Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

A párímun^a emberek között végzett eleven munka

Pártunk egész tevékenységében vezérfonalnak tekinti azt a marxi—lenini tételt, hogy a történelem igazi alakítója a nép, hogy egyetlen jelentős társadalmi átalakulás sem mehet végbe a széles tömegek, cselekvő öntudatos részvétele nélkül. Éppen ezért pártunk egész munkája, a dolgozók nevelésére és szervezésére irányul, a szocializmus építése érdekében.

A pártmunka alapvető elve: legyünk minél többet az emberek között, beszéljünk minél többet velük, arról amire választ várnak, fordítsunk minél nagyobb erőt a felvilágosító munkára, a személyes meggyőzésre. A vezetőknek és népnevelőknek ez a tevékenysége csak akkor lesz eredményes, ha az emberek szívére, értelmére, öntudatára képesek hatni. Ezt természetesen csak a velük való állandó együttlétben lehet eredményesen végezni.

A Központi Vezetőség márciusi határozatának megjelenése után, ennek jelentősége sokszorosára nőtt, hiszen a márciusi határozatban megszabott feladatokat pártszervezeteink csakis az emberek körében folytatott eleven munkával tudják teljesíteni.

Sajnos, még nem egy olyan jelenséggel találkozunk, hogy pártszervezeteink a rendkívüli taggyűléseken tapasztalt politikai érdeklődést, mint teljes sikert könyvelik el, s nagyjából befejezett feladatnak tekintik a márciusi határozat ismertetését. Az igaz, hogy a határozat felkeltette az emberek politikai érdeklődését, de hogy ez a me- gyeszerte megnyilvánuló politikai érdeklődés olyan politikai aktivitássá váljon, hogy a határozat megértése a mindennapi munka eredményeiben mutatkozzon meg, — ehhez nem elég egy rendkívüli taggyűlés, ehhez állandó meggyőző népnevelő- munka szükséges.

Mi figyelmeztet erre? — Kunfehértón még csak most akarják megszervezni a határozat ismertetését. Az egyénileg dolgozók pedig bizonytalanok és ez meglátszik a tavaszi munkák menetén. Van, aki úgy vélekedik, minek törje magát, őszre úgyis tagosítanak, az egyénileg

dolgozók másik része meg azon a véleményen van, hogy őszig még az enyém, hát addig kiszedek belőle annyit, amennyit csak lehet.

Csengődön, de mondhatnánk, hogy a kiskőrösi járás főként szőlős területem nagy a bizonytalanság, s mivel a pártszervezetek és a helyi tanácsok vezetői egy pár kisgyűlés tartásával eüntézettnefc vélik a dólgo- zó parasztság meggyőzését arról, hogy a párt továbbra .is támogatja kis gazdaságuk fejlesztését, — terjednek a helytelen nézetek, s ez rontja a munkakedvet és érezteti hatását a tavaszi munkák végzésében.

Pártszervezeteink az emberek körében végzett munka gazdag tapasztalatára és hatékonyságára tettek szert a novemberi tanácsválaszitások előkészítésében. A tanácsválasztás sikere éppen annak volt köszönhető, hogy legtöbb pártszervezetünk fokozta a politikai munkát, konkréten vezette a választási agitációt, s a népnevelő munka megannyi tényével bizonyította: ha a pártszervezet jól dolgozik, meg tudja sokszorozni a kommunisták erejét, s képes biztosítani a párt előtt álló feladatok sikeres megoldását.

Megyénkben számos párt- szervezet már tényekkel bizonyította be, hogy megértette az emberek körében végzendő eleven és rendszeres politikai munka jelentőségét. Tiszakécskén a községi pártbizottság és a tanács vezetői nem elégedtek meg azzal, hogy a márciusi határozatot rendkívüli taggyűléseken felolvasták, ismertették, hanem kis- gyűlések egész során igyekeznek választ adni a dolgozó parasztok megannyi kérdésére- a márciusi határozattal kapcsolatban.

Sükösdön az újonnan megválasztott községi pártbizottság abból indult ki, hogy csak az állandó és sokoldalú agitációs munka segíthet abban, hogy az egyénileg dolgozó parasztok is helyesen értelmezzék a Központi Vezetőség márciusi határozatát, ezért rendszeresen tartják a kisgyűléseket és a vezetők mind többet beszélgetnek személyesen is a dolgozókkal. Az eredmény nem is. marad el.

A községben nem tapasztalható bizonytalanság az egyénileg dolgozók körében. A trágyázás és a tavaszi mezőgazdasági munkák jól haladnak, s mindez azért, mert a pártbizottság azon van, hogy minél több dolgozó paraszttal megértesse, — pártunk továbbra is támogatja az egyénileg dolgozókat abban, hogy jókedvvel, szorgalommal és bizakodással a lehető legnagyobb terméseredményt érjék el egyéni parcelláikon, de ugyanakkor elvárja dolgozó parasztságunktól, hogy többet termeljenek és becsülettel tegyenek eleget állampolgári kötelességeiknek.

Kiskunmajsán a községi pártvezetőség azon van, hogy a lcisgyűlések tartása mellett, a pártszervezet több mint száz népnevelőjét tényekre épülő, jól megalapozott és sokoldalú mondanivalóval lássa el, mivel azt tartják, hogy a tömegek körében végzett pártmunka fő módszere, az egyéni meggyőzés csakis így vezethet eredményre.

Ha a tiszakécskei, sükösdi és kiskunmajsai kommunistákhoz hasonlóan megértik pártszervezeteink, hogy a pártmunka emberek között végzett eleven munka, és így fognak dolgozni, akkor nem fog elmaradni a kívánt eredmény, hiszen ez az alapvető feltétele a Központi Vezetőség márciusi határozata sikeres végrehajtásának.

A Kecskeméti Állami Zeneiskola hangversenye

A Kecskeméti Állami Zeneiskola a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei szervezetével karöltve három hangversenyt rendez. Prae- klasszikus, klasszikus és romantikus estét.

Az első hangverseny prae- klasszikus műsorral április hó 11-én este fél 8-kor lesz az Új Kollégium dísztermében. A klasszikus hangverseny április 25-én és a romantikus hangverseny május 16-án lesz.

Szabadi Sándor,

zeneiskolai tanár.

Lehetne olcsóbb a konzerv?

Naponta sokezer üveg kon- zervféleség hagyja el az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár kon- zervkonyháját, hogy rövidesen a fogyasztóknak szerezzen örömet, külföldön pedig védje az ipar dolgozóinak eddig megbecsült, elismert hírnevét. Még a mai napig is sokan mondják, hogy a konzervkészítményeink drágák. Ez igaz! Ezt megállapítani nem nehéz. Hogy hogyan lehet olcsóbbá tenni, az már nehezebb, de nem megoldhatatlan kérdés. Nézzük meg, hogyan is alakul a konzervek önköltsége az első negyedévben.

Az első negyedévben főleg finomfőzeléket, vegyesízt, burgonyalisztet és szárított vöröshagymát készítettek. Nemcsak annyit, amennyit a terv rögzít, hanem 31 százalékkal többet. Javult a gyártott áruk minősége is. 14.1 százalékkal több volt az elsőosztályú áru a tervezettnél:

De az önköltséget illetően szomorú képet kapunk. Bár a vöröshagymánál és a burgonyánál kevesebb nyersanyagból állították elő a szükséges árumennyiséget, a sárgarépából azonban 30.72 százalékkal, az almából pedig 14.3 százalékkal több nyersanyagot használtak fel. Mit lehetett volna például a 32.72 százalékos sárgarépa túlfelhaszná- lásból készíteni? 360 mázsa sárgarépakonzervet.

Miért nem lett oícsóbb tehát a konzerv? Egyrészt tárolási helyiség hiányában, másrészt a gondatlan kezelés következtében nagymennyiségű sárgarépa megrothadt. Ezzel egyidejűleg nőtt a tisztítási hulladék is. A műhely termelési napló jelentést egy éve nem vezették, s így nem tudták figyelemmel kísérni naponként az önköltség alakulását. Április 1-től kezdődően ezt a naplót vezetik. Kétségtelen, hogy sokat segít, de még nem eleget. Az operatív számvitel ma még csak összegezi a felhasználást, de nem jelzi a gyártásvezetőnek, hol, mire kell ügyelnie, hogy gazdaságosan termeljen. A Központi Vezetőség márciusi határozatában megjelölt három- százalékos önköltségcsökkentést, 2.3 százalékos anyagmegtakarítást pedig csak úgy lehet elérni, ha az operatív számvitel az eddiginél hathatósabban, s időben jelzi a tennivalókat.

Az olcsóbb termelésnek, az önköltség csökkentésnek egy másik igen kiváló lehetősége a selejtesökkentés. Vizsgáljuk meg, hogy itt mit lehet tenni. Abban bizonyára mindenki megegyezik velünk, hogy önmagától üveg nem törik el. Nem lehet azt sem-mondani, hogy nem veszik figyelembe, hogy a munkával együttjár a gyártásközi selejt. Ezt mutatja az is, hogy 4.5 százalékban engedélyezik a gyártásközi selejtet. De mit mutat most a statisztika? Hat százalék a selejt. Ezek szerint, — ha két műszakot veszünk alapul — 16 óra alatt 20 konzervvel telt ÿveggel több megy veszendőbe, mint ameny- nyi az engedélyezett. Ha csak 5 forintért számoljuk a konzer- vet, akkor ez egy nap 100 forintot, egy hónapban 2600 forintot, egy évben pedig 30.000 forintos kárt jelent.

Vagy nézzük meg, milyen termelési kiesést okoz egy-eg.v üzemzavar. Például április hó 5-én 11 mázsával, 6-án 26 mázsával kevesebb vegyesíz készült, mint április 7-én, amikor nem volt üzemzavar. Egyórai termelési kiesés 570 kilogramm vegyesízzel csökkenti a napi terv teljesítését.

Persze a gazdaságvezetés nem nézi tétlenül mindezt. A most beszállítandó nyersárut ezután elkerített helyen tárolják, s mérlegelve adják át a konzervüzemnek. Tökéletesítik a sterilizálókat, s megépítik majd a vasúti hídmérleget: Ez mind olyan módszer, mely megoldáshoz segíti az olcsóbb termelést

Elsősorban azonban meg keli érteni minden dolgozónak, hogy minden deka répa, minden szem borsó, minden szelet alma, amit a hulladékba dobunk, a 100 mázsák között is igen nagy érték. A régi magyar közmondás is azt tartja: sok kicsi, sokra megy. Vigyázzunk a kicsire,- becsüljük meg, takarékoskodjunk, mert az mindannyiunk közös érdeke;

cA nászajándék

Irta : Leonid Lenes

\ z üzemben mindenki észrevette, hogy Ljosa Sztrunyikovnak nem közömbös Dása Karpenko. Minduntalan együtt látták őket az üzemi klubban és ha a mozielőadás után felharsant a fúvószenekar, Ljosa a táncba mindig csak a kis nevetőszemű Dását vitte.

Ebédszünetben is a ritkaárnyékú jegenyefák alatt permetező, hűs szökőkútnál pedig, valahogy mindig úgy történt, hogy Dása éppen Ljosa mellé került és kicsi kemény keze, hűvösen simult a fiú erős és forró tenyerébe:

Kláva Prosina, Dása barátnője ilyenkor, pletykálkodva súgta a többieknek:

— Meglátjátok, egy, vagy két hét múlva összeházasodnak ezek ketten. — Ez a prognózis közelállt az igazsághoz, de Ljosa számára rettenetes nehéz volt kimondani azt a néhány mágikus szót, melytől egész boldogsága függött.

Mikor munka után hazakísérte Dását, a keskeny zöld ösvényen a vasúti töltés mellett — ahol hosszú köteleken cölöphöz kötött kecskék legelésztek — nem egyszer így morfondírozott magában:

— Ha odaérek ahhoz a legelésző kecskéhez, mindjárt megmondom.

De mikor odaéri a kecskéhez, Ljosa valahogy mégis csak más szavakat mondott, de megfogadta: majd a következő kecskének Végre, mikor odaértek *

kis fehér házikóhoz, ahol Dá- senyka lakott anyjával, olyan bánatosan búcsúztak és nézték a rózsaszínű mályvákat, mintha örökre válnának. Hazafelé menőt aztán, úgy tűnt a borúskedvű Ljosának, mintha a kecskék sorfalat állnának az út két oldalán és gúnyosan bámulnának rá,

*

A műhelyben, ahol Dása és Ljosa dolgoztak, volt egy faliújság. »Szögecskének« hívták. Mikor a »Szögecske« új száma megjelent, körülállták és vidám hahotától visszhangzott az üzem, mert a velős írások felett jólsikerült karikatúrák díszelegtek. Az érdekeltek temperamentumuknak megfelelően különbözőképpen viselkedtek, de egyben mindegyik megegyezett: ment a pártirodába. Ivan Szpiri- donevics Golubinhoz és lehajtva bűnös fejét csendesen szólt:

— Szpiridonevics, intézkedj, hogy levegyenek a »Szögecské- ről«, ez többé nem fordul elő.

— A mi normánk három nap. Addig kell neked lógni — válaszolta ilyenkor a kérlelhetetlen faliújság szerkesztő.

A faliújságnak még két munkatársa volt. Misa Zaikin, egy humoros kedéllyel és költői tehetséggel megáldott fiatal kom- szomolista és Ljosa, aki a karikatúrákat rajzolta.

Egy este hangos vitától volt hangos a »műterem«, ahol éppen az új számot beszélték meg az »illetékesek«.

Miért éppen Dásenykát? *—

vitázott csaknem magából kikelve Ljosa;

— Azért, mert ő a főbűnös — jelentette ki határozottan Misa. — Senkise lubickol annyit a tus alatt a mosdásnál, mint Dása! Kár minden szóért: ebben az esetben nem vehetjük figyelembe a te privát érzéseidet. Ha bűnös, lakolnia kell. Tessék elkészíteni a karikatúrát.

Soha karikatúra keservesebben még nem készült. Három óra hosszat tartott a munka és Ljosa egész belebetegedett. Mint a bűnös surrant haza, el se kísérte a kisleányt,

«

1\Tásnap ebédszünetre meg- jelent a »Szögecske« legújabb száma. Mindjárt körül- sereglették. Dása is törülközőjét lengetve, kacagva szaladt megnézni és már messziről kiáltotta:

— Kit csíptek el a gyerekek?

— Téged! — felelte egy mély hang, aztán útat nyitottak neki. Dása édes gyermekszeme kerek- te tágult. A rajz őt ábrázolta — még szerencse, hogy elrejtve a spanyolfal mögött — de lábacskái és fürdőseprőt tartó keze kinyúlt a spanyolfal mögül, fönt pedig kikukkant a feje... De micsoda fej volt az... Hatalmas krumpliorr, fülig száj, hatalmas autóreflektor szemek. A kép alatt lévő statisztikai kimutatást, a »lubickolásról« és a csípős versikét már el sem olvasta ; ; :

Zokogva rohant ki.

*

lZ'éső volt már, mikor Ljosa Sztrunyikov odaért Dá- sáék házikójához. Hiába, nem hagyta a lelkiismerete nyugodni,

Dása, egészen összetörtén ült a meggyfa alatt és még akkor is sírt.

— Bemehetek hozzád? — kérdezte zavartan a fiú.

Dásenyka csak a vállát vono- gatta, de mikor a fiú melléült a kispadra, még keservesebben tört ki belőle a sírás.

:— Én .. ; azt gondoltam : : : — zokogta szenvedélyesen és feltartóztathatatlanul, mint egy kis viharágyú, — azt gondoltam . ; : hogy te szeretsz engem ... Klava is mondta, hogy egészen biztosan nyilatkozni fogsz. : : Hát most nyilatkoztál !.. : Köszönöm !. -. :

El akart szaladni, Ljosa nem engedte.

— Várjál Dásenyka . : : hadd mondjam... — dadogta. De Dása nem engedte szóhoz jutni:

— Ha nem szeretsz, meg- modhattad volna másképp is, miért kellett ilyen kegyetlenül . . :

— Dásenyka, ez közügy — nyögte a fiú.

— Az én orrom a közügy?. : : Én értem a karikatúrát, de az én orrom klasszikus ... és te.

Ljosa békítőleg vágott a szavába:

— JÓÓ . : ; JÓ : : : először

klasszikusnak indul. ; de aztán váratlanul és hirtelenül feljebb kunkorodik és' átváltozik oroszosra. : :

— Azért nem kell mindjárt kinevetni és nem kell engem boszorkánynak rajzolni. Hisz ez a kép azt mondja: Nézzétek meg jó emberek, hát lehet egy ilyen torzszülöttet szeretni?

— Lehet, Dása! — hagyta el a türelme a szerelmes Ljosát és viharosan össze-vissza csókolta azon könnyesen, maszatû»

sam — Lehet Dásenyka!

* * r

Fs reggel Dása Karpenko és Ljosa együtt mentek oda Ivan Szpiridonevicshez és Dása bánatosan mondta és szégyenkezve:

— Ivan Szpiridonevics, akasz- szon le engem a »Szögecskéről« és becsületszavamat adom, hogy ez többé nem fordul elő.

— Nálunk a norma: Három napig lógni! — válaszolta zordan Ivan Szpiridonevics.

— Én kezeskedek érte <— szólt halkan a füle tövéig pirulva Ljosa.

— Hogy lehet ez? — húzta fel szemöldökét Golubín.

— Azért, mert én őt ; : : hm : : általában... mivel..;, szóval elveszem feleségül. — Hogy így szerencsésen túl volt a nehezén, most már határozottan folytatta. — Szóval én kezeskedem a feleségemért, hogy többé nem fordul elő ilyesmi.

A szigorú szerkesztő jól megnézte a férfiasán iögadkozó »művészt«, aztán tekintete a sugárzó arcú kis Dúsára siklott és most ő jött valamiért zavarba. Arra gondolt, hogy amíg megöregedett, mennyi keserűséget kellett elszenvednie. Neki nem volt ilyen boldog fiatalsága. Úgy érezte, valami nagyon szépet kellene most mondania, de sietnie kellett munkájával, ezért csak annyit mondott:

— No, — szerencsétekre — jó órában jöttetek. Rendben van, leveszünk téged Dása, idő előtt a tábláról. Ezt adja neked a »Szögecske« nászajándékul.

Fordította: Ámort Áancő