Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-05 / 104. szám
Megérdemelt elismerés a jó munkáért Megyénk egyik legjobb állami gazdaságába, a kétszeres élüzem Városföldi Állami Gazdaságba a napokban két levél érkezett az Állami Gazdaságok Minisztériumából. A két levelet az alábbiakban szószerint közöljük: Városföldi Állami Gazdaság igazgatójának. Értesítem az igazgató elvtársat, hogy az ön által vezetett gazdaság a felszabadulási verseny sorún az Állami Gazdaságok Minisztériuma kollégiuma és a MEDOSZ értékelése alapján a Termelési Igazgatóság legjobb gazdasága helyet érte el. Az elsőséggel járó 8000 forint pénzjutalmat kiutaltam s most egyben a verseny további időszaka alatt jó munkát és hasonló eredményeket kívánok. Állami Gazdaságok Minisztériuma, Propaganda és Kísérleti Osztály, Német Rudolf osztályvezető. A másik levél pedig így hangzik: »Értesítem az Igazgató elvtársat, hogy a felszabadulási verseny értékelése alapján Bagó Bálint főállattenyésztő, a főállattenyésztők országos versenyében a harmadik helyet érte el. Ezért 1400 forint jutalomban részesítem és egyben megkapja a »Kiváló Állattenyésztő« jelvényt. A hizlaló kanászok országos versenyében Nagy János az első helyet érte el. Ezért 1500 forint pénzjutalmat és »Kiváló Állattenyésztő« jelvényt kap. Rapp Mátyás a második helyezést érte el. 1250 forint pénzjutalmat és »Kiváló Állattenyésztő« jelvényt adományoz jó munkájáért az Állami Gazdaságok Minisztériuma. A növendékállat gondozók országos versenyében Kovács Sándor a második helyen végzett. Szintén 1250 forint pénzjutalomban részesítjük és egyben meglopja a »Kiváló Állattenyésztő« jelvényt. Német Rudolf, osztályvezető.« A tudomány palotája (A moszkvai egyetem megalapításának 200. évfordulójára) A Szegedi Pedagógiai Főiskola hangversenye Kiskunfélegyházán A Szegedi Pedagógiai Fiskola énekkara tíz napos országjáró útja alkalmával Kiskunfélegyházára is ellátogatott és gazdag, színvonalas műsorral ajándékozta meg a város dolgozó népét. A kar Dr. Szeghy Endre művészeti vezető irányításával es Erdő János karmester vezénylésével nyitotta meg a hangversenyt. Az előadott számok kidolgozása méltán nyújtotta a művészi élményt és a hallgatóságot annyira magával ragadta, hogy a műsor befejezése után sem tudott kiszabadulni az ének bűvköréből. Bevezető számként két madrigált hallottunk. Szokták mondani, hogy a kórusművészet fénykora a XVI. és XVII. századra esik. E korszak zeneszerzői műveik jó részét az emberi hang számára írták- Különösen fontos szerepe volt a társas éneklésnek a madrigálokban, — ahogy ezeket a társas éneklést ndvezték — az emberi érzéseknek olyan gazdag skáláját bontakoztatták ki, amely ezeket a műveket ma is elevenné és időszerűvé teszi. Az énekkar nagt érdeme, hogy korhűen, mégis sokatmondóan és leheletfino- man csiszolt művésziségga tudta belopni ezeket a madrigálokat a hallgatók leikébe. Bartók: régi magyar táncok című darabját Mészáros Emma zongoraművésznő adta elő nagy Sikerrel. Bartók ebben a műizében a régi táncdal la mokas magasrendű művészi formák keretébe foglalta. Mészáron Emma játékából éreztük, hogy <■ feldo.gozott táncdallamok színesek, változatosak és a bonyolult; művészi formák csak arra szolgálnak, hogy a táncdallamok legrejtettebb szépségeit i* előtárják. Különösen kiemelkedik a sorozatból a zárórész, — a dudaszó, — amely a falu népének táncforgatagát idézi. A női kar remekül adta elő Bartók: Csujcgató című darabját. Éreztük a színes, mozgalmas hangból kicsendülni a népi táncok hangulatot. Szinte hallottuk a csizmák dobogását, a sarkantyúk pengését s a táncoló fiatalok duhaj kiáltozásait, amint belevetik magukat a mindent elsöprő táncos lendületbe. Ismét a női kar érdemeit kel! méltatnunk, Kodály; Lengyel László című darabjának említése alkalmával. A hallgatókra komoly hatással van a magyar és német párbeszéd és a lelki aktus akkor oldódik fel, amikor kicsendül a határozott, biztos hang a magyarok szájából: »Által megyünk a hídon, által megyünk rajta.« A női kar sikerei közé kell számítani Kodály egyik leghíresebb kórusművének előadását, a: Pünkösdölőt. A- valóságnak hűen úgy adta vissza a kar, ahogyan Kodály csodálatos szemléletességgel öltözteti hangokba mindazt, amit a pünkösdi virágzás ünnepe hoz az embereknek. Csupa harsogó életkedv, harmatos frisseség, közvetlenség áradt a- kórus hangjából, de egyben mély ;zimbolum is, teli a szere'em hajnalának félig még öntudaton és mégis már biztos, tiszta sejtelmeivel. Liszt Ferenc XV. rapszódiáját, Mészáros Emma művészi színvonalú zongorajátékát többször kérte vissza a közönség. A Rákóczi-féle szabadságharc híres indulójában az ősi dallam Liszt által szinte újjászületik * a virtuóz hangzuhaíagok pompájában ezerszínű nagyságban oontakozik ki. Minden egyes számról nem lehet írni, pedig valamennyi megérdemelné a dicséretet. A vegyes kar harmonikus összhatása minden esetben párosult a müvésziség magas fokával. Csak néhányat említünk: Kodály: Liszt Ferenchez, Szeghy: Három orosz népdal, Vavrinecz: Széles a Balaton, Monteverdi; Madrigál, és még egy sereg olyan vegyeskari kórusmüről kellene megemlékezni, amelyek művészi kidolgozásmódról tettek tanúbizonyságot. Dr. Madácsy Lászlóné zongo- rakíséretei nagyszerű hatással olvadtak bele a vegyeskari számokba és mintegy lüktetést kölcsönöztek annak. Nagysikerű volt Muradeüi: Ifjú békeharcosok himnusza. Életritmust, lüktetést példázott, zongorajatéka komolyan elősegítette a művészi hatást. Az ifjú békeharcosok indulója az ifjúság harcos békeakaratának kifejezése, elszántsága, bátorsága még erőteljesebben csendült ki a zongora akordjai által. Novikov: Dal Leninről című kórusmüve is a zongora finom hangján párosult a kar hangjával. Hallgatása közben az ember úgy érzi, hogy felemelő érzéseinek szárnyán eljutott a Kreml falai mellé, ahonnan Lenin elvtárs szelleme sugározza a fényt és szerete- tet a világ dolgozói felé. Mégegyszer ismételnünk kell, hegy minden számról nem írhatunk külön-külön, mert az hosszadalmas lenne, de a hallgatók szívében ott él az énekkar által előadott minden kórusmű, minden zon.goraszám; emlékezetünkben ott ól a kar vaiameny- nyi arca és sokszor jut eszünkbe, sokszor emlegetjük szeretettel a Szegedi Pedagógiai Főiskola énekkarát, aki oly nagyszerű ajándékkal jutalmazta meg Kiskunfélegyháza város dolgozó népét. Eszik Sándor. Ha nyugatról, délről, délnyugatról vagy északnyugatról közeledünk Moszkva felé, a hatalmas épület fokozatosan tárul szemünk elé. Csak amikor feltűnnek Moszkva külvárosának házai, bonfakozik ki teljes szépségében és nagyszerűségében. Amint közelebb jutnak a regi gyermekkori mesék, amelyekben csodálatos palotákról olvastunk, olyan palotákról, amelyekben vidám, boldog és jó emberek élnék. ;.. Felmegyünk a főbejárat gránitlépcsőm, belépünk a bronzzal és metszetekkel díszített kapun, s belépünk a főépület színes márvánnyal burkoilt előcsarnokába. Az ünnepélyes csendet halk csengőszó töri meg. A hatalmas épület minden emeletén egyszerre szólalnak meg a csengők, s a folyosók egyszeriben megtelnek vidám fiatalokkal. Vannak itt oroszok, ukránok, üzbi- gek, lettek, esztek, ötvenkilenc nemzetiség fiai és leányai. Velük együtt tanulnak a népi demokratikus országok és sok más ország fiataljai. Az egyetemen több, mint 22.000 diák tanú'. — Rövid szünet után ismét megszólalnak a csengők, a folyosók elnéptelenednek, minden újra csendes lesz. Az előadó beszédét egyformán hallják az első, s az utolsó sorokban. A táblára írottakat nem keli ronggyal letörölni, elég, ha a tanár egy gombot megnyom, s a tábla eltűnik, helyét egy tiszta tábla foglalja el. Ha az ír. — Oké — bólint Mr. Glaser. — A háború előtt, a Standard OU kérésére — hamiskásan kacsint, amikor kiejti a vállalat nevét — gyakran jártam Közép-Európa- ban. Pontosabban: Magyarországon. Talán önök előtt sem ismeretlen az egykori magyar— ameriean oil company... Hallottak róia? Ott kérem — ha emlékezetem nem csal — igen.... a termelés ezerkilencszaz harmincnyolcban alig volt több harmínchétezer tonnánál. Három év múlva, amikor keletre szállítottunk a Szovjetoroszor- szág elleni hadjárathoz, mit gondolnak kérem, mennyit termeltünk? Nem fogják e-hinni. Közel tizenkétszer annyit, Tízen- két-szer! Majdnem négy és félszázezer teamét. No, mit szóinak hozzá? Persze, ment is a munka. Volt iram. Azok. akik ott dolgoztak, elmondhatnak. Egy egész kicsit vért izzadtak, he... he... De volt olaj. És mindig ez a fontos. így keil ezt csinálni, kérem. Csak ne legyen az ember gyengeszívű. —- így van — helyesel Bolton úr. — Persze, ha nem akarják, akkor nem megy. — Megígérjük önöknek — szól torkát köszörülve a vezér- igazgató —, hegy méginkább sürgetni fogjuk a kutatást. Amennyire csak lehetséges. — Az összehangolt stratégiai terv itt sem szenvedhet fennakadást — mormogja Glaser. — A határidő uraim, a határidő. .. Mikor látunk kőolajat? — csattan fel újra mister Bolton hangja. — Hm hm — Jalcsin és a központi igazgató zavartan te- kintgetnek egymásra. — Az év végéig, vagy inkább a jövő év elején — motyogják. Mr. Bolton türelmetlen — Miért bizonytalankodnak, drága uraim? Megint a nehézségeket akarják felsorolni? Azok nem érdekeinek bennünket. A munkásaikkal maguk foglalkoznak. Hogy mit adnak nekik, kenyeret, puskagolyót vagy sült pulykát, az teljesen magukon áll. Ehhez korlátlan szabadságol garantálunk önöknek. Nevetnek. — Nekünk nafta kell — folytatja Mr. Bolton. — Értik, kérem? Kőolaj. — Kopog az asztalon a töltőtollával. — Minden áron. s minél előbb. Részvényeseink eredményt akarnak látni, az ö szempontjaikat is meg keli értenünk. Ezért jöttünk önökhöz. .. Ami önöket, illeti, nem leszünk szűkmarkúak — teszi hozzá. — Jutalmazni is iudun.K. Fel teve, ha van mit. Az.i hiszem, megértettük egymást?! Thank you gentleman! Különös hely a kőolaj-kutató telep. Semmi máshoz nem hasonlítható. Hatalmas pusztaság — falu határának beiüő —, de ha a jövevény szemügyre veszi, csakhamar meglátja igazi rendeltetését. Néhányszáz méterre egymástól, magas, vasból épített fúrótornyok emelkednek — lehetnek vagy negyven-negyvenöt méteresek. — Ve:ük összehasonlítva, törpének tűnik a távolból idelátszó téglagyár tornya, apró dombnak tűnik a malom testes épülete. A kukoricatáblák között rejtőző kis falusi házak már szinte alig észrevehetőek, any- nyira távol vannak. A fúrótornyok között gázciszternák állnak, palackok, csövek hevernek mindenfelé. Szétszórt gépek. kútelzáró szerkezetek mutatják, hegy réges-régen folyik már itt a munka: kutatás a kőolaj után. A telep nyugati oldalán haragoszöldre festett hosszú főépületek sorakoznak, párhuzamosan, egymás mellett1. Százlepes- nyi a távo.ság egy-pgy barakk között. Porosak, elhanyagoltak ezek a kisebb utcáknak is beillő közök, meglátszik rajtuk, hogy lakói nem lelik örömüket e tájon. Sehol se látni egyetlen szál virágot; sivár, dísztelen minden. Az igazgatóság épülete valamivel gondosabban elkészített, szélesebb és rövidebb, ugyancsak fából készült barakk.- Ez is — mint minden, amerre a szem ellát — az ideiglenesség bélyegét viseli magán. Ebben az épületben dolgozik Abadin Jalcsin főmérnök, a telep igazgatója, az a negyvenkörüli, vörö-hajú, szeplős ember, aki a szakmájában igen közepes tehetség. Megbízatását elsősorban annak köszönheti — nyilt titok ez a telepen —, hogy elöljáróival soha semmilyen körülmények között nem ellenkezik. Udvarias és készséges, hajlongó, alázatos. — Természetéből adódik ez a magatartás. A szülői háznál ragadt rá. ahdl apja — a vidéki szállodatulajdonos — örökké olvadékony kedveskedéssé., mé- zes-mázos beszéddel tartotta a előadás végén esetleg ismételni kell valamit, megnyomnak egy gombot, s az óra elején teleírt tábla megjelenik a tanulók előtt. Az ablakok is gombnyomásra nyílnak és záródnak. 1593 laboratóriumban folynak a gyakorlati foglalkozások. Nagyszerű könyvtár' áll a diákok rendelkezésére. ,.. Csengő jelzi az előadások és laboratóriumi foglalkozások végét. A diákok egy része az ebédlőbe siet, mások a közös szállásra. Külön épületben laknak a diákok, mindegyikük külön szobában. A szoba berendezése: egy íróasztal, könyvespolc, kis kerekasztal, heverő. A szoba mellett tusoló. Hosszú, tágas folyosó szeli ketté a lakóépületet. A folyosó két oldaláról nyílnak a diakok szobái. Ugyancsak a folyosóról nyílik egy tágas helyiség kényelmes bútorokkal, szőnyegekkel, virágokkal, képekkel. Ez a társalgó, ahol a diákok beszélgetnek, pihennek. A folyosón tovább haladva beérünk a ragyogó tisztaságú konyhába. Itt a diákok a nap bármely órájában készíthetnek maguknak teát vagy egyéb főtt ételt, ha nem akarják elhagyni a házait. Amikcir Moszkvára leszáll az éj, a Lenin-hegyen az egyetem sokezer kis lámpása világít. — Sokezer ablak szórja a fényt az éjszaka sötétjébe. Fenséges látvány a tudomány temploma, a béke, a barátság és a boldogság szimbóluma. (Hja Markin) vastagpénztárcájú vendégeket. Méginkább vérévé vált ez a háború utáni egy-két évben, amikor azt hitte, hogy további érvényesülése nem megy majd egészen simán. Arra számított, hogy rossznéven veszik majd a volt partizánok, hogy a Jalcsin- villa, bizony sokukban nem véletlenül idéz fel rossz emlékeket. Nem egy veszítette ott el a barátját, testvérét, fiát, feleségét. Az egyik náci »sopderkom- mandó« főhadiszállása volt jóidéig ez az épület a háború alatt, egy különleges rendeltetésű Gestapo-csoporté, amely füstté változtatta a »nem kívánatos elemeket«, hazafiakat, antifasisztákat; mindazokat, akikről bármilyen emberséges gondolat feltételezhető volt. Persze, nem lett semmi baja Jalcsim- nak, hisz könnyűszerrel igazolta, hegyi a nácik engedély nélkül költöztek be a házukba, s —‘ még elgondolni is rettenetes —1 mindössze négy szobát hagytak meg ezekben az években a szüleinek. Minden rendbejött. Odahaza az öregeknek jól megy, — ián jobban, mint bármikor. —* Amerikai turisták, diplomaták,- kereskedők adják náluk kézről- kézre a kilincset. Egy kicsit az ő összeköttetéseik is közrejátszottak abban, hegy ezt a viszonylag! kényelmes, sekatigérő állást Abadin Jalcsin elnyerhette. (Folytatása következik.)
