Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

A Termelőszövetkezeti Tanács ülése A Termelőszövetkezeti Tanács kedden tartotta első idei kibő­vített ülését az EFEDOSZ szék­házban. Megbeszélték a terme­lőszövetkezetek előtt álló soron- lévő feladatokat és a Miniszter­tanács vándorzászlajának, vala­mint »az ország élenjáró terme­lőszövetkezeti gazdasága« cím és pénzjutalom odaítélésének ja­vaslatát. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Béres Sándor, a Országos könnyűipari tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja I&zponti Vezetősége és a Ma­gyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa kétnapos tanácskozásra hívta össze a könnyűipar dolgo­zóit, hogy megbeszéljék az 1955-ös népgazdasági tervben a könnyűiparra háruló feladato­kat. A tanácskozás hétfőn reg­gel kezdődött az Országház kon­EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN N. A, Bulganyin beszélgetése W. R. Hearst-, Kingsbury Smith és F. Conniff amerikai újságírókkal PEKING. Öt esztendeje an­nak, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság barát­sági, szövetségi, kölcsönös se­gélynyújtási szerződést írt a la. Pekingben a szovjet ügyvivő ünnepi fogadást rendezett, me­lyen több, mint 700 vendég je­lent meg. A fogadáson beszédet mondott Lcmakin szovjet ügy­vivő és Csou En-laj miniszter- elnök. Csou En-laj beszédében hangsúlyozta, hogy az öntudatra ébredt kínai nép, amely szilá'd szövetségre lépett a nagy szovjet néppel, erős egységbe fogott össze a népi demokratikus or­szágokkal, és amely az egész világ békeszerető népeinek tá­mogatásút élvezi, eléggé erős ahhoz, és .el is van szánva rá, hogy megvédi mind hazája te­rületét és szuverénitását, mind győzelmének gyümölcsét. J. M. Lomakin, a Szovjetunió ideiglenes ügyvivője beszédében aláhúzta, hogy az elmúlt öt esz­tendő tapasztalatai meggyőzően bizonyítják a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között lé­tesült együttműködést, amely Távol-Kelet békéjének és biz­tonságának megbízható bástyá­ja. Az ünnepi fogadáson Mao Ce-tung elnök pohárköszöntőt mondott. PRÁGA. A Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­sága teljes ülést tartott, amelyen V. Siroky miniszterelnök tartott Termelőszövetkezeti Tanács tit­kára, Dögéi Imre, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Lőrincz József, az MDP Központi Vezetősége mezőgaz­dasági osztályának vezetője, Sző­ke Mátyás földművelésügyi mi­niszterhelyettes, gépáliomási fő­igazgató, és több élenjáró ter­melőszövetkezet elnöke. A beszámolót Dobi István tar­totta. A beszámolót és az azt követő vitát legközelebbi szá­munkban közöljük. * gresszusi termében. Ajtai Miklós­nak, a könnyűipari miniszter el­ső helyettesének elnöki megnyi­tója után Szalai Béla könnyű­ipari miniszter, az MDP Politi­kai Bizottságának tagja mon­dott beszédet. A beszámolót vita kpvette. Hétfőn délután és ked­den szóltak hozzá a dolgozók a miniszter beszámolójához. beszámolót. A beszámolóban foglalkozott a mezőgazdaság helyzetével, annak további fej­lesztésével és a párt falusi mun­kájával. BERLIN. Nyugati hírügynök­ségek beszámolnak arról, hogy a Szovjetunióban járt amerikai újságírók Moszkvából hazatérő­ben vasárnap átutaztak Berli­nen. Az amerikai újságírók a berlini repülőtéren tett nyilat­kozatukban annak a vélemé­nyüknek adták kifejezést, hogy a »szovjet kormány legutóbb történt átalakítása nem jelend a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélé­sére törekvő szovjet külpolitika megváltoztatását.« Londonba ér­kezésükkor az amerikai újság­írók ugyancsak nyilatkoztak moszkvai beszélgetéseikről. V. R. Hearst így foglalta össze moszkvai tapasztalatait: »A szovjet vezetők nyilván meg akarják szilárdítani eddig elért eredményeiket és a békés egy­más mellett élés hívei.« »Bulganyin marsall állandóan hangsúlyozta, mennyire fontos­nak tartja a békés kapcsolatok fenntartását az Egyesült Álla­mokkal és más nyugati, hatal­makkal« — folytatta Hearst. — Kingsbury Smith hasonló érte­lemben nyilatkozott és hangsú­lyozta, hogy »az oroszok sem­miféle szándékot se mutatnak arra, hogy résztvegyenck egy konfliktusban«. (N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fa. gadta Hearst, Kingsbury Smith és Connif amerikai ujságirókat és beszélgetést folytatott ve­lük. A beszélgetésről az alábbi­akban kivonatosan részleteket közlünk.) Hearst azt kérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még az atomfegyver eltiltása előtt olyan egyezményt kötni az Egyesült Államokkal és más nyugati hatalmakkal, amely korlátozza a kísérleti robbantá­sok számát. Heargt véleménye szerint ez talán az" egyetlen út, amelyen hozzá lehet fogni a le­szereléshez az atomfegyver te­rületén. N. A. Bulganyin azt válaszolta, hogy ebben a kérdésben radiká­lisabb úton, olyan úton kell ha­ladni, amelyet a szovjet kor­mány javasol. A szovjet kor­mány az atomfegyver, a hidro­génfegyver és a többi tömeg­NEW YORK (TASZSZ) A Biz­tonsági Tanács február 14-cn ülést tartott. A tanács előzetes napirendjén szerepelt a Kínai Népköztársaság ellen Tajvan és más kínai szigetek körzetében elkövetett amerikai agresszív cselekmények kérdése. A kér­dést a Szovjetunió küldöttsége terjesztette elő. Szerepel az elő­zetes napirenden Uj-Zéland kü> döttségének »A Kína szárazföldi része közelében fekvő egyes szi­getek körzetében folyó hadmű­veletekről« elnevezésű javaslata is. A javaslatnak tulajdonkép­pen az a célja, hogy álcázza az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársaság belügyeibe vaió durva beavatkozását. A. A. Szoboljev, a Szovjet­unió képviselője az ideiglenes napirend jóváhagyása során el­lene szavazott annak, hogy az újzélandi küldöttség javaslatát napirendre tűzzék. Szoboljev szavazatának megindokolása so­A MEZÖKER-nél újra meg­indult a zöldségtermclletési szer­ződések kötése. A termelők már régóta várták ennek beindítását és tömegesen keresték fel az egész megye területén a MEZÖ- KER felvásárlótelepeit. Ennek a pusztító fegyver teljes eltiltását, e fegyverfajták gyártásának megszüntetését, valamint a már előállított ilyen fegyvereknek az államok fegyverzetéből való ki­vonását javasolja. A kísérletek korlátozására vo­natkozó javaslat gyakorlatilag semmit sem nyújt. A világ né­pei tudnak arról, hogy mindkét fél raktáraiban már kész és ki­próbált bombák vannak. Ezért a kísérleti robbantások korláto­zásáról szóló megegyezés senkit sem nyugtathat meg. Azt mond­hatják nekünk, hogy a további kísérleti robbantások beszünte­tésének kérdése most azért ve­tődik fel, mert már elegendő készlet halmozódott fel a tömeg- pusztító eszközökből. 15z nem hozhat megnyugvást. A szovjet kormány radikáli­sabban vetette és veti fel a kér­dést. A szovjet kormány a tö­megpusztító eszközök gyártásá­rán rámutatott,' hogy az újzé­landi javaslat nem érinti azok­nak az okoknak lényegét, ame­lyek a távol-keleti helyzet ki­éleződését okozzák és háborús veszélyt keltenek. Ez a javaslat csupán a kínai partvidék köze­lében fekvő kisebb szigetcsoport körzetében való tűzszünetről be­szél, pedig a Biztonsági Tanács­nak magát a fontos kérdést — a Távol-Keleten feszültséget okozó mozzanatok megszünteté­sének kérdését — kell megtár­gyalnia. Ezután szavazásra került sor. Uj-Zéland javaslatának napi­rendre tűzését kilenc szavazat­tal egy ellenében (a Szovjet­unió), egy tartózkodással (a Kuomintang képviselője) elfo­gadták. A Szovjetunió javasla­tának napirendre tűzése melleit tízen szavaztak, egy küldött fa Kuomintang képviselője) tartóz­kodott. Az ülés folyik. (ijlTI) nagy érdeklődésnek köszönhető, hogy hat nap alatt ezer ka- tasztrális holdra szerződtek le a termelők. Egyes helyeken a meg­állapított keretet máris túl­szerződték, máshol pedig nem sok hiányzik a keretszámok tel­jesítésétől. nak, raktározásának és felhasz- nálásának megtiltását javasolja. Pontosan ebben az irányban kelt dolgozni cs megegyezésre jutni. Ezután Kingsbury Smith pon­tosabban megfogalmazta I leans B javaslatát. Hangoztatta, nem ki-* sérleti robbantások teljes meg­szüntetéséről van szó, hanem az? ilyen robbantások számának- korlátozásáról. N. A. Bulganyin erre a kér­désre azt válaszolta, hogy »' Szovjetunió kész megvizsgálni a' tömegpusztító fegyverek alkal­mazásával járó veszély kiküszö­bölésére irányuló minden javas­latot, ha ezek a javaslatok való­ban erre a célra irányulnak. Kingsbury Smith megjegyzi« hogy Molotov beszédében több ízben említést tett az amerikai kormány agresszív szándékairól és kijelentette, hogy az Egyesült Államok háborúra készül. Pedig az‘amerikai népnek meggyőző­dése, hogy kormányának egyái-* talán nincsenek agresszív szán­dékai. Az amerikai nép elölt ismeretes, hogy Eisenhower el­nök Indokína térségében, vala­mint Formoza térségében tar­tózkodott olyan intézkedésektől* amelyek széles konfliktust idéz­hetnének elő. Amikor az ame­rikaiak szovjet hivatalos szemé­lyek ilyenféle kijelentéseit ol­vassák, az a gondolatuk támad* hogy a szovjet kormány naiv vagy helytelen elképzelése van az Egyesült Államok kormányá­nak álláspontjáról, vagy szán­dékosan az Egyesült Államok; ellen akar hangolni más orszá­gokat. Ez természetesen fokozza az amerikai nép nyugtalanságát? és megerősíti azt a meggyőző­dését, hogy az Egyesült Álla­moknak rendelkeznie kell kato­nai támaszpontokkal. Kingsbury Smith előtt ne;r> egészen világos, hogyan lehet összeegyeztetni ezeket, az Egye­sült Államok kormánya ellen in­tézett kirohanásokat azokkal a k 1 j elení éspkkol, amelyek b a n szovjet hivatalos személyek a velük folytatott beszélgetés so­rán, valamint a Legfelső Tanács ülésszakán hangsúlyozták, hogy a szovjet kormány a viszonyon? javulását akarja az Egyesült? Államokkal. N. A. Bulganyin azt válaszol­ja, hogy teljesen őszinték a. Szovjetunió képviselőinek azok a kijelentései, hogy jó, normális viszonyt akarnak teremteni az; Egyesült Államok kormányával* Az ülésszakon mondott beszédé­ben Bulganyin rámutatott arra, hogy egyebek között, a háború alatt jó kapcsolataink voltak az Egyesült Államokkal, Angliá­val, továbbá Franciaországgal, amely később csatlakozott ehhez; a csoportosuláshoz, és teljes mértékben megelégedettek len­nénk, ha most ezek a kapcsola­tok helyrcállnának. Mind V. M. Molotov, mind ö. Bulganyin. ki­fejezésre juttatta a Legfelső Ta­nács ülésszakán mondott beszé­dében a szovjet kormánynak azt az óhaját, hogy előmozdítsa a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet kormány valóban akarja ezt és neki, Bul- ganyinnak, az a véleménye, hogy a világ minden népe ugyanezt akarja. Kingsbury Smith arról be­szélt, hogy V. M. Molotov be­számolója bizonyos hangulato­kat kelt az Egyesült Államok­ban, ezeket a hangulatokat azon­ban a beszámolóról adott hely­telen tájékoztatás idézi elő, még­pedig szántszándékkal, hogy iga­zolva legyen az amerikai kato­nai támaszpontok létrehozása a Szovjetunió körül cs határainak közelében. Emellett köztudomá­sú, hogy ezeket a katonai tá­maszpontokat jóval Molotov es Bulganyin beszédei előtt létesí­tették. Létrehozásuk semmi ősz- szefüggésben sines a szovjet CSSKélX&ÉSÇk .kijelentéseivel. A Biztonsági Tanács hétfői ülése Hat nap alatt 1000 holdra kötött zöldség- termeltetési szerződést a MEZŐKER BS evély Kereki történetéi a nagyapámtól hallottam, Ö volt a legmódosabb ember a izentmártoni határban, ahol a nagyapám zscllérkcdett. Háza­inak, pusztáinak, majorságainak maga se tudta számát. Négylo­vas hintón járt, tán még az ud­varra is, aranyból volt tán még a csizmavakaró kése is. No, ez nem lett volna hiba, csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál is nagyobb volt Kereki uramnak. — Aki pénzes, legyen kényes, >— ez volt a szavajárása s ugyancsak tartotta is magát eh­hez a törvényhez. Eszeért, ér­deméért senkit meg nem süve­geit, hanem azt megkívánta, hogy ő előtte mindenki lekapja a fején valót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán ő is rávicsorította a fogát nagy leereszkedően, hanem a süve­gét akkor se billentette meg. — Ha én mindenkinek visz- szaköszönnék; mindig járna a karom, mint az óra sétálója — szokta mondogatni kevélyen. A nagyapám nagyon szomorú alkalommal látta először kevély Kerekít. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen azon tanakodtak szegény kár­vallott emberek, hogy rakhat­nának új fészket, mikor közé- iiik kocsikázolt a kevély Kereki. Ußi. sietett is ám mindenki MÓRA FERENC: Kevély Kereki lekapni a süvegét a nagy úr előtt! — Hátha megszállja a jó lé­lek — gondolták magukban — és vet egy kis segedelmet a fa­lu nak. evély Kereki mindössze csak mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között meglátott egy darutollas süveget, valami nyurga fiatal­ember fejében. Hosszú, sápadt legény volt, csak nagy fekete szeme égett, mint a parázs. Va­lami szegény vándorló diák le­hetett, látszott a szegényes ru­háján, a poros csizmáján, — Hát az miféle jött-ment ott? — horkant oda mérgesen Kereki. — Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni? — Nem ismerem az urat, — felelte csöndesé n a diákféle. — Micsoda, hát nem lehet be­lőlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok? — kiabálta Kereki nekívörösödve. — Kapja le a süvegét fiatal ember, mert száz sárga csikó fickándozik a zse­bemben. Éppen most eresztették ki a körmöd ménesből őket, _ Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak. De már erre még hálát is fordított a legény, s csak úgy u válla fölül szólt vissza. — Meg nem süvegelem senki száz aranyát. összenéztek a falubeliek, mert tetszett nekik a beszéd, de an­nál jobban megzavarodott Ke­reki. — Nini, — mosolygott kínjá­ban, — hátha megfeleznénk a száz aranyat? ötven aranyért már csak megbillentheti a sip­káját az ilyen szegény diák? /ü szegény diák megcsörren- tette a markában az öt­ven aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyin­tett a kezével. — Hja, atyámfia, — most már csak így tisztelte Kereki uramat — nekem is van most annyi aranyam, mint kegyel­mednek, hát akkor mért kö­szönjek én kelmédnek előbb, mint kelned nekem? De már erre egészen meghök­kent kevély Kereki. Különösen, mikor észrevette, hogy a falu népének, búnalában is mosolyog iMiuaiiioiniDiDniimianiiinm a szája sarka. Ezt a. csúfságot el kell kerülni minden áron. Meg is próbálta, nagy aláza­tosra fogva a szót. — Kedves öcsém uram — kérlelte szépen — fogadja el tőlem még ezt az ötven aranyat és tiszteljen meg érte a köszön­tésével. A diák eltette a másik ötven aranyat is és ráförmedt Kere­kbe: — Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza. Aki pénzes, le­gyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le a süvegét » magam formájú módos ember előtt. ett erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély Kereki, pedig ló- halálában vágtatott a faluból. A diákember pedig arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a le- égettek közt, aztán hátat for­dított nekik és igyekezett el a hálálkodások elől. — Jaj, csak a nevét mondja meg legalább, diák úr — ri- mánkodtak neki, — hogy legyen kit áldani még az unokáinknak is! — Petőfi Sándornak hívnak — szólt vissza a deák és búcsú­zában meglengette a darutollas süvegét.

Next

/
Thumbnails
Contents