Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-19 / 116. szám

 szovfet ipari funkcionáriusok országos értekezlete

Május 16-án a moszkvai Nagy Kreml Palotában megnyílt az ipari funkcionáriusok országos értekezlete, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa hívott össze. Az értekezleten a vállalatvezetők, továbbá tervező és épülettervező szervezetek vezetői, termelési újítók, miniszterek, társadalmi szervezetek képviselői vesznek részt, ezenkívül a demokratikus országok vendégei.

Az értekezleten Bulganyin elvtárs, a Szovjetunó Miniszter- tanácsának elnöke mondott megnyitó beszédet. Ebben hangoztatta, hogy a Szovjetunió szocialista ipara a szakadatlan fejlő- iés útját járja.

Az ipar cs különösen a nehézipar fejlődésének üteme többszöröse a vezető kapitalista országok ipari fejlődése ütemének.

— Ipari termelésünk az idén

hozzávetőleg 80 százalékkal lesz magasabb — mondotta —, rmnt 1950-ben volt, és több, mint háromszorosa lesz a háború előtti 1940-es színvonalnak. Az utolsó 26 év leforgása alatt az ipari munka termelékenysége ped.g több, mint hatszorosára emelkedett.

Ezután fejtegette, hogy

az új technika fejlődésében fontos szerep hárul a gépiparra.

Az élet ma jobban megköveteli az ipari vezetőktől, a mérnököktől és technikusoktól, mint valaha, hogy helyesen tudják értékelni és alkalmazni a tudomány és technika új eredményeit. Előre lássák a tudomány és technika további fejlődését. Az uj technika meghonosítása munkaigényes, sőt olykor hosszadalmas feladat. A munka termelékenységének emelésében és az új technika elsajátításában mindig nagy szerepet játszik és fog játszani a jövőben a szocialista verseny.

Jelenleg a szocialista verseny legelső feladata a termelésben élenjárók tapasztalatainak és eredményeinek nagyarányú terjesztése.

Bulganyin elvtárs ezután a termelés megszervezésének fogyatékosságaival foglalkozott. Hangoztatta, hogy

egyszerűbb és olcsóbb üzemi adminisztrációra

van szükség. Majd felhívta az értekezlet részvevőit, összpontosítsák figyelmüket a következő kérdésekre, amelyek az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának véleménye szerint különösen fontosak:

1. a korszerű technika mielőbbi kidolgozása és meghonosítása, a technológiának és a termelés megszervezésének tökéletesítése a munka termelékenységének rohamos emelése céljából;

2. a rendelkezésre álló gépek és a megfelelő üzemterületek jobb kihasználása;

3. az állami fegyelem megszilárdítása és — mint a legközelebbi feladat — a folyó évi, az

ötödik ötéves terv utolsó évi állami tervének teljesítése és túlteljesítése, minden , vállalatnál, minden mutatószámban;

4. az adminisztrációs és igazgatási apparátus létszámának csökkentése és munkájának ol- csóbbátétele az iparban.

Bulganyin elvtárs beszéde után megkezdődött a vita. A

hozzászólások azokról az intézkedésekről beszéltek, amelyeknek elő kell segíteniük a szocialista ipar fokozottabb fellendülését.

Közzétették az osztrák államszerződés szövegét, továbbá a szovjet és az osztrák kormányküldöttség között folyó tárgyalások eredményéről szóló memorandumot

A Pravda hétfői száma közölte az osztrák államszerződés teljes szövegét, amelyet vasárnap írtak alá Bécsben a négy nagyhatalom és Ausztria képviselői.

A szerződés bevezetőből, 9 részből és 2 mellékletből áll. A bevezetés rámutat arra, hogy egyfelől a Szovjetunió, Nagy- Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország (a továbbiakban: »szövetséges és társult hatalmak«) és másfelől Ausztria,

figyelembevéve, hogy Németország 1938 március 13-án erőszakkal magához csatolta Ausztriát;

a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok 1943 november 1-i moszkvai deklarációja pedig, amelyhez később Franciaország is csatlakozott, érvénytelennek nyilvánította Ausztria Németországhoz való csatolását és határozottan kifejezte azt az óhaját, hogy Ausztriát szabad és független államként helyre akarja állítani;

miután Ausztria a szövetségesek győzelme alapján felszabadult a hitleri Németország uralma alól, az osztrák nép pedig fontom erőfeszítéseket tett és

tesz a jövőbe is országa helyre- állítása és demokratikus átépítése érdekében;

szerződést kíván kötni, amely szabad, független és demokratikus államként állítja helyre Ausztriát, s ilymódon elősegíti az európai béke helyreállítását.

A bevezetés azt is megállapítja, hogy a szerződés célja a fent- említett események következtében eddig megoldhatatlan kérdések rendezése. A szövetségesek táfnogatják Ausztria felvételi kérelmét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

A politikai és területi határozatokban a szerződés intézkedik újabb Anschluss eltiltásáról, továbbá náci szervezetek feloszlatásáról. Ausztria demokratikus kormányáról, valamint az Ausztriában élő szlovén és hor- vát nemzetiségű állampolgárok jogairól intézkedik.

A továbbiakban a szerződés intézkedik jóvátételi és gazdasági problémákról, tulajdonokról, jogokról és érdekeltségekről.

A TASZSZ ugyanaznap közölte a Szovjetunió kormányküldöttsége és az osztrák kormányküldöttségek között folyt tárgyalások eredményéről szóló memorandumot.

Több mint hatmillió koreai írta alá a Béke- Világtanács felhívását

PHENJAN. (Uj Kína) A Koreai Központi Távirati Iroda kedden jelentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban 6,150.000 ember írta alá a

Béke-Világtanácsnak az atomfegyverek betiltását célzó felhívását. Az aláírásgyűjtési mozgalom február végén kezdődött.

(MTI)

fl Szovjetunióé a világ olajtartalékának tölti! mint a tele

„ä szovjet—lugosziav viszony további megjavilásáért, - a béke megszilárdításáért!“

A Szovjetunió olajtartalékait még korántsem tárták fel teljes egészében, de az eddigi megállapítások szerint is a világ tartalékának több, mint fele rejlik szovjetföldben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a Kaspi-tenger és a Kaukázus találkozásánál fekvő híres Baku volt az egyetlen orosz olajtermelő vidék. Azóta a Kaukázustól a havas északig, a középázsiai oázisokig, sőt a csendesóceáni Szahalin-szigetekig egész sor új lelőhelyet fedeztek fel.

Baku a kitermelt olaj mennyisége szempontjából máig is a Szovjetunió legfontosabb olajvidéke maradt. De, aki csak harminc évvel ezelőtt látta, talán rá sem ismerne. A szovjetemberek egészséges, korszerű olaj várossá fejlesztették az egykori kormos, olajos, nyomorúságos Bakut.

A szovjet tudósok felfedezték, hogy a Kaspi-tenger alatt hatalmas olajmező terül el, amely a Baku alatti mezőnél is gazdagabb.

A tenger alatt lévő olaj kitermeléséhez azonban különleges technikára van szükség. A szovjet mérnökök megoldották a ferdeirányú fúrás kérdését és így a szárazföld felől olajat nyerhetnek a tengerfenék partmenti sávjából,

Meg kellett azonban oldani a parttól messzebb fekvő területek kiaknázásának módját is. Ez sem volt akadály a szovjet mérnökök számára. Manapság mintegy 150 acélsziget népesíti be a csaknem mindig háborgó vizet. Ezek az acélszigetek fúrótornyokat hordanak a hátukon és a tengerfenék alól szívják az olajat.

A szovjet emberek azonban nem elégedtek meg azzal, amit Baku nyújthatott. Kutató expedíciók indultak az ország minden részébe. Az egyik expedíció az Ural környékén újabb olajlelőhelyet fedezett fel. Hamarosan olajat találtak a Volga mellett is. A szovjet tudósok kutatásai arra vallottak, hogy ezen a területen hatalmas olajmezőknek kell lenniök. Az egymástól többszáz kilométerre fekvő fúrótornyok igazolták ezt a feltevést. A Volga környéke a föld alatt szélesen kiterjedt olajvidéket takar. Szakértők szerint ez a »második Baku«.

A szovjet geológusok még egyebütt is találtak olajmezőket. Közép-Azsiában és az északi fagyos tundrán fekvő Uhta vidékén, a Kaukázus különböző tájain és a csendesóceáni Szahalinban. így lett a Szovjetunió a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező ország.

MOSZKVA. (TASZSZ) Világszerte élénk visszhangot keltett az a hír, hogy Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a két ország közötti viszony további megjavítására és a béke megszilárdítására irányuló kölcsönös törekvéstől vezettetve megegyeztek képviselőik legmagasabb szintű találkozásában.

Tito elnök kiemelve e találkozó jelentőségét, ezt mondotta: A tárgyalások célja nem ideiglenes megoldás avégett, hogy valamiképpen kiküszöbölődjék a jelenlegi helyzet, hanem szilárdabb alap megteremtése, amelyre a jövőben általában világszerte építeni kell a kapcsolatokat.«

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia normális kapcsolatainak éveken át tartó megbomlása csak a béke ellenségeinek volt előnyös. És viszont, a két ország népeinek együttműködése és barátsága megfelel nemcsak e népek érdekeinek, hanem a világ békéje érdekeinek is.

A küszöbönálló belgrádi tárgyalásoknak természetesen elsősorban állami vonalon kell a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának további javulását eredményezniük. Ezen a területen feltétlenül adva vannak a kedvező lehetőségek.

A szovjet—jugoszláv viszony további javulásának kilátása csupán azokra nézve ijesztő, akiknek nem a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, hanem annak kiélezéséhez fűződik érdekük. Jellemző ebből a szempontból a belgrádi tárgyalásokról kiadott jelentés burzsoá sajtóvisszhangja.

A burzsoá sajtónak az a része, amely még tud reálisan gondolkozni, üdvözli a szovjet küldöttség elkövetkező belgrádi látogatását, mint amely hozzájárul a nemzetközi légkör enyhítéséhez.

Rá kell mutatni azonban arra, hogy a tlegrcakciósabb amerikai körök ellenséges érzülettel fogadták a rövidesen sorra kerülő belgrádi találkozóról szóló közleményt.

Jugoszláviát még anyagi és pénzügyi jellegű megtorlásokkal is megfenyegetik arra az esetre, ha a jugoszláv kormány rendezi viszonyát a Szovjetunióval. Az ilyesfajta kijelentések lerántják a leplet azokról, akik nem az egyenjogúság alapján, hanem a gazdasági nyomás és a diktátum-politika alapján próbálják felépíteni kapcsolataikat Jugoszláviával.

Megállapítható, ezzel ösz- szefüggésben, hogy mind szovjet, mind jugoszláv részről megnyilvánul olyan elhatározás, hogy a nemzetközi együttműködést kizárólag az egyenjogúság alapján kell megvalósítani s nem szabad megengedni senkinek, hogy más államok bel- ügyeibe beavatkozzék.

A Szovjetunió külpolitikájával többízben bebizonyította, hogy a béke megszilárdítása érdekében nem egymással szembenálló, lezárt katonai tömböket kell létesíteni, hanem valamennyi állam békés egymásmelleit élésének és gazdasági együttműködésének útján kell haladni, függetlenül a szóban- forgó államok politikai rendszereinek különbözőségétől.

Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyának rendezése egyáltalán nem jelenti és nem jelentheti Jugoszlávia más államokkal fenntartott viszonyának kiélezését. A Szovjetunió nemcsak hogy nem törekszik arra, hogy a szovjet—jugoszláv viszony rendezésének kérdését a nemzetközi helyzet megrontására használja fel, hanem éppen azt akarja, hogy e kérdés megoldása segítse elő a nemzetközi feszültség enyhítését.

A szovjet—jugoszláv viszony további megjavítását mindkét állam érdekei, a világ békéjének megszilárdításáért vívott közös harc közös érdekei diktálják. Tagadhatatlan természetesen, hogy a társadalmi fejlődés számos fontos problémájának felfogásában lényeges különbségek vannak közöttünk. De az a tény, hogy Jugoszláviában uralkodó az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdona, az a tény, hogy Jugoszláviában az alapvető osztályok a harcos, forradalmi és hazafias hagyományokra visszatekintő munkásosztály és a dolgozó parasztság, az a tény, hogy a két ország népei között rég kialakult, mélyreható kulturális és szellemi közösség van* az a tény, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia dolgozóinak közös létérdekeik vannak, a nemzetközi munkásmozgalom érdekei, valamint a munkásosztály végső célkitűzéseinek közössége — mindez azt mutatja, hogy szilárd alap van a szovjet é3 jugoszláv nép széleskörű és sokoldalú együttműködésére.

Teljes joggál remélhető, hogy most, amikor, mindkét részről megnyilvánult a jóakarat és a viszonyaink megjavítására irányuló törekvés az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség alapján, a szdvjet—jugoszláv viszony rendezése úgy fog tovább fejlődni, ahogy a két ország érdekei és a béke érdekei megkövetelik.

(A Pravda május 18-i vezércikke.) (MTI)

Ee történt a nagyvilágban

SANGHAJ. A tokiói rádió jelentése szerint a közvélemény nyomására május 16-án Tokióban óvadék ellenében szabadlábra helyezték Hirosi Haszegavát, a Japán Kommunista Párt egyik vezetőjét, akit három héttel ezelőtt bebörtönöztek.

Kiszabadulása alkalmából Ila- szegava a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy minden alap nélkül vetették börtönbe.

KAIRO. Az At-Tahrir című folyóirat beiruti tudósítója rámutat arra, hogy a Truman-féle negyedik pont program végrehajtásával foglalkozó amerikai közegek Libanonban stratégiai jelentőségű földterületeket vásárolnak össze.

A tudósító jelentése szerint ezek az amerikai földfelvásár- lások már olyan arányokat öltöttek, hogy »a föld ára Libanonban, különösen a stratégiai jelentőségű vidékeken az eddiginek százszorosára emelkedett.«

PÁRIZS. A francia demokratikus és kommunista sajtó javára folyó gyűjtés eddigi eredménye — jelenti az Humanité — 69j350.590 frank.

DUISBURG. Vasárnap a demokratikus jogok megsértésével erős rendőrkülönítmény hatolt be a Német Kommunista Párt Duisburg—Meidefich-i zárt rendezvényére. A különítménynek az volt a feladata, hogy letartóztassa Max Reimannt, a Német Kommunista Párt vezetőségének első titkárát. A rendőrakció azonban eredménytelen volt.

DELHI. Mint a Hindostan

Times című lap írja, Delhi hivatalos és nemhivatalos körök örömmel üdvözlik az osztrák államszerződés aláírását, az »óriási nemzetközi jelentőségű eseménynek« tekintik, »amely elősegíti a világ békéjének megszilárdítását.«

PÁRIZS. A. Rey Hautegaronne megye szocialista képviselője bejelentette: a megyei békeharcosok megbízásából részt vess a Helsinkibe induló békeküldöttségben. Viertnéy, Lyon helyettes- polgármestere szintén tagja lesz a küldöttségnek. A La Republique című lyoni lapban Iíerriot hangsúlyozza, A. Vienney az « nevében utazik és üzenetet visz tőle a békemozgalom vezetőségéhez. (MTi»|