Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-22 / 119. szám
Sóitif&ttdulá a támlán. Amikor három évvel ezelőtt Juhász Jánosék a Jámbor-fele tanyára költöztek, dehogyis gondolták, hogy rövid idő alatt annyi bosszúságot kell lenyelniük amiatt a kis tanya, meg a körülötte lévő föld miatt. Az első hetekben boldogan keltek, megelégedetten tértek pihenőre késő este, hisz egyik gazdától a másikig való vándorlás után végre úgy érezték, hogy itt jóidéig megállapodhatnak. Hiszen Farsang Ignácék is öt egész esztendőt itt töltöttek — bár igaz, hogy amikor elmentek, nem nagyon nyilatkoztak arról, hogy milyen volt. Juhász János mégis úgy okoskodott, hogy olyan nagyon rossz nem lehetett, mert lám a gazda nagykőrösi, ott is lakik, az meg hozzájuk, a lajosmizsei határhoz éppen 14 kilométer, hát biztosan nem sokat háborgatja őket. Dolgoztak erősen mind a kerten a feleségével, alig hogy éppen győzték a munkát, mert a tanyával együtt 21 hold földet is kiadott nekik Jámbor Bálint kulák. Az első évben még nem is volt semmi baj, egyedül csak az nyugtalanította Juhász Jánost, hogy hiába példázgatolód- zott Jámbor előtt: csinálják már meg a tanácsnál a haszonbérleti, vagy akár a felesbérieti szerződést, de az mindig elodázta. Hanem aztán az elmúlt évben nagyon cifra esztendő következett. Jámbor egyre sűrűbben járt át a tanyára Nagykőrösről és hol ez volt a baja, hol az, mindig dörmögött valamiért. Egyszer diószüretkor is ott téblábolt éppen, s amikor feleztek, — mert úgy egyeztek meg régen is — csak fújt egyet és nagy pobrohos hasán összefogta két kövér csuklóját, s úgy helyezkedett mindig Juhász nyomába, mintha valami fontosat akarna mondani. Ö is észrevette. Megállt egy pillanatra a zsák mellett és várakozva a másiikra nézett. Az asszony éppen a homokban hancúrozó gyerekeket dorgálta, a kulák szusszantott egyet, azután a zsákokat nézve megszólalt; — Hanem János, azt tudod, hogy ez nem felesbe megy? Juhász értetlenül, s a szűkszavú ember félénkségével pillantott rá; — Hogy érti ezt, gazduram? Jámbornak nem sok kedve volt a magyarázkodáshoz, meg talán nem Is tartotta értelmét, hát csúíondárosan jegyezte meg: — Hát csak úgy, hogy ez nem feles, hanem harmados. — Miért lenne harmados, amikor felesbe egyeztünk meg? — mondta Juhász egészen megrökönyödve. — Ez jó tréfa lenne, mondhatom! — röhögött fel rútul a kulák. — Ha a diófát is kapál1- ni kellene, akkor talán igen, — de nem kell, így nekem több jár, mint nektek, mert hát mégis az enyém, vagy mi a fene! Már ez az egy eset is éppen elég ahhoz, hogy a végtelenül kapzsi, mindent magának harácsoló kulákot megútálja valaki, csakhogy Juhász János még több bosszúságot is lenyelt ennél. Mert hát mi lé lenne velük, ha ott kellene hagyni a tanyát, a földet? Hova menne munkába, melyik gazdához? — mert hát ő még nem jutott el addig, hogy földnélküh ember létére »gazda« nélkül képzelje el az életét. Pedig Jámbor már egyre többet akadékoskodott, évről-évre többet követelt. Az egyik szomszédtól anyadisznót vállaltak felesbe, mert nekik nem volt. Mikor Jámbor megint kinn járt s meglátta a disznót, újra alkudozni kezdett: felezzék meg a malacokat is. — De hát akkor mi marad nekünk — mondta felháborodást türtőztető hangon a felesége — hiszen már így is feles a szaporulat?! Jámbor csak csatározott, hogy annak úgy kell lenni, mert az ő rétjét legelik a malacok, s mióta a világ világ, a felesbérlő tartozik mindent megfelezni! Azután most a tavaszkor megint újabb követeléssel állt elő a kulák. Eddig Juhászék a tanyahasználatért minden évben 30 jó rántanivaló csirkét és egy malacot tartoztak fizetni. — Ez nagyon kevés, sehol sem adnak ennyiért tanyát, — kezdett el újra alkudozni Jámbor. — Az idén már nem adom eny- nyiért, jelentette ki és kikötötte, hogy legalább 10 csirkével többet adjanak. Erre az arcátlanságra már Juhász Jánosnak is kedve lett volna az asztalra csapni, de úgy istenigazában. Mégsem igen szól semmit, csak akkor dühöngött már, amikor ketten maradtak a feleségével: Csirkefogó, gazember, hajtogatta — és azon töprengett egyre, hogyan fizethetne meg jó magyarosan annak az élhetetlen, dologkerülő kulák- naik, szegényt-nyúzónak. Gyökeresen azután az változtatta meg a helyzetet, hogy egy napon kimentek a tanyára a tanács emberei. Volt ott a Júliáknak a góréban tavalyi kukoricája, burgonya, napraforgó, de mikor felszólították, hogy rendezze a hátralékát, be sem nézett a tanácsra. Elrendelték a transzferálást. Akkor tudta meg Juhász János is, hogy Jámbor már három éve nem fizet adót, és a beadását sem teljesíti. Juhász Jánosban erre már csak ágaskodni kezdett az indulat és másnap ő maga ment be a tanácsházára. Ez szombati napon történt. Éppen bent volt Adácsi elvtársnő, a VB-elnök. Szeretettel, megértéssel beszélgetett vele, s ez a hang valahogyan feloldotta benne az emberektől való visszahúzódás érzését. — Mégis egy kicsit bizonytalanul rukkolt elő a szándékával: — Nékem már ebből elég volt, mit gondol elvtársnő: bevennének engem a csoportba? Ott van éppen mellettünk a Törekvés Termelőszövetkezet, úgy gondoltam, hogy belépnék. Az elnökasszanynak nagyon rokonszenves volt a szorgalmáról híres, igyekvő Juhász János, akiben éppen ezekben a percekben fedezte fel az elmaradott, messzi tanyán lakó embert, akinek a szeme, az öntudata most kezd nyiladozni. Persze hogy bátorította. Ezután Juhász János gyorsan határozott. A rákövetkező héten már a csoportban dolgozott, mint a termelőszövetkezet juhásza. A kora hajnal mindig kint találja már a legelőkön. Dél felé kiszalad hozzá ötéves kis Katicája, a nyakába csimpaszkodik és úgy csacsog; — Ugye apu, ha nagy leszek, veszel nekem is egy biciklit és akkor is együtt vigyázunk a birkákra... Juhász János csak hallgatja a kislányt, nem inti le, mint régen, hiszen ő maga is olyan beszédes lett, annyi bolondos, kedves, szép gondolata, terve, reménysége van, s olyan vidámnak, gondtalannak érzi magát, mint valamikor kislegépy korában. A kis tanya ott áll most is a lajosmizsei határban, a ceglédi kövesút mentén a nyolcadik kilométerkő mellett. Lakói ugyanazok a Juhász Jánosék, mint néhány héttel ezelőtt, de már itt is minden lidércnyomástól felszabadultan, boldogan, tele reménységgel tervezget egy kis család: mennyi lesz az idén a termés rozsból, lesz-e jó idő, a sok birkának lesz-e jó legelője, s mi mindenre jut ihajd abból, amit ősszel a csoportból kapnak? Kulcsár Éva. O^OeOOOOOOOOOOOOOOOOóOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO 000000-00-000000000-00000 1775 hold új szőlőt és 495 hold gyümölcsöst telepítettek az idén megyénkben A Megyei Tanács Mezőgazda- sági Igazgatóságának növénytermelési csoportja jelentést készített a megye szőlő- és gyümölcstermelésének jelenlegi helyzetéről. A beszámoló megállapítja, hogy ezen a tavaszon az elmúlt evekhez viszonyítva megyeszerte gondosabb, jobb minőségű munis folyt a szőlőkben és gyümölcsösökben. A metszés például az időjárás késleltetése ellenére május elejére mindenütt befejeződött, s mind a tsz-ek, mind az egyéni termelők szakszerű munkát végeztek. Több tsz-ben metszési szakbemutatókat rendeztek. Május 1-ig 1775 hold új szőlő- telepítés történt a megyében, — 59.5 hold a termelőszövetkezetekben, 1716 pedig egyéni gazdaságokban. A tsz-ek minden telepítést, az egyéniek 120 holdat gyökeres vesszővel végeztek. A becslések szerint az új telepítések száma eléri majd a 2000 holdat. A telepítéseket a községi és járási szőlész-szakemberek ellenőrzik. Felújítás 5439 holdon történt ez évben, — gyökeres vesszővei 262. bujtassa! és döntéssel 517? hold. Szőlővessző-iskola létesítése céljából 146 holdra adtak engedélyt, — ebből május 1-ig betelepítésre került 120 hold. Az egész terület betelepítése után mintegy 14 millió vessző várható. Idén a szőlők talajerőutánpótlása is nagyobb mértékben történt. A terület 21 százaiéba istállótrágyát, 5 százaléka pedig műtrágyát kapott. Megyeszerte szorgosan folyik a peronoszpóra elleni védekezés. Ennek sikerét szolgálja a 75 jelzőállomás is. Eddig 340 vagon rézgálic került kiosztásra s május hónapra újabb 190 vagon érkezett. Az első permetezések nagy lendülettel folynak s igencsak a befejezéshez közelednek. Gyümölcstermelés 17.000 holdon folyik megyénkben. A tél ■folyamán mintegy 37 helyen tartottak szakelőadásokat, tanfolyamokat a gyümölcstermelő gazdák részére s ezek haszna most igen megmutatkozik a szakszerű ápolásban. Az idén például sokkal több termőíaegységet permeteztek be, mint tavaly. A kaliforniai pajzstetű ellen, az exportképes gyümölcstermelés érdekében 57 permetezóbrigád működött a megyében, 228 magasnyomású háti gép, 57 töltőgép és a Növényvédő Gépállomástól kapott 16 motorospermetező segítségével. A brigádok elsősorban az exporttermeléísre kijelölt községekben dolgoztak. Ezen a tavaszon újakkal szaporodott a meglévő gyümölcsösök száma is. A termelőszövetkezetek 188, az egyéni gazdák 307 holdon végeztek telepítést s a megállapítások szerint a megeredés kedvező: 87—96 százalékos. A további telepítéseket igen megkönnyíti, hogy a Helvéciái Állami Gazdaság 100, a Megyei Gyümölcsfaoltvány-termelő Vállalat 8 holdon foglalkozik máris csemeteneveléssel, ezenkívül 24 holdon kistermelők is új gyümölcsfaiskolát létesítettek. A szőlőkről és gyümölcsösökről az eddigi jelek szerint szép termés várható. Nagy gond azonban, hogy a nyári permetezésekhez nem rendelkezik a megye elegendő magasnyomású géppel. Az illetékes felsőbb szervek gyors segítségére van szükség ennek a hiánynak pótlásához, mert egyébként — különösen az egyéni gazdaságokban — nem tudnak védekezni a pajzstetű ellen. ^(hmiriiapl Lmél welhiqizß diákiahikk&z Kedves búcsúzó diákjaink! Eddigi életeteket aggódó szívvel kíiérték szüléitek, megérts szeretette?irányították tanáraitok. Most azonban a vidám és gondtalan élet lejárt, ezután már sokkal önállóbban kell sorsotokat, egyéni jejlődésteket irányítani. A búcsúzás percei egy kicsit nekünk is fájtak, hiszen a ti tudástok a mi munkánk eredménye is, nekünk is részünk van jellemetek, világnézetetek kiforrásában... Megszerettünk benneteket, s most útnak bocsátottunk. De hiszen a mi hivatásunkban éppen ez a nagyszerű és felemelő. Nevelünk benneteket, míg alkalmassá váltok arra, hogy megálljátok a helyeteket új országot építő társadalmunkban, s aztán újra kezdjük a munkát. De mit is adjunk nektek útravalóul, hogy méltó legyen a ti jövendő életeteket irányítani tudó mély tartalomhoz. Csak any- nyit, hogy mi, tanáraitok, nevelőitek, hiszünk abban: ti boldog emberek lesztek népünk összeforrt családjában. S mi szeretnénk^ ha egyéni életetek e belső törvénye most összekapcsolódnék a közösség, a társadalom életének törvényeivel és nem lennének gátlásaitok, aggodalmaitok, amely benneteket e derűs, optimista életfelfogás kialakulását zavarná. Éppen azért azokat a gátlásokat szeretnénk bennetek feloldani, ami meggyőződésünk szerint már az iskolai munkában kedv- telenseget, sok-sok megtorpanást okozott számotokra, mert nem mehettek valamennyien egyetemre és főiskolára. Azonban azt is láttuk —- s ezt most is elmondjuk nektek a búcsúzás meghitt perceiben, — hogy ti nem mérlegeltétek őszintén: jobb lesz számotokra is, ha diplomátok megszerzésében, a végzett szakmában való elhelyezkedésiekben nagy-nagy felelősségtudattal jár el dolgozó népünk állama. Talán még sohasem mélyedtetek el abban a gondolatban, hogy az a felfogás, amely szerint az egyes szak.mákiuik csak annyi magasabb képesítésű kádert szabad az építőmunkába állítani, amennyire ott szükség van, s ez a mi társadalmunk tervszerű felépítésének és életének fontos vonása. Vagy jobb volna szerintetek, ha felső oktatásunk a minőség rovására olyan meny- nyiségben bocsátana ki a végzett fiatalokat, amely nincs harmóniában az ország építésének gazdasági és társadalmi felemelkedésének ütemével? S a munkábaállítástok? Tudjátok valameny- nyien — s ez népünk történelmében még sohasem fordult elő — még el sem végezte az egyetemi, vagy főiskolai hallgató a tanulmányait, a dolgozó nép állama máris gondoskodik beosztásáról. S az a felfogás sem élhet bennetek, hogy a mi társadalmi rendszerünk építésében kevesebb szakértelmiség dolgozik, tanuk mint a tőkés országokban, vagy a horthy-rendszerben, sőt sokkal több! Gondoljátok meg tehát alaposan! Úgy gondoljátok, igazságtalanság történik veletek, amikor nem kerülhettek válameny- nyien egyetemre, vagy főiskolára? Okozhat-e ez számotokra életlörést? Aki nem kerül egyetemre, vagy főiskolára, annak napjainkban meghasonlással kell a társadalomba kilépnie? A dolgozó nép gyermekei vagytok. Vér a véréből, hús a húsából. A ti számotokra is építette a becsületes dolgozók milliója! Nézzétek csak magatokba őszintén és becsületesen, s aztán tegyétek fel magatoknak a kérdést: lehetséges-e, hogy a dolgozó nép állama ne szeretne benneteket is, hogy ne akarná a ti boldogságtokat is. hogy ne várna a ti építő akaratokra és munkátokra is? Nem! nem lehet. Lehetséges-e, hogy ne várná el tőletek is a dolgozó nép: kamatoztassátok tudástokat, tehetségteket, lehetséges-e, hogy kettétörik eszmei, szellemi és erkölcsi fejlődésiek fölfelé ívelő szakasza, ha ezt hozzáláncoljátok népünk felemelkedésének történelemformáló munkájához? Nem, az nem lehetséges! És végül, lehetséges-e az, hogy becsületes munkátokért nem kapnátok meg azt a megbecsülést, ami boldogságtok megalapozásához szükséges, ami embervoltotok kiteljesedésének alapja? Hány és hány millió ember dolgozik ezért. Milyen szédületes akarattá és erővé izmosult dolgozó népünk munkája, hogy ez valóban ténylegesen ható eredménnyé váljon! Nem kételkedhettek tehát! Nagy a garancia ezért: milliók egysége és megdönthetetlen akarata. Lehet, hogy a termelőmunkába kerültök. De nektek magas- rendű fizikai munkát kell végeznetek, alkotó munkát. De sokat jelentene számotokra, ha egyszer belemélyednétek e fogalom tartalmának vizsgálatába. Mit jelent alkotni, teremteni, mit jelent tudatosan uralkodni a gépek törvényein, mit jelent fölébe kerülni e törvényeknek és legyőzni a nehézségeket. Ehhez művelt ember kell, akinek a szívén és becsületén, kívül tudása is van. Itt sem lehettek boldogtalanok egyéni életetekben sem. Egyébként akárhová kerültök is, annyi lesz az anyagi és erkölcsi megbecsü- léstek, amilyen a munkátok lesz, ahogy legyőzitek a nehézségeket, ahogy tovább viszitek a feladat megoldásának lehetőségét. o ez egy nagytudású ipari szakmunkás munkaköréhez nem tartozik hozzá? De igen! Ha tovább tanulsz, olvasol, számodra Adyi Petőfi, József Attila, az egész világ haladó kultúrája kevesebb lesz, mint a mérnöknek? Te nem úgy gyönyörködhetsz egy Munkácsy- kép szépségében, mint egy orvos? Verdi operájának gyönyörű melódiája nem úgy ragadhat magával, mint egy tanárt? De igen! A kiegyensúlyozott emberi élethez'hozzátartozik a teljes élet, a szép, a jó és az igaz csodálatos átélése, és egy müveit szakmunkás számára ez éppúgy nyitva áll, mint bármely megbecsült értelmiséginek. Ha majd utoljára léptek ki az iskola kapuján, kezetekben az érettségi bizonyítvánnyal, szeretnénk, ha azt látnánk arcotokon, értitek, az élet szép és gyönyörű távlatokkal közeleg felétek. Szerelnénk, ha utolsó szavatok ez lenne volt tanáraitokhoz: bárhová kerültök, egy ország harcos építőivé váltok, boldogok lesztek, mert erre a dolgozó nép felétek áradó szeretete a garancia. Tanárotok; Jobb munkaszervezéssel igyekszik önköltségét csökkenteni a Kecskeméti Autóés Gépjavító KTSZ A Kecskeméti Autó- és Gépjavító KTSZ az év első negyedében túlteljesítette ugyan forint-tervét, de béralapját 9 százalékkal, ainyagelöirányzatát pedig 5 százalékkal lépte túl. A ktsz kilenc részleggel dolgozd. Ezek eléggé szét vannak szórva Kecskeméten, ami megnehezíti a vezetést. A ktsz vezetősége az év első negyedében nem sok gondot fordított az ésszerű munkaszervezésre. A helytelen munkaszervezés volt egyik forrása annak, hogy a ktsz lein gazdaságosan termelt, A dolgozók is ebben látták a hibák egyik gyökerét, azért márciusban új vezetőséget választoltak. Az új vezetőség most a műszaki feltételek biztosításával, a munkaerő ésszerűbb csoportosításával igyekszik hadat üzenni a drága termelésnek. A dolgozók bevonásával önkolt- ségcsQkkentési tervet készítettek. Ebben célul tűzték, hogy az év végéig nemcsak behozzák az első negyedév béralaptúllépését, hanem arra is vállalkoztak, hogy egy százalékos bérmegtakarífást is eléírnak,
