Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

Ha így haladnak, elnyerhetik a felszabadulási serleget A Kiskunhalasi Baromfiféle dolgozó Vállalat munkásai egy lépéssel ismét előbbre jutottak us élüzemi cím elnyeréséhez. Minden dolgozó arra törekszik, hogy az üzeme ne csak a me* gyében, hanem az országban is ismert legyen. Ezt az elismerést szorgalmas munkával vívják hí­Huszonkét mp termelését ősz* szegezték a tervosztályon, ami­nek alapján következőket jelen­tették à minisztérium illetékes osztályénak: «— Havi tervünket már 176 százalékra teljesítettük­A gyorsaság párosul az ügyes­séggel, a hibátlan kopasztassal, as áru minősége növekedésével. Ennek igazságát maga Kiss elv- társ, a vállalat statisztikusa bi­zonyítja­— Mivel üzemünk jórészt ex­portra dolgozik, így hát igen tonlos, hogy áruféleségeink mi­nősége mindig kifogástalan le­gyen. Örömmel mondom, hogy Ügyeskezű dolgozóink megvédik a magyar baromfiipar hírnevét külföldön. Egy-két ténnyel sze­retném ezt bizonyítani. Csirké­nél 22.8, a tyúknál 1.5, a puly­kánál 9.6, a libánál 23.2, a ka­csánál 2.6 százalékkal nőtt az elsőosztályú áru minősége. Vagyis terven felül tudunk el­sőosztályú árut szállítani kül­földre. Ha továbbra is ilyen ütemben haladnak az üzem dolgozói, el­nyerhetik a megye legjobb üze­me címet, ezenkívül még a fel­szabadulási serleget is. A termelékenység 11.2 százalékkal növekedett Japusában termelési tervün­ket a vállalt lto százalék he* lyett 126.1 százalékra teljesítet* tűk 88.8 százalékos béralapfel* használással. Ezenkívül terjné* lékenységiink 11.2 százalékkal nagyobb volt az előírtnál. Hiba volna, csak önmagunk­nak felróni ezt a szép ered* ményt. A begyűjtéssel foglal* kozó tanácsi dolgozók igen so­kat segítettek az eredmény ki* vívásában. Még szólni kell a selejt alaku­lásáról fs. A sertésfejtésnél kés- hibából 4 százalékot engedélyez a norma. Ügyeskezű hentesse­gédeink, a 4 százalék helyett, 3.3 százalékos selejttei dolgoz­tak- Említésre méltó még az, hogy januárban egyetlen dolgo­zó sem teljesített 100 százalékon alul. De nem haladtuk túl az engedélyezett vágási súlyvesz­teséget sem. Faragó .János igazgató, Kecskeméti Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat. Legfőbb gondjuk a város egészsége... A kecskeméti SZTK első eme­letén üvegfallal elválasztott kis birodalom. Vakító fehérség min­denütt. A könyvszekrény, a k:s kerekasztal, a székek, az író­asztalok hófehérek, mögöttük l'ehérköpemyes, komoly arcú em­berek intézik sokirányú, felelős­ségteljes munkájukat. Az osztályvezetői kis szoba ablakán zöld szobanövények hajlanak a tavaszt ígérő nap felé. A szomszéd szobából tom- !>án, súlyát vesztve szűrődik át a telefon berregése, az írógép ütemes kopogása. Dr. Somogyi bajos, városi főorvossal, a Kecs­keméti Városi Tanács egészség- ügyi osztályának vezetőjével be­szélgetünk. Telnek jegyzetfüze­tem lapjai'és hamarosan kike- r ekedbe a tanács egyik osztályá­nak sokirányú munkája, meg­elevenednek a már elért ered­mények, bepillantást nyerünk a nagy elképzelések reális ter­veibe. 13—06 ügyeleti szolgálat! Ma még, ha ezt a számot tár­csázzuk, kongó üres vonalba hallgatózhatunk, de nemsokára... —- A népfront javaslata volt és mi igyekszünk megvalósítani — mondja szerényen Somogyi elvtárs, — Néhány hét múlva, körülbelül április 1-től este 7-tól reggel '-is mindig választ kap, aki a 13—Ofi-ost hívja. Az ügyeletes orvos azonnal ko­csiba ül és rövid időn belül eny­hít a beteg súlyos állapotán. Nem kell éjnek idején a beteg hozzátartozójának kilométereket gyalogolni, sokszor hiába ko­pogtatni a« orvos ajtaján. Az ügyeletét körzeti orvosaink lát­ják el — egyelőre még nehézsé­get okoz. hogy nem tudjuk az átdolgozott éjszaka után bizto­sítani a szabadnapot. Megválásuk javaslattal kezd­tük a beszélgetést. Ez csak egy csepp a feladat tengeréből. — Hozzánk tartozik a város járványvédelme. Állandóan, szívósan, dupla erőfeszítéssel harcolunk a járványok leküzdéséért. Hogy miért? Kecskemét kiimá­ja nem a legszerencsésebb cs nagyon sok a gyúlékony, fogé­kony gyermek. Hisz sehol az or­szágban nem ilyen magas az élveszületési arányszám, mint nálunk. Minden ezer lakosra évente 23 elveszhetett csecsemő int — mondja csillogó büszkeséggel. És ha már a csecsemőknél tar­tunk, mondjuk el, hogy az anya- és csccsemövéde- '.em IS az osztály feladata. A terhesanyák felkutatása, élet­körülményeinek megvizsgálása, a szakszerű tanácsadás, a kis emberpalánta vitágrajötte után pedig a csecscmővédelem mun* kiiuk szép. ijm> «t tedd emt lítsünk meg egy újabb ered­ményt: eddig két helyen van cse­csemővédelmi tanácsadás, a lakosság kérelmére rövide­sen megnyílik a harmadik. — Hozzánk tartoznak a böl­csődék is, — mondja Somogyi elvtárs — az üzemi bölcsődék csak felügyeletünk alá tartoz­nak, do az egyetlen tanácsi bö - csőde minden gomdja-baja a mi vállunkra nehezedik. Csak 81 férőhelyes, és bizony sok édes­anyát kell visszautasítani, mert nagyon sokan szeretnék még el­helyezni gyermeküket, biztonsá­gos helyre. De rövidesen enyhí­tünk ezen a bajon is. A Klapka utcában niár emelkednek az új városi bölcsőde falai, Júliusra felépül és körülbelül szeptemberben 44 új lakóval megnyithatja kapuit. Az egészségügyi osztályhoz tartozik a piac rendé szét, Kecskemét egyébként kor­szerű piacterén is vannak még megoldásra váró fel­adatok. Kevés az elárusító asztal, sok­szor a? élelmiszer a földre szo­rul és elég sok à kóbor 'kutya. A piac környékén pedig kő ve­retlen utcákon állnak a szeke­rek, az ottlakók egészségtelen, bűzös levegőt kénytelenek szív­ni. Az élelmiszerüzletek, a ven­déglátóipar, a közétkeztetőhelyek ellenőrzése; a gyógyszertárak, az orvosi rendelők, az üzemorvosok minden gondja; az iskolaügy, a köztisztaság, a tszcs-k és állatni gazdaságok egészségügye is mind e kis kollektíva munkája. Az egészséges ivóvízellátás, a város csatornázása is sok gondot okoz. És ha az utcán, a várótermek­ben plakátok hívják fel a fi­gyelmet az egészséges életmód­ra; kénnek, hogy a fogyasztók ellenőrizzék a söntések poharai­nak tisztaságát; ha egészségügyi előadásokat hirdetnek kerület­ben, szervezetben, üzemben, az is az ő munkájuk beszédes ered­ménye. A sokirányú tennivaló teljes bemutatására nem vállalkozhat egy rövid kis írás. Nem is ez volt u célunk. Csup.án azt sze­retnénk, hogy az elmondottak­ból látnák a város lakói, hogy az osztály az egész város egészsége, szebb élet : felett őrködik; és nem utolsósorban azt, hogy­ha észrevételeiket, javaslataikat, kívánságaikat eljuttatják hozzá­juk, halló fülekre találnak. És clobb-utóbb a 'reális javaslatok tervekben, majd valóságban öl­tenek formát. Erre .biztosíték a nyolctagú kollektíva . eddig is eredményekben bővelkedő, lel­kes munka, M. K. Mikorra készül el a Rákóczí-úti új bérház ! ?... NEM EGYSZER figyelhetünk fel Kecskeméten a Rákóczi út végén, a Katona József parkkal szemben ilyen, s ehhez hasonló beszélgetésre. — Jövőre sem lesz ebből ház! Ügy építik, mintha ráérnének! VAJON MIÉRT halad ilyen lassan az új bérház építése? Még száraz időjárás volt, ami­kor a korlátokkal körülszegélye­zett: földhányások között eljutot­tunk az építkezés vezetőjéhez, Dókány elvtárshoz, hogy szóra bírjuk, mégis mi lesz az új bér- ház építésével. Éppen a brigád­tagok között tevékenykedett s úgy kellett felhívni egy kis be­szélgetésre. NEM SOKKAL azután, az iro­dában a tervdokumentációt né­zegettük. Az első, ami igen ér­dekelt, mikor fejezik be az épít­kezést. Az írás a következőket mutatta; 1955 május 15. — olva­som. Ezután kérdően nézek Dé- kány elvtársra. Ö mintha ol­vasna a szememből, röviden így szói; — Május 15-re nem lesz kész, az biztos, — Mégis, miért? — Annak hosszú sora van. — Igaz, tavaly május első napjai­ban meg piszka lg at tűk a föld felszínét, téglahegyekkel vettük körül az építkezést. Akkor még volt munkaerő. Később keve­sebben is latiunk, n a munkaerőt, a fontosabb mezőgazdasági épít­kezésekre csoportosítottuk át. — Novemberben újra kezdtük itt a munkát. — Tehát három és fél hónap­ja, hogy itt vannak. Az ered­mény mégsem biztató. — Az igaz, hogy lassú a mun­kánk üteme. Mi nem tehetünk róla. December 15-re a föld- és betonmunkátatek egy részévei végeztünk. Csak a szigetelés hiányzott, s hiányzik még ma is. — Megmondaná, miért? — Nagyon szívesen. Ez az építkezés komplikáltabb, mint a másik — mutat a szetnbenlévő Új bérházra. — A földszinti ré­szén ital-, élelmiszer-, húsboll és: a Patyolat kap helyet. Ezért me­lyebbre kell ásni, mélyebben kell alapozni, mélyebben kell! szigetelni. — Hisz mindez a tervben szerepel, Dékány elv társ!? — Ebben magának van igaza*. Csakhogy — nyomja meg a szólj — itt jön a bukfenc. A Tervező-! iroda 43 centiméter biztonságuk ír elő a föld felszínétől lefelé, a, szigetelőknek. A Szigetelő Vá!-' lalat pedig ragaszkodik az Épí­tésügyi Minisztérium által elb­írt X méteres biztonsághoz. Ezt a vitát közel hat hétig folytat­ták, míg végű lis úgy döntöttek, hogy 43 centiméter biztonság’ elég. Ezért látszik úgy, hogy dolgozunk is, meg nem is. — Van is ebben igazság — szólt közbe a fiatal ópítéstech- nikus, majd Dékány elvtárshoz fordulva így folytatja —- azt ;s' tessék elmondani, hogy ez a- huza-vona legalább 20.000 fo­rinttal drágította meg az épít­kezést. DÉKÁNY ELVTAKS nem szól, csak a fejével int, hogy a technikus ugyancsak igazai mond. Ö is úgy vélekedik; nem­csak beszélni, hanem cselekedni!, kell az olcsóbb építkezésért. Jú lenne megvizsgálni, ki a felelő* mindezért, mert 20.009 forint7 nem kis összeg. VÉGÜL ISMERETLENÜL * ház jövő lakóinak kérését tol-, mácsoljuk Dékány elvtárshoz. —- Mikor költözhetnek a jövő bér-: lői az új lakásokba? — Az eredet! időpontra, má­jus 15-re nem lesz kész. Kará­csonyra azonban igen. Terv sze-.; rint április 4-re földszinti fel-’ egyenbe hozzuk az épületet. Utá- : na három-négy hetenként egy emelettel feljebb haladunk. Jú­lius végére tető alatt lesz az’ épület. : AZZAL VÁLUNK EL, hogy» ez év karácsonyán 43 dolgozó la* Iái majd meleg otthonra a szépé­nek ígérkező új bérházban. ’ . V. K, ( Február 20-ig 117.6 százalékos a tervieljesilés Vállalatunk február 20-.ig U7.G százalékra teljesítette tervét, A bajai kirendeltség dolgozói feb­ruár havi tervüket 24-én már befejezték. A legjobbak között Miskolci Rezső, a szakma kiváló dolgozója 152 százalékot, Du­boczki Ferenc sztahanovista Hitt százalékot teljesítettek. A dsá[ rabárut szállító Mecseki Miklós, és Vidákovics Mihály több, mini* másfélszeres normát értek el. • Kis Ecrcoené, Baja, BEI..SPED. Irta: Angelika Gibbs VIZSGA útim — mindenki azt szokta mondani! — Beült Marian mellé: — A következő saroknál ka­nyarodj jobbra! |^j rs. Ericson a járda szélén állt és figyelte az autót, amíg csak cl nem tűnt a kanyarban. — Ha Marian a konyhai munka, a síkátás, a■ mosás, meg a bevásárlás mellett még a gye­rekeket is elvihetné reggel az iskolába — gondolta ismét Mrs. Ericson —. valóban nagyszerű lenne! Különösen ezért a pén­zért... Az autó jobbra kanyarodott és egy csendes utcán gördült tovább. — Hány éves vagy? — kér­dezte a vizsgabiztos Mariantól — Huszonhét. — Nocsak! Ennyi idő alatt egy tucat feketét hozhattál vol­na a világra — tréfálkozott. — Balra! Vezess oda ni, a. teher­autó, meg a zöld »Uuick« közé. A teherautó, mag a zöld »Bükk« igen közel haladt egu- máslioz, de Marian ügyesen hajtott át közöttük­— Vezettél már autót? — Igen, sir, három évig volt hajtási engedélyem Pennsyirá- mában. — És minek neked hajtási en­gedély? — /V háziasszonyom azt akar­ja, hogy aulán vigyem a gyere­keket az iskolába, meg haza. — Meg hogy éjszaka találkára, járj valami feketeképühöz? Mi? ■— jót nevetett saját rossz vic­cén, — No lássuk csak, fordulj balra és kanyarodj inssza a kö­vetkező utcába. H ibátlanul vezetett. Felül­járóhoz értek, amely ma­gas ívben hajlott át a vasúti vá­gányok felett. — Milyen tábla áll ott a hid túlsó végén? — kérdezte a vizs­gabiztos. — »Légy óvatos! Esős időben veszélyes!-'' — olvasta hangosan Marian. — Hiszen te tudsz olvasni! — csodálkozott harsányan. — Hol tanítják az ilyen feketéket ol­vasni? — Tavaly végeztem az egyete­met — felelte halkan Marian. — Diplomám van. A vizsgabiztos hangos neve­tésben tört ki.-— Diploma! Hát ez kitűnő! Egy feketeképü szakácsnő és a diploma! — Állítsd meg itt a. kocsit — mondta még mindig akadozva a jóízű nevetéstől, == Indítsd új-? A tűikor. Marian másodszor ; Ä próbálkozott meg a sof- j förvizsgával, Mrs. Ericson is el- I kísérte. j — Tudod — mondta MarUni- ! nak, — jobb lesz, ha egy fehér ! is veled van. 1 Marian lassan vezette a Ico- I csit a kertváros árnyas utcáin. I Ilyentájt igen nagy a forgalom. Remekül vezetsz. Marian — I mondta Mrs. Ericson. — Bízom ! benne, hogy most nem fogsz j megbukni. Az autó jobbra fordult egy I mellékutcába és megállt a jár- ! da mellett egy hosszú kocsisor I végében. A vizsgabiztosok még j nem voltak ott. Marian élőké- j szítette az iratokat. j — Milyen nagyszerű lesz — j gondolta Mrs. Ericson — ha Ma- j rian a házi munkán kívül még ! a gyerekeket is elviszi az is- I kólába, meg haza is hozza őket. í Ac ilyen cseléd valóságos kincs! j Ügyesek ezek a négerek, mint- 1 ha csak háztartási munkára ter- I mettek volna! Fehérek közt \ ilyen jó cselédet aligha lehetne I találni. A vizsgabiztos, aki kocsijuk- I hoz lépett, jóindulatúnak lát- ! szott, idősebb ember volt. Meg- i nézte Marian papírjait. Mrs. I Ericson kiszállt az autóból: — Nem akarom dicsérni Ma- j riant — mondta —, de kitűnően [ rezei ez a lány, vizsgabiztos j úr! j — No, persze — felette a vizs­iggöiktos Mrs, SüSSfiM* hmius. rat,.. Egyetemi diploma! Ezt *• tésztát. Marian a járdához vezette m gépet,, kikapcsolta a motort. Falt másodpercig várt, azután újból bekapcsolta. Reszketett a. keze,. Düh és sírás fojtogatta, a torkáta; Összeharapta a száját, nehogy, felzokogjon. Amikor azonban ki* engedte a kuplungot, lába le­csúszott a gázpedálról és a mo­tor leállt.. — Ejha! Ez nem egyetemi vizsga! Azt hiszed, hogy a dip­lomáddal most már mindenre felülről nézhetsz? így nem lehet autót vezetni, diplomás szakács­nő kisasszony! — Verjen meg az Isten! —t tört ki Mártonból az elkeseredés, miközben a kocsi előre ugrottz A vizsgabiztos vörös lett. mimé a rák. — Vissza a starthoz! — üvöl­tötte. — Azonnal vissza! — és' négy vaskos keresztet firkantott Marian vizsgalapjára. N rs. Ericson most is ott állt a járda szélén. Amikor' Marian megállította az autót, a vizsgabiztos kiugrott a kocsiból és tajtékozna elviharzott. — Mi iörént? — kérdezte Mrs, Ericson felháborodva. — Csíz nem buktál meg ismét? — De igen — felelte Marian, és könnyeit letörölve átült a. jobboldalra, hogy Mrs. Eriért,i UelyetfoglalhasSQn a volán mö­gött, (4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents