Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-17 / 114. szám
Az olcsóbli és jobb tégla gyártásáért A tavalyi esztendőben gyártott téglák önköltsége téglagyárainknál a tervezettnél 10 százalékkal veit magasabb. Bár a terv és az ígéret az olcsóbb téglák előállítását célozta, de mindez nem valósult meg. A Központi Vezetőség márciusi határozata alapján a most beinduló téglagyártási munkákat úgy kell irányítani, hogy a terven felül vállalt 1,500.000 darab égetett tégla ne csak joob, hanem olcsóbb is legyen. Ennek egyik eszköze üzemeink gépesítése, ezentúl a munka jobb megszervézese, a segítő ellenőrzés. í-épesítéö — naponta többezer tégla Tudott dolog, hogy megyénk téglagyáraiban 70 százalékban kéziverésű téglát állítottunk elő a múlt évben. E/. a módszer nem gazdaságos és ezért mái- az utolsó negyedében hozzá-sezd- tünk a gépesítéshez. Sikerült a Kecskeméti II. Téglagyárban egy présgépet beállítani, meiyet traktor hajt. A napi gyártás jelenleg nyolc-tízezer tégia, de július 31 után, amikor is vil- ianymeghajtással működik a présgép, egy műszakban az eddigi tízezer, darab tégia helyed 12—14 ezer darabot termel. Ez egy hónapban 100 ezer téglával jelent többet, amiből két családi házat lehet építeni. Hajóson a meglévő kisebb kapacitású présgépet nagyobbra cseréltük s így nyolc óra alatt háromnégyezer nyerstéglával többet gyáriunk, mint tavaly. Lakiteleken a présgépet korszerűsítettük (nagytorő hengerrel, keverő teknővel) s így a minőség 5—10 százalékkal, a mennyiség pedig a tavalyi 12 ezerről, — amint május első tíz napja is mutatja —, átlagban 16.500 téglára emelkedett. A keceli telepen augusztusban, a katymárin pedig októberben kezdődik meg a gépi téglagyártás. Még jobb lenne az eredményünk, ha a Könnyűipari Minisztérium gépesítési osztálya, ígéretéhez híven megadná a aét modem 350-es automata prést., melynek egyenkénti kapacitása nyolc óra alatt 25 ezer darab tégla. A ímiukaszervezésrSl Gyakorlati tapasztalatok hoz- zásegitettefc bennünket annak a felismeréséhez, hogy a munka- szervezésnél fennálló szervezetlenség milyen mértékben drágítja meg a téglát. Például egyes telepeinknél nem biztosították a műszaki előfeltételeket. Nem volt megfelelő szerszám, munkaeszköz. Nem volt a dolgozóknak megfelelő munkásszállás. Szervezetlenség még ma is fellelhető egynéhány telepünkön. Ehhez hozzájárultunk mi is olyan formában, hogy felületesen kezeltük a telepek szerszám iránti kérését s azt igen gyakran késve küldtük ki, s ezzel gátoltuk a termelés zökkenőmentes folyamatát. Száz vagon szén ment veszendőbe A tavaly gyártott téglákat igen megdrágította az, hogy egyes téglagyárainkban az égetők nem aikalmaztáK az élenjáró, gyakorlatban elismert kiváló égetési módszereket. Ezért csökkent a minőség, ugyanakkor a tüzelőanyag felhasználás indokolatlanul megnőtt. Ezer darab tégla égetéséhez 1.4 mázsával több szenet használtunk lel az engedélyezettnél. Ha összegezzük, akkor ez a szén túlfei- használás száz vagonra tehető. Az igazság kedvéért még azt is el keli mondani, hogy harminc vagon még most is telepeinknél fellelhető s nem tudjuk az idén sem felhasználni, mert minősége nem megfelelő, legfeljebb csak töltésnek tudjuk felhasználni. Éppen ezért az idén már fokozatosan rátérünk a tőzeggel való égetésre, mely á téglák minőségét legalább 15 százalékkal javítja. Erről győz meg minket a Kecskeméti II. Téglagyár példája is. . Kicseréltük Csávolyon, Kaiy- máron és Lakiteleken az égetőket, a többi telepeinken pedig az eddiginél fokozatosabban és alaposabban ellenőrizzük az égetéshez felhasznált szén- mennyiséget. Díjazzuk azokat, akik kevesebb szenet használnak fel az előírtnál. Ezzel is biztosítani akarjuk, hogy csali annyi tüzelőt használjunk fel a téglaégetéshez, amennyit a 1er r előír. A műszaki intézkedések — a gépesítés — még egymagában nem oldja meg az olcsóbb téglagyártást. Mivel ezt emberek végzik, éppen ezért új módszerek felkutatásával, lelkes munkával még olcsóbbá tehetjük. S itt kell megemlíteni a kommunisták példamutatását. Ha minden kommunista a központban, és a telepeinken úgy végzi munkáját, mint Lajkó József műszaki vezető, akkor büszkén jelentjük, hogy ígéretünkhöz híven a téglagyártásnál 3 százalékos önköltségcsökkentést értünk el, s ezzel bizonyítottuk be, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel válaszolunk a Központi Vezetőség márciusi határozatára. Kiss Lajos igazgató, Bácsmegyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari ES. A romantikát felváltotta a kultúra B [ugac valamikor híres puszta volt, annak ellenére, hogy határában a »legdú- sabb« növényzet: az árvalányhaj és a borovicska virult a legszebben. Futóhomokján a buc- kás hepc-hupában egyetlen úr uralkodott: a szél, amely kénye- kedve szerint vitte a homokot. A homokhoz hasonlóan a lakói is vándoroltak, nem tudtak megmaradni egy helyben. Monostor- f alvót el is nevezték » IU a ne s- íalunak«, mert aki szerit tehette, elillant onnan. Azt mondják, azért, mert az elvetett magot más határban találták meg, elvitte a szél, és más aratta ic. Legelő, homok és erdő volt ameddig a szem ellátott, kultúrának se híre, se hamva, helyette a nagy kiterjedésű pusztán Kecskemét, Félegyháza, meg Csongrád városok akkori gazdáinak heverő marhái, juhai és lovai legeltek, tavasztól a tél beálltáig. A puszta elég néptelen volt sokáig. Később épült néhány viskó, de ma már mintegy öt és félezer lakója van Bugáénál: : d központnak közel ezer, a külterületnek pedig négy és félezer a lélekszáma. Felszabadulás után az egykori Bugac fokozatosan alakult át újkori Bugaccá. Bekötő utat kapott és amióta autóbuszjárat köti össze Félegyházával, kényelmes lett az utazás. Határában mintaszerű termelőszövetkezet és ugyanolyan állami gazdaság működik. A régi szilaj csikósok, pásztorok, most szelíd dolgozókká váltak, a kietlen puszta átváltozott termőfölddé, a futóhomokot erdősítették, szőlővel és gyümölcsfákkal töltötték meg. Zabolát tettek a szél szájára. A bugaci ember megtanította a természetet, uralkodik fölötte, ha az még a szél szárnyán jár is. A mi a kultúrát illeti, bele~ értve az oktatást is, bi- tany nagyon hátul kullogott a felszabadulás előtt. Serei a fiatalSágnak, sem a lakosságnak semmiféle szórakozása nem vo.t. Néha-néha egy-egy bál ha kizökkentette megszokott mindennapi életéből, nehéz munkájából, karácsony, husvét vagy búcsú alkalmával, akkor is igencsak bicskázással végződött a szórakozás. Az iskola kevés volt, továbbtanulási lehetőség, úgyszólván semmi. Az őserő a; tudományban, művészetben és: iparban nem érvényesülhetett. Tíz év alatt két iskolával és öt tanteremmel bővült és széle sedett az iskolai oktatás. Méj ebben az évben felépül a kul túrház, egyrészt a községfejlesztési alapból, másrészt társadalmi munkával. Orvosi rendelő,1 állandó mozi, gyógyszertár, községi könyvtára van a község-; nek. A DISZ, a pedagógusok, az: úttörők, a tanács dolgozói pe-: dig kultúrműsorokkal szórakoztatják, nevelik a bugaci népet. Május derekán a pedagógusok, néhány héttel később a DISZ, sj eközött az úttörők adnak e:ő egy-egy színdarabot. Az erdészek kultúrgárdája is jó hírnevet szerzett magának. Buga-: con, Jakabszálláscn, Bócsán, Szánkon, Fülöpjakabcn ki tudja hányszor adták elő a »János vitéz«-t sok sikerrel. A szomszédos községek kul- túrcsoportjal is el-el látogatnak Bugacr». Legutóbb a fülöpja- kabi DISZ-szervezet kultúrcso- portja, ezt megelőzőleg a móric- gáti tantestület kultúrgárdája szerepelt náluk vendégül, llfost az olvasón a sor, hogy eldöntse: vesztett-e Bugac a régi hírnevéből, avagy most szerezte meg magának igazán, dolgos népe, két keze munkájával. A szelíd, dolgos bugaci nép az utóbbit vallja. A párt segítségével és a nép bizalmával a romantikát felcseré.te a kultúra. Megszépült és megváltozott a homoki emberek élete. Zöld erdejében nem falcad többé sírva a vadgalamb, hanem jókedvűen turbékol, párjával együtt. A íöldművc£sar«vetlieze<ek kötessék a bácshokodi példát A bajai járásban a vas- és fémgyűjtés lelkes munkája folyik. Vasból eddig 374 mázsa, fémből 1075 kg. a gyűjtés eredménye. A földművesszövetkezetek járási központja dolgozóiból alakult vasgyűjtő-brigád 90 mázsa vasat és 200 kg. fémet gyűjtött. A járás földmű vessző velkczc- tei közül kiváló eredményt ért el és a kialakult versenyben az első helyre került a bácsbokodi fökiművesszövetkezet. Vasbegyűjtési tervét máris 100 mázsa helyett 102, fémbegyűjtpsi tervét pedig 200 kg. helyett 210 kg-ra teljesítette. Lelkes munkát végeztek a gyűjtés munkájában az úttörő pajtások. Döme Ottó pedagógus irányításával 40 mázsa vasat és 50 kg., fémet gyűjtök tek. A bávsbokodi példát nem minden földművesszövetkezet követi a járásban. A garai, nagy baracskai, hercegszántói, csávolyi földművesszövetkezetek az adminisztrációs intézkedésen felül mit sem tesznek a gyűjtés sikeréért, \ Tokivy Margit. Ésszerűsítések a megyei tanácsnál Egyes, emberek előtt még mindig csak a nagyjelentőségű újításnak van becsülete. Az ész- szerűsítéseket sokszor semmibe sem veszik, pedig ezek is köny- nyebbé és gyorsabbá teszik a munkát. Ilyen jelentéktelennek látszó ésszerűsítések vannak a megyei tanácsnál és a munka- terület számtalan más ágában. Ezekről rendszerint megfeledkeznek, bevezetésük elmarad. Ilyen eset előfordult a megyei tanácsnál. Szabó Károlyné 1954 március 12-én ésszerűsítési javaslatot adott be az újítóbizotí- ságnak. Erre még a mai napig választ nem kapott. Köztudomású, hogy a tanácsnál igen sok a havi, kéthavi, negyedéves visz- szatérő jelentés. Ezekről rendszerint megfeledkeznek. A jelentések pontos beküldésére adott ésszerűsítést' Szabó Károlyné. A javaslat szerint egy megbízott kartárs a határidő előtt legalább két nappal figyelmezteti az előadót. Ezzel a módszerrel igen sok levélbeni, telefoni és távirati sürgetést takaríthat meg a megyei tanács. Pénzben számítva ez havonta 220 forint, évente 2640 forint megtakarítást jelenthetne. Újító bizottság tavaly például Szűcs Bélának 50 forint jutalom kifizetését javasolta a vágóhídi vállalatok jelentésére vonatkozó ésszerűsítése miatt. A kifizetésre azonban már nem került sor, mert erre a célra nem volt keret. Vannak kidolgozás alatt lévő ésszerűsítések is. A megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságánál például Hódi Lajos, Papp József és László Mihály adatgyűjtőt szerkesztett a termelőszövetkezetek építési beruházásairól szóló 12.080/1955. számú jelentés III. kimutatásának kitöltésiéhez. Ez az adatgyűjtő megkönnyíti a termelőszövetkezeti főkönyvelő, valamint a járási tanács tsz-beruházási előadó munkáját. A termelőszövetkezeti könyvelők oktatásának módjával foglalkozik Blaskovits Antal, nagyjelentőségű javaslata. Szemléltetően mutatja be a szövet-, kezetek könyvelési rendszerének felépítését és összefüggését, A bizonylatok, idősoros és számlasoros könyvek egy-egy lapját kiterítve íves papírra ragasztotta, használatuk szerint négy csoportba. A csoportokat élénk színekkel bekeretezte. így az összefüggés világosan látható. A gyakorlati példák megoldására különféle színű zászlócskákat használ. Ezt az elgondolást május 6-án Kecskeméten a járási tanácsnál mintegy ötven termelőszövetkezeti főkönyvelő előtt be is mutatta. A könyvelők legnagyobb elismeréssel fogadták az ésszerűsítést. Az ésszerűsítést egész megyénkben alkalmazni fogják. Amint látjuk, a jelentéktelennek látszó ésszerűsítések mellett hasznos javaslatok is vannak. Ezek közigazgatásunk egyszerűsítését, a munka megköny- nyítését célozzák. Ugyanakkor vannak olyanok ' is, amelyek megtakarítást jelentenek népgazdaságunknak. Helyes lenne, ha a megyei tanács újító bizottsága lelkiismeretesebben kezelné az ésszerűsítéseket, jobban figyelemmel kísérné azok bevezetését és alkalmazását. XIÏ. Mindent tudok. — Elérzéke- nyült hangon kérleli a leányt: — De hagyd ezt édesem, ne légy hideg, ne légy ilyen szívtelenül okos, amikor a boldogságunkról van szó. Hagyd most a politikát, Julka, drágám, hagyd most... Ne hidd... — magyarázza —, hogy bekötött szemekkel, bedugott fülekkel élek. De azért azt sem lehet állítani, hogy itt nálunk minden, talán még az anyák dala, amit a bölcső fölé hajolva énekelnek, ez is a háborút szolgálja. — Biz, az is, szegény Achmed... Ha nem óvják karjukkal is a gyermekeiket, ha csak altatják őket és tétlenül kivárják, amit ezek terveznek... ezek az... ellenségeink... bizony akkor — megint ellentmondók neked, drágám — akkor valóban — ha akaratlanul is — a háborút szolgálják... Fáj nekem, hogy nem mindenben értünk egyet aranyos Achmed, tudom, neked rosszul esik ez. Nekem is... — Rosszul Julka, nagyon rosszul — mondja keserűen Achmed — mert a szívemben hordozom a képedet, mert mindig az eszembe jársz, mindig a te szemed néz rám. Elhallgat, lehajtja a fejét. Kis idő múltán — mint akinek valami mentőötlet jutott az eszébe — felvillanyozva, újra megszólal. — Tudod mit? Teszek egy ajánlatot Julka. Rövidesen megjelenik a kőolaj, megkezdik a telepen a vezetékek lerakását. Győződj meg róla — módod lesz rá —, hogy hova viszik, mire használják fel a kőolajat. Addig függesszük fel a vitát. Rendben van? — Beleegyezem Achmed — mondja a leány mosolyogva. — Csak azt kérem, hogy akkor majd, amikor szükség lesz rá, higyj a szemednek. — Szeretsz? — kérdezi Achmed újra. Felsóhajt. Kedvesen, mint egy siheder, akinek arcára rózsákat rakott a boldog öröm, csillogó szemmel nézi a leányt. Várja a választ. — Szeretlek — mondja Julka csendesen. Lassan lépdelnek, kart karba- öltve Julka szállása felé. Nem beszélnek, de mindkettőjükben ott viharzanak az előbbi kérdések, a remények és aggodalmak. Búcsúzáskor megint hosszan összeforr az ajkuk. * Reggel hétkor vészesen süvölt a sziréna hangja a telep fölött. — Tűz van! Tűz van! — kiabálják az emberek — ég a kút! Abban a pillanatban, amikor a kút ldngrakapott, Sztevánnal együtt hárman voltak fent az acéltornyon. A tűz sisteregve tört elő a fúrólyukból, fekete, sűrű füstje eltakarta a tornyot, annak lábait haragosan, mind szélesebben lobogó sárgásvörös lángok nyaldosták. Szteván és társai a lángokon át ugrottak le a toronyról. A fiú nagy lélekjelenléttel és ön- feláldozással, nem magával törődött: a halál torkában is arra gondolt, hogy segítse társait. Csak másodpercekről volt szó. Mire azok kisebb zuzódásokkal földet értek, Szteván ruhájába már belekapott a láng, karján, mellén tenyérnyi égési sebek voltaic. összeszorított fogakkal, fél- ájultan hever Szteván a földön. Arca vérleien, csaknem hamuszürke. Mindenki lót-fut fejvesztetten. A lángok mind magasabbra csapnak, a hőség fokozódik. Senki sem merészkedik a kút közelébe. Carev, a gépész rohan előre- gömyedten, karját a szája elé tartva Sztevánért. Nyomában az egyik kútfúró — őszhajú öreg — lihegve, zihálva. Úgy érzi, kiég menten a tüdeje. Tenyerét védekezőén szorítja a mellére. Mindennél fontosabb most — gondolja —, hogy biztonságban legyen a gyerek —Laban ac Szteván, a szobatársa, akit bátor becsületességéért mindannyian nagyon megszerettek. Valahogy — maga sem tudná pontos magyarázatát adni, hogy miért — úgy tör át a fojtó, forró íüst- akadályon, mintha tulajdon egyetlen fia, megmentésére rohanna. — Hamar, csak hamar — tör ki belőle szaggatottan, amikor Iván Carev lehajol Sztevánért, — Hadd segítsek, mielőtt magam is leesek mellé. {Folytatása következik.! I
