Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-26 / 97. szám
Munkaszervezés a kunszáiiási Alkotmány Termelőszövetkezetben Ugyancsak próbára tette ez a szokatlan időjárás a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet tagjait. Azért nem kell félteni őket, mert minden alkalmas időt kihasználva — kisebb-na- gyobb zökkenővel .— időben földbekerültek a tavaszi vetőmagvak a szövetkezet tábláin. — Már csak a kukorica és burgonya vetése van hátra — tájékoztat bennünket Kiss Bálint elvtárs, a szövetkezet elnöke. Kevés a gépi segítség Mi az, ami a tavaszi vetéseken kívül legjobban foglalkoztatja most az Alkotmány tagjait? Feleljen erre maga az elnök elvtárs. — A munka jó megszervezése, a munkaerő helyes elosztása a legfontosabb probléma most nálunk. Márjó- előre kialakítottuk a brigádokat és a munkacsapatokat, hogy időben tudja minden tag hova tartozik, melyik a brigádjának területe. Nézzük csali sorba, hogy egy- egy brigádban hogyan fest a munkaerő elosztás. A növény- termesztésben 39 tag dolgozik a terv szerint, öt munkacsapatra osztva. Meg kell művelniök GO hold kukoricát, 25 hold burgonyát, 12 hold takarmányrépát és 20 hold napraforgót. Az említett GO hold kukoricából 30 holdat a szerződés szerint a gépállomás fog négyszer megkapálni. Ez bizony nem sok, hiszen 55 hold kukoricát vetnek négyzetesen, tehát adva van a gépi növényápolás feltétele, hasonlóképpen a napraforgónál is. Vagy taián annyira bővelkedik a termelőszövetkezet munkaerőben, hogy ennyi gépi segítség elegendő lesz? Nem lehet ezt állítani, hiszen a 49 hold szőlőhöz mindössze 28 munkaerőt osztottak be, a gyümölcsös ápolására pedig egyáltalán nem jutott ember. Pedig éppen a szőlő és gyümölcsös egyik legfőbb jövedelmi forrása lehetne a termelőszövetkezetnek. Ügy látszik, már régebben gondoltak erre a tagok, hiszen két évvel ezelőtt 40 hold gyümölcsöst telepítettek és ezenkívül van még 18 hold termő gyümölcsösük is. Sajnos, azonban ez a gyümölcsös és a szőlő eddig elég elhanyagolt terület volt a termelőszövetkezetiben. — Éppen emiatt nem is volt elegendő termésük. Megfelelő gondozás esetén súlyos ezreket jövedelmezett volna ez a fontos termelési ág. Az idén annyi a javulás, hogy a tagok egy része felismerte ezt, ezért tudták megoldani a 28 munkaerő beállítását és egyben határozatot is hoztak arra, hogy a szőlőből nem vonnak el munkaerőt az év folyamán. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a szőlőben dolgozókat növényápoláskor, aratáskor 'elvonták a növénytermesztéshez. . A szőlő és gyümölcsös szakszerű és jó megműveléséhez azonban a meglévő munkaerő jelenleg is csak szűkén elég. Mii lehetne tenni? Erről beszélgetünk a tagokkal és az elnök elv-társsal. A beszélgetésből kiderül, hogy a szövetkezetben azért kötöttek ilyen kevés gépi növényápolásra szerződést, mert van -bőven fogatuk és ezért inkább maguk végzik el a kapálást. Petró Ferenc ba- rcrnf igondozóval kiszámít j ült, hogy több, mint 7000 forintba kerül egy évben egy ló tartása. A szövetkezetnek 22 lova van és azt maga az elnök elvtárs is elismeri, hogy a lóáliományt bátran lehetne csökkenteni, annál is inkább, mert a szövetkezetnek saját teherautója is van, amivel meg lehet oldani a szállításik egy részét. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra. Először is csökkentenék a termelési költségeket, ment ha géppel művelik meg a kapásokat, jóval olcsóbba kerül, egyben felszabadulna néhány munkaerő is, esetleg a szolt vagy a gyümölcsös számára. — Ugyanakkor a lovaknak szán! takarmányból több jutára a teheneknek. A szövetkezetben ugyanis nem bővelkednek takarmánnyal és éppen ez az cka annak is, hogy a tehenek télen ali-g adtak tejet és a fejési átlag jelenleg is alig éri el az öt litert. Ez egyben emelné az állat- tenyésztés jövedelmezőségét is. Természetes, hogy ezenkívül van még más lehetőség a munkaerő létszám növelésére. Az asszonyok-és a fiataLck között még többen akadnak olyanok, akik nem dolgoznak a közösben, Bár a szétszórt tanyavilág megnehezíti egy napközi otthon felállítását, azonban az is hasznos lenne, ha a központban gondoskodnának esetleg egy erre alkalmas helyiségről, mint ahogy már szó is volt énről, ahol legalább a környéken lakó termelőszövetkezeti tagok apró gyermekeit el lehetne helyezni. Virágzó, gazdag lehetőségekkel rendelkező termelőszövetkezet a kunszállási Alkotmány. 1950 óta (ekkor alakult) bámulatos eredményeket értek el a tagok. A 40 hold gyümölcsösön kívül ugyanennyi erdőt is telepítettek, bognár- és kovácsműhelyük is van. Ha továbbra is ügyesen forgatják szerencséjüket, megyénk egyik leggazdagabb termelőszövetkezetévé válhatnak. (Kereskedő Sándort AZ ILIT TELJESEBBE VÁLT A tóra boruló szürke ágren- teteg úgy veszi körül a reggeli ízéiben fodrozódó vizet, mint egy meleg puha prémszegély. Enyhe pára úszkál a völgyben és ahogy a nap sugarai birtokukba veszik a meredek hegyoldalakat, úgy szökik fel a szürkéskék páratakaró a hegycsúcsok közé, hogy ott elenyésszen a márciusi ég kékjében. Lillafüred 1955 március 10-től 17-ig. Amikor Nyerges Antal először olvasta el az üdülőbeutalón ezt a sokat hallott varázslatosan lenge szót és amikor először böngészte ki a. szerszámműhely nagy ablaka mellett a dátumot, kis meghatottságot érzett. Ügy kellett rábeszélni, hogy elfogadja a juta- Lcmüdülésre szóló beutalót. Ű, mint mindig társaira gondolt. Eszébe se jutott, hogy róla is lehet szó. És most itt áll az első emeleti szoba nyitott ajtajában, mely az erkélyre nyílik, tekintete bejárja a tó aranyban csil- • lámló felszínét, a reggeli párába burkolt hegyhátakat. Az otthon, a család, az esztergapad, a szakszervezeti munka, az olvasás, tanulás gazdag élet-tartalma most új fogatommal, alkotó elemmel bővült. Ű, mint a munkásosztály tagja, tíz évvel ezelőtt birtokba vette a hatalmat, de személyes birtokává most válik az a jog, melyet olvasott az alkotmány paragrafusai között: »A dolgozóknak az üdüléshez, a pihenéshez való joga.-« Csengőszó hívta merengéséből a reggeliző helyiségbe, a tartalmas reggeli után pedig a természet vonzotta hosszú sétára. Minden nap három-négy órát sétált a lillafüredi park útjain és a hegyoldalban. Az első napokon mindent meg akart nézni, egyszerre, aztán kialakult az egyhetes program, amelybe belefért ez az egész csodálatos táj. Hosszú leveleket írt a feleségének és a három gyermekének, akik közül kettő, Erika és Kati már értő figyelemmel hallgatta az izgató mondatokat, melyek a táj szépségéről, az étrend változatosságáról, a frissen szerzett barátokról szóltak. Azóta több, mint egy hónap telt el, de Nyerges Antal nem felejtette el ezt az egy hetet, amely új erőt adott a karjaiba, visszatért a ’ jólismert munkahelyre, a Bányászati Berendezések Gyárába. Lillafüredről egyenesen Félegyházára röpítette a vonat. Most az üdülés után teljesen belemerült a mindennapok izgató kérdéseibe. Gépén egy újítás van kibontakozóban, amelynek megvalósításához az Æ nap már majdnem bu- kő félben volt, amikor hangos vezényszavak csattantak el: egy-kettő, egy-kettő... Sokan azt hinnék, katonák voltak. Nem, nem azok. A solti általános iskola úttörői meneteltek ünnepi díszben, vidáman, büszkén. Már hetek óta készülődnek a várva-várt napra. A kislányok szebbnél-szebb virágcsokrokat tartanak kezükben, s aki belepillant a fiúk szemébe, látni lehet, hogy örülnének, egy-egy ilyen csokor virágnak. De nem kapnak. Az ünnep fénypontjában a harmadikosok állnak, akik az'egyik órában még csak egyszerű iskolások, a másik percben meg mint úttörő pajtások tartoznak a nagy »családhoz.« A solti általános iskola úttörőcsapatának nagy ünnepe ez, s méghozzá kettős ünnep. Ünnep, mert ezen a napon avatják úttörőkké a harmadik osztályos hallgatókat, és ünnep azért is, mert a solti pajtások Lenin elvtársnak születésnapja 85. évfordulójáról emlékeznek meg. Az úttörőházban vagyunk. A fegyelmezett rajok vezetői jelentést adnak Végit János és Molnár Teréz csapattanácselnök pajtásoknak. Csősz István és Hegedűs Ilona tanár elvtársak, a két csapat vezetői is megkapták ő szakmai tudására van szükség. Most ezzel foglalkozik és közben az eredmény 200 százalékos tervteljesítésben válik valósággá a munkalapokon. El is határozta, hogy amint lehet, most már nem egyedül, ha-nem a feleségével és a gyermekeivel megy üdülni, ugyanide, Lillafüredre. És, közben a mostani munkateljesítményei tovább növekednek, selejtmentes jó munkával köszöni meg a nép államának, az osztálya teremtette, csodálatosan szép hatalomnak az újabb nagyszerű élményt, amely életének részévé vált, GéoÍDarunk seáítí a mezőgazdaságot Az MDP Központi Vezetőségé márciusi határozata érteimében gépiparunk egyre nagyobb segítséget nyújt mezőgazdaságunknak. A gépekkel dolgozó parasztságunk könnyebben és olcsóbban tud termelni. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár ez érben többezer ekével, többszáz kévekötő aratógéppcl, fűkaszálégéppcl, kisvetégéppel segíti a mezőgazdaság gépesítését. A gyár a felszabadulási műszak során a negyedéves értékelés szerint 106.5 százalékra teljesítette készáru termelési tervét. A május 1-i munkaversenyben többezer kisparaszti gazdaság részére gyárt tolóhcngercs megoldású, különböző nagyságú magvak vetésére alkalmas kisvetögépeket, valamint különböző mezőgazdasági gépeket exportra. A képen: A többszáz kész kévekötő aratógép műszaki ellenőrzése folyik. A Budapesti Szanitoberendezesek liyara nagymennyiségű mezőgazdasági gép gyártásával segíti a falut. A gyár nagy gondot fordít ezenkívül az export-gyártmányokra is. A képen; Szállításra váró cséplőgépek a gyár udvarán. A második találkozás már a jelentést, s most min- denki nagy izgalommal várja a nagy pillanatot. S. főtiszt elvtárs, akit oly szeretettel vártak, — néphadseregünk nevében üdvözölte a pajtásokat. »Hallottuk jó híreteket, nagy akaraterőtöket és példás szorgalmatokat« — mondta S. főtiszt elvtárs. — »Tudjuk, hogy a tanuláson túlmenően a vasgyüj- tésben is megálltátok a helyeteket. Legutóbb is elsők lettetek Bács-Kiskun megyében. Vagy az iskolai versenyen, ahol a járás »legjobb tornászai« címei nyertétek el. És sorolhatnám a jó példákat, melyekből kívánom, hogy a leendő pajtások sok-sok akaraterőt merítsenek.« ^ főtiszt elvtárs befejezésül ^• a háromsarkos nyakkendőről beszélt. »A pajtás-nyakkendő egy rész abból a zászlóból, melyet nagyapáitok és apáitok vére festett pirosra. De része annak a zászlónak is, amely diadalra vitte a Vörös Hadsereget a Nagy Honvédő Háborúban, amely alatt Lenin elvtárs is harcolt az emberiség ragyogó jövőjéért, a ti jövőtökért is. Nyakkendőtök három sarka jelkép. Egyik sarka a múlt — melyben szüléitek annyit szenvedtek. — másik a jelen, — melyben boldogan éltek, — a harmadik a ragyogó jövő, amelynek már ti is boldog kovácsolúi lesztek.« S. főtiszt elvtárs ezután felavatta az izgalomtól szorongó, de büszkeszívű gyerekeket, akik az eskü letétele után a szülői családtól egy nagyobb, a »paj- tás-család«-ba is tartoznak. S most említsünk meg egy kislányt e nagy családból, melyet nehéz lenne elfelejteni, az Erzsikét. Nyárádi néni ölében tartotta kislányát aZ (ivatás ideje alatt. Erzsiké törött lábbal, betegen, de részt akart és részt is vett az avatáson. Sok szülő szeméből sugárzott gyermekei felé a szeretet, de talán egyetlen anya sem volt, aki ne viteti volna egy kedves, bíztató pillantást Erzsikére. E pillantásból szeretet és öröm, bíztdtás és elismerés sugárzott. Később megtudtam, hogy Erzsiké »jeles <- rendű tanuló, fegyelmezett, s a harmadik osztályosok általiban példaképüknek tekintik. De vannak persze olyanok is, akik nem az Erzsiké útját járják. Odri József, Béres Marin, vagy Léki Lajos például nem tehetett esküt pajtásaival ezen az emlékezetes ünnepélyen. Nem köthették fel a vörös nyakkendőt, gyenge tanulmányi eredményük miatt. De annál nagyobb öröm volt Ve- csei Jenő pajtást hallani, aki nagy szenvedéllyel szavalta el a »Ha felkötöd a nyakkendőt■< című verset. Ú nemcsak szépen szavalt, de meg is értette, amit mondott. Kiváló tanuló. Az ünnep másik felet vidám) tarka műsor váltotta fel. Őszinte nevetés törte meg az úttörőhöz csendjét, amikor bemutatkoztak dz úttörők nagyszerű bábjátékosai. Később a fonás- tánc gyönyörködtette a pajtásokat és szülőket egyaránt. Pörögtek a rokkák, miközben a fürgelábú fiúk táncot jártak. Szóló zengett az ének, egy pajtás har- monikázott. A néphadsereg Izatonái búcsúztak, ajándékként egy-egy nagy i'irágcsokorral. Igen. Csaknem egy éve, -* hogy S. főtiszt elvtárs Solt községben járt. Akkor nem ünnepelni jött a faluba. Az árvíz fenyegette a békés dolgozókat, köztük a harmadik osztályos pajtásokat is, akik 1955- ben már a 11. szabad május elsejére készülnek. A munka, a tanulás ünnepér c> A második találkozás szép volti Néphadseregünk tisztjei azzal búcsúztak a solti pajtásoktól, hogy tanuljanak úgy, legyenek olyan fegyelmezettek, hogy a harmadik találkozás még szebb ünnep legyen. Vajda Sándor*
