Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-15 / 62. szám
OLCSÓBB TERMELÉSÉRT! KOMM UülfSTÁ K TA ««YÍTLÉSÉW A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár kultúrtermében taggyűlésre jöttek össze az üzem kommunistái. Figyelő tekintetüket az üzem párttitkárára, Illés Mihályné elvtársnőre szögezték, kinek szavai eljutottak kommunista társai szívéhez, eszéhez. Az arcok egy-egy mozdulatából lelehetett olvasni: elevenébe vág a beszéd minden kommunistának, mert a cselekvés útját, módozatait tárja a tagság elé, kíméletlen, de igaz őszinteséggel. — A fokozódó életszínvonal emeléséhez az árutermelés nap, mint nap fokozódó növekedésére van szükség. Olyannak kell lenni az árutermelésnek, ahogy pártunk III. kongresszusa meghatározta: Emelni kell a termelékenységet, csökkenteni kell a termékek önköltségét — hangzik a beszámoló. A következő szavak még naEz csendült ki a beszámoló minden sorából, erről szóltak a kommunisták. Boros elvtársnő, a készáruraktár vezetője, a következőket mondta: — 30 láda gyümölcs- konzervet csomagoltattak be, pántoltatok le, azután állapították meg, hogy a minőség néni megfelelő. Mi ezt kipakoltuk, néhány órával később a kereskedelmi osztály a meóval együtt megállapította, hogy az áru jó és visszacsomagoltatták velünk azt az árumennyiséget, amit már egyszer becsomagoltunk. A kár többezer forint. Rossz címke miatt két vagon ételízesítőt szállították vissza, melyből 122 üveg eltörött. A kár 5—6 ezer forint. Felelősségteljesebb munkát kíMég mindig találkozunk olyan dolgozókkal, néhány párttaggal, akik a nép vagyonára nem vigyáznak, törik-zúzzák. December 10-től február végéig csak a készáruraktárban 69 ezer forint értékű töréskár volt. Somogyi József elvtárs elmondta, hogy sok becsületes pártonkívülieknek egyes kommunisták a társadalmi tulajdon megvédéséért folyó gyobb nyomot hagynak a kommunisták agyában, szívében. — Tavaly drágán termeltünk. Többmillió forinttal túlléptük az anyaghányadot. Az idén már némi javulás tapasztalható. Januárban 117.6 százalékos tervteljesítés mellett az egy főre eső termelékenység 12 százalékkal, a 100 forint munkabérre eső termelési érték 13 százalékkal emelkedett. A januárra tervezett bér 87.8 százalékát használtuk fel. Februárban 106 százalék volt a havi tervteljesítés. Tehát egy lépést tettünk a termelékenység emelkedésében. Azonban még nem sikerült mindenütt rendet teremteni, például az anyagnormák betartásánál sem. Miben is jelölték meg a termelékenység emelésének módszerét, az önköltség csökkentését az üzem sajátosságának megfelelően a kommunisták? vánunk egyes vezetőinktől! A vállalatvezetők téríttessék meg az okozott kárt a mulasztókkal! Hegyi elvtárs arról beszélt, hogy a vagonigénylés ötnapos tervét rendszerint felborítják s ezért sokszor belföldi árut exportkocsiba kell rakni, amiért 40 forinttal többet kell fizetni. Ezért például február 15-ig 600 forinttal több kocsipénzt kellett fizetni. Ha ez Így halad, egy évben 7200 forinttal drágítjuk a termelést. Österreicher Györg.y elvtárs, az üzem igazgatója elismerte, hogy hibás azért, mert mindezideig nem adta ki a középvezetők ügyrendjét. Azért nincs felelősségrevonás, mert a középvezetők arra hivatkoznak, hogy nem tudják, mi a hatáskörük. munkájukban nem adtak kellő segítséget. Egyesek zaklatják, durva szóval illetik, sőt megfenyegetik a társadalmi tulajdonra őrködő becsületes dolgozókat, így történt Vargáné esetében is, akit lepocskondiáztak azért, mert nem nézte el, hogy egyesek lopják a nép vagyonát. Ez tűrhetetlen! Olyan légkört kel! a kommunistáknak a becsületes dolgozókkal együtt kialakítani, hogy aki a nép vagyonát lopja, ne legyen maradása a becsületes emberek között, A pártszervezeti munkáról szóló vitát ezekkel a szavakkal indította el Illés elvtársnő: — Gyengeségünket tükrözi az a körülmény, hogy üzemünkben nem minden munkás, de nem is minden kommunista értette meg, hogy a termelékenység emelése elsősorban kezemunkájától függ. — Mi bizonyítja ezt? Januárban a munkaidő kihasználás 7.6 óra volt, ami így szemre elég jó képet fest. Ha egyes üzemrészeket vizsgáljuk, a dolgozók többsége a napi 8 órából effektiv munkával mindössze 6—6.5 órát tölt el. Nézzük meg, mit jelent 10 perc kiesás a termelésből. Száz dolgozónál ezer perc, egy nap 8000 perc. Ez 133 óra termelési kiesést jelent. Mit lehet ez idő alatt készíteni? A tésztaüzemben például 75 mázsa 81 kiló tésztát; a konzervüzemben 64 ezer üveggel többet lehet lezárni; a készáruraktárban 64 ezer üveget lehet címkével ellátni. Egy másik példát. Egy félkilós konzerv, ha eltörik, üvegestől számolva, átlag 10 forint. Ha naponta száz eltörik, akkor az ezer forint. Tehát száz konzerv- vel kevesebb kerül a fogyasztóhoz. Menjünk egy lépéssel tovább. Egy kisebb üres lconzer- ves üveg ára 2—3 forint. Naponta eltörik száz. Ez 2—3 száz forint kár egy nap alatt. Egy hónap alatt, ha 25 munkanapot veszünk alapul, 7500 forint a kár. Egy évben pedig 89.500 forinttal drágították a termelést. Mit lehet ebből az összegből vásárolni, 3600 darab munkaköpenyt, 1800 pár gumicsizmát, 1200 öltöny vattaruhát. Ez csak egy töredéke az önköltségcsökkentés lehetőségének. Ezt kell megértetni a kommunistáknak minden dolgozóval. Amint a példák is bizonyítják, a taggyűlés igen hasznos volt, mert feltárta a pártszervezeti munka hibáit, egyben megmutatta a kijavítás módszereit, harcosabbá tette a kommunistákat. Felelősségteljes munkát mindenkitől! A társadalmi tulajdon megvédéséről tfjúságunk ünnepli március 15-ét A kecskeméti DlSZ-fiatalság méltóan^ ünnepli március 15-ét, nagy nemzeti ünnepünket. A középiskolások 12-én szavalóversenyt rendeztek, a győztes 15-én szavalja a Nemzeti dalt, 14-én este a Katona József Színház kamaraszínházában ünnepélyes est lesz, 15-én pedig délelőtt a Kossuth szobor előtt ünnepélyes nagygyűlés, ahol Szentlélek! Tihamér, a Múzeum igazgatója mond beszédet. Az ifjúság megkoszorúzza a Kossuth-emlékművet és a Petőfi- cmléktáblát. A bajai ifjúság március 15-én a Béke-téren, rossz idő esetén az Urániában tartja a nagygyűlést. Délelőtt 11 órakor »Minden hatalom a dolgozó népéK címmel kiállítás nyílik a Tiszti Klubban. Este 6 órakor a földreform törvénybeiktatásának 10 éves évfordulójáról ünnepi ülésen emlékeznek meg, ezt baró.ti találkozó követi. Az apostagi kultúrcsoport tagjai ének- és táncszámokkal szerepelnek nemzeti ünnepünkön. Sükösdön március 15-én Pe- tőfi-estet rendeznek. Adácsi Józseiné jó helyen kezdte ADÁCSI JÖZSEFNÉ, Lajos- mizse tanácselnöke a gépíró há- tamögött végigolvasta a nagyed- rétnyi papíron sorakozó betűket. — Folytassa elvtársnő: — .. .»Mint tanácstagnak, jó példáéval kell előijárnia a választó nép előtt... Ha a választók azt látják, hogy akibe ők bizalmukat helyezték, teljesíti kötelezettségét, akkor ők is teljesítik. . A CÍMZÉST már maga írta szabályos kézvonásokkal a fenti szöveget tartalmazó lapocskákra. S másnap 32 adófizetésben hátralékos tanácstag kapta kéz- 'hez ezeket a sorokat. — Ügy történt — sorolja Adá- csinó —, hogy községünk is ver- senyvállalást tett április 4-e tiszteletére. A februári tanácsülésen sok szép vállalás hangzott el az adófizetési és beadási kötelezettség teljesítésére. Állapokban aztán kimutatást kértem a hátralékosokról és szorongva olvastam egyre-másra az adósok nevei között ennek a 32 tanácstagnak nevét. Hát itt a baj! — gondoltam. Hiába tett vállalást sok dolgozó parasztunk, — a verseny, az adófizetés becsülete, a hiányzó 30 százalék teljesítése mindaddig veszélyben van, amíg éppen azok a hátralékosok, akiknek elsőitek kellene lenniük mindenben. :, f éderlakon éppen hogy meg- alakult a pártszervezet vagy két hete. De még párthelyisége sem volt. Nem is fejtett ki úgyszólván semmi felvilágosító munkát. A községházán is csak délelőtt folyamán értesültek a földreform-törvényről, kidobolták háromszor. Az emberek izgatottan, várták az esti nagygyűlést, de nem sok reményt fűztek a földosztáshoz, mert Géderlak határában alig volt föld az uradalomból, bár a falu közvetlen szomszédságában terültek el az uradalom földjei, mégsem Géderlakhoz tartoztak, hanem, ki tudja miért, DU- napatajhoz. Mire Géderlakon megkezdődött a gyűlés, már koromsötét volt az utcákon. Az előadó már harmadszor ismertette aznap a földreform-törvényt, jól beszélt, helyeslő felkiáltások tanúskodtak erről, meg arról, hogy a. falu népe teljes mértékben egyetért a rendelettel, de amikor befejezte beszédét és felszólította jelentkezésre, földigénylésre az embereket, akárcsak Dunaszent- benedeken, senki sem jelentkezett. A géderlakiak, mint később kiderült, még élénken emlékeztek a dunapataji és a foktői fehérterrorra és a parasztokra, akiket 19 véres nyarán Dunapataj és Foktő határában a Dunába fojtottak a sötét éjszakálton. A felszólításra nem jelentkezett senki, csupán sűrűbben tömörültek egymáshoz az emberek. De a megbízottak ezúttal már tapasztaltabbak voltak. Romsics kimeresztette szemét és fel is fedezett a hátsó sorokban egy embert, aki felemelte kezét. Gyorsan átfurakodott a tömegen és ellenkezése ellenére előretuszkolta a résen, amely a tömeg között egyre tágult, mintha az emberek még hozzáérni is féltek volna Romsics- hoz. A jegyző azonnal a már előre kikészített földigény lő lap fölé hajolt, és feltette az első kérdést, hogy hívják, íztán mi a foglalkozása. — Borbély — volt a felelet• —, Hány családja van?. 1945 március idusa a kalocsai járásban Grandpierre Lajos III. Géderlak — öt. ■— Hány hold földet akar? — Négy holdat. — Földje van-e? — Két holdat bérelek. — Megkapja a négy holdat! — vágott közbe Romsics. Ezután akadt még egy jelentkező, egy budapesti munkás, akinek a felesége géderlaki volt. A kérdések gyorsan pattogtak egymásután, öt holdat igényelt. — Megkapja! Æ géderlakiak eközben egyre szo- rosabban tömörüllek az asztal köré, egyetlen hangot sem akartak hallatlanul hagyni abból, ami az asztal mellett elhangzott. A második jelentkező után egyszerre hárman jelentkeztek. Amikor pedig a többiek látták, hogy minden ellenvetés nélkül őket is felírják, egyszerre izgatottan és féltékenyen tülekedtek oda. Mindenki hamarabb akart sorra kerülni és mindenki félt már, hogy kimarad. Akkorra már eloszlott az arcokra telepedett zárkózottság és lassan mosoly derengett fel a szélcsiszolta és napbarnította arcokon. Mi törte át a félelem bilincseit? Mi oszlatta el a huszonötéves terror lidércnyomását itt, Géderlakon, ezen az estén? Ki tudná azt ma már megmondani? De tény, hogy eltűnt a félelem és megszűnt a lidércnyomás és az emberek felszabadultan, örömösen és féltékenyen, de mégis fegyelmezetten tolakodtak az asztal felé. Előbb csak a községi írnok, majd a kántor és a jegyző is nekifogtak a földigénylők feljegyzéséhez és a földigénylő ívek kitöltéséhez. Vidám zajgás terjengett és kacagások hintették el az arcokon a felszabadult jókedv sugarait. Oly zajgás támadt rövidesen. hoau Romsics közbe is szólt. — Emberek, egy mukkot sem hallok ebben a lármában! Hallgassanak egy kissé... De az előadó leintette: — Jobban szerette az előbbi csendet? Az idő már jól előrehaladt, amire befejezték az összeírást. De megegyeztek hogy másnap reggel hat órakor a községházán ismét összejönnek. — Mindenki hozzon karót is magával! O, ___mindenki tudta, hogy milyen karókról van szó. Géderlakon alig feküdt le valaki is a községházán lévök közül ezen az éjszakán. Az udvarokon mindenütt faragták és ékesítették a karókat __ D e még hátra volt a községházán az összesítés. Gyorsan átnézték a telekkönyveket és kiderült, hogy alig kétszáz- holdnyi területet lehet szétosztani a község határában. Viszont az igénylés meghaladta az ezer holdat. — Dunapatajtól kell kérnünk vagy ezer holdat! Könnyen ment akkor az elhatározás!... Éjfél is elmúlt, mire a községháza vendégszobájába kerültek, alaposan kifáradva a megbízottak. Az előadó elgondolkozott. Merengéséből Romsics riasztotta fel. — Mondja csak, elvtárs, nem éhes? Az előadó elnevette magát. — Magam sem tudtam, hogy mi van velem, miért vagyok olyan fáradt. De feküdjünk le, ma már úgysem tudunk segíteni rajta. — Hát remélem nincs igaza — válaszolt Romsics. — Ma enni akarok! Két óra felé jár az idő, ha nem tudná ... e bizony nem így történt. Reggel hatkor Romsics vezetése alatt a földosztók kivonultak a határba és az előadó, meg Somogyi, aki közben Dunaszentbenedekről szintén megérkezett, elindultak Dunapatajra. Csak délután két óra felé kerültek vissza, tar- solyukba Icözel kétezer hold földet vittek a géderlakiaknak, meg a benedekiek- nek... Somogyi nyomban tovább ment Benedekre és este meglátogatták őt, a határban találkoztak vele. Mire Géder- lakra visszaértek, ismét későre járt már az idő. A géderlakiak a diadalmas nap után békésen aludtak. Mit volt tenni, bevonultak a vendégszobába. — Elvtárs, ezt nem gondoltam volna! — sóhajtott fel Romsics. — Két napja nem ettünk! — Holnap jóllakunk! Reggel evéssel akarom a napot kezdeni! Ez már sok! Az előadó felelet helyett eloltotta a lámpát. Reggel azonban már félhatkor ott t'oltak a benedekiek. Ki kellett menni a határba... Csak két óra felé keveredtek ismét a faluba... — Sok csillag van az égen? — Nem, nincs, fényes nappal van — válaszolt az előadó Romsicsnak, —■ Na én már csillagokat látok az éhségtől... — Induljunk hazafelé!... Dunaszentbenedeken felszedték Somogyit, de Romsics mikor meglátta a benedeki vendégszobának asztalát minden jóval, alig akart továbbmenni. Fel- pakoltak kalácsot, sonlcát, kolbászt és egy demizson bort. Úszódig aztán pótolták, amit két napig elmulasztottak.. • Kalocsára csak este érkeztek be. Akkor már Dtisnok felől, Szákmár felőli Fájsz felöl szintén útban voltak. Három nap alatt a karókat a kalocsai járásban mindenütt leverték... P's az első szabad május elsejéi a kalocsai járás dolgozó parasztsága bevetett földekkel köszöntette, ÍGY SZÜLETTEK meg a figyelmeztető értesítéseit. De a VB-elnök mást is tett. Tizennyolc tanácstaggal személyesen beszélgetett. S az eredmény: naponta 2—3 névvel többet kel! törölni a hátralékos tanácstagok listájáról. ADÄCSINL megvizsgálta e beadás szempontjából is a tanácstagok dolgát. Bizony, abban is talált meglepőt. Bódog László, a begyűjtési állandó bizottság elnöke maga is tartozott még vagy 25 kiló burgonyával, egy kiló sertéssel. — Olyan kevés ez, azért hagytam könnyen eddig — mentegetőzött, amikor az elnök számonkérte. — Akármilyen kicsi, mégiscsak tartozás, Bódog elvtárs! — Bódog László másnap már bevitte a burgonyát és a sertéshátralék lejében a gabonát. De az állandó bizottság elnöke mellett olyan, nem kisebb tekintélyű tanácstag is tartozott még 29 kilogramm vágómarhával, mint.Bagó József elnökhelyettes. DE AZ ELMÚLT hétfő óta a? ő Vieve sem szerepel többé í hátralékosok között. S a többs tanácstagé sem sokáig. Mert ezekben a napokban, minden délután felkerekedik a lajosmi- zsei elnökasszony s Pál elvtárs, begyűjtési hivatalvezető társaságában sorra látogatja a tanácstagokat. S ennek a nagyon egyszerű »»módszernek« foganatja lesz, — ebben nemcsak Adá- esi Józsefné biztos, hanem mi is.
