Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-10 / 108. szám

Továbbra is meg akarják tartani as élüsemi címet A Kecskeméti Cipőgyár dol­gozói április havi tervüket 100.3 százalékra teljesítették. A ké­szített többezer gyermekcipő elsőosztályú volt. Május első napjaiban a szo­kott munkalendülettel kezdődőit minden üzemrészben a termelő munka. Idősek s fiatalok együt­tes jó munkája biztosította, hogy az eltelt négy termelési napon mindig teljesítették tervüket az előírt minőségi követelmények betartásával. A szabászatban Papp Sándor, a »szakma kiváló dolgozója» végzi a legjobb munkát. Telje­sítménye 145 százalék. Ugyan­itt Somogyi Rozália, DISZ-fia- tal 100 százalékot ért el. A tüződében Szepesi József- né 121 százalékos napi teljesít­ménye mellett selejtmentes munkát végez. Földvári János- né, összevarró már tizedik hó­napja tartja a sztahanovista szintet. Az üzemi bizottság el­nöke, Bartók József, »a szakma kiváló dolgozója«, 1Í13 százalék­kal zárta legutóbb is a termelési napot. A gyár dolgozóinak minden ténykedése azt bizonyítja, hogy továbbra is meg akarják tarta­ni a megtisztelő élüzemi címet. Májusban sem csökkent a munkalendület a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat dolgozói az elmúlt hónapban kiváló minőségű mun­kát végeztek és ezzel biztosítot­ták exportkötelezettségük telje­sítését. Például a terv szerint 100 tojásból 48-nak kellett ex­portképesnek lenni. Jó, lelkiis­meretes feldolgozással az ex­portképes tojások számát 7G-ra növelték. A baromfinál 100 ős- rabból 68 darabot jelölt meg a terv elsőosztályú áruként. Az ügyeskezű asszonyok, lányok lelkiismeretes munkával a meg­jelölt 68 elsőosztályú baromfi helyett 84-et tisztítottak meg úgy, hogy az exportképes let. Ez a körültekintő, alapos munka nem csökkent május el­ső napjaiban sem. Mindenki azon fáradozik, hogy a minőség további emelésével csökkentsék az előállított áruk önköltségét. A kopasztóban Kállai Emma DISZ-fiatal 165 százalékot tel­jesít. A lámpázóknál Szabó Dé- nesné 8 óra alatt 10.300 tojás helyett 16.500-at lámpáz. Ágos­ton Erzsébet a ládakészítésnéi 182 százalékot ért el. Napról-napra többet termelünk az előírtnál Az április havi terv sikeres befejezése még jobb munkára ösztönözte dolgozó társaimat. — Ezt annak alapján írom, hogy május 6-án már havi tervünk esedékes részét 9.5 százalékkal (túlteljesítettük. Jelenleg máso­dik negyedéves tervünkből 38.6 százalékot teljesítettünk. Bár a verseny még nem olyan erőteljes, mint az elmúlt hó vé­gén, de legjobb dolgozóink nem­csak megtartották, hanem ese­tenként túl is szárnyalták előző havi eredményeiket. A tészta­üzemben Pancza Mária, Bar- •tusz Antalné 148 százalékot ért el. A konzervüzemben Bori Gyuláné vezetésével főzik a ve­gyesízt. Ügyes asszonyok, -akik nemcsak a normát teljesítették május 6-án 248 százalékra, ha­nem selejtmentes munkát is végeztek. A készáruraktár dolgozóinál is hasonló kezdeményezés, lel­kesebb munka tapasztalható. — Hegedűs Józsefné brigádja, ígé­retéhez híven 235 százalékos tel­jesítményével igyekszik meg­szerezni a sztahanovista címet. A kádár- és lédaüzemben a bri­gádok másfél-kétszeres normát teljesítenek. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a versenyt még jobban felszítsuk. Ezzel is előbb­re segítjük az éves terv sike­res befejezését. Tóth Mihályné term, felelős Kinizsi Konzervgyár. Sstahanov-mosgaloni fejlődése Keresztes Benedek VB-fitkár44 — Kedves Czakó bácsi, hát kire számítson az állam, ha ránk nem! Egész évben kell ám a, pénz, hisz maga is nagyon jól tudja, hogy terv szerint építünk, fejlődünk. Mi lenne, ha min­denki az év utolsó hónapjában adná csak be a sertést, a tojást, az adót. Látja magának is egész évben van mire kiadni — hol kocsit kell javítani, hol. csizmát talpalni, takarmányt venni. — Igaz, igaz öcsém, de tudod le is nagyon jól, hogy mennyi mindenre kell a pénz. — Tudom. Sokszor nem köny- nyü a kötelezettségeknek eleget tenni. A baj ott van, hogy ha megtudják, hogy adóra, begyűj­tésre mennyit kell fizetni, nem azon gondolkoznak, hogyan is lehetne segíteni magukon eset­leg szerződéses hizlalással, vagy termesztéssel, amivel szépen le­het keresni és kedvezményt is jelent. — Hát igrzad van fiam, majd igyekszem nem elmaradni a má­sodik negyedben sem... — és nyílik az ajtó, kilép rajta Czakó bácsi. Köhint egyet-kettőt, fejé­be csapja megviselt kalapját és elindul a begyűjtési csoport felé, hogy megérdeklődje' a szerződé­ses termelés és hizlalás feltéte­leit. Bugacon, a községi tanács elő­csarnokában voltam fültanúja ez ajtón áthalló beszélgetésnek és kíváncsivá tett. Bekopogtat­tam a festett barna ajtón, mely­nek felírása elárulta, hogy Ke­Az elmúlt év februárjában a Minisztertanács és a SZOT nagyjelentőségű, közös határo­zatot hozott a muokaversennyel kapcsolatosan. A cél, verse­nyünkben lévő bürokratikus vo­nások lefaragása, a dolgozó tö­megek bekapcsolása a Sztaha- nov-mozgalomba. E határozat összekapcsolja a murikaversenyt a terv teljesítésén túl a gazda­ságos termelés biztosításával. A határozat óla több, mint egy év telt el, ám dicsérő szó­val kell megemlékezni a már megtett útról. Az építőiparban 497 dolgozó, az élelmezési par- ban 223, a vasiparban mintegy Í98 dolgozó érte el a sztanano- vista címet. Ezenkívül. 51 fizi­kai, 4 műszaki dolgozó birtoko­sa a szakma kiváló dolgozója címnek. A munkaverseny célkitűzései, amint azt a felszabadulási ver­seny eredményei is mutatják, szorosan kapcsolódik a Sztaha- nov-mpzgalomhoz, a gazdaságos termeléshez. Nem egy üze­münkben csökkent egyes termé­kek önköltsége, nőtt a termelé­kenység, kevesebb lett a selejt. A Kecskeméti Gépgyárban az első három hónapban 2000 kiló­val kevesebb vasat használtak fel, mint az előző év hasonló időszakában. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a sztahanovis­ta munkamódszerrel dolgozók száma egyre több. E tények is bizonyítják, hogy a határozat által megjelölt út helyes, tovább kell járni rajta, de ugyanakkor meg kell vizsgálni, mi az, ami még gátolja a sztahanovista munkamódszerek még szélesebb körben való elterjedését. Az első, hogy a határozatot szakszervezeti, párt és gazda­sági funkcionáriusok egy része nem ismeri, nem tanulmányoz­za, s nem minden esetben en­nek alapján határozzák meg a termelés feladatait. A fizikai dolgozók jelentős része is, bár érdeklődik a sztahanovista cím elnyerésének feltételeiről, de se­gítséget ehhez keveset kap. Találkozunk olyan jelenséggel is, hogy a negyedévenként meg­állapított sztahanovista szinteket a termelés alsóbb parancsnokai nem vizsgálják felül, nem mó­dosítják, nem formálják az üzemrész arculatának megfele­megyénkben lően. Ebből adódik, hogy me­gyénkben, bár az élelmezési ipar van túlsúlyban, aránylag mégis itt van a legkevesebb sztahano­vista. Hasonló a helyzet a vas­iparban is. Ez azért is káros, mert nem segíti a Központi Vezetőség már­ciusi határozatának gyors vég­rehajtását. Ugyanakkor érdekte­lenné is válik a dolgozó a ter­melékenység emeléséért folyó harcban. Ebből azt a tanulsá­got levonni, hogy a sztahano­visták számát minden módon növelni kelj — helytelen és káros. Megyénk üzemeiben a Sztahanov-mozgalom célja á modem technika elsajátítása, a kulturális színvonal emelése, mely elválaszthatatlan a terme­lékenység -emelésétől, a termé­kek önköltségének csökkentésé­től. Nem segíti a Sztahanov-moz­galom kibontakozását az sem, hogy üzemeinkben harmadran­gú feladatnak tekintik a sztaha­novista feltételek értékelését. A Kalocsai Sütőipari Vállalat igaz­gatója úgy vélekedik, hogy van más, fontosabb dolguk is, mint a sztahanovista feltételek érté­kelése. Ez nem egyedülálló je­lenség. Az sem helyes, hogy a szta­hanovista szint megállapításá­nál egyes üzemeink nem tartják be az előírt feltételeket. Az élel­miszeriparban dolgozóknál csak három feltételt jelölnek meg: tervteljesítés, minőség, selejt- csökkentés. A másik két fontos feltételről: a munkafegyelemről, a munkamódszerátadásról — át­vételről kevés szó esik. Pedig sztahanovistáink igen sokat tud­nak segíteni igazgatóinknak, műszaki vezetőinknek a szilárd munkafegyelem megteremtésé­ben és a termelékenység emelé­sében. Nem kisebb jelentőségű eredmény az sem, hogy a szta­hanovisták élenjáró munkamód­szerük alkalmazásával, nevelő­munkájukkal a gyengébb dol­gozók figyelmét a modern tech­nika vívmányainak tanulmá­nyozására, elsajátítására terelik. Tévednek, akik azt hiszik, hogy ezek csak szervezési felté­telek, s nem bírnak politikai je-* lentöséggel. Pedig sok üzemünk igazgatója, ÜB-elnöke úgy véli, hogy számálja mindez csak mun­katöbblet. A Kecskeméti Gyufa­gyár, a Kecskeméti Cipőgyár, a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat példája is bizonyítja, hogy ahol a Sztahanov-mozgalom életerős, ott csökkenj a termékek önkölt­sége, meghittebbé válik a dol­gozók együttes munkája, kiala­kul. az olyan légkör, mely el-* ítéli a megalkuvást, a tétlensé­get, s olyan légkört teremt, melyben a becsületes dolgozó kedvvel, erőmmel munkálko­dik. Ennek a légkörnek a meg­teremtéséhez politikai, nevelő munka is szükséges, mely kikü­szöböli az jitt-ott fellelhető ön- célúságot, egymás segítésének lebecsüléséj:. Hogyan (lehet ezen segíteni? Az első, hógy szakszervezeti bi­zottságaink rendszeresen foglal­kozzanak ja sztahanovistákkal, Amennyiben lehetőség van, hozzanak I létre sztahanovista klubokat, ahol érdekes műszaki kérdésekrő|l folytassanak vitát. Szorgalmazzák a szakmai to­vábbképzést, keltsék fel az ér­deklődést az új technikai újí­tások, íplálmámyok, gépek iránt. Munkálkodjanak azon, hogy a vállalati igazgatók meg­különböztetett módon foglal­kozzanak a termelés legjobb­jaival. Ne csak akkor kérjék segítségüket, mikor bajban van­nak, hanein rendszeresen igé­nyeljék javaslatukat, vélemé­nyüket. Célszerű, ha személyi problémáikkal is törődnek. Bátrabban kell népszerűsíteni őket, meri) ez hozzájárul ahhoz, hogy megbecsültebb emberek legyenek, érezzék szükségét annak, hogy élenjáró munka- módszereiket átadják az üzem technikailag kevésbé képzett dolgozóinak, olyan új munka- módszereket vezessenek be, mely lehetővé teszi, hogy ol­csóbban készüljenek el a gyárt­mányok, mindenki ismerője le­gyen az éj technikának. Csak így válhat a Sztahanov-mozga­lom megyénk üzemeiben a tö­megek mozgalmává, a terme­lés hajtóerejévé. Szabó Lajos, skMT megyei elnöke, resztes Benedek VB-titkár dol­gozik mögötte. Az íróasztal mögül élénksze­mű, kicsit göndörhajú szőke fia­talember üdvözöl. Még mielőtt szót válthattunk volna, újabb vendég érkezeit: Keserű Piros­ka marhabeadásának tesz eleget, majd két tanácstag adja egy­másnak a kilincset, ki javaslat­tal, ki ügyes-bajos dologgal ko­pogtat még be néhány pillanat­ra. És az elhangzottak ott sora­koznak a hosszú jegyzettömb­ben, hogy mielőbb elimézést nyerjenek. Sokáig ültem cj.1 a kis szobában. Csak a szünetek­ben válthattam szót a fáradha­tatlan tanácstitkárral, de a.hosz- szú idő alatt kis mozaikokban összeszedtem egész életét, .sike­res munkájának eredményeit, terveit. Bugac . szülötte... Itt, ezen a híres földön ismerkedett kora ifjúságától a cseiédsors minden keserűségével a korán árvaság­ra jutott kis Benedek. Egy-egy kulák »emberséges bánásmód­jának« nyomát még most is ott hordja testén örök figyelmezte­tésül. — 19 éves voltam, mikor fel­eszméltem, hogy ember meg­vetheti máskép is a lábát azon a keserves földön — mondja és végigsímítja kis szóké bajszát keskenyívelésű szája felett. —- Szerencsém volt, mert sikerült a kisvasút munkálataiba bele­kapcsolódnom. Sokat dolgoztam, de legalább ember lehettem. — Sajnos, nem sokáig, mert a há­ború alatt sor alá kerültem és mint páncélos,' megjártam a frontot. Azóta bicegek, majdnem két lábam vesztettem. — 1945-ben 23 éves voltam mindössze. Úgy éreztem, fiata­lon nyomorult. Hazajöttem és szülők helyett szülőkre, testvé­rek helyett testvérekre leltem a Kommunista Pártban. Ott tanít- gattak, visszaadták életkedve­met. Egy ideig gépre jártam dolgozni, majd a községházára kerültem, amolyan mindenes­nek. Szerettem az embereket és ók is valahogy szerettek en­gem. — Aztán 50-ben a tanácsvá­lasztáskor a nép bizalma engem is jelölt, VB-titkár lettem itt, szülőfalumban. Azóta dolgoztam már másutt is, de szívein visz- szahozott ide Bugacra a nyakas pásztorok, szorgalmas parasztok közé. Ősszel újra tanácstagnak jelöltek és most itt vagyok. Hát ennyi az én 33 éves életem. Igen, hát ennyi! De a szűk­szavú, szerény mondatok mögött sok harc, sok tanulás, az útke­resés küzdelmes, gyötrelmes éj­szakái húzódnak. Mert munká­ban, tanulásban edződött Ke­resztes Benedek, fejlődését, em­berré válását a párt vigyázta. Hogy munkáját becsülettel vé­gezte, azt a sok elismerés, di­csérő oklevél, jutalom bizonyít­ja, amit nagy becsben őriz. — Ismerem fajtámat, talán ezért tudok olyan hamar szót érteni földijeimmel. Őszinte, be­csületes emberek lakják e föl­det. Azt mondják, huncut a pa­raszt — a múlt keserve, a sors tanította rá. Meg lehet velük ér­tetni, hogy a huncutságra ma már nincs szükség. Nem kiját­szani kell az államot, hiszen az állam mi vagyunk. Ami köte­lességünk van, annak becsület­tel eleget kell tenni. Csak meg kell nyerni bizalmukat, akkor mindent megértenek. Az elmondottak és az ellesett vita elgondolkoztatott. Keresz­tes Benedeknek is része van ab­ban, hogy Bugac első negyedévi adótervét 120 százalék fölött teljesítette, hogy begyűjtésben a járás harmadik helyére került. És azóta sem csökkentek ezek az eredmények. Elgondolkoztató az is, amit egy gazdának mondott, mert sokait a a begyűjtést: »Sok a beadási kötelezettség — akaratlanul is rá kell jönniük, hogy többel keli kihozni a földből. Az élet fejlő­dik, napról-napra, többet sell termelnünk nekünk is, nemcsak az ipari munkásoknak.« Talán az ilyen beszéd is segítette a 27 gazdát elhatározásában, hogy jövő ősszel termelöcsoportba lép­jen. Sorolhatnám tovább az ered­ményeket: az állatállomány ör­vendetes gyarapodását, a szö­vetkezet szép fejlődését, a kö­zös munka szép eredményeit, de túl hosszúra nyúlna az írás. Be­fejezésül csak annyit, hogy a soron következő feladatokat is hasonló szívóssággal, lelkesedés­sel, összefogással végezze el a bugaci tanács. — Megyeimé — Már megindult az előkészítése annak a reprezentatív kiállítás­nak, mellet a Magyar—Szovjet Társaság kecskeméti képzőmű­vész csoportja és a képzőművé­szek megyei munkacsoportja rendez augusztus 20-án. A kiál­lításon gyűjteményes formában mutatják) be Révész Imrének, a nagy reqlista festőnek alkotá- tsait, aki egy ideig a kecskeméti I művésztalepnek is lakója volt. A Szépművészeti Múzeumtól, a Kecskeméti Múzeumtól csnagy- jrészt magánosoktól gyűjtik ösz- Isze a hazánkban feltalálható I Révész-képeket. A kiállítás egyik termében Révész tanítvá­nyainak I alkotásaiból mutatnak be egy összeállítást. Ugyaneb­ben az időszakban kerül sor t megyébejn működő képzőművész- körök nkegyei kiállítására is, mintegy igazolásául annak, hogy Révész llmre művészi hagyaté­kaként hogyan terebélyesedett ki tíz szabad esztendőnk alatt a képzőművészet iránt fogékony csoport. Hirdessen a Báeskiskunmegyci NÉPlJjSAG-han 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents