Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-19 / 91. szám

fl termelékenység emelésének módszerei a Kinizsi Konzervgyárban A Központi Vezetőség már­ciusi határozata helyesen jelölte meg a szocialista ipar feladatát, amikor hangsúlyozta a terme­lékenység szakadatlan emelését. Ez számunkra azt jelenti, hogy több, jobb, olcsóbb konzervet kell készítenünk. A múlt év végén már hozzá­kezdünk a termelékenység emeléséhez. Segítségül hívtuk a gyár kommunistáit, valameny- nyi becsületes dolgozóját. Ezzel egyidejűleg több olyan Intézke­dést tettünk, melynek ered­ményeképpen 1955. első negye­dében az egy főre eső termelé­kenységet a tervhez viszonyítva 8.2 százalékkal növeltük. A múlt év első negyedéhez vi­szonyítva, 18 százalékkal emel­kedett a termelékenység. Erre mi büszkék vagyunk. Büszkesé­günk párosul a további tettre- készséggel. Milyen intézkedések szolgál­jak a Központi Vezetőség már­ciusi határozatának végrehajtá­sát, mi mutatja azt, hogy nálunk nemcsak szó, hanem tett a ter­melékenység emelése? Jobban megszerveztük a munkát A legszükségesebb nálunk a munka jobb megszervezése. Az I. negyedévi jó eredmény jórészt ennek köszönhető. Igen jól bevált az, hogy az üzemrészek termelését naponta figyelemmel kísérjük s értékeljük. Ez biz­tonságérzetet ad irányító mun­kánkhoz, lehetővé teszi, hogy az egyes üzemrészekben felesle­gessé vált munkaerőt menet­közben operatív intézkedések­kel a szükséges helyre állítsuk. Így elkerüljük, hogy az egyik üzemrészben munkaerőhiánnyal küzdjenek akkor, amikor a má­sik üzemrészben felesleges munkaerő található. A helyes munkaszervezés eredménye­képpen 12 százalékkal nőtt a teljesítménybérben dolgozók száma, s ugyanakkor örvende­tes jelenség az, hogy a dolgo­zók átlagkeresete az I. negyed­évben 9.5 százalékkal növeke­dett az előző év azonos Időszaká­hoz viszonyítva. Az exportszál­lítások biztosításánál a tavaszi esős időszak arra késztetett ben­nünket, hogy a csomagolóanya­gok előzetes szárításával bizto­sítsuk az exportterv teljesítését, a készáruraktár dolgozóinak jobb munkaidő kihasználását. Az újítókra támaszkodunk A termelékenység emeléséhez igen hathatós segítséget adnak üzemi dolgozóink újításai, ész- szerüsítései. Az ő segítségükkel több munkafolyamatot gépesí­tettünk. A Svájcba gyártott I exporthagyma feldolgozásánál egyik újítónk javaslatára, olyan gépet állítottunk be, mely CO százalékban kiküszöbölte a kézi munkát. Egy műszakban így 20 dolgozót tudtunk más üzem­részben foglalkoztatni. A burgo­nya vegyi úton történő hámo­zását is sikerült megoldani. Itt 10 százalékkal csökkentettük a fajlagos felhasználást, ugyanak­kor munkaerőt is megtakarítot­tunk. A szárított burgonya őrlé­sénél a régi darálót egy újjal cseréltük fel, mely azonos mun­kaerőszükséglet mellett három­szoros teljesítményt nyújt. Ezt a gépet gyárunk lakatosmű­helye készítette el. A konzervipar szempontjából érdekes újítása van Szalai Ist­ván lakatosnak kettős zárógépé­vel, mellyel egyaránt lehet üve­get és dobozt zárni. Előnye még az, hogy ugyanazon idő alatt kétszerannyi üveget zár le, mint a régi típusú. Vizsgáljuk tovább, hogy az el­ért eredményeket milyen továb­bi új módszerekkel kívánjuk növelni, műszaki és szervezési intézkedések útján? Az újítók figyelmét a gépesítésre fordítjuk Gyárunk dolgozói és vezetői tudják, hogy a termelékenység emelésében nincs megállás. Ezért már készítjük az újabb műszaki intézkedési tervet, mely magá­ba öleli a következő negyedévet és a nyári termelési szezont. A napokban megtartott műszaki konferencia eredményeként hoz­záláttunk két nagy kapacitású tésztagép elkészítéséhez. Ez a két gép fele akkora munkaerő­vel a kétszeresét termeli. A paraj folyamatos előfőzésével napi termelésünk megkétszere­ződik. A használaton kívüli gépek átalakításával a konzerv­üzemben a tavalyihoz képest, a zöldborsó konzerveknél a terme­lékenységet 20 százalékkal kí­vánjuk emelni. Gépesítjük a gyümölcs előkészítésének olyan munkaigényes műveleteit, mint például a csumázás, a magvazás, felezés, hámozást, stb. Az újítási feladatterv is a főfigyelmet ezekre a gépesítési feladatokra irányítja. Egy-egy ilyen sikerült újítás nemcsak emeli a terme­lékenységet, hanem csökkenti a munkaerőszükségletet. Ezért például a vegyihámozást kiter­jesztjük a gyümölcsféleségekre, az uborkára. Szigorúbban kell fellépnünk a lógósokka! szemben A , termelékenység emelkedé­sét azonban egy-két tény igen gátolja. Ezek közül csak egyet említek. Még mindig sok az igazolatlan mulasztó. Április hó 11-én 40 fő, 12-én 17 fő hiány­zott igazolatlanul. Bár ekkor gyorsan átcsoportosítottuk a munkaerőket — szigorúbban fogjuk az igazolatlanul mulasztók ellenőrzését — még így is több­ezer forint kára van a népgazda­ságnak. Olyan igazolatlan hiányzás is előadódik, mint Pu- lai István villanyszerelőé. Dol­gozó társai azt hitték, hogy be­teg. Ű azonban a városban sé­tált. Az igaz, hogy nem a pulai- istvánok adják meg gyárunk dolgozóinak jellegzetességét. A többség olyan, aki szereti a gyá­rát, következetesen jó munkát végez, vigyáz a nép vagyonára, újításaival ésszerűsítésével segíti a Központi Vezetőség márciusi határozata végrehajtását. Csak egy néhányat említek közülük, Tóth Imre, Katona Károly, Ke­resztesi Jenő, akik elgondolá­saikkal már eddig is nagyban segítették a termelékenység emelését, mely az egyedüli he­lyes út jólétünk, életszínvo­nalunk emeléséhez. Veress József, főmérnök, Kecskeméti Kinizsi Konzerv- gyár. Szaktanácsadás A magánépíttetők részére községenként szaktanácsadást szervez a kiskunhalasi járási ta­nács város- és községgazdálko­dási osztálya. A tanácsadáson szakmai, építési vonatkozású felvilágosításokat adnak, és meg­jelölik azokat a helyi anyagbe­szerzési forrásokat, valamint az olcsóbb építkezés lehetőségeit, melynek felhasználásával a csa­ládi házat építtetők előnyösebb körülmények között használhat­ják fel pénzüket. '30 mázsás kukorica, 200 mázsás cukorrépa- termés elérését vállalták a bajai járás termelőszövetkezetei A bajai járás termelőszövet­kezeteinek elnökei együttes ta­nácskozáson vitatták meg az időszerű feladatokat. Kicserélték tapasztalataikat, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozatá­nak szellemében végezhessék munkájukat. A járás termelőszövetkezetei­ben a kora tavasziak elvetésével mindenütt végeztek. Ezidősze- rint az ősziek hengerelése, simi- tózása folyik. A termelőszövetke­zetek növelni kívánják négyze­tes kukoricavetés területeiket, számos szövetkezet pedig a bur­gonyatermés eredményeinek emelésére jóminőségű vetőbur­gonyát szerzett be. Az értekezleten értékes vál­lalás hangzott el, melyhez min­den szövetkezet bejelentette csatlakozását. Vállalták a kuko­ricavetésterület 60 százalékán a négyzetes vetést, ahol a terület erre módot nyújt, ott a négy­zetes vetést 100 százalékban al­kalmazzák. Vállalták a gondos növényápolás fokozásával a 30 mázsás termésátlag elérését. Ahol vízbő területek állnak ren­delkezésre, ott az idén 100 darab libával és 100 darab kacsával megkezdik a víziszárnyas te­nyésztést. A garai Vörös Csillag TSZ elnöke, Milankovity János ver­senyre hívta a járás termelő- szövetkezeteit a 200 mázsás cu­korrépa termés elérésére. Segítjük termeíöszövetkezetüiik pártszervezetét Pártszervezetünk a Központi Vezetőség márciusi határozatá­nak megjelenése után komo­lyan hozzáfogott ahhoz, hogyan tudná a bácsszentgyörgyi Ság- vári TSZ-ben az eredményes munkát és a szilárd vezetést biz­tosítani. A tsz-ben ugyan műkö­dött eddig is egy pártcsoport, de tevékenységében nem tudta eléggé segíteni a termelőszövet­kezetet. Viszont a munkafegye­lem megszilárdítása, a jövedel­mező gazdálkodás kialakítása, s nem utolsó sorban a párttagság nevelése, szinte parancsolólag igényli, hogy Bácsszentgyör- gyön se legyen termelőszövet­kezet jól működő, erős pártszer­vezet nélkül. Ezért határozta el pártszerve­zetünk, hogy a munka megjaví­tása érdekében segítséget nyújt pártalapszervezel létrehozásá­ban a Ságvári TSZ-ben. Amikor összehívtuk a csoport kommu­nistáit, és részletesen ismertet­tük velük mindazt, ami szüksé­gessé teszi, hogy a Ságvári TSZ-ben is legyen alapszerve­zet, a községi pártszervezet ve­zetőségének ezt a javaslatát örömmel fogadták, és felszólalá­saikban is kifejezésre juttatták helyeslésüket. A fiatal pártszervezet munká­jának hatására máris örvende­tes eredmények mutatkoznak. A pártvezetőknek helyes javasla­tai vannak, amelyek mind a munka megszilárdulását céloz­Egyik távoli szibériai faluból Petrográdra utazott egy öreg pa­raszt. Útközben mindenkinek elmondta, hogy Leninhez uta­zik. Beszélnie kell Leninnel a parasztok életéről. Sokáig tartott az öreg paraszt utazása, de végül is megérke­zett Petrográdra. Bámul az öreg: látja, hogy az utcákon mindenfelé fegyveres munkások állnak. Egy ezred katona vonult el az utcán zeneszóval. Az ezred előtt nagy vörös zászlót vittek. Az öreg paraszt odalépett az egyik vörösgárdistához és meg­kérdezte: — Hogy értse ezt az ember? Az meg így felelt: — Úgy, hogy tegnap óta itt nálunk, a hatalom a szovjetek kezében van. Az öreg tovább ment és min­denkinél Lenin után kérde­zősködött. Az emberek azt mondták neki: — Keresd a Szmolniban! Sokáig ment az öreg. ke­resztül az egész városon, míg régre odaért egy óriási épület­hez. Az épület előtt máglyák ég­tek és géppuskák álltak. A gép­puskák mellett matrózok és ka­tonák jártak föl s alá. Ez volt a Szmolni. Megtetszett az öregnek egy fiatal matróz. Egyre topogott a kövezeten a csizmájával és egymásra ütögette a két karját, melegedett. Mert nagyon hideg volt, csípős szél fújt a tenget (elöl. Odaszólt neki az öreg: — Lenint szeretném látni! A matróz tetőtöl-talpig végig- mérte és megkérdezte: Lenin és az öreg paraszt — Aztán minek akarsz te, öreg, Leninnel beszélni? — Azért jöttem, hogy elmond­jam neki, hogy élünk mi, pa­rasztok. — Eridj, öreg, a parancsnok­hoz engedélyért — mondta a matróz és megmutatta a pa­rasztnak, hova kell mennie. A lépcsőn libasorban álltak az emberek, akik a parancs­nokkal akartak beszélni. Pisz­kosak és csúszósak voltak a lépcsőfokok, — látni lehetett, hogy sok nép járt ott az egész nap folyamán. A parancsnok lassan írta meg az engedélyt: a puskához hoz­zászokott a keze, de a tollat azt nagyon bizonytalanul tar­totta, egyszerre mind az öt uj­júval szorongatta, mintha at­tól félne, hogy elröptil. Megkapta tőle az engedélyt az öreg paraszt és ment meg­keresni Lenint. A földszinten fegyvereket osztogattak a munkásoknak, meg a matrózoknak. Magaster- melű, vidámarcú katona osz­totta a fegyvert. Egyenként léptek oda hozzá a munká­sok, matrózok, megkapták a fegyvert, töltényt, aláírták a nevüket és kimentek az udvar­ra. Ott csapatokba szervezked­tek és elvonultak. Valahol messze dörögtek az ágyúk: Pet­rograd alatt folytak a harcok. Az öreg paraszt megkérdezett egy szép stál\ katonát, hogy hol van Lenin. A katona mosolyogva vála­szolta: — A hatvanhetes számú szo­bában. A hatvanhetes számú szoba ajtaja előtt két vörös gárdista állt őrt: egy nagybajuszú öreg munkás, fekete kabátban és egy fiatal legény, bekecsben. . Az öreg hozzájuk fordult: — Lenint szeretném látni. A bajuszos munkás ránézett az öregre és azt mondta: — Menj egyenesen ezen a folyosón. Lenin a nagyterem­ben fog beszélni. Akkor vette csak észre az öreg, hogy a folyosón csak egy irányban mentek az emberek. Ment ő is utánuk és a folyosó rvégén szélesre tárt fehér ajtót pillantott, meg. Az ajtóban tolongtak az emberek. Az ijreg előrefurakodott. S alighogy sikerült beférköznie a terembe, rettenetes lárma ke­letkezeit. Az öreg nem mindjárt értette meg, hogy miről van szó. Körültekintett: az emberek kiabáltak, tapsoltak, sapkáikat lobogtatták. S ebben a parádés teremben köröskörül csupa egy­szerű ember volt: katona- köpenyeges, bekecses, matróz- zubbonyos emberek. Es mind csak egy szót kiál­toztak: — Lenin! Leni i-in! Lenin! Az öreg lábujjhegyre állt és a terem másik oldalán megpillan­totta Lenint. Vladimir lljics egy alacsony dobogón állt és várt, hogy megszűnik a kiabálás. Aztán fölemelte kezét — csöndet kért. De az emberek tovább kiabál­tak. sehogy se akartak elhall­gatni. — Lenin!, .i Éljen Lenin! Vladimir lljics összeráncolta a homlokát. Aztán nem állta meg — elmosolyodott. A kiáltozás a teremben még erősebb lett. Vladimir lljics a kezével je­lezte, hogy beszélni akar. Még egy keveset várt. Ismét felemelte jobb karját. Aztán nyilván jobbnak látta nem törődni a zajjal, előrehajolt és beszélni kezdett. S akkor egyszerre az egész teremben csönd lett. — Elvtársak! — mondta Lenin. — A munkások és parasztok forradalma, melynek szükséges­ségét a boísevikok mindig han­goztatták, végbement... Lenin az új életről és a szovjethatalomról beszélt, arról, hogy véget kell vetni a háború­nak, hogy a földet elveszik a földesuraktól és átadják a pa­rasztoknak .., Az öreg hallgatta Vladimír lljics beszédét, amelynek min­den szava teljesen érthető volt számára. A terembe egyre több ember jött. Es a levegő egyre forróbb lett a sokezer ember lélegzésé­től. Az emberek arcáról folyt az izzadtság, de ügyet sem vetet­tek rá... Lenin befejezte a beszédét. Az öreg parasztnak eszébe jutott a faluja, ahol be kell számolnia Lenin szavairól. Es elindult a folyosón, hogy megkeresse azt a széles lépcsőt, amely az utcá­ra vezet. Valaki megszólította. Az a fiatal matróz volt, akivel előbb az épület előtt találkozott. — No, öregapám, — kérdezte a matróz nevetve, — hát beszél­tél Leninnel a& életedről. — Nem — felelte az öreg. — Lenin beszélt nekem az életem­ről. T zák. A csoportban például elég­gé rosszul viszonyultak a ta­gok a munkaeszközökhöz. Sok esetben a szabad ég alatt rozsdásodtak az ekék, a boro­nák. A pártvezetőség ennek megszüntetése érdekében azt javasolta, hogy a munkaeszközö­ket át kell adni a tagoknak szocialista megőrzésre, hasonló­képpen, mint az üzemekben az! bevezették. Ennek a javaslatnak az elfogadása növelte a tagok felelősségérzetét a tsz közös va­gyona iránt. Ugyancsak az alap­szervezet javaslatára a tavaszi munkálatok zavartalan, terv­szerű elvégzése érdekében mun­kacsapatokat szerveztek, ame­lyek eddig a tsz-ben nem mű­ködtek, de megalakításuk már most, a tavaszi munkák végzése közben is érezteti hatását. Bajok voltak a Ságvári TSZ- ben a vezetőség munkája körül is. A vezetőség és maga az elnök is azon a káros nézeten volt, hogy »nem szólok senkinek, mert esetleg megharagszanak rám...« és ez azt eredmé­nyezte, hogy aki hibát köve­tett el, azt elnézték annak é3 nem mutattak rá a hibák káros következményeire. A Központi Vezetőség márciusi határozatá­nak ismertetése után azonban megnőtt a vezetőség önbizalma, s ma már nem nézik el a hibá­kat. Szalai elvtárs, a tsz elnöke a határozat ismertetése után megelégedéssel mondta : »végre, most már nem mostoha gyerek •a tsz. A Központi Vezetőség már- fciusi határozata felnyitotta sze- fmünket, a feladat tisztán áll (előttünk, most azért kell mun­kálkodnunk, hogy azt becsülete- Esen végrehajtsuk.« Ez mar sok tekintetben be is igazoló­dott, s egyre több biztosíték van arra, hogy a tsz vezetősége s pártszervezet segítségével min­dig megtalálja majd az utat, amely a problémák helyes meg­oldásához vezet. A biztató eredmények mel­lett, a feladatok megoldásában még merülnek fel hiányosságok. Ilyen például a munkaverseny állásának értékelése s annak ismertetése a tsz-dolgozók kö­zött. A pártalapszervezet ezt a kérdést nem tekintette fontos­nak, pedig igen fontos, mert egymás eredményeinek ismerete újabb és nagyobb munkasikerek elérésére ösztönzi a dolgozókat! Éppen ezért a tsz alapszervezeté­nek meg kell mindent tenni s versenynyilvánosság érdekében is. A márciusi határozat nyomán a Ságvári TSZ megszilárdítása érdekében községünk pártszer­vezete a jövőben is megad min­den tőle telhető segítséget. A csoport fiatal pártszervezetének lendületes munkája pedig bizto­síték arra, hogy a Ságvári TSZ-t jövedelmezőbbé, tagjait megelégedettebbé, jobb módúvá tesszük. Pártszervezetünk ezen keresztül igyekszik majd bebizo­nyítani községünk egyénileg dolgozó parasztjainak, hogy a paraszti felemelkedésnek, az állandóan növekvő jólétnek és kulturáltabb életnek egyedül járható és legbiztosabb útja a szövetkezeti gazdálkodás. Dalán Miklós, aözségi párttitkár, •'Bácsszentgyörgyj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents