Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

3? AZOK MÉLTÓK A SZABADSÁGRA,KIK AZT MEGVÉDENI KESZEK 766 1848 tavaszán forradalmi hul­lám áradt végig Európán. A népek megunták a nyomort és elűzték gyűlölt uraikat. A fran­ciák február 24-én fölszaggat­ják az utca kövezetét, torlaszo­kat emelnek. — Le a királlyal! — hangzik utcáról-utcára. A király remeg­ve nézi, mint rohamozta palo­táját a nép. Mikor pedig elme­nekül, trónját a Bastille terére hurcolják és elégetik. A Párizsból kiindult forrada­lom végigdübörögve egész Eu­rópán, március 13-án fellángol Bécsben és elűzi Metternichet, a Habsburg abszolutizmus leg­erősebb támaszát. Pozsonyban pedig még mindig csak tanács­koznak. A magyar forradalom Pozsony tehetetlenségével szem­ben március 15-én megmozdul a pesti utca, a radikális ifjúság. Kossuth küldöttség élén viszi fel az uralkodóhoz a megijedt fő­rendek által megszavazott fel­iratot. A bécsi nép virágot, szí­nes szalagokat dobált a magya­rokra. Az utcán, amerre a se­lyem nemzetiszínű zászló alatt a küldöttség vonult, tenger nép állott sorfalat. A Mehimarkton akkora volt a torlódás, hogy a küldöttség megállt. A nép Kos­suthot kívánta hallani. Ö pedig karjai közé emelve egy kisgyer­meket, a többi között ezeket mondotta; — Mi kikiizdjük, ők majd él­vezik és fenntartják a szabad­ságot. Nézzétek ezt a gyerme­ket! Ha felnő férfiúvá, akkor a szabadság már régen az összes emberiség közkincse lesz. E gyermeké, az ifjúságé a jövő! Pesten pedig a munkások és kisemberek forradalma elsöpri a korhadt feudális rendszert. A forradalmat a radikális ifjúság, d Tizek Társasága, az Ellenzéki Kör irányítja: Petőfi, Jókai, Vas­vári és a többiek. Ott volt köz­iük Obernyik Károly is, ki ké­sőbb hosszú évekig lakott váro­sunkban, Kecskeméten. Ki ne ismerné március 15-nek, s forradalom napjának esemény- történetét? Reggel a forradalmi tömeg a Hatvani utcában Län­derer és Heckenast nyomdájá­ban követeli a 12 pontnak és Petőfi »Nemzeti dal*-ának ki­nyomtatását. A fővároson a lel­kesedés izzó hangulata ömlik el. Délután a Nemzeti Múzeum előtt tízezer főnyi tömeg har­sogja felszabadultan: »...eskü­szünk, hogy rabok többé nem leszünk!« A pesti utca hangula­tától megrettenve a városi ta­nács elfogadja a 12 pontot, Tán- csicsot kiszabadítják a börtön­ből, Esto pedig a Nemzeti Szín­házban műsorváltóztatássál elő­adják városunk nagy szülötté­nek, Katona Józsefnek a gyar­mati é6 jobbágyelnyomás ellen tüzelő darabját, a Bánk bánt. Kecskeméten ic hiiüzik a nemzeti zászlót A március 15-i események híre még aznap délután el jutott Kecskemétre. A mi népünk itt, a Duna—Tisza közén századokon át szabadságáért, önállóságáért küzdött. Most őszinte lelkesedés­sel fogadta a szabadság, egyen­lőség, testvériség eszméit. Más­nap reggel minden szervezés és felső irányítás nélkül ünnepi díszt öltött a város. Kitűzték a piros-fehér-zöid lobogókat. A munka szünetelt. Mindenki nem­zetiszínű kokárdával járt. Ha­talmas tömeg hullámzott az ut­cákon, éltetve a forradalmat. A város történetírója, Homyik Já­nos feljegyezte, hogy délután a városháza előtti népgyűlésen, ahol a 12 pontot ismertették, résztvett minden épkézláb lakos. Örömmámorban úszott a város. Március 17-én összeült a köz­gyűlés. Nemcsak a bizottsági ta­gok jöttek el; óriási tömeg szo­rongott a városháza épületében. Nagy Lajos főbíró lelkes beszéd­ben ismertette a forradalmi hely­zetet. Javaslatot tett a 12 pont elfogadására. Azt indítványozta, az érdeklődők számára nyissák ki a tanácsterem ajtait, hogy a nép így közvetlenül is tudomást szerezzen a határozatokról. A közgyűlés a javaslatokat elfo­gadta és határozatot hozott, hoev a középületeket nemzeti- Jellasics, a ffváva színű zászlóval díszítsék fel. Minden felhívás nélkül jelent­keztek nemzetőri szolgálatra a legények, férfiak színe-java, több mint kilencszázan. A lista ma is megtekinthető a levéltár­ban. gyűjtés a nagy cél érdekében. Mindenki azt adja, amije van: hoznak arany- és ezüstkésziete- ket, az asszonyok feláldozzák konyhájuk díszeit, a ragyogó fémtálakat, cintányérokat. Szólt a toborzó és százával álltait a szabadság zászlai alá Kecskemét válogatott legényei. Nem várt senki parancsot, rendeletet. Min­denki jelentkezett honvédnek, kinek szíve a hazáért dobogott. A kecskemétiek őrnagynak meg­választották Hajagos Illést, első kapitánynak pedig Sárközy Já­nost. A kormány május 7-én 500 puskát utalt ki a kecskeméti nemzetőrök számára. Július 9-én Mészáros Lázár rendeletére pár nap alatt 600 gyalogos és 50 lovas nemzetőr áll fegyverbe. Az elvonulók bú­csúversét Horváth Döme írta. Az első szakasz így hangzik: »Hatszázötven bajnok áll ki Kecskemétről vérmezőre S élni, halni szép honáért Lelkesedve ront előre.« 4 „Fut Becs felé Bécs fondorkodása ellen A bécsi udvar a forradalmi engedményeket átmeneti jelle- gűeknek tartotta. Csakhamar minden eszközt megragadott régi hatalma viszaállításához. Jella­sics horvát bán a kamarilia biz­tatására kimondotta a horvát tartományi gyűléssel a Magyar- országtól való elszakadást. Kos­suth látta, hogy az ország telje­sen fegyvertelen Bécs és a nem­zetiségek támadásával szemben. A kormány 10 zászlóaljat és egy ágyúüteget akart toborozni. Május második felében megzen- dült a verbunkosok éneke a na­gyobb városok utcáin és terein. Mikor Kecskemét a miniszté­rium felhívásából értesült, hogy »a haza veszélyben van«, a város azonnal megszavaz 10.000 forin­tot a nemzeti hadsereg felszere­lésére és városszerte megindula Augusztus 20-án Batthyány drámai hangú rendeletére 318 gyalogos nemzetőrt állított ki a város. Otthagyta földjét a pa­raszt, műhelyét az iparos, az is­kola padjait a diák s beálltak nemzetőrnek. Ez a csoport Pá- kozdnál csatlakozott Guyon Ri­chard őrnagy zászlóaljához. Szep­tember 29-én a kecskemétiek is résztvettek a pákozdi csatában, ahol sikerült Jellasicsot megfut- tatniok. E csoport második fegy­verténye Bécs alatt, Schwechat mellett Mannswörth me g roha­nása és bevétele. Az osztrákok ellen a támadást a kecskeméti önkéntesek százada kezdte ineg: szuronyszegezve rontottak az el­lenségre. Halálos sebet kapott psemiczky Gábor százados és megsebesült Gömöry Frigyes is. Guyon itt újból megnyerte a csatát, az ellenséget megfuttatta. A magyar seregnek egyharmada kaszás nemzetőr volt. Mégis volt bátorságuk Európa egyik legkép­zettebb hadseregét nyílt csatá­ban megtámadni. Guyon, csapa­tával előnyomulva, már túlszár­nyalta Schwechat vonalát. A visszavonulási parancsnak azon­ban eleget kellett tennie. A kecskeméti kisdobos Ezzel a csoporttal vonult el Pákozd felé a kecskeméti kis­dobos is. Kolozsi Lajosnak hív­ták; kötélverő inas volt. 16 éves korában felcsapott honvédnak. A város szabatott rá egyenru­hát és elküldte Pestre dobos­tanfolyamra. Pákczdtól Manns- wörthön át Nagyszombatig tü­zelte dobpergéssel rohamra a kecskeméti honvédeket. Nagy­szombatban sűrű ködben túlerő ellen harcolva a lelkes kecske­méti honvédcsoport csaknem tel­jesen megsemmisült. Állítólag itt esett el a kisdobos is. A zászlóalj 1300 emberéből 750 maradt életben. Nehéz csatákat vívtak még Köpésén, Gyalla és Nyárasd alatt. Gönyünéi leve­gőbe röpítettek a Dunán egy osztrák szállítógőzöst. Guyon kitüntette a kecskeméti csoport nagy részét, Lestár Pétert pedig századossá léptette elő. Kossuth Kecskeméten Szeptember 11-én Jellasics a horvátországi császári csapatok élén átkelt a Dráván és táma­dásba lendült Pest irányába. A dunántúli csapatok parancsnoka, gróf Teleki Ádám nem fogott fegyvert a horvátok ellen. Az országgyűlés létrehozta a Hon­védelmi Bizottmányt. Kossuth toborzó körútra indult az Al­földre. Csányi János főbíró nyomta­tott felhívása szeptember 24-én megjelent Kecskemét utcáin. Az első Sorok így szóltak: •Kecskeméti Magyarok! Magyar Hazáinkat rettentő ve­szély fenyegeti; eddig még csak az alsó vidéki rabló ráczok öl- dösték s pusztították a magyar lakosokat, de a vérszópó Cama­rilla a magyarokat kißUSZtitani vágyó gonosz ezéiját annyira vitte, hogy más felől már a hor­vát lázadók is nagy seregekkel betörtek reánk, pusztítják és ra­bolják Balaton magyar Vidékeit.« Kossuth toborzó útja során szeptember 25-én jött Nagykő­rösről Jókai Mór és Egressy Gábor kíséretében Kecskemétre. A városháza előtt szerettek vol­na népgyülést tartani, de oly sok voit a nép, — ugyanaz nap éppen vásár volt Kecskemétet) —* hogy a tér kicsinek bizo­nyult. Kivonult a lakosság a vá­sártérre. A leírhatatlan lelkese­désre jellemző, hogy a népszó­nok a többi között ezekkel a lángoló szavakkal üdvözölte Kossuthot: »A Te neved varázs­erő, mely felébreszt mindent, ki­ben az élet utolsó szikrája esi!» log. A Te neved az, melynek hatalmában volt elseperni a fe­jedelmi trónt, mint elsépri a vi­har a parányi porszemet. A Te neved aZ, mélynek Vará2Shatal- ma alatt a nemzet szétzúzza el­lenét.« Kossuth a birtelenében rög­tönzött emelvényről egy óránál tovább tarló beszédet mondott. Történeti rendben elsorolta, hogy évszázadokon át mennyi vész pusztította a magyarságot. A nemzet éféjet idegen célok érdekében használták fel. Most a saját ügyünkért kell küzde- nünk, meg kell védenünk sza­badságunkat. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: »Amely nép tömegben felkél, az győzhe­tetlen. Amely nép tömegben fel­kél, az saját súlyával is agyon­nyomja az ellenségnek bármely seregét. Fel tehát magyar, fel! Védelmezd magad, ellenkező esetben a szolgaság és a halál kapud előtt van; ha pedig vé- ded magad, szabad és boldog leszesz.« A beszéd hatására a többezer főnyi tömeg megesküdött, hogy beáll nemzetőrnek. Szakadatlan éljenzéssel kísérték Kossuthot lakására és érzékenyen vettek tőle búcsút. Hajagos Illés pol­gármester és Fejes János kor­mánybiztosi kinevezést kapott. A város népe a kedves vendég tiszteletére fáklyásmenetet ren­dezett. Másnapra pedig a vá­sártéren valóban összegyűlt ezer kecskeméti és kilencezer kör­nyékbeli (alpári, kécskei) nem­zetőr. Egy nóta hívta valameny- nyiöket, melyet ifjak és öregek egyaránt daloltak: »Kossuth La­jos azt üzente...« Kecskeméten is odaadta anya a fiát, feleség a férjét, menyasszony a jegye­sét, Csizmadiainasból tábornok A tízezer népfölkeiő szeptem­ber 26-án Kecskemétről Szalk- szentmárton irányába indult. Adonynál átkeltek a Dunán és Perczel vezénylete alá átvette őket Kökényessy őrnagy. A na­gyobb csapatot Kökényessy ve­zette Szolgaegyház, Báránd, Se­regélyes felé; a kisebbik csoport Hajagos Illés kormánybiztos pa­rancsnoksága alatt Kisláng, Nagyiáng, Aba és Ozora irányá­ba vonult. Székesfehérvárnál Jellasics csapatainak egy részét lefegyve- rezték a népföikeiők. Alig tisztí­tották meg városukat a horvá- toktól, új had közeledett. Kolh es Philippovics tábornok tízezer főnyi seregével a bánhoz akart csatlakozni, pedig az már ak­kor messze járt. Roth kifáradt seregét állandóan üldözte Per- czel hős kis csapata; nem hagy­ták megpihenni. Philippovics szabad elvonulást kér, Perczel föltétien megadást akar. Erre Roth Ozora felé szeretne sere­gével elszökni. A föld népe azon­ban minden egérutat elzár a me­nekülő horvátok elől. A kecske­méti népföikeiők a nagykőrösi és ceglédi nemzetőrökkel együtt elősegítették, hogy Roth és Phi­lippovics tábornokok tízezer fő­ből álló hadteste Ozoránál szinte lövés nélkül kénytelen volt meg­adni magát. Ott volt Ozoránál városunk nagy fia, Gáspár András, a sza­badságharc egyik legvitézebb lovastábomoka is. 1804-ben Kecskeméten született. Apja csizmadia volt. Fia is kitanulta a mesterségét, majd huszárnak állott és közlegényből hadnaggyá lett. Roth hadtestének elfogatá- sakor kitüntette magát és Per­czel vele küldte Pestre a zsák­mányolt zászlókat. A képviselő­házban éppen az ozorai győzel­met jelentették be, mikor Gás­pár András megjelent a karza­ton. Kossuth észrevette őt, fel­kiáltott: — Amint látóm, itt Van Gás­pár huszárszázados úr, az ozorai dicső fegyvertény réSZdse. Éljen! — A képviselőház tagjai fölkel­tek helyükről és megéljenezték Gáspár Andrást. Muraközy János szabadcsapata Kecskemét városa 1849 janu­árjának végén látott ellenségét, mikor Perczel Mórt, aki Ceglé­dig és Irsáig nyomult élőre, Dembinszky visszarendeltó a Tisza mögé. Ekkor a császáriak elözönlötték a Duna—Tisza kö­zét. Nagykörös, Cegléd, Kecske­mét vidékén Jellasics bfedai tá­boroztak. Márciusban néhány napig Jellasics Kecskeméten tar­tózkodott. Éjjel-nappal 25—50 tagú díszőrség őrizte. Napi ^ 22 ezer részleg kenyér, 20,000 rész­leg zab, 20.000 részleg széna és 20 öl fa ellátási terhet rótt ki a városra. Jellasics katonáinál: azonban nyugalmuk nem vo _ Kecskeméten. Időnként meglep te őket a Tiszáról Muraközy J nos szabadcsapata. Előíordo hogy a. bán őrszeme myomt nul eltűnt és arra virradtak osztrákok, hogy a fekete-sár- zászló helyett piros-fehér-z ■' lenget a kovatavaszi szél. A badcsapat pedig fegyvert és é met zsákmányolva visszavo: Jellasics serege zeneszóval nuit be Kecskemétre, de csei sen, csaknem titokban távo, megérezte Damjanich hadtesté nek közeledését. A bán a kis- templomban 88.000 adag kenye­ret tartott felhalmozva. A kivo­nuláskor sáros idő volt, az utcai átkeléshez kenyérből készítettek járdát. Egyébként Kecskemét és a debreceni kormány közötti kap­csolat az osztrák és horvát se­regek előretörésével sem szűnt meg. A város népe a legnehe­zebb napokban is támogatást nyújtott a debreceni kormány­nak. összesen mintegy négyezer férfi harcolt a nemzeti seregben és hatszáznál többen vesztettek életüket. A hősi példa Világos után csend lett a ki­fáradt országban. Sokáig a vá­ros levéltárában őrizték a kecs­keméti nemzetőrök egyik zászla­ját. Állítólag a világosi fegyver­letételnél lovastól megszökött zászlótartó hozta haza. Az euró­pai forradalom szikrájától szinte utolsónak gyulladt ki a magyar szabadság fáklyája, de legtovább lobogott. A szabadságharcban elhalt hő­sök emlékét a nagytemplom fa­lába mélyesztett emléktáblával örökítette meg az utókor, mely­re Petőfi két verssorát vésték: »Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt.« A névtelen hősök emléke azonban még a kőnél is időt- állóban megmarad mindnyájunk lelkében. Amíg magyar él a föl­dön, büszkén fogunk visszagon­dolni a 48-as szabadságharc történelemalkotó alakjaira, A márciusi ifjak hősiessége a ml ifjúságunkat is helytállásra, kötelességteljesítésro buzdítja. Azt szeretnénk, ha bennük Ko- lózsl Lajosnak, a kecskeméti kisdobosnak a szelleme élne to­vább. Ma is mindannyian tanul­hatunk Kossuthnak 1848 októ­ber 14-én Kecskeméthez inté­zett leveléből, melyben ezt írta »Azok méltók a szabadsági* kik azt megvédéni ké§2ék. ÉS azok készek megvédeni, kiltfrra méltók.« Krajnyúk Nándor tanár, Kecskemét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents