Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-25 / 47. szám

KÉT KEZÜNK MUNKÁJÁVAL JANUÄR ELSŐ hetében ér­dekes kis levél érkezett a duna- veesei járási pártbizottsághoz a császártöltési homokvilág egyik legöregebb termelőc so portjából, a Vörös Zászló TSZ-ből. Az egy­szerű szavakkal, de so-k szívvel és bizalommal megírt levél alatt szálkás, bizonytalan, az íráshoz nemszokott emberek nehézkes, furcsa dőlésű, s mégis kedves betűivel, egész sor aláírás bizo­nyította, hogy nem akármilyen ügyről és nem egy ember véle­ményéről van szó, hanem egy sokatpróbált kis emberi közös­ség egyöntetű kéréséről. Kádert, régi alapító tagjukat, méghozzá a dunavecsei járási pártbizott­ság egyik titkárát, Viszmeg Já­nos elvtársat kérték ki, hívták vissza csoportjukba, tagnak. »... Amíg itt volt közlünk Viszmeg elvtárs — írták egye­bek között —, rendszeres volt a pártélet, gyarapodtunk, rendben ment a gazdasági munka. Amió­ta elment, nem mennek úgy a dolgok. Több káderünket ki­emelték, s most hiányát érez­zük a jó, tapasztalt vezetőknek. Ezért szeretnénk, ha visszaen­gedné a járási pártbizottság. Re­méljük, és bízunk abban, ha visszajön közibénk, mindjárt könnyebb lesz haladásunk...« A Vörös Zászló TSZ tagjainak ké­rését a járási pártbizottság in­dokoltnak találta, a megyei pártbizottság pedig jóváhagyta. Viszmeg János elvtárs így 1955 február 17-én visszatért abba a csoportba, amelynek szervezője és alapító tagja volt. MIKOR RÁTALÁLTUNK. eg y félig kidöntött, s a környe­ző fákon fennakadt öreg akác koronájáról köszöntött bennün­ket. Elnézésünket kérte, azután tovább baltázta az ágakat, míg a fennakadt faóriás engedel­meskedve az ember akaratának, ledőlt a földre. Viszmeg elvtárs letette a baltát, kicsit kifújta magát, aztán beszélgetni kezd­tünk. — Nagy reményem volt ehhez a csoporthoz, megalakulásától kezdve. A párt, bár más mun­katerületre szólított, nem tud­tam, de nem is akartam szakí­tani a visszatérés gondolatával. Nem egyszer voltam itt látoga­tóba, s mindig panaszt hallot­tam. Sokszor mondtam a tagok­nak, nem jó ez így, ahogy ti gaz­dálkodtok, nem így kell vezetni Magyaráztam nem egyszer, hogj máshol mit, hogyan csinálnak de nem volt, aki a javaslatoi végrehajtását szorgalmazta vol­na. így aztán későbbi látogatá­sok alkalmával nem egyszer ve­tették a szememre: »könnyű ne­ked mondani. Necsak beszélj hanem gyere vissza, és mutasc meg, hogy kell!-« Ezekután nerc ért váratlanul, amikor a járás: pártbizottságon tudomásomra hozták a csoport tagjainak ké­rését. Jy. kedvvel, bizakodva jöt­tem vissza csoporttagnak. VISZMEG ELVTARS öröm­mel jött vissza a csoportba, de már az első nap nem állhatta ne g bosszankodás nélkül. A cso­port baromfiállományát ráfogva, kogy nem kifizetődő, pár nap­pal érkezése előtt adta el a tag­ság. Az éves tervbe pedig mínd- íssze öt tehén tartását ütemez­ték be. Egy nap alatt a gyenge, hozzánemértő vezetés megany- fiyi szomorú tényét kellett meg­állapítania. De folytassa ő. — Már az első nap rájöttem, hogy itt csak a két kezünk munkájával lehet olyan csopor­tot teremteni, ahol a tagok jói érzik magukat. Ebben a homok­világban csak úgy lehet megél­ni, ha nem félünk megfogni a munka nehezebbik végét. Pár napja vagyok csak itt, de már levontam egy tanulságot. A ter­melőszövetkezetekben legfonto­sabb a személyes példamutatás. Ha valami akadozik, vagy nehe­zen megy, a kommunisták áll­janak a munkák élére, és akkor biztos a siker. Es mégegy —te­szi hozzá egy kis gondolkodás irtán — a vezető végtelenül bíz- iiua íi tagokban; ez a sikei mát Viszmeg János elvtárs sik titka, hiszen a feladatok oroszlánrészét ők oldják meg. Viszmeg elvtárs pár napja var. még csak a csoportban, de már bizonyságot tett arról, hogy a többéves pávtmunkában szer­zett tapasztalatait jól tudja hasznosítani a csoport érdeké­ben. A CSOPORTBA ÉRKEZVE, az első érdeklődő szóra már so­rolták is a tagok, hogy milyen ember Viszmeg elvtárs. Megér­kezése után még vasárnap ne­kiállt és a dohánypajtát megja­vította. Hétfőn mozgósította a tagokat és megkarikázták a hí­zókat. Majd bement Császártöl­tésre, s fakitermelési engedélyt kért, disznóól építésére. Utána mindjárt átmotorozott Kiskő­rösre s megérdeklődte, milyen alapon lehet kislakásokat épí­teni. Visszahozatta a csoport évi tervét, s azt felülvizsgálva, az ő javaslatára, komoly vita után még hét tehén vásárlását vették tervbe. Az előbbinél nem kisebb vita után sikerült meggyőzni a tagságot, hogy mégis csak tart­sanak baromfit. Elhatározták, hogy baromfiólat építenek, s a honvédség segítségével pár nap alatt felépítik a sertésólat. Va­sárnap pedig már megbeszélte a mérnökökkel, hogy kimérik a házhelyeket, számszerint tizen­egyet és aki tud, még az idén elkezdhet építkezni. ÍRJUNK MÉG Japán javaslat a japán—szovjet tárgyalások ügyében Az AFP tokiói jelentése sze­rint a Japán Külügyminiszté­rium hivatalosan közölte: Japán azt javasolta a Szovjetuniónak, hogy New Yorkban tegyen elő­zetes intézkedéseket a japán— szovjet tárgyalások elősegítése érdekében. Japán tudomásul veszi, hogy a szovjet kormány beleegyezett abba, hogy New Yorkot válasz-* szák a két ország jövőbeni tár-* gyalásainak színhelyéül. Renzó Szavada, Japán ENSZ« megfigyelője február 23-án szó« beli jegyzék formájában juttatta el Japán javaslatát Szóból jel­hez, a Szovjetunió ENSZ-küldöM téhez. (MTI) A bonni parlament csütörtökön reggel háromszoros rendőrkordon fedezete alatt megkezdte a párizsi szerződések vitáját MIT négy nap munkájáról? íme egy példa, amely bizonyítja, hogy nem elég csak mondani, hanem az első vonalban kétkezümk munkájá­val kell harcolni a mezőgazda­ság fejlesztéséről hozott pártha­tározat végrehajtásáért. Sándor, A Legfelső Tanács és helyi szovjet választások előtt MOSZKVA (TASZSZ) A Szov­jetunió 11 szövetségi köztársa­ságában vasárnap, február hó 27-én tartják a Legfelső Tanács és helyi szovjet választásokat. A többi öt köztársaságban a vá­lasztások március 6-án lesznek. A választási kampány ország­szerte a sokmilliós szovjet nép egységének és összetartásának jegyében folyik. A kommunista párt, az előző évekhez hasonló­an, a pártonkívüli munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiek­kel szövetségben lép fel ezeken a választásokon. (MTI) A kínai nép egyöntetűen támogatja a Béke-Világtanács Irodájának felhívását SANGHAJ. (TASZSZ) A sangháji üzemekben, gyárakban és hivatalokban lényegileg be­fejezték az aláírásgyűjtést a Béke-Világtanács Irodájának a felhívására. A Csefanzsipao cí­mű lap hírt ad arról, hogy Sanghájban már több, mint 4 millió 487.000-en írták alá a ie.- hívást. (MTI) úSRLIN (MTI) A bonni par­lament Washington nyomására, a nyugat-német lakosság viharos tiltakozása ellenére csütörtökön reggel kilenc órakor megkezdte a militarista párizsi szerződések második olvasásban való tárgya­lását. A parlament épülete köré már a hajnali órákban három­szoros rendőrkordont vontak. A géppisztolyokkal és vízi fecsken­dőkkel felszerelt rendőrséget utasították, akadályozza meg, hogy Nyugat-Németország kü­lönböző városaiból tiltakozó me­netben Bonniba érkező munkás- és ifjúsági küldöttségek bejus­sanak a parlamentbe és közöl­hessék követeléseiket a képvise­lőkkel. A bonni rendőrparancs- nokság csütörtökön reggel meg­tiltotta, hogy a parlament köze­lében egy kilométeres körzetben népgyűlést vagy tiltakozó felvo­nulást tartsanak. A csütörtöki ülés megnyitása után a SzociáU demokrata Párt parlamenti cső-* portja napirend előtti indítvány ti tett, hogy bizonytalan időre ha-j lasszák el a párizsi szerződések: ratifikációs vitáját és tegyenek megfelelő lépéseket a némett kérdés békés megoldására, a leg­utóbbi szovjet javaslatok alap** ján tárgyaló négyhatalmi érte­kezlet létrehozására. Az Aden** auer füttyére táncoló többség elutasította a szociáldemokrata javaslatot. A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói csütörtökön * párizsi szerződések elleni harci napot tartanak. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztár­saság elnöke szerdán este rádió« beszédében mégegyszer felhívta a német népet, hogy akadályoz« za meg a békeellenes párizsi szerződések megvalósítását. Mit kell tudni a falusi lakosságnak az 1955. évi jMelemadó kivetésével kapcsolatos tennivalókról? A Minisztertanács szabályozta az 1955. évi általános jövedelem- adó kivetésével kapcsolatos ten­nivalókat. A falusi lakosság ész­revételeit figyelembe véve a Minisztertanács elrendelte, hogy az esetleges téves adókivetések elkerülése érdekében újból álla­pítsák meg az adózási kötelezett­ség alá eső földterület nagysá­gát és a lovak számát. Ezért a falusi lakosságnak március hó 5-ig a tanácsházán díjtalanul be­szerezhető hivatalos adóbevallá­si nyomtatványt kell kitöltenie. Bevallást kötelesek adni: A termelőszövetkezeti tagok; háztáji gazdaságukról; Az I. és II. típusú termelőszö­vetkezeti csoportok tagjai; És az egyénileg gazdálkodókj a használatukban lévő mező- es erdőgazdasági ingatlanokról, az állami tartalékterületekből be­reit ingatlanokról, a tulajdonuk­ban lévő állatállományról és a részben, vagy egészben bérbe­adás útján hasznosított házbir­tok ükről. A kitöltött bevallási ívekéi március 5-ig postán, vagy sze­mélyesen kell benyújtani a köz­ségi tanácsnál. (MTI) Kalandozások a nagyvilágban Filmfelvevőgéppel Szahalin-szigeten A „Val“ rénszarvas­tenyésztő kolhoi nyári legelői Szahalin eszakke* leli részén terülnek el, ott, ahol a tajga eggyé olvad a tundrával. Főleg a sziget őslakói, az orocso- nok és az evenkek űzik a rén­szarvastenyésztést. Azon a na­pon, amikor csoportunk elláto­gatott a karámhoz, valóságos ka­raván érkezett a kerületi központból: megjöttek vaká­ciózni a gyermekek, akik az északi népek külön iskolájában tanulnak. A legelőn ismeretséget kötöt­tünk Ivan Mihajlovics Plotnyi- kov kolhozelnökkel. Húsz évvel ezelőtt jejezte be tanulmányait a távolkeleti mezőgazdasági fő­iskolán, s azóta Szahalin szige­ten dolgozik. Megnéztük a csordáidat is. A kolhoz 5200 rén­szarvast tart. A sziget partjait mosó tenge­rek igen gazdagok halban. Sza­halin lakói rengeteg keringet, lepényhalat, lazacot, rákot fog­nak. A gyárak a zsákmányból igen ízletes konzerveket készíte­nek, amelyekkel a Szovjetunió legkülönbözőbb városainak üzle­teiben találkozhatunk. Tavasszal, amikor a csendesóceáni hering- rajok Szahalin partjai felé hú­zódtak, átköltöztünk a nyu­gati partra, hogy filmre vegyük a halászok életét és munkáját. A tavaszi ívás csaknem egy hó­napig tart. Nagyon fontos, na­gyon nehéz időszak ez a halá­szok életében. Ezalatt a hónap alatt minden erejüket meg kell fesziteniök, hogy a gazdag zsákmányt kifogják. Az ívási időszak olyan, mint egy nagy támadás, amelyben rendkívül fontos szerepet játszik a techni­ka: a különleges repülőgépek, amelyekről felderítik a halakat, a modem hidroakusztikai mű­szerekkel felszerelt kutatóhajók, a hatalmas korszerű halászflot­ta és a halak gépesített feldol­gozása a nyugati partok kombi­nátjaiban. A téli felvételek idején egy rendkívül heves viharnak vol­tunk tanúi, amely az egész szi­geten végigsöpört. Operatőreink azonban ügyet sem vetettek a dühöngő viharra és bátran el­indultak felvételt készíteni. A kikötőben lefényképezték a ten­gerészeket, akik a bőgő, jeges hullámok közepette letakarták és megerősítették a hajók beren­dezését, hogy a tengerbe ne hull­janak. Megörökítették a vasuta­sok hősi munkáját: a pályaőrök dühöngő szélben, vad hóferge- tegben ásták ki a váltókat a hóból. De a többiek is helyü­kön álltak. A mozdonyvezetők szinte vakon vezették a vona­tot, mert 1—2 méteren túl nem látták a síneket. Sok nehézséget o7o-ott a vihar a városi lakosságnak is. Az utcákon ki kellett ásni a hóból a megrekedt autókat, utadat kellett vágni a hóvárakhoz ha­sonlító házakhoz. A lámpák nappal is égtek. A szál a szó legszorosabb értelmében, fel­döntötte a járókelőket. Az ope­ratőrnek minden felvétel után ki kellett tisztítani a havat a felvevőgépböl. A szigeten télen-nyáron egy­aránt hatalmas építkezés folyiki A kolhozokban, az erdőmunká­sok, olajmunkások, bányászok lakótelepein az új házak mellett iskolák, klubok, könyvtárak épülnek. Ősszel, a felvételek befejezése után, visszatértünk Juzsno-Sza- halínszkba, a területi központba, Itt nagy változások mentek végbe azóta, hogy elhagytuk a várost: az új filmszínház és egy áruház nyílt meg, megkez­dődött a tanítás az új középis­kola gyönyörű épületében, el­készült az úttörővasút, meg­indult az új tanév a pedagógiai főiskolán, befejeződött a könyv­üzlet építése. Mozgalmas volt a színházi évad is Szahalinon az elmúlt év­ben. Itt vendégszerepeit azöszl- pov-együttes, a Nagy Színház több szólistája, a habarovszki Vígszínház együttese, moszkvai, és leningrádi csztrád színpadok művészei. Több új darabot mu­latott be a Csehovról elneve­zett területi drámai színház is. Szahalin szigetén felkerestük, még az ólajlelőhelyeket és a külszíni szénfejtéseket is. Ellá­togattunk a papírkombinát dol­gozóihoz, az erdészeti dolgozók­hoz, a határőrökhöz, az átte­lepült kolliozparasztokhoz, a geológusokhoz. A felvételeknél arra töreked­tünk, hogy ménnél hívebben számoljunk be a távoli Szaha- lin-szigeten élő szovjet embe­rek életéről és békés alkotó­munkájáról. (Irta: V. Katajan és lijlijazanovű I i Tavaly színes dokumentumfil­met készítettünk Szakaimról, er- ' ről a különös szépségű szigetről, amelynek lenyűgözően fenséges és zord a természete. Még soha, sehol nem utaztunk ! annyiféle közlekedési eszközön, ! mint itt. Repülőgépen és rén­szarvasfogaton, halászhajón és autón, vonaton és lóháton, néha pedig csak úgy egyszerűen gyalogszerrel mentünk a felvé­telek színhelyére. De ezen a tá­voli szigeten — bármelyik vidé­ken jártunk is — mindenütt ta­núi lehettünk, hogy a szovjet emberek itt is ugyanúgy élnek és dolgoznak, mint a Nagy Földön. A múlt század végén A Szahalin-sziget több vidékén megfordult Csehov is. Abban az időben Szahalin kényszermunka­tábor, börtön-sziget volt. »Körül víz, belül nyomor« — ez a szólás­mondás járta akkoriban a sziget­ről. Csehov idejében ezen a vidé­ken nem volt iskola. Ma pedig már több, mint 1000 tanító mű­ködik a szigeten, akik főleg az alekszendrovszki pedagógiai is­kolában tanultak. Alekszand- rovszk-Szahalinszkíjban sok tan­intézet működik. Reggelenként vidám fiatalokkal találkozunk a város utcáin, akik a bányaipari, kereskedelmi technikumba, a szülésznőképző iskolába, vagy a pedagógiai iskolába siettek. Az alekszandrovszki drámai színház 25 évvel ezelőtt nyitot­ta meg kapuit. Amikor elláto­gattunk a színházba, csak az őrt találtuk ott: minden művész vendégszerepelni ment. Amikor azonban Oha városba repültünk, legelőször az alekszandrovszki szíkhui hirdetési: uhu szemünkbe

Next

/
Thumbnails
Contents