Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-17 / 40. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG X. ÉVFOLYAM, 40. SZÄM Ára SO fillér 1955 FEBR. 17. CSÜTÖRTÖK Kommunisták a verseny élén A Szabad Nép tegnapi vezércikke elöljáróban megállapította, hogy »Hosszú idő óta 1955 januárjában fordult elő először iparunkban, hogy az év vég’ »hajrá« után nem következett be a már-már szokásossá vált ev eleji elmaradás. Az ipar nemcsak teljesítette, hanem jelentősen túl is szárnyalta januári tervét... A januári terv sikeres teljesítéséhez számottevően hozzájárul a felszabadulási .verseny lendülete.« A felszabadulási munkaver- 6eny első hónapjának eredményeit értékelve megyei viszonylatban is komoly munkasikerekről adhatunk számot. A kezdet, az első hónap eredménye biztató. Üzemeinkben egyre jobban fokozódik, szélesedik a verseny. A teljesített vállalások után újabb és újabb felajánlások születnek. A sajtó nap, mint nap a munka új hőseiről, kr-"5 teljesítményekről, növekvő termelési sikerekről, egyre buzgóbb versenykedvről számol be. Üzemi dolgozóink mind nagyobb erőfeszítéseket tesznek, hogy mire eljön hazánk felszabadulásának 10. évfordulója, a negyedévi terv győzelmes teljesítését jelenthessék. Igen. Eredményeink vannak s eredményeink szépek. Mindez azonban csak biztató kezdet. A negyedévi terv teljesítése még nincs a »zsebünkben«. Március régéig még harminchét kemény munkanap van hátra. A negyedévi tervfeladatok megoldása pedig csak akkor mondható biztosítottnak, ha megyénk üzemeiben a termelés emelésének alapvető módszere, a szocialista munkaverseny tovább fejlődik. De hogy a verseny tüze a következő 37 napban se lankadjon, sőt még magasabbra csapva, magával ragadja üzemi dolgozóink nagy többségét, — ehhez a kommunisták minden eddiginél nagyobb példamutatására van szükség. Pártunk ezért fordul most is azzal a kommunistákhoz: álljanak a verseny élére! Kommunisták a verseny élén: ez a siker záloga! Hiszen elsősorban a napi munkában, az országépítésben mutatkozik meg a kommunisták tettrekészsége, egységes ereje; hiszen éppen a munka a dolgozók igazi nagy nevelőiskolája, a kommunisták vezetésre hivatottságának, a pártszervezetek jó vagy gyenge munkájának csalhatatlan fokmérője; A kommunistákra azonban nem csupán az a feladat vár, hogy elsők legyenek a termelékenység emeléséért, a jóminőségű munkáért, és az önköltségcsökkentéséért folytatott harcban. Ennél többre képeseit. Ennél többet vár tőlük a párt: azt várja, hogy tettreserkentő példa- mutatásukkal, ezreket ragadjanak magukkal megyénk üzemeiben. Hatalmas mozgósító erő a kommunista példamutatás, mert fi szavak és a tettek egységét hu’deti. A gyakorlat pedig eppen azt bizonyítja, hogy a jói termelő, fegyelmezett kommunistáknak igen nagy a tekintélye dolgozótársaik körében; hallgatnak rájuk, követik példájukat, igyekeznek utolérni eredményeiket, — igyekeznek hasonlóvá válni hozzájuk. Ebből folyiK, hogy felmérhetetlen a jól dolgozó kommunisták lehetősége munkatársaik nevelésében, de felmérhetetlen a felelősségük is. Felmérhetetlen, hiszen éppen a munka folyamatában, a nehézségek leküzdésében, a példaadásban és az elvtársi segítségnyújtásban nevelődnek az új párttagok, tagjelöltek és fűződik mind szorosabbra a pártszervezetek és a pártonkívüliek kapcsolata — ez pedig a párt erejének, erősödésének kiapadhatatlan forrása. Régi igazság, de nem árt hangsúlyozni: a kommunisták szavanak akkor van igazán mozgósító ereje, ha azt tetteikkel támasztják alá. E szavak igazságát megyénkben is számos példa bizonyítja. A felszabadulási yerseny meghirdetése óta üzemeink kommunistái számos szép és kimagasló termelési eredménnyel juttatták kifejezésre, hogy szavaik és tetteik között nincs különbség, hogy szeretett hazánk felszabadítasának 10 éves évfordulójára nemcsak szavakkal, hanem példamutató tettekkel készülnek, — olcsóbban és többet termeinek. A Kecskeméti Gyufagyár, ahol a dolgozók színe-java kommunista, egy nagy család együttes munkájával harmadszor nyerte el az éiüzern címet. Bibok Béla, a Bányászati Berendezések Gyárának kommunista csoportvezetője, munkatársaival állandóan 180—190 százalékra teljesíti tervét. Csoportja dolgozói közül eddig öt tagjelöltet nevelt. A darupályák építésénél pedig 24 ezer forint értékű sínvasat takarított meg. Háromszoros élüzem a Bács- Kiskun megyei Nyomda Vállalat, ami nem kis mértékben dicséri az üzem kommunistáinak példás munkáját. A Kiskunfélegyházi Gépgyárban Nyitrai Imre kommunista csoportvezető és társai exportra dolgoznak s átlagban másfélszeres normát teljesítenek. A Tiszakécskei Permetezőüzem elnyerte a SZOT és Minisztertanács vándorzászlaját. A Kecskeméti Cipőgyárban Kovács Ferenc párttag, sztahanovista naponta 300 pár gyermekcipő részmunkáját végzi el terven felül. Az alkotó munkakedv most bontakozik ki igazán a felszabadulás tiszteletére indított munkaversenyben. Ezér+ fontos most jobban, mint bármikor, h gy a kommunisták élére álljanak ennek a nemes vetélkedésnek, amely helyes irányba tereli, egyre fokozódó lendületet fog adni a felszabadulási versenynek s minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. „ Albániában, annak fővárosában Tiranában is féltő gonddal ápolják a gyermekeket. Képünk egy tiranai bölcsőde munkájáról készült. Termelőszövetkezeteink további erősítésének feladatai Dobi István elvtárs beszéde a Termelőszövetkezeti Tanács ülésén A Termelőszövetkezeti Tanács kedden tartotta első idei, kibővített ülését az EFEDOSZ székházában. Megbeszélték a termelőszövetkezetek előtt álló soronlévö feladatokat és a Miniszter- tanács vándorzászlaja, valamint »Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága« cím és pénzjutalom odaítélésének javaslatát. A beszámolót Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke tartotta. Bevezetőben arról beszélt, hogy a párt júniusi határozata, a kormányprogram és a Termelőszövetkezeti Tanács legutóbbi ülése óta értünk el eredményeket a termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti megerősödésében, s számszerű fejlesztésében is. Fontos feladat: az alapszabály betartása — A jó termelőszövetkezetek eredményeiket, szilárdsásukat, fejlődésüket az alapszabály szerinti gazdálkodásnak, a szövetkezeti demokrácia tiszteletben- tartásának köszönhetik. A sikerek egyik fő záloga, hogy a vezetőség összeforrt a tagsággal, ami szabad teret enged a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének, annak, hogy, a termelőszövetkezet tagsaga a termelésben, a vezetésben érvényfe- síthesse hasznos, okos, jó elgondolásait, elképzeléseit — mondotta Dobi ísiván, majd a terv- készítés fontosságáról beszélt. Megállapította, hogy az elért eredményekkel még korántsem lehetünk megelégedve. — Van még sok termelőszövetkezet, amelynek gazdálkodása rossz, gyengék az eredményei, a munkafegyelem iaza es így a tagok jövedelme is alacsony — folytatta. — Annán, hogy több termelőszövetkezetünkben ilyen állapotok vannak, a legfőbb okát elsősorban az alapszabályszerű gazdálkodás terén meglévő hibákban látom. Ahol az alapszabályt megsértik, ott a tagok többsége nem érzi magáénak a szövetkezetét, nem törekszik megfelelőképpen a szövetkezeti gazdaság magasabb eredményeinek elérésére. Az alapszabály megsértésével lép- ten-nyomon, kisebb-nagyobb mértékben szinte majdnem minden termelőszövetkezetben találkozunk. Ez megnyilvánul mind a termelőszövetkezetek vezetőinek, tagjainak, mind az állami szervek dolgozóinak részéről. — A járási tanácsok, feladata, hogy észrevegyék az ilyen hibákat és segítsenek a termelő- szövetkezeteken. Vigyázni kell azonban a meggondolatlan beavatkozással, mert ez inkább rontja a szövetkezetek helyzetét. A háztáji gazdaságok helyes fejlesztéséről szólva megállapította, hogy a termelőszövetkezetek nagy részében a tagság a közös gazdaság fejlesztésével együtt — az alapszabály előírásainak megfelelően — gyarapítja háztáji gazdaságát is. Helyes, hogy a körülmények adta lehetőségeket kihasználják. A hiba ott van — mondotta Dobi elvtárs —, hogy a szövetkezetek egy részében a tagok vagy a belépéskor hagytak meg több területet és állatállományt a háztáji gazdaságban, vagy pedig később duzzasztották fel azt.- Az a szövetkezeti tag, aki pillanatnyi haszon reményében iúliejleszíi háztáji gazdaságán egyéni gazdálkodásra törekszik, nem érti a termelőszövetkezetnek, mint szocialista nagyüzemi gazdálkodási formának igazi lényegét, valódi értelmet. Az íiyen tag többet veszít a közösben, mint amit esetleg pillanatnyilag nyer a háztájiban. Ezenkívül a háztáji gazdaság túifej- lesztése az állam érdekeit is sérti, mert jogtalanul kiterjeszti a beadás alól mentesített területet. Ezért a leghatározottabban kell fellépni ott, ahol ez a kérdés még mindig nincs kielégítően rendezve; A közös vagyon gyarapításáról beszélt ezután Dobi István. Arról, hogy a nagyobb jövedelmezőség érdekében több termelőszövetkezet rendszeresen növeli a szövetkezeti alapot. Nagyon sok termelőszövetkezet azonban nem gondol a jövőre, egyáltalán nem, vagy csak alig növeli a szövetkezeti alapot, amely pedig a gazdasági megszilárdítást, fejlődést biztosítja. A termelőszövetkezetek többévi gazdálkodását vizsgálva az derül ki, hogy eredményeiket a szövetkezeti alap állandó célszerű és arányos fejlesztésének köszönhetik. Érthetetlen hát, hogy mindezek ellenére vannak termelőszövetkezetek, amelyek nem gondolnak a szövetkezeti alap növelésére. Például a ká- polnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezetet. említette, ahol egy munkaegységre — pénzre átszámítva — 62 forintot osztottak az elmúlt évben, a különben is alacsony szövetkezeti alapot pedig holdanként csak 20 forinttal növelték. Szólt arról is, hogy mennyire helyes és jó az állami támogatás szükséges mértékű igénybevétele. Helytelen azonban, ha a szövetkezetek nem a saját erejükre, hanem csak az állami hitelre támaszkodnak. Külön kiemelte a szociális alap létesítésének, s az öregekről való gondoskodásnak fontosságát, majd a tervezésről szólva megállapította, hogy az utóbbi időben néhány alapvető hibát tapasztalhattunk. — Az egyik ilyen hiba —1 mondotta —, hogy nagyon sok termelőszövetkezet termelési tervében a termésátlagokat adottságaihoz és lehetőségeihez képest alacsonyabbra tervezte. — Helytelen ez a gyakorlat. A tervíeladatokat úgy kell megállapítani, hogy azok a helyi adottságok között elérhetők legyenek, de ugyanakkor mozgósítsanak is nagyobb eredmények elérésére. — A másik hiba, ami nagyon veszélyes és káros a szövetkezeti gazdálkodásra, hogy egyes termelőszövetkezetek terveikben nem, vagy csak igen kevés növényápolást terveztek. A harmadik ilyen hiba, hogy tudomásunk szerint vannak termelőszövetkezetek, amelyek termelési tervükben a szarvasmarhaállomány és ezen belül a tehénállomány csökkentését irányozták elő, továbbá pedig az, hogy a sertésszaporulat legnagyobb ré - szét malac-, vagy süldőkorában akarják értékesíteni. Nagyon sok szövetkezet csak a beadási kötelezettség mértékéig tervez sertéshizlalási. — Az olyan termelőszövetkezetek, amelyekben valamilyen hibát követtek el a tervezésnél nagyon helyesen teszik, — de meg is kell tenniök —, ha felülvizsgálják termelési terveiket és a szükséges módosításokat a tagsággal megbeszélve, azokon átvezetik. A gépállomások és isz-ek kapcsolatáról A gépállomásokat értékelve, megállapította Dobi István, hogy javult a termelőszövetkezetekben végzett munkájuk, de még nem töltik be azt a feladatot, amelyet a párt és az állam joggal elvár tőlük. Ehhez az kell, hogy a gépállomások alaposabban megismerjék a termelőszövetkezeteket. Fontos az is, hogy akkor álljanak a szövetkezetek rendelkezésére, amikor arra éppen szükség van. Elmondta; maga is tapasztalta, hogy sokszor órákat, sőt napokat várnak a tagok a gépállomás gépeire. Az ilyen esetek rontják a gépállomások és termelőszövetkezetek közötti kapcsolatot. — A gépállomás és a termelőszövetkezet termelési kapcsolatának egyik megszemélyesítője a gépállomás kihelyezett agro- nómusa. Ezt a munkát azonban sok agronómus gyengén, vagy szinte egyáltalán nem látja el. — Arról beszélt ezután Dobi elvtárs, hogy helyes lenne, ha a gépállomás megvizsgálná az ag- ronómusok munkáját. Szólt a szakemberek pótlásáról, illetve olyanok beállításáról, akik szív- vel-lélekkel segítik a termelőszövetkezeteket. A gépállomásokkal kapcsolatban végezptül arról beszélt: a szövetkezetekben végzett gépi munkáról jobb nyilvántartást kellene vezetniök, hogy világos és egyértelmű legyen, mi jár a gépállomásoknak. Ezután Dobi István rátért a szövetkezetek és a belépni akard egyéni gazdák kapcsolatára. Fogadják szívesen a szövetkezetek az egyéniig dolgozó parasztokat Helytelennek bélyegezte, hogy több helyen a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek nem min' dig fogadják szívesen a belépn szándékozókat, sőt több esetbe » el is tanácsolják őket. — A termelőszövetkezeti mez», galQsa jelenlegi szakaszába» *•»
