Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

(Folytatás az 1. oldalról) voltunk hátaimon, de amikor tudtuk, hogy — miénk a jövő! (Taps.) Helyre kell állítani, elvtársak, minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy, mint a párt- és állami fegyelmet. A magyar dolgozó nép, élén a ma­gyar munkásosztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem szóló elvtár- saknak, akik elmondották, hogy a dolgozók, az ipari munká­sok egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat, teremt­sünk végre rendet és te­remtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg is fogjuk te­remteni! (Taps.) Az utolsó másfél-két eszten­dőben a tervfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hoz­zászóló elmondotta, hogy az rtolsó negyedévben már egy sor .erületem biztató jelek mutatkoz- íak. Megmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszacsú- jzáshoz mérten s távolról Sem elegendőek ahhoz, hogy meg­nyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a té­ren rendet teremtsünk. Nem sza­bad többé megelégednünk azzal, hogy a tervet általában teljesít­jük, vagy túlteljesítjük; minden fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami any- nyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a termelékenységet, ja­vítani a minőséget stb. Ez a szocialista termelés elöntő erőforrása. E területeken kell most gyöke­res változást előidézni. Annál fontosabb ez, elvtársak, mert az idei esztendő szerény tervkitűzései bevezetői a máso­dik ötéves tervnek és mi azt szeretnék, hogy a má­sodik ötéves terv — támasz­kodva az első ötéves terv iparosításának hatalmas eredményeire —, ne csak ar­ra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép élet- színvonalát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos — a nemzet­közi viszonyoknak megfele­lően honvédelmünket is meg­erősítsük. (Taps.) Bátran, szilárdan, ingadozás nélkül — áj sikerek, új szocialista győzelmek Jelé A Központi Vezetőség határo­zatainak, amelyeket pártunk egyemberként támogat, komoly nemzetközi jelentősége van. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy az utolsó másfél év alatt az ellenség egyre nagyobb re­ménységgel tekintett Magyaror­szág felé. 1953 nyaráig eszébe sem jutott arra gondolni, hogy a 900 milliós békefrontnak ezen a részén esetleg valami repe­dést talál. Azóta azonban egyre nagyobb reménységgel sandítot­tak Magyarország felé. Azt hit­ték, hogy pártunk nem találja meg azt az erőt, nem találja meg azt az elhatározottságot, . amellyel egységét megszilárdít­ja. Ebből a szempontból a Központi Vezetőségnek ez a határozati, amelyet egy­ségesen, lelkesedve fogadtak szerte az országban, komoly csapás az ellenség aljas ter­veire és reményeire. Minden­ki megérti, hogy pártunk egysége erősebb, mint vala­ha és meghiúsult az ellenség minden reménye, hogy ná­lunk halászhat a zavaros­ban. Az elvtársak mindig legyenek tudatában annak, hogy amikor Központi Vezetőségünk határo­zatát, amikor pártunk egységét védik, egyben visszaverik az el­lenségnek azt a próbálkozását, hogy valahol rést üssön, ame­lyen behatolva pártunk egységét, átütő erejét akarná gyengíteni. A döntő — még egyszer mon­dom — a Központi Vezetőség határozataiban az, hogy meg­szilárdult pártunk egysége. Az elmúlt esztendők folyamán ami pártunk döntő ereje, amellyel minden akadályon keresztül tu­dott gázolni, az egység volt és marad a jövőben is. (Taps.) Néhány hét múlva ünnepel­jük felszabadulásunk tizedik évfordulóját. Azt hiszem, elv­társak, nem adhatunk nagyobb, értékesebb ajándékot dolgozó népünknek erre a nagy napra, mint pártunk szilárd egységét. (Taps.) Ez az egység új erő for­rása, új erőt ad pártunknak, új erőt ad munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek arra, hogy új lendülettel, lelkesen vi­gye tovább és vigye győzelemre szocialista építésünk minden Célkitűzését. (Taps.) A budapesti aktíva mai ülése példamutató egész pártunk, egész dolgozó népünk számára. Most, a Központi Vezetőség ha­tározott, egységes útmutatása után mindenki érzi, hogy az út egyenes, a cél világos! A mi fel­adatunk, hogy bátran, szilárdan; ingadozás nélkül haladjunk ezen az úton új sikerek, új szocialista győzelmek felé. (Hosszantartó, nagy taps. Éljen a párt! és Hur­rá! kiáltások. A részvevők for­rón ünnepük a pártot és Rá­kosi elvtársat.) Cukorrépatermelok ankétja Jánoskáimén A Megyei Tanács VB Mező- gazdasági Igazgatósága, vala­mint a Kaposvári, Szolnoki és a Selypi Cukorgyár rendezésé­ben március 17-én cukorrépa­termelési ankétot tartanak. Az ankét délelőtt 9 órakor kezdő­dik Jánoshalmán a Szőlő- és Gyümölcstermeiési Egyesület Klapka utca 4. szám alatti he­lyiségében. Erre az ankétra meghívták a megye élenjáró cukorrépatermelő szövetkezeteit és egyéni gazdáit. Karádi Pál termelési felügyelő tart majd előadást »A cukorrépatermelés agrotechnikája« címmel. Az an­két célja a cukorrépatermelők tapasztalatainak kicserélése és annak elősegítése, hogy minél többen csatlakozzanak a 200 mázsás cukorrépatermelési moz­galomhoz. INNEN—ONNÁN AKASZTÓN kultúrház és két orvosi lakás épül az idén. KÉT TANYAI boltot létesíte­nek az idén Kiskőrösön. ZENEKAR alakult a Kiskun­félegyházi Gépállomáson. Az első próbát már megtartották. TÍZ HOLDON szőlőt telepíte­nek az egyéni gazdák Homokmé- gyen. A Kalocsai Gépállomás mélyszántássá ékét készített, a Hazafias Népfront közbejárásá­ra, ezzel fordítja a kisemberek földjét. Á megyei pártaktíva ülése A megyei pártaktíva-ülésének beszámolóját és határozatát la­punk vasárnapi számában kö­zöltük. Németi József elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkárá­nak nagy tapssal fogadott beszá­molója után, számos elvtárs jelentkezett hozzászólásra. A megyei pártaktíva-ülésen felszólaltak; Kerek István elv­társ, a bajai járási pártbizottság első titkára, Magyar Ferenc elv­társ, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója, Kiszely Ist­ván elvtárs, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság első titkára, Sz. Varga Károly elvtárs, a ti- szakécskei Szabadság TSZ párt- titkára, Borszéki Lajos elvtárs, a megyei DISZ-bizottság szervező- titkára, Vízin Gergely elvtárs, Soltvadkert község tanácselnö­ke, Putícs József elvtárs, a kecs­keméti járási pártbizottság első titkára, Juhász Péter elvtárs, a fajszi Vörös Csillag TSZ párt- titkára, Bodóczky László elvtárs, a Megyei Bíróság elnöke, Sa­rok Antal elvtárs, a dunavecsei járási pártbizottság első titkára,’ Varga László elvtárs, a Tisza- kécskei Állami Gazdaság párt- titkára, Gyurkó Lajos elvtárs, vezérőrnagy, Oláh Istvánné elv­társnő, a kalocsai Iszkra TSZ elnöke, Juhász László elvtárs, a kunszentmiklósi járási pártbi­zottság első titkára, Neicher László elvtárs, a BM megyei fő­osztályának helyettes vezetője. Csík Antal elvtárs, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója, Kő­rös Gáspár elvtárs, a kis­kőrösi járási tanács dolgozója, Krecsmarik József elvtáre, a ka­locsai városi pártbizottság megbízott titkára, Matusek Tivadar elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének póttag­ja, Halanda István elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a kecskeméti városi párt- bizottság első titkára, Gorjonácz István elvtárs, a hercegszántói Felszabadulás TSZ elnöke és Viszmeg Balázs elvtárs, a ka­locsai járási pártbizottság po­litikai munkatársa. Az értekezlet végén a részvevő elvtársak lelkes hangulatban, s nagy tapssal tették magukévá az aktívaülés határozatát. Ez történt a nagyvilágban PÁRIZS. Egész sor párizsi lap úgy értékeli a dél vietnami bel­politikai helyzet kiéleződését, hogy ott tulajdonképpen pol­gárháború kezdődött. A délviet­nami helyzet nyugtalanságot kelt nemcsak Franciaországban, hanem az Egyesült Államokban is. Párizsi lapok szerint Párizs, London és Washington között tárgyalások indultak meg és ar­ról folynak, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után összehívják a három nyugati hatalom értekezletét. A lapok értesülése szerint ezen az ér­tekezleten megvitatják az indo­kínai kérdést. NEW-YORK. New-Yorkban, a Foley Squaren, a szövetségi bíróság előtt folytatódik a kom­munista párt tizenhárom ve­zetője perúj felvételi kérelmé­nek tárgyalása. Matusow a tár­gyaláson megerősítette azt a kijelentését, hogy a kommunista párt tizenhárom vezetőjének ügyében hamis vallomást tett. Elmondotta, hogy a vallomáso­kat Roy Colin, akkori helyettes­ügyész, a vád egyik képviselője, kérdés-felelet formájában elő­készítette számára. Matusow vallomásával megdőlt a tizen­három vezető ellen emelt vád fő »tétele«, amelynek alapján börtönbüntetést szabtak ki rájuk és börtönbe zárták őket. Ennek ellenére a vezetők to­vábbra is börtöifben sínylődnek, a vád képviselői pedig minden­képen akadályozzák a perújra­felvételt. SANGHAJ. Mint a japán rádió jelenti, március 12-én To­kióban letartóztattak három amerikai katonát, mert megtá­madtak egy japán taxisoffőrt. A viszgálat megállapította, hogy az amerikai katonák fegyverrel megfenyegették és kirabolták a taxisoffőrt. LAS VEGAS. Las Vegasban (USA) a lőtéren atomíegyver- iőpróbákat végeztek. Az ameri­kai lapok rámutatnak, hogy öt, különböző erejű robbanás tör­tént, egy bombát repülőgépről dobtak le, a többit pedig 90 mé­ter magas különleges torony­ra függesztették. NEMZETKÖZI Ha valami közös vonást ke­resnénk az elmúlt hét külpoliti­kai eseményeiben, úgy elég könnyen megtalálhatjuk; az ál­landóan meglévő hol alacso­nyabb, hol magasabb szinten ér­vényesülő imperialista ellentétek szinte tapintható kiéleződésében. Dulles délkelet-ázsiai körútját követően hirtelen magasra szö­kött Indokinával kapcsolatban a trancia—amerikai marakodás, a Közép-Keleten, amikor az arab államok többsége egyre határo- cottabban száll szembe Washing­ton és London elképzeléseivel, a felszín alatt új angol—amerikai versengés körvonalai bontakoz­nak ki és egész nyilvánvaló Vendroux A francia—nyugatnémet ellen­tétek központjában ma a Saar- kérdés áll. Ez az ellentét való­ságos, s az is bizonyos, hogy a «vashint oni és londoni külügymi­nisztérium urai hideglelősen bor­zongatlak össze a Saar-probléma hallatára. Mégis azt kell mon­danunk, hogy az igazi ellentét ennél mélyebben fekszik. Oka: a német militarizmus feltámasz­tásának veszélye. Közismert, hogy az utóbbi hó­napokban jelentősen megnőtt a iömegellenállás Franciaország­ban a párizsi szerződésekkel szemben. Ez természetesen nem maradhat hatás nélkül sem a nemzetgyűlés tagjaira, sem a köztársasági tanács szenátoraira. \ Saw>kérdésbeu elhangzott a francia uralkodó körök ideges féltékenysége a török—iraki szer­ződés tető alá hozása miatt. — Ugyanakkor a Saar-kérdés Eris almája miatt a hivatalos francia —nyugatnémet viszony fagypont alá süllyedt, Angliában pedig a Bevan személye körüli harcban felfakadt a munkáspárt immár több, mint két év óta érlelődő válsága, s ez a válság végső elemzésben túlmutat az angol munkáspárt politikai keretein. Helytelen lenne az ellentétek­nek ebből a soktüzű izzásából a reálisnál többet következtetni. Legalább olyan helytelen lenne azonban, ha egyszerűen elsikla- nánk felettük. javaslata nyugatnémet kijelentések pedig csak olajat öntöttek a tűzre, A Bundestag február 25-i gyűlésén — mint ismeretes — Adenauer angol és amerikai ígéretekre hi­vatkozva kijelentette: a Saar- egyezmény ratifikálása után az Egyesült Államok és Nagy- Britaunia idejét múltnak tekinti majd azokat a biztosítékokat, amelyeket 1947-ben adott Fran­ciaországnak arra, hogy a béke­tárgyalásokon támogatja a Fran­ciaországnak a Saar-vidékre vo­natkozó követelését. Könnyű elképzelni, milyen ha­tást váltottak ki ezek Francia- országban. A ratifikálási vita előtt álló köztársasági tanács tagjainak már úgyis főtt a fe­jük, hogyan húzhatnák «1 a dön­tést. Most azután a Saar-problé- ína kiéleződése megadta a lehe­tőséget, és legalábbis kibúvót nyújt azoknak is, akik osztály- és párt-megkötöttségük követ­keztében nem akarnak, vagy nem mernek nyíltan a párizsi és londoni szerződések egésze ellen szavazni. Jacques Vendroux (De Gaulle tábornok sógora) köztársasági szocialista képviselő »sürgős megvitatás« céljából a hét ele­jén határozati javaslatot terjesz­tett a nemzetgyűlés elnöksége elé. A javaslat felkéri a kor­mányt, hogy »függessze fel a párizsi egyezmények ratifikációs vitáját mindaddig, amig az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia kormánya félreérthetetle­nül nem cáfolja meg a Francia- országgal szembeni amerikai és angol szándékok német értelme­zését, abban a tekintetben, hogy a Saar-kérdést miként rendezik majd a békeszerződés aláírása­kor. Ezzel csaknem egyidőben a_ köztársasági tanács ipari terme­lési bizottsága egyhangúlag mó­dosító javaslatot fogadott el ar­ról, hogy a párizsi és londoni háborús szerződések ismét ke­rüljenek vissza a nemzetgyűlés elé és második olvasásban kez­dődjék újra a ratifikációs vita. Mindez ismét kérdésessé tette az egyszer már clintézettnek te­kintett párizsi szerződések ügyét. Nem tudni persze, hogy a nemzetgyűlés és a köztársasá­gi tanács burzsoá többsége él-e majd az említett módszerekkel. Nem érdemes jósolgatni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a köz- társasági tanács tagjai — köz­tük nagyon sok polgármester, vagy a polgármesterektől függő személy az általános franciaor­szági hangulat hatása alatt és a közelgő járási és megyei válasz­tásokra való tekintettel, nagyon szívesen lépne rá erre az útra. »A német felfegyverzés hívei néhány nappal ezelőtt még úgy vélték, — írja az említettekkel összefüggésben az Observateur című párizsi polgári hetilap —, hogy zsebükben van a ratifiká­ció. Most azonban úgy látszik, a dolog még egyáltalán nincs elintézve.« Á munkáspárt válsága Az angol munkáspárt több, mint két év óta érlelődő belső válsága a végső kirobbanás előtt áll, amit pedig könnyen a párt kettészakadása követhet. A vál­ság gyökere a jobboldali pártve­zetés és a munkáspárti tömegek egyre áthidalhatatianabb ellenté­tében rejlik. Bevannak, az úgy­nevezett balszárny vezetőjének a pártvczctőséggcl folytatott harca ennek csupán megnyilvánulási formája. Ez az ellentét a múlt év őszén a scarboroughi konfe­rencia idején a német kérdésben mutatkozott meg a legélesebben, amikor a pártvezetés már csak nyilt csalással tudott minimális szótöbbséget biztosítani a remi- litarizálást támogató javaslatá­nak. A jelenlegi ellentétek a taid- rogénbomba kérdésében csaptak a felszínre. Mint ismeretes, nem­régiben a kormány fegyverkezési programjának alsóházi vitája során körülbelül 71) munkáspárti képviselő — köztük Bevan — a munkáspárt hivatalos határoMti javaslatánál tartózkodott a sza­vazástól . A pártvezetőség javas­lata lényegében támogatta az angliai hidrogémbomba gyártás­ról hozott kormányhatározatot. A munkáspárti tömegek köve­telésének látszólagos kielégítésé­re, és ezzel Bevan elszigetelésé­re, a pártvezetés most új manő­verbe kezdett. Március 7-én ha­tározati javaslatot terjesztettek elő a parlamentben. Ebben fel­hívták az angol kormányt, kezd­jen haladéktalanul tárgyaláso­kat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányával, hogy megszervezzék a három kor­mányfő találkozóját »a nemzet­közi feszültség enyhítése és az ENSZ közbejöttével végrehaj­tandó hatékony leszerelés elő­készítése céljából«. A határozati javaslat megté­vesztő szándéka világos, hiszen az alapproblémát jelentő német kérdésről hallgat, s az »általá­nos leszerelésről« szóló kijelen­tései nyilvánvalóan demagógok, ha a pártvezetés idézett alsóházi állásfoglalására gondolunk. A javaslattal párhuzamosan a párt parlamenti vezetősége Bevannak a pártból való kizárását indítvá­nyozta. A párt jobboldali Irá­nyítói nyilván úgy vélik, hogy március 7-i javaslatukkal »ki­fogják a szelet« Bevan vitorlái­ból, s Bevant meg tudják fosz­tani a munkáspárti tömegek je­lentős részének támogatásától. Semmi valószínűsége sincs azonban annak, hogy Attlee, Morrison és Gaitskell bármiféle trükkel meg tudja szüntetni a tényleges, a munkáspárti töme­gek lelkében már meglévő part- szakadást. Korolovszky Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents