Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-20 / 117. szám

A Csinos húsz litert is megadna

Dél van, amikor odaérünk. A két gulyás, ifjú Tóth János és Miskei István a fejeshez készülődnek. Amióta kijárnak a jo szágok a legelőre, naponta háromszor fejnek, reggel fél ötkor, délben és este hétkor. — Nem nehéz ezt megoldani, mert a kalocsai Béke Termelőszövetkezet dúsfüvű legelője közvet len az ifi-ílló környékén van és ezért délben könnyű behajtani a jószágot. Az istállóban mindig szól a rádió, megszokta ezt ember és a jószág egyaránt. Azt ■mondják, hogy vidámabban adják a tejet a tehenek zeneszó mellett.

Példás rend és tisztaság van egy istállóban, látszik, hogy a 'két gulyás szereti a jószágokat. Miskei István a Csinosnál kezdi a fejést. Az előkészületeik (mosás, masszázs és zsirozás) után, 'szinte gyönyörködve szemleld, amint fehér sugárban spriccel a ;tej a sajtárba. Majd mintha valami rossz emlék jutna az eszébe, felhő suhan át az arcán és nehéz sóhaj szakad kl a bensőjéből. Észrevenni rajta, hogy valamit mondana, csak nem tudja, hogy is kezdje.

— Bizony a Csinos húsz litert is megadna. Csakhát, most tizenhatot ad...

Pillanatnyi csend után bátrabban nekilendül a beszédnek.

— Arról van szó, hogy nem elég a jószágnak csak a legeltetés, abrak is kellene. Most tizenegy liter a fejési átlagunk a húsz tehéntől, de könnyűszerrel el tudnánk érni négy-öt literrel többet. Csak sajnos, mar márciusban és áprilisban takarmányhiányunk volt, azért csökkent 4.9 literre a fejési átlag, két hét alatt, amióta a jószágok kijárnak, több, mint hat literrel növekedett.

Lassan megtelik az edény, ifjú Tóth János, a másik gulyás, csak nagyokat bólintott eddig a társa szavaira, de most ő is megszólal és hozzáteszi: — Kiváló egyedek ezek, nézzék csak a Cifrát — mutat a sarokba az egyik tehénre — ez öt-hat litert adott még két héttel ezelőtt, tnost már megadja

dett is két-három literrel a fejési átlag.

Ahogy az ember meghallgatja mindezeket és végignéz a szépen gondozott állatokon, arra gondol, hogy milyen kincsesbánya az állattenyésztés ennek a termelőszövetkezetnek és milyen hiba az, hogy ennek a kincsnek eddig csalt egy részét aknázták ki.

— Sokat akarnak a tehenészek — méltatlankodik először Miskei Károly, a termelőszövetkezet elnöke, mikor szóba kerülnek a problémák. Később aztán mégis elismeri, hogy ez nem is olyan rossz tulajdonság. Az igaz, hogy tavaly elköny- nyelműsködték a dolgot, a siló sem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Mindezek miatt sok- ezer forintot kiszalasztottak a markukból. — Az idén azonban másképp lesz — mondja az elnök. — Tudjuk, hogy az állat- tenyésztés a mi fő jövedelmünk és különösen a szarvasmarha- tenyésztést tudnánk sokkal jövedelmezőbbé tenni, mert a lehetőségeink megvannak. Ezért az idén, másfél holddal több takarmányrépát vetettünk a tervezettnél, tavaszi árpából és zabosbükkönyből is öt holddal több került a földbe, 12 hold új lucernavetésünk van.

Az elnök elvtárs szavaiból kiérződik, hogy belátták, kor moly mulasztást követtek el eddig a tehénállomány elhanyagolása miatt. Bízunk benne, hogy ezeknek a hibáknak megszüntetése nemcsak Ígéret marad.

Kereskedő Sándor

A TTIT irodalmi szakosztály ülésének margójára

A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének irodalmi szakosztálya értekezletet 'ártott a napokban, amelyen sor került a negyedév alatt végzett munka értékelésére, valamint megbeszélte azokat a feladatokat, amelyek a szakosztály jövőbeni teendőit képezik.

Az az általános tapasztalat, hogy a társulat kebelén belül működő szakosztályok közül a legtöbb eredményt az irodalmi szakosztály mutatja fel. Nem mintha a többi szakosztálynak nem volna meg a sajátos adottsága a feladatok megoldásához, mégis elmaradnak az irodalmároktól.

Mi hát a bizonyíték arra, hogy az irodalmi szakosztály ténylegesen is szép sikereket könyvel el. Maga az ismeretterjesztő előadások számszerű bizonyítéka az, ami lándzsát tör emellett. Vegyük alapul az év első negyedének eredményeit. A szakosztály összesen 73 előadást tartott és ezeken az előadásokon 4000- nél több hallgató vett részt. Ez a 73 előadás több, mint 200 százalékos teljesítményt nyugtáz, miután a tervelőirányzat csak 35 előadást rögzít. Bár az előadások területi megoszlását nem lehet egyenletesnek tekinteni, mégis azt kell megállapítani, hogy a legtöbb előadás városban, főként a megyeszékhelyen, illetve járási székhelyeken történt. Így például Kecskeméten volt 19 előadás, Kiskunfélegyházán 12 és más városokban, Illetve járási székhelyeken ennél kevesebb, sőt Kiskőrösön egyáltalán nem tartott a társulat előadást. Hasonlóképpen elenyészően csekélyszámú előadás volt Kiskunhalason és Kalocsán. NaMájus 22: Vasgyiijtonap

Folynak az előkészületek a helyi tanácsok irányításával a pedagógusok, a MÉH Vállalat és a földművesszövetkezetek bevonásával az összegyűjtött vasanyag átvételére. Gondoskodnak arról, hogy a földmü- vesszövétkezetek vasárnup is átvegyék a behozott fémhulladékot. A MÉH a városokban Sok átvevőhelyet állított fel, s így semmi akadálya nem lesz annak, hogy a íiataldk népgazdaságunk számára minél több hulladék nyersanyagot adhassanak át.

A megye összes iskolájának diszistái és úttörői bizakodva készülnek a vasárnapi vasgyíij- tőnapra. Minden iskolában brigádok alakulnak, melyek városban és falun minden házba bekopogtatnak, hogy össze-gyűjt- sék a heverő értékes hulladékot.

Az eddigi jelentések alapján vasárnap mintegy 50 ezer fiatal gyújt majd vasat és fémet.

gyón mostohagyerekként kezelte a szakosztály a falut. Ezen haladéktalanul változhatni kell a társulat megyei szervezetének, hisz maga is elismeri, hogy célszerű és gyümölcsöző lenne, ha az irodalmi szakosztály egy-egy községben előadássorozatot indítana. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy olyan községben, mint Kiskőrös, ne rendezzenek ismeretterjesztő irodalmi előadásokat. Hiszen a társaság fő feladata: — és ez vonatkozik valamennyi szakosztályára, — hogy a tudományos ismereteket szeles körben terjesz- sze, mert ezáltal emeli az általános műveltséget és ez meg a szocializmus építését segíti elő;

Az előadások tematikai megoszlását tekintve helyes arányt mutat, de még helyesebb lett volna, — és erre ügyelni kell a szakosztálynak, — ha több előadás hangzik el az új életünk irodalmából és művészetünk kérdéseiről. Többet kellene foglalkoznia a társulatnak a jövőben a szocialista realizmus kialakulásának problémáival, a szovjet művészet fejlődésének értékes alkotásaival, s ennek ismertetésével. Szélesíteni kell a magyar Irodalmat ismertető tematikát. Fokozottabban előtérbe kell állítani a század - forduló utáni időszak irodalmi hagyatékát és a két világháború közötti költészet és irodalom problémáit. Általában az elmúlt negyedévben és hozzátehetjük, az elmúlt időszakokban keveset íoglalkozlak jelentőségükhöz mérten azokkal a költőkkel és írókkal, akiknek művein keresztül erőteljesebbé, tudató- sabbá válik a munkásosztály vezető szerepe.

Az értekezlet nagyon helyesen tanulságként mutatott rá arra, hogy a társulat elhanyagolta az anyanyelvűnkkel való foglalkozást, a magyar nyelv tisztaságáért folytatott küzdelmet. Többet kell foglalkozni és szélesküi- ben Ismertetni a nyelv szerepét a társadalomban, ismertetni kel! a nyelvtan és a helyesírás problémáit.

Biztató jelek vannak arra nézve, hogy a társulat megyei szervezete az említett hiányosságokat időnap előtt felszámolja é; ismeretterjesztő munkáját ilyen irányban szélesíti tovább.

A szakosztály most összeállított gazdag programja több-kevesebb módosítással is e cél szolgálatában tűzi ki zászlaját £/. ismeretterjesztés széles bástyáján.

A magyar baromfi és tojás hírnevéért

A gyár épületének hűtőháza előtti részén a vasúti vágányon jelenleg is két vastagfa-lú, fehér vasúti kocsi áll. Négy-öt ember forgolódik előtte, kettő benne. Régi ismerősök. Nagy Lőrinc és rakodóbrigádja baromfit rak az üres vagcn-ba, hogy még a mai napon útnak tudják indítani rendeltetési helyére.

A Nagy-brigád tagjai áprilisban naponta több vagon baromfival, tojással telítették meg az expo-rtvagonclcat. Májusban naponta két vagon exportáru került ki a hűtőházból a vasúti kocsikba.

De nemcsak áprilisban, má-1 jusban, hanem az év első három hónapjában is sok kifogástalan áru került a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattól a népi demokratikus országok és a nyugati országok piacaira. — Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a gyár dolgozói olyan árut készítenek, amit szívesen vásárolnak külföldön. Az első negyedévben a baromfi export- tervet 37 százalékkal túlteljesítették.

— Miből adódik ez? A dolgozók lelkes, alapos munkájából. Ahol olyan asszonyok dolgoznak, mint Kovács Józsefire, Al- mási Lászióné, Sza-lai Gábarné, Csordás Gyuláné, Magyar Fe- renené, régi szakmunkások, _ s olyan DÍSZ-fiatalok, mint Kállai Emma, aki nemrég nyerté

el a sztahançvista oklevelet, s ahol olyan körültekintő művezető irányítja u termelést, mint Való Mihályné kommunista, aki nemrég még maga is kopasztó volt, s ahol a kommunisták példás termelő munkája jobb munkára serkent, ott csak ilyen kiváló eredmény születhet.

Sem tavaly, sem az idén a kiszállított áru után, egyetlen külföldi vásárló sem emelt kifogást. Mi az oka ennek? Az, hogy a dolgozók megértették, hogy csak olyan árut lehet külföldön elhelyezni, ami barátokat és elismerést szerez. Éppen ezért, az I. negyedévben 100 baromfi megtisztításakor a megjelölt 75 darab helyett 88 daran voit az elsőoisztályú. A tojásnál 100 darabból 91 exportra került.

A minőségért folytatott, áldozatos munka egy percre sarn hagyott alább. Áprilisban a tojás exportminősége a tervezett 72 százalék helyett 83 százalékra növekedett. Tekintettel a melegebb időjárásra, a tojás gyorsabban apad. Ennek ellenére olyan gyors a feldolgozása, hogy a minőség nem cselt visz- gza különösebben. Hasonló szép eredményeket mutat a baromfi tisztításáról szóló statisztika. Május 14-én a tisztított tyúk 76 százaléka, a pulyka 96 százaléka, -a liba 97 százaléka első osztályú volt.

Az a tudat az asszonyoknál és lányoknál, hogy az általuk tisztított baromfit, lámpázott tojást szívesen vásárolják, még jobb munkára ösztönzi mindegyiküket. Ennek a véleményüknek adtak kifejezést elsősorban az üzem kommunistái, amikor taggyűlésen megvitatták, hogy mit is kell tenni a kommunistáknak az exportáru növeléséért, az olcsóbb termelésért. Egyöntetű véleményüket így rögzítették: »A baroírtfiex- port minőségét 1 százalékkal, a tojást G százalékkal növeljük, s ezzel 1,200.000 forintot takarítunk meg népgazdaságunknak. Továbbá 1,800.000 forintért több baromfit és tojást szállítunk, mint amennyit a terv előír. Az elhullás! Veszteséget 0.3 százalékkal, a töjáátörést pedig 0.4 százalékkal csökkentjük.«

Mindezeket azután alaposan megbeszélték pártonkívüli dolgozó társaikkal, akik örömmel csatlakoztak ehhez a vállaláshoz s megígérték, hogy megvédik az üzem dolgozóinak becsületét.

Nem kétséges, hogy ez a lelkes, Szorgalmas kollektíva az üzemi pártszervezet vezetésével, több és jobb baromfival!, tojással szolgálja az ország erősödését, külföldön pedig elismertebbé teszi a magyar baromfiipar hírnevét.

i a tizenötöt. Ha ez a jószágot s ! télen is jól takarmúnyozzuk,

■ már akkor megadja ugyanezt a

■ mennyiséget és most húsz lite■ ren felül fejnénk tőle.

Rapp Lajos, állattenyésztési brigádvezető is hasonló vélemé- ' nyen van. Elmondja, hogy a tervezésnél követték el a hibát, nem gondoskodtak a jószágál- lománynok megfelelő takar- mánybázisról. — Pedig a legtöbb jövedelmünk a jószágállományból, főként a szarvasmar- haállományból és a sertésállományból van — magyarázza — eddig körülbelül 5 forintot osztottunk munkaegységelőlegetj több mint 15.000 forintot, kizárólag az állattenyésztésből eredő jövedelemből. Az I. negyedévben több, mint 14.000 forint jövedelmünk volt, csak a tej- pénzből. Megfelelő takarmányozás esetén ennek legalább kétszeresét értük volna el. Szerződést kötöttünk négy darab borjú hizlalására is. Ha sikerül elérnünk az elsőrendű minőséget, 0000 forinttal többet kapunk a rendes szabadpiaci árnál.

— Na, talán nem volt elég? — simogatja meg tréfásan Miskei István az egyik kis bocit, amely miután kiürült a2 edény, még mindig kitartóan nyalogatja a belsejet. Valamennyi borjút itatásos módszerrel neveinek már évek óta. Miskei István egy szakkönyvben olvasta, hogy a szovjet tehenészek milyen eredményeket értek el ezzel a módszerrel és elhatározta, hogy ők is bevezetik. Jól bevált, egykét literrel több tej marad meg, az anyát is kímélik és szép, egészséges utódokat neveltek fel így is.

Miskei elvtárs, mint párttag, példát mutat társai előtt. ílg benne a tudásszomj, soha sincs magával megelégedve.

— A járástól is csak néha jönnek ki — mondja —, de úgy kell harapófogóval kiszedni belőlük a szót. Pedig mi szeretnénk tanulni, csak a mező- gazdasági technikum tanárai adtak eddig segítséget. Januárban például ők állították össze a takarmányozási naptárt. Emedkew

All a malom, áll a vitorlája...

Mint a rrtegvénhedt szélmalom, ha bevonja öreg vitorláit, s zsibbaszló mozdulatlanságba süllyed — pontosan ilyen képet fest a begyűjtés helyzete Kunszálláson is.

Persze megvannak azok a bizonyos objektív nehézségek, melyek egyesek szerint — főként a helyi vezetők és a begyűjtés dolgozóinak állítása alapján — indokolttá teszik ezt az egyhelyben topogdst. Először is az, hogy a hivatalnak jelenleg egy adminisztrációs dolgozója van és egy kisegítője, vezetője szabadságra ment, egyetlen begyűjtési megbízottját éppen az elmúlt hetekben függesztették fel.

— így akárhogyan számítgat az ember, egyszer egy az csak egy és a hivatal helyett mi nem gyűjthetünk be — mondja Kiss József elvtárs, a község új VB elnöke.

S míg erről folyik a vita — az eredmények egyre kisebbek lesznek. A begyűjtési héten, helyesebben április 20-tól 30-ig eltelt tíz nap alatt 19 mázsa sertést, 6.80 mázsa vágómarhát, 12 mázsa tojást, 3 mázsa baromfit és 20 hektóliter tejet gyűjtöttek be, ami 5.3 százalékkal emelte a község tervteljesítését. Ez tagadhatatlanul szép eredmény volt — bár az apparátusból már akkor is hiányzott egy ember. Az ezt követő dekádban, amikor ugyancsak két személy dolgozott a hivatalban, szinte az egyhatodára süllyedt az emelkedést jelző szám.

Vannak, akik kétkedéssel ismerik be — és ezek közé tartozik Kovács Erzsébet, begyűjtési dolgozó is, — hogy a verseny sokat változtatna ezen a helyzeten. így nem tartják számon az élenjárókat sem — akik pedig itt is szép számmal akadnak. Csak egy néhányat említek: Fekete István egész évi sertés-, tojás-, baromfibeadását teljesítette, Nagy József, Balogh Péter egész évi sertés- és félévi tojás-, baromfibeadásukat rendezték. Az élenjárók neve persze nem a versenytáblán büszkélkedik — amiről a begyűjtési hivatal dolgozója egyébként még azt sem tudja, hol van, vagy van-e egyáltalán, — hanem hosszas keresgélés után nyilvántartási lapjaik árulják el.

Mindezek mellé még oda kell írni, hogy a begyűjtési állandó bizottság sem működik. Ebben az évben mindössze csak kétszer volt ülése, Kovács Erzsébet visszaemlékezése szerint, bár ő azt sem tudja pontosan, hogy kik a begyűjtést állandó bizottság tagjai, vagy hány tagja van.

Végül csak annyit: a hivatal dolgozóinak rá kellene már ébredni arra, hogy a jó begyűjtési munkának csak egyetlen kelléke a pontosan vezetett adminisztráció, ahhoz, hogy teljes és jó eredményt érjenek el, ki kell engedni a vitorlákat, a sok kezdeményező erővel bíró, mozgósító versenyhez is meg kell teremteni a feltételeket: a példamutatók népszerűsítését, — és az ügy érdekében ideje lenne már, hosszú téli álmából felébreszteni az állandó bizottságot is. Persze ez már nem egyedül a begyűjtési hivatal, hanem a pártszervezet és a tanács közös, de hálás feladata is volna.