Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-10 / 84. szám
Qázitl a élne, holnap lenne ötven éves. Kora politikai irányzatán túllátott, Ady Hagyományait hirdette tovább, akire költői pályájának elején talált rá. Tisztán látta, hogy Ady »haragvásai« nem egyen- iőek a »lány-duzzogással«. József Attila »haragvásai« pedig még intenzívebbek, hiszen proletár gyermek, kisemmizett munkások gyermeke. Apja József Áron szappanfőző volt, akit nyomorúságos sorsa arra vett, hogy kivándoroljon. Anyja, mint mosónő maga maradt, egyedül küzdött a család fenntartásáért. A kis Attilát a Gyermekvédő Liga falura adja cselédnek, s a »nevelőszülőknél« keserves az élete, sokat szenved. Hétéves korában az anyja újra magához veszi és amikor izülője megbetegszik, kórházba szállítják, Attila tömegszálláson lakik. Ezek a boldogtalan -mlékek érlelik meg benne első gyermekkori versét (Kedves ;ocó), amelyben már kiütközik a sorok közül a boldogság utáni határozatlan vágy, s amelyet eppen az tesz tragikussá, hogy boldog csak képzeletben lehet. Költői pályájának indulása elején még szokatlan józsefatti- látlan hang jelentkezik a Szépség koldusa című kötetében. Ez még jobbadán a »Nyugat« szépséghódolóinak az ízét hordozza magán. Később a hangja egyre határozottabbá, eredetibbé válik. Stílusa is megváltozik. Az »Erőének« című versében már a költő követeli magának az életküzdelmet, mert érzi, hogy van hozzá ereje. Az egész költemény az erő érzetét kelti. üzdelmei során azonban olyan eredményekre jut, hogy hiába a fiatalság, hiába az erő, boldogulni mégsem lehet. Ezt mondja ki a »Tiszta szívvel« című versében. Ezért a verséért ott kellett hagynia az egyetemet, - Horger Antal, a szegedi egyetem professzora olyan véleménnyel volt a fiatal költőről, hogy az ifjúság nevelése ilyen emberre nem bízható. Az »Erőének« és a »Tiszta szívvel« című költeménye két szélsőséget mutat. E között a Két véglet között keresi a költő az igazságot. A hasztalan igazságkeresés azonban nem tartotta vissza. Határozott célja, hogy harcol az emberibb világért, felemeli a szavát, hogy sze- retetet és szabadságot kiáltson, így válik, ennek révén lesz korának legforradalmibb, a nép, a munkásosztály tudatps marxista-költője. »Nem én kiáltok« című kötete, amely 1924-ben jelenik meg, már mintegy felhívójel a szegények számára. A bevezető versébe^ a költő szavai dübörgésszerűen adják tudtára a népnek, hogy rászabadult a »gonosz« a világra. A föld dübörgését a »sátán őrülése« okozza. Tanácsot is ad: egyetlen menekülés van, ha valahová tartozol, már jobban vagy védve. A többi költeményeiből is kicsendül, hogy az igazságtalanság a sátán kezenyoma és ez a szörnyűség sürgeti egy új világ Kibontakozását. Annak a világnak a pusztulása elkerülhetetlen, amelyet úgy hívnak, hogy kapitalizmus. Ezt mondja ki o »Mondd, mit érlel :..« című versében. Bemutatja az őrjöngő sátán diktálta életet, ahol a költő neve is csak közönséges áruvédjegy, nem becsülik, — de majd ezt pótolja a proletárutókor. Ezután következő költeményei- oen már érezni, hogy a költő- oen kristályosodik, érlelődik a forradalom gondolata. A »Favágó« című .versében már nyíltan a forradalomra tüzel. — Ejh, elunta a tűkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltás — a széles fejsze mosolyog. Az »Éhség« című versében nem mondja ki kézzelfoghatóan a forradalmat, de ahogy bemutatja a részes cséplőmunkásokat, vérlázítóvá válnak a képei. Az emberek nem beszélnek, csak esznek — kenyeret és uborkát. A költő, amikor leírja a nyomort, az is felvetődik benne, hogy honnan adódik, miért a nyomor, a feleletet »A tőkések hasznáról« című versében adja meg: bármilyen munkát végzel, a haszon mindig a tőkések zsebébe csúszik. Hasonlóan ír "Hordunk vinnyogó kosarat« című Költeményében: »fiunk uccán, üveg alatt nézi csak építőkockáját ...« ózsef Attila világosan látta és hirdette, hogy a forradalom élharcosa csak a munkásosztály lehet. Ezért vonja glóriába . a munkásosztályt, tőle remél majd egy jobb kort »Munkások« című ódájában bemutatja a városi proletáriátus életét. Amilyen mértékben terjeszkedik az imperializmus, olyan módón nyomorodnak el a munkások. Világot átfogó távlatban állítja be az imperializmust, ahol a munkásság még a tőke függvénye, ahol az imperializmus újabb és újabb gyarmatosítással falja a világot. Ezután a külvárosi proletáriátus életéről ír. »S hol zápfog rúg, a város érdes része«, a tőke fogától ösz- sze-vissza mart rész ez, ahol a kietlenség, a nyomor, a sivár élet zajlik. A költemény végén a költő forradalmi hangba csapát: De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság tttajd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát > Hasonló az előbbihez a Külvárosi éj és A város peremén című verse. A város pereménben ismét a város képe merül tel, de tartalmában inkább a városperemi munkásság hitvallását tárja elénk. Kicsendül belőle a marxizmus alapvető megfogalmazása. Nem vagyunk összehasonlíthatók a többi társadalmi osztállyal, a proletáriátust a termelőerők fejlődésének a korszaka szülte és hozta létre forrón és szilajon. Olyan tökéletesen, hogy minden emberi mű bennünk van, szét tudjuk feszítem a korlátokat és ez a garancia arra, hogy új országot építünk. „a való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom Öntőformáiban löttyintve forrón és szilajon, hogy helytálljunk az emberiségért az örök talajon. A versben jelzi, hogy a kapitalizmus már maga sem tud maga felett uralkodni, garázda lett a gép, nem tud parancsolni neki, de a munkásság intésére ke- zesállattá válik. A költemény vége felé ismét a forradalomra szólít és követeli a »rendet«, ameb et majd a munkásosztály fog megteremteni magának a marxizmus útmutatása alapján. Az utolsó versszak magáról szól; ahogy a társadalom megszervezi majd áz életét, megteremti a rendet, ügy a költő is megteremti magának a rendet, a lelkiharmóniát. em talál igazságot, mert ezt csak a rendben, a szocialista társadalomban találhatta volna meg, ehelyett elnyomást, kizsákmányolást, embertelenséget talált. így tehát a maga számára megszerkesztett harmónia nem lehetett teljes. A továbbiakban ez kihat a költő életére. Kihat, mert a költőt maga az élet érdekelte, vagyis ő nem a fantázia-világ énekese, hanem a való-világ leglényegét mutatja meg. Felvetődik a kérdés: miért akarta József Attila a lelkiharmóniát magának megteremteni? — mert lelkében a külső világ rendetlensége élt, tehát, aki az élet való lényegét mutatja, s ha ez a lényeg egy káosz, akkor a költő lelkében is ez lesz uralkodóvá. Hogy ez így van, erre példaként szolgálhat a költő egész élete. Életében mindig a szeretet hiányát érezte. Kiskorában mint cselédet ütik-verík. Anyja halála után Jolán férje nem szívesen néz rá, ha Attila náluk van. Sok öngyilkosságot megkísérelt. Maga írja, hogy 16 éves korában egy alkalommal 60 darab aszpirint vett be. Mindezek azért történtek, mert érezte, hogy őt nem1 szeretik, segítő barát nem állt mellette. Költőiességét elismerték, de korában sóhasem kapott megérdemelt díjat. Tehát a szeretetlenség felnőtt korában is kíséri. A költő tudta, hogy ezért a társadalom a -hibás. A »Fagy« című versében utalás van arra, hogy ennek a meghasonlottságnak és életundornak társadalmi gyökeiéi vannak. Törten is hirdeti tovább a forradalmat. Bár harmóniája egyre jobban diszharmóniává szélesedik. Érzi, hogy csak úgy tudna élni, ha valaki nagyon szeretné. Kezelő orvosa írja róla: fenyegető állapotában az anyjához akar visszamenni. A szeretet igényét, az őrüléstől való félelme méginkább fokozza. Azt érzi, mintha anyja még mindig szeretettel őrködnék felette. »Mama« című versében óriásivá nőtteti az édesanyját, anyamitosz-szerűen, s ehhez nyafog a tehetetlen gyermek. A szeretet hiánya állandóan kísérti. A leghíttebb szerelmes versét is egy emlékében élő, ismeretlen nőhöz írja, akit ódái magaszttal szeret. Amikor a megőrülés réme közeledik felé, kedveséhez menekül. (Gyermekké tettél). A »Kései sirató« című versét rettenetes disszonáns uralja, az annyira szeretett édesanyját vádolja, hogy itthagyta. A szerelem ábrándját oszlatja szét »Al« szeretni gyáva vagy« című versében. A minden reményét, hitét elhagyott költő hangja szól a »Nagyon fáj« című költeményéből. ,Az őrület hangja érezhető a »Ki-be ugrál« című versében. Azt kéri, hogy ha már egész valómmal kacsintok, ne mutassatok öklöt, úgyse látok, vagyis: amikor már őrült lesz, másként fogja fel a valóság dolgait. A versből nagyon érezhető az egyedüllét hangja. Ebben az időben a költő kívánta is már a végső megsemmisülést, de borzadt is tőle. Egy ilyen őrült pillanatában vetette magát a vonat elé. Utolsó versét egy nappal a halála előtt írta: »Íme, hát megleltem hazámat« címen, összegezi benne élete célját, élt, de hiába. Nem becsülték, ezért lelte meg azt a hazát, amelyik mindenkit befogad, a földet. így hagyott itt bennünket, fiatalon, borúsan, megnemértet- ten, a munkásosztály tudatos marxista költője. Az utókor jobbadán csak a költeményeit ismeri, de azok révén szívébe zárta és ide idézi szellemét hazánk szocialista rendjébe, mert rímei itt dübörögnek építőmunkánk kiapadhatatlan erejében. Amit kora elhanyagolt, azt mi pótoljuk: szeretjük nagyon, nagyon. Eszik. Most fejezik be a csehországi Siapy-gát építkezését. A gát a Vltava folyón épül. A Vltava folyó Prágán is keresztül folyik. Rendszertelen és magas vízállása sok bajt zúdított a partmenti falvakra. A Slapy-gát nagy segítséget jelent a hatalmas víztömeg visszatartásában. A csangkajsekista banda repülőgépei 1949 szeptemberében elsüllyesztették a Jangce folyón közlekedő Kiang Hszin kínai személyszállító hajót. A hajót azóta kiemelték és újjáépítették. — A kép: a hajó útban Sanghaj felé. A íiiticrista barbárok nagy pusztítást vittek végbe Varsóban, a lengyel fővárosban. Az épületek 85 százalékát rombadöntötték. Sokan, akik a pusztulást látták, azt gondolták: Varsó megszűnt létezni. Akadtak olyan szakemberek is, akik azt tanácsolták, hogy felesleges nekilátni az újjáépítésnek, kár bolygatni a romokat, Lengyelország fővárosát valahol egész más vidéken kell fel» építeni. A párt es a népi kormány úgy döntött: fel kell építeni Var» sót, sőt az új Varsó szebb légyen, mint a hajdani. Es a varsóiak nekifogtak, hogy életre keltsék országuk fő» városát. Az első fontos munka az volt, hogy üzembe helyezzék a villanyműveket. Utána talpraállították a közlekedést, majd nekifogtak az üzemek rendbehozatalára, a gyárak üzembehelyezésére. De a Visztula hidjai is a vízben hevertek. Új hidakat emeltek a folyó fölé. Sok minden épült már Varsóban. De 10 év kevés, hogy a szadista kegyetlenséggel elpusztult várost újjáépítsék. Kiépült s Visztula menti városrész is. Még vidámparkot is létesítenek í város eme részén. A város egyik peremkerületén hőerőmű-köz pontot is létesítenek, amely nemcsak villamosencrgiával, hanen melegvízzel és gőzzel is ellátja majd a lakásokat és ipartelepe két. A képein a muianovi uuvutcicp. <
