Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-03 / 52. szám

Szép példája a népek részéről történő őszinte törekvésnek Metszési bemutató a Kecskeméti Mezőgazdasági Technikumban FEBRUÁR 19-ÉN ismét nagy­csomó levél indult Kecskemét­ről Csehszlovákiába. E levelek gazdag tartalommal számoltak be a kecskeméti II. számú ál­talános iskola életéről, munkájá­ról. Van is miről beszámolniok, mert a II. számú iskola a város­ban egyike azoknak, ahol leg­jobb a fegyelem, a tanulmány, színvonal és itt legpéldásabb a nevelők együttműködése a szü­lőkkel. Laczkó Dénes igazgató, az iskolában kialakult közösségi szellemről, a vezetés módszeré­ről, a nevelők és a szülők kap­csolatáról, üzem- és családláto­gatásokról tájékoztatta a cseh­szlovákiai iskola igazgatóját. A nevelők szintén módszereikkel, tapasztalataikkal ismertetik azo­nos szakon működő kollégáikat. A tanulók közül is sokan írtak csehszlovákiai pajtásaiknak. A KECSKEMÉTI II. SZÁMÚ iskola úttörői kitüntetésnek ve­szik azt, hogy külföldi tanulók­kal leveleznek és ez serkentőleg hat a jobb tanulmányi eredmé­nyért folyó versenyre. Babos Éva 8. osztályos úttörő csapat- tanácselnök azt javasolta leve­lében a csehszlovákiai pajtások­nak, hogy alakítsanak levelező­párokat és időnként számoljanak be egymásnak a tanulmányi elő­menetelről is. E célból megküld­te az iskola 8. évfolyamú leány­tanulóinak névsorát. Végül be­számolnak a kecskeméti úttö­rők kulturális tevékenységükről is, többek között arról, hogy a. iskola balett-tánccsoportja több esetben- nagy sikerrel szerepelt a Katona József Színházban. Ajánlották csehszlovákiai pajtá­saiknak Jókai: »Az aranyem- ber«, »A kőszívű ember fiai-« és még több magyar szépirodalmi mű olvasását. A kecskeméti általános iskola nevelőtestülete most azt tervez­te, legközelebb fényképalbumot is küld a Föd Biskupice-i isko­lának, hogy ezáltal még tartó- sabbá váljanak kapcsolataik. A KÉT ISKOLA között folyó levelező-tapasztalatcsere szép példája a népek részéről meg­nyilvánuló őszinte törekvésnek, a jószomszédi viszony és a béke ügyét szolgáló kulturális kap­csolatok elmélyítésének. A KECSKEMÉTI Mezőgaz­dasági Technikum gyümölcster­melési tagozata a napokban metszési bemutatót rendezett. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy még a soltvadkerti terme­lési bizottságtól is volt részve­vő. A bemutatót Veres György, főagronómus vezette. Bár az idő nem volt valami kellemes, a jelenlévők mégis türelemmel és érdeklődéssel nézték végig az iskola gyümölcsösében az őszi telepítésű fák, valamint egv-két éves telepítésű gyümölcsfák met­szését. Veres György főagronó­mus a fiatal fák alakító- és a termőfák ritkítómetszését mu­tatta be. A RÉSZVEVŐK közül többet hangoztatták, hogy helyes len­ne, ha Kecskeméten is létesíte­nének gyümölcsfa-lerakatot. A környéken és a megyében so­kan szeretnének gyümölcsöst te­lepíteni és könnyebb lenne — ha a megyeszékhelyen volna egy beszerzése, A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE való tekintettel és számos ké­résnek eleget téve, a Mezőgaz­dasági Technikum március 12-én, szombaton megismétli a metszési bemutatót. A bemuta­tót a termelőszövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói és az egyénileg dolgozó parasztok részére tartják, délelőtt 10 ’ 1 kor, az iskola kisfái tangazda-' ságában. A részvevők a 4-c.s autóbusszal mehetnek a repülő­térig, ott az iskola tangazdasá­gának kocsija várja az érdeklő­dőket. Komlósi László igazgató. *é—♦­Képzőművészeti kiállítás Kiskunhalason A Képzőművészeti Alap rendezésében március 8-tól 13-ig képzőművészeti kiállítás nyílik Kiskunhalason a Helyőrségi Tiszti Klubban. A kiállításon bemutatásra kerülnek neves mű­vészeink alkotásai, festmény, grafika, rézkarc, stb. A kiállítás célja, hogy a dolgozók előnyös áron, kedvező fi­zetési feltételek mellett vásároljanak művészeti alkotásokat. Min­den vásárló igénybeveheti a részletfizetési kedvezményt, amely 3-tól 12 hónapra szól. A művek készpénzért is megvásárolhatók. A kiállítás minden kötelezettség nélkül, díjtalanul megtekinthető, ilyen lerakat — a gyümölcsfák A MÚLT ÉV decemberéber Kecskeméten a II. számú is­kola igazgatója levelet kapót; az egyik baráti állam, a szom­szédos Csehszlovákia Pod Bís- kupice községének magyarnyel­vű iskolájából. A baráti hangú levél, — amelyet teljesen isme­retlenül címeztek a hírős város­ba — a. bemutatkozás után az iskola igazgatójának és nevelő­testületének azt az óhaját feje­zi ki, hogy alkossanak -kölcsönös baráti kapcsolatot egy magyar- országi iskolával, egymás mun­kájának megismerése, a mód­szerek, az oktatás és a nevelés­ben elért tapasztalatok kicseré­lése céljából. A kecskeméti II. számú álta­lános iskola igazgatója és ne­velőtestülete örömmel fogadta a baráti megkeresést és meleg­hangú levélben válaszolt, kife­jezve készségét a tapasztalat- csere kifejlesztésére. A második levélben már mint kedves is­merősöket üdvözölték a Pod Biskupice-i pedagógusok kecs­keméti kollegáikat és kérték, ajánljanak pedagógiai müveket, színműveket és szépirodalmat, amelyeket a pozsonyi magyar könyvesboltban Ők majd besze­reznek. Ez alkalommal már VIII. osztályos tanulók is írtak a kecskeméti pajtásaiknak. A le­velek beszámoltak arról, ho­gyan szórakoznak, mivel töltik idejüket a tanulás után. Büsz­ke örömmel újságolták, hogy iskolájuk színjátszó csoportja nagy sikerrel adta elő Kacsóh Pongrác »János vitéz« című dal­játékát és Móricz »Légy jó mindhalálig« című művét. Azt is megírták a gyermekek: na­gyon boldogok, hogy a népi de­mokratikus Csehszlovákiában anyanyelvükön, magyarul tanul­hatnak. A levelezések során őszinte, meleg barátság fejlődött ki a két iskola nevelőtestülete és ta­nulói között. E kapcsolat is egyik láncszem a két ország­nak a béke. jegyében folyó kul­turális, baráti együttműködés­ben. Vajon melyik csoport lesz a győztes?... Rövidesen találkozunk. Ezzel váltunk el január 20-án a Kecs­keméti Épületlakatosipari Vál­lalat művezetőitől, dolgozóitól. Január 23-án pedig »Két mű­hely, két csoport, kétféle mű­szaki előfeltétel« cím alatt ösz- szegeztük az újságban az egyes és kettes műhely műszaki elő­feltételeit. Megírtuk, hogy az egyes műhely dolgozói nem tud­nak keresni, mert nincs meg­felelő munkaellátottságuk, a programirodában csak ígéretet kaptak, de munkát nem. A kettes műhely viszont munká­val el volt látva. Most ismét itt vagyok. Kint dühöng a szél, betör az ajtó hasadékain. Vajon mennyiben változott azóta a műszaki elő­feltétel? E gondolat jegyében léptem át az egyes műhely kü­szöbét. Az üzem művezetőjét, Tóth Istvánt nem lehet egy­könnyen megtalálni. Míg elő­kerül, szót váltok egy-két dol­gozóval. Közvetlenül az első asztalnál menetet vág Borsos József. Időnként meg-megtörli izzadó homlokát zsebkendőjével. — Pihenésre van-e idő? — szólítom meg. Abbahagyja egy pillanatra a munkát, rámtekint, majd így szól: — Otthon igen! Ha most négy kezem lenne, az is kevésnek bizonyulna, annyi itt a tenni­való. — Reméljük, így lesz most- már az év végéig. — Nem merném így mon­dani. A tapasztalat eddig mást mutatott. Nálunk járta az a mondás: »Egyszer hopp, más­kor kopp«. De lehet, hogy magá­nak lesz igaza, majd elválik. Közben odaérkezik Sebestyén bácsi is, és bekapcsolódik a beszédbe. — Szűkiben vannak-e munká­nak, Józsi bácsi? — kérdem. — Ugyan már ki mondta? Már a jövőhavi programot is tudom. — Elmondaná nekem is? — Nagyon szívesen. De te is hallottad, tudsz róla — szól oda Borsós Józsefnek. — Nagy fába vágtuk a fejszénket. Har­minc szétszedhető csőbarakot kell készítenünk a budapesti mintavásárra. Hétfőn kezdtünk hozzá. Nagyon kell igyekez­nünk, mert a határidő igen rö­vid, — március 19. Ha lehetne, most bizony egy percből kettőt csinálnánk. SZABAD HAZÁNK jövőt épí­tő népe tizedszer ünnepli már­cius 8-át, a nemzetközi nőna­pot. Ünnep ez a nap már 45 esztendeje, de az elnyomatás sö­tét évtizedeiben ki gondolhatott a nemzetköziség eme szép nap­jának nyilvános megünneplé­sére. Tizedik esztendeje szőnek szí­nes, gazdag terveket az asszo­nyok, készülődnek lázasan az ünnepre. És most itt az 1VINDSZ megyei szervezetének szőttesek­kel díszített szobájában Máté Ignácnéval, a megyei elnökség tagjával beszélgetünk az egy évtized felfelé ívelő útjáról. — 1845 február 18-án az or­szág nyugati részében még fegy­verek ropogtak, de a felsza­badult városokban, falvakban már létrejöttek az MNDSZ- szervezetek. Asszonyok százai, ezrei fogtak össze — enyhítet­ték az árváinmaradottak kínjait, segítettek a romok fölé új ott­honok építésében. Még 45 tava­szán Bajaszentistvánon 130 sze­mélyes óvodát létesítettek az asszonyok. Kecskeméten a Nagy­kőrösi utcai gyermekotthont is ők hozták létre. A konyhák pol­cairól ide vándoroltak a feles­leges tányérok, bögrék, estéken át felszerelést készítettek, nap­pal pedig főztek, takarítottak, mostak, hogy igazán otthont ta­láljanak az otthontalanok. — Asszonykörökön tanulgat­tak, majd felvilágosító szóval kopogtattak a lakások ajtaján és újabb ezrek kapcsolódtak az MNDSZ munkájába. Nem volt olyan politikai megmozdulás, ahol a hők tömegei ne hallatták A nemzetközi nőnap előtt... volna szavukat. A nemzetköziség szép példáit adták, mikor 48-ban a görögöknek, 51-ben és 52-ben a koreaiaknak gyűjtöttek pénzt, ruhát... Ha szent ügyünkről, a békéről volt szó, az elsők közt hallatták szavukat. — A béke követeként okos szóval alá- írásgyüjtőívekkel kopogtattak és mindig eredménnyel. Az MNDSZ javaslatára látott nap­világot több anya- és gyermek- védelmi törvény: mint például a sokgyermekes anyák kitüntetése, a házasságról, családról, gyám­ságról, a minden újszülöttet megille.ő 400 forintos ingyen ke­lengyéről és szülési segélyről. — NAGY UTAT tettek meg asszonyaink az elmúlt tíz esz­tendő alatt. Tanultak, fejlődtek és közülük nem egy ma is fele­lősségteljes helyen végzi minden­napi munkáját. Megyénkben 711 asszonyt ért a kitüntetés, tanács­tagoknak választotta őket a nép. Több, mint 30 dolgozó asszo­nyunk mellén ott csillog a kor­mánykitüntetés. És azok, akik hosszú évek óta önfeláldozó, lel­kes tagjai voltak a szervezet­nek, tíz éves fennállásunk ün­nepén emlékbrosst kaptak, a legjobb szervezeteket pedig megjutalmazzák az országos köz­pont emléklapjával. — Hogyan készülődnek már­cius 8 megünneplésére? — Nincs olyan kis falu, ahol ne serénykednének. Műsorokkal egybekötött ünnepi esteken em­lékeznek fheg mindenütt a nem­zetközi nőnapról. A megyei el­nökség 30 előadót küld falura, a járásiak szintén. Üzemekben sok helyen megjutalmazzák ezen a napon a termelésben kitűnt iszonyokat. •— Már előbb kellet volna em­lítenem, hogy február 18-tól március 8-ig agitációs napokat tartunk. MNDSZ-asszonyaink sor-baj árják a házakat, elbeszél­getnek tíz esztendős fejlődé­sünkről, eredményeinkről. És szó kerül arról is, hogy mit keli tenniük, mit vár az édesanyák­ról, a háziasszonyoktól, a dolgo­zó nőktől az ország. Persze en­nek a munkának folytatódni keil majd ezután is. Március 8 megünneplése után milyen feladatok állnak az MNDSZ előtt? — LEGELSŐSORBAN április 4-e méltó megünneplése. Itt máris szép eredményekkel di­csekedhetünk. Üzemeinkben, pél­dául a Bajai Gyapjúszövetgyár­ban minden MNDSZ-asszony be­kapcsolódott a felszabadulási munkaversenybe. Róna Jánosné 12 hónapja sztahanovista szin­ten dolgozik, két társával meg­kapja a sztahanovista csillagot. A Bajai Ruhaüzem homlokzatán ott csillog az élüzem jelvény. Nem kis része van abban az asszonyoknak, hiszen a dolgozók többsége nő. A verseny alatt hat naponként értékelik a munkát és minden hó végén megjutal­mazzák az élenjárókat. A Kecs­keméti Kinizsi Konzervgyárban érdekes mozgalom indult az asz- szonyok között: Dolgozz úgy, mint otthon, vagyis olyan tisz­tán, takarékosan, beosztással. Az üzem óvodája minden nap pos­tásruhába öltöztetett kisfiút, vagy kislányt küld, hogy üdvö­zölje élenjáró édesapját, édes­anyját. Sok szemben ott csillog a könny, amikor a kis apróság jutalomcsókot nyom a megható­dott arcra. — Termelőszövetkezeti asszo­nyaink is kiveszik részüket a tavaszi előkészítő munkában. — Burgonyát csíráztatnak, készítik a vetőmagot, segítenek a trágya­hordásban. A parasztasszonyok között — a Soltiak kezdemé­nyezésére — mozgalom indult: Minél több baromfit az udvarok­ba. A bácsalmásiak 100 csirkén alul meg sem állnak, Dusnokon 20 liba gágog majd minden ud­varon. Kettős célt élünk vele, gazdagabb lesz a család, több friss hús kerül a városiak asz­talára. A termelésen kívül mi, MNDSZ-asszonyok is részvevői leszünk a kulturális seregszem­lének. Szép műsorokkal is ün­nepelni fogjuk tíz éves szabad­ságunkat. — ÉS MOST A negyedik bé­kekongresszus után, ha lehet még nagyobb részt kérünk a békéért folyó küzdelemből. A határoza­tokat eljuttatjuk minden asz- szonyhoz és tovább szervezzük a háború ellen tiltakozók táborát. Hiszen a boldogsághoz, fejlődés­hez, gazdagodáshoz legelsősor­ban béke keil. =r Megyeriné. — — Józsi bácsi de szívügyed ez a munka — mondja feléje fordulva Borsos József. — Képzeld el! Az egész út­lápról jönnek ide. Megnézik ám, milyen a mi csőbarakunk, mi- lyen a mi munkánk. Ne lehet tessék-lássék munkát adni — válaszol Józsi bácsi. — Igazad van — törődik bele Józsi bácsi szavainak igazsá­gába Borsos szaki. — Tessék mán odébb állni — hangzik hátam mögött ez a fel­szólító szó. Megfordulok. Tóth István művezető áll mögöttem, mosolygós arccal. Üdvözöljük egymást s megkérdezem: — Még mindig máról holnapra élnek? — Régen volt az. Legutóbb úgy mondtam ugye, kevés a munka? — Igen. — Most pedig jó lenne, ha február két nappal hosszabb lenne. Munka van bőven! — Árulja már el akkor, ho­gyan keresnek a dolgozók? — Sokkal jobban, mint az el­múlt hóban. Kuli Imre, Palkó- vies László a kerítésoszlopok készítésénél 10 nap alatt 80J forintot keresték. Horváth László, Kőrös László sztahano­visták sem adják a havi 1300— >1400 forintnál alább. A többI [■szakmunkások is az 1000 felé \h óladnak. — Aztán mindenki ilyen szór - \galmas, igyekvő? — Ezt nem mondhatnám. A 'kerítésoszlopot még öt fiatal ké­szítette. Naponta igen keveset, GíS darabot. Az anyátok szép sze­relmit — gndoltam magamban G— megmutatom nektek, hogy Glehet több és jobb munkát vé- Qgeznt, csak igyekezni kell. Mun- Gkaidő után bejöttem, s nyolc Gora alatt egymagám 63 kerítés­eioszlopot készítettem félkészre. Megmutattam nekik, hogy kell dolgozni, ha valaki tömött pénz­tárcát akar... ' Nézzünk át a kettes műhely­be, a versenytárshoz. Itt Tor­mási István kivételével 18—22 éves fiatalok szorgoskodnak. Borbók Lászlótól érdeklődöm, milyen a munkával való ellá­tottsága. A kérdésre kérdéssel válaszol: — Kint hüvijs van? Igaz? — Igen! — Nekem pedig idebent me­legem van. — S azzal megtörli zsebkendőjével homlokát. — Hogy a versenyt megnyerhes­sük, igencsak meg kell dol­gozni — teszi hozzá. Nagy Jó­zsef és a többi fiatal szak­imunkás is hasonlóképpen nyi­latkozott. Most már nincs kétféle mű­szaki előfeltétel. A verseny műszaki feltételei mind a két műhelyben azonosak. A kérdés, vajon melyik csoport les- a győztes a felszabadulási Versenyben. Bízzuk reájuk, döntsék el ők! (Venesz.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents