Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

fi Szovjetunió kormányának nyilatkozata az ENSZ leszerelési bizottsága ' albizottságának február 25-én kezdődő munkájával kapcsolatban

A francia nemzetgyűlés nem iktatta be a Pineau-kormányt

MOSZKVA (TASZSZ) Február 25-én Londonban megkezdi munkáját az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága, melynek az ENSZ közgyűlésén hozott határozat értelmében az a féladata, hogy újabb kísérleteket tegyen a megegyezés megteremtésére, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, valamint az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyverfajta eltiltásának kérdésében. Nyilvánvaló, mennyire fontos, hogy a leszerelési bizottság müökájá sikerrel járjon. Ámde a bizottság és albizottsága ezideig semmit sem tett a megfelelő nemzetközi egyezmény létrehozásáért.

Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy nyilatkozatot tegyen.

A szovjet kormány e nyilatkozatban a közgyűlés kilencedik ülésszakán előterjesztett javaslatai kiegészítéséül szükségesnek tartja indítványoznij hogy az államok vállalják az alábbi kötelezettségeket:

1. Az államok birtokában lévő alom- és hidrogénfegyver készletek teljes megsemmisítését, valamint az atomanyagoknak kizárólag békés célokra való felhasználását.

2. Nem növelik fegyveres erőik és fegyverzetük létszámát illetőleg, mennyiségét az 1955 január 1-1 színvonal fölé, továbbá nem növelik katonai célú költségvetési előirányzataikat az 1955. évi költségvetési előirányzatok fölé.

A szovjet kormány ezzel kapcsolatban amellett foglal állást, hogy az említett határozatok betartása felett megfelelő nemzetközi ellenői'zést létesítsenek.

— A szovjet kormány elismeri, hogy minden népnek lét- fontosságú érdeke a leszerelés és az atomfegyver eltiltása problémájának megoldása. Egyetlen államot sem szabad távoltartani attól, hogy résztvegyen ennek az igen fontos és halaszthatatlan feladatnak megoldásában, akár tagja az Egyesült

Nemzeték Szervezetének, akár nem.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Szovjetunió a többi között a négy hatalom külügyminisztereinek 1954 januári berlini tanácskozásán javasolta egy világértekezlet összehívását a fegyverzet egyetemes csökkentése kérdésében. Ilyen értekezlet összehívása

megfelelne a nemzetközi feszültség csökkentése érdekeinek, az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete még 1955-ben hívjon össze világértekezletet a fegyverzet egyetemes csökkentése és az atomfegyver eltiltása kérdésében. (MTI)

Nagy Imre elvtárs egészségi állapota

Nagy Imre elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke e hó elején coronaria trombosisban megbetegedett. Egészségi állapota azóta lényegesen javult és előreláthatóan április hó folyamán újra

munkaképes lesz.

Rusznyák István, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöké.

Földi Mihály,

az orvostudományok doktora.

Külföldi Hírek

MOSZKVA (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága február 25-én Londonban megkezdi munkáját. A szovjet kormány A. A. Grotm- kót, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesét nevezte ki à Szovjetunió képviselőjévé az említett albizottságba. A Szovjetunió képviselőjének helyettese az albizottságban J. A. Malik, a Szovjetunió londoni nagykövete.

BÉCS (MTI) Kreisky osztrák külügyi államtitkár a magáinal- kalrriazottak szakszervezetében tartott előadásában beismerte, hogy Molotovnak Ausztriára vonatkozó javaslatai haladást jelentenek az osztrák kérdés megoldásának útján. Ez különösein arra a szovjet követelésre vonatkozik, hogy a négy nagyhatalomnak köteleznie kell magát: biztosítja annak a határozatnak a betartását, amely szerint Ausztria' nem csatlakozik egyetlen katonai tömbhöz sem és területén nem engedi meg idegen katonai támaszpontok létesítését. Kreisky azonban elhallgatta Molotovnak azt a javaslatát, hogy haladéktalanul hívjanak össze A"c,t,Ho r»K7vétélével négyhatalmi konferenciát, amelyen nemcsak az összes vitatott kérdést lehetne tisztázni, de általános megelégedésre meg lehetne oldani az osztrák kérdést is.

NEW YORK (TASZSZ) Mint az Ünited Press hírügynökség washingtoni tudósítója jelenti, az amerikai államok szerveze- ténék bizottsága, amely a nemrégiben lezajlott Costarica! hadműveleteket vizsgálta, nyilvánvaló bizonyítékait találta a külföldi beavatkozásnak. A bizottság jelentése rámutat arra, hogy külföldi segítséggel hajtották végre a »zendülö« csapatok kiképzését, pénzzel, fegyverekkel és hadianyaggal való ellátását, valamint a határoti való átdobását. Jóllehet a bizottság beismerte a külföldi beavatkozás tényét, nem merte nevén nevezni szervezőit. Ez a magyarázata, hogy Ecuador képviselője a bizottságban már nem tudta elviselni a latinamerikai országok közvéleményének e kigúnyolását és kijelentette, hogy a jelentésnek tartalmaznia kellene olyan adatokat, amelyekből meg lehetne állapítani a külföldi beavatkozás kezdeményezőit.

PÁRIZS (MTI) A francia nemzetgyűlés szombaton, a kora hajnali órákban bizalmatlan- sági szavazattal megtagadta a

Pineau-kórmány beiktatását. Öt- száznyolcvan szavazó közül 312 ! képviselő Pineau beiktatása eH len, 268 pedig mellette szava«) zott. (MTI)

A dolgozó nép várja, hogy Peineltáziék elnyerjék ^ méltó büntetésüket

A Petneházi-féle bűnszövetkezet leleplezése és bírósági tár* \ gyalása megyénk dolgozóinak körében nagy visszhangra talált. I Mind a bírósághoz, mind egyéb hatóságokhoz levelek érkeznek, j amelyekben a dolgozók a bűnszövetkezet tagjainak méltó meg«! büntetését kérik, A következőkben részleteket közlünk ezekből az írásokból,

Szigorú ítéletet!

A bűnszövetkezet tagjai irányították éveken keresztül vállalatunkat, a Kiskunhalasi Sütőipari Vállalatot. A tárgyalás

anyaga nyomán most mák tisztán látunk, hogy miért volt veszteséges vállalat a sütőipari

tröszt. Kékjük a bíróságot, hogy példás büntetést Szabjon ki a

bűnszövetkezet minden tagjára.) Ezt annál is inkább kérjük, hogy a szigorú ítélettel is meggátol-’ juk a nép vagyonának fosztoga-t tását.«

Fodor Sándor igazgató/’

Dani Balázs párttitkár, .

Lakás István ÜB-élnök.%

A tröszt »atyaisíénél

»...Csaknem három évig voltam a Halasi Kenyérgyárnak a vezetője, így bőven volt alkalmam, hogy megismerjem Petné- házit és Szentirmait. Tudtam, hogy nem egyenes úton járnak. Ezt többizben illetékes helyen szóvá is tettem. Igen jól »feküdt« Petneházi. Mindig azt a választ kaptam: tévedtem. Ez a »vezérigazgató« népszerűségre

is törekedett. Mikor 1953 tavaszán fegyelmi úton elbocsátottam egy dolgozót, aki ismételten igen súlyos népellenes cselekedetet követett el, akkor Petneházi munkakönyvét »hozzájárulással« bejegyzésre javította ki. Ma már tisztán látom, hogy ezt tudatosan tette, így akarta a munkafegyelmet lazítani. 1953 novemberben a Százados úti kenyérgyárban kijelentette: »legyen esze mindenkinek, mert az igazgatói állás nem életbiztosítás és nem nyugdíjas állás.«

Míg Petneházi hiú, nagyrató- rő, nagyképüsködő, de emelléct jó színész is volt, mert ezeket a jellemtulajdonságokat álszerény ■> séggel igyekezett palástolni, addig Szentirmai fennhéjázó, nagyhangú maradt mindig. »Atya- istennek« képzelte magát. Mindig igyekezett a dolgozóknak jo-* gosan járó fillérjeit visszatartani, hogy ő minél többet lophasson. Szóbeli és raffinait módon körülírt utasításainak az volt a célja, hogy kenyérhiány és sor- banállás legyen.'Minden igyekezete arra irányult, hogy megnehezítse a párt és a kormán•/ határozatainak végrehajtását. ÂV volt az álláspontja, — hasonlókép Sztojkának és Csányi Lászlónak is, — hogy felelősségteljes állásba kulálcot, és egyéb osztályellenséget fel lehet venni. Ezt júrészben sikerült is elérníök. A. kommunistákat gyűlölték, üldözték, megkeserítették életükét.

Taxin szerettek járni, a nép vagyonát pocsékolni. Számtalan esetben taxin kirándultak, vaut a vidéki pékségekbe »beugrottak«. 1953 nyarán a halasi telephely dolgozói kirándultak Kun- fehértóra. Meghívtuk a kecskeméti trösztöt is. A központ »képviseletében« Csányi László vezető könyvelő »ugrott le« —1

taxival, 3 órai időre. Tucatnyi oldalon lehetne »tevékenységüket« sorolni... Várjuk, hogy elnyerjék méltó büntetésüket.«

Bédi Sándor

hasznos lenné, ha helyesen és tárgyilagosan tolmácsolnák, amit megtudlak, — »közölhetnék..., hogy a szovjet kormány őszintén törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére, a népek közötti békére, hogy a szovjet kormány meg óhajtja javítani kapcsolatait az Egyesült Államokkal.«

Nem irigyeljük a washingtoni propagandafónököket. Biztos sok

nyugtalan percük, álmatlan éjszakájuk van amiatt, hogyan gyengítsék e nyilatkozatok hatását, hogyan győzzék meg a kőművest, a kertészt, az anyát arról, hogy a békés egymás mellett élésnél, az országok közötti normális kapcsolatoknál jobb a zsarolás és a fenyegetőzés, hogy a békénél jobb a háború. — Ebbe a

nehéz fába vágta fejszéjét John Foster líullee,

az Egyesült Államok külügyminisztere — igazi amerikai vállalkozó szellem! — amikor felírnál’ 16-án beszédet mondott New Yorkban, a »Külpolitikai Társaságiban. Nem kisebb feladatot vett magára, mint azt, hogy az Egyesült Államok tajvani háborús kalandor terveit a »béke és szabadság« programjának tüntesse fel.

... De lám, hogy változnak az idők! Manapság ahhoz, hogy bebizonyítsák: a békénél jobb a háború, mégis csak a békéről kell beszélniük, amikor háborúra gondolnak...

Dulles elmefuttatásaiban tehát nem kevés szót ejtett az amerikai kormány »őszinte békevágyáról«, sőt még bizonyítékokkal sem maradt adós. Meglepő fordulattal azt állította, hogy az Egyesült Államok haderőinek provokatív fellépése a kínai partok menti Tacsen szigetek kiürítése alkalmával — »hozzájárulás a béke ügyéhez«.

Mit kell ezalatt érteni? Dulles szerint természetesen azt, hogy százharminc amerikai hadihajó és hétszáz amerikai lök- hajtásos repülőgép jelenlétében békésen »átengedték« jogos tulajdonát a Kínai Népköztársaságnak. Tették pedig ezt annak ellenére, — micsoda áldozatkészség á béke érdekében '■ —, hogy a szigetek néhány kilométerre ljkszeuck Kínától, $ tízezernyire

az Egyesült Államoktól, vagyis ha amerikai kézen vannak, akkor nyilvánvalóan nem fenyegetik Kína biztonságát, de ha megfordítva. jogos birtokosa a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá tartoznak — az Egyesült Államoknak komoly fenyegetéssel, talán még Amerika clözön- lésével is számolnia kell.

Ahhoz, hogy ezt a kifacsart logikát világosnak és érthetőnek találjuk. — amerikai külügyminiszternek, de legalábbis a Wall Strect-i gondolatmenetben jártas embernek kellene lennünk. Mi azonban, és az egyszerű emberek általában, jobban szeretjük, ha a tényeket a valóságnak megfelelően, nem pedig a fejük tetejére állítva tárják fel.

A valóság tényei pedig azt mondják, hogy az Egyesült Államok kormánya nagyobb tengeri haderőt vonultatott fel a Tacsen szigeteknél, mint a második Világháború alatt a Japán elleni támadáskor és hogy csakis a kínai néphadsereg fegyelmezettségén múlott, hogy a háborús konfliktus kirobbantását célzó amerikai provokáció kudarcot váltott.

Dulles beszélt a kínai partoktól nyolc-tíz, Tajvantól pedig kb. 150 kilométernyire lévő többi partmenti szigetek kérdéséről is és kiiejtctlc: ezek »átadásári azaz visszaszolgáltatása

a Kínai Népköztársaságnak —i »nem szolgálná a béke és a sza» hódság ügyét«. Az Egyesült Ál» lantok pedig csakis ezt az ügyet hajlandók szolgálni, hiszen kormánya el van telve »őszintéi» bCkcvággyal«. Csakho»»' a bék*> és szabadság szolgálatáról az amerikai külügyminiszternek más elképzelései vannak, mint általában a józan gondolkodási» embereknek. Washingtonban ezt a szolgálatot ügy értelmezők, hogy például — mint ezt Dulles kijelentette — ha a Kínai Nép- köztársaság törvényes joga alapján hozzálát ősi, és az. Egyesült Államok vezetői által is aláirt újabbUelctü nemzetközi szerző-* flésckbrn neki Ítélt területe, Tajvan felszabadításához, akkor a» Egyesült Államok — úgymond — »eleget tesz védelmi kötelezettségeinek«. Magyarul: fegyveresen beavatkozik. Ez már majdnem nyílt beszéd, amelynek háborús hátsó gondolatat még az olyan buzgón hangoztatott békeszólamok sem rejthettek el. Nem más ez, mint veszélyes játék a tűzzel.

»Ha az imperialisták támadó háborút kezdenének, —1 jelentette ki Mao Çe-tung a kínai—szovjet barátsági, szövetségi és kölesönö.s segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulóján —, mi, az egész világ népeivel együtt, bizonyára le fogjuk őket söpörni a földgolyóról!«

De van más lehetőség is. A békés egymás mellett élés, az államok közötti normális kapcsolatok lehetősége. Ennek való- raváltása a házát oly nehéz munkával építő kőműves, az almafát gondosan ápoló kertész, a gyermekét oly sok örömmel és fájdalommal nevelő anya vágya és akarata — bárból éljen is a földön,..

Köves Tibor,

NEMZETKOfZI te*SZEMLE

Milliók trágya és akarata

A kőműves tudja, milyen nehéz. munka egy ház felépítése. A kertész is tudja, mennyi verejtéket hullajt, amíg felnevel egy aimafát. Az anya is tudja, milyen nehéz és fájdalmas megszülni és felnevelni egy gyereket. És nem azért dolgoznak az emberek — akár oroszok, vagy amerikaiak, angolok, Vagy kínaiak, franciák, vagy magyarok —. hogy a lelketlen halálgyárosok egyetlen intésére romhalmazzá változzanak a házak, szélvész döntse ki az almafákat, s egyetlen fémdarab elég legyen ahhoz, hogy megállítsa egy ifjú szív dobogását, akiből talán új Petőfi, új Tolsztoj, vagy Newton lett volna.

Lehet-e pontosabban, egyértelműbben kifejezni a kőműves, a kertész, az anya hő óhaját és akaratát, mint azt az. elmúlt héten a Szovjetunió vezetői tették Heárst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal folytatott beszélgetésükben?

»Valamennyien ezen a földön élünk és nincs hová mennünk... Lenin hagyatékát követve, a két rendszer tartós, békés egymás mellett élését kívánjuk, vagyis úgy vélekedtünk, és vélekedünk ma is, hogy a két rendszer együtt élhet és nem kell harcolnia egymás ellen — mondotta N. Sz. Hruscsov. S ha más szavakkal, de ugyanezt fejtegette az egész szovjet nép, az egész béketábor nevében Bulganyin szovjet miniszterelnök és Zsukov marsall is. N. A. Bulganyin rámutatott arra, hogy a háború alatt a ÉízoYjetunióPftk jő kapcsolatai

voltak az Egyesült Államokkal. Angliával és Franciaországgal, * hogy üdvös völna, ha c jó kap» csőlátók ismét hclyreállnának. Zsukov kifejtette: »ügy vélem, nem az a feladatunk, hogy mentségét találjunk a fegyverkezési hajszára, hanem az, hogy megkeressük a háború lehetetlenné tételének gyakorlati útjait.«

Mit állíthatnak ezzel szembe az amerikai politikusok? Azt, hogy továbbra is atombombával hadonásznak, újabb támaszpontokat építenek a béke, a demokrácia, a szocializmus, Szovjetunió és Kína vezette tábora kö ? tül, vagy hogy továbbra is Kína megtámadásával, az »erőpolitikával« fenyegetőznek? Ezek bizony nem lennének hathatós érvek. Mint Hruscsov mondotta: »a fenyegetésekből és a meglé- lémlítési kísérletekből semmi sem jön ki, mert a Szovjetunió soha sem hátrált meg és ezután sem hátrál meg fenyegetések elöl.«

De választ adtak a Szovjetunió vezetői arra a régen használatos »érvre« is, amely szerint a Szovjetunió a felelős a háború és a béke egyik kulcskérdésének, a szovjet—amerikai kapcsolatoknak alakulásáért, és a szovjet állam csak az alkalmat várja, hogy megtámadja Amerikát. »Ez a Szovjetunió megrágalmazása« — mondotta Hruscsov. »Ez Ostoba fecsegés« — jelentette ki Zsukov. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pedig azt mondotta az amerikai újságíróknak.