Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

Szívós, odaadó munkával váltsuk valóra dicső pártunk határozatát BACSKIS KUN MEGYEI NÉPÚJSÁG Az Atjpfl/tm/wwMtffir« p/rtiTBizorrsxG/WAK lama X. ÉVFOLYAM, 57. SZÄM Ára 50 fillér 1955 MÁRCIUS 9. SZERDA J A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (A határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag fogadta el) I. Hazánk felszabadításának 19. évfordulóján dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büsz­keséggel az eltelt 10 év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a munkásosztály, pártunk vezetésével meghódította a ha­talmat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, meg­kezdte a. szocializmus alapjai­nak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de külö­nösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar, — s annak szíve, a gépipar — fejlesztésében. A dol­gozó parasztság egyrésze rálé­pett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálko­dás útjára. Az elmúlt 10 év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk anyagi, kultu­rális, szociális viszonyai, pár­tunk helyes politikájának vég­rehajtása, a dolgozó nép, s min­denekelőtt a munkásosztály ön­feláldozó munkája révén. Az elmúlt tíz évben a dol­gozó népnek a szocializmus épí­tésében elért sikerei igazolják pártunk politikájának helyessé­gét. Pártunk a szocializmus fel­építéséért vívott harcában hi­bákat is elkövetett. 1951-tő, kezdve a szocialista iparnak le­hetőségeinket, gazdasági adott­ságainkat meghaladó ütemű fej­lesztésére vett irányt, a termelő­szövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel 1— egyes esetekben — az önkéntesség el­vére, s nem fordította a szük­séges figyelmet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgó­sítására. 1953 júniusában pár­tunk Központi Vezetősége meg­vizsgálta országunk helyzetét, s bátor bírálattal és önbírálattal a szocializmus építésében elkö­vetet hibákat feltárta s kidol­gozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseket, A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatai teljesen he­lyeseknek bizonyultak. De e he­lyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fo­gyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportu­nista, antimarxista módon eltor­zították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatko­zik. 1954-ben az ipari termelés egyes területein elért eredmé­nyek ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog (a miniszté­riumi ipar termelése 1954-ben 0.3 százalékkal emelkedett, a nehéziparé 3.1 százalékkal csök­kent) ; a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent, és a termékek önköltsége növe­kedett, a munkafegyelem meg­lazult, a mezőgazdasági áruter­melés 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Bár a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágaza­taiban jelentős eredmények szü­lettek, az elmúlt évben kevesebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növekedett a szaivasmarha-áüomány. A me­zőgazdaság begyűjtési tervét a döntő cikkekben nem teljesítet­te, holott erre megvolt és meg­van minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jöve­delem alakulására is, amely 1953-hoz képest csökkent. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megálla­pítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása kö­vetkeztében a dolgozók megnö­vekedett életszínvonala (1954-ben az egy keresőre eső reálbér 15 százalékkal, a parasztság reáljö­vedelme pedig még nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének, a munka termelékenysége emel­kedésének és az önköltség csök­kentésének szilárd alapján, ha­nem főképpen az állami tarta­lékok felélésén és a beruházá­sokra fordított eszközök csök­kentésén nyugszik. Az életszín­vonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően. A népgazdaságunk helyzeté­ben megmutatkozó komoly ne­hézségek okai mindenekelőtt ab­ban keresendők, hogy az utóbbi időben, 1953 júniusa óta, olyan jobboldali, antimarxista pártei- lenes, opportunista nézetek ter­jedtek el a pártban, az állam­apparátusban, s más területe­ken, amelyeknek hatására ipa­runk fejlődése megtorpant, csök­kent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állam- polgári fegyelem. A Központi Vezetőség megál­lapítja, hogy az 1953 júniusi központi vezetőségi ülésen ho­zott határozatok helyesek vol­tak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkon­gresszus határozataival együtt pártunk politikájának ma is alapját képezik. Ezen határoza­tok szellemében pártunk válto­zatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének követ­kezetes emelését, szociális, kul­turális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a mun­ka termelékenységének növeke­dése alapján. Pártunk e fő cél­kitűzése mindenekelőtt a nehéz­ipar, az egész szocialista ipar, s a mezőgazdaság fejlesztése alap­ján biztosítható. Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépí­tésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politikáját, az ön­kéntesség alapján. Emellett to­vábbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását, az anyagi érdekelt­ség elvének érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb áruter­melést érjenek el. Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében s a kommunista bí­rálat, önbírálat, valamint az ál­lami törvényesség biztosítására hozott határozatok. II. A Magyar Dolgozók Pártjá­nak Központi Vezetősége megál­lapítja, hogy pártunk helyes po­litikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnö- vdcedett jobboldali veszély ké­pezi főakadályát. Ezért a párt íőfeladata e káros jobboldali né­zetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk he­lyes irányvonala politikai, gaz­dasági, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben érvényesüljön, állan­dóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett. E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953 jú­niusi határozatai, a III. pártkon­gresszus határozata s más fon­tos párthatározatok világosan le­szögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocia­lista iparosítás, hogy a termelő­eszközök temelésének elsődle­gességét biztosítani kell. Pártunk 1953 júniusi határo­zata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és esz­közeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunk­ban az arányosságot. Ez azt je­lentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szün­tetni, hogy biztosítani kell me­zőgazdaságunk gyorsabb fejlesz­tését, korszerű színvonalra való emelését, növelni keli a mező- gazdasági termelést és ezenbelül különösen a mezőgazdaság áru­termelését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogy növel­ni kell a könnyűipar és az élel­miszeripar termelését, a köz­szükségleti cikkek gyártását. Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért el, amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma, valamint népünk életszínvonalának emelkedése bizonyít. 1953 júniusa előtt a túlságo­san gyorsütemű iparosítás, a mezőgazdaság elmaradása aka­dályozta népgazdaságunk helyes fejlődését; Ma azonban egész népgazdaságunk egészséges elő­rehaladását, a szocializmus sike­res építését, népünk jóléte kö­vetkezetes emelésének szilárd, tartós alapokra való helyezését, iparunk termelésének pangása, a nehézipari termelés visszaesé­se fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a párt he­lyes politikai vonalától eltérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista ipa­rosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista el­hajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiú­sítására vonatkozó törekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagad­ták a nehézipar állandó fejlesz­téséhek szükségességét, Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, op­portunista politika győzedelmes­kednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába ta­szítaná vissza, mivel a nehéz­ipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a köny- nyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csök­kenő árualapot tudna csak biz­tosítani dolgozó népünk számá­ra, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, honem azok elkerülhetetlen eme­léséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, gépek­re, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazda­ság szocialista átépítése és a me­zőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fej­lesztése sem képzelhető el a ne­hézipar, a gépipar állandó nö­vekedése nélkül A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehéz­ipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fel­lépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellen­tétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmi­ség alapvető érdekeivel. Érvény- rejuttatása megakadályozná nép­gazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó né­pünk életszínvonalának követ­kezetes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének le­nini—sztálini elvéről lemonda­nak, helyességét tagadják — a munkásosztály vezető szerepe tagadásának útjára térnek. Tud­valévő, hogy a munkásosztály politikai vezető szerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen foglal­nak állást, — akarva nem akar­va —, lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődését és épüiő szocialista hazánk védel­mi képességét, veszélyeztetik né­pünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következe­tesen javuljon népünk élete, ha­nem nemkevésbé azt is, hogy népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély ellen megvédjüik. Ezért szüksé­ges, hogy pártunk és kormá­nyunk, figyelembevéve az éle­sedő nemzetközi helyzetet, na­gyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szin­tén elképzelhetetlen! A szocialista iparosítással kap­csolatos jobboldali nézetek nem­csak abban jutnak kifejezésre, hogy hirdetőik elvetik a nehéz­ipar fejlesztésének elsődleges­ségét,, hanem abban is, hogy le­becsülik a termelés, a termelé­kenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és je­lentőségét; Ez veszedelmes de­magógia, a nép megtévesztése. »A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin —, ez vég­eredményben a legfontosabb, a J legfőbb az új társadalmi rend* győzelme szempontjából.« (Lenm művei 29. kötet, 435. oldal.) Leninnek ezt az alapvető ta- nítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta el-* követte azt a hibát, hogy elfe­ledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfon­tosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendsze­res emelésének szükségességé­ről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendí­teni gazdaságát, ami nélkül a> dolgozók életszínvonalának fel­emeléséről tett összes ígéretek' megalapozatlanok és üresek, s a dolgozóik félrevezetését jelentik, E jobboldali nézetek vallói emle­getik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökken­tése érdekében, sőt burkolt for­mában ellene lépnek fel. Ha nem érvényesül a szocialista ipa­rosítás politikája, ha nem fej­lődik a nehézipar, nem érvénye­sül a termelőeszközök termelé­sének elsődlegessége és ha évről- évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek ön­költsége, akkor tartós, állandó életszínvonalemelkedésről mé.í csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításá­val nem törődni, valójában olcso demagógia, a nép félrevezetése ; A növekvő jólét a bővített új­ratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást 3 ter­melékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehe­tővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólé­tének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesü­lése aláásná hazánk megerősö­dését és végső következménye­ként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visszautasítja pártunk szocialis­ta iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltor­zítását. III. Különösen nagy kárt okoz­tak azok a marxizmus-lenin- izmustól idegen, jobboldali né­zetek, amelyek pártunk pa- rasztpolitikájónak fő kérdései­ben jelentkeztek. Pártunkban egyesek helytele­nül értelmezik a munkás-pa­raszt szövetség kérdését, elfe­ledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek cél­ja a szocialista társadalom fel­építése és a kizsákmányolás tel­jes megszüntetése. Olyan szö­vetség ez, amelyet a munkás­osztály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkod­nak a szegényparasztságra nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosz­tály vezető szerepéről és a mun­(Folytatás a SS. oldalon,}

Next

/
Thumbnails
Contents