Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-26 / 97. szám

Termelőszövetkezetek tanácskozása Lajosmízsén

Közel kétszáz tsz-lag és számos egyénileg dolgozó paraszt vett részt vasárnap Lajosmizsén a termelőszövetkezeti tanácskozáson. A megbeszélés célja az volt, hogy megvitassák a termelőszövetkezetek feladatait a jövedelmező gazdálkodás fokozásában s a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében.

Putics József elvtárs, a járási pártbizottság első titkára beszámolója elején arról beszélt, hogy hétéves szövetkezeti mozgalmunk mély gyökereket eresztett a magyai- falvakban. Országosan

200.000 család járja a nagyüzemi gazdálkodás útját, azaz az idén újabb 15 ezerrel több.

Lajosmizsén az öt tenmelőszö- vetkezet is több, mint 200 családot számlál tagjai sorában. Az elmúlt év novembere óta ez a szám újabb 40 családdal szaporodott. S ezek az emberek valamennyien milliókat jelentő értékek: föld, felszerelés és állat- állomány közös gazdái. Azért is szembetűnő ez a hatalmas fejlődés, mert az alakuláskor a tagok két kezén és a földön kívül semmijük nem volt a tsz-eknek. — Putics elvtárs számok tükrében vázolta egy-egy tsz gyarapodását. A Sallai TSZ — amely az alakulás évében ló és iga hiányában fuvarossal munkáltatta meg földjét — ma gyönyörű állatállománnyal rendelkezik és villamosította gazdaságát. A Törekvés TSZ hat év alatt nemcsak területét emelte több, mint háromszorosára, de ugyancsak vagyontérő jószágokkal dicsekszik. A Petőfi TSZ 17, az Alkotmány 20 hold gyümölcsöst, a Vörös Csillag 10 hold szőlőt telített tavaly. Az utóbbi az idén 20—25 holdas öntözést tervez, míg az Alkotmány őszre 10 hold új szőlőt is telepit. A tsz-ek fejlődésében óriási szerepet játszott államunk sokrétű támogatása, csak néhányat; a gépi munkát, a szakembereket, a különféle kedvezményeket, juttatásokat említve.

A szorgalmas tsz-tagok többségének jóléte messze felülmúlja az egyénileg dolgozó középparasztokét. órákig lehetne sorolni a példákat a lajosmizsei tsz-ekből is. A Sallai TSZ-ben

K. Tóth Pál 62 éves tag — aki a múltban cseléd volt — tavaly 582 munkaegységére 19 mázsa kenyérgabonát, 5.70 mázsa árpát, 17 mázsa kukoricát, 23 mázsa burgonyát, 58 kg. cukrot és több, mint 4000 forint készpénzt kapott sok egyéb mellett. Háztáji gazdaságában tehenet tart, sertést hizlal és fiasdisznót nevel. Ilyen, vagy még ennél is

több részesedést kapott a Törekvés TSZ-be.n Márton János, Kur- ják István, a Petőfi TSZ-ben Schmidt Antal, a Vörös Csillagban Dankó István, az Alkotmányban líacsi Pál és a sok többi.

Az idei tervek szerint őszre még gazdagabb zár-számadás elé néznek a tagok. A kecskeméti járásban a tsz-ek növénytermelésből eredő jövedelme 1.3 millióval, míg az állattenyésztésből származó bevétel 2 millió foi-int- tal nő a tavalyihoz képest. Ezzel természetesen növekszik az egy munkaegységre jutó részesedés is. A terv szerint csak készpénzt 20 forinton felül akarnak osztani a tsz-ek.

A lehetőségek mindehhez adottak. Az idei tavaszon példás munkát végeztek a tsz-ek. A tél és tavasz folyamán annyi trágya került a földekre, mint még soha. Átlagosan egy holdra 120- 140 mázsa jutott. Az állatok bősége továbbra is lehetővé teszi a rendszeres trágyázást és a jószágokból eredő jövedelem növelését. Mert például járási viszonylatban a tsz-ek 100 hold szántójára 32 számosállat jut, holott az egyéni gazdák esetében ugyancsak száz holdra számítva csalt 14.

Putics elvtárs ezután részletesen vázolta a tsz-ek idei iegfon- tosabb feladatait. Különösen hangsúlyozta, hogy a jó tervek csak akkor érnek valamit, ha azokat végre is hajtják. A szövetkezetek kommunistáinak keli elsőknek lenniük a nehézségek megoldásában, nekik kell kezükbe ragadniuk minden munka vastagabbik végét. Fontos, hogy minden tag megismerje a szövetkezeti tervet s igyekezzék családtagjait is bevonni a közös munkába, mert a tsz-ekben sok még a kihasználatlan belső tartalék. Nem kisebb feltétele a jó eredménynek a gépek és a fejlett termelési módszerek bátrabb alkalmazása. Például a iajosmi- zsei tsz-ek sem használják ki

eléggé a kertészkedés, vagy a korai burgonya termelésének adottságait. Hangsúlyozta Putics elvtárs a szövetkezeti alapszabály megtartásának fontosságát — amelyben a vezetőknek kell elsősorban példát mutatniuk. — Foglalkozott a takarékossággal, a közös vagyon védelmével s végül, de nem utolsósorban felhívta a tagság figyelmét az ellenség elleni harcra.

A fejlesztést illetően beszélt az egyéni gazdaságok tcímcle- sének szűk korlátáiról s példákkal támasztotta alá a nagyüzemi gazdálkodás sokféle fölényét. Csak egyet idézve: tavaly járási szinten a tsz-ek gaöonatermés- átlaga 50 kilogrammal haladta meg az egyéniekét, — nem is beszélve a bőségesebb állattartásról, stb.

Putics elvtárs kiemelte, hogy a szövetkezeti mozgalom .egjobb agitátora maga a tsz-tag, hiszen saját életének meggyőző bizonyítékai az érvek kezében. Majd arról beszélt, hogy a régebbi tsz-ek fontos kötelessége támogatni az újonnan alakulókat, hogy azok már kevesebb hibával, több kapott tapasztalat birtokában tehessék meg első, mindig legnehezebb lépéseket.

A beszámolót számos hozzászólás követte. A tsz-tagok egyértelműen megváltozott életükről, elégedettségükről beszéltek. Párhuzamot vontak életük régi szakasza- között, — amikor még cselédek vagy egyedül küszködő kisparasztok voltak s öregségükre (mint Purgyik Ambrus mondta) a »görbe háton« kívül mitsenV szereztek, — sa mostani között, amikor elégedetten, jómódban élnek s a mindig többet ígérő holnapért dolgoznak.

Ezt a bizonyságot kell mind hangosabban és minél többször elmondaniuk a tsz-tagoknak Lajosmizsén is ahhoz, hogy az egyéni gazdák- százai szaporítsák előbb, vagy utóbb a szövetkezeti emberek, nagy és boldog családjait.

Egymillió „Sztálinraros" cigaretta

Az első, hagyományosnak induló, sztálinvárosi vásár látogatóit sok kedves meglepetés vár-; ja. A dohányosok örömére különleges, jóminűségű »Sztálin- város« elnevezésű cigarettát gyárt a Dohányjövedék, amelyet a kohót ábrázoló, ízléses 25-ös csomagolásban hoznak forgalomba.

Különböző sztálinvárosi dísztárgyak és ajándéktárgyak is várják a vásár és a kiállítás látogatóit. Az asztali díszekbe, porcelán-tárgyakba, vázákba — -Sztálinvárosi emlék« szöveget is beégettek. Még a többszínű selyemkendőket, strand- és zsebkendőket az új város, vagy a Sztálin Vasmű színnyomásos képeivel díszítették.

cJÍ iztaiiamw idu címért

Két üres vagon áll a 3. számú raktár elölt a Kecskéméit Kinizsi Konzervgyárban. Félóránként egy lovaskocsi kanyarodik a vagon nyitott ajtajához, megrakva ládákkal.

— Hova szállítják? — kérdem.

—Kclet-Németor<ságba — hangzik a válasz. A kocsi belsején bői pedig egy férfi ezt mondja: — Még százhatvan ládát hozzatok _

M

íg így szemlélődöm, éppen odaérkezik hozzám Boros Er- zsébet elvtársnő, a készáruraktár vezetője. Azzal bíztat, hogy nézzem meg a konzerv csomagolását. — Jó, — egyezem bele. Nem sokkal később belépünk a 3. számú raktárba, s a túlsó vége felé irányítjuk lépteinket. Mielőtt a brigádokhoz érkeznénk, megkérdezem Boros elvtársimtól, szerinte melyik a legiigyesebo brigád?

— Hegedűsék — mondja határozottan, majd egy hattagú csoportra mutat. Ok azok. Most finomfőzeléket csomagolnak.

Röviddel ezután megismerkedem a. brigáddal. Vezetőjük. Hegedűs Józsefné 2$ éve dolgozik itt. Horváth néni, a brigád egyik tagja, 1919-ben jött először a gyárba, Asztalos Sándorne 5 éve, Kirch Józsefné 3 éve, Oroszi Mária és Molnár Éva sem újonc már ebben a munkában. Négyen tisztítják a finomfőzelékkel telt konzerves üvegeket. Horváth néni új címkét ragaszt rát Hegedűs néni átnézi, majd a ládába rakja.

Nehezen indul a beszélgetés. Először inkább az idősek, a régmúltról váltanak cgy-két szót.

— Igen, az akkori időben — mondja Hegedűs néni, — reggel hattól este hatig dolgoztunk.

— No, és az éjféli hazamenetelek? — teszi hozzá Horváth néni.

A többiek, a nyúlánk termetű Oroszi Máriával együtt hallgatnak. Nemigen ismerik ezeket az időket, különösen Oroszi Mária. Mária csak azt tudja, hogy most nyolc órát kell dolgozni. Megbecsülik, tisztelik az igyekvő, szorgalmas fiatalokat. Szinte rosszul érzi magát, amikor az idősebbek egy-két fiatalról úgy vételiednek, hogy ha úgy dolgoznának, mint ahogy feleselnek, akkor nagyon jó Henne.

— A jelenlévő mindig kivétel — közli véleményét Horváth néni.

— A mi Marikánk pedig a legjobb csomagoló — mondja nagybüszkén Hegedűs néni. Marit váratlanul érte a dicsérett lesüti szemét, szinte lehet látni, hogy gyorsabban mozog a kezet

— Egymaga tegnap 50 ládát csomagolt be — közli örömmel Kirchné.

— Igyekszünk — gombolyítja tovább a beszéd fonalát He-* gedűs néni. — Huszonkettedikén 123 láda konzervet csomagoltunk be és 20S százalékot értünk el. Előtte való nap címkéztünks teljesítményünk 176 százalék volt.

— A selejtre haragszanak? — fogom tréfára a szót.

— Nagyon! Nem is emlólzszem, mikor törtünk el üveget. Márciusban biztos nem — nyomja meg a szót Horváth néni.

— Tegnap eltörtünk egyet — szól közbe csendesen Oroszi Mária, aztán gyorsan hozzáteszi, — de több nem törik el ebben a hónapban, az biztos.

— Mi a biztosíték erre? — fordulok Horváth néni felé.

Horváth néni, mintha mérges lenne, úgy mondja: — hál a mi jó munkánk, az nem elég biztosíték? — S azzal zsebébe nyúlt előkotorja a legutóbbi fizetési cédulát, s átnyújtja: — Tessék, olvassa!....

Márciusban egyenként 1035 forintot, kerestek. Április 1-től lö-ig a teljesítményük 181 százalék.

Hát ez nagyon szép eredmény.

■— Nem is állunk meg a versenyzésben — vélekednek a brigád tagjai. Majd Hegedűs néni elmondja, további terveiket is. — Május 1-re szeretnénk elérni a sztahanovista címet. — Megígérjük, hogy selejtmentesen dolgozunk — fejezi be szavait. A brigád tagjai nem szólnak, csak fejük bólintásával jelzik, hogy egyetértenek csoportvezetőjükkel.

S a szavakból valóság lesz. Április 23-an is majdnem 201 százalékkal zárták a napot. Ahol így dolgoznak, mint ez a brigád, ott biztos, hogy elérik majd a sztaiignovisla címet.

Íz első szabad május 1.

t'Amondoíta Sxili István

Az első, csodálatosan szép, szabad május 1-ről mindig szívesen emlékezem. 1919 május 1, a diadalmas proletárhatalom hatalmas seregszemléje volt. Itt, Kecskeméten, már jóval az ünnep előtt megindult a szervező munka. Egymást követték a tanácskozások a kommunista párt Rákóczi űt 3. szám alatti helyiségében. Olyan határozat született mag, hogy a szakszervezetek vállalják a szervező munka oroszlánrészét. Utcabizalmiakat jelöltek ki, hogy minden kecskeméti utca -lakói képviselve legyenek a hatalmas méretűre tervezett ünnepi felvonulásban. A bizalmiak házrói- hazra járva magyarázták el, mint jelent az, résztvenni a felszabadult proletariátus nagy ünnepnapján. A szervező munka sikerrel járt.

Május 1-én több, mint 40.000 kecskeméti dolgozó vonult fel, vörös zászlók alatt, vidáman énekelve Kecskemét utcáin.

Emlékszem, mindenik kerület külön- külön gyülekező helyeken várta a menetet megindító jelet. Az első kerületiek, velem együtt a Kisfaludy utcában gyülekeztek. A nagyüzemek, az E ső Kecskeméti Konzervgyár, a Szeszfőzde, a Nagyvásár utcára (a mai Gáspár András utcára) vonult. A második és harmadik kerület dolgozói a Csányi utcában gyűltek össze. A negyedik kerület a Budai és Körösi úton, az ötödik kerület a Rákóczi út külső részén, az akkor Vigadónak nevezett épület körül elterülő parkban várakozott. A legnépesebb volt a Batthyány utcai felvonulóié menete. Idecsatlakozott a Gépgyár, • Gyufagyár és a Villanygvár minden

munkása. A gyülekező helyekről a menet 9 órakor indult el városszerte. A Szabadság teret környező utcákban sorakoztak fel és egy adott jelre egymásután sorakozva végigjárták a Nagykőrösi utgát és visszatértek a Szabadság térre a Rákóczi úton keresztül. A Sza' badság tér abban az időben még nőm mutatta ezt a mostani, gyönyörűen parkosított arcát.

A Rákóczi úton özönlő, hatalmas tömeg itt .gyülekezett össze a téren. Akkoriban még nem voltak meg a tömeggyűlések mostani rendezésének kebeltől, az erősítő berendezések, mikrofonok és nagyteljesítményű megafónok. A szónokoknak az élő szó erejével kel-lett összefogniuk a tömeget. így aztán négy helyen is állított a párt szónokokat.

A szónokiatok helye előtt felsorakozó tömeg impozáns képet nyújtott. A menet élén 49 tagú cigányzenekar foglu.tu el .a teret. Közben itt-ott a menetben laiusi fúvószenekarok, ahogy akkor neveztük, »rézdudások« fújták a vidám indulókat, a mozgalmi dalokat. A táblákon, melyeket az üzemek felvonulóinak élén és a tömegben vittek, hatalmas méretű felíratok, gyújtóhatású jelszavak voltak olvashatók, »pusztuljanak a rabszolgatartók!« hirdette az egyik felirat. »Vesszen a kapitalizmus« harsogta a másik. »Be a Vörös Hadseregbe!« hívogatott a harmadik, Köbben itt-ott Marx, Engels és Lenin te- kdhelellen arca emelkedett a felvonulók leje fölé, hatalmas táblákon. — Mindenünnen az Internacionálé dallama hömpölygőit elő. Olyan kitárult szívvel énekeltük, mint soha azelőtt. Aztán következtek a régi munkásmozgalmi dalok. Emlékszem, sokszor énekeltük azt a szép dalt, amelyik úgy kezdődött: »Fel vörösök, proletárok!«

Amikor a dallamok árja elapadt, a nép elé léptek a szónokok, Takács István elvtárs, a KMP városi titkára hatalmas, szép szál termetével a Népbank épület első emeleti ablakából (ma a megyei pártbizottság) beszélt. A Bóka- féle íűszerüzlet sarkáról (az Állami Aruháznak az útkereszteződés felőli részéről) Simon István újságíró ifjúmunkás szónokolt. Tóth László,- a Hazafias Népfront megyei bizottságának mostani elnöke a szakszervezeti székház előtt: építkezés állványzatára lépett fel, hegy elmondja beszédét. A negyedik szónok én voltam. A Luther-palota erkélyérői mondottam el a beszédemet, feledhetetlenül lelkesült hangulatban.

A hatalmas ember-áradat a gyűlés végeztével nem hazafelé tartott, hanem a Nagyvásár utcán (a mostani Ivada Elek és Gáspár András utcán) a Széktó melletti, azóta kivágásra ítélt kiserdőbe vonult. Ht tréfás ökörsütés és hatalmas népünnepély, kezdődött. A máglya fölött piruló ökröt, talpig fehérbe öltözött bugaci gulyásak, forgatták. A sercegö zsír újból és újbői iel'c-bbamtotta a tüzet, melynek lángjai széles jókedvű, hatalmas embergyürűt világítottak meg.

Nem kisebb gyülekezés volt a kihordott asztalok tetején rögtönzött színpadok körül. Szakadatlanul folyt a kultúrműsor, melyben vörös katonák, különböző karhatalmi alakulatok, nép; táncosok csoportjai, zenészek, szávaion, színészek lépten fel egymás után. Emlékszem, ott láttam a Gulyás-féle szín- társulat legnevesebb színészeinek lelkesült arcát is a rögtönzött emelvényeken. Az ifjúságot Reismann Sándor elv- társ vezette és példás fegyelmet tartott; Az asszonyok hatalmas csoportjainak élőn gyakran láttam feltűnni a párt azóta mártírhalált halt nőszervezöjét, Szűcs Lajosnét, aki a délelőtti menetben a felszabadult háztartási alkalmazottak, az egykor megvetett és kiuzso- rázott cselédlányok és asszonyok menetét vezette.

Este 7 óra tájban egy hirtelen támad: zivatar hatására, végül nagylassan szétoszlott a hatalmas tömeg. Szétosztották a pirosrasült ökör tetemét és jóízűen falatozva, dalokat énekelve hagyták el a május 1-i hatalmas népünnepély színterét.

Mi, a rendezők es szervezők, meg a vörös katopák csapataival fáradtan, de mámoros lelkesedéssel, a nap nagyszerű eseményeiről beszélgetve tértünk haza. Az első szabad május 1 emlékét szívemben őrzöm.