Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

Párt építés T Ki a községekbe — közelebb az emberekhez ,Áldás csatorna“ lesz a mai „átok csatornából“ A kommunistáknak naP> mint nap meg kell nyerni a tömegeket a párt politikája szá­mára. Ahhoz, hogy a tömege­ket megnyerjük, állandóan is­mertetni, népszerűsíteni kell előttük a párt politikáját, a népjóiét felemelésének útját, az új szakasz célkitűzéseit. Annak ellenére azonban, hogy a járási pártbizottság tagjai, munkatár­sai és instruktorai kiutazásaik­kal, a párt politikájának ma­gyarázatával, a községi problé­mák tanulmányozásával segít­séget nyújtottak az alapszervi titkároknak, a falusi pártmun­ka mégis messze elmaradt a rohamosan növekvő követelmé­nyektől. A járási párt-végrehajtóbi- zottság ebbe a helyzetbe nem nyugodhatott bele. Tervbe vet­tük és elhatároztuk a gyengén működő pártszervezetek hatha­tósabb támogatását. A járási pártbizottság munkatársai rend­szeresen és naponta ugyanabba a községbe utaztak ki. Csaman- gó elvtárs, adminisztratív elő­adó például több, mint egy hó­napig dolgozott Dusnok község­ben. Jellemző volt itt a hely­zetre, hogy a helyi párt- és ál­lami vezetők féltek a tömegek közé menni. A tanácselnök és a tanácstitkár szolgálati lakása üresen állott. Az a hír járta, hogy a dusnokiakkal nem lehet boldogulni, nehi lehet okosan beszélni. A gyakorlat mást mutatott. Csamangó elvtárs egyhónapos falusi pártmunkája, a járás párt-, állami és gazdasági veze­tőinek állandó segítése és nép­nevelő tevékenysége bebizonyí­totta, hogy a dusnokiakkal is le­het beszélni, ők is sokra tartják az okos szót. A kölcsönjegyzés idején már elérték, hogy 40— 50 helyi népnevelő dolgozott a községben s a jó népnevelő munka eredményeként a kész­pénzjegyzés összege az előző évihez képest megduplázódott. A fokozódó politikai munka elő­segítette, hogy Dusnok község kenyérgabonabeadási tervét 100 százalékra, III. negyedévi adó­bevételi tervét 109, IV. negyed­évi 107 százalékra teljesítette. A dusnoki pártmunka, de hasonlóan több község tapasz­talata is azt mutatta, hogy ha a járási pártbizottság a helyszí­nen segíti a pártalapszervezete-j két és a község vezetőit, nem-j csak a feladatok kijelölésében, j hanem azok megoldásában is,] — a pártbizottság munkája ak-j kor vezet tartós eredmények- ] hez. Ezekből a tapasztalatokból ] kiindulva, Németi elvtárssal, a] megyei pártbizottság titkárával ] való beszélgetés alapján elhatá­roztuk, hogy a pártbizottság munkatársait és instruktorait állandó munkára küldjük ki egy-egy községbe. Elvtársaink örömmel fogad­ták a falura költözés lehetősé­gét. Hegedűs elvtárs, a párt- és lömegszervezeti osztály vezető­je, azonnal bejelentette, hogy ő Bátyára szeretne menni. Ezt a községet jól ismeri, ott született és a helyi elvtársak már több­ször- fordultak hozzá kéréssel, hogy menjen vissza a községbe. Csamangó elvtárs Uszódot, Vu- ity elvtársnő Öregcsertőt, Kor­sós elvtárs Géderlakot, Kovács elvtárs pedig Hajós községet választotta. Az instruktor elv­társakkal kint a területen be­széltük még a Változást. Az elv­társak kihelyezését gyorsan meg­oldottuk s így a tanácsválasz­tások idején a járási bizottság munkatársai már új munkahe­lyükön, saját községükben dol­goztak. Az eltelt hónapok tapasz­talata szerint a kihelyezett elv-] társak sok segítséget nyújtanak] az alapszervezeteknek. Kéthe- J tenként titkári bizottsági ülést! tartanak. Ezeken az üléseken az ! alapszervi titkárok mellett a ] tanárt-k.ök és a tömegszerveze- ! tek vezetői is résztvesznek. Jel-] lemző a kiküldött munkatársak népszerűségére, hogy már a ta­nácsválasztások alkalmával a pártbizottság munkatársainak egy részét, Miskén Habaz elv­társat, Szakmaron Ferenc elv- társat, Fajszon Rigó elvtársat beválasztották a tanácsba és a tanács végrehajtó bizottságába. A tanács munkájának pártel­lenőrzésével és segítségével, a népfront-bizottságokban dolgozo kommunisták munkájával, to­vábbá a tömegszervezetek tevé­kenységével, mcstmár elsősor­ban a kihelyezett elvtársak fog­lalkoznak. így az alapszerveze­tek vezetőinek több ideje marad arra, hogy az alapszervezetek tagságát mozgósítsák a töme­gek között végzendő politikai munkára. Ehhez a munkához pedig több es alaposabb segítsé­get is kapnak a pártbizottság kihelyezett munkatársaitól.. Az elvtársak falurahelyezése előtt a különböző alapszerveze­tekben dolgozó kommunisták munkája nem volt összehangol­va. A kihelyezett elvtársak, most esetenként összevont kom­munista aktívaértekezleteket tartanak. Felkarolják a dolgozó parasztság magasabb termelési eredmények elérésére irányuló kezdeményezéseit is. Bátyán és Miskén az ötven mázsás fűszer- paprika termelésre irányuló mozgalmat, Dusnokon, Úszódon és Fajszon az udvaronként^ leg­alább húsz liba tartására irá­nyuló mozgalmat. A tsz-párt- szervezeteknek pedig segítséget nyújtanak abban, hogy a »min­den tíz hold szántóterületre egy fejőstehén«-mczgalom eredmé­nyesen terjedjen. A munkatársak kihelyezé­se a járási párt-végrehajtóbi­zottság munkáját nem nehezí­tette, hanem inkább megköny- nyítette. A vezetés közelebb, ke­rült az élethez, kevesebb a fut- kározás, a feladatok többségét helyszínen oldjuk meg. A párt­végrehajtóbizottság ülésein 'az előterjesztések egy részét a ki­helyezett elvtársak készítik. Ta­pasztalataik a falusi pártmun­káiban az ülések színvonalát lé­nyegesen emelik, és helyesebb határozatok hozatalát eredmé­nyezik. A falusi pártszervezetek befo­lyása és tekintélye elvtársaink faluraköltcjzése óta megnőtt, és egyre növekszik. Munkatársaink kihelyezését a lakosság és a fa­lusi pártszervezetek örömmel fogadták. A falusi pártszerveze­tek irodái mostmár napközben is nyitva vannak, s a lakosok sok ügyes-bajos dologgal for-' dúlnak a pártbizottság munka­társaihoz. Legutóbb például Mis- kén Lakatos János dolgozó pa­raszt, tanácstagi beszámolója el­készítéséhez kért segítséget Ha­baz elvtárstól. Dusnokon Visz- meg elvtárshoz naponta öt-hat dolgozó paraszt fordul panasz- szal. A jogos panaszolt elintézése pedig észrevehetően hozzájárul a párt tömegkapcsolatának erő­sítéséhez. Az elvtársak kihelyezése óta a párttagok aktivitása is foko­zódik. A január havi taggyűlé­sen Miskén, Dusnokon, Hajóson, Bátyán csaknem minden párt­tag megjelent. Javult a tag- és tagjelöltfelvételi munka is. A január havi taggyűlésen Dusno- ken négy tagjelöltet vettek fel párttagnak, Miskén pedig há­rom dolgozó parasztot tagjelölt­nek. Dusnokon az elvtársak névszerint is meghatározták, hogy a pártvezetőség tagjai me­lyik dolgozó paraszttal foglal­koznak tagjelöltté nevelés céljá­ból. A falusi pártmunka fel­lendítése érdekeben' még csak a kezdeti eredményeket tettük meg járásunkban. A munka si­kere nagyrészt azon múlik, hogy a jövőben hogyan segítjük aki- helyezett elvtársakat és a falusi' pártszervezeteket, nemcsak ér­tekezleteken, hanem kint a hely­színen. Erre a segítségadásra minden lehetőségünk megvan. Nagy József, a kalocsai járási párt­bizottság első titkára. Adóbevallás A MEZŐGAZDASÁGI lakos­ságnak az általános jövedelem- adó 1955. évi kivetéséhez már­cius 5-ig bevallást kell adni. A bevallást az adózók a lakóhe­lye szerint illetékes városi vagy községi tanács végrehajtó bi­zottsága pénzügyi osztályának köteles benyújtani. Ott szerez­hetik be az ingyenes nyomtat­ványt is. A mulasztókat súlyos pénzbírsággal büntetik. Gábri Mihály, az Országos Vízügyi Főigazgatóság mérnöke a Duna-Tisza közi csatorna rendszerről tájékoztatást adott a Magyar Távirati Iroda munka­társának: — A Duna-Tisza közén épí­tett csatornarendszerrel azt akarták elérni az építők, hogy a mocsaras-nádas területekről el­vezessék a vizet, lecsapolják a lápokat. A csatorna méretezése azonban nem volt szerencsés s azt lehet mondani, hogy a kívánt eredmények elérése helyett rosz- szabb lett a helyzet. Amíg ugyanis nem építették meg, a gazdálkodók legalább a mocsa­rak nádját hasznosíthatták és sokhelyütt volt legeltetésre al­kalmas rét. A lecsapolás követ­keztében azonban nagyon sok helyen kiszáradtak a rétek, a talajvízszint lejebb szállt, ami káros volt a növényzet életére. Meleg nyarak idején ezen a vi­déken alig termett valami. A felszabadulás után a vízügyi szervek a múlt hibáinak felszá­molásához láttak, ami azonban kezdetben meglehetősen nehezen ment. Az elgondolás már koráb­ban is az volt, hogy a csatornát úgynevezett árapasztókkal há­rom helyen »megcsapolják«. így azután az egyes szakaszokon összegyűjtött víztömegnek nem kell száznál több kilométert megtennie míg a Dunába jut, hanem közvetlenebb úton jut a folyóba. Az egyik ilyen apasztó Dömsödnél épült meg, a második a terv szerint Harta vidékén lé­tesül majd, a harmadik építése pedig Kalocsa vidékén folyamat­ban van. Ez az úgynevezett csor- na-foktői apasztó. — Nemcsak az a feladat, hogy az összegyűjtött belvizet minél gyorsabban jutassák a Dunába, hanem az is, hogy szá­raz időkben visszatartsák a meg­felelő talajvízszint biztosítására. Ennek érdekében zsilipeket épí­tettek, illetve építenek. Az egyik ilyen zsilip Kunszentmiklós ha­tárában épül, a továbbiak épí­tésére készülnek a tervek. Eddig a csatornarendszer vize nem volt alkalmas öntözésre* mert belvízből jutott a csator­nába. Szükséges, hogy tiszta* egészséges dunai vízzel hígítsák* s így már lehetővé válik mint­egy 14.000—15.000 holdnyi terü­let öntözése, a jelenleg szikes* magas sótartalmú talaj javítá­sára. A soroksári Duna-ágból a Duna-Tisza csatorna eddig meg­épült részén még az idén másod­percenként nyolc, a dömsödi árapasztón keresztül pedig má­sodpercenként öt köbméter vizet juttatnak a csatornába. Ez lehe­tőséget nyújt arra is, hogy ezen a vidéken termékenyebb legelők­höz jussanak. A csatornahálózat átalakításá­val, fejlesztésével kapcsolatos tervek biztatóak s minden re­mény megvan arra, hogy az egykor »Átok-csatornának« ke­resztelt hálózat hamarosan »ál­dás-csatornává« váljék, s hasz­na legyen belőle az egész nép­gazdaságnak. (MTI.) fiz 1955, évi kötelező tűz- és jégbiztosítás! díjat február 20-ig pótlékmentesen lebet megfizetni A kötelező biztosítás díja — a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek jégbiztosítási díjának kivételével — a biztosítási év január havának 1. napján ese­dékes és január 31-ig volt ké­sedelmi pótlék nélkül fizethető, A pénzügyminiszter az 1955 ja­nuár 1-én esedékes díjak pót­lékmentes megfizetésének ha­táridejét 1955 február 28-ig meg­hosszabbította. Legeltetési bizottságok versenye A kiskunmajsai legeltetési bi­zottság felszabadulási munka­versenyre hívta ki a járás va­lamennyi legeltetési bizottságát a tavaszi gyomtalanítás, sza­kaszhatárok kijelölésére, a mű­trágyázás és szervestrágyázás minél előbbi elvégzésére. Cél­juk; az állattenyésztés fejlesz­tése érdekében a legelők táp­erejének feljavítása. Bár már eddig 139 holdat műtrágyáztak, 75 holdat fogasoltak és 4 és fél holdnyi területet fásítottak* mégis lemaradtak a gátérieW mögött, akik már az összes le­gelőterületet — mintegy 154 hol­dat elsőnek trágyáztak le a» egész járásban. Hasonlóan erő» versenytársa lesz Kiskunmajsá- nak a tiszaújfalusi legeltetés) bizottság is. Közös összefogás­sal már ők is elvégezték 159 holdon a műtrágyázást és mosl folyik a legelők gyomtalanítása« / ó meleg van a fonóban. Dal, kacagás, tréfa hevíti a szíveket, egyszóval, ha az ember ide belép, hamar megta­lálja búfelejtő önmagát. Már kintről, az ablak alól hallatszik a lányok bájos éneke, néhá- nyan meg is állnak ott egy pil­lanatra — talán éppen szivük- \ hoz szól a nóta?: ] Kis kertemben kivirágzott a mályva, ] Kincsen olyan legény, aki levágja, ] Majd levágja hideg ősszel a harmat, I Kis angyalom, de aranyos legény vagy. Közben a lassú, ringatózó ] »fércelőt«« járják. Egyszerű si- \ ma lépések, de a sokszoknyás \ lány úgy virul a táncban, mint ] a virágok a kertben. \ Érdekes — egy órája még sen- \ ki nem volt itt. A kicsi terem- I ben üresen ásítottak a lócák, a \ székek. Peak Pőre néni, a hí- ] rés ládikák, üvegek és nem ! utolsó sorban a kiskunhalasi ál- ! lomást művészien pingáló asz- I szonya is olyan szerényen húzó- ! dott az asztal mellé, mintha tud- \ ja csoda mitől félne. Azután ' Danka Boris néni jött meg, s I mikor a lányok lármás, kacajos I csoportokba jönni kezdtek, kép- ] zelete, aranyozni való keze már ] a második rajzlapot pingálta j tele. Mikor elkészült mindket- ; tővel, feltűzte a falra: hadd gyönyörködjenek még egy kicsit benne, hiszen néhány nap múl­va a többi csomaggal együtt, úgyis elküldik annak az angol asszonynak, Miss Frances Ed- wards-nak. Mire a legelsők a fércelőbc .beleunnak. már 40-nél több A fonóban szól a nóta... — Hármat. — Neked adom a nagykabá­tost, a kékruhást, meg a lcucs- másat. 'fi ovább megy, kérdez, ka- •* cagnak, nevetnek. Vissza­felé azután még három kérdésre kell válaszolni a játékos lányok­nak: Először arra, hogy melyi­ket teszi a tükör elé, melyiket az ágy alá, és ki marad az ágy­ban. Azután egy kislányt a sa­rokba állítanak. Vadászni kell neki. Mit lőttél? — kérdi a háta mögött egy másik és egy kerek­képű fiúra mutat, akit minden­ki úgy ismer a faluban, hogy Traktoros Jóska. A kislány per­sze nem látja, hogy kire mutat­nak, csak hirtelen rávágja a fe­leletei: túzokot lőttem. Minden­ki nevet, csak a Jóska húzódik egy kissé előtte álló társa mögé. Múlik az idő, talán éppen úgy van, ahogy a lányok a nótában éneklik: »Homokmégyi nagyto­ronyban kilencet ütött az óra«. Ve a jókedv nem akar csitulni. Az egyik lányka megszólal: — Boris néni, Danka Boris néni, énekeljen nekünk valamit! — Nem tudok én — húzódo­zik a kedves öreg asszony; de a gyerekek melegszívű bíztatását mégsem tudja visszautasítani. Boris néni énekel, a lányok ked­venc nótáját, azt, hogy »Édes­kedves feleségem, — Mi baj angyalom?« A lányok varrásaik fölé kuporodnak, s Boris néni énekét melegen zümmögi körül a három asszony csendben per­asszony, leány üldögél, táncol a parányi szobában. A pillanat­nyi csendben valaki megszólal: — Járjuk el a »marsót«! Mirre nagy mozgolódás tá­mad a pihenők között is. A kis Mácsai Juli is sebesen rakja össze a varróját. De hát kicsi a szoba. Nem baj, már mennek is a nagyterembe, s tüzesen, bájo­san, mint ahogy sehol, ropják a híres homokmégyi marsot. Ma­guk is annyira belefeledkeznek, hogy észre sem veszik az idő múlását. — Jérték be, lányok — mond­ják az asszonyok — nagyon ki­melegedtek, azután majd meg­fáztok. Ismét megtelik a szoba. De most már mit csináljanak? — Játszunk valamit — mond­ják többen is egyszerre. De hát mit? — Mén a kosár. Aranyos Ilon­ka legyen nálad. Aranyos Ilon­ka. Ez az igazi neve. pedig először azt hinné az ember, hogy az alig 17 éves kislányt elragadó kedves, egyszerű szépsége miatt hívják így. Karcsú kis dereka kicsit előre hajlik a dúsráncú szoknya felett, mikor elsőnek egy sarokba hímezgető lány elé áll: — Mén a kosár. — Mi van benne? — kérdi a másik. — Három szál rozmaring, há­nyat kérsz belőle?. gő rokkájának nesze. Dehát a Boris néni nemcsak énekelni tud, hanem jósolni is, méghozzá cigányosan! Kezébe fogja a kin Markó Erzsi dolgos, keskeny ke­zét és jósol, azután Aranyos Ilonka nyújtja kezét a »jöven­dőmondónak«: — Te dögös, jó kislány vagy, Ilonkám, nemsokára téged is el­visz egy legény. De a lakoda­lomba el akarok ám én is men­ni. A kislány félig komolyan, fé­lig nevetve ígéri, hogy meghívja Boris nénit, meg a többieket és akkor megadja a jóslás díját: a tavalyi szappant. Közben elin­dul útjára a pattogatott kukori­cával megrakott, igazi kosári Sorra szemezgetik a nagy fehér kukoricákat és újra felcsendül a fiúkat, lányokat összeboronál' nóta, a néha csúfolódó, ingerke- dő versikével: Híresek a homokmégyi lányok, Más szállási legény jár kószájuk Lányok, lányok ne legyetek büszkék Jó lösz még a homokmégyi legény Vagy egy másik: Egy szem búsa, két szem búza, kukoricás zár.. Jaj de szép a, jaj de szép a homokmégyi Ián u- Köröskörül szalagos a kötője Rá se néz az akármilyen legényre. Jt/Í ár éjfél felé jár az idő, amikor a vidám, nótás-- kedvű fiatalok hazaindulnak. Egy este megint eltelt, vidám énekkel, bájos szórakozással a homokmégyi fonóban. Kulcsár. Éva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents