Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-20 / 67. szám
Il szilé- ss gysmiücslermelss virágzásáért Téliteken tanácskozásra gyűltek össze Kecskeméten megyénk szőlő- és gyümölcstermelői hogy megbeszéljék, milyen módszerekkel dolgozzanak az idén a növényi betegségek leküzdése és terméshozam-növelese érdekében. Az ankéten a termelő- szövetkezetek és tanácsok agro- nómusai, a legjobb egyéni gazdálkodók, a íöldmüvesszövetke- zctek képviselői, valamint a földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Igazgatóságának vezetői vettek részt. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy mintegy négyszázan jelentek meg ezen a megbeszélésen. Bank Gyula megyei főagronó- mus megnyitó szavai után dr. Okáiy Iván egyetemi tanár a gyümölcsfavédelemről tartott előadást, Bognár Károly, a Mík- lóstelepi Szőlészeti Kutatóintézet vezető kutatója pedig a szőlő ápolásáról beszélt. Ismertette a peronoszpóra kifejlődésének, életmódjának és kártételének körülményeit, valamint az ellene való védekezés legjobban bevált módszereit. Előadását gyakorlati bemutatóval kötötte ősz - s/.e. Az előadásokat elénk vit» követte. A jelenlévő szakemberek közül sokan elmondták többéves tapasztalataikat. Varga Antal, a Miklóstelepi Szőlészeti Kutatóintézet tudományos munkatársa a saroglyás porozógép működését ismertette. 8—12 sor a munkaszélessége, 2.5—3.5 ka- tasztrális hold az óránkénti teljesítőképessége. Miklóstelepen a gépet kipróbálták és nagyszerűen bevált. Budavári Attila ti- szakécskei községi agronómus helyesen bírálta a felsőbb szerveket, hogy a mezőgazdászokat nagyon megterhelik adminisztrációs munkával, ezért keveset tudnak kijárni a határba. A megbeszélésen sok gyakorlati kérdést vetettek fel a termelek, amelyekre a szakemberek részletes és kimerítő választ adtak. Az ankéttal egybekötve kiállítást rendeztek a legújabb típusú permetező és porozó gépekről. Ismertették a termelőkkel a különböző növényvédő szereket cs azok szakszerű alkalmazásának módjait. A termelékenység emelésének módja A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára forgácsoló műhelyében is egyre többen gondolkodnak azon, hogyan tegyék termelékenyebbé a napi munkát. Elöljáróban csak annyit, hogy a gyár januárban az egy főre, egy napra eső termelési tervét 110 százalékra, februárban 109.8 százalékra teljesítette. Az egy órára eső termelési érték januárban 114.1 százalék, februárban 108.1 százalék volt. A dolgozók átlagkeresete napi 42 forintra rúgott. E szép eredményekhez a forgácsoló részleg dolgozói is hozzájárultak. Nézzük meg, hogy 8 óra alatt mennyivel tudnának még többet termelni, ha a meglévő hibákat felszámolnák. Kezdjük falán a munkaidő-kihasználással. Többen úgy vélekednek, — a munkafegyelem megsértése kimerül az igazolatlan távolmaradásban. Ez téves és elfogadhatatlan! Hogy mennyire így van, azt Német Sándor munkaügyi osztály vezetője segítségével bizonyítjuk. — Egyes esztergályosok a forgácsolóban még mind a mai napig nem gyógyultak ki a régi betegségből: kevés a normaidő. Ez az első szavuk, amikor kézbe veszik a munkalapot. — Most a további sorokat azzal a gondolattal vetjük a papírra egy régi, de igaz közmondás jegyében, hogy »lányomnak mondtam, menyem is érthet belőle.« Seres Balázs január 17-én 20 perccel tovább ebédelt, 50 percig beszélgetett. Munkaidejének 14 százalékát fecsérelte el. Mogyoró Zsuzsanna ugyanezen napon egyfolytában félóráig beszélt. Dinnyés Erzsébet munkájáról a következő feljegyzés olvasható: 8 órából 2 órát dolgozott december 17-én, a többit elsétálta. Munkaidejének! 57.7 százalékát nem használta fel. így oszlik meg a 8 órai tevékenysége: 7 óra 47 perctől 8 óráig beszélget. 8 órától 8 óra 55 percig dolgozik. 8.55-tö! 9.20-ig az illemhelyen van. ]ogi tanácsadás szerkesztőségünkben Tisztelt szerkesztőség, kedves jogi tanácsadó! Nagyon kérem önöket, szíveskedjenek megírni nekem, vajon milyen kérdésekkel kereshetem fel tanácsadójukat a kedd délutáni fogadóórájukon. — Irta levelében T. L.-né Ágasegyházáról. szerkesztösEgünkiiöz még sok hasonló tartalmú levél érkezett, ez azt mutatja, hogy a dolgozók érdeklődéssel kísérik a hetenként egyszeri, díjtalan jogi tanácsadó óránkat. Ezt bizonyítja az is, hogy hétről- hétre keddi napokon délután fői 5-kor munkások, parasztok, értelmiségiek keresik fel szerkesztőségünket és útbaigazítást, segítséget kérnek. Az említeti levelek azonban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy olvasóink közűi sokan bátortalanok és talán tájékozatlanok is. Nem tudják, hogy milyen kérdésekkel fordulhatnak a tanácsadóhoz. Azt is válaszolhatnánk a kérdezősködőknek, hogy üzemi, családi és egyéb problémáik bármelyikével bizalommal forduljanak hozzánk. Mi azonban nem ilyen általános választ szeretnénk adni. S ezért idézünk néhány esetet, melyeknek megoldása a jogi tanácsadás nyomán történt meg. Ezúttal is ráirányíthatjuk a figyelmet, hogy tulajdonképpen milyen kérdésekkel foglalkozunk legtöbbször jogi tanácsadásaink során. AZ ELMÚLT KEDDEN G. Imréné kecskeméti lakos kereste fel szerkesztőségünket. Elmondta, hogy lakhelyén a házigazda felmondta a lakását, azt kérdezte, hogy most mitévő legyen. A jelenlévő ügyész elvtárs felvilágosította a panaszost. Ahhoz, hogy a házigazda a felmondást érvényesíthesse, előzőleg pert kellene indítania G. Imréné ellen, de az ügyész elvtárs megnyugtatta, hogy az ő esetében a bíróság elutasítja a keresetet és így nincs ok az aggodalomra. * CS. LAJOS kecskeméti lakos üzemi dolgozó elpanaszolta, hogy munkaviszonyát felmondták és ezt ő sérelmesnek tartja. Tanácsunkat kérte, milyen módon fellebbezheti meg a felmondási határozatot. Tájékoztattuk, hogy azonnal forduljon a vállalati egyeztető bizottsághoz beadvánnyal. Az egyeztető bizottság 8 napon belül köteles döntést hozni ügyében. Mikor Cs. Lajos ezekután úgy nyilatkozott, hogy őneki bizony nehezére esik ilyen beadvány megfogalmazása, az ügyész elvtárs azonnal segítségére volt és együttesen megszerkesztették a hivatalos írást. * B. Károly dolgozó paraszt, aki Kecskemét környékéről kereste fel szerkesztőségünket, á közfogyasztásra történő sertésvágások forgalmi adókötelezettségéről szóló új MT. rendelet felől kérdezősködik. Ezenkívül volt még egyéb családi természetű kérdés is, melyben az ügyész elvtárs hathatós segítséget adott, * AZT TARTJUK tehát szemünk előtt, hogy nem lehet számunkra egyetlen dolgozó kérése, vagy panasza csak egyszerűen »ügydarab«, hanem mögöttük mindig látjuk a segítséget kérő embert is. Ez a cél vezeti jogi tanácsadónk munkáját. 9.20-tól 9.40-ig dolgozik. 9.40— 9.55-ig beszélget. 9.55- töl 10.15-ig reggelizik. 10.15-től 10.40-ig az étkezés fáradalmait piheni. 10.40- től 10.42-ig dolgozik (2 perc!) lü.42-től 11 óráig beszélget. 11 órától 11.30-ig ismeretlen helyen van. 11.30-tól 11.35-ig beszélget. 11.35- től 11.37-ig dolgozik (ismét 2 perc). 11.37-től 11.45-ig beszélget. 11.45-tól 11.55-ig dolgozik (10 perc nagy idő!) 11.55- 161 12-ig beszélget. 12.35- től 13.05-ig nincs kedve dolgozni. 13.05-től 13.07-ig áramszünet. 13.07-től 15 óráig, a munkaidő végéig nem dolgozik, mert nincs kedve. Es mit mond? — Szoros a norma, nem lehet 100 százalékot teljesíteni. Csak 30 százalékot értem el ezen a napon. — Ha kiszámoljuk, hogy amíg dolgozott — 2 órát megállapíthatjuk, hogy 149 százalékot ért el. Munkaidő alatti beszélgetéssel, sétálgatással nem erősödik a mi országunk, Dinnyés Erzsi! És ezért nemcsak ő a hibás, hanem művezetője is, aki mindezt elnézi. Erzsi ifjú szakmunkás, az állam pénzén ingyen tanult. így viszonozni ezt a segítséget, hálátlanság, felelőtlenség. Milyen más módszerrel lehet még emelni a termelékenységet? A selejtcsökkentéssel. — Februárban a dolgozók hibájából 6011 forintra rúgott a selejt- kár. 1706 forintot vontak le a selejtgyártók'tól. Ez az okozott kárnak csak csekély hányada. Nemrég Tóth Sándor 100 szelep- orsóra menetet vágott. 82 darab volt a selejt. A kár 2000 forint. — Miért lett selejt a szelep- orsó, — kérdem tőle. — Nem volt megfelelő a normaidő. — Miiyen előtolással dolgozott? — Jóval többel, mint az engedélyezett, — szóit közbe Csáki elvíárs művezető cs ezért lett a menet rágott. — Többiek is így csinálják, — védekezik Tóth Sándor. De nemcsak ő, hanem még többen úgy vélekednek, hogy a gyár csak adjon nekik, de sem többet, sem jobbat ne kérjen tőlük. — Van itt más hiba is — mondja Tóth Sándor. — És pedig. — Sokat kell az anyagra várni, nincs előretartás. Ebben igaza van Tótheivtársnak és a többieknek. Jogosan kérik, hogy a napi munkához a megfelelő anyag, szerszám mindig meglegyen. Csakhogy ez nincs mindig így. A gépállásokról szóló statisztikai adatok is ezt igazolják. Januárban 597 órán át nem folyt termelőmunka, mert egy gép váratlanul tönkre ment. Rendelés- hiány következtében 55, anyaghiány következtében 108, szerszámhiány miatt 8 óra, betegség miatt 56 óra esett ki a termelésből. Februárban már csökkent a kieső órák száma. Ez csak egy kis töredéke annak a sokszáz módszernek, melynek felhasználásával a forgácsolóműhely dolgozói is több és jobb terméket tudnak adni saját maguk boldogabb holnapjának kialakításához. (Venesz) rOaiár/iapi Ináéi Kedves Barátom! Úgy érzem, be kell számolnom. egy olyan élményemről, tmely napok óla foglalkoztat. A levéltár egyik iratkötegét bújtam a napokban. Egymásai Ián teregettem ki az clsárgult Irományokat. Magánlevelek, városi jegyzőkönyvek, hivatalos, miniszteriális rcndelctek kerültek kezembe. Es akkor egyforma jellegtelen borítólapok közül fél- íves nagyságú, szélein kissé sárguló, nyomtatott-forma írás akadt a kezembe. Felül régies betűkkel ez áll: »Kintstárulal- vány«. Szemem átsiklik a fekete nyomtatott sorokon, majd megakadt egy fakó tiniával, írt néven az árkuspapír alján: Kossuth Lajos. Most már újból és figyelmesen elolvasom a felületesen átfutott sorokat. 136. szám. KINTSTÁRUTALVÁNY Kilenc pengő forintról, azaz pénzben, mennyit Rhuz Erzsi Kecskemétről a budai kintstári főfizető hivatalban kamatnélküli kölcsön gyanánt beszolgáltatván dzt ugyanazon hivatal ezen utalvány visszaadása mellett 1849-ik év július első napján készpénzül ki fog fizetni. Budán Július 1-ső napján 1848. Kossuth Lajos pénzügyi minister Völgyi Ferenc főpénztárnok Endrey Endre ellenőr Ezen kintstárutalvány a kintstári főfizető hivatal hitel- és számfejtési könyvébe kellőleg bé van iktatva. Budán Július 1-ső napján 1848. Trattner József számfejtő Jbfegrendülten állt meg ke- j-rj- zemben a jegyzetelő ceruza. Talán az első magyar államkölcsön nyomtatványai zi- cegtek izgatott kezeim között. Annak a kölcsönnek az értékpapírjai, amelyek — a dátumból legalább is ezt vettem ki — t VJigy »Március« utáni szakaszban, de már a születő magyar szabadság segítségeképen jöttek létre. Kíváncsi voltam, hogyan is született meg ez a kölcsön. Kik és miért adták kölcsön forintjaikat, hátha tanulságot szolgáltat a régmúlt államkölcsön körülményeinek felelevenítése,• most amikor a szocializmust építő országunk előrelendítésére megajánlott első magyar államkölcsön visszafizetésére kerül sor. A könyvtár poros polcai között rövid keresgélés után egy régi könyv alcadt a kezembe. A könyv lapjain — melynek címe »A Kossuth bankók kora«, a szűkszavú és’hideg hangon megirt sorok között kibontakozott egy hatalmas államférfi alakja s egy hazafiul érzéseiben hatalmassá nőtt nép lelkes arca, 1848 május 20-i vezércikkében a márciusi ifjúság lapja, a »Márczius Tizenötödike« erről a »kintstárutalvány«-ról ír. Kossuth Lajos, a pénzügyminiszter érzi a bécsi bankoktól való függés egészségtclen’gazda- sági hatásait. Az osztrák üzleti és kereskedelmi élet ezer szála, a gazdasági összefonódás ezer vonzalma nehezíti a magyar gazdasági élet önálló alakulását. Béklyóba köti, rontja erejét és hitelét. A parasztság, a kézművesség bizalmatlan az osztrák bankó iránt, a pesti forradalom nagy napjai óta. Az értéktelen papírpénzt igyekszik a. föld népe ércpénzre váltani. De a »honi pénzintézetek« nem bírják a rohamot. Felmerül a külön magyar pénz megteremtésének szüksége. És a fedezetet a magyar bankóra Kossuth a magyar nemzet minden hú fiának áldozatkészsége útján akarja megszerezni. Kincstári utalványokat bocsát ki, belső kölcsönnel akarja megszerezni a pénzügyi önállóság, a gazdasági különállás egyik feltételét. Nem volt szokva ilyesféle módszerekhez a magyar. De Kossuth bízott a nép szabadságszeretetében és elhatározta, hogy felszólítja a nemzetet. Az eredmény szinte órák múlva jelentkezett. Egy ismeretlen hazafi — aki nevét megnevezni nem akarta — 200 pengő forintot küldött a Pesti Hírlap (Kossuth újságja) szerlcesz- töségéhez azzal, hogy tegyék összetakarékoskodott forintjait nyilvánosan a haza oltárára. »Hosszú életemen át — írja a levél — 200 pengő forintot takarítottam meg. Csekélység, de mindenem. En ezt a vakok intézetének szántam... De a haza minden előtt! Midőn a haza segélyért kiált hozzánk, gyermekeihez, habozni nem szabad,« Május 18-án már széles hullámokat vetett a kezdeményezés, amelyben — most már egészen világos — egy zseniális államférfiú elképzelései teljes mértékben találkoztak a nép hazafiúi felbuzdulásával. Vörösmarty Mihály 40 pengő forintot ajánlott fel. Jólcai Mór kötelezte mayát, hogy három éven át havonként <5 forintot fizet erre a célra. Petőfi — aki súlyos anyagi gondokkal küzdött — minden készpénzvagyonát, 30 forintját odaadta, Bajza Vakot Imre, Vas Gereben, Sárost — mind-mind siettek a haza oltárához áldozatukkal és utánuk következtek a névtelen milliók. Nem lehet szú nélkül hagyni azt s megdöbbentő párhuzamot, aminek a megvonása a mos- tani első magyar államkölcsön utolsó sorsolása előtt kínálkozik. Akkor Kossuth egy olyan lépésre szánta el magát, amely- nefc o következményei, sikeres eredményei csak a dolgozó nép hazaszeretetében bízva voltai; remélhetök. Es Kossuth bU zalma beteljesedett. Most felsza-< badult népünk vezetői, a kapitalista állam-köles önök keserű tapasztalatai által fékezett köz- hangulat ellenére egyedül a nép hazaszeretetére, áldozatkészsó« gére számítottak. És — emlékezzünk csak vissza — mintegy elsodró népmozgalom, úgy bontakozott ki a kölcsönjegyzés lendülete, ötszáz millió forint- volt az az összeg, amelyet a nép állama kért és néhány nap alatt több, mint 750 millió forintot ajánlottak fel a szocializmust építő ország dolgozói. edvcs Barátom! Kezedben az ötéves Tervköl- csőn utolsó megmaradt kötvfi- nyelvel gondolj minderre. Hidd el és lásd világosan, a mi- életünk csakugyan beteljesítője annak a harcnak, amely legszentebb nemzeti hagyományaink távolában fogant és amelyre a választ dolgozó népünk erős keze és acélos akarata most ebben a gyönyörű történelmi korszakban adja meg. Ehhez csak csekély hozzájárulás bolt az a kölcsön, amelynek visszafizetése cgy-két napon belül beje« jeződik, Üdvözöl: Barátod)
