Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

Képek Vietnam békés fővárosából

H

olnap lesz Mátyási József költő születésének 190. évfordulója. Az igaz- sá'gtalanul elfelejtett költő halála óta eltelt több, mint száz év alalt életének és költészetének emlékei is elhomályosultak, pedig azt jósolta magáról: -Ha fennmarad a nép s magyarul szól szája, Emlékezetben él annak poétája«. Es mégis elfelejtettük! Kecskeméten alig tudnak róla többet, mint amit a Megyei Bíróság falán elhelyezett emléktábla mond. Születésének mostani évfordulója időszerűvé teszi, hogy megismerkedjünk életével es költészetével, annál is inkább, mert megyénk haladó hagyományainak a feltárása elsőrendű kötelességünk.

Mátyásinak ugyanis sok kapcsolata van megyénkkel. Izsákon született, ott töltötte gyermekkorát, majd később is hosszú ideig élt Izsákon. Kecskeméti tanulmányai alatt sok barátot, jóakarót, pártfogót szerzett és később is többször, huzamosabb ideig volt Kecskeméten. 1824-ben végleg itt telepedett le, és 25 éven keresztül haláláig élt itt. Ezért emlegették Kecskemét poétájának. Izsáki, kecskeméti barátairól több versében emlékezett meg. De Halas, Du- navecse, Vadkert, a Bogárzó és a Kolontó is szerepel költeményeiben. Solt mellett írta híres Gulyásnótáját. A költeményeiben lévő utalások és életrajzi adatainak további feltárása közelebb visz bennünket életművének megismeréséhez.

1765 március 21-én született Izsákon és 1049 január 15-én halt meg Kecskeméten 04. évében. Kiadásra érdemesített első versét 1707-ben, diákévei végén Debrecenben írta 22 éves korában, az utolsót pedig 60 éves korában Kecskeméten. így költői pályája 44 évre terjed. Mesterének, költői példaképének vallotta a nála nyolc évvel fiatalabb Csokonait, és a töredékeiben népdallá lett Gulyásnótájára Petőfi is felfigyelt; mint eredeti népköltési terméket jegyezte le Erdélyi János híres népköltési gyűjteménye számára, amelynek első kötete, benne a Mátyási verséből lett népdalokkal, 1846-ban jelent meg.

KÖLTÖ APJA, Mátyási János az izsáki református gyülekezetnek 1760-tól haláláig, 1789-ig volt a lelkipásztora. Híres egyházi szónok volt, terjedelmes kéziratos prédikáció- gyűjteményei ma is megvannak az Országos Széchenyi-könyv- lárban. A költő iskoláit Nagykörösön, Kecskeméten és Debrecenben végez,te, utána jogi pályára lépett. 1789-től 1803-ig förangúak titkára, ahogy akkor nevezték, »titoknoka« volt. Először a francia felvilágosodás eszméivel szembeforduló gróf Teleki Józsefé, majd gálán thai gróf Fekete Jánosé, akinek a nagy francia felvilágosult íróval, Voltaire-rel való kapcsolatai közismertek. Közben a Királyi Főitélőszéken volt esküdt öt éven keresztül megszakítás nélkül.

Életének ebben a szakaszában jelent meg Semminél Több Valami című kötete két részletben 1794-ben és 1798-ban. A hagyományokat ápoló magyaros irányhoz csatlakozott, amelynek Dugonics András, Pálóczi Hor- váth Adárn, Gvadányi József és Fazekas Mihály volt az ismert képviselője, de világnézetére hatással voltak a francia felvilágosult írók, Voltaire és Rousseau is. Költeményeit nem az uraknak, hanem a szegény népnek írta. így fordult verseihez: »Ne kívánkozzatok pompás könyvtárokba. Jobb hely lesz edényes- almáriumokba, Mert benne felejtenek amott a penésznek, De a pohárszékben inkább észre- vésznek.«

Költeményei között bölcselő és alkalmi költeményeket találunk. Barátai, pártfogói népnapjára, halálára és más alkalmakra írt versei közül kiemelkedik apja halálára írt költeménye: »Szeretetnek fundamentomán

álló fiúi tiszteleinek oszlopa.« Őszinte fiúi szeretette] és fájdalommal siratja el apját, aki -pap volt, de csak mikor állott katedrába, Egyébként hazafi a maga házába.«

Kecskeméthez való ragaszkodásnak hű kifejezője a Kis ítélet pja című hosszabb költeménye, amelyben az 1794. július 10-i kecskeméti nagy tűzvészt a krónikaíró részletességével ismerteti. A költeményből megtudjuk, hogy »a budai kapu volt a veszély bölcsője, De sírja az úgynevezett rácoknak temetője. Kilencszáztizenhárom ház s azonfelül húsz malom lett a tékozló tűz miatt por, hamu, szén s kőhalom.« A nagy tüzet és a rendkívüli időjárást az akkor dúló francia háborúk miatt Isten büntetésének tartotta. A vers végen a háború elítélése és a népek közötti békesség gondolata, igen szépen jut kifejezésre: »Világnak Gondviselője! teljes e föld veszéllyel, Hajolj I» és szánakozó szemekkel tekints széjjel, A népek és nemzetek közt vesd közbe hatalmadat, Nyomd el azt az édesanyák s menyek átkát, a hadat. Adj békességet, Úristen! adj szelí- debb időket, A mostoha■ sors kezéből tördeld ki a vesszőket, Vedd barátságos alkura az embert az emberrel. Hadd járjon a közbátorság leoldozott fegyverrel. Ha kiittuk haragodnak poharából az epét. Törd össze, hogy a maradék lássa csak n cserepét.«

1803-ban Fekete János halála után Pesten ügyvédeskedett.

M

IAJD IZSÁKON telepe- I dett le. Meg is nősült. Szabó Erzsébetet vette el feleségül. Felesége és özvegy édesanyja halála után értelődötí meg benne a gondolat, hogy Kecskeméten telepszik le. A rendelkezésre álló adatok szerint 1824-től lakott Kecskeméten. Először a mai Jókai utca külső részén egy Mertse Konstantin nevű görög kereskedő házában lakott, majd 1827-től haláláig a Megyei Bíróság helyén állott saját házában. 1942- ben a Katona József Társaság emléktáblát helyezett el a Megyei Bíróság épületének falán.

Az 1798 után írt költeményei kéziratban maradtak. A költő szerényen a Kalászkaparék címet adta gyűjteményének. Nyomtatásban csak »A Barátság és annak Mestersége« című hosszabb költeménye jelent meg 1821-ben!

Kecskemét város tanácsa 1827 április 11-én »annak megbizo- nyítására, hogy jeles tulajdonságai s a tudományos pályán szerzett érdemei illő becsben tartatnak a város polgárai közé való bevétele által lakosi jussal« tisztelte meg. Ettől kezdve büszkén nevezte magát »helybéli bevett polgárnak és lakosnak«. A nemesi szemlélettől mindjobban eltávolodott és a népies irány forradalmivá érő eszméi felé közeledett, amint ezt költeményei is bizonyítják.

Már korábban felfigyelt a szegény nép szenvedéseire. 1801- ben Fekete János egyik udvarosa Juliska nevű leánya halálakor így írt: »Ugyan mit várhatott, születvén köz-porba, Köztünk, hol a szegény nincsen ember-sorba, Hol nyög az erkölccsel, munkával érdemes, S főzve-sülve készül, nem terem a nemes, Hol akinek vagyon, annak szokás adni. Kinek nincs, amije van is, elragadni.« Ez a hang erősödött meg benne a nemesi társadalom bírálatává. Egyik versében éles hangon ítélte el a jobbágynyúzó nemeseket: »Két kutyabör ura? melynek az egyikét hírleled, Másikát pedig láttatod, mert magadon viseled.« Elítélte a nemesedni akaró polgárokat is. 1827-ben a kecskeméti Mátyás gazda kutyájáról ezt írta: »Bőre még

idővel aranycímerrel ékeskedik, Ha majd általa ködmönös árendás nemesedik.«

À

KALASZKAPARÉK őrzi néhány népies hangú költeményét. Bige Marton neve- napjára irta: »Egy nyársra ítéltetett hizlalt Gunarnak Márton- napi búcsúzó panaszát és utolsó rendelését.« Ebben a tréfás-hangú versben a gúnár halála előtt elpanaszolja, hogy a »tollatlan ketlábúk« üldözik a ludak nemzetségét, pedig sok hasznot hajtanak az embereknek: »Ha

pelyhet nem adnánk, dunnátok se volna, Pennánk nélkül betűt ki s mivel mázolna? Ha szegénylegénynek nincs csontcsutorája, Szárnyunkból telik ki pipa- szopókája. A dáma köszönje gá- gogók létének, Hogy lágy párnát tölthet kényes ülepének. A nagyúr egy lábig lenne foga- fájó, Ha nékik toliunkból nem készülne vájó.«

A »Sorsavai elégedő gulyásnak pásztori dalja« még a költő életében a nép ajkára került. Olyan élethűen írta le benne a gulyás egy napját, hogy a legkiválóbb etnográfusaink, . köztük Herman Ottó is, ezt a verset idézgetik, amikor a gulyások életéröl írnak. Töredékeit ma ts országszerte éneklik: »Mikor látok fergeieg idejét, Kigyűröm a süvegem tetejét. Fel sem veszem a felhőt alóla, Mert a jég is visszapattog róla.« Be van a két szűröm ujja kötve, S nem tagadom, mi van belé téve: Az egyikbe acél, kova, tapló, A másikba százforintos bankó.«

Mulató társaságoknak írt tréfás hangú alkalmi költeményei miatt a közfelfogás mulatozó, korhelykedö költőnek tartotta. Pedig visszavonult életet éli Kecskeméten. Barátai, ismerősei szeretete sokat enyhített magányán. Megbecsülésből hívogatták meg az öreg költőt névnapokra, disznó, sőt lúdto- rokra is. Bizonyára fel-felcsil- lant benne a régi humor és derű, és költeményeit felolvasva, később már csak hallgatva, ö maga is melegedett költészete lüzénél.

Az agg költő jelentékeny alkotásokra tekinthetett vissza, de elismerésben nem volt része. Pályája elején Csokonain kívül a kecskeméti Göböl Gáspár írt róla megtisztelő sorokat. Amikor élete végén. 184:1 februárjában a félig vak agg költő 12 forint 18 krajcárnyi adója elengedését kérte, Kecskemét város* tanácsa, adóját elengedve, hivatalosan is elismerte: »Folyamodó agg költő egyike azon jelesb honfiaknak, akik a hajdan nagyon parlag magyar irodalom mezejét el- sők(!) mívelni kezdték s a magyar nemzetiségre közvetlenül hatottak.«

Á

MÍT a MAGA kora ’és az utókor elmulasztott, azt nekünk kell pótolnunk: lássuk meg benne a szerényebb tehetségű, de tiszta hangú költőt, aki tudatosan vállalta az alkalmi költő lenézett szerepét, és aki a Petőfi és Arany költészetében betetőződött népiesnemzeti költészet útját egyengette.

Kiss István, TTIT.

Megyei tanácstagok fogadóórái

A Megyei Tanács helyiségé- | ben (Kecskemét, Beloiannisz tér 2. sz.) minden pénteken délelőtt S—13 óráig az alábbi beosztás szerint tartanak fogadóórát a megyei tanács tagjai:

Március 25-én: Szelepcsényi Imre.

Április 1-én: ördög László.

Április 8-án: Cseh László.

Április 15-én:. Szűcs István.

Április 22-én: Tóth Ferenc.

Április 29-én: Kovács Endre.

Május 6-án: Buda Gábor.

Május 13-án: Szalóki László.

Május 20-án: Petőfi Sándor.

Május 27-én: Kassa Vilmos.

Nemrég még bombák robaja törte meg a csendet. A békés lakosság ezreit gyilkolták halomra. De az ellenség nem tudta megtörni a vietnami népet. Kikényszerítette békéjét. A kép akkor készült, amikor Vietnam fővárosában, Hanoiban fogadták a felszabadító hadsereget. A népi hadsereg fiai bevonulnak a Hang-Bao utcába.

Vietnam demokratikus kormánya Ho Sí Mink vezetésével és a Vietnami Munkapárt irányításával mindent elkövet, hogy gyorsan helyreállítsa a tönkretett népgazdaságot. Megszervezték a Vietnami Nemzeti Bankot, amely nagy segítséget nyújt az új általatoknak, épülő üzemeknek. Megindult a felszabadított ország gazdasági életében a vérkeringés. A képen: Hanoi utcarészlet, amelyben az egyre pezsdülő forgalom látható.

Hanoi határában újra magasba szöknek a bambuszligetek, ember-, nél magasabb, dús termést érlelő banáncserjék, amelyeket az ellenség fpkeveszett dühében letarolt. Rizs alá törik a földet. Megépítik az árasztás öntözőműveit. A képen: elkészült egy gát. Felvonulnak a gát építői, elől az általuk felépített gát modelljét viszik.

Boldog, mosolygó arcok! A vietnami nép most boldog jövőjét építi. A vietnami nép a sárgacsillagos vörös lobogó alatt hősiesen harcolt szabadságáért. Ma e lobogó alatt építi az új társadalmi rendet, melyben nincsenek kizsákmányolok. — A képen:

Ho Si Minh-t élteti a felszabadult, boldog nép.

MÁTYÁSI JÓZSEF