Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-09 / 83. szám

10 év óta új szó került a lakitelekiek szókincsébe A békekongresszusi élményeiről számol be Greibich Ferenc, soltvadkerti kisparaszt A lakitelekiek úgy emlékez­nek vissza a régi világra, hogy a községet kétféle nép lakta. Mégpedig a »piócák« és a kom­mandósok. A »piócák« voltak, mint ahogy a nevük is elárulja, a kulákok, meg a külön­féle zsebre tett kézzel élő »te­kintélyes, jobbkabátú« emberek. Ezek a levegőpusztító elemek jövedelmük csekély hányadánál téhgődtették a pórnépet. Lá­tástól vakulásig húzta a sze­gény az igát, hogy jóformán még a verítéket sem volt ideje letörölni homlokáról. Szókincsé­jen az a szó, hegy kultúra, egy­általán nem szerepelt. Mi volt hát az, ami mégis meg­ismertette az egykori kommen- úósokkal a kultúra szót. Egy másik szónak a megismerése, amit kétféleképpen hangoztattak ás hangoztatnak a községbe'!: felszabadulás és szabadság. Ma már tudják, hegy egyik a másik nélkül nem létezhet. E két szó közé ékelődött be a harmadik ázó: kultúra. Mit foglal ez a szó magában Lakiteleken? A múlt év ősze óta 402 család .akásában villanyfényt. 1950 óta modern tanácsházát, minden harmadik családba rádiót. A községnek filmszínházat, amely sok szép hasznos órát szerez a falu népének. Jelenti még az egységes falusi sportkört, alap darúgó pályát, az újságok, fo­lyóiratok tömkelegét, meg a köz­ségi könyvtárat. Jelenleg a falusi sportkör a falu szemefényé, mert az ren­dez legsikeresebb színielőadáso- kat. Mostanában négyszer ad­ták elő a »Lilicmfi« című szín­darabot nagy sikerrel. Az ön kéntes tűzoltók is rendeznek hébe-hóba vidám estet. Minden jól sikerűit előadásról sokáig beszél a község népe. Megtár­gyalják, ki játszott legjobban a színpadon, ki az, aki minden elismerést megérdemel, stb. Egy­szóval, közös lelkesedés lángja lobog a faluban a kultúra mag­vetői iránt. De valaki mégis hallgat, az, akinek a legjobban kéne tevé­kenykedni ezen a téren. Ez pe­dig a DISZ. Mélyen alszik. Pe­dig tudja, hogy a kultúra ter­jesztése elsősorban az ő fel­adata volna. Még a pártszerve­zet is elfeledkezett róla, hogy illendő volna felrázni a? alvót, hadd fogna munkához. Csoda, ha a pártszervezet nem érez leí- kiismeretfúrdalást, amiért eny- nyire elhanyagolta a fiatalok nevelését! Érdemes ezen elgon­dolkozni a lakiteleki kommunis­táknak. Van egy közmondás, amelyik azt tartja, hogy jobb későn, mint soha. Hetek, vagy talán már csak napok kérdése, hogy kultúrotthon létesül a község­ben. Erre az alkalomra a párt- szervezet adjon segítséget a DISZ újbóli megerősítésére, hogy végre megindulhasson a község fiataljai között az egész­séges szervezeti élet, amely va­lóra válthatja a község kulturá­lis terveit, emeli a község kultúrértékét. Ha a pártszervezet segít, ak­kor Lakiteleken, ha a kultúra szót emlegetik, óhatatlan, hogy ne gondoljanak a DlSZ-szer- vezetre. Makarenko müveinek sorozatos kiadását kezdik mess A pedagógusok és szülök egyöntető óhajának megfelelően a Tankönyvkiadó és az Aka­démiai Kiadó ebben az évben megkezdi Makarenko, a legna­gyobb szovjet pedagógus mü­veinek teljes, sorozatos kiadá­sát. A kiadványsorozat méltó kiállításban, jó papíron kerül az olvasó kezébe. A sorozatban elsőnek az a kötet került kiadásra, mely Makarenko »Szülők könyve«, »Előadások a gyermeknevelés­ről« és »Előadások a családi ne­velés kérdéseiről« című cikluso­kat foglalja magában. A »Szülők könyve« az eddiginél bővebb, teljes szövegében foglal helyet a kötetben, újon­nan átdolgozott kiadásban. A »Szülők könyve«, melyet Maka­renko négy kötetre tervezett, de korai halála miatt csak az első kötetet fejezte be, a szovjet családdal, mint közösséggel fog­lalkozik. A szerző itt azokat az új, sajátos vonásokat emeli ki, melyek a szovjet családot meg­különböztetik a forradalom előtti családtól. Kimutatja, hogy a családi közösség tagjai közötti viszony, a szülői hatalom jel­lege, a szülői tekintély alapjai a szocialista társadalomban elvi­leg mennyire mások, mint a buizsoá társadalomban. A szerző a tudomány, de egy­ben művészi ábrázolás nyelvén szól az olvasókhoz. Elméleti mondanivalóit szemléltetően megírt epizódokkal egészíti ki. így teszi mindenki számára vi­lágossá és érthetővé a szocialis­ta pedagógia számos alapvető tételét. Makarenkónak a családi ne­velésről szóló előadásai, me­lyeket a rádióban, vagy a szülőiekéi folytatott megbeszé­léseken tartott, tömör, mégis könnyen érthető fogalmazásban fejtik lei a családi nevelés leg­fontosabb problémáit. Két eddig teljesen ismeretlen előadás is szerepel a kötetben: »Beszél­getés az olvasóval« és »A család és a gyermeknevelés«. Ez az egyetlen olyan műve Makaren­kónak, mely a »mértéktartás« elvét fejti ki a nevelésben. Makarenkónak a családi ne­veléssel foglalkozó e kötete, mely a sorozat negyedik kötete­ként elsőnek jelent meg, nagy nyeresége pedagógiai irodal­munknak és igen nagy segítsé­get nyújt a szülőknek és peda­gógusoknak a családi nevelés problémáinak megoldásában, Greibich Ferenc, soltvadkerti háromholdas dolgozó paraszt jó gazda. Idején, jól végez el min­den munkát, rendben tartja a háza táját. A maga dolga mel­lett azonban a közösségi mun­kából is 'kiveszi a részét, szor­galmasan működik a mezőgaz­dasági állandó bizottságban. Meg is becsülik: küldöttnek válasz­G'reiDicti Ferenc szakszex uv lói metszi a szőlőt. tották, a IV. magyar békekon­gresszusra. Erről a békekongrosszus/il hazatérve, Greibich Ferenc kis- paraszt beszélgetéseken ismer­teti tapasztalatait. Elbeszélget esténként szomszédjaival, de a falu apraját, nagyját is tájékoz­tatja a békeharc jelenlegi állá­sáról. De nemcsak beszélgetési folytat szomszédjaival, tájékoz­tatja ismerőseit, hanem a ma­ga példájával is megmutatja, hogyan lehet mindennapi jó munkával hozzájárulni a beire védelméhez. A mezőgazdasági állandó bizottságban nemcsak beszél a tavaszi mezőgazdasági munka időbeni és jó minőség- oeni elvégzésének fontosságáról, hanem aki szőlőjében jár, az ta­pasztalhatja, hogy Greibich Fe- •enc bácsi nemcsak a szó em­lőre, hanem a tetteké is. Cel­lásán műveli meg szőlőjét, ícgy minél jobb és nagyobb érmést szüretelhessen. Tudja, íogy a gazdag termés nemcsak ;aját jólétét segíti elő, hanem lz gazdagítja egyúttal az orszá­got is. Erősíti gazdaságunkat es ezzel erősebbé tesszük a béke erődjét. A békeharcról, a béke védelméről, kongresszusi élményeiről beszélget a szomszédokkal Greibich Ferenc. A gazdát nagy érdeklődéssel hallgatják. dress Láa »(át A Bánk bán a kecskeméti Katona József Színházban A BÁNK BAN csaknem va­dmennyi magyarázója kiemeli, hogy a dráma egyik legfőbb sa­játossága az állandó feszültség, v. szereplők első pillanattól kezdve felfokozott indulata. Olyan dráma ez, amely az első ■felvonás elejétől az utolsó vé­géig állandóan forrponton van, minden szereplő benne fő a maga tragédiájában pillanatnyi megnyugvás, lehűlés nélkül. S Katona a romantikus nyelvfan- 'ázia legcsodásabb kifejezéseit cidja szájukba, nagyszerű képek pazar gazdagságát csillogtatja. De a nyelv képei nem díszítik, cicomázzák itt az érzést és gon­dolatot, hanem hordozzák ra­gyogó és egyszeri kifejezési öt­letekként. Rendkívül kifejező, de rendkívül nehéz ez a nyelv, színész legyen a talpán, aki teljes gazdagságát, minden öt­letét megérti, megérezteti a kö- zönséggel! Színészeink dicséretére nem tudok többet, nagyobbat mon­dani, mint azt, hogy győzik a szárnyalást Katonával: indula­taival is, nyelvével is. Apróbb hibák persze akadnak: rossz hanglejtések és hangsúlyok, el- harapóit félszavak, egy-két fél­mondat, mondat, amely felett elsiklik a színész anélkül, hogy előhozná, megmutatná a. mélyét. De mindezek csak szórványo­sak, egyáltalán nem jellemzők az előadásra, s még csak egyik, vagy másik szereplőre sem. A címszerepet BICSKEY KÁROLY játssza. Nem a dek- lamáló s nem robusztus Bán­kok közé tartozik. Bánk alakjá­nak az erejét kevésbé, inkább a mélységét mutatja meg. Sok előadás Bánkjából egy kellemes, forces bariton marad meg ben­nünk. Belőle sokkal több: egy imber, Felejthetetlen Melindá­tól való búcsúja a IV. felvonás­ban, találkozása fiával az ötödik­ben H-, olyan apró, emberi moz­zanatok, amelyekre máskor fel sem igen figyeltünk. Mesteri példáját adja, hogy a legszenve­délyesebb, legkitöröbb szavak hogyan izzanak, ha halkan, ter­mészetesen mondják őket. A darab kezdetétől végéig vívódik, gyötrődik a kérlelhetetlen sors­sal szemben. Hova fokozza az indulatot — kérdezték többen az első felvonás után —, ha így kezdi? Azzal fokozta, hogy elmé­lyítette: az első kétségbeesés felkiáltását bensőjét szétrágó, szabadulni igyekvő tetteiben is gyötrő fájdalommá. MÓRICZ LILI Gerlrudisában a fenség, a nagyravágyás, a pa­rancsolás beidegződöttségc és a félelem keveredtek: teljes ösz- szetetlségében fogta fel és for­málta meg a királyné jellemét. A tragédia fenyegetésével ő is kezdettől fogva vívódik, érzi, hogy Ottó és Melinda viszonyá­ba trónja is belerendülhet — s számára a trón az élet. A ne­gyedik felvonásban viselkedése alapmotívuma már a rettegés. Először elhessegeti, azután elta­gadja, leplezi, de végül felszínre jut. Ezt a fejlődési sorozatot nemcsak szavaiban, viselkedésé­ben, hanem egész lényén, min­den mozdulatán, szeme minden rezdülésén látjuk, ezért nagy­szerű, magával ragadó, nemcsak szemmel-füllel, hanem idegek­kel is felfogható az alakítása. Melinda szerepét FOGA- RASSY MÁRIA az általa im­már megszokott klasszikus egy­szerűséggel, tisztasággal ját­szotta. Még Melinda őrülésének túlzásokra annyira csábító jele­netében is meg tudta őrizni az egyszerűséget, meg tudta ke­resni. át tudta élni a »leg­simább«, de azért legkifejezőbb megoldást. A gyermeke és férje iránti szeretet kedélybetegségén átcsillámló tiszta sugara nagy melegséggel, szépséggel, igaz, felemelő emberséggel töltötte el alakítását. Az ő szövegmondása a legtisztább, legszebb. Melinda alakjának minden szépségét megcsillogtatja, s ezzel Bánk rajongó szerelmének csakugyan méltó tárgyává, nagyságáiw.k és emberségének méltó társá­vá válik. JÁNOKY SÁNDOR Tiborca valamivel keményebb és fia­talosabb volt a szokottnál. A keményebb indulat helyes: a teltgyomrú apátúr ellen kifaka­dó Tiborcot nem is kell síró vénemberré változtatni. Azt ta­lán mégis inkább lehetett volna érzékeltetni, hogy egy hosszú, munkásélet sok kínja mennyi­re megtörte ezt az embert. Hiányzott hangjából a Bánk iránti szeretetnek, melegségnek valami nehezen megfogható árnyalata is. Déryné Naplójában így jel­lemzi Katona Józsefet: »Ez egy igen különös egyéniség volt. Nagy különc, szörnyű komoly mindig, s igen rövid beszédű. Egy-egy szóval végzett min­dent. Midőn Bánk-bánját írta, ö Petur-bánt a maga számára irta. Éppen olyan volt az ő jel­leme is, azt nem engedte volna másnak játszani a világért sem.« GYULAI ANTAL Pctur- alakítását ízlelgetve ezek a mondatok jutottak eszembe. Peturt eddig mindig kiabáló, csaknem rikácsoló vénember­nek láttam játszani, olyannak, akinek legalább annyi, de in­kább több van a száján, mint a szívében. Gyulai a nagy kifa­kadtások mögött és ellenére is érzékeltette, hogy ott, ahonnan ezek kifakadtak, még több indu­lat, még több keserűség van. Nem ragadták cl a szavak, hanem lassan, nehezen — mindegyik mély és hiteles tar­talommal = törtek fel belőle. Nagy érdeme az is, hogy Fo- garassy Mária mellett ő beszéli legszebben, legtisztábban Ka­tona nyelvét. Ottó, Biberach és Izidora a királyi udvar idegenjeinek há­rom típusa. Közülük Oltó a leg­ellenszenvesebb: léha, kéjsóvár és gyáva. Ezek a tulajdonságok egy szélhámos szépfiú alakjában olvadnak össze, s GARICS JÁ­NOS ezt a szélhámos szépfiút, ezt a helyzetének szerencséjétől elkényeztetett gazember herce­get nagyszerűen formálta meg. Biberach-hal való jelenete a III. felvonás végén az előadás egyik legkiválóbb része. Bibe­rach, a pénzért, haszonért min­denre kapható lézengő ritter Ot­tóval szemben válik némileg ro­konszenvessé a közönség előtt Egyébként ő is a királyné udva­ra mély erkölcsi fertőjét kép­viseli. ERDÖDI KÁLMÁN nem tette elég ellenszenvessé Bibe- racliot. Alakítása szellemes és ötletes volt, a III. felvonás előbb említett jelenetében az igazi Btberachot játszotta, de nem ér­zékeltette Biberach jellemének azt a színét, amely haragot, gyűlöletet kelt iránta is. Inkább mindenttudó és mindenen felül- álló udvari bolond volt, mint fe­jedelmi kények és kéjek erkölcs nélküli, aljas eszköze. — Az Ottó, iránti szerelem, a benne való csalódás Izidora külön kis tragédiája a nagy tragédián belül, A nagyból mást nem is ért meg, csak Gertrudis pusztu­lását. Az ő alakja azt példázza, hogy a nem rossz-szándékú ide­gen is mennyire képtelen a mi bajunkat, a magyarok baját megérteni. VESZELEI MÁRIA jól fogta meg szerepét. Gőgö­sen és ridegen idegen maradi forró szenvedélyében is. Arcán, hanghordozásában van valami durcás vonás, s ez jól illet Izi­dora mindig sértődött egyéni­ségéhez. Igen nehéz feladat volt a ki­rály szerepének alakítása. Nem, királyi hatalmára, támaszkodva,. hanem emberként is egyensúly- ban kellett állnia Bánkkal, HOMOKAI PÁL ezt a feladatot megoldotta, záró szavaiban azonban több melegségnek és pátosznak kellett volna lennie, Mikiiül bán és Simon bán, a két bojótlii testvér szerepét JÁVOR ANTAL és GYŐRI ERNŐ igen jól játszotta. Nem könnyűek ezek a szerepek, Mikhál beszédében a kiha­gyások ellenére is sok epikus jellegű részlet maradt, ezek von- tatottá teszik IV. felvonásbeli jelenetét; Simoni meg jóformán csak sztereotip mondásokkal jel« lemzi Katona. KOVÁCS 1ST- VÁN Myska bán, TEMES GÁ­BOR Solom mester szerepét ját- szotta. az előadás színvonalához méltóan, SÜLÉ GÉZA a. király■< né udvornikának szerepében fi- gyelemreméltó alakot formált. BOZÖ GYULA díszletei és NAGYAJTAI TERÉZ jelmezei igen szépek; különösen a díszle- tek nemcsak segítői a sikernek, hanem létrehozói is. A BÁNK BÁN szép előadása, az előadás sikere tanulsággal szolgálhat a színház számára is: igazi nagy előadások, mara­dandó élményt nyújtó sikerek csak nagy művek színrehozata- Iából születnek. Tavaly az ÁR- MANY ÉS SZERELEM, idén a BÁNK BÁN: ez, az az út, ame­lyen a feladatokhoz hozzánövő színészek is, az élményekkel együtt növő színházlátogatók is fejlődhetnek. Reméljük, hogy a siker az előadások látogatottsá* gában is ki fog fejeződni. Annál is inkább, mert az előadások sorozatát szép és bensőséges ün* ? lepek is díszítik. Április 12-én századszor kerül Kecskeméten színre a BÁNK BÁN, a 16-1 előadást pedig az avatja ünnepi emlékezéssé, hogy 125 évvei, ezelőtt ezen a napon halt meg szerzője, Katona- József. Nem emlékezhetünk rá méltóbban, mint nagy . műve felelevenítésé­vel,, •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents