Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-24 / 120. szám

Ez történt a nagyvilágban A »Borba« a jugoszláv— szovjet tárgyalásokról A »Borba« című jugoszláv iap ♦jugoszláv—szovjet tárgyalások« címmel vezércikket közölt. — A belgrádi találkozáson — írja a iap — megvitatják a jugoszláv —szovjet államközi kapcsolatok meg nem oldott problémáit. Le­hetőséget teremtenek a vitás kérdések elvi megoldására és azok gyakorlati rendezésére. — Biztosítják, hogy egészséges ala­pokra helyezzék a jugoszláv— szovjet államközi kapcsolatokat. A cikk a továbbiakban azt írja, hogy Jugoszlávia a pépek és ál­lamok aktív egymás mellett élé­sének és aktív együttműködésé­nek politikáját folytatja tekintet nélkül az országok belső beren­dezésére és politikai rendszeré­re. Ezen az alapon fejlesztette és fogja fejleszteni jövőben is baráti kapcsolatait a nyugati hatalmakkal. Ilyen demokra­tikus, nemzetközi koncepción alapulnak Jugoszlávia szilárd, baráti kapcsolatai a világ sok országával, különösen olyanok­kal, mint Burma, India, Egyip­tom, Ausztria és sok más hoz­zánk közelálló ország. Ugyanígy annak a politikának megfelelően — amply társaclaimi berendezé­sükre, rendszerükre és politikai koncepciókra való tekintet nél­kül az országok aktív együtt­működésére irányul —, Jugo­szlávia a jugoszláv—szovjet ál­lamközi kapcsolatok további megjavítására törekszik és meg­győződése, hogy a küszöbönálló belgrádi találkozást konkrét, po­zitív eredmények koronázzák majd. A legmagasabb szintű szovjet—-jugoszláv tárgyalások megfelelnek a jelenlegi nemzet­közi helyzet közös konstruktív tendenciáinak. Alapivető részét képezik a nemzetközi feszültség enyhítésének és a nemzetközi helyzet megjavításának. Eden és Macmillan vá­lasztási beszéde Edén angol miniszterelnök szombaton este választási beszé­det mondott. Kijelentette, hogy a négy hatalom *a legmagasabb szintű« értekezletére a legköze­lebbi néhány hét alatt sor kerül, és nemcsak egy, hanem két ilyen értekezletre is hajlandó el­menni, ha szükség lesz rá. Ki­jelentette, hogy a négy hatalom legmagasabb szintű értekezlete kitűnő kiindulási pont lehet az előttük álló munkaprogram szempontjából. Macmillan kül­ügyminiszter szombaton szintén választási beszédet mondott Kent-grófságban. A maga részé­ről kijelentette, hogy a négyha­talmi tárgyalások az idén nyá­ron lesznek és esetleg még egy találkozót vonhatnak maguk után a kormányfők között a nemzetközi feszültség enyhítése végett, Bonn »kemény ellenállás­ra« buzdítja a nyugati kormányokat a népek békevágyával szemben Adenauer egy hét óta az egyik szanatóriumban kezelteti magát. De csaknem szüntelenül politi­kai megbeszéléseket folytat a szanatórium különtermében. A kancellárnak ugyanis komoly gondot okoz a nemzetközi hely­zet, amely kellő jóakarat esetén lehetővé teszi a német kérdés­nek az osztrák példa szerinti megoldását. Adenauer közvetlen szócsöve legutóbbi számában leplezetlenül felszólítja a nyu­gati kormányokat, fullgsszák ku­darcba az előkészített négyha­talmi értekezletet. A jáP azt ja­vasolja, hogy a nyugat szabjon gyakorlatilag teljesíthetetlen »acélkemény« feltételeket a Szovjetuniónak és ragaszkodjék e feltételekhez, mert ezzel lehe­tetlenné teszi a négy kormány­fő tanácskozásainak eredmé­nyességét. l ogarasi Béla akadémikus nyilatkozata a Lomono­szov Egyetem megalapítá­sának 200. évfordulóján Fogarasi Béla Kossuth-díjas akadémikus, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rektora, aki nemik g járt Moszk­vában, a moszkvai rádión ke­resztül a Lomonoszov Állami Egyetem megalapításának 20!). évfordulója alkalmából tartott jubileumi üléséről nyilatkozott és többek között a következőket mondotta: Általában az a tény, hogy mintegy 30 ország tudo­mányinak képviselői, egyetemi rektorok, professzorok vettek részt az ünnepi ülésszakon, rendkívül nagyjelentőségű. Sor kan a tudósok közül itt értették' meg, hogy a tudomány nemzet­közi együttműködése a tudo­mány fejlődésének életfeltétele és ezen együttműködés legfőbb feltétele a béke megőrzése. Szökések a francia idegen­légióból Az United Press hírügynökség kairói tudósítója jelenti, hogy szombaton a Szuezi-csa tornában egy francia hajóról megszököít a francia idegenlégió kilenc ka­tonája, hogy ne kelljen részt- vennie az észak-afrikai hadmű­veletekben. Az egyiptomi part: őrség elfogta a francia idegen­légió kilenc német nemzetiségű katonáját. Az elfogottak a sajtó képviselői előtt kijelentették, hogy vissza akarnak térni Né­metországba, "Amerika ne mondjon le európai légitámaszpontjai­ról.-« George szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke szombaton nyilatkozat: adott a sajtónak. Geo-rge nyilat­kozatában célzott a nemrég el­hangzott szovjet leszerelési ja­vaslatokra és síkraszállt amel­lett, hogy az Egyesült Államok­nak --nem szabad lemondania európai légitámaszpontjairól«, továbbá pedig, hogy »nem sza­bad csökkentenie katonai lét­számát«. A szenátor az osztrák állam- szerződést «-Ausztriára rákény- szerített -úllapot«-nak nevezte, s aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy esetleg Németország is követi majd Ausztria útját Felavatták as uraság leghoaasabb hídjáU az újpesti vasúti hidat Három esztendő kemény munkáját ünnepelték szombaton dóiban az Újpesti vasúti összekötóhíd építői és tervezői. A nagy építkezés, amely megalkotta az ország leghosszabb hídját, ün­nepi dátumhoz ért: megindulhatott a forgalom a Duna új gyö­nyörű hídján. Az építőknek a tervek szerint csak szeptemberben kellett volna forgalomra átadni ok az új alkotást, de a lelkes munkaverseny-mozgailmak, a dolgozók áldozatos erőfeszítései mind-mind napokat, heteket vettek el a határidőből és így szep­tember vége helyett már május 21-én átgördülhetett, az előzetes sikeres teherpróbák után, az új dunai hídon az első vonat­szerelvény. A hídavatási ünnepségre, amelyet az újpesti hídfőnél tartot­tak, eljöttek a párt és a kormány vezetői, a híd építői, tervezői, a vasutas dolgozók küldöttei és a környék lakossága. Megjelent az ünnepségen Hidas István, Kovács István és Mekís József elv­társak, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Vezetőség és a Minisztertanács több tagja. A hídavatási ünnepségen Csanádi György, a MÁV vezér­igazgatója mondott beszédet Hatalmas tett a béke érdekében Üzemünk dolgozói nagy érdeklődéssel várták az európai álla­mok varsói értekezletének eredményeit. Ez érthető, hiszen mind­egyiknek van fóltenivalója egy újabb háborútól, öregnek, fiatal­nak megvannak a maga vágyai, céljai a jövőre vonatkozólag. Ne­kem két gyermekem van, ezeket szeretném bércben felnevelni, örömmel és bizalommal olvastuk a varsói megállapodásokat. Éreztük, hogy életünk és jövőnk, gyermekeink élete és jövője biz­tos kezekben van. A legszentebb cél, a béke megvédése érdeké­ben szövetkező országok, elükön a Szovjetunióval, meg tudják fékezni a háború erőit. A varsói szerződés hatalmas tett a béke érdekében. Olyan tett. amely bennünket Is tettekre kötelez. Az aláírók sorában ott van a mi népünk, mi országunk is. Ez is árra kötelez ben­nünket, hogy még fokozottabban vegyük ki részünket a küzde­lemből. A nyomda dolgozói nemcsak óhajtják a békét, hanem naponta újabb és újabb termelési eredményekkel hozzájárulnak népgazdaságunk erősítéséhez, a béketábor megszilárdításához. Rövid »dő alatt az üzem dolgozói négyszer nyertek el az élüzem címét. Az elmúlt negyedévben is 114.4 százalékos teljesítmény­nyel ismét élüzem lett a nyomda. Ezentúl ennél is többet akarok végezni a békéért, s mondhatom, nem vagyok egyedül ezzel az elhatározással. A nyomda dolgozói érzik és tudják, hogy még jobb munkával kell or ősi ten i hazánkat, szolgálni » béke ügyét. Sebök Mihály, műszaki vezető, Bács-Kiskunmegyei Nyomda Vállalat. JHikaiL So/ő/tán Ö tuen évvel ezelőtt szü­letett M ihaii Solohov, a nagy szovjet-orosz regényíró. A Szovjetunió népei ünnepségeken emlékeznek meg róla, mert a népével egybeforrott nagy próza­író a tiszta művészet eszközeivel szolgálja népe nagy ügyét. 1905 május 24-én született « kozákföldön, a donyeci körzet­ben. Apja lijazanyból költözött kozákföldre, anyja félig kozák- származású volt. Ez a körülmény döntően befolyásolta írói egyéni­ségét: mint leozáli, megértette népének sajátos életformáit, mint bevándorolt bizonyos táv­latból szemlélhette a kozákság életét. A polgárháború idején az iskola padjaiból kikerült ifjú. mint katona harcolt a Don-vidéki harcokban. »Kergettem a. bandá­kat, amelyek 1922-ig a Don vidé­ken garázdálkodtak, s a bandák is kergettek bennünket« — szűk­szavúan így foglalta össze fia­talságának azt a szalcaszát, amely döntő élményeket adott a ké­sőbbi író számára. írói fejlődése gyors volt. Első elbeszélését 18 éves korában ír­ta, és már 21 éves korában bele­fogott élete nagy müvének, a Csendes Donnak az írásába. Ami­kor 23 éves korában megjelent a nagy mű első kötete, Gorkij is felfigyelt a tehetséges ifjúra- Szerafimovics, a nagy orosz író fiatalságára és korán kifejlődött iróí tehetségére utalva »sárga- csőrü sasfióknak« nevezte, A 23 f*ís ^ őket. Nehéz, intellektuális mun­ka, szellemi torna, egy ilyen nyomozás. — Ehhez képest elég hango­sak — állapítja meg valamivel derűsebben Dickson. — Én in­kább vágóhídhoz hasonlítottam volna működésük helyét, mint tegyük fel, egy tudományos ülésszakhoz a Columbia egyete­men. « — Felváltva alkalmazunk sze- lídebb és keményebb módszert, uram. — Hm ;. : szóval semmi.- : : persze túlságosan elromlott már ez a népség ahhoz, hogy egykönnyen megszelídítsék. Hanem ... várjon csak — kap a fejéhez az amerikai. — Nálunk a rendőrség, legalábbis így hal­lottam ... nem nagyon értek a maguk foglalkozásához... ilyen esetekben — hogy is mondjam csak... nem sajnál egy kis pénzt sem. A maguk emberei nagyon megedződtek a háború alatt, hm... németek, olaszok próbálkoztak velük. Kisebbfajta bordatörés, koponyalékelés, nem oldja meg a nyelvüket. Meg az­tán — jegyezte meg vigyorogva — hozzánk nem méltó ez a mód- 5zer. Körömtépés, ujjszorító, vil­lanyáram ... fuj, ízléstelen gestapo-szisztémák. Mi úriem­berek vagyunk. — Nevet. — I'alán egy kis jó valuta segí- ene..: — Még kevésbé uram — veti îllene udvariasan a felügyelő, —, ■ Még kevésbé. Én túlon-túl jó' 1 ismerem őket ahhoz, hogj csodákban higgyek. Mindeneset­re, ha ön úgy gondolja, meg­próbálhatjuk. — ötven ... Tudja mit? Száz dollár a nyomravezetőnek! Pusz­tán a barátságunk kedvéért ajánlom fel, hogy segítségükre legyek.. : Érdekel ez a dolog. Csak úgy... érdek nélkül. Sportember vagyok.. ; Node, látni szeretném a mérnököt, aki a mentési terv részletein dol­gozik. Jalcsin félretuszkolja a rend­őrtisztet és karjánál fogva Re- zánt tereli Dickson elé. A szobában már sokan ösz- szeverődtek. Az amerikai három­négy ismeretlen kísérőjén kívül, itt van, az íróasztal sarkára te­lepedett, s idegesen táncoltatja szájaszegletében a cigaretta­szipkáját Capulosz, a központ igazgatója. Ide-oda topog a szo­bában a minisztérium két embe­re. Az amerikai mellett ül, a második fotelben egy evikkeres, pirossapkás alezredes. A kerület katonai parancsnoka. • Julka kezében a jegyzetfüze­tével meghúzódik az egyik sarok­ban, az amerikai háta mögött. Igyekszik észrevétlen maradni. A szobában sűrűn terjeng a füst, mindenki össze-vissza beszél, s zsák akkor csendesednek cl, amikor az amerikai szól. (Folytatása következik.) XV III. — Kérem, jöjjön át hozzám. — Sürgős? — Persze, hogy sürgős. Miért kérdezi? — Gondoltam, talán tárgyal­hatnánk telefonon. — Ne okoskodjon kérem :. — indulatoskodik az igazgató. — A terven dolgozom, a men­tés új tervén. Jó volna, ha nem kellene kizökkennem a munká­ból — feleli nyugodtságot szín­lelve Achmed. — Sajnálom, nagyon fontos, hogy nyomban átjöjjön. — Jal­csin is igyekszik lecsillapodni. — Vendégeink jöttek. Illetve — harapja el a szót, — azaz, pon­tosabban ; Na, jöjjön csak, siessen kérem, éppen erről lesz SZÓ.:: Abadin Jalcsin leteszi a te­lefonkagylót. Felegyenesedik, karját széttárja és a látogatók­hoz fordul. — Most egy nagyszerű terven dolgozunk, ennek sikerre kell vezetnie. Elgondolásaimat nagy vonásokban lefektettem, a rész­ietekben az egyik fiatal munka­társam fáradozik. Igen tehetsé­ges geofizikus, hasznos segítsé­get kapok tőle. Azonnal itt lesz, araim! — All right! — dörmögi misz- ter Dickson, egy feketekeretea szemüveget viselő fiatal diplo­mata és szétvetett lábakkal hát­radől, szinte elnyúlik a süppedő bőrfotelben. Kopogás hallatszik. — Pardon .. : bejöhetek? A rendőrfelügyelő lép be, kipii-ult, izzadó arccal, félrecsú­szott csokornyakkendővel. Meg­érkezése óta ö vezeti a kihallga­tásokat. Zavart udvariassággal hajlong, s csak egy lépést tesz előre, aztán újra meghajol. — Nem zavarok? — Ah, ön az inspektor? Iste­nemre, olyan szánalmasan néz ki, mintha kávészsákot, vagy cukorbálákat hordott volna jú­liusban New Orleansban, Gal- vestonban, vagy valamelyik más déli kikötőben. Mi viselte meg ennyire? — Nyomozunk uram. Kihall­gatások, megállás nélkül. Ez nem könnyű munka. — Van legalább valami ered­mény? A felügyelő zavartan topog. — Egyelőre semmi — ismeri be. — Konok fickók ezek a te­lepi munkások, valamennyien. Pedig higvje el uram, latbavet- jük minden találékonyságunkat, ötletünket, hogy szólásra bírjuk éves ifjú egyszerre a kiváló szov­jet írók élvonalába, került. /I Csendes Don című ragé- CjT. nyén 14 évig dolgozott^ Amit a 21 éves ifjú kezdett élt azt a 35 éves férfi fejezte be 1940- ben. A. XX. század »Háború és bákéjó«-nck tekinthető hatalmas művének cselekménye, a világ­háborút megelőző esztendőben kezdődik és a szovjethatalom első éveiben, a polgárháború dúló viharaiban fejeződik be. A nagy átalakulást gazdagon áradó eseményekben tárja elénk. A kozák falu szocialista át­alakulásinak idején, 1930-ban játszódik le az »Vj barázdát szánt az eke« című regényének cselekménye. Ezt a művét a »Csendes Don« írása közben al­kotta meg és 1932-ben adta kp A kozák3ág fejlettebb típusait találjuk meg itt, mert a kozák parasztság rátért a társasgazdál­kodás útjára. á ’olohov a jól megraj­zolt alakok egész sorát vonultatja fel előttünk. Sokáig emlékezünk Scsukár apó lóvásár­lására, vagy Kondrat Majdannyi- kov középparasztra, aki a kol­hozba való belépésekor írásos fel­jegyzésekkel bizonyítja be, hogy az egyéni gazdálkodásra ráfizet. »Ti azért vagytok a kolhoz ellem — mondja az ingadozóknak, — mert az apró, piszkos udvartok elzárja előttetek a szép világot: kicsi, de az enyém. A kommu­nista párt új életbe akar benne­teket vinni, De ti úgy teszteki mint a vak borjú: odavezetik az anyja tőgyihez, de a borjú rúg és elf ordítja a fejét. De ha a borjú nem a kar szopni, meg fog dög­leni.« A Nagy Honvédő Háború ide­jén Solohov mint haditudósító szolgálta népét. Ekkor könyvei (Akik a hazáért harcoltak, A gyűlölet tudománya) a szov­jet haza steretetéről és az el­lenség izzó gyűlöletéről tanút­kodnak. Solohov munkásságát nagyra értélceli a szovjet kritika: Gorkij mellett az orosz prózairodalom legnagyobb képviselőjének tárt- jó. Alkotásaiban nemcsak a Szov­jetunió népei gyönyörködnél'«4 dolgozó népünknek is kedvenc olvasmányai. Születésének öt­venedik évfordulóján ezért emlé­kezünk meg róla mi is. Kiss István, Kecskemét, TTlt. Folytatják a Német Kommunista Párt elleni pert BERLIN. A karlsruhei úgyne­vezett alkotmánybíróság I. szá­mú tanácsa közölte, hogy májú* 31-én folytatja a Német Kom­munista Párt ellen Indított per tárgyalását. A boszorkányper tárgyalás* két hónapig szünetelt. Adenauer hatóságai ez alatt az idő alatt görcsös erőlködéssel, de haszta­lanul próbáltak újabb »terhelő anyagot« felkutatni a párt ellen. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents