Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-20 / 117. szám

Hruscsov elvtárs beszéde a szovjet ipari funkcionáriusok országos értekezletének máius 18-i ülésén Moszkvában véget ért a szov. jet ipari funkcionáriusok érte­kezlete. A záróülésen beszédet mondott Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. — Mielőtt kifejte­ném megjegyzéseimet, Iparunk munkájáról — mondotta — sze­retném néhány számbeli és tényadattal jellemezni mező­gazdaságunk helyzetét. A me­zőgazdaság fellendítésére vonat­kozó párthatározatok egyedülálló jelentőségűek. Teljes joggal fel­tételezhető, hogy a párt Központi Bizottságának januári teljes ülésén kitűzött feladatokat nem hat év alatt, ahogyan ter­vezték, hanem három—négy ev alatt végrehajtják. (Hosz- szantartó taps.) Ezután Hruscsov elvtárs néhány számadatot közölt a sze- mestermények termeléséről. Rá­mutatott arra, hogy a terv elő­írása szerint a szemestermények vetésterületét az idén 1953-hoz képest 18,587.000 hektárral kell növelni. De biztos vagyok abban — fűzte hoz2á, hogy a kolhozok és szovhozok egy kicsit majd korrigálják ezt a tervszámot a növelés irányában. A tervet feltétlenül túlteljesítik. A múlt évben a tervbevett 13 millió hektár szűz- és ugarföld helyett több, mint 17 millió hektárt hasznosítottunk. Ha ehhez hoz­záveszünk mintegy kétmillió hektár tavaszi szántást, az azt jelenti, hogy csak a szűzföldek hasznosítása révén mintegy húszmillió hektár került beve­tésre. Ezután felvetette azt a kér­dést: minek köszönhető, hogy olyan gyorsan sikerült bővíteni a vetésterületet. Annak — állapította meg, — hogy hatalmas iparunk eiegendö mennyiségű jó géppel látta cl a szűzföldek feltörésének körzeteit. Lehetővé tette ezt munkásosz­tályunk, kolhozparasztságunk hős munkája, a Komszomol, amely a párt hívó szavára sok­ezer legkiválóbb emberét küldte a szüzföldekre. Ezután méltatta a kukoricave­tés fontosságát, majd áttért az állattenyésztés problémáinak méltatására. Hruscsov elv társ ezután rátért az ipar kérdéseire: — Ellensé­geink azt mondhatják — foly­tatta, — hogy ha mi Ilyen rész­letesen tárgyalunk iparunk kér­déseiről, nagy nehézségeink le­helnek, iparunk helyzete nem mutat kedvező képet. Ez termé­szetesen nem felel meg a való­ságnak. Mi jobbat akarunk, a jobb­nak pedig nincs hatara. Ezért természetesen felvetjük és megtárgyaljuk a népgazdaság fejlesztésének, különböző kér­déseit. Feladatunk az, hogy to­vábbra is fokozzuk a Szov­jetunió erejét, fejlesszük népgazdaságát, elsősorban a nehéziparát. Ennek alapján fejlesszük a könnyűipart cs a mezőgazdaságot, biztosít­suk a nép jólétének szaka­datlan fokozódását. Felada­tunk az, hogy minden esz­közzel szilárdítsuk a mun­kásosztály és a parasztság testvéri szövetségét, orszá­gunk népeinek nagy barát­ságát. Pártunk egész mun­kásságában ezeket a felada­tokat tartja szem előtt. Hruscsov elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy az építke­zésben, akárcsak más terme­lési ágazatoknál, nagyobb figyel­met kell fordítani a gazdaságos­ságra. Nagyobb figyelmet kell fordítani továbbá a szerszám­gépipar fejlesztésére, a szerszá­mok és tartozékok gyártására. Ahhoz, hogy elsőosztályú gépi berendezésünk legyen, minden eszközzel fejlesztenünk kell szerszámgép-iparunkat, meg kell javítani a géptervező irodák és tudományos intézetek munkáját. Nemcsak országos arányokban kell tervezni a termelést, hanem egyes gazdasági vidékek szerint is, teljesebben kihasználva azok minden lehetőségét. Hangsúlyoz­ta, hogy a lakosság közszükség­letének kielégítésében fontos szerepet hivatottak betölteni a helyi ipar és az ipari termelő­szövetkezetek. A technikai haladásért, a munka termelékenységének eme­léséért és az önköltség csökken­téséért folytatott harcban az ipar előtt álló feladatokat érintve Hruscsov elvtárs kiemelte az Állami Ellenőrzési Minisz­térium és a most alakuló Állami Technikai Bizottság szerepét. Beszédének jelentős részében a munka termelékenység emelésé­nek, a norma megállapításának, a munkabéreknek, a termékek minősége javításának és önkölt­sége csökkentésének kérdésével foglalkozott. Élesen bírálta a minisztériu­muk, a főigazgatóságok és a Vállalatok adminisztrációs apparátusában tapasztalható létszámfelesleget és büro­kratikus munkamódszereket. Az ipar előtt álló feladatok ismertetése után Hruscsov elv­társ rámutatott arra, hogy XV. A mérnök tenyerét véresre súrolja a kocsi rúdja, de nincs most ideje ilyen kicsiségekkel töródm. Megtörli a zsebkendő­jével. Ahogy pillantása a vér­foltra esik, hirtelen újra fagyos hidegség szorítja össze a szívét. — Tolják arrafelé — mutat oda, ahol a másik csoport már hozzákezdett az ásáshoz. — Kö­zel ne vigyék addig, amíg a fecskendők nem működnek. A nyugtalanság mind erőseb­ben hatalmába keríti. Vajon, hol van Julka? Ellohol és jobb- ra-balra nézelődik, mintha ke­resne valamit. JuLkát szeretné látni, mit csinál, hogyan visel­kedik, nem fél-e? Nem látja sehol. Visszamegy a munkájához. Megállítja kellő távolságban a kocsit, tanácsot ad, hogyan kezdjék meg a fecskendőkkel ü talaj öntözését. A vízkévék oltalmában meg­közelítik a mentők a tüzet. A felöntözött talaj még gőzölög, de lépésről-lépésre haladnak előre. Rakják a gátat, amelyről nekilódul a kocsi a kútnak. Az izzó acéltorony égető for- róságot áraszt. Egyes alkatré­szei már olvadoznak. összeom­lással fenyeget —? vigyázni kell, nehogy rájuk zuhanjon. Órák telnek el ezzel a mun­kával. A torony már annyira tüzes, hogy cseppekben kezd hullani róla az izzó acél. Hátráltatja a munkát, a mentők visszahú­zódnak. Röviddel utóbb a torony ösz- szeomlik, csak vörösre égett, alaktalan tömeg marad a he­lyén. Mindenki dolgozik erejét meg­feszítve: a gátépítők, fecskendő­sök, ki-ki a maga helyén. Három felé jár az idő, amikor a telep­re vezető út felől erősödő mo­torzúgás hallatszik. Csakhamar feltűnnek a hatalmas teher­autók, amelyek — ahogy köze­lebb érnek, már jól kivehető — katonákat hoznak. — Jön a segítség — mondják egyesek a munkások közül. — Biztosan műszaki egységek. Gumi botos rendőrség és egy katonai osztag érkezik. Egymás­után ugrálnak le az autókról a rendőrök és a katonák. A civil- ruhás lisztek parancsára szabá­lyosan megszállják a telepet. Azzal kezdik, hogy kordont vonnak a munkások barakkjai körül. A polgárirühás nyomozók — akikből ugyancsak érkezeit egy teherautónyi — ellepik sor­jában a munkások szállásait. az ipari vállalatok pártszer­vezetei nagyban felelősek az ipar fejlődéséért és tökéletesítéséért, az állami tervek teljesítéséért. Hruscsov elvtárs a továbbiak­ban foglalkozott a nemzetközi helyzet néhány kérdésével. Kiemelte a független és demo­kratikus Ausztria visszaállításá­ról szóló és nemrég Becsben aláírt államszerződés rendkívüli jelentőségét. Majd arról a javas­latról beszélt, amelyet a szovjet kormány a fegyverzet csökken­tésének, az atomfegyver betiltá­sának és a háborús veszély kiküszöbölésének kérdéséről a napokban tett közzé. A szovjet külpolitika egyik alapelve a különböző társa­dalmi rendszerek békés egy­más mellett élésének lehe­tősége és szükségessége. Csakis ezt az elvet szem előtt tartva lehet normális kapcsola­tokat és gazdasági együttműkö­dést kiépíteni az összes orszá­gok között. A továbbiakban kifejtette, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdí­tása szempontjából nagyjelen­tőségű a Szovjetunió és Jugo­szlávia kormányküldöttségeinek küszöbönálló belgrádi találkozá­sa. A szovjet nép küldöttsége őszinte szándékkal és tiszta szívvel megy Jugoszláviába. Minden szükséges feltételünk megvan ahhoz, hogy biztosítsuk a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszo­nyának teljes rendezését, min­denekelőtt állami vonalon. Szilárd meggyőződésünk, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió népeinek, amelyek évszázados barátsági hagyományokra tekint­hetnek vissza és amelyek nem egy Ízben harcoltak a közös ellenség ellen, olyan népeknek, amelyeknek közös célkitűzései vannak a jobb jövőért, a bol­dog életért vívott harcban, — ezeknek a népeknek szilárd alapjuk van széleskörű és sok­oldalú együttműködésre. Ez az együttműködés nemcsak a szov­jet és jugoszláv nép szempont­jából tontos, fontos a vi­lág békéje szempontjából is. így fejezte be beszédét: A szovjet emberek a Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga vezetésével, kormányunk ve­zetésével még nagyobb energiá­val fognak harcolni a kommu­nizmus építését szolgáló nagy feladatok végrehajtásáért. (Hosszantartó taps, mindenki feláll.) Lerántják a prlccsekről a szalmazsákokat, gondosan bele­túrnak valamennyibe, kiszórják a szalmát a földre. Kirázzák a hátizsákok, az apró tarisznyák tartalmat, kiborítják mindenes­től az ütött-kopott bőröndöket, faládákat. Széttúrriak, szerte­rugdalnak durván és kéjelegve minden holmit, összedobálják, gyűrik, kiforgatják a fehérne­műt, a tartalékruhát, ahol ilyet találnak, összeszedik az elra­kott leveleket, még a képes­lapokat is; lecsapnak a köny­vekre, füzetekre, újságokra. Egy halomba dobálnak mindent, ami papír, és válogatás nélkül szál­lítják az igazgatósági épület egyik szobájába. Mitsem törőd­ve vele, hogy mi kié, a könyve­ket úgyse adják vissza, a leve­lek címzettjeit pedig megtalál­ják, ha szükségük lesz rájuk. Örákon át tart a kutatás. Amikor egy-egy barakkba be­mennek a munkások, elviszik társaikhoz a hírt: ezen az éj­szakán aligha lesz alvás. Széí- dúltak, összehánytak mindent a barakkokban a vadállatok. A munkások szemében gyűlö­let lángol. De most, ebben a helyzetben semmit se tehetnek. Tritont, a román munkást hi­vatják nemsokára az igazgató- sági épületbe. Amikor belép a szobába, hat­nyolc rendőr veti rá magát. Fe­lesége keserves panaszokkal teli levelét tolják a szeme elé, s anélkül, hogy -bármiről is kér­deznék, hullanak rá az ököl« A Minisztertanács határozata a kukoricatermelés fejlesztéséről A Minisztertanács határozatot hozott a kukorica terme lés fej­lesztéséről. A határozat megál­lapítja, hogy Magyarországon a kukorica régen elterjedt nö­vény, és az ország vetésterüle­tében a második, a termés mennyiségében pedig az első he­lyet foglalja el: a termésátlag is magasabb, mint a felszabadulás előtti tíz évben volt, mégsem él­tük el azt a termelési szintet, amely lehetőségeink között elér­hető. Különösen nem fejlődött jól a kukorica nagyüzemi ter­mesztése. A határozat ezért cé­lul tűzi ki a kukoricatermesztés nagyarányú fokozását. A Minisztertanács ezért köte­lezte a Földművelésügyi Minisz­tériumot és az Állami Gazdasá­gok Minisztériumát, hogy 1956 április 1-ig minden gépállomá­son és állami gazdaságban any- nyi négyzetesen vető#gépet és gépi kultivátort állítson munká­ba, hogy a vetésterületnek leg­alább 50 százalékát géppel, négy­zetesen lehessen megművelni. Nagy arányban növelni kell a bevált heterózis kukoricavető­mag előállítását is. 1956-ra 500 ezer holdra, 1957-re 800.000 holdra elegendő fajtahibrid ve­tőmagot, ezenkívül 1956-ra 4000 holdra, 57-re pedig már 100.003 holdra elegendő M—5-ös belte- nyésztéses hibrid kukoricavető­magot kell előállítani. A kutatómunkát, a Magyar Tudományos Akadémia közre­működésével jelentősen ki kell bővíteni, új termesztési és fel­használási módszereket kell ki­dolgozni. Már ebben az évben 20 gazdaságban kell nagyüzemi kísérleteket folytatni a tejes­érésben való betakarítás és az ilyen módon évenkénti kétszeri termesztési lehetőségek kikísér­letezésére. A kukoricatermesztés fokozá­sára a Minisztertanács országos kukoricatermelési versenyt hir­det. A versenyben olyan terme­lőszövetkezetek. vehetnek részt, amelyek legalább 30 és olyan állami gazdaságok, amelyek leg­alább 50 holdon termelnek ku­koricát: az egyénileg gazdálko­dók pedig legalább 2 hold vetés- területtel. A versenyben való részvételre június 15-ig lehet je­lentkezni. A versenyben kiemelkedő eredményt elért termelőket ki­tüntetésben részesítik, az őszi mezőgazdasági kiállításon pedig díjazzák termelvényeiket. Az Alkotmány ünnepének tiszteletére folyó begyűjtési verseny értékelése A Megyei Begyűjtési Hivatal legutóbbi értékelése alapján a begyűjtési versenyben a duna- vecsei Járás vezet. Ebben a já­rásban a tiznapcs emelkedés az összes húsbeadási kötelezettsé­get véve alapul 2.83 százalék. A járás azzal szerezte meg elsősé­gét, hogy valamennyi cikkféie- ségből egyenletes tervteljesítés­re törekszik. Az utána legjoüb eredményt elért kiskunfélegy­házi járásban már nem ez a helyzet. Bár nem sokkal marad mögötte a dunavecsei járás emelkedésének, mégis kifogásol­ható, hogy egyes cikkekből, így például tejből, meglehetősen csekély emelkedés mutatkozni. Ugyanakkor szép eredményt ér­tek el a baromfibegyűjtésben, — a tíznapos emelkedés megköze­líti az öt százalékot. A rangsorban legutolsó a ka­locsai járás, amely a tejbegyűj­tés kivételévéi, minden cikkfé­leségből a leggyengébb ered­ményt mutatta fel. A városok közül a legjobb Kiskunfélegyháza, amely az el­múlt dekádban közvetlen ver­senytársát, Kecskemétet ,s messze maga mögött hagyta, 3.50 százalékos emelkedésével. Ez történi- a nagyvilágban ANKARA. Ankarában meg­kezdték egy lőszerüzem építését. Az üzem építése 37 millió török fontba kerül majd, amelyhez 22 millió török fonttal az Egye­sült Államok járul hozzá. UJ DELHI. Csütörtökön hi­vatalosan közölték, hogy Nehru indiai miniszterelnök elfogad'.a Tito jugoszláv elnök meghívá­sát. csapások. Sokáig állja hangta­lanul, aztán nyögve eldől, mint a letaglózott állat. Vértől csa- takos a padló, összekenődik a ruhája, ráfreccsen a hóhérok csizmájára. — Jöhet a második — kiált­ják megmámorosodva, s Tritont belökik a szomszéd szobába. — Ah, te bolgár vagy — mondják annak az idős paraszt- embernek, aki nemrég jött a telepre dolgozni, s akit most szintén elébük állítanak. — Szép bajuszod van — mondják neki röhögve, s egyi­kük belemarkol az öreg. baju­szába. — Megstuecoljuk! — kiáltja szadista gyönyörűséggel, s tépi-nyűzza a kínjában üvöltő, hörgő embert. — Rokonaid vannak odaát — mi? A lányod azt írja: bárcsak újra láthatná őket. Odakíván­koztok, ügye cimbora? Oda, mi? Tán Szófiába szeretnél menni? Vén csont vagy, de azért átbúj­nál a vasfüggöny alatt, he-he. A Szovjetunió híve vagy? Na, nesze egy kis emlékeztető, hogy talál­koztunk ... Vérző fejjel lökik be a támolygó öreget Triton mellé. — Hogy hívnak? Mi a neved? Kölykötök született? Nincs más dolgod, mint arról nyavalyogni, hogy ne legyen háború? — Tagadod? Tapogasd ki a gyomorszáját. Alighanem nagy falatot talált nyelni a béke­propagandából. így ni ; ; ; (Folytatása következik^ Az indiai miniszterelnök jú­nius végén érkezik Belgrádija és hat napot tölt Jugoszláviá­ban. BELGRAD. A belgrádi rádió a jugoszláv szövetségi nemzet- gyűléshez Közelálló körökből szerzett értesülésekre hivatkoz­va — hírül adja, hogy a jugo­szláv kormány által meghívott indiai parlamenti küldöttség má­jus 31-én érkezik Belgrád'ba. PÁRIZS. A francia miniszter- tanács szerda esti ülésén elfo­gadta azt a három évre szóló atomenergiafejlesztési progra­mot, amelynek értelmében száz- milliárd frankot fordítanak er­re a célra. VARSÓ. A Lengyel Népköz- társaság parlamentjének kül­ügyi bizottsága május 18-an megvitatta 4 ny°1lC ország kö­zött Varsóban megkötött barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződést. A bizottság tagjai egyhangúlag hozott határozattal javasolták a parlamentnek a szerződés rati­fikálását. BERLIN. A bonni kormány ellenőrzése alatt álló nyugatné­met sajtó és rádió fokozódó he­vességgel folytatja uszító had­járatát az Osztrák kormány ei­len, amely úgy nyilatkozott, hogy nem hájlandó a minap alá­irt államszerződés megszegésé­vel visszaadni a nyugatnémet monopolvál 16latoknak az Auszt­riában maradt »német tulaj­dont«. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung nem átallja a nemzetközi jog megsértésével vádolni a bé­csi kormányt, a nyugatberüm rádió pedig azzal fenyegetőzik, hogy az Adenauer kormány »megfelelő időben« kártérítési keresetet nyújt be Ausztria el­len a hágai nemzetközi bíróság­hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents