Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-10 / 108. szám

Húsz-huszonöt taggal bővül a kereskedelmi állandó bizottság aktívahálózala Kecskeméten A begyűjtési verseny utolsó szakaszában az egész megye te­rületén olyan eredmények szü­lettek, amilyenre az egész fel- szabadulási verseny ideje alatt nem volt példa. Különösen a bácsalmási járás növelte elő­nyét a nyomában lévő kiskun- halasi járással szemben. Ápri­lis 30-ig az utolsó öt nap alatt az éves tervhez viszonyítva több, mint 2 százalékkal emsile tervteljesítési előnyét, míg a kiskunhalasi járásban az ötna­pos emelkedés az egy százalé­kot sem érbe el. A felszabadulási verseny utol­só hetében a kiskőrösi járásban április 25-től 30-ig kereken 3 százalékkal emelkedett a terv­teljesítés. Az éves tervteljesités- hez viszonyítva a tojásbegy űj- tést a járás 85.6 százalékra tel­jesítette. Ezt az eredményt a jól teljesítő községek révén érték cd, ugyanis több olyan község van a járásban, mint Pirtó. Soltvadkert, Csengőd, ahol a to­jásbeadás éves teljesítése jóval 100 százalékon felül áll. így a járás a verseny utolsó öt nap­jában a megyei ötödik helyről a harmadik helyre került, meg­előzve a lényegesen gyengébb eredményeket elérő kecskeméti és kiskunfélegyházi járást. A dunavecsei járás nem egé­szen 2 százalékos emelkedésével szintén elébekerült — a felsza­badulási versenyben értékelés- ről-értékelésre lejebb csúszó — bajái járásnak. A városok között folyó be­gyűjtési verseny is változatos képet mutatott. Kiskunfélegyhá­za város az év elejétől kezdve tartotta az első helyet. Kecske­mét és Baja rendszerint a má­sodik, harmadik helyen volt, de az utolsó öt napban elébük ke­rült Kalocsa város, és így a ver­senyben az utolsóelőtti —* ne­gyedik —■ helyre került Baja város. A községek között Tataháza, Bácsszentgyörgy, Hajós, Rém, Vaskút és Nagybanacska járt az élen. Lemaradtak: Kunadacs, Városföld, Orgovány, Balota- szállás és Kisszállás. A megyében nagy lendítőereje volt a versenynek. 10.872 egyéni gazda s 87 termelőszövetkezet tet t vállalást a felszabadulási ver­seny tiszteletére. A vállalások teljesítése során szép eredmé­nyek születtek, s a fogadalmak nagyrésze megvalósult. Április 21-ig közel "9000 dolgozó paraszt teljesítette vállalását. Igen nagy ösztönző erő volt még a termelőszövetkezetek példamutatása. Szép számmal vannak olyan tsz-ek, mint a páhi Uj Tavasz, a tataházi Dó­zsa, vagy mint a bácsalmási és tassi Petőfi Termelőszövetkeze­tek, melyek nagyrészben már egész évi húsbeadásukat rendez­ték. Április 30-eal a versenynek csak egy szakasza zárult le. Na­gyon fontos feladata most a járási hivataloknak, taná­csoknak a verseny további fej­lesztése. Ez a most kialakult versenymozgalom — ha tüzét továbbra is gondosan szítjuk — lehetőséget ad arra, hogy me­gyénk a tervek pontosabb tel­jesítésével az országos begyűj­tési versenyben is jobb helye­zést érjen el. A felszabadulási verseny zá­róértékelésekor a rangsor a kö­vetkezőképpen alakult: Járások: 1. Bácsalmási járás; 2. kiskun­halas! járás; 3. Kiskőrösi járás; 4. kecskeméti járás; 5. kiskun­félegyházi járás; 6. kunszent- miklósi járás; 7. dunavecsei já­rás; 8. bajai járás; 9. kalocsai járás. Városok: 1. Kiskunfélegyháza, 2. Kalo­csa, 3. Kecskemét, 4. Baja, 5. Kiskunhalas. Farkas István előadó. Ahogy jönnek sorba a műsor számok, úgy derül fel a nézők szíve A nap sugarai játszva verőd­tek vissza a házak tetejéről és a csukott szemű ablakokról. Ko­ra reggel van és május. A DISZ kulturális seregszemléjének nap­ja Kiskunmajsán. A járdán, az utcán sűrű, tömött sorok, mint­ha csak a május elsejei felvonu­lás ismétlődnék meg. Szekerek jönnek derűs arcú, nevetőszemű fiatalokkal. A környékbeli falvak és tanyák ifjai ezek. Jönnek, szinte özönlenek a se­regszemlére és elnyeli őket az újjáépített kultúrház kapuja. A fiatalokon kívül az öregek is eljöttek, ki gyalog, ki kocsin, vagy kerékpáron, hogy tanúi le­gyenek gyermekeik tanyai, illet­ve falubeli kultúrmutatványai- nak. Nehéz lenne leírni a sereg­szemle 450 szereplőjének a han­gulatát, mert mindenkire átra­gad az a törhetetlen hit és vi­dámság, ami itt uralkodik. A járási DlSZ-titkár, Tóthnc és Kun Dezső népművelési csoport- vezető forgolódik a csoportok között. Mindenkihez van egy-egy kedves szavuk, egy-egy bátorító pillantásuk. Ahogy jönnek sorban a műsor­számok, úgy nyílik, derül fel a nézők szíve. Még a legegy­szerűbb ember lelke is felmeleg­szik, amikor a szanki úttörők szereplését nézi: a Sajónémedi gyermekjátékokat. De itt van­nak Csolyóspálos fiataljai is, akik saját gyűjtésű Tiszamel- léki leánytáncukkal gyönyörköd­tetik a nézőket. A tánc végén a mellettem ülő elvtárs, az átlagosnál jobban csapja össze a tenyerét, majd feláll és úgy tapsol, látszik rajta, hogy módfelett tetszik neki; Beszédbe elegyedek vele és csakhamar megtudom, hogy ő is szereplő, a szanki csoport tag­ja. Nem sok idő múlva a Darázs­fészek című darabban játszik. »•Civilben« Csontos László, a Micsurin Termelőszövetkezet alig 25 esztendős elnöke, szereti és segíti is a kultúrmunkát. Azt beszélik róla, hogy a szanki kultúrotthon építésénél ő is te­vékenyen részt vett és a termelő­szövetkezete sok társadalmi munkával segített az építkezés­nél, Szép volt a seregszemle, lát­játok Kömpöe, Csolyóspálos, Jászszentlászló, Szánk és Majsa fiataljai! Érdemes volt fáradsá­got nem kímélve dolgozni és próbálni. Köszönet azoknak a pedagógusoknak — Dinnyés elv­társnak, Felföldiné elvtársnőnek, Tandari Ferencnek, Hudoba Jó­zsefnek és a többieknek, akik a párt- és a DISZ-szervezetek segítségével jól oldották meg a feladatukat. Csaba Gyula. A tanácsok megalakulásával cjgyidőben létrejöttek az egyes osztályok mellett működő tár­sadalmi állandó bizottságok. — Ezek tevékenysége az első idő­ben gyenge volt. Nem is csoda, mert a múltban dolgozó népün­ket nem vonták be a közigaz­gatás munkájába, mondván; nem kell mindenről tudniok. Azóta már nagyot fordult a vi­lág kereke. A fejlődést lemér­hetjük a kecskeméti kereske­delmi állandó bizottság munká­ján is. A hét állandó bizottsági tag közül a megindulás-kor csak kettő-három dolgozott, a többi túl volt terhelve más feladatta! és ezek hátráltatták a munkát. Ezeket az aktívákat felmentet­ték és helyükbe másokat állí­tották. A növekvő feladatok ellátásá­ra az állandó bizottság 1951- ben megalakította a társadalmi ellenőrző albizottságot. Az albi­zottság tagjai 1951-ben s 52-ben hasznos munkát végeztek a spekulánsok és üzérkedők káros tevékenységének leleplezésében. A 22 aktíva között az egész vá­ros kereskedelmi hálózata kör­zetekre van felosztva. Az ellen­őrök a körzetükben lévő bolt­egységeket meglátogatják, figye­lik a kiszolgálás pontosságát, a tisztaságot, az áruellátást és to­vábbítják a dolgozók kívánsá­gát az illetékes szervekhez. Ész­revételeikről írásban is adnak jelentést a városi tanács keres­kedelmi csoportjának és. az e'- lenőrzőkönyvbe szintén bejegy­zik jó, vagy rossz tapasztalatai­kat. Az italboltok ellenőrzése még nem kielégítő. Ezért a társa­dalmi ellenőrző albizottságba legnagyobb részben férfiakból álló 20—25 tagú szakszervezeti aktívákat küldenek az üzemek. A férfiak ellenőrzik az italbol­tok tisztaságát, a kiszolgálás pontosságát és figyelemmel, kí­sérik a folyamatos áruellátást. A női aktívák pedig az üzem­hez vezető főútvonalon lévő bolt- egységeket látogatják meg, ahol nagy többségben üzemi dolgo­zók vásárolnak. A javaslatok alapján ezeket a boltegységeke: a dolgozók kívánságának meg­felelő áruval -látják el és a nyit­vatartási időt is a kívánságuk szerint állapítják meg. Szép és nagy feladat var a társadalmi ellenőrökre. Éppen azért rendszeres szakmai okta­tásban részesülnek. A Belkeres­kedelmi Minisztérium állami kereskedelmi felügyelete ebnen nagy segítséget nyújtott az el­múlt időkben. Számtalan kis előadást tartott, brosúrát és oktatási anyagot adott az ál­landó bizottságnak. A kereske­delmi csoport pedig az ellenőr­zésre vonatkozóan kis kézi­könyvet szerkesztett. Az új ak­tiváltat az idősebbek mellé oszt­ják be és így könnyen elsajátít­hatják gyakorlatban is az ellen­őrzés módszerét. Az ellenőröket a körzetekben időnként cseré­lik, hogy munkájuk tökéletesebb legyen. A társadalmi ellenőrök mind- annyiunk érdekét védi. A jó aktívát A körzet lakossága meg Is becsüli. Az elmúlt év őszén Héjjas Sándornét és özv. Szóda Mihálynét megválasztották ta­nácstagnak. A Belkereskedelmi Minisztérium elismerte a keres­kedelmi állandó bizottság és a társadalmi ellenőrző albizottság jó munkáját. Markó János el­nököt és özv. Szóda Mihálynét a »Belkereskedelem kiváló dol­gozója« jelvénnyel és címmel tüntette ki. Dicsérő oklevelet kapott Leszenszki Józsefné é; Kardos Sándomé. A bajai nádgazdaság dolgozói felkészültek exporttervük teljesítésére A Bajai Alsódunai Nádgazda­ság megkezdte előkészületeit az exportnád előállítására és szállí­tására. A második tervnegyed­ben a vállalatnak 8000 export­kévét kell előállítani és expor­tálni. Az üzem bajai dolgozói és a dávodi, hercegszántói, nagyba­racskai nádtermelők vállalták, hogy a 8000 kéve exportnádat a kitűzött június 30-i határidő előtt tíz nappal, június 20-ra szállításra előkészítik. Hasonló vállalást tettek 5000 kéve stu- katurtekercs exportszállítására is. Június 30 helyett június 25-re ennek gyártásával is végeznek. FI. Másnap híre járt a telepen: megrongálták a villanyvezeté­ket. Nyomozás indult a tettesek után. Mi lehetett a céljuk? Nyilván­való: a kutatás eredményét hát­ráltatják vele. Napokig tart, míg a hibát kijavítják. Julka szívdobogva lesi az em­berek arcát: kinek a tekinteté­ben találja meg a ki nem mon­dott érzéseinek visszfényét? • Nyugtalan és izgatott Szteván l-abanac. Fiatal életében még soha sem voltak a mostanihoz fogható érzései, gondokkal, vívó­dásokkal teli hetei. Naphosszat úgy dolgozik a fúrótornyon, hogy szinte nem is hallja a mester szüntelen kiáltozását, vad ká­romkodását, amely korábban ál­landó ellenkezésre ösztönözte. Szinte nem is érzi a szél fúvását, az őszt, ami néha-néha már érezteti a fogát, különösen oda­fent az állványzaton, ahol a hi­deg vasat markolva már gyor­sabban kékül el az ember keze, mind gyakrabban koccan össze a foga. Nem, az ilyen apró dolgok most észrevétlenül múlnak el fölötte. Gépiesen végzi munká­ját, gyakran azon kapja magát, hogy gondolatai messze-messze járnak. Mennyi minden történt az életében néhány rövid hét alatt. Amióta megismerkedett Jutká­val, új irányba fordult az élete. Korábban is hallott szép, igaz, szívforrósító szavakat egyik, vagy másik társától az állvány­zaton. De Julkával való első ta­lálkozása óta minden, ami kö­reié. Mit lehessen tudni, mire lesz az még jó. Ha netán valaki megkérdezné, hol járt az este, így legalább elmondhatja: mun­ka után megmosdott, aztán el­ment egy kis mustot szopogatni; Felnevet. rábban volt, új értelmet nyert, fokozott jelentőségre emelkedett. Megértette, hogy a jót, az igaz­ságot és a békét nem elég sze­retni, védeni kell, harcolni érte, győzelemre juttatni. Mi az útja ennek? Le kell győzni azokat, akik a békének, az emberek szép életének ellenségei. Két kezét nadrágzsebébe sül­lyeszti, fázósan összehúzott vál­lal csatangol Szteván. Utjának nincs határozott célja. Azelőtt is szerette az ilyen bolyongásokat. Ilyenkor tud az ember a legsza­badabban gondolkodni, amikor legalább egy-egy félórára azt képzeli, hogy olyan, mint a ma­dár. O maga jól tudja, hogy ilyenkor sem szabad — meny­nyi szó esik erről kettőjük kö­zött mostanában, — hogy ke­gyetlen kalitka, vasrácsos bör­tön körülötte ez a gyönyörű, égbenyúló hegyekkel szegélye­zett ország. De azért gondolkodni így mégis jobban lehet, ha csak a dombok, a bokrok, a szomorú, kietlen vidék a tanúja bolyongá­sainak. Julka : : j Vele van szinültig tele a lelke. Az ő neve kíséri mindenüvé, mintha mindig hallaná, mintha valaki súgná, mondaná, kiáltaná: Julka, Julka, Julka! Mindig hallja a hangját, látja a moso­lyát. Mi ez? Szerelmes vagyok? — kérdezi ijedten önmagától. — Talán csak nem? Mindjárt felel is rá: nem, nem szabad! A mi barátságunk egészen más, sok­kal komolyabb, fontosabb dolog... A homoksivatag felöl, délnyu­gatról erősödik a szél. A löszős talaj csikorog Szteván lába alatt. A finom, sárga homokot ez a metsző szél hozta ide, a telep mögötti lankákra. A nyöszörgő, vézna bokrok mintha a közele­dő enyészet miatt sírnának. Szteván hangulata anélkül, hogy maga akarná, hogy számot tudna adni ennek okáról, fokról- íokru komorabb lesz. Szomorú­ság, keserű, fájó érzés keríti ha­talmába. Eh, milyen szeren­csétlen vagyok — gondol­ja, — milyen szerencsétle­nek is vagyunk valameny- nyien. Szeretné megrázni maga­körül az egész gonosz minden- séget. Csendesen dudolgatni kezd egy régi nótát; »Három mező, három mező, sehol sincsen árnyék...« Elhallgat, kis idő múltán újra kezdi, aztán tovább folytatja: »Csali egy rózsa, csak egy ró­zsa, csak egy oltott rózsa...« Valahogy hozzáillik most ez a nagyanyjától tanult nóta a han­gulatához. Mégis hamar abba­hagyja. Szomorúan is, fájón is, tán egy kicsit haragosan is, így suttog: — Ah, Julka.; ; ; Szteván kihúzza magát és dob­bant a lábával. Magára harag­szik, saját elérzékenyülésére. Megfordul. Hosszan néz a tábor­ra, a barakkok felé. A tájra gyorsan, súlyosan ereszkedik le a sötétség. Elindul visszafelé. Most emeli ki jobbkezét elő­ször a nadrágzsebéből ós a fo­gyatkozó világosságnál szemügy­re veszi a markában szoronga­tott krétát. Szaporázza a lépteit. Csak akkor lassít ismét, amikor a sötétzöld, komor barakkok kö­zé ér. Lakói közül azok, akik nappal dolgoznak, már lepihen­tek. Néma csend van. Mint az árnyék lopakodik előre Szteván a középső barakk falá­hoz simulva. Körülnéz, aztán lábait megcövekeli, karja széle­sen lendül, s keze alól nagy, kövér betűk kerekednek ai ba­rakk falán: Béke kell — nem USA pak­tum! A megmaradt krétacsonkot nagy ívben röpíti át a számközti barakk tetőzetén. Koppanva buli le valahol a harmadik közben. Megköpködi az ujjait, gondosan törölgeti a nadrágjába. Kezeit újból belesüllyeszti a mély nad­rágzsebekbe, tejét előrehajtja és fütyörészve megy a csárda »Csak egy rózsa, csak egy rózsa,. Csak egy oltott rózsa . :.« Fütyül, majd dudorászik és nem tudja, mihez kezdjen ka­vargó érzéseivel, nyugtalan szí­vével ... Az igazgató szobájában egé­szen átforrósodott a levegő ezer a délutánon. Julcsin — akinek fényűzően berendezett irodáját többnyire csak a messziről jött vendégek előtt nyitják meg — most fontos és sürgős tárgyalás­ra hívta össze a telepi műszaki vezetőket. Capulosz is jelen volt, a központi igazgató. Julka sze­rényen meghúzódik a szoba egyik sarkában és a térdére tett füzetbe jegyzi a vitát. Nem könnyű a dolga. A tárgyaláson kezdettől fogva nagy a rend­szertelenség és kapkodás. Ezút­tal Jaicsin beszél a legtöbbet. Szavaiból kitűnik, hogy mennyi­re tájékozatlan a telepen folyó kutatások illetően, mennyi­re nem ismeri a vezetése alatt álló telep dolgait. Nagy szava­kat mond, handabandázik. Az egyetlen kézzelfogható tény, ami az eddigi tárgyalásból kide­rült, hogy sietni kell, gyorsítani a kutatások ütemét, kőolajat kell szerezni minél előbb. Jutkc mosolyog magában. Arra gon­dol: egyáltalán nem új ez h dolog. (Folytatása következik,1 A felszabadulási verseny záróértékelése a begyűjtési munkában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents