Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-28 / 99. szám

A pari vezető szerepéről

Kovácsoljuk acélnál is keményebbre pártunk eszmei-politikai és szervezeti egységét, munkásosztályunk, népünk végső győ' zeimének legfőbb biztosi- tékát! — (Az MDP Központi Vezetőségének május 1-i jelszavaiból.)- Ma már senki sem vilathaija

azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket népünk az ai kotómunka tíz szabad esztendejében pártunk vezetésével kivívott. Eredményeink méltán emelik dolgozó népünk önbizalmát, akaratába, tetterejébe, ország- építő és vezetp tehetségébe Vetett hitét, — szerétetét és ragaszkodását győzelmeink szervezőjéhez, pártunkhoz. Ahhoz azonban, hogy dolgozó népünk továbbra is sikeresen haladhasson előre, e kitűzött nagyszerű célok felé, —- tovább kell erősítenünk győzelmes pártunkat, országunk vezető erejét. Mi bizonyítja ezt?

Az elmúlt másfél évben pártunk júniusi határozatát felre- rnagyarázva, felütötte fejét a kispolgári liberalizmus és ezzel együtt hazánk egész további tej- * lődésére káros jobboldali elhajlás. Erre hívja fel figyelmünket a Központi Vezetőség márciusi határozata. E határozat nagy szerepet játszik a párt egysegének megszilárdításában, a tévés jobboldali nézetek elítélésében és szétzúzásában. Jelentősége annál is inkább nagy, mert ezek a nézetek a legtöbb esetben eredményeink tagadását, győzelmeink szervezője, — a párt vezető szerepének lebecsülését, kisebbítését .eredményezték.

Mi valljuk és az alkotó munka tíz szabad esztendejének győzelmével bizonyítjuk, hogy a jólét társadalma, a szocializmus építésének fő eszköze, megva’ó- sításának szervezője és vezetője a párt. Emlékezzünk vissza! Mii hagyott maga után az úri Magyarország, a hitlerista és a nyilas horda? Lerombolt, kirabolt, ezer sebből vérző országot, gyászos örökséget. Melyik párt volt az a sok közül, amelyik nem rettent meg a romok láttán, amelyik az újjáépítés nagy munkájára mozgósította a dolgozó tömegeket, mert hitt azok teremtő erejében? —a Magyar Kommunista Párt!

A párt volt az, aki a szabadság első napjaiban kiosztotta az ezeréves paraszti jusst, a főidet. Felhívó és lelkesítő szavára •kezdték meg dolgozóink a rom- eltakarítást és vitték győzelemre az »Arccal a vasút felélő- mozgalmat. A párt szervezte és vezette a szén- es hídesaták győzelmeit. A párt dolgozta ki az újjáépítés, a hároméves terv konkrét programját és vittük azt győzelemre a párt vezetésévei két és fél év alatt. Az éhség leküzdése, az infláció meggátlása, a jó forint megteremtése és a gyárak államosítása, s a legnagyobb eredmény, a hatalom meghódítása is a párt nevéhez fűződik. Az ötéves terv maradandó alkotásai, a kultúrforra- dalom, a paraszti élet felemelkedésének, a falu szocialista átépítésének első eredményei, — mind a párt nevét dicséri.

Mi teszi ilyen naggyá pártunkat? Mi tekintélyének, vezetésre hivatottságánuk forrása és további előrehaladásunk biztosítéka? A párt tekintélyének forrása az, hogy soraiban a munkás- •jsztály, a dolgozó nép legjobbjai foglárnak helyet, hogy politikája a dolgozó nép legalapvetőbb érdekeit: a békét, szabadságot, jólétet és nemzeti felemelkedést fejezi ki és odaadással harcol ezeknek az érdekeknek következetes érvényesüléséért.

A párt messzebb lát, mint a nép, az osztály, mert a marxizmus—leninizmus tudományos módszerére támaszkodva vezetni és irányítani képes az egész, dolgozó nép harcát, a szociaüz-. mus építéséért. A marxizmus— leninizmus képessé teszi a pártot, hogy felismerje a fejlődés szükségleteit és ennek alapján megmutatva a nép a'lapve'o ér dekeit, szervezze * ü-ugozó lő

megeket a nagy célok végrenaj- tására. Dolgozó népünk szemében ezért pártunk vezetőszerepe egyet jelent népi demokráciánk győzelmével, szabad, boldog életünkkel, felemelkedésünkkel. —> Ezért szereti népünk a Magyar Dolgozók Partját, ezért ragasz- kódúi hozzá és ismeri el egyetlen hivatott vezetőjének.

Megyénkben mindezek ellenére vannak még olyan kommunisták, akik nem elsősorban kommunista állami, vagy gazdasági vezetőknek, hanem valamiféle független gazdasági hivatalnokoknak képzelik magukat. — Magatartásuk pedig azt mutatja, hogy nem akarják elfogadni, vagy csökkenteni igyekeznek a párt vezető szerepet. Nemrégen a kon- szentmiklósi járási tanács einőké kijelentette, hogy ő nem tűzi tanácsi vonalon napirendre a megyei pártbizottság által javasolt állami oktatás és gyermeknevelés időszerű kérdéseinek megvitatását, mert a megyei tanács, mint felsőbb szerve, erre nem utasította...

Csáki elvtárs, a kecskeméti városi pártbizottság PTO vezetője arról számolt .be az egyik értekezleten, hogy az Épületlakatosipari Vállalat igazgatójának szobájába az üzem pái't titkára csak a titkárnő bejelentése után léphet be, s a statisztikai adatokat is csak az igazgató engedélyével nézheti meg.

Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban az igazgató és a többi gazdasági vezetők, szóban ugyan dicsérik a partszervezet munkáját, de a termelési problémák megoldásában nem igénylik a pártszervezet segítségét, nem vonják be annak vezetőit. a tervek megbeszélésébe s nem kérik kl a pártszervezet véleményét.

A Bácsalmási Gépállomás igazgatója, Szikora eivtárs, a gépállomás pá.rttitkárával, de még a gépállomásokkal foglalkozó járási párttít kárral sem akar szóbaálkii. Bár a gépállomás a tizennyolcadik helyen ál! megyei viszonylatban, az igazgató mégis úgy vélekedik, nincs szüksége segítségre, tudja ő, hogy mi a dolga.

Pártái elvtárs, a kiskőrösi községi pártbizottság titkára elmondotta, hogy a megyei tanács élelmiszeripari osztálya a párt- bizottság megkérdezése nélkül a helyi sütőipari vállalat kommunista vezetőjének helyébe egy kétesmultú, a pártból kizárt egyént helyezett. A pártbizottság erélyes tiltakozására a megyei tanács élelmiszeripari osztálya ez Ügyben foganatosított is kivizsgálást, a pártbizottság véleményét azonban nem kérték ki ez ügyben, de mégcsak a vizsgálat eredményeiről sem értesítették a községi pártbizottságot.

Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy hangsúlyozzuk: aki a párt vezetőszerepét támadja, nem ismeri el, Vagy csökkenteni igyekszik, az végső soron népünk hatalmát ássa alá tudatosan, vagy tudatlanul.

Tíz év harcainak megany- nyi eredménye bizonyítja a párt vezetésének életerejét és hatékonyságát. Eredményeink azonban azt is bizonyítják, hogy erősek vagyunk, mert áldozatoktól vissza nem riadva, kommunisták harcoltak az első sorokban mindazért, amit ma szabad életünk békés alkotó munkájának győzelmeiként tudunk be. De ami nekünk győzelem, az szocializmust építő szabad hazánk ellenségeinek vereség, s ebbe a vereségbe nem nyugszanak bele. Egy új, minden eddiginél véresebb háborúra szervezik a nyugat-német hadsereget. A népek, a nagy Szovjetunió vezette béketábor ezért arra szövetkezett, hogy meghiúsítsa ezeket a gyalázatos terveket,

Békénk megvédéséért ma is és a jövőben is, szocialista hazánk építésével és erősítésével tehetünk a legtöbbet. Ennek tudatában ismételte meg ismert Szavait Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség márciusi ülésén: »A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.« A belső ellenség elleni harc, a jólét szocialista társadalma építésének vezetése, békénk, szaoad- ságunk és függetlenségünk feletti őrködés, — ez pártunk iő célkitűzése, ebben jut kifejezésre leghívebben pártunk vezető szerepe.

Hatvan vagon zöldséget kaptak megyénkből az ipari városok

A megyei zöldség- és gyü- tnöicsértékesítő szövetkezet hálván vagon friss zöldséget szállított ei az ipari városokba a hónap folyamán. A hideg időjárás miatt több zöldségféléből későn kezdték meg a felhozatalt. így a híres kiskunfélegyházi piros retek szedését ts csak a napokban kezdhették meg. De már 2

vágóimnál küldenek május !-re a nagyvárosok piacaira. Habár az elmúlt évekhez viszonyítva későn is, — de kikerült az eisö zöldpaprika a Kecskemét kórnyéki kertészetekből. Ebből és egyéb zöldségféléből is újabb szállítmányt indítanak útnak május 1-ig a fővárosba.

Cfieltfiltttetlcii májusok...

Az április végi napsugár törtfénnyel világit be Kecskeméten idős Sós Pali bácsi Petőfi utcai lakásának ablakán. A TS éves öreg asztalos végiysímítja. kidolgozott, remegő kezeivel kopaszodó fejét, nyújtózik egyet, mélyet lélegzik és készülődik a felkeléshez. Ideje már, tíz óra is elmúlt, nem, illik ennyit lustálkodni — dörmdgi maga-magának, de fáradt csontjait még huzza, tartoztatja az ágy.

Így leptem meg a kedves öreget, •— hogy a fiatalok kíváncsiságával végiglapozzak Pali bácsi, lelkében rögzött emlékkönyven. Ketten voltunk a kis szobában. Ahogy peregtek a. beszéd borostyán szemei, kitárultak a falak és ott tolongtak hat évtized harcos ünnepei, hol szerényen, egy-egy Öregedő nyírfa tövében összegyűlt kis csoport képében, hol széles, hömpölygő, mindenkit magával ragadó áradatban.

— Sohasem feledem az elsőt — mondja Sós Pali bácsi kicsit rekedt hangja, és szeme a távolba réved. Kutat az emlékekben, -v Alig tizennyolc éves legényke voltam, de már múlt állt mögöttem. Sztrájkot szerveztünk huszonnyolcad magammal Pesten, bércsökkentés miatt. Olt nem vehettem részt május elsejéken, mert a sztrájk után bezárultak előttem a kenyeretadó kapuk. Idejöttem Kecskemétre, tanonc- kodásom színhelyére. Akkor — sohasem felejtem, — 1895-öt írt a kalendárium. Szakszervezetiek még kevesen voltunk, de mi kevesen nem vettünk kezünkbe szerszámot az első májusi napon. Összegyűltünk a Műkért sok vihart átélt fái alatt, alig lehettünk tán százan. A fűben üldögélve daloltunk, de főleg beszélgettünk. Így búcsúzott tőlünk a lebukó nap is.

— Igen, ez volt az első — ismétli — és azóta nem múlt el egyetlen május elseje nélkülem. Mindig ott voltam a felvonulók, ünneplők közölt, a szakszervezetiek egyre szélesedő táborában. Aztán feledhetetlen marad, örökre feledhetetlen a 19-es május, az első szabad ünnep. Itt már tízezrével vonultunk énekelve, zászlókkal, feliratokkal, lelkesen hallgattuk a szónokokat. Nem viszem magammal emlékét a sírba, unokámnak, Tibinek sokat mesélek róla, ha térdemhez kuporodik, üe ő faggatózik is és amit tőlem megtud, azt meséli iskolalársalnak. Ezután sötét évek következtek. A rettegett Horthy-fatizmus alatt szinte a csendőrség sorfala között Vonultunk. Társaim jórészét, akikkel együtt dolgoztunk a Tanácsköztársaság alatt, rács mögé dugták már április végén és csak az ünnep után jöhettek újra közénk. De mi, akik kint voltunk, mentünk, nem tartóztathatott fel senki és semmi.

Ezután újra egy feledhetetlen dátumnál, 1945 május egynél állapodtunk meg hosszabb időre.

— Ezt a boldog májust nem követte már boldogtalan — csillan fel Pali bácsi kékesszürke szeme. — Mentünk boldogan. szabadon lélegezve, senkitől sem rettegve és most már igazán magasra csaphatott a jókedv. Azóta tízszer vonultam már az asztalosokkal, mert még tavaly is szövetkezetben dolgoztam. Most tizenegyedszer is ott leszek, ugyan már nem a felvonulók hömpölygő menetében, de a téren integetni, énekelni. fogok én is. Együtt ünnepelek az egész világ prole- táriálusával. Ez az első esztendő 45 óta — folytatja kicsit szomorúan, — hogy nem munkával készülök, hanem pihenéssel Ötvenháromig a szövetkezet egyik gyalúpadja mellett, ezután pedig a raktárban társaimmal vetélkedve vártuk az ünnepet.

Ue most tízig fekszem, hogy ne fáradjak el vasárnap a nagy ünneplésben. — És újra neki készülődik, hogy most már felváltsa az ágyat a kert egy kényelmes székével. Hiába, az évek nem múlnak el nyomtalanul.

Kedves idős Sós Pali bácsi/ Az idén hatvanegyedszer vesz részt a proletár nemzetköziség ünnepén. Üdvözöljük ebből az alkalomból, Töltse nyugodtan, sokat pihenve, jól megérdemelt nyugdíjas napjait. Mi, fiatalok átvettük a fáradt kezekből a szerszámot és a sok Pali bácsi helyett is munkával készülünk, munkával is ünnepelünk. Kívánjuk, hogy a 62., 63., 64-ik és nem folytatjuk a sort — még sok május elsejei ünnepen fogadhassuk Pali bácsi kendőlobogtatását, a nagy majálison pedig együtt énekeljünk, beszélgessünk. Együtt idézzük az elmúlt nehéz éveket és örvendezünk az új, boldog élet felett.

(M. 1.)

,,/^VVvVt^AA^^WWVNVlvVVN<W^A^/VWlA<WVVWlA^lZWVVVVVVVWVVVW>*VVVW>^/

Miért rekedt meg az éjilómozgalom a fiáesmegyei Tanács Bánya- és Épitöanyagipari Egyesülésénél?

A Báesmegyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesüléshez tartozó valamennyi téglagyárban, s egyéb telephelyen régi, tapasztalt, idős, munkájukat szerető dolgozók nagy serege található. Közülük többen nemcsak tapasztalataikat, hanem újításaikat, ésszerűsítéseiket hozzáadják a napi munkához.

Az újításokkal kapcsolatos elgondolásokat a központban F.

Szabó István újítófelelős rögzíti, mégpedig az újítók könyvébe. Ez a kis kékfedelű könyv sok álmatlan éjszakának összesűrűsödött fáradságát fogja össze, tükrözi. Lapozgassunk csak bele, miről ad tájékoztatást?

A könyvből megtudjuk, hogy tavaly harmincnyolc dolgozó vállalkozott arra, hogy újít.

Ebből azonban csak három dolgozó újítását fogadták el(!?), mely 54 ezer forinttal tette gazdagabba népgazdaságunkat.

Mi lett a többi harmincöttel?

A könyv lapjait forgatva, megtudjuk, hogy mind elutasították. Az újítások között volt olyan is, amit eszmei díjazás címén lehetett volna jutalmazni.

Persze az ilyen eljárás nem maradt hatástalanul. Ezt igazolja továbbá az, amit az újítónapló mutat 1955 első negyedévében. Miről olvashatunk itt? Április 24-ig összesen csuk hét újítást adtak be. A beadott újítások közül egyetlen egy sem született a vállalat dolgozóinak erőfeszítéseiből. Mind a hét más vállalattól érkezett tapasztalatcsere formájában.

Hogyan lehet ez? Talán nincsenek itt olyan dolgozók, akik ne akarnák, hogy olcsóbb legyen a tégla? Nem! Ezt nem mondhatjuk. Bér az előbbiek utalnak az újítókedv visszaesésére, de nem mutatják meg teljes valóságában, hogy mi az, ami megbénította az újítómozgalmat.

A további vizsgálódás arra mulat, hogy itt a központban gyakran elfektetik az újításokat. Bár a rendelkezés szerint a beadott újítást nyolc napon belül le kell tárgyalni, szakvéleménnyel ellátni. F. Szabó István — maga az újítási felelős — decemberben benyújtott egy újítást. A szakvélemény azonban még mind a mai napig nem készült el. Igaz, nem sokat, csupán 5—6 ezer forintot lehetne megtakarítani az újítás bevezetésével, de úgylátszik erre a megtakarításra itt a vállalatnál nincsen szükség.

Ahogy alaposabban kezdjük szemügyre venni az újítások helyzetét, látjuk, hogy furcsább dolgok is előfordulnak. Például: Ferenci Sándor a szemcsézőgép- nél alkalmazott egy ésszerűsítést, mellyel anyagot takarít meg. Ésszerűsítését részletesen leírva, levélben elküldte annak íendje-módja szerint a vállalatvezetőnek. Helyesnek találták, használják. Ez eddig rendben is volna. Ami azonban nem megengedhető, hogy az újítót az őt jogosan megillető díj helyett egy köszönöm szépennel kifizették.

Nem jelentéktelennek látszó dolgok ezek. Károsak, mert joggal olyan érzést kellenek a* újítóban, hogy fáradozását nem méltányolják, nem tartják szükségesnek.

Ilyen tapasztalatok után az ember jeggai feltehetné, n ><;y talán nincs szükség az újító- mozgalomra a vállalatnak7 Olyan jól megy itt minden7 Szó sincs róla! A vállalat még mindig veszteségesen dolgozik. Hogy ez'mielőbb megszűnjön, ehhez igen nagy lehetőséget adna az ügyes, találékony,

képzett szakemberek helyes elgondolása, újítása. Persze az újítókedv felkeltése nem megy önmagától.

Mit is kéne itt tenni? Elsősorban az újítófelelősnek, F. Szabó Istvánnak több időt kellene biztosítani arra, hogy személyesen beszélhessen a dolgozókkal, elültesse azokat az ötleteket, gondolatokat, amelyek kibontakoztatják a dolgozók alkotókészségét. De szükséges az is, hogy F. Szabó István, az eddiginél határozottabban kérje a gazdaságvezetés segítését az újítómozgalom kibontakozásához.

E néhány tény is arra utal, hogy a vállalatvezetés hanyagságából a termelékenység emelését elősegítő újítómoz- galom megrekedt. Ez nem maradhat így, ezen kell és lehet is gyorsan segíteni.

Rövidesen megindul a téglagyártás. Sok dolgozónak már van elképzelése, hogyan tegye könnyebbé a munkát, olcsóbbá a termelést. S hogy ezek az elgondolások testet öltsenek, szükséges, hogy az egyesülés vezetői jobban méltányolják a még legcsekélyebbnek látszó újítást is, mert ez hozzásegít az olcsóbb termeléshez, az alkotókedv növekedéséhez.

Venesz Károly■