi Uj Élet Termelőszövet­kezetben például ilyen helytele­nül, általánosságban vizsgálták a szövetkezet tagságát és úgy látták, hogy nem lehet közülük tagjelöltet felvenni. Amikor azonban személyenként foglal­koztak a tagokkal, kiderült, hogy három olyan dolgozó is van, akit fel lehet és fel kel­lett volna már régen venni a pártba. Járási pártbizottságunk részé­ről is fel kell számolnunk a tag- és tagjelöltfelvételnél azt a helytelen módszert, hogyha a felsőbb pártszervek figyelmezte­tésére növelni akarjuk a párt­tagság számát, akkor egy-két nap alatt vagy egy hét alatt, hogy úgy mondjam, »tagot vagy tagjelöltet csinálunk egy-egy dolgozóból.« A sikeres pártépítő munka érdekében ki kell küszö­bölnünk a kapkodást és fel kell számolnunk a várakozást, a vélet­lenre várást s helyette céltuda­tos, tervszerű munkát kell meg­honosítanunk. A nemrég alakult községi pártbizottságokra és pártvezető­ségekre most az a feladat vár, hogy teljes odaadással segítsék minden termelőszövetkezetben létrehozni s a meglévőkben is tovább erősíteni a pártszerveze­tet. Ettől függ termelőszövetke­zeteink fejlődése, megszilárdu­lása, a nagyüzemi gazdálkodás fölényének biztosítása. Tóth István, a bajai JB. PTO. vezetője. Vlora kikötőváros peremvidé­kén gyors ütemben épül a hal­és gyümölcskonzervkombinát, az albán ötéves terv egyik nagy alkotása. Ez a tervépítkezés jelentős mértékben növeli majd az albán élelmiszeripar termelé­sét. A vlorai kombinát nemcsak a belső szükségleteket elégíti ki üzembehelyezése után, hanem még kivitelre is termel majd. Népgazdasági jelentősége már azért is igen nagy, mert lehető­vé teszi az albán halászok gazdag zsákmányának, valamint a változatos albán gyümölcsök­nek a feldolgozását. Az albán tengerparton rengeteg a gyü­mölcs és a partmenti vizeken igen intenzív halászat folyik. A vlorai kombinát építke­zése rohamosan halad előre. Hatalmas gépek törik az építke­zéshez szükséges követ, elektro­mos meghajtású betonkeverő­gépek ontják a habarcsot. Hosz- szú sorokban érkeznek a teher­gépkocsik, amelyek a különböző építőanyagokat hozzák. A kombinát teljes gépi fel­szerelését a Német Demokratikus Köztársaság biztosítja. Az építők lelkes munkaversenyben dol­goznak és napi előirányzataikat átlagosan 35—40 százalékkal teljesítik túl. Szemlátomást emelkednek a falak, egyre lenyűgözőbb méretekben bonta­koznak ki az új kombinát kör­vonalai. Az egyesült Április 4-e TSZ első a tavasai munkákban Kiskunmajsán A kiskunmajsai Vörös Csillag és Petőfi Termelőszövetkezet évekig külön-külön dolgozott, de alig haladt valamire. Végül rájöttek ennek okára. Ugyanig az egyik szövetkezetben sok a kalászos vetés, a másikban meg a szőlő. így egyik munkaerő- felesleggel rendelkezett, a másik pedig szűkölködött munkás­kézben. A helyi pártbizottság és a tanács úgy vélekedett, hogy itt az egyesülés oldaná meg legjobban a bajokat. Az egyesülés óta nem küzd már munkaerőhiánnyal egyikük sem és sokkal szakszerűbben gazdálkodnak. A tavaszi vetéseket elsőnek végezték el a községben, náluk halad legjobban a nö­vényápolás is és már az aratásra készülnek. A szövetkezetben üzemi konyha is működik. Mindez annak köszönhető, hogy a kiskunmajsai pártbizott­ság és tanács folyton figyelemmel kíséri a termelőszövetkezetek munkájút, életét s ahol segítségre van szükség, mindjárt meg is adja. Neményi József, Kiskunmajsa. Építik a ha)Konzervgyárai. Albánia igen gazdag népviseleti hagyományokkal rendelke­zik, amelyek igen különbözők az ország egyes vidékein. — A képen: női népviselet a fieri járásból. Ezt a ruhát a nők csak ünnepnapokon és házasságkötésük napján viselik. „Huss százalékot visszaadunk66 Estbe hajlott már az idő, ami­kor vége lett a taggyűlésnek a Bányászati Berendezések Gyárá­ban. Bibék Béla, pártcsoportbi- zalmi egyedül ballagott hazafelé. Gondolatai újra, meg újra insz- szatértek a taggyűlésre ... A la­za normák megdrágítják a ter­melést ... — emlékszik Seres elvtárs, a párttitkár szavaira. — Igaza van. Lám, mi is az ékesfémtámnál (bányában, ácso- ! áthoz használják fa helyett) könnyen elérünk 150—160 szá­zalékot, de nem szóltunk, hogy laza a norma, rövidebb idő alatt meg tudnánk csinálni. Pedig tehettük volna, hisz magunk is éreztük... Nekünk, kommu­nistáknak kell cselekedni, s meg­értetni, hogy a jelenlegi helyze­ten változtatni kell. Míg gondolatait így összegezte, közben hazaért. Gyermekei már várták, nyakába ugrottak. Meg­vacsoráztak, majd addig játszo­gatott gyermekeivel, amíg fele­sége ki nem mondta: a megmá­síthatatlan szót: aludni, gye­rekek. Bibók Béla nem feküdt le, elgondolkozva maga elé nézett■ — Van még egy kis dolgom t— mondta a feleségének. Az asszonyka belenyugodott és ő is nyugovóra tért« Bibók Béla ezután ceruzát vett elő, s számolni kezdett. — Ha az ékesfémtám norma­idejéből 20 százalékot vissza­adunk, így is meglesz a 130 szá­zalék. Mégis, jó lenne pótolni a 20 százalékot! Egy kicsit jobban szervezem a munkát, az 5 szá­zalék. Ha jobb az anyagelőkészí­tés, az megint 5 százalék, egy­két ésszerűsítés, az is legalább 5 százalék, s már meg is van a 20 százalék. Számadását még egyszer tüzetesen átvizsgálta, s megnyugodva pihenni tért. Másnap reggel, azaz a múlt hét szombatján, jóval a munka­idő előtt összehívta a brigád tagjait megbeszélésre. — Elvtársak! Tudjátok, hogy üzemünkben is meglazult a bér­es normafegyelem, elavultak a normák. Éppen ezért nekünk is tenni kell egyet-mást. Jórészt ékesfémtámot készítünk. A 150 —160 százalékot mindig elérjük. Ajánljuk fel, hogy 20 százalékot visszaadunk az eddigi normaidő­ből. Ez mindnyájunk érdeke. A kis Balanyi Jancsi szólt hoz­zá elsőnek. — Igaza van Béla bácsinak. Én helyeslem. — Te könnyen beszélsz, mert őszre katonának mész, de mi, akik itt maradunk, gondolkoz­hatunk, hogyan pótoljuk a kiesett forintot? — mondja az egyik pártonkívüli. — Fejlődött az üzemünk, fejlődni kell a normának is — veti közbe a máskor hallgatag Papp Pista, a többiek ámulatá­ra. — Hát, akkor elvtársak, elfo­gadjátok? — kérdi ismét a csoportvezető. — Elfogadjuk! Még csak annyit tegyünk hozzá, hogy a többi csoportokat pedig versenyre hívjuk — egészítik ki a brigádtagok. Bibók Béla nyom­ban papírra vetette a brigád vál­lalását. »Szocialista hazánk tovább­fejlesztése érdekében, pártunk és kormányunk útmutatása alap­ján megértettük, hogy a műszaki fejlődéssel együtt nem fejlődött megfelelően a bér- és normafe­gyelem. Éppen azért, hogy még olcsóbban termeljünk, az alábbi felajánlást tesszük: A 671-es munkaszámon készülő ékesfémtám normaidejéből 20 százalékot visszaadunk. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy újból újításokkal jobb munka- szervezéssel ismét 160 százalékot érjünk el az ékesfémtám készí­tésénél. Ehhez kérjük a műszaki osztály segítségét, egyben ver­senyre hívjuk ki a vasszerkezet összes csoportjait. Bibók-csoport« A felajánlás kikerült a fali­táblára is. Elolvasták a többi csoportok is. Nosza lett nagy zsivalygás, meg búcsújárás a csoporthoz. — De sok pénzetek van, nem adnátok nekünk is? — élcelödtek egyesek. — Mit gondoltok, mitől lesz olcsóbb a cipő, a ruha, meg a szén? — kérdezték vissza a Bibók-csoport tagjai. Csak úgy élhetünk jobban, ha emelkedik a termelékenység, ha többet és olcsóbban gyáriunk. Bibók elvtárs pedig neki sze­gezte a kérdést az egyik leghan­gosabb fsoportvezetőnek: — Mondd csak, pajtás, mi voltál le a múltban? — Mi közöd hozzá. Napszámos. — Szóval: cseléd, szolga, min­denkinek a kezelába — egé­szíti ki Bibók elvtárs, majd hoz­záfűzi: — é/í is ... — Bizonyára emlékszel a. jánosgazdákra? Hajnali három­kor ébresztett, sötétedéskor pe­dig azt mondta, hogy még volna két-három zsák kukorica, amit meg kellene morzsolni. Olyan le­vest adott, hogy a tarhonya egymást zavarászta a lében. A krumpli megrothadt a pincében, de nekünk nem jutott. Nekem ilyen volt az életem hatéves ko­romtól. Megértheted, hisz a tiéd sem volt különb. — Régen volt az, elmúlt, hagyjuk a múltat — válaszol ingerlékenyen a csoportvezető. — Most így beszélsz! De bez­zeg tizenöt évvel ezelőtt meg- hunnyászlcodtál, megalázkodtál csak azért, hogy fillérekért dol­gozhass. Ezt elfelejtetted? Nem szép tőled. Arra sem gondolsz, hogy az állam pénzén lettél szak­ember? Olyan gépeken dolgozol, mintha legalább is húszévts szakmunkás lennél. Ruhát, ebi - det, jutalmat, segélyt kapsz. Megbecsült ember, az ország gazdája vagy, s neked ez semmi? Jó lenne erre is gondolni! A csoportvezető megszégyenül- len távozik. Érzi, hogy igazat mondott Bibók Béla. Az a he­lyes út, amin ő halad, meg a Bibók-csoport. Persze van. aki nem érti, van. aki nem akarja megérteni a. húsz százalék visszaadását. De n. csoport szilárdan védi a maga. igazát. Szándékától senki sem tudja eltéríteni. S mellettük áll a. párt és a vállalatvezetés, relit le együtt érez a becsületes dolgo­zók sokasága. Bibók elvtárs pedig új clgov dolásokon töri a fejét, — Megmutatjuk — mondja, — hogy rendezett normával is le­het ugyanannyit keresni, mint eddig. Többet is, olcsóbban is termelünk. Aki ismeri a kommunistákat, az nem kételkedik abban, hogy Bibók elvtárs beváltja szavát. Venesz Károly,

Next

/
Thumbnails
Contents