Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-24 / 120. szám
A számok és tények beszélnek MEZŐGAZDASÁG! TANÁCSADÓ A Solti Gépállomás körzetében is megindult a növényápolás. Május 13-ig több, mint 70 hold kapálását végezték el a traktoristák. Azonban, ha az eddig szerződésre lekötött terület, s a gépállomás rendelkezésére álló gépek mennyiségét összehasonlítjuk, nem nehéz megállapítani, hogy még 50 százalékát sem kötötték le annak a területnek, amit hat Zetorral és két U'l-rnal meg lehetne művelni. Eddig ugyanis 1100 hold gépi kapálásra kötöttek szerződést. Ez a tavalyinak legalább háromszorosa, ha összevetjük a három volt gépállomás által elvégzett gépi kapálást (azóta a Dunavecsei és a Hartai Gépállomás brigádszállás lçtt), azonban még mindig kevés. A gépállomás vezetői és traktoristái tesznek ugyan erőfeszítéseket, hogy további pótszerződéseket kössenek a termelőszövetkezetekkel, ennek azonban nincs meg a kívánt gyakorlati eredménye. Ez arra figyelmezteti elsősorban a gépállomás pártszervezetét és kommunistáit, hogy az eddiginél sokkal szí- vósabb és konkrétabb felvilágosító munkát kell végezniök a termelőszövetkezetekben. A megnagyobbodott gépállomás traktorosainak pedig jó munkájukkal be kell bizonyítani a gépi munka előnyeit. Mennyit veszít a termelőszövetkezet? Nézzük csak meg egy termelő- szövetkezet példáján, hogy mennyivel hasznosabb a géppel végzett növényápolás, mint a fogatmunka. A solti Uj Élet Termelőszövetkezetben 27 hold kukoricát vetettek négyzetesen és nem szerződtek a gépállomással arra hivatkozva, hogy saját erőből is el tudják végezni a munkát. Tegyünk egy számítást: 27 hold kukorica gépi kapálása háromszor, keresztben, hosszában számítva 3564 forint. Egy hold egyszeri, egyirányba való kapálása ugyanis géppel 22 forintba kerül, mivel keresztbe- hosszába való kapálásról van szó, a terület hatszorosát kell számítanunk. Tehát 6X27X22 = 3564 forint. Ha á termelőszövetkezet lófogattal műveli meg ezt a területet, akkor a számok másként '.lakúinak. 54 fogatnapot kell számítanunk, ha a fogatok napi teljesítményét 3 holdnak vesz- szük, természetesen egyszeri sor- kapálást figyelembevéve. A ló- vezetőnek és az ekevezetőnek 1.75 munkaegység jár egy nap. Az Uj Életben egy munkaegység értéke 40 forint. 54 fogatnapra átszámítva ez 3780 forint, adjuk hozzá a pótabrak árát, ami szükséges a lovaknak, az 1080 forint. A kettőnek az összege 4860 forint. A különbség tehát 1296 forint. Ennyivel kerül többe a termelő- szövetkezetnek a lófogaltal való művelés. Nem számítva, hogy 108 munkanap kiesik és ezalatt az idő alatt legalább 80 hold géppel nem művelhető növény kézi kapálását lehet elvégezni. Azt is tudjuk, hogy a Zetor napi normája 15 katasztrális hold, de ügyes traktorosok ennél jóval íöbbe t elvégeznek naponta. Schmehl Henrik például 27 holdat kultivátorozott meg egy nap a hartai Lenin Termelőszövetkezetben. A solti Uj Élet Termelőszövetkezetnek tehát egész komoly veszteséget jelent ez a maradi gondolkodásmód, hiszen a 42 tagnak a kukorica kapálásán kívül is van bőven munkájuk. Rájuk vár még 6 hold burgonya, 8 hold napraforgó, 4 hold takarmányrépa, 4 és fél hold öntözéses kertészet megművelése is. Gépi segítség nélkül könnyei) gazba fulladnak a kapások. Ahol helyesen gondolkodnak Jól számítanak a solti Szikra Termelőszövetkezetben, mert 67 hold kukoricájukat kétszer kapáltatják meg a gépállomással keresztben és hosszában és már azon gondolkodnak, hogy a harmadszori kapálásra is kötnek szerződést. Nemrég kötött pótszerződést a dunavecsei Alkotmány Termelőszövetkezet 35 hold kukorica háromszori kapálására. Kevés tagjuk van és rájöttek, hogy a gépi segítséggel nemcsak munkaerő szabadul fel, hanem csökken a kukorica termelési költsége is. Az ordasi Úttörő Termelőszövetkezet is kötött 13 hold négyzetesen vetett kukorica kapálására szerződést. Ezek a példák állnak az Uj Elet Termelőszövetkezet, valamint a gépállomás körzetében lévő többi termelőszövetkezet előtt, ahol még nem vették igénybe a gépállomás segítségét. A dunatetétieni Micsurin Termelőszövetkezetben is még gondolkodnak, pedig éppen a tavasz folyamán győződhettek meg róla, hogy mennyivel többet ér a Zetor, mint a lóerő. Tíz hold franciaperje után akarták felszántani a földet, de lóval sehogy sem sikerült, végül a gépállomáshoz fordultak segítségért és a Zetor egy délután elvégezte a munkát. A gépállomás vezetőinek és traktoristáinak gyakorlati példákkal, tényekkel és számokkal kell bebizonyítani a termelő- szövetkezetek tagjainak, hogy érdemes géppel kapáltaim. Ha jól és türelmesen agitálnak, és emellett jól dolgoznak, akkor számíthatnak arra, hogy nem lesz kihasználatlan kultivátor a növényápolási munkák folyamán a Solti Gépállomáson. fi Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése Az akadémiai nagygyűlést ez évben május 23 és 29 között rendezi meg a Magyar Tudományos Akadémia. Az idei nagygyűlés szabadságunk tíz esztendejének tudományos eredményeit ösz- szegezi. Az előadások nagyrésze az iparunkat és mezőgazdaságunkat közvetlen segítő tudományos eredményekről és kutatásokról számol be. Különös jelentősége lesz a Fizikai Kutató Intézetről szóló és az atomerőművekkel kapcsolatos előadásoknak, amelyek a többi között az atomerő békés felhasználása terén nyújtandó szovjet támogatás jelentőségét méltatják. A népgazdaság, irodalom és művészet jelentős elvi kérdéseit tárgyaló együttes ülések keretében Friss István, Kodály Zoltán és Lukács György akadémikusok tartanak előadást. NőTcnyápol A Nagybaracskai Népkör tagjai között növényápolási verseny indult, melyhez a kör tagjai közül elsőnek Mojzes József, Barna István, Sírok Péter csatlakoztak. A kezdeményezőket még számosán követték. A kezdeményezéshez a község dolgozói is csatlakoztak. Szla- nyinka Ferenc elsőnek hívta ki asi verseny párosversenyre Barna Istvánt, a verseny egyik kezdeményezőjét. A példát napokon belül tizenöt gazda követte. A megindult verseny meggyorsította a növényápolást. A napraforgó kapálásának befejezésénél tartanak. Többen már a kukoricakapálást is megkezdték. A cukorrépa egyelése Régen megállapított tény, hogy a cukorrépa agrotechnikájában az egyelés döntő tényező. Répából nagyjában hat-nyolcszorosát vetjük annak, amit ténylegesen meghagyunk. Ezért szükséges, a korai négylevélben történő egyelés, hogy a meghagyandó répaegyed részére biztosítsuk a kellő nagyságú tenyész- te.ülelet. A tapasztalat bizonyítja, hogy a termés nagyságát az egyedek száma erősen befolyásolja. Folyóölenként 10, négyszögölenként 40, tehát katasztrális holdanként 64.000 répaegyedet hagyjunk meg. Tekintve az idei kedvezőtlen időjárást, a rossz keiési viszonyokat és az itt-ott előforduló nagymérvű rovarkártételt, répáink »foghíjasak«. Ez a körülmény arra késztet bennünket, hogy eltérjünk a megszokott 13 —20 centiméteres egyeléstől. Ha például két répánk 4—5 centiméterre van egymástól és a sorokban sem előttük, sem utánuk a szabályos távolságban nincs répa, akkor mind a két répát meghagyjuk. Az ilyenmódon végzett egyelési módszerrel elérhetjük, hogy folyóölenként megkapjuk a kívánt 10 darab répát. Nagyon kell ügyelni arra, hogy mindig a legszebb példányokat hagyjuk meg. Az egye- lést rövidnyelű kapával végezzük. Essél könnyedén tudjuk végezni a munkát, míg a hósszii- nyelű kapával nemcsak hogy nem tudjuk megfelelően ritkítani a répáit, hanem hullámos, nedvességet erősen párologtató talaj marad vissza. Ha répánk esetleg annyira ritka, hogy folyóölenként a tíz darabot biztosítani nem tudjuk, egyelés köbben 24 órára előre beáztatott maggal pótoljuk a hiányt, az így pótolt későbbi kelést, mélykapálással egyidőben egyeljük. A hiányok pótlására ajánlatos íjnég kiadós eső után a palántázás. Az egyeljés sürgősségének igazolására idézzük öreg, tapasztalt gazdák mojndását: »Minden egynapos késedelem egy mázsa kiesést jelent«. Az egyelt répát a kártevők tovább pusztítják. Ezért a már kiegyelt területet haladéktalanul permetezni kell, egy százalékos Darsinnal. A Darsin erős méreg, az óvatossági rendszabályokat be kell fártani. Ha a barkó létszáma meg is csappant, a permetezést ne mulasszuk el, mert még júniusban mászkálnak a petéjükét lerakó nőstények. AmdajégkárbejelentésrőS tudni kell A jégverések hazánkban igen gyakoriak és minden évben ki- sebb-nagyobb károkat okoztak a termelésben. Sok évre visszamenő statisztikai adatok bizonyítják, hogy nincsen olyan vidéke az országnak, ahol jégveréstől ne kellene tartani. Igen fontos, hogy a termelők az őket megillető kártérítést minél gyorsabban megkapják és veszteségeiket pótolhassák. Ez csak úgy lehetséges, ha az Állami Biztosító azokról tudomást szerez, ha a jégkárosultak a jégveréstől számított három napon belül a beadási könyv felmutatása mellett a helyi tanácsnál bejelentik kárukat. A bejelentés jegyzékbevételéről a tanács igazolást ad. Késedelmes kárbejelentés a kártérítési igény elvesztésével jár. A kárbecslés helyességét a tanácsnak igazolnia kell és annak pontos és lelkiismeretes elvégzéséről a károsultak a helyszínen maguk is meggyőződhetnek. Minden jégkárosultnak 15 napon belül jogában áll a kármegállapítás ellen a helyi tanácsnál felszólalni: Sok termelő szeretne jégkár eseten magasabb összegű kártérítésben részesülni, mint amit a kötelező biztosítás nyújt: Erre is van mód. Az Állami Biztosító járási felügyelőségei útján a kötjelező biztosítást a várható teljes terméshozam értékéig önkéntes jégbiztosítással lehet kiegészíteni. A kötelező mezőgazdasági biztosítás messzemenően támogatja a dolgozó parasztság munkáját, de fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a károk megtérítése a befizetett biztosítási díjakból történik. Mindenki fizesse a díjat pontosan és ha tűz-, vagy jégkára van, jelentse be időben: Szívvel, lélekkel Móczúné csak mondta, egyre mondta. — Ne vállald, csak a szőlőt! Már hús is alig van rajtad... nit akarnak még...! A csont kiszúrja a bőröd. Elég volt, amit avaly kaptunk. A többért meg szaladjon a kórság. Érted? Na- iát...! Ezt mond el ott is! Mócza nem szólt egy szót sem íz asszony zsörtölődésére. Maga sem tudta pontosan eldönteni, hogy kinek van igaza: az Uj Tavasz elnökének, vagy pedig útes feleségének. De mivel a vezetőségi ülésről az a hír szi- várgott ki, hogy a szőlőn felül nég szántót is osztanak megmunkálni mindenki fejére, így iát a családon belül is szó esett i dologról. A 'feleség először fortyant: — Még mit nem...! Ki sem mozdulsz a szőlőből. Azután már ;sak bugyborékolt, mint a lassan fövő víz: — Nem bírod te ■ ízt, ember __ ne vállald! De m ost, hogy férje a közgyűlésre készülődött, újra kezdte a zsém- oeskedést. Akár a pusztába rekedt ember i zivatart, úgy állta Mócza az asszonyt zuhalagot. Józsi, a nagyobbik fiú, nem állhatta már ezt az elég kellemetlen helyzetet és rángatta az apja kabát- ujját, hogy gyerünk... gyerünk... mígnem nagynehezen elindultak. Móczáné mintha mondani akart volna még valamit de aztán maga is megelégedve már szereplését, felhagyott a szóval. Az apa meg a fia gondterhelten ballagtak. Szó nem jött a szájukra. De miről is beszélhettek volna, hiszen mindkettőjük fülében még Móczáné szavai csengtek. Ám ahogyan távolodtak a kis tanyától, egyre inkább az motoszkált a fejükben: — mit szólna ehhez a közgyűlés? A húsz mázsás almaprémiumot )ó volt felvenni, de ha egy kicsit tenni kell a közért, akkor már baj van. — Ilyen gondolatok elöbújása után kezdett meginogni az asszonyi vélemény, mint a nagy szélfúvásba került most ültetett suháng. Persze teljes határozottsággal • még nem vetette el. Úgy formázta magában az álláspontot: ahogy alakul a hangulat, úgy állunk hozzá a dologhoz. Azt is eldöntötte magában, hogy nem valami gerinces dolog az ilyesmi, de az asszony nyelve sem béna ám...! Toronyiránt hamarabb. A szőlők keskeny mesgyéin vitt az út- A szél elcsendesedett. Az eddig fejüket rázó háborodott fák ziz- zenés nélkül csüggedtek a télvégi . késő délutánban. Az alkony már később öltötte szürke bársonyát, mint egy hónapja. Valami egészen érdekes, csak tavasszal látott világosság vibrált a levegőben. így a képzelet már nyugodtan hozzászámíthatta a tavasz édeskés illatát. Ha másutt nem is, de a szívben már ott gyökerezett a legcsodálatosabb évszak. Hosszú a téli pihenő Móczá- nak, azért gondol oly gyakran és most is a tavaszra: nyitásra, metszésre, fapucolásra, kapálásra, permetezésre. Sokszor szidja az égi jégszekrényt,.. elolvadhatna már. Amint benyitottak, Válik elnök már tartotta a mondanivalót. — Tagtársak, elvtársak! — Egy kicsit alcadozva beszél és egy valamit több szóval is kifejez. —■ Azért jöttünk össze, hogy kinek-kinek kiosszuk a földjét, szóval parcellázzunk, illetve — ahogy az osztályon mondták — hancsikosan dolgozzunk. Mócza hallgatott, de magában mondogatta ám! No, asszony, csak itt lennél...! Nagyon okos vagy odahaza, de itt mit felelnél? Hallgatnál, mint a sült tök! Ha nekem mondod, akkor könnyű, mert csak beszéisz... beszélsz, csak az isten győzze hallgatni. Most, most mond meg a Váliknak, az egész tagság előtt, hogy nem vállalod. Most legyél valaki...! Tűnődni azonban nem lehetett sokáig, mert már mondta is Válik, hogy Mócza Józsefnek hét és fél hold szőlő, ezer négyszögöl kukorica, százötven négyszögöl répa jut, meg néhány egyéb dolog. A szőlő kivételével ugyanez áll mind a két fiára- Majd a hozzászólásokra és a döntésre került a sor, vajon a tagság egyetért-e a vezetőség javaslatával. Nem kérették magukat, mint máskor, hanem Hegedűs, Kissné, Juhászné, meg a többiek is egyre-másra álltak fel és mondták: vállaljuk! Mócza fejéből elpárolgott az útravalóul kapott bölcsesség. Úgy gondolta, hogy nem-et inkább az asszonynak mond, mint a közgyűlésnek. A dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy nagyon égette a munkavágy és ha még nem is lehet csattogtatni a metszőollót, legalább nagy célok lebegjenek előtte. Leszállt az asztal tetejéről, ahol ült, úgy félodalt támaszkodott a falnak és a maga módján csak annyit mondott: vállalom! Utána egy pillanatig szünet következett, talán a továbbiakat fogalmazta. No, már ki is derült. — Adjatok még aratni- valót! Elvégzem... de megnézhetitek a szőlőt is. Valaki közbemoroghatott valamit, mire nagyobb torokkal azt mondta: — Mi az, hogy nem bírom... bírom én! Ha a munkának van az ideje, dolgozunk és nem vakarózunk! Van én nekem olyan két fiam, hogy együtt kiteszünk egy kis tszcs-t. Hazafelé menve még fütyöré- szett is. A fia rosszat sejtően szótlankodott. Mócza nem engedett a jókedvéből. Mintha az ördögöt győzte volna le. »Hát abban igaza van neki, hogy sovány vagyok, dehát ilyen voltam, mikor összekerültünk is,« Meg hát az ilyesmi természet és haj- lamosság dolga. Ha henyélne éven át, akkor sem jönne rá szalonna. Lehet mondani, hogy jobb a soványnak. Nem szuszog annyit, ‘ ha viszi a gépet. A kapálásban sem előnytelen. A hajlásbak meg egyenest főnyeremény az, hogy nem kell az embernek a hasát külön tartani, mint égj/ szatyrot. Mindezt ösz- szegezvef, az asszonynak nem lehet igaza és ezt neki is meg kell érteni, j Napodig csak hajigálták a szót. A fiúk az apjuknak adtak igazat, de nem avatkoztak bele. Ez a szülők ügye. Napok múltán ágii tűnt, mintha nem történt volna semmi. Az asszony szeme Őszért olyatm-ondóan fénylett: — j majd 'meglátjuk, ha csinálni kpll. Az az idő eljöttigaz a tavasz hosszan váratott magára^ akár a sokszor megkért és a J végén mégis pártában gubbasztó lány. A naptár mar mutatta az időt, de az idén elvénült töl fehér hajától nehezen kopaszodott a táj. Amint lehetett, kázbekerült a nyitókapa. A szőlőtőkék boldogan szabadultak meg teli terhűktől és úgy lélegeztek, mint valami tüdős élőlény. Es a szövetkezet szőlője már nyitva volt, amikor a környékbeliek az eget kémlelve vakaróztak, mondogatva; »nyitni kéne«. A fájt, ezek a gyönyörű almafák olpan gondos ápolást kap' lak, nqint a súlyos beteg, .pedál
