Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
GYERMEKNAPRA Május, madárdal és akácvirág pompája, selymes rét köszöntse mind A gyermekek víg, pajkos táborát, mosoly, öröm kis hadvezéreit. Kívánja most e pár sorom: legyen az életük szép, boldog és szabad, Sikerben gazdag hősi küzdelem, s örülni, mint most, mindig tudjanak! Fazekas Tiborc. A MEGY EVILL a gyermekekért A Kecskemét Nagykőrösi úti Általános Iskola tanulói vidám arccal, csillogó szemekkel, hangos kacagással töltik a mai gyermeknapot. Az iskolát patronáló MEGYEVILL dolgozói a gyermeknap emlékezetessé tetőiére 500 forintot adtak. A segíteni- akarás már az elmúlt évben is megnyilvánult, amikor társadalmi munkával, 25.000 forint értékben, villanyvilágítással látták el az iskolát. Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára a gyermekeknek úttörőnyakkendőt ajándékoztak. A MEGYEVILL dolgozóinak ez a segítsége nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatást is jelent az iskola nevelő-oktató munkájában. A gyermekek szemében felvillanó öröm, az örömet eláruló röpke szó arra enged következtetni, hogy szivükben a ragaszkodás, a szeretet, a hála lakozik a MEGYEVILL dolgozói iránt. Ez a szeretet az oktató-nevelő munka segítségével a világ minden dolgozója iránti szeretetet fogja fakasztani. E cél elérése pedig nemcsak az iskola legnemesebb feladata, hanem mindany- nyiunk közös ügye. , Marincsák Ferenc, iskolaigazgató. Gyermeknapi előkészületek Soltvadkerten A gyermekek már nagy izgalommal várják a vasárnapot. Ez érthető is, mert a gyermeknap megünneplésére nagy előkészületek folynak. A helyi pártszervezet irányításával, az MNDSZ vezetésével minden tömegszervezet, vállalat arra törekszik, hogy a gyermekeknek feledhetetlen napot szerezzen. — Megvendégelik a kicsinyeket és szórakoztatásukról gondoskodnak. Ingyenes filmelőadást rendeznek. A »Szerencsés hajózás« című filmet mintegy 1200 gyermek nézi meg. A szorgalmas tanulókat az MNDSZ- asszonyok nagy gonddal kiválogatott könyvvel jutalmazzák. Délután pedig a sportbemutatókon vehetnek részt a gyermekek. Vízin Gergely, levelező. Új meseszíndarabot mutatnak be Kecskeméten Ünnepi eseménye a gyermeknapnak a kecskeméti Katona József Színházban bemutatásra kerülő nagyszabású új meseszíndarab. Szerzője Dénesné Boga Janka kecskeméti pedagógus, a zenét dr. Batka László állította össze. Ö vezényli a 40 tagú gyermekzenekart is. A Kecskeméti Uttörőház összes művészeti erői a siker érdekében sorakoztak fel. A darab szereplői az Uttörőház művész- együttesének, balettkarának, színművészeti körének és tánccsoportjának, valamint zenekarának tagjai. Rendezője Oláh György, a kecskeméti Katona József Színház művésze. A baletkart Sallay Eta, a színház koreográfusa tanította be, a népi tánccsoportot pedig Migléczi Béláné. Az előadás iránt hatalmas érdeklődés nyilvánul meg. A jövedelmet teljes egészében a kecskeméti úttörők nyári táborozásának költségeire fordítják. Úttörőink Budán, a Szabadság- hegyen töltik majd vidám táborozásukat. Az Uttörőház már ebben az ügyben érintkezésbe is lépett a Székesfőváros XII. kerületi tanácsával. cÁz íitt hafuLfGL ciatt Üzemgyakorlatra mennek a Félegyházi Mezőgazdasági Technikum növendékei. A teherautó, kora reggel végigrobog velük a városon, s alig telik el néhány perc, máris kint vannak a tanulók a gazdaság földjén. A természet illata, a zöld ózon, szinte harapnivaló. A határ, a táj aranyzöld hangulata, a kristálytiszta reggeli levegővel együtt összekeveredik a fiatalok vérével; A nóta elhal, s helyette szíveket zsonga- tó vidám kacaj hasít a levegőbe. Az elsőosztályosok kevés cihelődés után hozzálátnak a répa egyeléséhez. A harmadikosokat, az utolsóéveseket tovább viszi a kocsi, ők ma dohánypalántázással foglalkoznak. Amíg az elsősök belesimulnak a munkába, addig Gál tanár elvtárs irányítására nagy szükség van. Amikor már minden úgy megy, mint a karikacsapás, akkor János bácsi ott terem a két sárgával, és Gál elvtárs átruccan megnézni a dohánypalán- tálókat. A kis csoport, — mindössze tizenhét főből áll, fiúk és lányok vegyesen, — akkora már, jókora területen tekintenek végig, amelyet már ma ültettek be palántával; Amikor a tanár egy kis hajításnyira ér a csoporthoz, Bíró Feri, a brigádvezető előtte terem és jelent: — Tanár elvtárs, jelentem, a 3/a. osztály tizennyolc fővel dohánypalántázást végez. A tanár szemeiben ülő mosoly kibomlik az arcán, mint pünkösd hajnalán a rózsaszirom. Egy lépéssel közelebb lép a legényhez, és kezet szorít vele. Az a terület, amelyen friss az öntözés, mindent elárul. Azt is, bogy igyekeztek, azt is, hogy nem kapkodnak a palántázással, jól odaszorítják a növény tövéhez a földet. A tanár lehajol, meghúzza a palánta levelét, a levél elszakad, tehát a gyökér nem áll lazán a talajban, így lesz életképes a csemete. — így is kell gyermekeim — köszön oda a csoportnak. A fejeket felbillenti a jól eső dicséret. Dolgoznak tovább. A tanár sorra járja őket. Ellenőrzi a munkafolyamatokat. Megnézi az előlocso- lást, a palánta kiszórást, ültetést, az utólocsolást. A végén megállapít ja : — A növénytermelő tagozat sem tudná elvégezni különben. Ezek a növendékek nem a növénytermesztési, hanem az állattenyésztési tagozaton gyűjtötték a tudományt. De ugyanúgy elsajátították a növénytermesztéssel kapcsolatos tudnivalókat is, akárcsak az állattenyésztést, úgyszintén a növénytermesztők is a másikat. Valameny- nyien hasonlóan gondolkoznak Fekete Pan- nihoz, ő pedig azt tartja, hogy nem is állattenyésztő az, aki nem ért a növénytermesztéshez. Nagy Lajos is ezt az állítást erősíti meg, csak előbb a palántafúrót beleállítja a földbe. — Hátha ott, ahová a nyár végén kerülünk, növénytermeléssel kell foglalkozni. Milyen jó lesz akkor, legalább aranyhasznát vesszük. Tágranyitott szemeiben ott csillog egy termelőszövetkezet élete, ahol ő a segédagronó- mus, vagy brigádvezető fog dolgozni, ha letelik a gyakorlati éve. Az osztályból öten szeretnének egyetemen tanulni, de az egész osztály lázas izgalommal figyeli, vajon sikerül-e mind az ötnek. A többiek leghőbb vágya, hogy tsz-ekbe és állami gazdaságokba mehessenek. Ágó Marika is, a Lenin TSZ elnökének a leánya, alig várja azt a percet, amikor kezébe veheti a megbízólevelet és jelentkezz hét valamelyik termelőszövetkezetben. — Mindegy, hogy melyikbe kerülök —jmondja komolykodva, — csak a Lenin TSZ-be ne helyezzenek. — Marika biztos azt tartja, — szól oda nevetve Szabó Ilona, hogy senki sem lehet próféta a saját falujáL ban. Biztos. A palántaültetők egyik kis csoportja arról diskurál, miért jó az, ha egy állattenyésztő ismeri a növényeket, tudja, melyik a hasznos, melyik a mérgező. Mikus Pista pontosan a tetejébe csap a vitának. — Van rá eset, amikor az állatmegbetegedést valamelyik mérgező növény idézi elő ;. ; — Az igaz, hagyják rá valamennyien. »Baradlayné«, Zsibri- ta Erzsi, mert ő játszotta ezt a szerepet, amikor a technikum hat nagy előadást rendezett a »Kőszívű ember fiai«-ból, most mér ez a név végképp rajta maradt, kiegyenesíti a derekát és viccesen ráförmed Gulyás Jancsira, a szőke, mosolygósarcú fiúrS. — Talán már a tengeren érzed magad, hogy ilyen bőven bánsz a vízzél. Jancsi hátranevet és a következő fúratba még több vizet tölt, hadd bosszankodjon a lány. Azt beszéli az osztály, hogy Gulyás Jancsi tengerész szeretne lenni, ezért csipkedte hát Erzsi »a tengeren érzed magad« kijelentéssel. — Na, jól van, gyermekeim, — hallatszik Gál tanár hangja, — csak így dolgozzatok tovább, akkor nem lesz panasz. A tanár szavaira nem válaszol senki, csak a locsolókból csobog a víz és szinte a földhöz lapulva dolgozik a csoport, mintha csak a saját földjén szorgoskodna mindegyikük. Gál tanár megnyugodva búcsúzik tőlük, órára kell mennie, János bácsi is várja már az úton a két sárgával. Míg elér a kocsiig, emlékezetében felidéződnek a három év alatt eltöltött napok- hetek. Némelyik emlék úgy hat, mintha tegnapelőtt történt volna. Emlékszik, amikor kombájnt vezetni tanultak, amikor a traktorral ismerkedtek. Mennyire örült annak, amikor már önállóan végezték a szelektálást, vagy ha rendbetalálta az állatokat, amelyeket a gyerekek gondjaira bízott. Emlékszik, szinte minden kis mozzanatra. És most... Mikor már mindent megtanultak, a lókapázást, a vetőgépkezelést, mindent- mindent. Most már elmennek. Utolsó napokat töltik az iskola szárnya alatt. Szoknia kell ahhoz a gondolathoz, hogy elmennek. A helyükbe lépők ismét elmennek, az utánuk következők ismét ; ; ; Odaért a kocsihoz. — Ahogy végigko- csikáztak a ringó búzatáblák, a zöldülő kukoricavetések mellett, ahogy nézte a derékig- érő lucernát, valami belső érzés felderítette az arcát. — Hadd menjenek, hadd tegyék termővé, virágzóvá az egész mezőgazdaságot. — Igaz János bácsi? — fordult kérdőleg az öreghez. — Micsoda? — kérdezte megütközve a2 öreg. — Nehéz, de szép élet várja ezeket a gyerekeket! — Bár csak most lennék abba a korba — mutatott az ostorral a dohánypalántálók felé János bácsi, (e — s) A háztáji gazdaságokról Amikor az egyénileg dolgosó paraszt a közös gazdálkodás útjára lép, nem tűnik el gondolkozásából egycsapásra a múlt. Sokáig kísérti még a régi környezet, a kisparcella, amelyet megszokott, amelynek megtartásáért és gyarapításáért a múltban véres verítékkel, foggal, körömmel küzdött. Ez volt az egyedüli támasza. Ezért igyekeznek a közös gazdálkodás útjára lépő dolgozó parasztok néha minél többet megtartani maguknak a megszokott földből, állatállományból. Ez az egyik oka annak, hogy a termelőszövetkezetekben megsértik az alapszabályt és túlméretezik a háztáji gazdaságokat. Különösen ott fordul ez elő, ahol a pártszervezet nem neveli a tagságot, szemethuny az ilyen jelenségek felett. A Kecskeméti Járási Pártbizottság és a Járási Tanács nemrégiben hozzálátott a járásban lévő termelőszövetkezetek helyzetének alapos tanulmányozásához, hosszabb időt töltöttek egy-egy termelőszövetkezetben és többek között a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos problémákat is megnézték. Számos káros jelenségre lőttek rá. amelyek megszüntetése sürgős feladata a termelőszövetkezetek vezetőinek, pártszervezeteinek, kommunistáinak. Az orgoványi Alkotmány Termelőszövetkezetben Végh József nevű tagnak 130 birkája van (tudvalevő, hogy a mintaalapszabály csak 5 db juh tartását engedélyezi). A jószágokat egyéni gazdáknál helyezte el. Hasonlóképpen több tagnak is van a megengedettnél nagyobb létszámú jószága. Nem különb a helyzet a fülöpházi Petőfi Termelőszövetkezetben s5m. A termelőszövetkezet vezetősége önkényesen — a pártszervezet beleegyezésével — megszegte az alapszabályt azzal, hogy egy hold legelőt is kiosztottak a tagoknak a háztáji gazdaságok mellé, arra hivatkozva, hogy »van elég belőle«. Erre rácáfolt a tehénállomány alacsony tejhozama (átlagosan 2—3 liter). Nagyon helytelenül cselekedett a vezetőség, hiszen utóbb az is kiderült, hogy vannak olyan tagok, akiknek nem is volt szükségük rá. A háztáji gazdaságok túlméretezése több hibának a forrása lett termelőszövetkezeteinkben. Több szövetkezeti tag jobban dolgozik a háztáji gazdaságában, mint a közösben. Ez észrevehető a fülöpházi Petőfi Termelő- szövetkezetben is, ahol legalább 15 asszony munkája kiesik éppen emiatt. Durva példáját tapasztalták az alapszabály megsértésének az izsáki Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben. Itt Lantos Istvánnak 1000 négyszögöllel, Mátyás Józsefnek másfél holddal van több háztáji területe a megengedettnél, hasonlóképpen rajtuk kívül még számos tagnak. Itt a tagok szintén inkább a háztáji gazdaságban dolgoznak, ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy nem tudják jól megművelni 28 hold szőlőjüket és gyümölcsösüket, mert nincs elegendő munkaerő. Az alapszabály ilyen formán való megsértése arra a helytelen felfogásra vezetett több szövetkezeti tagot, hogy a háztáji gazdaságban anyagilag jobban van érdekelve, mint a közös gazdaságban. Aki azonban így gondolkodik, az még nem érti egészen a szövetkezeti gazdálkodást. Abból kell kiindulni, hegy minden tag gazdája a szövetkezetnek, részese a szövetkezet vagyonának és részese — munkája szerint — a közös gazdaság jövedelmének. Ha a tagság jól dolgozik a közös gazdaságban, jó lesz a termés, magasabb lesz az állatállomány termelékenysége is, nagyobb hasznot lehet szerezni a közös gazdaságban a tagok összességének javára. Ha már egy tag kiesik a munkából, vagy rosszul dolgozik^ annak már megvan a nyoma, ha pedig több tag, akkor még jobban romlik a termelési eredmény és ezért ke- veseb"bet kapnak majd a tagok a zárszámadáskor. A háztáji gazdaságnak megvan a maga értelme, de a szövetkezetben az igazi jövedelem, a tag igazi gyarapodása a közösségben jelentkezik. Mutatja ezt a jól működő termelőszövetkezetek példája, ahol betartják az alapszabályt és a tagok valóban magukénak érzik a közös vagyont. A bugaci Béke Termelőszövetkezetben senkinek sincs túlméretezve a háztáji gazdasága. A vezetőség mutat példát a családtagok bevonásában. A párttagok feleségei, Fehér Józsefné, Balogh József né, Szeleczki Jánosné és a többiek a legjobb munkásai a szövetkezetnek. Ennek egyik eredménye az, hogy a tagok a többi munka mellett május elsején meg tudták kezdeni a szénporos téglaégetést, amelyből ez év folyamán mintegy 200.000 forint jövedelemre számítanak. Sok munkáskezet szabadít fel az is, hogy a .gépállomás végzi az összes kukorica kapálását. Erre a termelőszövetkezetre jellemző, hogy a tagok apraja, nagy je mindig a közösben dolgozik, megbecsülik a közös vagyont és ebből várják jövedelmük zömét. Hasonló-a helyzet a kerekegyházi Dózsa Termelőszövetkezetben is. A példák bizonyítják, hogy ahol a vezetőség, a pártszervezet őrködik az alapszabály betartása felett, neveli a tagokat, ott jól halad a munka. Nagyon helyes kezdeményezése a járási pártbizottságnak és a járási tanácsnak, hogy a termelőszövetkezetben való többnapos tartózkodás alatt felméri a termelő- szövetkezetek helyzetét. Ezzel még alaposabban megismerik s járás termelőszövetkezeteit a járás vezetői és tudják, hogy hol, milyen problémákat kell megoldani. A legfontosabb az, hogy a termelőszövetkezeti tag megértse a szövetkezeti gondolatot, magáénak érezze a szövetkezetét. Akkor szorgalmas és törekvő lesz a közös munkában, ahol megtalálja magának is, családjának is az anyagi biztonságot, a paraszti élet szépségeit. Jó szóval, felvilágosító munkával törekedjenek tehát a pártszervezetek; a kommunisták, a termelő- szövetkezetek vezetői lefaragn ezeket a kisebb-nagyobb hibákat
