Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-09 / 83. szám

A líítríegyscg f n ii ii I m a iiyozúsn — a pártoktatas naj»,y eseménye Pártszervezeteink szemináriu­main, az MDP III. kongresszu­sának anyagát tanulmányozó oktatási formákon a most következő és egyben utolsó té­ma, a Párt című fejezet tanul­mányozása, — a pártoktatás nagy eseménye. E témakör rendkívül jelentős kérdéseket fcgial maga ban. Hiszen a párt­fegyelemnek, a párt eszmei, po­litikai és szervezeti egységének: a párt sikeres munkájának fel­tétele, hogy ismerjük a szer­vezeti szabályzatot, hogy betart­suk a demokratikus centraliz­mus elvét, amely a párt felépí­tésének alapelve, helyes műkö­désének biztosítéka, s mint ilyen — törvény minden párt­tag számára. A most sorrakerülő témakö­rön belül elsőnek a pártegység kérdése szerepel a szemináriu­mi foglalkozások napirendjén. Tanulmányozásának fontossá­gát misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Központi Ve­zetőség márciusi határozata többszörösen aláhúzta, miszerint minden erővel biztosítani kell a part eszmei, politikai, szer­vezeti egységét. Ez a párt legyőzhetetlenségének alapja, enélkül nem lehet megvalósí­tani a párt célkitűzéseit, hatá­rozatait. A pártegység azonban nem magától adott dolog, nem a kommunisták min­dennapi munkája nélkül is meglévő tény. Pártunk po­litikájának és határozatainak éppen ezért egyik főcélja, hogy a végrehajtás során elsősorban a kommunisták, de az egész dolgozó nép mindennapi alkotó­munkáját egységbe kovácsol­ja, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozatával való egyöntetű egyetértés a párt, állami és gazdasági mun­ka gyakorlati hétköznapjai­nak eredményeiben öltsön tes­tet. Nem úgy, mint a Kiskun­félegyházi Gépgyárban, ahol szavakban egyetértenek a párt­határozatokkal, sót vállalásuk is volt, hogy az első negyedévben 1.1 százalékkal csökkentik az önköltséget. Az első két hónap­ban azonban nem hogy csök­kent, hanem 2.1 százalékkal ma­gasabb volt az önköltség a ter­vezettnél. Begyűjtési szerveinkben a kommunisták szóban egyetérte­nek a márciusi határozattal, a gyakorlatban azonban nem tesz­nek komoly lépéseket az állam- polgári fegyelem megszilárdítá­sa érdekében. A kulákoktól és notórius nemteljesítőktől nem követelik meg a törvényesség betartását. Sőt megalkudnak azzal a látszattal, hogy a ku­kkoknak »nincs semmijük«. Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyárban az önköltség csök­kenését még mindig globálisan mérik, holott ez a párt, a nép és saját maguk becsapása. Saj­nos nem egyedülálló még az olyan tanácstag, mint Palásti elvtárs Katymáron, aki helyesli és egyetért a márciusi határo­zattal, de beadási kötelezettsé­gének nem tesz eleget. A Kecskeméti Kézműipari Vállalatnál veszteségesre ter­vezték a termelést s mivel a veszteség nem érte el a terve­zett százalékot, Dinka Zoltán elvtárs, megbízott igazgató ki­jelentette, hogy vállalatuk nye­reséggel működik. Az eszmei és cselekvési egy­ség azonban nem valósulhat meg a párt szervezeti egysége nélkül. Ebből következik, hogy a demokratikus centralizmus, az alsóbb pártszervezeteknek a felsőbb pártszervezetek alá való rendelésének érvényesü­lése elengedhetetlen feltétele a pártegység biztosításának, ép­pen ezért a demokratikus cen­tralizmus betartása biztosíték arra, hogy minden párttag ismerje, magáévá tegye és meg­valósítsa pártunk határozatait. A pártegység harcot jelent a párt politikájának minden­nemű elferdítése ellen. A párt­ban ezért nem tűrhető meg semmiféle csoportosulás, frakció­zás, mert ez aláássa a párt ere­jét, gyengíti egységét és hát­ráltatja az egész nép érdeké­ben hozott határozatok mara­déktalan végrehajtását. A Központi Vezetőség márciusi határozatának óriási jelentősé­ge többek között éppen abbani van, hogy mélyreható elemzé­sét és bírálatát adta a párt he­lyes politikáját eltorzító néze­teknek, leszámolt ezekkel a né­zetekkel és ezen keresztül ismét erősítette pártunk egységét. Népünk esküdt ellenségei tud­ják, hogy erős, egységes párt nélkül munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk nem tudna töretlenül haladni a szocializmus építésének lenini útján. Ezért igyekeztek pártunk egységét gyengíteni, ezért szeretnék a dolgozókat elszakítani a párttól. Ez a tervük azonban soha­sem fog sikerülni. Hiszen maga az élet tette erőssé a párt és a dolgozók közötti kölcsönös bi­zalmat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy már nincs tennivalónk. Sőt ellenkezőleg. És ezeknek a tennivalóknak he­lyes megoldásában pártunk fontos szerepet szánt propa­gandistáinknak. Mint oly sok­szor, most is bizonyítsák be a szemináriumvezetők, hogy meg­tisztelő hivatásuknak tekintik — segíteni a pártot abban, hogy a szemináriumi hallgatókkal megértessék: a párt erejének és nagyságának legfőbb feltétele a párt egysége. Propagandistáink akkor vé­geznek jó munkát az elkövetke­ző hetekben, ha a szemináriu­mok hallgatói megértik, hogy a szervezeti szabályzat a párttagok legelső kötelességévé teszi a pártegység védelmét, és min­dent megtesznek annak erő­sítése érdekében. /Is Izsáki gazdák törődnek már a gyümölcsösökkel is Az izsákiakat régebben főleg csak a szőlőtermelés érdekelte. A szórványgyümölcsösökre azt mondták: — kár vesződni még azzal is, megterem magától. — Csak akkor néztek nagyot, ami­kor egyes gazdák a pajzstetűtől és egyéb betegségtől mentes, szép gyümölcsért komoly jövedelemhez jutottak. Az idén már minden gazda lelkiismeretesen ápolja gyümölcs­fáit. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy amíg a föidművesszövet­kezet tavaly 10 hektoliter mészkénlevet főzött s az is elég volt, — ma már a negyvenedik hektónál tartanak és még sem elég. A szövetkezet mellett főzik a tanyavilágban is és lehet vagy 20 hektó, amit az egyéniek készítettek. Ezentúl nem ismernek lehetetlent Versenytársak A négy versenytárs egymással szomszédos két tehénistállóban dolgozik. Barta János és Csányi György a középsőben, Lovas Jó­zsef és Bálint Lajos mindjárt a farm szélén a legelső istállóban. Mégis etetési szünetekben át­átnéznek a másikhoz, egy-egy szóra, meg persze ellesni, hogy az hogyan is csinálja. Aztán amelyik olykor-olykor fölénybe kerül, tréfásan heccelődni kezd a másikkal. Barta János köztük a »-legöre­gebb« tehenész. Bár éveinek sza­ma még alig mondható többnek harmincnál, de mióta felcsepe­redett, mindig jószágok mellett van. Már itt a gazdaság tehené­szetében is ötödik éve dolgozik. — Emlékszem — mondja az egyik beszélgetés közben —, mikor 1951 december 18-án dél­ben munkába léptem, délután kettőkor már én etettem a te­heneket. És azóta áll a posztján. A ne­héz munkával szerzett elisme­rést is csak szerényen tanulta elfogadni — pedig bizony gyak­ran van benne része, mint a Városföldi Állami Gazdaság leg­jobb tehenészének. Most az áp­rilis 4 ünnepségeken is élenjáró dolgozó jelvénnyel és oklevél.ci tüntették ki. Hát igen — ebből kerekedett ám nagy vita. A há­rom versenytárs összedugta a fe­jét, mert hát bármennyire' is küzdöttek az elsőségért, mégis csak büszkék voltak, hogy kö­zülük a negyediket érte a meg- tisztelés, akit különben maguk között is nagyratartanak. A be­szélgetés végen azonban mégis csak kisütötték, hogy ők sen* hagyják magukat. A mindig hig­gadt, megfontolt Csányi György félig tréfás, íéidg komoly han­gon hirtelen megszólalt: — Nem, én azért sem hagyom magam! Meglátjátok, úgy kife­jem a teheneket, hogy jövőre semmi sem marad belőlük! A másik két ember jókedvűen felnevetett, s már indullak is a munkájuk után. Észre sem vet­ték, hogy a közelükben matató Barta János félfüllel kihallgatta a beszélgetést, s mikor elmen­tek, félig magának, félig hango­san, a társát buzdítva csenacs megadással szóit: No, hát akkor a mai nappal újra kezdhetjük. Azzal indult ő is etetni, mert arra nagyon kényes, hogy az időt pontosan betartsa, bármi történjék is. Ez adja a munkája lényegét és erre építi lei sok­éves, gazdag tapasztalatait. Hát hogyan is kell csinálni, hogy az ember ügyes tehenész, jó fejőgulyás legyen? — Ennek bizony külön tudo­mánya van — mondja Bátyai elvtórs, a brigádvezető. — Ne­héz munka, már hajnalban fel háromkor kell felkelni, hogy reggel hatra megetetve, leapoi- va fejeshez készen legyen mz íh­lát. S a délelőtti két és félórás pilienő után az esti hét óra még munkában találja a tehenészt. Csupán a fejes, — ami már ma- gábavéve is nehéz munka — a munkaidőből 5—6 órát tesz ki. De hát az előbbi kérdésre felel­jen talán legelsőnek Barta Já­nos, ö a legilletékesebb rá. Nyugtalan szemű, magas em­ber, s még beszélgetés közben is hátra-hátra néz, talán, hogy minden percben Újra meggyő­ződjön, rendben van-e minden a jószág körül. Szerényen, haik szóval beszél a munkájáról, módszereiről, melybe szerinte semmi különös nincs, csak a ha­tártalan nagy becsületét, az át­lát iránti szeretetét kamatoztat­ja értékes tőkeként. — Legelső, és amit legfonto­sabbnak tartok, az etetés, itatás idejének pontos betartása. A második dolog az, hogy én soha nem etetem túl a teheneket, még akkor sem, ha különösen jóízűen eszik meg az adagjukat, mert a megszokottnál több ta­karmány a következő napon ét­vágytalanságot idéz elő és az rögtön megmutatkozik a fejes­nél. A tehenek üt naponta 20 kiló silót, 4 küó szecskát, 2 kilo szárított répaszelelel, és egy k,.ó melaszt kapnak. Ez szükséges egy fejőstehénnek a hét literes fejési átlag fenntartásához, lit mindenki e szerint takarmá- nyoz, de én megpróbáltam, hogy például silóból majdnem a le­let adom ennek az adagnak, s az egyenletes élclés révén mégis -el­Itt minden-minden a verseny­ről beszél. A fekete táblákon még olt sorakoznak a felsza­badulási műszak eredményei, de mellettük a fehér számok már újabb munkasikerekről, sokat- jelentő százalékokról tanúskod­nak. Serényen folyik a munka: az irodákban számoszlopok lö.é hajló műszaki vezetők, tervező emberek, az öntődében, a zo- máncozóban, a gépek mellett többre, jobbra törekvő munká­sok. A tudatba akaratlanul is befészkelődött az új jelszó: a második negyedév sikeréért!... A tervek szépek, a feladatos nagyok... A főmérnöki szoba íróasztalán a feljegyzések, ki­mutatások arról tanúskodnak, hogy az új negyedév néhány napja soha nem látott lendü el­tel kezdődött. Míg márciusban az első dekád három napján 22.2 százalékot jegyeztek, most 39.8 százalékkal büszkélkedhet­nek. Pontos adatok még nincse­nek, de a tárgyilagos megálla­pítások 102—105 százalékos napi eredményt mondanak. Teljesíteni kell a tervet, vég­re kell hajtani a Központi Veze­tőség márciusi határozatát! Es ebből a felelősségteljes munká­ból az újítók máris szép részt kértek. Hogy hogyan? A TMK-műhely előtt talál­koztam a 28 éves, gesztenye­szemű esztergályossal, Holánik Józseffel. Néhány hete, az újítás sikere óta, róla mondják, hogy az üzem legjobb esztergályosa. Meg is érdemli ezt a sokat je­lentő címet, mert nagy, hősies inunkét végzett harmadmagá- vul. Csak néhány percre beszél­gethettem az újítóval, mert a TMK-ban is fokozódott a mun­kalendület, minden perc mun­kakiesést megérez a javításra váró gép. — A zománeozóban légkaia- pácsos szitával szórják a cseh- zománcot a tüzes kádra, — me­séli sebesen. — Ilyen szitánk vari tizenkettő, de ezek mind közel 15 éve, éjjel-nappal dol­goznak, nemesoda, hogy tönkre­mentek. Valamikor Németor­szágban gyártották ezeket a szerkezeteket. Már évek óta fá­radozunk újak beszerzésén, de eredménytelenül. Itt Magyaror­szágon is megrendelést adtunk a Győri Wilhelm Pieck Gyár­nak, de még a meglévők javítá­sát sem vállalták. így nem ma­radt más hátra, mint megbir­értem, hogy a fejési átlag 13.5 literre emelkedett, míg társaimé a 10—11 liter körül alakul. A sarokban az egyik tehén nyugtalankodik — elfogyott elő­le a takarmány. Különben is már újra itt az etetés ideje. —* Barta János is munkához ké­szülődik. Búcsúzás előtt még ía- mosoiyog a brigád vezetőre: — Azért, Bátyai elvtárs, hogy a tegnapi vitát lezárjuk, en mégis csak azt mondom, hogv nemcsak 200 literről teljesítem én túl a fejési átlagot az idén... — Ugyan János, hát nem tu­dod azt te még előre — mondja komoly arc mögé bujtatott tré­fával Bátyai. — Már hogyne tudnám. Néz­ze csak meg a Cifrát, öt liter- rel több tejet ad most, mint ta­valy ilyenkor, de a többiek sem hálátlanabbak nála. Meg azután már csak azért is igyekeznem keil, mert a többiek lefőznek. Azt mondták a múltkor, hogy ők is kifejik évi átlagban tétle­nenként a 3050 litert! — Miért pont én maradjak le? Vége a beszélgetésnek, de a verseny a négy ember között talán még küzdelmesebben foly­tatódik, mint eddig. Es a ncgy versenyző nincs egyedül. Ezt bizonyítja, hogy az egész tehe­nészet a felszabadulási műszak­ban felajánlott 20 ezer liter lej helyett 43 ezer litert adott le, s most a verseny új szakaszában újabb lépést készültek tenni a még termékenyebb allattar1 ás felé. kozni itt helyben a nagy feladat­tal. — Minek alapján indultak el? — Találtunk egy régi rajzot, én ennek alapján próbálkoztam a légkaiapács motorjának esz- tergályozásáVal. Az anyagot, mert ehhez különleges aemra van szükség, a hulladéktelepről válogattuk össze. Elkészült az első darab, nem működött. Erre művezetőm, Hajagos Károly a kész gépet vizsgálgatva indul» el rajz nélkül egy új úton. Kc- lozsi Mihály, a zománcozó mű­vezetője, Mezei Sándor főműve­zető és mi ketten ezentúl este­inket együtt töltöttük. Sok vi­tatkozás, érvelés, mérés és el­készült a másik darab is. Az is predmémy telemül. Akkor vetet­tük össze a két méretet, és rá­jöttünk, hogy a rajz hamis. Két miiiiméteres az eltolódás. Pedig egy ilyen szerkezetnél még a századmilliméterek is számíta­nak. Üjabb kísérletek. Sokszor már csüggedve akartuk a fené­be hagyni az egészet, de ahogy néztük a zománcozok nehéz munkáját, az áldásokat a gép elromlása miatt, újabb erőt me­rítettünk. Meg aztán nem szorí­tunk mi a kudarchoz. Végre aztán március elsején berregni kezdett az új légkalapács. Azóta már nyolcat készítettünk. Kettő pedig most van készülőben. — Mindegyiket importanyag he­lyett hulladékanyagból csinál­tuk. Ha elkészülünk, a hasznu- latbanlévőket is mind kijavít­juk. 120 ezer forintos a megta­karítás. — És az újítási díj? — Ezért több, mint 2000 fo­rintot kaptunk személyenként. Ruhafélét vásároltam belőle, mert a lakásunk nagyon rend­ben van, habár csak hároméves házasok vagyunk... 170—180 százalékot teljesítek szinte ál­landóan és spkat is újítottam már. Abból is hol csurran, hol cseppen. — Most is töri valami újon a fejét? — Igen, de erről még nem be­szélhetek. Még nagyon az elejéi) tartunk. Egy gép megszerkesz­tésével próbálkozunk, mely a nehéz fizikai munka alól mente­síti a dolgozókat. Mert ha köny- nyebben, biztosabban dolgozik valaki, akkor többet és olcsób­bat adhat. — Nem, a világért sem akar­juk kifaggatni égy mesterműről megszületése előtt... Mosolyogva búcsúzik a fiatal esztergályos, várja őt a gép, a ímunka. * Utam végcélja újra a főmér-* Jnöki iroda. Arra keresek vá­llasat, hogy ez a műszaki és fizi- fkai dolgozók összefogásával meg- íalkotott új szerszám mit jelent |majd a második negyedév iel- jadalainak megoldásában? — INagyon sokat! Nem lesz sok ér­tékes munkaóra-kiesés a gép el­romlása miatt; biztosabb lesz a munka, jobb lesz a minőség, mert a szita kézirázás nélkül, egyenletesen szórja az import zománcport, kevesebb kell majd belőle egy kádra. Ezenkívül je­lentős energiamegtaikarítást is jelent, mert a kikopott gép mű­ködéséhez hat-het légköbméte­res nyomásra volt szükség, az új gépnek elég lesz két-három légköbméter is. És mindezeken túl felbecsülhetetlen az erkölcsi értéke... Hosszú évek naponta felmerülő problémáját oldottak meg, ez önbizalmat adott a gyár újítógárdájának. Ezentúl nem ismernek lehetetlent... (Megyeri I.) Vállalásukat túlteljesítették Tizenkét vagon gabona ha- \lyett 20 ragon gabonát őröltek [meg a felszabadulási verseny­lóén a Kecskeméti Gazdasági EGőzmalom őrlőüzemének dől- foorôi. Az erőtelep dolgozói is (túlteljesítették felajánlásukat, [600 mázsa szén helyett az első (negyedévben 811 mázsát ta- jfcarílotíak meg. Jó eredményt fért el Kovács Pál és Balanyi (Gergely futó, valamint Tasst [Sándor gépkezelő. (Hatvani l"- han.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents