Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-15 / 62. szám
(Folytatás az 1. oldalról) voltunk hátaimon, de amikor tudtuk, hogy — miénk a jövő! (Taps.) Helyre kell állítani, elvtársak, minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy, mint a párt- és állami fegyelmet. A magyar dolgozó nép, élén a magyar munkásosztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem szóló elvtár- saknak, akik elmondották, hogy a dolgozók, az ipari munkások egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat, teremtsünk végre rendet és teremtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg is fogjuk teremteni! (Taps.) Az utolsó másfél-két esztendőben a tervfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hozzászóló elmondotta, hogy az rtolsó negyedévben már egy sor .erületem biztató jelek mutatkoz- íak. Megmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszacsú- jzáshoz mérten s távolról Sem elegendőek ahhoz, hogy megnyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet teremtsünk. Nem szabad többé megelégednünk azzal, hogy a tervet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük; minden fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami any- nyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a termelékenységet, javítani a minőséget stb. Ez a szocialista termelés elöntő erőforrása. E területeken kell most gyökeres változást előidézni. Annál fontosabb ez, elvtársak, mert az idei esztendő szerény tervkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és mi azt szeretnék, hogy a második ötéves terv — támaszkodva az első ötéves terv iparosításának hatalmas eredményeire —, ne csak arra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép élet- színvonalát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos — a nemzetközi viszonyoknak megfelelően honvédelmünket is megerősítsük. (Taps.) Bátran, szilárdan, ingadozás nélkül — áj sikerek, új szocialista győzelmek Jelé A Központi Vezetőség határozatainak, amelyeket pártunk egyemberként támogat, komoly nemzetközi jelentősége van. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy az utolsó másfél év alatt az ellenség egyre nagyobb reménységgel tekintett Magyarország felé. 1953 nyaráig eszébe sem jutott arra gondolni, hogy a 900 milliós békefrontnak ezen a részén esetleg valami repedést talál. Azóta azonban egyre nagyobb reménységgel sandítottak Magyarország felé. Azt hitték, hogy pártunk nem találja meg azt az erőt, nem találja meg azt az elhatározottságot, . amellyel egységét megszilárdítja. Ebből a szempontból a Központi Vezetőségnek ez a határozati, amelyet egységesen, lelkesedve fogadtak szerte az országban, komoly csapás az ellenség aljas terveire és reményeire. Mindenki megérti, hogy pártunk egysége erősebb, mint valaha és meghiúsult az ellenség minden reménye, hogy nálunk halászhat a zavarosban. Az elvtársak mindig legyenek tudatában annak, hogy amikor Központi Vezetőségünk határozatát, amikor pártunk egységét védik, egyben visszaverik az ellenségnek azt a próbálkozását, hogy valahol rést üssön, amelyen behatolva pártunk egységét, átütő erejét akarná gyengíteni. A döntő — még egyszer mondom — a Központi Vezetőség határozataiban az, hogy megszilárdult pártunk egysége. Az elmúlt esztendők folyamán ami pártunk döntő ereje, amellyel minden akadályon keresztül tudott gázolni, az egység volt és marad a jövőben is. (Taps.) Néhány hét múlva ünnepeljük felszabadulásunk tizedik évfordulóját. Azt hiszem, elvtársak, nem adhatunk nagyobb, értékesebb ajándékot dolgozó népünknek erre a nagy napra, mint pártunk szilárd egységét. (Taps.) Ez az egység új erő forrása, új erőt ad pártunknak, új erőt ad munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek arra, hogy új lendülettel, lelkesen vigye tovább és vigye győzelemre szocialista építésünk minden Célkitűzését. (Taps.) A budapesti aktíva mai ülése példamutató egész pártunk, egész dolgozó népünk számára. Most, a Központi Vezetőség határozott, egységes útmutatása után mindenki érzi, hogy az út egyenes, a cél világos! A mi feladatunk, hogy bátran, szilárdan; ingadozás nélkül haladjunk ezen az úton új sikerek, új szocialista győzelmek felé. (Hosszantartó, nagy taps. Éljen a párt! és Hurrá! kiáltások. A részvevők forrón ünnepük a pártot és Rákosi elvtársat.) Cukorrépatermelok ankétja Jánoskáimén A Megyei Tanács VB Mező- gazdasági Igazgatósága, valamint a Kaposvári, Szolnoki és a Selypi Cukorgyár rendezésében március 17-én cukorrépatermelési ankétot tartanak. Az ankét délelőtt 9 órakor kezdődik Jánoshalmán a Szőlő- és Gyümölcstermeiési Egyesület Klapka utca 4. szám alatti helyiségében. Erre az ankétra meghívták a megye élenjáró cukorrépatermelő szövetkezeteit és egyéni gazdáit. Karádi Pál termelési felügyelő tart majd előadást »A cukorrépatermelés agrotechnikája« címmel. Az ankét célja a cukorrépatermelők tapasztalatainak kicserélése és annak elősegítése, hogy minél többen csatlakozzanak a 200 mázsás cukorrépatermelési mozgalomhoz. INNEN—ONNÁN AKASZTÓN kultúrház és két orvosi lakás épül az idén. KÉT TANYAI boltot létesítenek az idén Kiskőrösön. ZENEKAR alakult a Kiskunfélegyházi Gépállomáson. Az első próbát már megtartották. TÍZ HOLDON szőlőt telepítenek az egyéni gazdák Homokmé- gyen. A Kalocsai Gépállomás mélyszántássá ékét készített, a Hazafias Népfront közbejárására, ezzel fordítja a kisemberek földjét. Á megyei pártaktíva ülése A megyei pártaktíva-ülésének beszámolóját és határozatát lapunk vasárnapi számában közöltük. Németi József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkárának nagy tapssal fogadott beszámolója után, számos elvtárs jelentkezett hozzászólásra. A megyei pártaktíva-ülésen felszólaltak; Kerek István elvtárs, a bajai járási pártbizottság első titkára, Magyar Ferenc elvtárs, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója, Kiszely István elvtárs, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság első titkára, Sz. Varga Károly elvtárs, a ti- szakécskei Szabadság TSZ párt- titkára, Borszéki Lajos elvtárs, a megyei DISZ-bizottság szervező- titkára, Vízin Gergely elvtárs, Soltvadkert község tanácselnöke, Putícs József elvtárs, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára, Juhász Péter elvtárs, a fajszi Vörös Csillag TSZ párt- titkára, Bodóczky László elvtárs, a Megyei Bíróság elnöke, Sarok Antal elvtárs, a dunavecsei járási pártbizottság első titkára,’ Varga László elvtárs, a Tisza- kécskei Állami Gazdaság párt- titkára, Gyurkó Lajos elvtárs, vezérőrnagy, Oláh Istvánné elvtársnő, a kalocsai Iszkra TSZ elnöke, Juhász László elvtárs, a kunszentmiklósi járási pártbizottság első titkára, Neicher László elvtárs, a BM megyei főosztályának helyettes vezetője. Csík Antal elvtárs, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója, Kőrös Gáspár elvtárs, a kiskőrösi járási tanács dolgozója, Krecsmarik József elvtáre, a kalocsai városi pártbizottság megbízott titkára, Matusek Tivadar elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének póttagja, Halanda István elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a kecskeméti városi párt- bizottság első titkára, Gorjonácz István elvtárs, a hercegszántói Felszabadulás TSZ elnöke és Viszmeg Balázs elvtárs, a kalocsai járási pártbizottság politikai munkatársa. Az értekezlet végén a részvevő elvtársak lelkes hangulatban, s nagy tapssal tették magukévá az aktívaülés határozatát. Ez történt a nagyvilágban PÁRIZS. Egész sor párizsi lap úgy értékeli a dél vietnami belpolitikai helyzet kiéleződését, hogy ott tulajdonképpen polgárháború kezdődött. A délvietnami helyzet nyugtalanságot kelt nemcsak Franciaországban, hanem az Egyesült Államokban is. Párizsi lapok szerint Párizs, London és Washington között tárgyalások indultak meg és arról folynak, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után összehívják a három nyugati hatalom értekezletét. A lapok értesülése szerint ezen az értekezleten megvitatják az indokínai kérdést. NEW-YORK. New-Yorkban, a Foley Squaren, a szövetségi bíróság előtt folytatódik a kommunista párt tizenhárom vezetője perúj felvételi kérelmének tárgyalása. Matusow a tárgyaláson megerősítette azt a kijelentését, hogy a kommunista párt tizenhárom vezetőjének ügyében hamis vallomást tett. Elmondotta, hogy a vallomásokat Roy Colin, akkori helyettesügyész, a vád egyik képviselője, kérdés-felelet formájában előkészítette számára. Matusow vallomásával megdőlt a tizenhárom vezető ellen emelt vád fő »tétele«, amelynek alapján börtönbüntetést szabtak ki rájuk és börtönbe zárták őket. Ennek ellenére a vezetők továbbra is börtöifben sínylődnek, a vád képviselői pedig mindenképen akadályozzák a perújrafelvételt. SANGHAJ. Mint a japán rádió jelenti, március 12-én Tokióban letartóztattak három amerikai katonát, mert megtámadtak egy japán taxisoffőrt. A viszgálat megállapította, hogy az amerikai katonák fegyverrel megfenyegették és kirabolták a taxisoffőrt. LAS VEGAS. Las Vegasban (USA) a lőtéren atomíegyver- iőpróbákat végeztek. Az amerikai lapok rámutatnak, hogy öt, különböző erejű robbanás történt, egy bombát repülőgépről dobtak le, a többit pedig 90 méter magas különleges toronyra függesztették. NEMZETKÖZI Ha valami közös vonást keresnénk az elmúlt hét külpolitikai eseményeiben, úgy elég könnyen megtalálhatjuk; az állandóan meglévő hol alacsonyabb, hol magasabb szinten érvényesülő imperialista ellentétek szinte tapintható kiéleződésében. Dulles délkelet-ázsiai körútját követően hirtelen magasra szökött Indokinával kapcsolatban a trancia—amerikai marakodás, a Közép-Keleten, amikor az arab államok többsége egyre határo- cottabban száll szembe Washington és London elképzeléseivel, a felszín alatt új angol—amerikai versengés körvonalai bontakoznak ki és egész nyilvánvaló Vendroux A francia—nyugatnémet ellentétek központjában ma a Saar- kérdés áll. Ez az ellentét valóságos, s az is bizonyos, hogy a «vashint oni és londoni külügyminisztérium urai hideglelősen borzongatlak össze a Saar-probléma hallatára. Mégis azt kell mondanunk, hogy az igazi ellentét ennél mélyebben fekszik. Oka: a német militarizmus feltámasztásának veszélye. Közismert, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen megnőtt a iömegellenállás Franciaországban a párizsi szerződésekkel szemben. Ez természetesen nem maradhat hatás nélkül sem a nemzetgyűlés tagjaira, sem a köztársasági tanács szenátoraira. \ Saw>kérdésbeu elhangzott a francia uralkodó körök ideges féltékenysége a török—iraki szerződés tető alá hozása miatt. — Ugyanakkor a Saar-kérdés Eris almája miatt a hivatalos francia —nyugatnémet viszony fagypont alá süllyedt, Angliában pedig a Bevan személye körüli harcban felfakadt a munkáspárt immár több, mint két év óta érlelődő válsága, s ez a válság végső elemzésben túlmutat az angol munkáspárt politikai keretein. Helytelen lenne az ellentéteknek ebből a soktüzű izzásából a reálisnál többet következtetni. Legalább olyan helytelen lenne azonban, ha egyszerűen elsikla- nánk felettük. javaslata nyugatnémet kijelentések pedig csak olajat öntöttek a tűzre, A Bundestag február 25-i gyűlésén — mint ismeretes — Adenauer angol és amerikai ígéretekre hivatkozva kijelentette: a Saar- egyezmény ratifikálása után az Egyesült Államok és Nagy- Britaunia idejét múltnak tekinti majd azokat a biztosítékokat, amelyeket 1947-ben adott Franciaországnak arra, hogy a béketárgyalásokon támogatja a Franciaországnak a Saar-vidékre vonatkozó követelését. Könnyű elképzelni, milyen hatást váltottak ki ezek Francia- országban. A ratifikálási vita előtt álló köztársasági tanács tagjainak már úgyis főtt a fejük, hogyan húzhatnák «1 a döntést. Most azután a Saar-problé- ína kiéleződése megadta a lehetőséget, és legalábbis kibúvót nyújt azoknak is, akik osztály- és párt-megkötöttségük következtében nem akarnak, vagy nem mernek nyíltan a párizsi és londoni szerződések egésze ellen szavazni. Jacques Vendroux (De Gaulle tábornok sógora) köztársasági szocialista képviselő »sürgős megvitatás« céljából a hét elején határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elnöksége elé. A javaslat felkéri a kormányt, hogy »függessze fel a párizsi egyezmények ratifikációs vitáját mindaddig, amig az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia kormánya félreérthetetlenül nem cáfolja meg a Francia- országgal szembeni amerikai és angol szándékok német értelmezését, abban a tekintetben, hogy a Saar-kérdést miként rendezik majd a békeszerződés aláírásakor. Ezzel csaknem egyidőben a_ köztársasági tanács ipari termelési bizottsága egyhangúlag módosító javaslatot fogadott el arról, hogy a párizsi és londoni háborús szerződések ismét kerüljenek vissza a nemzetgyűlés elé és második olvasásban kezdődjék újra a ratifikációs vita. Mindez ismét kérdésessé tette az egyszer már clintézettnek tekintett párizsi szerződések ügyét. Nem tudni persze, hogy a nemzetgyűlés és a köztársasági tanács burzsoá többsége él-e majd az említett módszerekkel. Nem érdemes jósolgatni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a köz- társasági tanács tagjai — köztük nagyon sok polgármester, vagy a polgármesterektől függő személy az általános franciaországi hangulat hatása alatt és a közelgő járási és megyei választásokra való tekintettel, nagyon szívesen lépne rá erre az útra. »A német felfegyverzés hívei néhány nappal ezelőtt még úgy vélték, — írja az említettekkel összefüggésben az Observateur című párizsi polgári hetilap —, hogy zsebükben van a ratifikáció. Most azonban úgy látszik, a dolog még egyáltalán nincs elintézve.« Á munkáspárt válsága Az angol munkáspárt több, mint két év óta érlelődő belső válsága a végső kirobbanás előtt áll, amit pedig könnyen a párt kettészakadása követhet. A válság gyökere a jobboldali pártvezetés és a munkáspárti tömegek egyre áthidalhatatianabb ellentétében rejlik. Bevannak, az úgynevezett balszárny vezetőjének a pártvczctőséggcl folytatott harca ennek csupán megnyilvánulási formája. Ez az ellentét a múlt év őszén a scarboroughi konferencia idején a német kérdésben mutatkozott meg a legélesebben, amikor a pártvezetés már csak nyilt csalással tudott minimális szótöbbséget biztosítani a remi- litarizálást támogató javaslatának. A jelenlegi ellentétek a taid- rogénbomba kérdésében csaptak a felszínre. Mint ismeretes, nemrégiben a kormány fegyverkezési programjának alsóházi vitája során körülbelül 71) munkáspárti képviselő — köztük Bevan — a munkáspárt hivatalos határoMti javaslatánál tartózkodott a szavazástól . A pártvezetőség javaslata lényegében támogatta az angliai hidrogémbomba gyártásról hozott kormányhatározatot. A munkáspárti tömegek követelésének látszólagos kielégítésére, és ezzel Bevan elszigetelésére, a pártvezetés most új manőverbe kezdett. Március 7-én határozati javaslatot terjesztettek elő a parlamentben. Ebben felhívták az angol kormányt, kezdjen haladéktalanul tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányával, hogy megszervezzék a három kormányfő találkozóját »a nemzetközi feszültség enyhítése és az ENSZ közbejöttével végrehajtandó hatékony leszerelés előkészítése céljából«. A határozati javaslat megtévesztő szándéka világos, hiszen az alapproblémát jelentő német kérdésről hallgat, s az »általános leszerelésről« szóló kijelentései nyilvánvalóan demagógok, ha a pártvezetés idézett alsóházi állásfoglalására gondolunk. A javaslattal párhuzamosan a párt parlamenti vezetősége Bevannak a pártból való kizárását indítványozta. A párt jobboldali Irányítói nyilván úgy vélik, hogy március 7-i javaslatukkal »kifogják a szelet« Bevan vitorláiból, s Bevant meg tudják fosztani a munkáspárti tömegek jelentős részének támogatásától. Semmi valószínűsége sincs azonban annak, hogy Attlee, Morrison és Gaitskell bármiféle trükkel meg tudja szüntetni a tényleges, a munkáspárti tömegek lelkében már meglévő part- szakadást. Korolovszky Lajos.
