Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

Szükség van a családtagokra es as asszonyokra is a rémi Kilián György 1 erm e t össö veik esetben NAGYKITERJEDÉSÜ, szép gazdasága van a rémi Kilián György Termelőszövetkezetnek. Több, mint 500 hold szántó, 73 hald szőlő, 125 hold erdő, ezen­kívül rét, legelő közös tulajdo­nosa az a 74 család, amely a csoportban van. Gazdaságuk év- ről-évre szebbé, erősebbé fejlő­dik. Az idén teherautót vásárol­tak, ésszerűbb, okosabb gazdál­kodásról szőtték terveiket egész télen át. A termelőszövetkezet irodájá­ban együtt van a vezetőség né­hány tagja, az elnök, az agro- nómus, a könyvelő, s még pár termelőszövetkezeti tag. Tavasz van, serény munkaidő, az em- oerek éppen a földekről jöttek, sok a megbeszélnivaló, mert nagy a gondja egy ilyen gazda­ságnak. S amint a megismerés egyre mélyebb tengerébe ju­tunk, látszik, hogy ezek a gon­dok nehezek, de nem megoldha- tatlanok. — A dolog legnehezebbje meg is oldódna, ha több tagunk len­ne. A 74 család 79 tagot jelent. Ez az, amit a csoport »munka­erő vagyonának« nevezhetnénk — mondja Farkas elvtárs, a szö­vetkezet elnöke. Kicsit szabatosan, szűkszavú­an hangzik ez így, de rögtön bi­zonyítanak a számok. Tavaly az egy munkaegységre jutó jövede- em nem érte el a 20 forintot, az idén egy munkaegységet 50 forintra terveztek. Egy év alatt megtöbbszörözni a jövedelmet, — nem is lehet ennél biztatóbb, ösztönzőbb cél. Azonban ha már ■tt tartunk, csináljunk egy má­sik számvetést is a lehetőségek­kel, hogyan éri el a csoport tag­sága ezt az eredményt? A NÖVÉNYTERMESZTÉS­BEN elsősorban azokat az ága­kat fejlesztik, amelyek az ál- .attenyésztés fejlődését szolgál­ják, másodsorban amelyek még kifizetőbbé teszik a gazdálko­dást. Tavaly például 15 holdon termeltek burgonyát, az idén 30 holdon, 60 holdon heterózis ku­koricát vetnek négyzetesen, ker­tészetükben az 5 hold dinnyé­től várnak nagyobb summa pénzt. Ősszel pedig Budapesten standot nyitnák, ahol felesleges borukat értékesítik. Az állatte­nyésztésben említésreméltó a baromfitenyésztés fejlesztése. Ezt eddig meglehetősen elhanyagol­ták, — bár adottságaik igen ked­vezőek. — Baromfitelepükön, amelyet az erdő szélén létesítet­tek, az idén például 400 puly­kát és több, mint 200 libát ne­velnek, a nagysereg tyúkféle mellett. Ez is újabb ezreket je­lent, mely közelebb viszi őket céljukhoz. A KÉRDÉS MOST MÄR AZ. hogyan akarják megvalósíta- mindezt a csoport tagjai? A íö- kérdés mint már szó volt róla: a munkaerő. Farkas elvtárs azt mondja: Ha lenne még vagy 20 jó, dolgos, szorgalmas tagunk, nem fájna a fejünk! Ez helyes, de talán mégis illenék először körülnézni a ma­gunk portáján is. S valahogy éppen erről feledkeztek meg a csoportban, mert van módja an­nak, hogy szaporodjon a mun­káskezek száma. A szövetkezet­ben, mint már említettük, 74 család van, a 74 családból azon­ban mindössze csak 7 nő dolgo­zik. Többnyire arra hivatkoz­nak, hogy a házkörüli munka és a családnevelés annyira leköti őket, hogy már ,nem tudnak a közösben dolgozni. Ez helytelen nézet, hiszen számos olyan ter­melőszövetkezetünk van, ahol az asszonyok éppen olyan jói megállják a helyüket, mint a férfiak és áldozatos, szorgalmas munkával járulnak hozzá a szö­vetkezet felemelkedéséhez, gya­rapodásához. Gondoljunk csak arra, hogy amikor ezek a csa­ládok még egyénileg gazdálkod­tak, bizony a család valamennyi tagjának részt kellett venni a munkában, csak így tudták a megélhetést biztosítani. Most pe­dig sokan úgy gondolják a rémi Kilián Termelőszövetkezetben is, hogy elég, ha a családfő el­jár dolgozni, a jövedelemből el­tartja majd a családot is. Ez na­gyon helytelen felfogás. Sőt vannak olyanok, — még a csa­ládfők között is, — akiknek ugyan a fő jövedelmi forrást a termelőszövetkezet jelenti, de mégsem járnak rendszeresen dolgozni a csoportba és nem az a munka az első, ami a közösbe szólítaná őket. Varga József növénytermelési brigádvezető mindjárt meg is említ közülük egyet: — Horváth Pali bácsi 9 holddal lépett a cso­portba és nemcsak a felesége, meg a családtagjai, hanem ő maga is gyakran távolmaradt a közös munkától. Amikor aztán az osztásra került a sor, elége­detlen volt, hogy keveset ka­pott. Ki is lépett a csoportból, de bezzeg az egyéni földjén sem boldogul egyedül, itt aztán már családjával és feleségével együtt kénytelen közösen dolgozni. EZ ÉLŐ TANULSÁG azok­nak a csoporttagoknak, akik vo­nakodnak attól, hogy családjuk­kal együtt közösen munkálkod­janak a termelőszövetkezet fel­lendítése érdekében. Itt nemcsak arról van szó, hogy a termelő- szövetkezet könnyebben megva­lósítja terveit, hanem arról is, hogyha többen dolgoznak egy családból, több a jövedelem is. Szükség van tehát a családtagok, az asszonyok szorgalmára, áldo­zatkész munkájára, ügyességére több okból is. Az okosan gon­dolkozó vezetőségnek és tagság­nak pedig arra kell törekedni, hogy minden munkaerőt bevon­janak a közös vagyon gyarapí­tásába, ha ez a törekvés meg­valósul, a hiányzó 20 munkaerőt könnyűszerrel pótolni tudják. Dokumentum film készült megyénk 10 éves fejlődéséről lovábhi küzdelem a békéért a ratifikálás után Hónapokon át folyt a harc a háborús párizsi szerződések ellen. A nyugat-német hadsereg feltámasztásának tervét évek óta dédelgették az amerikaiak. A nyugati parlamentek jóváhagyásá­val szabad utat nyitottak a támadó német hadsereg újrafelfcgy- verzéséhez. A parlamenti döntések arra az emberre emlékeztet­nek, aki keblére öleli apja gyilkosát. A párizsi egyezmények jóváhagyása után a világ népei to­vább erősítik harcukat az egyezmények végrehajtása eben. Az Angol Békebizottság plakátos felvonulást rendezett Londonban, Holborn nevű külvárosban. A plakátokon olvashatjuk: »Tiltsátok el a hidrogénbombát!« »Németországot nem kell felfegyverezni!« »Az 1939—45-ös világháború vámszedése a repülőtámadások ide­jén Holbomban 441 halott, 662 sebesült.« Bács-Kiskun megye tanácsa a okúmén tűm filmet készített hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára. A film megyénk ti'.éves fejlődését tárja a néző elé, de bemutatja megyénk tíz é’’ előtti tespedt, sivár életét, a iokezerszámra menő íóldnélkü- íiek reménytelen cselédsorsát, a jsendőruralta világ parancsá­ra bilincsbevert, íöldetkövetelő Kommunistákat, nincstelen pa­rasztokat. Bemutatja a nyomo­rúságos tanoncéletet, a bol­dogtalan ifjú kort, a háború vérzivatarát; De megmutatja a film azt is, hogy 1945 után milyen gyöke­resen változott meg megyénk élete. A földosztás során ebben a megyében 45 ezer dolgozó pa­raszt és volt cselédember között 305 ezer hold földet osztottak szét. Az évszázadok óta nyo­morba döntött parasztság el­indult az új élet útján és számos írástudatlan, öregedő fejjel, kérges kézzel tanulta meg a betűvetést, Megmutatja a film, ho­gyan indult el — Rákosi elv­társ 1948-ban Kecskeméten elhangzott beszéde után — a dolgozó parasztság a felemelke­désnek egyedüli helyes útján, a szövetkezésen. A film utal ar­ra, hogy már 322 termelőszövet­kezet és termelőszövetkezeti csoport működik megyénkben, közel 14 ezer taggal. Képet mu­tat be a bácsalmási Lenin Ter­melőszövetkezet életéből, tájé­koztat arról, hogy miként gya­rapodott virágzóvá és gazdag­gá a szövetkezet, ahol a múlt év­ben munkaegységenként 29 fo­rintot fizettek a tagoknak. A filmen dübörgő traktorok jelképezik, hogy megyénk terü­letén lévő 21 gépállomás gépei az egymillió kataszteri hold földbő] I 726 ezer holdat géppel munkálnak; Üzemeink közül foglalkozik a film a Kecskeméti Baromfi- feldolgozóval, a Kiskunfélegyhá­zi Bányászati Berendezések Gyá­rával és a Tiszakécskei Perme­tezőüzemmel. Nagy kár, hogy a filmen nem láthatjuk megyénk konzervüzemeit, meg a Kecs­keméti, vagy a Kiskunfélegyházi Gépgyárat, Kulturális létesítményeink kö­zül is lehet látni egy-két alko­tást, mint a jánoshalmi járási szülőotthont, vagy a Kecskeméti Baromfifeldolgozó bölcsődéjét, meg a kecskeméti SZTK ren­delőintézetét, sőt helyet kapott a Bajai Képzőművészkör, meg a félegyházi balettiskola és a halasi csipkekészítés. A film rendezéséről azt lehet mondani, hogy sikeres, bár he­lyenként vannak kisebb hibák, amelyek az összefüggés rovásá­ra mentek, de ezt meg lehet ér­teni, hiszen a fejlődés megmu­tatásáról van szó, szorosabban arról: hogy mennyit fejlődtünk, mennyivel vagyunk gazda­gabbak, életképesebbek, mint tíz évvel ezelőtt. Azonban! Nem nehéz meg­állapítani, hogy a film méretei­ben nem tudta fölmérni me­gyénk gazdagságát. Megyénk gazdagsága szúlesebbkörű an­nál, mint amit a film bemuta­tott. Helyes lett volna több jómódú termelőszövetkezetet be­mutatni cs ráirányítani a fi­gyelmet arra, hogy mennyivel előnyösebb a nagyüzemi gazdál­kodás, a szétaprózott parcellás gazdálkodásnál. Örömmel kon­statálta volna a néző, ha láthat­ná a filmen, hogy megyénk több üzemében komoly export­áruk készülnek^ Volna még néhány dolog, amit filmen szeretnénk látni, úgyszólván minden, amit tíz év alatt elértünk, bár tudjuk, hogy ez lehetetlen és azt is tudjuk, hogy ennek a filmnek az elké­szítése is haladást jelent és emeli megyénk művészeti szín­vonalát. A film felkelti a néző­ben az érdeklődést arra vonat­kozólag, hogy meg komolyabban érdeklődjék megyénk fejlődésé­ről; A bolgár nép tiltakozik az atomfegyver eilen. A Bolgár Or« szagos Békebizottság és a Nemzeti Hazafias Front a Béke-Világ« tanács javaslatára felhívást intézett a bolgár néphez. A felhívás után a Hazafias Népfront Bizottság tagjai és a tömegszervezetek képviselői megkezdték az aláírások gyűjtését. Az egész bolgár ncp lelkesen csatlakozott a Béke-Világtanács által kibocsátott felhívás aláírásához. A képen; A most épülő hatalmas »Sztálin« vízgyűjtőmé-» dcnce munkásai — a vizgyűjtőmedcnce Szófia határának összes földjeit fogja öntözni — készséggel aláírják a Béke-Világtanács felhívását. Marin Szt. Mincsev aláírja a Béke-Világtanács fel-» hívását. Lakodalom volt; Katona József sem hiányzott, hiszen báty­ja, Sándor volt a nász­nagy. Ült, csak ült a többi vendég között. Nézte őket, a poharat is. Gondolkozott. A dél­előtti eset miatt. Ami­kor Holló János hu­szonöt botot követelt egy szerencsétlenre, aki disznótolvajlásba keveredett. Szinte újra hallotta a szavakat: — Ne feledje a fő­fiskális úr, azért a szép summáért, amit mi adunk, más is akad­na a helyére! Utóvégre is nem apostolnak fo­gadtuk! Nem érezni, fontolni és belátni kell, hanem büntetni! Hányszor, de hány­szor hallotta már ezt... Közben a zene el­hallgatott. A menyasz- szony öltözni, a zene­kar enni ment. Leg­hamarabb a brácsás tért vissza. Az, akit egész Kecskemét váro­sa »kan cigány« né­ven ismert. Csendesen meghúzódott és hang­szerével babrált. Vár- : ta a többit; Sándor azonnal fel­fedezte és a szoba kö­zepére ment. Ismert, sántikáló-bicegő léptei­vel táncolni kezdett. Járta, ropta egyedül, de a cigány hangszere néma maradt. Közben visszaszivárgott a töb­bi is. — Húzd rá cigány! — rikkantotta egyre türelmetlenebbül. — Járja csak ecsém uram, majd utolérjük mi kegyelmedet — szólt vissza harmad­szorra a szálastermetű brugós, nyugodt tré­fálkozással. Hirtelen csend lett. Döbbent arcok mered­tek a két Katonára. Várták a fejleménye­ket. Nem lett semmi. Ka­tona lecsillapította fi­vérét, a cigánynak pe­dig egy forintos ban­kót adott. Kevesen értették, mi történt, miért. Körül­vették a kacagó Ka­tona Józsefet és ma­gyarázatot kértek tőle, Választ nem kaptak, csak tréfás legyintést, Hazafelé menet csen­desen bandukoltak a riéptelen utcákon. Hir­telen megálltak. Ka­tona megmarkolta a bátyja karját és mé­lyen a szemébe nézve beszélni kezdett, — Te nem érted, Sán­dor, ami bennem ka­varog. Senki nem érti! Hóbortosnak, álom­kergetőnek tartanak. Szentnek, mániákus­nak. Nincsen igazuk. Bolond ' sem vagyok, szent sem! Szenvedő ember vagyok. Szen­vedek, mert látok és nem tudok segíteni. Kenyeret, mosolyt sze­retnék adni és a tör­vény szigorát kell al­kalmaznom. Parolázni kell azokkal, akiket korbácsolni szeretnék. Érted? Dehogy.;; A költő lelke szárnyal, lázad, de a főfiskális meghajol. A »Bánk bán«, tudom, értáki Büszke vagyok rá; De ezerszer szégyenlem azokat, amiket néha a főfiskális ír alá, Sándor nem szólt bele. — Érted? Próbáld megérteni! Az a cigány meg merte tenni azt* amit én nem ... Hety­kén, sértőn szóltál és ő a maga módján meg­felelt! Mi fizettük és mégsem tűrte az igaz­ságtalanságot! Mikor merem én a gazdáim szemébe vágni: sánták vagytok, nyomorékok, semmirevalók, ne ug­ráljatok, vége a tánc­nak?! Nem merem;:; Nem, mert rímekből és peturi igazságokból nem lehet megélni. Qk a hatalmasok, meg kell hajolnom. Övék a vá­ros, a törvény, a fö- íiskális. Mind úgy haj­lítják, ahogyan akar­ják : : : Újból megindultak; — Csalt ne lennék olyan egyedül. : ; — szakadt ki a fájdalom kebléből. Az öreg templom tor­nya hármat kondított. Fazekas Tíbata,

Next

/
Thumbnails
Contents