Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-14 / 112. szám

Kecskemét üzemeiben folyó politikai munkatapasztalatai Pártunk központi "I ezctű- ségéncl* márc'us 4-i nagyje­lentőségű határozatát örömmel és helyesléssel fogadták a kecs­keméti üzemek dolgozói is. — Pártszervezeteink rendkívüli taggyűléseken, majd ezt köve­tően a március havi rendes tag­gyűléseken beszélték meg a ha­tározatot és tennivalóikat annak végrehajtása érdekében. A ha­tározat megtárgyalása konpiy lendületet adott a felszabadulási munkaversenynek, amelynek eredményeként üzemeink döntő többsége teljesítette, sőt túltel­jesítette első negyedévi tervet és városunkban hét üzem, illet­ve vállalat nyerte el a büszke »élüzem« címet. A Lakatosipari Vállalatnál a Központi Vezetőség márciusi határozatának megtárgyalása után olyan lendületes munka alakult ki, hogy a március havi tervet 93.5 százalékos rhunkás- létszám felhasználásával 129.4 százalékra teljesítették, és az egy főre eső termelés elérte a 131.4 százalékot. Ezzel a Laka­tosipari Vállalat is élüzem lett. A tervek teljesítéséhez nagyban hozzájárult, hogy pártszerveze­teink a márciusi határozat óta hatékonyabban foglalkoznak a gazdaságosabb termelés problé­máival, politikai munkájukat erre irányítják. A Lakatosipari Vállalatnál például az I. és 11. műhely pártcsoportjai rendsze­resen figyelemmel kísérik a termelés alakulását és a Kom­munisták ilyen értelemben log- 1 atkoznak a műhely összes dol­gozóival. Többek között így ér­lék el, hogy Meleg József és csoportja 2510 kiló, az I. mű­helyben pedig Szabó elvtárs csoportja 1546 kiló anyagot ta­karított meg, ami mintegy 6000 forinttal csökkentette a gyárt­mányok önköltségét. A Gyufagyár eredményei­nek egyik tényezője a pártve­zetőség és a gazdasági vezetés jó együttműködése. A pártszer­vezet és az üzem gazdasági ve­zetői tevékenységük középpont­jába a minőségi munka mellett az anyagtakarékosság kérdését helyezik. A pártvezetőség és a kommunisták a példamutatás mellett azt magyarázzák a dol­gozóknak, hogy a tervet nem mindenáron, hanem anyagtaka­rékossággal és selcjtcsökkenlés- sel kell túlteljesíteni. A párt és gazdasági vezetés kéthetenként örtékéll a tervteljesítés és az anyagfelhasználás állását és rendszeresen intézkedéseket tesz a munka megjavítására. Ennek eredményeként a gyár első ne­gyedévi tervét 107 százalékra teljesítette, melyből 7 százalé­kot megtakarított anyagból gyár­tott áruval teljesített. A selejtet az„első negyedévben 3 százaik­ról 1.5 százalékra csökkentették. Bár kétségtelen, hogy a már­ciusi határozat óta van javulás az üzemekben folyó politikai munkában, azonban még 'gén sok a javítanivaló annak tartal­mát és módszereit illetően. Min­denekelőtt arra van most szük­ség, hogy széles körben ismer­tessük a márciusi határozatot, különösen pedig azokat a fel­adatokat, amelyeket az 1955. évi tervek teljesítése érdekeden kell végrehajtani. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy dolgo­zóink előtt népszerű a párt '.iou- tikája, amely a dolgozó nép élet­színvonalának további emelését tűzte ki céljául. A határozat magyarázása azonban csak ak­kor lesz eredményes, ha kézzel­foghatóan szabjuk meg a felada­tokat, ha érthető módon magya­rázzuk a dolgozóknak, hogy nrt tehet ő a termelékenység eme­lése érdekében. Helyesen foglalkozna!* ezzel a kérdéssel a Kecskeméti Gépgyárban, ahol Szabó Lajos főmérnök elvtárs javaslatára új munkamódszerre tértek át. Ed­dig minden kádasbrigád külön dolgozott, most két kádas-brigád dolgozik össze és így ugyan­azon műszaki feltételek mellett sokkal több és jobb minőségű munkát végeznek. A vezetők megmagyarázták a dolgozóknak, hogy milyen eredmények szár­maznak az új munkamódszeí bevezetéséből. Az eredmények bedig azt mutatják, hogy az el­gondolás helyes volt. Amíg ugyanis két brigád napi telje­sítménye külön-külön 8—9 kád volt, most az összedolgozó bri­gád napi 21—22 kádat készít el. A selejt 3.5 százalékkal csök­kent és emelkedett a munkások keresete is. A kádasbrigádoknál például havonta 350—500 forint keresettöbbletet jelent, hogy e munkamódszert bevezették. Bo­ros elvtárs, az egyik kádasbri- gád dolgozója meg is jegyezte, hegy hálás a vezetőségnek azért, mert megmagyarázlak neki az új munkamódszer alkal­mazásának jelentőségét. Üzemi pártszervezeteinknek az eddigieknél hatékonyabb po­litikai munkát kell végezni ez állami tulajdon védelmében ’.s. Eddig az a tapasztalat, hegy a visszaélést elkövetőket megbün­tetik és ezzel befejezést nyer ez ügy. Csupán az ilyen eljárás nem elegendő. Az állami tulaj- don rongálód természetesen to­vábbra is büntetni kell, de emel­lett széles politikai munkával olyan harcos közhangulatot szükséges kialakítani, hogy a dolgozók magúk leplezzék le és közösítsék ki soraikból azokat, akik az állam vagyonát rongál­ják, vagy lopják. Soi* tennivalónk van még a munkafegyelem megszilárdí­tása, valamint az igazolatlan vagy igazolt mulasztások meg­szüntetése terén is. Az első ne­gyedévben például a Kecskeméti Gépgyárban 3623 munkanap, ez Alföldi Kecskeméti Konzerv­gyárban pedig 7660 munkanap i esett ki mulasztások miatt. Ezen a téren elsősorban politikai munkával tudunk tartós ered­ményeket elérni, nem pedig ad­minisztratív intézkedésekkel, mint a gépgyárban tették, ahol különösen a fizetés utáni na­pokban, olyan formán próbáltak segíteni az elvtársak a hiányzási problémán, hogy a hiányzók helyét adminisztrációs vonalon dolgozókkal pótolták, azért, nogy a termelésben visszaesés ne le­gyen. A tapasztalat azt mutatja, hegy ezzel csak pillanatnyi eredményt érünk el, de a pro­bléma nem oldódik meg, hiszen amíg a munkafegyelem nem szi­lárdul meg, ez minden hónap­ban megismétlődik. Városunk üzemei előtt álló nagy feladatok követelőleg vetik fel, hogy üzemi pártszervezete­ink a termelési agitáéiót állan­dóvá tegyék, a népnevelőket üzemrészenként osszák be és ott a munkapadok mellett foglal­kozzanak a dolgozókkal. Jelen­leg sokhelyütt az a tapasztalat, hogy a politikai felvilágosító munka leszűkül, csak taggyűlé­seken, pártnapokon és egyéb értekezleteken folyik. Ezen le­het és kell változtatni, hiszen a termelési agitáció csak így fut­hat-le egészen a munkapadokig. Az üzemekben folyó politikai munka megjavításához szüksé­ges az is, hogy a gazdasági ve­zetők is végezzenek polt'ikai felvilágosító munkát. A párt- szervezeteknek meg kell érttetni a gazdasági vezetőkkel, hogy a pártnak nem »gazdasági hiva­talnokokra«, hanem kommunista vezetőkre van szüksége, akik mindennapi munkájukban pél­dázva magyarázzák a dolgozók között a párt politikáját és moz­gósítanak annak végrehajtására. Ezen a téren már van némi ja­vulás a márciusi határozat óta. például a Gyufagyárban és a Gépgyárban, de ez még nem kielégítő. A megnöveltedet 1 feladatok. igénylik, hogy üzemi pártszer­vezeteink ténylegesen gazdái le­gyenek az üzemben folyó poé­tikai munkának. Ehhez azonban az szükséges, hogy a pártvezeíő- ségi ülések ne legyenek formáli­sak, hanem az ülések anyagát a termelés legfontosabb kérdései ■képezzék és azok megoldására szabják meg a párthatározavok szellemében a konkrét tenni­valókat. A Központi Vezetőség Márciusi határozata a városi párt-végrehajtóbizottságtól is megköveteli, hogy tovább javít­sa ellenőrző és irányító munká­ját áz üzemekben, hogy az ál­talános irányelvek mellett, több konkrét, kézzelfogható, helyszíni segítséget adjon mindennapi munkájukhoz, és akkor újabb lé­péssel megyünk előre a határo­zat végrehajtásának útján. Sziklai Judit, Kecskemét Városi Part­bizottság titkára. Gyorsítani kell a nyári munkagép-javítás ütemét Május végén lejár a nyári munkagépek javításának határ­ideje a gépállomásokon. Ez azonban nem nagyon izgatja a megye gépállomásainak vezetőit és főgépészeit, bár erre minden okuk meglenne, mert alig két- három gépállomás kivét’,lével megyeszerte erősen elmaradtak az ütemterv szerinti munkával. A legutóbbi jelentés adatai sze­rint alig több, mint felét telje­sítették a globális javítási terv­nek. Ha pedig továbbra is ilyen ütemben dolgoznak, úgy igen sok gép javításával kifutnak a határidőből. Akkor pedig — jú­niusban — dandárja lesz a nagy növényápolási munkának s még kevésbbé tudják pótolni az el­maradt munkát. Az elmaradást legtöbb helyen azzal indokolják, hogy az idő­járás miatt késve tudták meg­kezdeni a tavaszi munkákat s ez munkaerőhiányt okozott a javításoknál. Ez csak részben igaz, mert a munka legtöbb he­lyen a szervezésen és ellenőr­zésen múlott. Kivétel a Kun- szentmiklósi és Kiskunmajsai Gépállomás, ahol a vezetők nem tekintették harmadrendű fel­adatnak a munkagépek javítá­sát s időben el is készüllek. Kunszentmiklóson például egy cséplőgép kivételével az összes javítást elvégezték már s a munka minősége is kifogásta­lan. A jó példa azonban igen kevés a megy éljen és a szám­szerű elmaradás mellett leg­több helyen az elvégzett munka minősége sem megfelelő. Kü­lönösen súlyos felelősség ter­heli a munkában utolsó Szabad- szállási és Jakabszállási Gépál­lomás vezetőit, főgépészeit, akik egyáltalán nem szerveztek meg és nem ellenőrzik a munkát. Megjegyzendő, hogy mindkét helyen már a téli gépjavítás is rosszul haladt. A Jakabszállasi Gépállomáson négy cséplő, há­rom állómunkás erőgép és Két aratógép javításával késtek meg. Ezt a munkát még áprilisban cl kellett volna végezni. A ki­javított cséplőgépek minősége sem elfogadható. A megyei igaz­gatóság műszaki csoportja által megvizsgált egy cséplőgép dob­tengelye görbe volt cs felületes munkára vall a dobkeresztek aljazása is. Ezek a példák arra figyelmez­tetik a gépállomás vezetőit, hogy a munka sürgős megjaví­tásával pótolják az elmaradást. A megyei igazgatóság pedig he­lyesen teszi, ha felelősségre vonja a kötelességüket semmi­bevevő. hanyag igazgatókat. Csökkenne a selejt, ha betartanák a technológiai utasítást a Kecskeméti Gépgyárban Az öntöde a gyár szíve a Kecskeméti Gépgyárban. A leg­főbb tennivaló itt az, hogy a technológiai fegyelem betartásá­val csökkentsék a selejtet, s ez­zel tegyék olcsóbbá a gyárt­mányt. Az itt szorgoskodó kom­munisták, pártonkivüli társaik­kal egyetemben ebben már ér­tek el sikert. Az X. negyedévben 11.48 százalék volt a selejt. Ápri­lisban 0.41 százalékkal csökken­tették. Ez az eredmény azért sem nyugtatja meg a kommu­nistákat, mert volt idő. amikor nem tíz, hanem kilenc százalék volt a selejt. Miből adódhat a seleji, hogyan lehet csökkenteni ? A gyártásvezetés még nem ha­lad mindenkor együtt a techni­kai fejlődéssel. A gyártmányok olcsó előállítá­sa nap-nap után új technológia alkalmazását kívánja meg. Vértesi és Hajagos elvtárs a gyártástervezésnél jó munkát vé­gez. Munkatársaik azonban több­ször gondatlanul készítenek el egy-egy rajzot, nem is igyekez­nek új módszerek kikísérletezé­sével. így volt éz az exportra készülő gyártmányokhoz szüksé­ges mintaszekrények készítésénél is. A gyártástervezés három min­tát készített, holott később kiderült, hogy eggyel is el lehet készíteni. Olyan eset is előfordul — í.o- leg egyedi gyártmányoknál, — hogy a gyártástervezési utasítást két—három nap után kapja meg a dolgozó, amikor már több darabot jól, vagy rosszul elké­szített. Megtörtént, hogy a gyár­tástervezés az exportra készülő Lido-mosdóhoz olyan gyártási utasítást adott ki minta készíté­sére, amely nem hogy megkönv- hyitette, hanem megnehezítette volna a gyártmány felkészítését. Az öntödei, kommunista műve­zetők javaslatára a gyártáster­vezés aztán kénytelen volt új rajzot kiadni. Még mindig gyakori a technológiai fegyelem megsértése Gazdagabb lett a lajosmizsei Sáliul 1 ermelősziivetkezet Még február végén történt,. A lajosmizsei Saltai Termelő­szövetkezetben néhány fiatal összedugta a fejét. — No, mit szóltok hozzá? Jó tesz? — Nagyszerű lesz, gyerekek — örvendezett Makai Kati, miköz­ben arcul csókolta testvérét, Svát. — Mit suslorogtok? — érkezik Oda Geröcs Pista, a fogatos. A két Palotai-testvér, Bori és Inti, szinte egyszerre válaszol, közelhajolva Pistához: kultúr- csoportot alakítunk, ha minden jól megy. — Hát az ügyes gondolat, hali­jától:, mert esztendők óla haza­járó szégyen pirítja az arcom, hogy nekünk nincs kullúr- gárdánk. — De most már nem kell pirulnunk — tette a, csípőjé­re a kezét Szekeres Verőnk a DISZ-titkár, olyan megnyugod­va, mintha már meg is alakult volna a kultúregyüttes. . A szövetkezeti irodába is be­fújta a szél ezt a hírt valaho­gyan. Soltész István, idősebb tsz- tag megkédezte as elnököl: —■ No, mit szólsz hozzá? — Ügyesen gondolkoztak —, csak ennyit mondott, majd utána kezetfogolt Soltész elvlárssal és elment. A fiatalok meg napról-napra szervezkedtek, szőtték a terve­ket, hogy mit adjanak elő. Egy nap vendég érkezett ■ a tsz-be, a járási DlSZ-bizoüság- tól. Elmondták neki, hogy mit terveznek, mit szól hozzá? — Majd küldök nektek műsor­füzeteket. Alig telt el pár nap, meg is érkeztek a műsorok. Szekeres Veremka DISZ-titkár irányításá­val kiválasztott a kvpaktanács két rövidebblélcgzctű szerepet. — Na ezt megtanuljuk — zsi­bongta körül egymást a sok fia­tal. Úgy is lett. Ezután esténként félrevonult a csoport a tsz nagytermébe és próüálualtak. A jóhír szárnyon száll. Fábián elviárs, a községi kultúrotthon igazgató is megneszelte a dolgot. Nem sokat tétovázott, egy este felkereste a csoport fiataljait. Felajánlotta, hogy segíti őket, minél sikeresebben tudjanak szerepelni. Egy szép napon, a seregszemle bemutatóján a községi DISZ- titkár, a lajosmizsei kultúrotthon színpadán, a nézőtéren zsúfolásig megtelt közönség elölt, a követ­kezőket mondotta: ...jelenet következik, a lajosmi­zsei Sallai Termelőszövetkezet DlSZ-kullúr csoport ja lép a szín­padra .,. A jelenet befejezése után a taps mindent igazolt. Így lelt gazdagabb, vidámabb a. lajosmizsei Sallai ■ Termelő- szövetkezet, így indul el a jókedv, az életöröm útján a szövetkezet fiatalsága, így vonla be az idősebb tagokat a derűbe, s így szerettették meg magukat a köz- '' séuben, Az idősebb dolgozók, formá- zók, az üzem törzsgárdája álta­lában betartja a technológiai utasítást. Az üzembe került új dolgozók azonban (elég sokan) csak a mennyiséget hajhásszák és ezért a technológiában meg­jelölt egyes műveleteket elhagy­ják. A kádasoknál ezért 11.47 százalék a selejt a tervezett 9 százalék helyett. A technológia a nagyobb kádaknál négyszeri homokszórást és döngölést jelöl meg. Egyes brigádok azonban ezt csak háromszor csinálják. S az eredmény: selejt. Varga Im­re és kádasbrigádja áprilisban 107 kádból 21 darab kádat készí­tett selejtesen. Barta Sándornak J48 kádjából 32 lelt a selejt. A két brigád selejtgyártása fél va­gon kád-exporttal károsította meg az üzemet, a népgazdaságot. Ezenkívül többszáz forint selejt- kárt fizettek. El lehetett volna ezt kerülni? Igen! Példa erre: Vincze Béla kádasbrigádja 6.6 százalék, Szűke Lajos és brigád­ja 3.9 százalékos selejttel dolgo­zott. Ök nem fizettek selejtbért, sőt a legközelebbi jutalmazás­nál, mint esélyesek szerepelnek. A többi brigádok jó munkája eredményeképpen 2234 kilo­gramm vassal kevesebbet hasz­náltak fel a tervezettnél, mert betartották a technológiai uta­sításokat. Nemcsak a kádnál, hanem a szürkeöntvénynél is sok a selejt. A hibájukat takargató selejt- gyártok úgy vélekednek, hogy azért nagy a selejt, mert rossz a forma, nem jó a. homok, stb íedi-e ez a valóságot? Ápri­lisban az öntöde I. 1013 darab falikútat ^ készített, s ehhez 22 kilogrammal több vasat használt fel. Az öntöde II. ugyanezzel s felszereléssel, csak a technológia, utasítás betartásával 86 falikút tál készített többet, s 504 kilo­gramm vassal kevesebbet hasz­nált fel, Alacsony a szakmai műveltség Az itt dolgozók -4 százaléka csak szakmunkás. A többi dol­gozó a mezőgazdaságból került az üzembe. Jó részük nem is nagyon érdeklődik még a szakma alapfogalmai iránt. Ez azért van, mert a gazdaságvezetés nem köti ki, hogy egy bizonyos időn belül a technikai minimum tan­folyamot el kell végezniük. A bérkategóriába való besorolás­nál szinten mindezeket nem ve­szik eléggé figyelembe. Az üzemi pártszervezet és a; öntödei kommunisták eihatá ruzták, hogy határozottabban fellépnek a selcjtgyártok ellen, s politikai nevelőmunkájuk köz­ben nem feledkeznek meg ar ról sem, hogy ösztönözzék az ala­csony szakmai színvonallal ren­delkező dolgozókat, a szakmai alapfogalmak mielőbbi, gyors elsajátítására.

Next

/
Thumbnails
Contents