Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-17 / 64. szám
Az élüzemi Olcsón és jól dolgoznak, mindig túlteljesítik a tervet. Ilyen es ehhez hasonló dicsérő szót hallunk mostanában a Tisza- kécskei Permetezőüzem dolgozóiról, vezetőiről. Az ilyen hír mindig kíváncsivá teszi az embert. Az első szó, ami akaratlanul is kicsúszik a száján: hogyan csinálják? Mondják el ők, hisz róluk van szó. Az igazgatói Iroda ajtaján élénk beszéd hangfoszlánya szüremlik át. — Benyitok. Az ablak felőli íróasztalnál egy alacsony, köpcös, kopaszodó, őszülő ember ül. Régi ismerős, Vízhányó eivtárs, aki nemrég még a Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozója volt. Határozott hangon mondja; — reggel néztem az Ezerjó II. permetezőgép ösz- szeszerelésének munkáját. Lassú! Ha így haladunk, nem leszünk kész határidőre, — Zvekán elvtárs! — Az erőstermetű, barna fiatalember egy pillanatig hallgat, aztán megszólal: nem lesz hiba, igazgató elvtárs, álcsipoi lesítem az embereket. — s azzal már fordul is ki az ajtón. — így van ez már nálunk — kezdi az üdvözlő szavak után a beszédet Vízhányó eivtárs. Sok kis apróság, s mégis jelentős. Az ilyeneken áll, vagy bukik- az olcsóbb termelés ügye. Közben szemeivel a sarokban lévő nagy piros selyem versenyzászlóra tekint, melyen többek között ez áll; A Könnyűipari Minisztérium. .. és a SZOT vándor- zásziaja... — meg akarjuk tartam, — szól. ' — Az olcsóbb termelésről beszéltünk. A Központi Vezetőség márciusi határozata is ezt jelöli meg fő feladatként. Olvasta? — Igen! Mi kommunisták, meg pártonkívüliek beszélünk róla és helyeseljük. Igen nagy szükség volt már erre. Igaz, mi ennekelőtte is igyekeztünk, de ezután még jobban szorgoskodunk. — Ennekelőtte, így mondta? Mi a bizonyság erre az állításra? — Az üzem eddig végzett jó munkája. Januári 123, a februári 130 százalékos tervteljesités. Januárban 0, februárban 11.6 százalékkal volt nagyobb az egy főre eső termelési érték az előírtnál. Januárban 30, februárban 130 ezer forint értékben gyártottunk terven felül alkatrészt. A felszabadulási műszakban a negyedévi terven felül 300 batéria, 300 cgyestöltő, 50 darab hidronetpermetezőt készítünk. A helyi földművesszövetkezetnek eddig 50 batéria, 30 egyestöltő készüléket juttattunk és 9950 forint értékű alkatrészt. Hoffmann elvtárs, a vállalat terv-statisztikusa közbeszól: — januárban 9.5 százalékkal csökcímet nem ad kentettük az önköltséget, majdnem 100.000 forint! — No, de necsak a számokból Ítéljünk. Menjünk az üzembe, hisz ott dől el az olcsóbb termelés ügye, — mondja Vízhányó eivtárs, s invitál az üzembe. Nem sokkal később Bakos László, kiváló dolgozóval beszélgetünk, aki a töltőszerelés munkáját végzi, igen nagy ügyességgel. Az esztergamííhely legügyesebb szakembere Hlavács György, kiváló dolgozó. — Mindig ilyen tempósan? — kérdem. — Ha csináljuk, akikor igen. A hangulattól függ, az pedig most jó. — És a normával sincs haragban? — Elmosolyodik, s aztán válaszol, — naponta 200—220 százalékot teljesítek. Ezekszerint nem haragszom rá. Igaz? — kérdezi nevetve, de a keze egy percre sem pihen. — Mit gondol, újból elnyerik az élüzemi címet? — Nem rajtunk múlik. Erő, meg igyekezet van. Anyaghiányra sem panaszkodhatunk. — Csak szólni kell nekünk, majd mi megtesszük a magunkét. Hasonlóan vélekedik Subicz Béla, meg Ivicz Sándor és a többiek. Csak annyit fűznek az előbbiekhez: — Jól kösse fel a fehérneműt az, aki tőlünk el akarja vinni a zászlót...! Két-hárcm lépéssel odébb egy gyönyörű új esztergagép mellett dolgozik Tóth Jenő eztaha- novista esztergályos. Figyelő tekintetét az esztergakésnek szenteli, amely igen gyorsan szeli az alaktalan vasdarabról a felesleges részt. , — Gyönyörű gépe van — mondom. ják ingyen... — Az még csak hagyján. Afrit a legfontosabb nekem az, hogy álom rajta dolgozni. Dupla normával zárom mindig a munkanapot. Közben szemével megsí- mogatja a gépet. Egy pillánatig hallgat, majd felénk fordulva mondja: — az elsőségért, az élüzemi címért meg kell küzdeni, nem adják ingyen... — No, de rrü sem vagyunk lekvárból gyúiva, egészíti ki az előbbit egy ügyeskezű lakatos. Menjünk tovább, hisz még sok helyre kell mennünk. Az esztergában egy kislány és egy fiatalasszony versenyezik egymással. Mellettük egy nagy, de régi esz- tergapadon dolgozik Hlavács György, kiváló dolgozó. — Munkalapja 'beszél helyette, — veti közbe a szót a szomszéd üzemrészből cdavetödött pártt’itfkár elvtárs. Kiveszi a munkalaptartóból az utalványt s olvassa: tömszelence esztergályozás 18 órai munka; 5 óra alatt végezte el. Fémkagyló sze- ieprész esztergályozás. Norma egy órára kilenc darab, tizenhetet csinált. •— Hát így megy nálunk az élet. Nem kell senkit sem különösebben Noszogatni, — mondja egyszerre az üzem párttitkára és az igazgatója. Ha nem is mondanák, a tények ezt igazolják. — Ha már itt vagyunk snem tudjuk legközelebb mikor találkozunk, szeretnénk tudni a jövő negyedév terveit, az olcsóbb termelés módszereit? — Nagyon szívesen elmondom, — válaszol Vízhányó elvtárs. — A következő negyedévben 1500- zal több különféle növényvédőgépet kell készíteni. Meg tudjuk csinálni, sőt, túl is teljesítjük. — Hogyan? — Két gép beállításával 20 százalékkal nő az üzem termelése. Nagy segítség számunkra az, hogy megszűnt az áramkorlátozás. Havonta 700 órával többet tudunk dolgozni, mint eddig. Aztán tovább versenyzünk, több hulladékanyagot használunk fel, ahol lehet. . . Elhagyjuk az esztergaműhelyt. Hárman — a párttitkár, az igazgató és én lépegetünk az iroda felé. Közben ismét szóba kerül a Központi Vezetőség legutóbb: határozata. — Biztonságot, erőt adott a további munkához, vélekednek mindketten. Közben a kapuhoz értünk. Kezet szorítottunk, a párttitkár elvtárs így búcsúzik: arra kérem még, írja meg a következőket: olyan lesz nálunk a termelő munka, ahogy a Központi Vezetőség .márciusi határozata megkívánja: dekádról-dekádra, hó- naprói-hónapra teljesítjük a tervet egész évben. Ez a mi kis kollektívánk válasza. (Venesz) . ; piy > Tóth Jenő ifjúmunkás sztahanovista, szerszamo- ' kát készít. Naponta kétszeres normát teljesít. Bakos László szerelő lakatos, kiváló dolgozó a permetezőgép töltőjét szereli össze. A napi terv 5 darab, de ő 10—11-nél nem adja alább. GÉPÁLLOMÁSOK HÍRADÓJA KEVÉS GÉPÁLLOMÁSNAK van olyan adottsága megyénknél!, mint a kecskeméti, kerekegyházi, szabadszállási és kiskunmajsai gépállomásnak. A körzetükhöz tartozó homokos talajon minden évben elsőnek kezdik meg a tavaszi munkát. Az idén különösen nagy örömmel veszik ezt a gépállomások fiatal traktorosai, mert vaióra- eálthatják az április 4-re tett vállalásukat és előnyt szerezhetnek a versenyben. Az utóbbi hetekben az átmeneti hideg idő félbeszakította munkájukat. E héten azonban folytatják a szántást. A KEREKEGYHÁZ! Gépállomás eddig több, mint ezer normálholdon végezte el a taiaj- munkát, e héten pedig a körzetéhez tartozó összes termelő- szövetkezetben munkához látott. 42 erőgépből 29 egyéni gazdaságokban szánt. Már az eiső nap 2Q0 hold szántást végeztek a traktorosok, A kerekegyfiázi Dózsa TSZ földjén Bóta János DISZ-fiatal a 35-ik hold mélyszántásnál tart. A KISKUNMAJSAI Gépállomás traktorosai is a határban vannak. Körzetükben már nyolc termelőszövetkezetben készítették elő a talajt a vetéshez. Szerdán a kiskun-máj sai Petőfi -Termelőszövetkezetben 40 nőid somkóró, az Alkotmány TSZ- ben pedig 40 hold tavaszi búza vetését kezdik meg.Mona Brand: À Hamilton-család Bemutató a Vidám Színházban A darab cselekménye Ausztráliában történik 1942-ben, a ja-* pártok elleni háború idején. Konfliktusának tengelyében a faji üldözés, a színesek problémája áll. A darab mondanivalója mégsem, marad idegen számunkra. A haladó és maradi nézetek — ha más csatatereken is — nálunk is ilyen hevesen és kérlelhetetlenül ütköztek és ütköznek össze. A Hamilton-család ausztráliai farmercsalád. A nagyapa még pionír volt, aki céltudatos kegyetlenséggel foglalta el a bennszülöttektől a földet: halomra ölte őket, hogy családjának úri jómódot, gondtalan jövőt biztosítson. Az anya, özvegy Hamiltonn \ szigora előítéletekbe öltöztetve őrzi a nagyapa keménységéi , kegyetlenségét. A gyerekek azonban — kiki a maga módján — már meg* szabadultak, vagy szabadulófélben vannak a »családi 'ugyomá- nyolctól«. John, anyja szemefénye szocialista tanok 1 éül szegődik, s kínai nőt vesz feleségül. Péternek, a másik fiúnak, félver lánnyal volt viszonya. Helén először talán csak a fiatal lány vidámságra vágyó ösztönével húzódik el anyja ridegségétől, később azonban mind határozottabban áll az új mellé. A harmadik fiú, hichárd pedig szemünk előtt vetkőzi le anyja uralmába belenyugvó akaratgyengeségét, szemünk előtt válik cselekvő, öntudatos emberré, a család új korszakának elindítójává. A darab felépítése, technikája Shaw-ra emlékeztet. Egy-egy váratlan eseménnyel újra és újra sűrű drámai helyzetet teremt az író, s az alakok jellemét, fejlődését azon mérhetjük, hogyan fogadják az új helyzetet. Három fronton indul meg az ostrom a Hámüton-előítételetek ellen. Kiderül, hogy John felesége kínai — éj kommunista; Péter felvér lánytól született gyermeke — akit eddig sikerült mindenki előtt letagadni — a család, a háznép szemeláttára és részvététől kísérve hal meg; s Jill, a fiatal munkáslány szerelmével felébreszti Richárdban az emberi felelősséget, szembeállítja anyja konokságával és embertelenségével. A megoldás őszinte, emberi. Hamiltonnét az események sora, főként John fia halálának hire összetöri, de nem szabadítja meg csökönyös embertelenségétől. Neki nincs útja egy emberibb új világba- A fiatalok azonban felszabadulnak tekintélye alól, s a vihar utáni friss levegő átjárja a Hamilton-házat. A darab jellemeinek megformálása komoly feladat elé állította a színészeket. Az ausztráliai farmerélet elég különös és idegen számunkra ahhoz, hogy elsősorban cxotikumával hasson. Mégsem azzal, hanem emberi' problémáival, mondanivalójával hatolt: ez a színészek és a rendező érdeme. Bicskey Károly ezúttal nemcsak mint színész, hanem mim rendező is. megmutatta különleges képességeit. Jóütemű és egybehangolt előadást láttunk.' Talán az első felvonás végét tarthatjuk vitathatónak. A kínai asszony megjelenésétől kiváltott döbbenet merevségét mintha egy kissé túloznák. Túlzás az is, hogy a második felvonásban Mojzes Mária a kelleténél hosszabb ideig fintorog a kínai nő megpillantása után. Itt egy félpercre szinte pantomimmé válik a játék, s komikussá színeződik az inkább tiagikus jelenet. Richard bonyolult jellemét nagyszerűen formálta meg Bicskey. Az első felvonásban hajlandók volnánk elégedetlenkedni: nem igazi ez a blazírtság, cinizmus, Bicskey ezt csak játssza, nem éli. Aztán rájövünk, hogy Richárd valójában nem is blazíri, nem is cinikus: ha annak mutatta magát, az csak a sánta ember védekezése volt saját érzékenységével szemben. Bicskey érzékeltetni tudja, játékával, hogy a Jill iránti szerelem egyéniségének mind mélyebb, mind őszintébb rétegeit szabadija fel, s a darab végén mintegy u) emberré születve áll elöltünk. Fogarassy Mária Jill szerepében méltó partnere Bicskeyneki Tisztaság, jóság, mély emberiesség sugárzik alakjából. Nagyszerűen tudja érzékeltetni, hogy nem a Hamiltonné iránti gyűlölettel, hanem a fia iránti szeretettel akar új életet teremteni a Hamilton-házban. Minden felesleges sallangtól mentes játékat gyönyörű, tiszta szövegmondása színházunk egyik legnagyobb értékévé teszi. Hegedűs Erzsébet erőteljes vonásokkal formálja meg Hamiltonné alakját. Levegőt, atmoszférát teremi játékával, Talán valamivel kevesebbet kellene bíznia a hangerő fokozására, ehelyett más kifejező eszközöket is kellene használnia. Erős,' indulatos beszédnél helyenként kissé eltorzulnak a magánhangzói — erre is ügyeljen! Rajna Mária helyes felfogásban játssza a kínai asszony, John felesége szerepét. Jól érzékelteti az idegen és ellenséges környezetbe került nő elfogultságon győzedelmeskedő halk öntudatát, méltóságát. A barátokkal szemben azonban jobban, igazabban fel kellene oldódnia a harmadik felvonásban, s az általa ápolt kisgyerek betegségével, halálával kapcsolatos események közben is lazítania kellene merevségén. Helén szerepét a korábbi vidéki és diákelőadásokon Balogh Rózsa, a bemutatón Herendy Mária játszotta. Ugyanabban a felfogásban játszották a szerepet; Balogh Rózsa a fiatal leány nyers temperamentumosságát, Herendy Mária főként a kisgyerek halálakor megmutatkozó megdöbbent érzékenységet domborította ki jobban. Veszeley Mária Péter feleségét, az unatkozó hisztérikát meggyőzően keltette életre. A John iránti szerelem vihart ígérő feszültsége érdekesen és érezhetően színezte unott- ságát. Viharos kitörése is jó volt, de mintha nem teljesen győzte volna belülről átélt indulattal, Mihályi Vilcsi kitűnő humora ezúttal nem volt öncélú, nem a szolgáló alakjának egyes félszeg- ségeiből, hanem az úri társaság feletti emberi fölényéből bontotta ki a nevetést. Jánoky Sándor is szerepe bölcs emberiességének kidomborításával keltett szívet melengető jóérzést és szívből jövő nevetést is nem egyszer. Mojzes Mária hangoskodása és szögletessége — kisebb, részben már említett túlzásai ellenére —* jo, szerepének megfelelő volt. O. L> Len gyei— ma gyár m űszahi-iudományos együttműködési bizottság ülésszaka A lengyel—magyar műszaki- tudományos együttműködési bizottság március 4—11 között tartotta soronlévő ülésszakát Budapesten. A baráti légkörben lefolyt tárgyalásokon hozott határozatok értelmében a Lengyel Nép- köztársaság lehetővé teszi magyar szakemberek *anul- mányútját, illetve műszaki dokumentációkat ad át a Magyar Népköztársaságnak, többek között a kohászat, szénbányászat) mezőgazdaság és élelmiszeripar területén. A Magyar Népköztársaság többek között gépipari, vegyipari és könnyűipari tapasztalatok átadásával nyújt segítséget a Lengyel Népköztársaságnak. Az átvett tapasztalatok hozzájárulnak mindkét ország népgazdaságának erősödéséhez.
