Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-19 / 116. szám

Könyvkiadásunk tízéves eredményei

»Egy igazán jó regény, egy igazán jó színdarab, egy igazán jó vers, éppen úgy növeli népünk erejét, — mondta Zsdánov —, mint egy új gyár, mint egy Új bánya.«

Hazánk kulturális felemelkedését mi sem bizonyítja jobban az elmúlt tíz év alatt, mint könyvkiadásunk. Ez a méreteiben óriási fejlődés népünk alkotóerejének újjászületését, íróink és olvasóink együttérzését, a szocialista kultúra tápláló erejű talaját bizonyítja.

Nincs még a magyar- nép történetében olyan gazdag tíz év, mint a felszabadulás utáni évtized. Vajon melyik tíz év adott annyi könyvet az olvasó kezébe, mint a legutóbbi? Válasz Helyett számokat kell idézni, szédületesnek tűnő számokat. 1945 óta 3336 tudományos mű jelent meg, 29 és fél millió példányban. Az ismeretterjesztő müvek megjelenési száma még az előbbinél is beszédesebb. 14.062 mű született 170''millió példányban.

31 millió 200.000 példányban adtak ki 4782 szépirodalmi művet. Zeneirodalmunk is nagyon sokat gazdagodott az évtized alatt, mert 4994 zenei mű látott napvilágot 7 millió 800 ezer példányban.

Ezt a ragyogó fejlődést érdemes néhány számadattal alátámasztani.

1938-ban 8152 mű jelent meg 17 milliós példányban. 1954-ben 20.693, 41 millió példányban, és 1945-tő! 1955-ig 97.413 mű született, illetve adtak ki, 375 millió példányszámban.

Tíz év alatt a marxizmus— leninizmus klasszikusai 8 millió

893.000 példányban jelentek meg. Lenin Művei 2 millió 724 ezer, Sztálin »A leninizmus kérdései« hét kiadásban 350.000 példányban, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Története nyolc kiadásban összesen 735 ezer példányban jelentek meg.

Tíz év alatt 860 crosz és szovjet szépirodalmi mű jelent meg, közel 7 millió példányban.

Magyar és külföldi klasszikusoktól az elmúlt tíz évben 515 regény, és elbeszélés kötet jelent meg, több mint 5 millió példányban.

452 verskönyvet adtak ki a felszabadulás egy évtizede alatt, maii magyar és külföldi költőktől 1 millió 83.000 példányban. Ugyanezen idő alatt 1932 regény és elbeszélés kötet jelent meg mai magyar és külföldi íróktól közel 16 milliós példányban, valamint 411 színdarab, 9070 számban.

A tíz év ifjúsági könyvterme- lése; 1289 kötet, közel 12 milliós példányban.

Népi demokráciánk tehát könyvkiadásunk területén is híven tükrözteti új életünk fejlődését, könyvtermelésünk növekedésével magasra emeli dolgozó népünk tudását. Könyvkiadásunk terén a szabad tíz év olyan gazdag eredményeket nyugtáz, amire még nem volt példa a magyar könyvkiadás történetében.

FIATALOK KÖZÖTT

A mtpri I Varosilov Ter~ M goren | rnélőszövetkezet

nemcsak évről-évre jövedelmezőbb, virágzóbb gazdálkodásáról híres, hanem arról is, hogy nincs szűkében dolgos, vidám fiataloknak sem. Büszkéik is a fiataljaikra az »idősebb« tsz-tagok, akiknek helyeslő véleményével az idén a termelőszövetkezet mindkét növénytermelési brigád ■ jában megalakították a D1SZ- miinha csapatokat. S hogy mindent eláruljunk, külön ifi munkacsapatban dolgoznak a lányok és külön munkacsapatban a fiúk. (Persze, nem udvariasságból említettük először a lányokat, — inkább azért, mert valóban megérdemlik, hogy nevük a fiúk előtt kerüljön nyomtatásba.)

— A Liszenkó-brígácl két ifi munkacsapata közül jelenleg is a lányok vezetnek — újságolja a falu felé kerékpározó Nyilas István tsz-elnök, akivel éppen a majorba vezető úton találkozunk össze. — Pedig nem vdlt köny- nyű dolog a fiúkat megelőzni, mert azok is szorították a munkát — nevet fel derűsen Nyilas elvtárs, — de hát csak nézzék meg őket, hogyan dolgoznak. Bármerre is mennek a tsz földjén, fiatalt mindenütt találnak. Ott dolgoznak a kertészetben, s szőlőben. Kaszálják, gyűjtik a ibükkönyös rozst, Tóth Pista meg holnap már be is fejezi egy 18 holdas heretábla gépi kaszálását a Zetorjával.

S valóban I amerre“fk a I

I szem ellát, a

tsz határában dolgozok között mindenütt talál fiatalokat. A major hátamegett a földeket egy hosszú, sárosvizü csatorna szeli ketté. Keskeny pallón keresztül visz az út a kaszálókhoz. Hét ember egyenletes, könnyed mozgással vágja a rendet,’ mintha nem is kora reggel, hanem egy-két órával azelőtt fogott volna munkához. Jó, hegy Kovács Pali, a fiatalok, munkacsapatvezetője éppen a hetedik kaszás, mert különben nem állhatna ki a sorból egy kis beszélgetésre. Amikor Barnáné, a -csoport könyvélője jellemezte, azt mondta róla: szűkszavú, de jó dolgos gyerek, — ő a legjobb a fiúk munkacsapatában. Mégis mikor megkérdezzük tőle, ki a csapat legügyesebb tagja, az előtte haladó Gyöngyösi Lászlóra mutat:

— Neki már 144 munkaegysége van az idén, nekem meg még csak 120 — mondja olyan szerényen, mintha legalább százzal lenne kevesebb munkaegysége, mint társának. Pedig hát a felnőttek közül sem sokan előzték meg őket a munkaegységben, és mindjárt tegyük hozzá: a munkában sem.

— És a lányok? Hát azok nem számítanak.?.

I

Még hogy | megelőztek

volna minket? — nevet fel jókedvűen és menten a földre ereszti a kaszát. — Hát ezt már bajosan hinném! Mert nézzék csak, azért nekünk valameny- nyiünknek csak több munkaegységünk van már, mint nekik — és végeredményben csak a munkaegység beszél. Hanem azután hirtelen elhallgat, mert úgy fél- füllel hallott már valamit, hogy a lányokat legutóbb nagyon megdicsérték —, de hát miért éppen ő beszéljen erről. Nem messze vannak a lányok, alig pár száz méterre, majd eCmond- ják ők maguk.

— Eta néni, a fiúk már megunt nem akarják elhinni, hogy mi megelőztük őket — kiált az öreg Szepesi néni felé a kis Nagy Kovács Kati, aki mái-csak azért sem hagyja annyiban a dolgot, mert az ő nénje a lányok munkacsapatvezetője.

Szepesi néni, aki itt a gyereklányok között dolgozgatva szinte maga is megfiatalodik, olyan, mint egy élő kalendárium. Nevetve huppantja a földre a görbe vasvillát és alig várja, hogy elmondja, mit hallott a napokban Kozma Feritől, a brigádvezetőtől:

— Ez akkor volt, mikor a répakapálással készen lettünk — emlékeztek-e még rá Ez a munkacsapat fejezte be elsőnek az egész tsz-be és a brigádvezető azt mondta, de szószerint, ahogy én most mondom, hogy »le a kalappal a lányok munkacsapata előtt!«

— De ha ennyi nem volt elég nékik, — mondja a kis Berki I!us —, akkor majd ráduplázunk. Ha a takarmánykeverék begyűjtésével itt végeztünk, kezdődik a répák egyelése. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most mindnyájan megfogadjuk, hogy naponta 200 négyszögölnél nem adjuk alább, bár a »norma« csak 160 négyszögöl. Ezt csiná'- ják utánunk, ha tudják! S mái kezdi is a munkát a többiekkel együtt, mert a kaszások a túloldalon nagyon nekilendültek.

másik partján, a hereA csatorna

tábla szélén zakatol Tóth Pisia Zetorja. ö is megáll egy percre és a dohogó masináról kiáltja le:

— Én ugyan nem vagyok tsz- tag, de az itteni DlSZ-alapszer- vezetnek vagyok a tagja. Persze, mondanom sem kell, hogy a fiúkat támogatom, amikor vállalom, hogy a növényápolás megkezdésétől fogva a normán felül naponta 4—5 holddal többet teljesítek. — Üjra megindítja a gépet. Dolgozik mindenki. A lányok tarka szoknyáit haragosan cibálja a friss tavaszi szél, a kaszások homlokán felszántja a verejtéket. Kemény napok kezdődnek, de a fiatalok erős, dolgos két kezükkel győzik a munkát, melyet most azért is sürgetnek annyira, mert méltóképpen akarják megünnepelni a DISZ második országos kongresszusát. Bár erről ilyenkor kevés szó esik, mert ahányon vannak, majdnem annyifelé dolgoznak, hanem annál több szombatonként, amikor pihenőidejük alatt a nyolcholdas külön DISZ- parceilán valamennyien együtt munkálkodnak. _

A szeremiei legeltetési bizottság munkája

A szeremlei legeltetési bizottság a tavasszal rendbe hoz ta a 143 holdas legelőt. 30 holdon elvégezték a íelültrágyázást. A kutakat kitisztították, korlátokkal vették körül és rendbehoz- ták az itatóvályúkat. Szántóterületet biztosítottak — zab, zabosbükköny, kukorica és muhar termesztésére, — a község apaállatainak tartására. _ — A szarvasmarhák legeltetését megkezdték, a község sertésállományának pedig sertésjárást létesítettek.

Képek a szovjet nép életéből

A Szovjetunióban az építőanyag-gyárakat új, nagyteljesítményű gépekkel látják el. Az egyik novoszibirszki téglagyárban nemrég új téglasajtológépet szereltek fel. A gép 5000 téglát présel óránként. Valamennyi munkafolyamatot — a nyersanyag- adagolásától egészen a tégláknak a kemencébe rakásáig — teljesen gépesítették. A téglagyárban most szíerelik a második ilyen sajtológépet. Az újlípusú sajtológépeken tömör és üreges téglákat, téglatömbökct, valamint burkolólapokat lehet készíteni.

A képen; Az új téglása jtológcp a félnedves sajtolóműhelyben.

Az Ukrán SZSZK-ban lévő Petrovszkij kolhoz dolgozói eddig fclszánlatlan földterületeket vetlek művelés alá. Ezen a területen lent fognak vetni,

A képen: A szűzföldek felszántása a Petrovszkij kolhozban.

FIATAL HÁ3TAS

KELEBI A

Tavasz van. Tagadhatatlan. A szobából kihúzza az embert a tavaszi »cúg«. Munlcaido után az ember szívesen tölti ilyenkor idejét a természetben.

Vér István elvtárs, a kelebiai tanácselnök is ezen a véleményen van. Hivatali idő lejárta után sokszor látni az utcán estefelé, hol az egyik, hol a másik emberrel beszélget.

A napokban is, ahogy rányi- tam az ajtót, már éppen indulni akart, így hát melléje szegődtem és beszélgetve ballagtunk végig a falu utcáján. Két könnyen öltözött 11—12 éves gyerek jön ránk szembe nyakonfogva.

— Jó estét kívánok —■ köszönnek illedelmesen, közbe kibontják karjaikat nyakuk közül. Vér elvtárs szívélyesen válaszol az üdvözlésre és milior már a hátunk mögött vannak, utánuk néz. ügy érzem, hogy akar valamit mondani, no csak hadd rendezze gondolatait, gondolom magamban. Odébbrúg egy követ a cipője orrával és lassan kezdi: Néhány hónappal ezelőtt akár felbukhatott? volna bennük az ember.

— Kikbe, a kövekbe?

— Nem, a gyerekekbe, de most figyelje csak — mutat az iskolából kitóduló gyermekfolyam félé. Szinte visszafojtom a lélegzetem, úgy várom, mennyire váltják be a gyerekek a hozzájuk fűzőit reményt.

Köszönnek, szinte kórusban.

— No, látja? — néz a szemembe az elnök, — ezek a mi gye- rekeink.

Az ülemtudással, a fegyelmezéssel Kelebián is volt éppen elég baj: az iskolások kőiében^

ahogy az elnök mondja. Nem egyszer, hanem sokszor előfordult, hogy a fiatal fákat, amelyek még a légynek sem vétettek, kitörték a vandál gyerekkezek. Botot, meg miegymást gyártottak belőle és sok ehhez hasonló dolog nyomta rá bélyegét az iskolások viselkedésére. Nem mindegyilcére, de voltak köztük vásott kölykök. Sőt, most is altadnak még, de nem olyan sokan, mint azelőtt.

A tanács, meg a pedagógusok összedugták a fejüket. Mit tegyenek? Ha így megy tovább, még a nevelők tekintélyén is csorba eshet. — Tanácsülés elé kell terjeszteni.

Már nem is egyizben foglalkoztunk vele, a fegyelemre való neveléssel, simítja meg a simára borotvált arcát az elnök és széles gesztussal folytatja: aki tehette, a szülők közül is eljött hozzászólni a vitához, látszott, hogy ők is változtatni akarnak ezen. Biztos azért maradi meg ez a kis fa is, simítja meg pillantásával az üdezöld levelű, alig méteres facsemetét.

A cél az, hogy kialakuljon egy egészséges légkör a szülő, meg a nevelő között. Ehhez adta segítségét a tanács, sőt ezen túlmenően a tanácstagok, akik a maguk kerületeiben állandóan tartják a kapcsolatot a szülők- kel. Szólnak nekik, ha valamit eszrevesznek, ha valami nem jól van. A pedagógusok szintén ezt csinálják, szülői látogatások és szülői értekezletek nagyon alkalmasak erre, mert ők azok, akik állandóan szemmel tudják kísérni a gyermekek fegyelmi helyzetéit

Van javulás az elnök szerint, a szülők szerint is, meg a pedagógusok szerint is. Most már azért kell dolgozni, hogy tovább javuljon.

— Sokszor még a szülőt is fe- gyelmezni kell, ez se könnyű feladat, mondja kissé kesernyés hangon az elnök, s ezután kiönti a szive búját-baját. Az ötéves tervben korszerű, modern, két- tanterráes iskolát kapott a község, de nincs tornaterme. Erre a célra az italbolttal határos helyiségei kellett igénybevenni, de ez a Ifettő sehogysem fér meg egymáá mellett, mert van rá eset, hogy: »-Egy-egy bozontos, bús tifjó el-elbődül«, sőt már olyan eset is megtörtént, hogy a részeg ember bement a tornaterembe »ellenőrizni az órái«.

Ez bontja a községet, ettől fáj a falu feje és Vér elvtárs már régóta rágódik azon, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a tornaterem, meg az italmérés I messzebb kerüljön egymástól.

Azért valamiféleképpen csak megoldjuk — mondja, — miközben megemeli a kalapját egy velünk: szembejövőnek.

A nap lecsúszófélben van márt amikor magamra maradok, de olyan jól esik elnézni még egy kicsit te kelebiai gyerekek mezítlábas labdajátékát ezen a szép tavaszi estén és olyan jól esett arra gondolni, hogy ezeknek a gyermekeknek fegyelmezett szocialista emberréválásukhoz köze van a szülőkön kívül a falunak> az országnak, egyszóval: mind- annyiunknak,

. , ! • - (—e—