Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-09 / 57. szám
I A Magyar Dolgozók Parija Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (Folytatás a* 1. oldalról) kás-paraszt szövtség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná a szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály ' és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákság ellen harcolva, a munkásosztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Újra feléledtek, sőt egyes * elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között, a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mező- gazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét, s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom elgáncso- lására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény- és középparasztok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sokszázezer egyéni parasztgazdaságból álló mező- gazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény-, mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki ésszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy az önkéntesség lenini elvéi betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végez- îenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra al- salmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a. termelőszövetkezeti ■agok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és n falu egyéb kizsákmányolói, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs iehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok é3 egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról-napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányolok mellett új kapitalisták is nőjenek. E lenini tanításokkal szemben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik, a »maga módján« ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdaságokban még fellelhető lehetőségeket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátáit is. Támogatni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növénytermelés és állattenyésztés fejlesztésében kihasználják, de ugyanakkor «eűntelenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a felemelkedés egyetlen tartósan járható útjának előnyeit. A falusi párt- szervezetek egyidejűleg mozgósítsák mind a termelőszövetkezeti tagokat, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kulákság és más falusi kizsákmányolok ellen. Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást a begyűjtés kérdésében is. Ebben a jobboldali álláspontban és a kulákok aknamunkájában van az oka annak, hogy 1954-ben a párt és a kormány által helyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húzták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kel] követelni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk parasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt-ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsák- mányolók megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mező- gazdasági termelés fellendítését és a falu jobb »’etének kialakulását* IV. A megerősödött jobboldali, opportunista elhajlás megmutatkozott a párt vezetőszerepé’ nek lebecsülésében is. — Egyesek tagadták a párt vezetőszerepét a Hazafias Népfrontban. A Hazafias Népfront létrehozását — amelyet pártunk kezdeményezett — olyan jobboldali törekvések kísérték, amelyek a párt jelentőségének és vezetőszerepének visszaszorítását célozták, annak érdekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, amely ellenőrzi az állami és tanácsszerveket is. Hogy a Hazafias Népfront ezt az »ellenőrző és irányító szerepét« betöltse, akarták egyesek a népi demokrácia legátfogóbb tömegszervezetévé tenni, ezzel lényegében a Hazafias Népfrontnak nagyobb szerepet akartak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az állam- hatalom helyi szervei is, s amelyeket a választásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lényegében a proletariátus diktatúrájáról szóló marxi-lenini tanítást akarták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkás- osztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. Enn:k biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkásosztály forradalmi pártjának az egész társadalom vezető, irányító és lelkesítő erejének kell lennie. Csak ezen az útón képes érvényesíteni a munkásosztály vezetőszerepét a szocializmus építésében, csak a párt vezetőszerepének maradéktalan érvényesítése révén töltheti be a népi demokrácia állama a munkásosztály, dolgozó népünk érdekének megfelelően valamennyi funkcióját. A párt a munkás- osztály legmagasabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott valamennyi tömegszervezet irányítására és tevékenységük ellenőrzésére. Valamennyi tömegszervezet munkájában a iegfontosabb a párt vezető, irányító szerepének biztosítása, mert csak így érhető el, hogy a különböző tömegszervezetek a szocializmus építésének ügyét szolgálják. A marxizmus-lenin- izmus e sarkalatos tanítását veszi revízió alá a jobboldali elhajlás. A Központi Vezetőség a leghatározottabban elutasítja a párt vezetőszerepét csökkenteni akaró jobboldali törekvéseket, mert ez végső soron a munkás- osztály, dolgozó népünk hatalmának gyengítését, aláásását jelentené. A megerősödött jobboldali nézetek pártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egységes, szilárd vezetése biztosításának alapvető elve, a demokratikus centralizmus elve ellen irányultak. A pártban egyesek olyan helyzetet akartak teremteni, hogy a pártvezetés határozatai ne legyenek kötelezőek a párt valamennyi szervezetére, hogy minden szervezetnek joga legyen a felső pártszervek által hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali revizionista álláspont — s ha a párt nem lépett volna fel ellene — végső soron megfosztotta volna pártunkat, mint a munkásosztály forradalmi pártját, élcsapat, szervezett csapat jellegétől. Megszüntette volna a párt akarat-egységét, ajtót-kaput nyitott volna különböző csoportosulásoknak a párton belül. A demokratikus centralizmus megszüntetése vagy gyengítése komoly veszélybe sodorta volna a párt eszmei és szervezeti egységét, komolyan megrendítette volna a párt fegyelmét, gyakorlatilag harcképtelenné tette volna a pártot, népi demokratikus rendszerünk vezető, irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali veszély a kommunista bírálat és önbírálat kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is. A Központi Vezetőség helytelennek, sőt egyeneseit károsnak 1 tartja, hogy az utóbbi időben jobboldali elemek a kritika ürügyén, rágalmazó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket. A Központi Vezetőség felhívja az egész párt, minden kommunista figyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elítéli a párt tekintélyét romboló rágalmazást, feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat érvényesülését. Gondoskodni kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt és az állami munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, megszüntetésük érdekében. Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kommunista kritikát, amely nélkül ‘nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előrehaladása. A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg, mindig fennáll az önelégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmények között sem szabad félnünk az elvi, pártszerű bírálattól. Az ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét. A jobboldali elhajlás egyik legveszélyesebb megnyilatkozása a nacionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elengedhetetlenül szükségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatkozása elleni kíméletlen ideológiai harcot. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás vagy aknamunka leleplezését és visszaverését. El kell mélyíteni népünkben — különös figyelmet fordítva az ifjúságra — a hazafias nevelést és ezzel párhuzamosan a proletárinternacionalizmus szellemét. Népünk nevelésében döntő szerep jut nagy felszabadítónk, a szocialista Szovjetunió népei iránti mélységes hála és szeretet ápolásának. Erősíteni kell népünk tudatában a hatalmas, kilencszáz milliós béketáborhoz való tartozásunk nagy jelentőségét. • Az ideológiai és gazdasági kérdésekben elterjedt helytelen és hibás nézetek jelentékeny része az osztályeüenség behatásának tükröződése a pártban és a népi demokrácia egyéb területein. A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxista nézeteket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vonalának egyik alapvető vonása abban mutatkozott meg, hogy tagadta és lebecsülte a párt által elért nagyszerű győzelmeket és rendszeresen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án megjelent, »A Központi Vezetőség ülése után« című cikkével Nagy Imre elvtárs egyenesen bátorította a párton belül és a párton kívüi a kispolgári elemeket helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük fokozására. Maga a cikk irányvonala eltér az 1953 júniusi határozatoktól, a III. pártkongresszustól, az 1954 októberi KV -ülés határozatától, sőt több kérdésben szembe is kerül ezekkel az alapvető párthatározatokkal. Ez a cikk szembefordul a párt helyes iparosítási politikájával, lebecsüli a jobboldali veszélyt, lekicsinylőén veti fel a takarékosság kérdését, hallgatással mellőzi a legfontosabbakat, a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének kérdését, helytelenül magyarázza a munkás-paraszt szövetség szerepét, elhallgatja a munkásosztály vezető szerepének fontosságát e szövetségen belül. A jobboldali elemek a párton kívül és a párton belüli! jeladásnak tekintették e cikket1 és romboló módon kezdték támadni a párt helyes politikáját.; Ilyen jelenségéit voltak tapasztalhatók több újság —- köztük a Szabad Nép szerkesztőségében, s az irodalmi élet területén is. j Nagy elvtárs, a Minisztertanács elnöke, valamint egyes gazdasági, párt, és szakszervezeteink nem törekedtek a munkásosztály mozgósítására, a termelési tervek teljesítése és túl« teljesítése, az ipar minőségi mutatóinak megjavítása, a munka termelékenységének emelése, sz önköltség csökkentése, a technika jobb kihasználása erdőkében. Ellenkezőleg: Nagy elvtárs és néhány más elvtárs a minisztériumokban, a sajtóban (mindenekelőtt a Szabad Népben) olcsó, demagóg ígéreteikkel tévedésbe ejtették a munkásosztályt, a megnyugvás, a sültga- lambvárás hangulatát terjesztették a munkásosztályban, alkalmazkodtak a munkások elmaradóit rétegeihez és ezzel a bomlás bizonyos elemeit vitték be a munkásosztályba. Az ipar 1S54j évi nem kielégítő munkájának fő oka ebben áll. Több minisztérium és a Minisztertanács munkájában az a helytelen és káros opportunista gyakorlat terjedt el, hogy abban az esetben, ha a vállalatok nem teljesítették a tervet, akkor az év folyamán több esetben is csökkentették tervüket, ahelyett, hogy mindent megtettek volna az elmaradó vállalatok felzárkóztatása érdekében és mozgósították volna a munkásokat a terv feltétlen teljesítéséért, a munka termelékenységének emeléséért folyó harcra. V. A Központi vezetőség — figyelembe véve, hogy minden előrehaladásunk fő akadályát a jelenlegi helyzetben a megnövekedett jobboldali veszély képezi — a következőkben állapítja meg pártunk soronkövet- kező fő feladatait: □ Pártunk alapvető feladata — a III. pártkongresszus határozatának megfelelően — a szocializmus építése, a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. E cél elérésére következetesen érvényesíteni kell pártunk: fő irányvonalát, a szocialista iparosítás politikáját, biztosítva a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét a népgazdaságban. Aj szocialista ipar, benne mindenekelőtt a nehézipar fejlesztési erősíti elsősorban a szocializmus anyagi alapjait. Az országunk szocialista iparosításáért vívóit harcban szem előtt kell tartani hazánk gazdasági adottságait, nyersanyagforrásainak jobb kihasználását. A szocialista iparosítás poli ti* kájának következetes megvalósítása elengedhetetlen feltétele u mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amelynek fő útja ;* termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezése révén f Ennek érdekében pártunknak, államunknak hatalmas segítő, nevelő, szervező, felvilágosító munkát kell végeznie a falvakban. Egyidejűleg pártunk s áU lamunk változatlanul támogatja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot gazdasága lehetőségeinek jobb felhasználásában, termelése növelésében az anyagi érdekeltség elve alapján. El kell érni, hogy a párt és a kormány hathatós segítsége, s a falu dolgozó népének mozgósítása révén végrehajtsuk pártunknak a mezőgazdaság fellendítésére hozott határozatait. A szocializmus alapjainak lerakásáért vívott harc, a szocializmus építésében elért sikerek biztosítják a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését, a dolgozó nép anyagi, (Folytatás a 3, oldalon.)
