Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

Ä jegei" is törni kell Losonci elvtárs.,. A FÜLÖPSZALLÁSI Vö- 'ös Csillag TSZ vezetősége 21 told lucernavetésből négyet ki- >sztott a tagság követelésé­be. Munkaegységek arányában, ilenként 4 Ft megterheléssel. A izerencsésebbek 2—300 öl heré- íez is jutottak a háztáji földön elül. A kiosztás magában is izabálytalan. Hiszen a háztáji öldet azért kapja a tag, hogy Jtt igyekezzék megtermelni sa- át jószága takarmányát, vagy ísszel megfelelően részesüljön a cözösen begyűjtött takarmány­ról. De semmiképpen nem he- yes a közös veteményt kiparcel- .ázni. Vagy olyan jól áll takarmány lolgában a szövetkezet, hogy megengedheti ezt a gavallérsá- got? Nem áll bizony. A mar- iák csak abból élnek, amit le­gelnek. A telet egyetlen gramm abrak nélkül, silón és kukorica­száron húzták ki. Olyan is a fe- jési átlag. Az első negyedévben még a beadást sem tudta teljesí­teni a tsz. Szabadtej, — amiből sok szövetkezet ezreseket árul — náluk nem is várható egyideig. A sertésállományt méginkább sújtja a takarmányszükség. Az utolsó adag korpát a napokban kapták el, — de eddig is csak mutatóba láttak egy-két félma­rokkal. Az ellés előtt álló szép ccrnwall-anyák legelőn és ösz- szevágott zöldherén élnek. Ho­gyan ellenek és szoptatnak majd ilyen takarmányon egészséges, erős malacokat? Losonci György elvtárssal, a szövetkezet párttitkárával állunk az ólak mellett. Ö az állattenyész­tési brigádvezető is egyben. Ke­mény, fekete arcán keserűség. Szavaiból kikerekedik, hogy nemcsak a lucernaosztás itt a hiba. Ez csak egyik jele a sok közül annak, hogy a tsz-ben nincs becsülete a jószágnak. Losonci elvtárs, mint brigádve­zető is, mint párttitkár is majd­nem egyedül küzködik, hogy fel­nyissa a vezetőség és tagság sze­mét. — VALAMIKOR mintaszerű állattenyésztő szövetkezet vol­tunk. Százával neveltük a ser­tést, 70—80 hízott évente. A té­len csak tizenhetet tudtunk hízó­ba fogni s össze-vissza is csak hatvan darab van belőlük. — Miből akartok jövedelmet, elv­társak!? — kérdeztem folyton, — ha nem a jószágból? — ÉS?.;; — Nehezen megy! — tárja szét karjait. — Elismerik, hümmö- getnek. Jó is volna, mondogat­ják. Csak éppen nem csinálunk semmit.. ; Példákat sorol: — Az ősszel javasoltam, hogy vessünk keveréket, bükkönyös rozsot. Tavasszal legkorábban etethetjük a marhákkal. Nem. Az elnök azt mondta: — Nem va­gyunk mi még olyan fejlettek, hogy télen-nyáron istállóban tartsuk a tehenet. Ott a legelő! — Hát beszéd ez? — lobban fel a párttitkár szeme. — Nézze — mutat szét, — mit talál ezen a szíkverte legelőn a marha? Eső nincs, fű nem nő, csak a földet nyalogatja az állat. ; ; MEGVIGASZTALÖDVA szí agyét a cigarettán: — Azt már sikerült elérnem, hogy az idén mégis vetettünk 10 hold gom­bosherét. De azzal sem hallgat­tak rám egészen. Ajánltam, hogy vessük ide a csatorna mel­lé. Csak a motort kellett volna kihozni és vígan öntözhettük volna. Olyan takarmány lett vol­na belőle, mint a világ. De nem. Elvitték máshová, esőt nem kap, csak kínlódik .. ; Leválasztott gyenge kis mala­cok sündörögnek hozzánk ui- kolva a beszédre. Losonci elvtárs hangja megint elégedetlen. — Kértem tavaly, hogy vessünk ta­karmányborsót. Zölden is, mag­jában is kitűnő takarmány a malacnak. Most bezzeg elkelne, hiszen ezek a kis állatok is csu­pa zöldön, meg egy-két szem árpán élnek. De csak az idén ve­tettünk s abból csak őszre lesz takarmány... Az ellen is tilta­koztam, hogy amíg megfelelő takarmányalapunk nem lesz, ne hozzuk mi ide a cornwall-fajtát. Kényesebb, takarmányigénye- sebb ezerszer, mint a mangalica. Erre tényleg nem vagyunk be­rendezkedve még... — Disznó, — disznó — legyintettek sza­vamra. S az ősszel, amikor har­coltam, hogy legalább lucernát szárítsunk meg szénának és da- ráltassuk meg, felzúdult a tag­ság, hogy az zölden is kell a lovaknak. De nem engedtem. így sikerült átteleltetni az anya­disznókat. Ha nem állok a sarkamra, ez sem lett volna. Pe­dig a lucernaliszt még érté­kesebb is, mint a korpa. Ha van belőle elég, nem fáj a fejünk sem... (Gyorsan számítást csinálok magamban. Arról a négy hold­ról, amit kiosztottak, legalább 100—200 mázsa hereszénát le­hetne begyűjteni, ami közel ugyannyi lisztnek felel meg. A háztáji malacok még a fenekük­kel is zöld lucernát esznek, a szoptatós közös állomány pedig legelőn és hideg vizen él. Micsoda rövidlátás ez!) Losonci elvtárs, mintha olvasna gondola­taimban. — Az a baj, hogy a tagság nem sok hasznot lát most a közös jószágból. No, de ilyen takarmányozás mellett? Hiszen volt már olyan esztendő, hogy csak a malacokból 170.000 fo­rint jövedelmünk volt. De előbb takarmányt,1 aztán jószágot —. másként nem megy. SOROLJA TOVÁBB. A szép juhállomány a télen szőrférges volt, rühöt is kapott a hanyag gondozás miatt. Éjt-nappalt mellettük töltött, hogy kikezel­je őket. Majd kérte a vezetősé­get: adjanak el néhány birkát, az árukon vegyenek zabot, hogy a többit legalább egészen rend­behozzák a jó takarmánnyal. Mert a beteg embernek is jó koszt kell, hogy talpraálljon. A járási állatorvost is kihívta iga­za bizonyítására. Nem, nem en­gedték, — ezt már a járási osz­tály sem. S az eladásra szánt 30 birkánál jóval több hullott el, nem is beszélve a bárányokról. Tavaly nyáron harcolt: vesse­nek a jól megázott árpatarlóba kölest, legalább a pulykák meg­híznak vele. — Nem érnek rá most a fogatok szc.ntogatni — ezt a választ kapta az elnöktől. Az idei terv készítésekor java­solta: ne csak 53, legalább 80 hold kukoricát vessenek, hogy hizlalhassanak. — Nincs föld, nincs munkaerő! — volt a fele­let. Mindössze annyit sikerült elérnie B. Tóth agronómus se­gítségével, hogy ezt az 53 holdat legalább négyzetesen vetették. — Az a baj, hogy mint párttitkárnak nem sok sza­vam van. Meghallgatnak, de másként csinálják, saját fejük után. De a járás is hibás ebben. Ha az osztályról jönnek, csak az elnököt keresik, engem még­sem kérdeznek — mondja Losonci elvtárs. S ebben az egy mondatban a legsúlyosabb igaz­ság hangzott el! Igen. A párt szerepe, a párt embei’e, a szövet­kezetért élő-haló, mindenki közt legokosabban gondolkozó, a leg­jobbat: egy egész szövetkezet érdekét, boldogulását akaró kommunista nem jut itt szóhoz! Ami nem is csoda, amikor egyes járási szervek is hozzájárulnak a párt képviselőjének lebecsülé­séhez. Csak egy példa: a könyve­lők értekezletére — bár meghí­vást nem kapott — elment Losonci elvtárs is. Hiszen igen helyesen úgy gondolta, hogy neki, mint párttitkárnak, kó- te’essége segíteni, ellenőrizni az irodai munkát is. A járási kül­dött és saját tsz-ének könyvelő­je azzal fogadta: — Mit akar Gyuri bácsi, ez nem tartozik ma­gára?. .. — Hát kire tartozik minden, ha nem a párttitkárra 9 Hát ki a felelős gazda ebben a szövetkezetben és széles ez or­szágban, ha nem a párt, a kom­munisták?! A Nagy Imre-féle jobboldali politika igyekezett háttérbeszorí­tani, elsikkasztani a pártot, a párt vezetőszerepét. Ez a nézet vert gyökeret a Vörös Csillag TSZ-ben is. Losonci elvtárs har­col ellene. De nem olyan egyszerű az ő munkája. Hiszen nemcsak a makacs, sokszor csak furcsa gőgből önfejű elnökben, a zú­golódó tagságban talál ellenállás­ra, de a párttagság sem egysé­DE A JEGET IS törni kell Losonci elvtárs! Apránkint, szí­vósan és a gombosherét, a borsó­vetést majd követi a többi okos javaslat megvalósítása. De ezt a jeget egyetlen ököllel: a sajátjá­val nem sikerül betörnie, mint most teszi, hanem a párttagságé­val közösen. Kezdje el ezt a munkát elsősorban elvtársai kö­zött. Ha a szövetkezetben két- három kommunista már egyet akar, ha a taggyűlés nemcsak elhatározza, hogy így lesz, hanem meg is követeli, hogy úgy legyen, — akkor már min­dig könnyebb lesz. Ezzel egyidő- ben harcoljon a becsületes pártonkívüli tagok megnyeré­séért. Hiszen jót akar és jól akarja Losonci elvtárs, — ezt pedig nem olyan nehéz megér­teni. És nem utolsósorban ke­ményen követelje meg a párt- szervezetnek kijáró tekintélyt a járási szervektől is, ha azok egyes kiküldöttei netalán még nem látják világosan, hogy ebben az országban először a párt, másodszor a párt és har­madszor is a párt a fej, a vezető, az egyedüli helyes kormányzó erő! Gáspár Klára­Fiataljaink készülnek a DISZ II. kongresszusára EZEKBEN A NAPOKBAN országszerte nagy lelkesedéssel készül a magyar ifjúság a DISZ II. kongresszusára. így van ez Kecskemét város fiataljainál Hazánk felszabadulásának ÎÜ. évfordulójára indított munka- versenynél nem álltak meg fia­taljaink, hanem tovább vitték május 1 tiszteletére, illetve a DISZ II. kongresszusa tisztele­tére. A Lakatosipari Vállalat DISZ-szervezete amellett, hogy az üzemen belül megszervezte a párosversenyt, a brigádok kö­zötti versenyt, versenyre hívta a Bács-Kiskun megyei Építő­ipari Vállalat és a.Kinizsi Kon­zervgyár DlSZ-szervezeteit. Ezek a DISZ-szervezetek a ver­senykihívást elfogadva, máris tettekkel válaszoltak. Az Építő­ipari Vállalatnál például if j. Gere Lajos lakatos DISZ-fiatal, a kiváló minőségi munkája mel­lett május első dekádjában 148 százalékra teljesítette tervét. Banka József kőműves 204 szá­zalékot, Jekő Sándor ács 180 százalékot ért el. A segédipari részlegnél a- DISZ-fiatalok meg­alakították a takarékossági őr­járatot, melynek célja, hogy munka közben, vagy munkaidő után az üresen járó gépeket le­állítják, a feleslegesen égő vil­lanyokat leoltják. A VERSENYBŐL nem akar­nak kimaradni a többi üzem diszistái sem. A Gyufagyár DISZ-szervezete is közölte a La­katosipari Vállalat DlSZ-szerve- zetével, hogy bekapcsolódnak a versenybe. A Gépgyár diszistái is követik a versenyben részt­vett DISZ-szervezetek példáit, két export-brigádot alakítottak meg, hogy segítsék az üzem ex­porttervének teljesítését. Az eredmény nem is maradt el a fiataloknál, a brigád valamennyi tagja április hónapban 200 szá­zalékon felül teljesített. KECSKEMÉT város diszistái nem akarnak ezeknél az ered­ményeknél megállni, még több termeléssel, minőségi munkává:, selejtcsökkentéssel köszöntik a DISZ II. kongresszusát. Ezért határozták el, hogy június 13-tól 18-ig kongresszusi hetet ren­deznek. A kongresszusi héten az eddiginél még nagyobb terme­lési eredményeket akarnak el­érni. Kovács Károly, DISZ VB-titkár, Sok kicsi sokra megy — tartják a Kecskeméti Gyufagyárban A lii ___. - I ha nem olvas­l átogatÓ,| ej a felira­tot, mely a vaskapu fölött van — Kecskeméti Gyufagyár, — azt gondolná, hogy egy szép virágos, nagyobb családi házba tévedt. Az üzem dolgozói kis otthonuk­nak nevezik üzemüket. Ebben az otthonban minden reggel hatkor betérnek és délután jól eső ér­zéssel térnek haza. Kora reggel az első dolguk, hogy megnézzék, hogyan is dolgoztak tegnap. A versenytábla naponta 2280 db terven felül gyártott gyufát jelez. Míg szemlélődöm a táblá­nál, az üzemből előkerült Kibédi elvtárs, a vállalat igazgatója. Kerüljünk egyet az üzemben — kezdi el a beszélgetést — ott többet mondanak, több a látni­való. Két perc sem telik el, már a rönkosztályozásnál időzünk. Az itt szorgoskodók vezetője Pácsa József. — Ez jó erős, doboznak való — mondja. Az üzemrész jobb­sarkában lévő rönkökhöz gurít­ják ezt is. Ebből szálkát, ebből pedig — mutat a harmadik rönk­re — a gyufadoboz alját kell ké­szíteni. Társai gyorsan a megfelelő helyre teszik a különböző nagy­ságú és minőségű rönköket. (A faröhkök kiválogatásának a jó módszere segíti az üzemrész töb­bi dolgozóit ahhoz, hogy jó minő­ségű gyufát gyártsanak, takaré­koskodjanak az anyaggal. Kibédi elvtárs még egy pár szót vált Pácsa elvtárssal a fa minőségéről és azután mindket­ten a hámozóba irányítjuk lép­teinket. mellett Hor­váth elvtárs, a szakma kiváló dolgozója és még több sztahanovista társa szorgoskodik. Keveset beszélnek, de annál többet cselekednek. Horváth elvtárs a rönköt be­szorítja a gépbe s hozzákezd az előhámozáshoz. Ötöt-hatot fordul a gép, s a rönk felső rétege, mely csak részben használható, lehullik a földre. Lábbal félre­tolják, majd hozzákezdenek a hámozáshoz. Két-három perc s vagy 150—200 méter 2—3 milli­méter vastagságú faháncs sora­kozik egymás hegyén-hátán. Horváth elvtárs kiveszi a cson­kot a gépből, s új rönkkel cse­réli fel. A brigád tagjai a lehul­lott hulladékból a 8—10 centi- méteres átmérőjű darabokat összeszedik, egymásra rakják, mert Horváth elvtárs úgy vé­lekedik, hogy sok kicsi sokra megy. Nekik pedig a kicsivel kell takarékoskodni. De ugyanilyen takarékos mun­ka folyik a töltőosztályon is. Ha a szokásos mennyiségű gyufa­szálnál többet, vagy kevesebbet helyezne el a gép a gyufásdo- bozba, akkor Kocsisné, meg a többiek mindjárt szólnak Bebecsi elvtársnak, meg Nagy Anti bácsinak, hogy sokat »eszik« a gép. M.ár jövök is, lelkem — szokta mondani a két lakatos. Egy­két percig matatnak a gépnél és azonmód rendbeteszik a rakon­cátlan gépet. teremben Molnár Sa - nyi bácsi, pártcsoportbizalmf évődik Zöldi Pistával, a DISZ- titkárral. — Már megint a lányokon járt az eszed, te gyerek! Gyor­san nézd csak meg a masszát, már megint túlmelegítetted. Ma­gas a hőfoka a parafinnak. Ha így igyekszel, nem lesz anyag­takarékosság. —• Pista kissé rös- telkedik előttünk, de igazat ad Sanyi bácsinak. Nemcsak ezek a dolgozók, hanem az üzemrészek minden asszonya, lánya a legjobb tudá­sát adja a napi munkához. S most már nem lehet azon sem csodálkozni, hogy hosszabb ide­je a termelési naplóba ez van bejegyezve: naponta 2280 doboz gyufa megtakarított alap- és se­gédanyagból. így lesz ez az év végéig — mondjá.k az üzem dol­gozói. S december 19-én majd büszkén jelentik, hogy meg­takarított anyagból 1,171.000 darab Szikra és 46.500 családi gyújtót gyártottak. A hámozógép A szomszédos A Kecskeméti IEFU sikeresen csökkenti önköltségét A közlekedés, az áruszállítás a gazdasági élet vérkeringése. Fontos, hogy ebben a hálózatban az áruk minél gyorsabban és ol­csóbban jussanak rendeltetési helyükre. A Kecskeméti TEFU- nak is az a célkitűzése, hogy az egy kilométerre jutó költség minél alacsonyabb legyen. Ezt úgy tudják elérni, ha a kocsik állandóan »pörögnek«, minél ke­vesebbet állnak, akár javításra is. A vállalattól elsősorban mű­szaki vonalon intézkedtek, hogy a költségek minél alacsonyabb szinten mozogjanak. A kocsik karbantartási és javítási idejé­nek csökkentésére a műhelyek­ben brigádokat szerveztek, me­lyek szalagszerűen végzik a ja­vítást. A brigád tagjai _ állan­dóan ugyanazt a munkát vég­zik, úgyhogy rendkívül nagy gyakorlatra és kézügyességre tehetnek szert. Ezenkívül ala­kítottak műhelygépkocsi-brigá- dot is, amely a helyszínen végzi a karbantartást és javítást. A tehergépkocsinak tehát nem kell Kecskemétre jönni, hanem te­lephelyén végzik a szükséges munkát. így nem gurul feles­legesen és csak rövid ideig nin­csen a forgalomban. A jó mű­szaki szervezéssel és munkával elérték azt, hogy a kocsik fel­újításától felújításig nem az elő­irányzott 60.000 kilométert fut­nak, hanem 85.000—86.000 kilo­métert. Miután a kocsikat mű­szakilag rendben tartják, elérték azt is, hogy a tehergépkocsiknál kilométerenként 27 fillért, a taxiknál pedig 21 fillért takarí­tottak meg. Gázolajnál a meg­takarítás csaknem 11 ezer liter. Különböző újítások segítségével a vállalat dolgozói több, mint 100.000 forintot takarítottak meg. A vállalat vezetősége menet­közben is figyeli a költségek alakulását. Munkapadig, műhe­lyig, raktárig lebontották a költ­ségeket. Több »költségfelelőst« is állítottak be. Ezek 10 napon­ként figyelik a költségek alaku­lását és nyomban jelentik az üzemanyag és egyéb költségek túllépését. Március vége óta te­vékenykednek ezek a »költség- felelősök.« és áprilisban máris 90 ezer forint megtakarítást jelzett a könyvelőség. Az önköltség csökkentésére a szállíttató vállalatok is hozzájá­rulhatnak, mégpedig olyképpen, hogy gyorsítják a rakodási időt. Gyakran azért alakul aránytala­nul a menetóra és fuvaróra vi­szonya, mert a tehergépkocsi például a vállalatnál 16 órán át tartózkodik, de a szállításra csak 4—6 órára használják. Sokat áll tehát a kocsi a rakodóknál. So­kat »ácsorog« és nincs anyag- mozgatás. Ez különösen a Fü- szért-nél, Uvegért-nél, Piért-nél. és néha a Kiskereskedelmi Vál­lalatnál szokott előfordulni. A szállítási, illetve rakodási mun­ka megjavítására a TEFU a2 érdekelt vállalatokkal most ha­vonta megbeszélést tart, melyen feltárja ezeket a hibákat, hogy a vállalatok a jövőben ne aka­dályozzák a TEFU munkáját. A gazdaságosság céljából egy­re korszerűsítik a javító műhe­lyeket. Az elmúlt évben besze­reztek két asztali fúrógépet, as idén pedig felállítanak egy elektromos próbapadot, futóda­rut kiemelőve!, konverta indító­berendezést, egy adagolóvizsgálc próbapadot és két levegőnyomá sú gépkocsi-zsírozót. Az önköltségcsökkentéssel i TEFU-nál már elérték azt, hogy egy órai használatra egy három és féltonnás kocsi 30 forintbs kerül. Ez az olcsó szállítás te­szi lehetővé, hogy ma már igen sok dolgozó paraszt TEFU-gép- kocsin szállítja a földjére a trá­gyát, mert a gépi szállítás ol« esőbb a lófogatnáL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents