Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-12 / 60. szám

Kiss Pál elv társ követendő példája A KUNSZENTMIKLÖSI Já­rási Tanács párttitkára gyakori és szívesen látott vendég a íü- löpszállási Dózsa Termelőszö­vetkezetben. Szavait mindenki megszívleli, hiszen ismerik, sze­retik és tudják, hogy amit mond vagy javasol, azon érdemes el­gondolkodni, érdemes azt vég­rehajtani. Érdemes bizony, hi­szen Kiss Pál elvtárs sok helyen megfordul a járásban, számos kincsetérő termelési tapasztala­tot szed össze, aminek — ha el­fogadják — a csoport igencsak hasznát leli. Na meg ami a fel­soroltak mellett tekintélyt köl­csönöz szavának, az a követke- :ó: A csoport tagjai tudják, hogy Kiss Pál elvtárs egyenesen a já­rási pártbizottságtól van meg­bízva a Dózsa TSZ pártszerve­zetének és a csoport vezetésének áliandó segítésével. A pártszer­vezet instruktorának titulálja a vezetőség — mint ahogy az is, patronálójának nevezi — a ta­gok pedig úgy beszélnek róla, mintha egyenesen a csoporthoz Tartozna. Szűcs István elvtárs, a cso­port párttitkára szerint a párt- szervezet helyes vezetésében és a kommunisták bátor kezdemé­nyezésének kibontakoztatásában segít Kiss elvtárs á legtöbbet. — Különösen nagy segítséget adott csoportunknak a tervek elkészítésében. A vezetőség igen alacsonyan állapította meg az átlagtermést, azzal a kifogassal, hogy gyenge a föld- Kiss elvtárs előbb velünk, a pártvezetőség agjaival vitatta meg, hogy a csoport nem vállalhatja ezt a megoldást, mert így tagságunk­nak soha nem tudunk jabblétet biztosítani. Részletesen megvi- .attuk vele ennek a kifogásnak x helytelenségét, azután együtt győztük meg csoportunk veze­tőit, hogy állítsunk tagságunk álé magasabb követelményeket, ás ennek elérését azzal biztosít­suk, hogy több területet trágyá­zunk és mű trágyázunk, hisz csak így tudunk magasabb átlagter­mést elérni, ez pedig mindnyá­junknak érdeke. KISS ELVTÁRS sokat segített i Dózsa TSZ-nek abban is, hogy a meglévő lehetőségek kihasz­nálásával és a rendelkezésre álló munkaerő helyes elosztásává; tegyenek szert minél több jöve­delemre. Nem éppen könnyű meggyőző munkával, sok vitá­val sikerült elérnie, hogy a cso­port mindinkább igyekezzen rá­térni a magas jövedelmet bizto­sító belterjes gazdálkodásra. — Többször beszélgetett ve­lünk Kiss elvtárs arról — em­lékszik vissza Szűcs elvtárs, a csoport párttitkára —, hogy meg kell győzni a vezetőket az ipar; növények, például a kender, len, ricinus termesztésének anyagi előnyeiről, nem kevésbé pedig arról, hogy a borsó, uborka, na meg a zöldségfélék termesztése milyen nagy hasznot hajt a tag­ságnak, és ami minálunk igen­csak fontos, csak így tudunk a tagságnak évközben is pénzt osz­tani. Nem mondom, hogy köny- nyű volt, de a végén mindezt a párttaggyűlés helyeselte és el­fogadta. — Hogyan segít Kiss elvtárs a pártszervezet helyes vezetésé­nek kialakításában? Szűcs elv­társ válaszában a tapasztalt ve­zető segítőmunkájának és jó ta­nácsainak egész sorát mondja el. — Kiss elvtárs javasolta, hogy a versenyszellem kiszélesítése és a munkaerő helyesebb megszer­vezése érdekében minden bri­gádban nevezzünk ki egy párt- csoportbizalmit. Azon a taggyű­lésen, ahol a tavaszi munkaszer­vezés kérdéseit vitatta a párt­tagság, ő is részt vett és javas­latára mind a négy brigádunkba pártcsoportbizalmit választot­tunk a legjobban dolgozó kom­munistákból. — Ennek a javaslatnak máris meg van a hatása. — Folytatja később. — Hogy mást ne mond­jak, a mezőgazdasági-brigád ki­javította és munkához előkészí­tette a hengereket és fogasokat. A szőlészeti-brigád pedig a sző­lőnyitó kapákat hozta rendbe és kijavították a metszőollókat is. Mi pedig Kiss elvtárssal azon voltunk, hogy a még hiányos tavaszi vetőmagot sürgősen ké­szíttesse elő a vezetőség. Kiss elvtárs arra is felhívta a figyel­memet, hogy a pártcscporibizal- miak működése csak akkor lesz eredményes, ha munkájuk ered­ményét értékeljük és mindig új meg újabb feladatokkal lássuk el őket. így határoztuk el, hogy kéthetenként csopcrtbizalmi gyű­lést tartunk. — Hát a tagjelölt-felvétel? — Ez is erősödésünket bizo­nyítja. Kiss elvtárssal együtt sokszor beszélgettünk a csoport tagjaival és így értük el, hogy már ebben az évben öt tagjelöl­tet vettünk fel. Nem hanyagol­juk el a környék kívülálló dol­gozóival való foglalkozást sem. Ennek »eredménye, hogy most, március elején hárem család lé­pett be csoportunkba. ÍME NÉHÁNY PÉLDA Kiss Pál elvtárs patronáló munkájá­nak eredményeiről, bizonyíté­kául annak, hogy milyen sokat tehetnek megyénk minden járá­sának tapasztalt vezetői terme­lőszövetkezeteink megerősítésé­ért, virágzóbbá és gazdagabbá tételéért. Sándor Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetségbe tömörül az MSZHSZ és az MHSZ A MAGYAR Szabadságharcos Szövetség és a Magyar Repülő Szövetség országos választmá­nya ülést tartott, amelyen meg­tárgyalták azokat a feladato­kat, amelyek a honvédelmi tö- •megsportmunka kiszélesítésével és megjavításával kapcsolatban reájuk hárulnak. Ennek érde­kében az országos választmány határozatot, fogadott el, amely­nek alapján az MSZHSZ és az MRSZ-t egységes szervezetben egyesítik. Az új tömegszervezet neve: Magyar önkéntes Hon­védelmi Szövetség. (MAÖHSZ) AZ ORSZÁGOS választmány határozata alapján ült össze Kecskeméten az MSZHSZ és az MRSZ megyei választmánya, a két szövetség egyesítése, illetve az új szövetség, a MAÖHSZ előtt álló feladatok megtárgya- lása_eéljából. A NAPIREND során elsőnek Kiss Imre elvtárs, az MRSZ kecskeméti titkára számolt be a szövetség 1954. évi munkájá­ról, majd megválasztották a MAÖHSZ megyei ideiglenes el­nökségét. Nagy érdeklődés kí­sérte Vichnál Pál elvtársnak, a MAÖHSZ ideiglenes megyei el­nökének beszámolóját az új szö­vetség létrehozásának politikai jelentőségéről, az egyesítéssel kapcsolatos feladatokról. AZ UJ EGYESÍTETT szövet­ségnek nagy lehetősége van ar­Felnyífotta szeműnket a Központi Vezetőség határozata Időszerű volt, hogy pártunk Központi Ve­zetősége ideológiai vonalon is tisztázta a szocia­lizmus építésének menetét, hazánk gazdasági helyzetét és előrehaladásunk útját. Tagadhatat­lan, hogy a júniusi és az azóta megjelent ha­tározatok befolyásolták munkánkat, azonban a végrehajtás során tett intézkedések miatt nem mindenkor helyes irányban. Mi lelkesen is dol­goztunk a júniusi határozat megvalósításáért, csak egyesek sok esetben félremagyarázták a párt politikáját, olyan formában, hogy az ered­mény sem a dolgozó parasztoknak, sem pedig a munkásoknak nem volt kedvező, és nem biztosí­totta volna az életszínvonal tartós emelkedését. Városunkban következetesen nem tartottuk be az érvényben lévő és helyes rendeleteket. A termelőktől nem követeltük meg az állampol­gári fegyelem betartását, a beadási tervek tel­jesítését. Sőt, mi is arra az álláspontra helyez­kedtünk: ha követeljük az állampolgári köte­lezettségek teljesítését, akkor megsértjük a dol­gozó parasztok anyagi érdekeltségét és elvesszük kedvét a termeléstől. Most látjuk csak igazán a határozat megjelenése után, hogy az ilyen -munkamódszerrel« mi magunk is elősegítettük a spekuláció érvényesülését, az állampolgári fe­gyelem lazulását. Ezért gondolkodik ma sok dol­gozó paraszt is úgy — nem beszélve a kulákok- ról —, hogy először én, másodszor, harmadszor, sőt negyedszer is én és ha esetlég marad, akkor majd adok az államnak is. 1953 júniusa óta sok termelő hivatkozik a kedvezményekre, de a kö­telezettségekről kevés szó esett. Nagyon elharapódzott nálunk is a begyűjtés frontján az osztályharc gyengüléséről szóló né­zet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy városunkban a termelőszövetkezetek és kister­melők igyekeztek eleget tenni az állana iránti kötelezettségüknek, a kulákok mindössze csak 49 százalékra teljesítették a kötelezettségeiket. Végezetül még csak annyit, hogy nem ele­gendő a nép jólétről beszélni s ugyanakkor sem­mit sem tenni annak érdekében. Igen, a törvé­nyeket, jogokat tiszteletben kell tartanunk, de nem szabad megfeledkeznünk a törvényes köte­lességről sem. Csak akkor várhat a dolgozó pa­rasztság több iparcikket a városi dolgozóktól, ha ő maga js növeli a termelékenységét, több húst, zsírt és terményt ad a munkásosztálynak. E törekvéseiben államunk támogatására jövőben is bízván számíthatnak. Selmeczi György, Kecskemét, Városi Tanács. ra, hogy színesebbé tegye szer­vezeti életét, valóban tömeg­szervezetté váljon. El kell érnünk — mondta Vichnál elvtárs —, hogy az egyesítés ideje alatt új tagok ezreit vegyük fel megyénk te­rületén. Nagy figyelmet kell azonban arra fordítani, hogy a tagszervezés közben, az egyesí­tés szervezeti tennivalói köze­pette ne szorítsák háttérbe a politikai nevelőmunkát. A BESZÁMOLÓ részletes munkatervet tárt a megyei vá­lasztmány elé. Eszerint március 20 és május 1-e közötti időbér, tartják meg az alapszervezetek­ben az egyesítő taggyűléseket, ahol megválasztják az új veze­tőségeket, valamint a küldötte­ket a felsőbb szervekbe. A be­számoló hangsúlyozta, hogy a taggyűléseket úgy kell meg­szervezni, hogy azok a mező­gazdasági munkákat ne zavar­ják. A megyei küldöttértekezlet június 4-én lesz. Az országos egyesítő konferenciát 1955 jú­lius 2—3-án tartják meg Buda­pesten. BŐVEN FOGLALKOZOTT a beszámoló a honvédelmi tömeg- munkával kapcsolatos jelenlegi feladatokkal. Hangsúlyozta, hogy a DISZ-szervezetekkel az egye­sítés időszaka alatt tovább kel mélyíteni a kapcsolatot. AZ EGYESÍTÉS időszaki, egybeesik hazánk felszabadulá­sának 10. évfordulójával, majd a DlSZ-kongresszussal is. A szövetség tagiai részt vesznek majd a DISZ, az MTSB és egyéb sportszervek által rende­zendő tömegversenyeken, azok­ra saját tömegeit mozgósítja. Ezzel e két nagyjelentőségű eseményt saját, legbensőbb ügyüknek tekintik az alapszer­vezetek. VICHNÁL ELVTÁRS beszá­molóját élénk vita követte, amelyből kicsendült az uj szö­vetség jelentősége, az uj szö­vetség feladatainak megértése A választmány tagjai, az új szö­vetség leendő aktivistái harcos tagjai lesznek az új tömegszer­vezetnek, mert mint ahogy a sok jó 'hozzászólásból, javaslat­ból is kiderült, az új szövetség keretei bővebbek lesznek, jobb és szervezettebb életet élhetnek majd a Magyar önkéntes Hon­védelmi Szövetség tagjai. Mezei István Æ vita ezúttal ismét hosszúra nyúlt. A szoba, amelyben <z iá- •ási nemzeti bizottság ülésezett, las- ■fankint megtéfí dohány füstfelrn hosszú tanácskozás folyamán. Bár már három órakor kezdtük meg az ülést, öt órakor még semmi eredmény nem mutatkozott. 4 két kommunista állhatatosan köve­telte, hogy a földosztást a járásban izonnal kezdjék meg és azonnal szer­kesszen a nemzeti bizottság feliratot a kormányhoz a földreform-törvény meg- iürgetése végett. A többi pártok kép­viselői ugyanolyan állhatatosan és következetesen visszautasították a kom­munisták indítványát. Ezúttal hatod­szor, vagy hetedszer szerepelt a nem­zeti bizottság napirendjén a földosztás, le mindezideig szavazásra még egyet­len egyszer sem került a dolog, mert mindkét fél, mind a kommunisták, mind a kisgazdapártiak vezetése diait illő nemzeti bizottsági tagok aránya ’.gyenlő volt. Úgy látszott, hogy ismét kudarcba fullad ez az ülés is, mint oly sok más január és február folyamán. Öt óra felé a nemzeti bizottság tagjai vele is fáradtak a meddő vitába, tgyedül a két kommunistán nem lát­szott még a fáradságnak nyoma sem. Or. Madarász, a kisgazdapárt elnöke szedelözlwdni kezdett, amikor már a sarokban felhomálylott az este. Példá­iéra dr. Gombos, a Polgári Demo­krata Párt elnöke, meg Kovács Ernő. i SZDP titkára is felemelkedett a szé­kéről. — Látom, hogy nem megyünk sem­mire — jelentette ki Madarász, — fejezzük be az ülést. — Maradjunk még! Ma döntenünk kell. Ha mi, a nemzeti bizottság elren- ieljük a földosztás megkezdését, a föl­deket meg fogják művelni. Március kő­1945 március idusa a kalocsai járásban I. Grandpierre Lajos A DÖNTÉS zepén járunk már, a sok tízezer hold szántatlan földet sehogy másképp meg nem művelik. Jogunk és kötelessé­günk ... Csak ez kellett! Madarász ügyvéd figyelmeztetően emelte fel ujját. — Uraim! Eddig csak földreform­törvénytervezet van. Törvény nincs. Tehát nincs jogunk rendelkezni. — De a földek megműveletlenül ma­radnak! — hangzott az ingerült. vá­lasz. — Arról mi igazán nem tehetünk. JU őzbe szólt dr. Gombos is, a PDP elnöke, érseki gondnok. — Az egyház nem ellenzi a földre­formot. Az egyház maga is igazságta­lannak tartja a jelenlegi birtokállapoto­kat. De a mi véleményünk az, hogy várjuk meg a nemzetgyűlés állásfogla­lását. Ami pedig a végrehajtást illeti, nem hiszem, hogy ez oly gyorsan menne, mint azt a titkár úr elképzeli... Évek kellenek hozzá! — tette utána Mada­rász helyeslő fejbólintásától kísérve. — Tehát a két polgári párt ittlévö képviselői ellenzik a földosztás meg­kezdését ... — foglalta össze Baksa József, kommunista a véleményeket. — És mi az álláspontja a szociáldemo­kratáknak? — fordult Kovács felé. — Kezdjük meg a földosztást azonnal, vagy halasszuk el? Kovács sietve magyarázkodott: ■— Én magam nem tudok ilyen hatá­rozottan válaszolni. Tudom, hogy ne­künk, szociáldemokratáknak és kom­munistáknak együtt kell dolgoznunk, de most... Megkérdem a központot, ha helyeslik, én benne vagyok :.. — A Nemzeti Parasztpárt? — Osszunk fel minden parla­gon hagyott földet azonnal, legrosz- szabb esetben visszaadjuk... A másik nemzeti parasztpárti sietve hozzátette: — Azt már nem! A földosztásban benne vagyunk, de a. visszaadásban nem! kommunisták látták, hogy a szavazatarány egy az egyhez. Baksa dühösen összeszorította ajkát, mert azonnal felismerte, hogy egy lé­péssel sem jutottak előbbre ezúttal sem. Ugyanerre a következtetésre jutott Ko­vács is. Gyorsan fel is ajánlotta, hogy szavazzanak. A kommunisták bosszúsan legyintet­tek. — Szavazással mitsem érünk. De ve­gyék tudomásul uraim, hogy bűn, nép- ellenes bűn, amit cselekszenek. Több, mint harmincezer hold szántatlanul és vetetlenül marad a járásban. — Addig innen el nem megy senki, míg nem döntünk! — kiáltott fel Baksa József. A vita ismét megkezdődött. Nem is annyira a földosztás szükségességéről vitatkoztak, hanem a nemzeti bizott­ság jogairól. Talán ezredszer mondták el a kommunisták, hogy a nemzeti bi­zottságnak annyi joga van, amennyit meg tud magának szerezni a tövMaek támogatása útján ... Vitával telt el még egy félóra, ami­kor a kommunista párt helyisége előtt, a Füzér-utcában feldübörgött egy ha­talmas teherautó. Az utcára vezető ajtó előtt állt meg. A két kommunista ab­ban a pillanatban felugrott és kisieiet: az utcára. De már a kapuban össze ta­lálkoztak a sofőrrel, aki egy nagy nyaláb összegöngyölített, papírral men: befelé. Mögötte egy már ismert elvtár: ballagott. Köszöntés helyett nagyot kiáltott: — Itt a törvény! _ — A földreform! Kezet szorítottak, Az egyik kommu­nista kiragadta kezéből a hatalmas ív át­látszó zsírpapirra nyomtatott rendeletet és berohant vele a szobába, ahol még mindig ott ültek a nemzeti bizottság többi tagjai az asztal körül. ttoldogan, lelkesen kiáltott: " — Uraim! Ut a döntés! — közben lobogtatta az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletét a nagy­birtokrendszer megszüntetéséről és a dolgozó paraszt földhözjuttatásáról. Dr. Madarász ügyvéd kapott utána és merev arccal olvasta el a címet. Dr. Gombos luilálsápadtan hajolt a surrogó zsírpapír fölé. A sofőr közben nagy halom 16-od rét brossurát is be­vitt a szobába. Madarász azonnal meg­látta ezt. Kért egyet belőle és hazament. De ekkor a két nincstelen újgazda, a nemzeti parasztpártiak már szaladva vitték végig a Füzér utcán a brossurá- kat... A kommunisták pedig késő éjjelig tanácskoztak és másiuip reggel meg­kezdődött a járás minden községében a földosztás. ^Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents