Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

A sertés, marha, borjú és juh forgalmának és levágásának újabb szabályozása A Minisztertanács foglalkozott • lakosság hús- és zsírellátásá­val. Megállapította, hogy az 1954. évi jó kukoricatermés és sertésállományunk jelentős nö­vekedése ellenére sertésbegyüj- tési tervünket nem teljesítettük. Az elmaradás oka részint a jár- tatlevelek átírásában és a vágá­si engedélyek kiadásában fel­lépő hivatali lazaság, részint a hússpekuláció, a kupecek tevé­kenysége, s a helyi hatóságok ezzel szemben tanúsított elnézé­se volt. A helyi hatóságok több- helyütt indokolatlanul nem kö­vetelték meg az állampolgári (egyelem betartását. Beadásoan hátralékos termelőknek vágási engedélyt adtak. Megtűrték, hogy spekulánsok, kupecek — a járlatlevelek ellenőrzése hiányá­ban — jogtalanul sertést vásá­roljanak. A spekuláció a magán- húsiparosok között is felütötte a fejét. A hatóságok az utóbbi na­pokban lelepleztek olyan hús- iparcsokat, akik sok esetben 10- 20 kupcc felhajtó útján felvásá­rolt ^illatokkal nyerészkedtek s ezáltal visszaéltek iparengedé­lyükkel. A Minisztertanács határozata alapján a begyűjtési miniszter a folyamatos húsellátásnak bizto­sítása, a spekuláció visszaszorí­tása, a lazaságok felszámolása érdekében szabályozta a sertés­vágást és az állatforgalmat. A rendelet szerint azok a ter­melők (egyénileg gazdálkodók és termelőszövetkezeti tagok), akik előírt sertésbeadási kötelezettsé­güknek eleget tettek, korlátla­nul kaphatnak sertésvágási en­gedélyt. Saját hízlalású serté­seiket feldolgozott állapotban, füstölt áruként értékesíthetik. Hasított sertést, nyers sertés­húst és zsírszalonnát azonban a spekuláció megfékezése és egész­ségügyi okok miatt nem árusít­hatnak. A termelőszövetkezetek saját hízlalású sertéseiket be­adási kötelezettségük teljesítése után hasított és nyershús for­májában továbbra is árusíthat­ják. Élősertést minden olyan ter­melő forgalombahozhat, aki ser­tésbeadási kötelezettségének ele­get tett. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a termelők beadási kötelezettségük teljesítése előtt, abban az esetben, ha hátralékul nincs és a három hónapon belül esedékes sertésbeadási kötele­zettségüknek határidőre való tel­jesítésére megfelelő súlyú ser­tést hízóba állítottak, háztartá­sonként levághatnak egy darab sertést. Beadásra nem kötelezett személyek részére öt családta­gig egy, ezen felül két sertésre adható vágási engedély. Ez a korlátozás nem vonatkozik a sa­ját hizlalást folytató, beadásra nem kötelezett személyekre. Tenyésztés és továbbtartás cél­jára sertést, marhát, borjút min­denki korlátozás nélkül vásárol­hat. Az állami kereskedelem ér­dekeinek védelme szükségessé teszi, hogy továhbeladás céljá­ból sertést, marhát, borjút és juhot csak az állatforgalmi vál­lalatok vásárolhassanak. Állami vállalatok, üzemek és intézmé­nyek hatvan kg-on felüli sertést sem élő, sem vágott állapotban nem vásárolhatnak. A vidéki húsellátás megjaví­tása érdekében közfogyasztásra a földművesszövetkezetek és magánhúsiparosok sertésvásár­lási és vágási utalvány alapján vásárolhatnak hízottsertést. A magánhúsiparosok vásárlásaikat azonban kizárólag személyesen, megbízottak nélkül végezhetik. A rendelet intézkedik a sza­badpiacon történő eladás szabá­lyozásáról is. A rendelet értel­mében sertést, vagy szarvas- marhát csak az az állattartó ad­hat el, aki járlatlevéllel igazolja, hogy az eladni kívánt sertés leg­alább hatvan nap óta, szarvas­marha legalább kilencven nap óta a tulajdonában van. Sertés- beadásban hátralékos egyénileg gazdálkodó termelő hatvan kilo­grammon felüli súlyú sertést, vágómarhabeadásban hátralékos termelő pedig szarvasmarhát sem el nem adhat, sem másra át nem ruházhat. Az a termelő, akinek sertés­beadási hátraléka nincs, de be­adási kötelezettsége három hó­napon belül esedékes, sertést csak abban az esetben hozhat forgalomba, ha beadási kötele­zettségének határidőre teljesíté­sének érdekében megfelelő sú­lyú sertést hízóbaállított. A begyűjtési miniszter rende­leté a továbbiakban a zsírbe­adást, a sertés kényszervágást, a selejtmarha, borjú és juhvá- gásokat, valamint a vágási en­gedélyek és utalványok kiadását szabalyofta. A rendelet lehetővé teszi, hogy a helyi hatóságok a lazaságokat felszámolva elejét vegyek a spekulációnak, rendet teremtsenek a szabadpiacon, megvédjék a termelők jogait. (MTI) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának világvisszhangja BRÜSSZEL (TASZSZ) A bel­ga lapok ismertetik Molotovnak a nemzetközi helyzetről, vala­mint a szovjet kormány külpo­litikájáról mondott beszámoló­ját. A Le drapeau rouge Molotov beszámolójáról szóló kommen­tárjában a következőket írja: -A Szovjetunió vezetői ismétel­tén kifejezésre juttatták: a szov­jet nép a nemzeteik kapcsolatai­nak javulását kívánja, hogy még maradéktalanabbul fordíthassa erejét annak a világnak az épí­tésére, amelyben az élet évről- évre egyre szebb lesz.« BERLIN (TASZSZ) Minden nyugat-német lap nagy figyelem­mel kísérte a Szovjetunió Leg­belső Tanácsának ülésszakát. A Welt című lap kiemeli V. M. Molotovnak azt a kijelenté­sét, mely szerint a párizsi egyez­mények ratifikálása esetén egye­sített katonai parancsnokságot létesítenek, valamint az atom­energia felhasználásával kap­csolatos szovjet politikára vo­natkozó kijelentéseit és azt a megállapítását, hogy a hidrogen- fegyver gyártásában a Szovjet­unió fölényben van az Egyesült Államokkal szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap sajnálatát fe­jezi ki afelett, hogy a nyugati hatalmak nem éltek azokkal a mindezideig meglévő lehetősé­gekkel, hogy kölcsönös megér­tésre jussanak a Szovjetunióval a német kérdésben. A JA VA SZÍ ni] LA agrotechniká fáról A MEZŐGAZDASÁG fejlesz­téséről szóló párt- és kormány­határozat rámutat a kenyérga­bona-termelés fokozásának nagy népgazdasági jelentőségére. Az első lépés elmek érdekében a vetésterv teljesítése. Az őszi ke­nyérgabona vetéstervet sok he­lyen nem teljesítették. Ezért a Minisztertanács határozatot ho­zott az őszi vetés hiányainak tavaszi búzával való kötelező pótlásáról. MEGYÉNKBEN IS több he­lyen sor kerül tavaszi búza ve­tésére. A jó terméseredmények elérése érdekében ismerkedjünk meg a tavaszi búza helyes agro­technikájával. A TAVASZI BÚZA tenyész- ideje sokkal rövidebb, mint az őszi búzáé. Tehát fokozottabb mértékben gondoskodnunk kell arról, hogy a bő termés kialakí­tásához szükséges tápanyagokat könnyen felvehető alakban te­remtsük elő a növény számá­ra. Ezért lehetőleg táperőben gazdag talajba vessük. A táblák kiválasztásánál vegyük íigye- ’ernbe, hogy elsősorban a pillan­gós virágú növényeik és a trá­gyázott kapások után igyekez­zünk elhelyezni a tavaszi búzát Gondoskodjunk ezenkívül meg­felelő műtrágya adagolásáról is Elsősorban szuperfoszfátról és pétisóról van szó. Általában 100- 150 kilogramm szuperfoszfát és 50—100 kilogramm pétisó ajánl­ható katasztrális holdanként Ezt sem lehet azonban mereven alkalmazni, hanem a talaj trá­gyaerejéhez képest, gazdaságon­ként, sőt táblánként kell esetről- esetre megállapítani. Különösen a pétisó adagolásával bánjunk óvatosan, mert nemrégen istál­lótrágyázott talajon késlelteti az érést, ami aszályos évben nagy terméskiesést okozhat. A műtrá­gyákat, különösen a szuperfosz- fátet a tavaszi munkával dolgoz­zuk be a talajba, hogy a növé­nyek gyökereinek elhelyezkedé­si szintjébe, tehát kellő mélység­be kerüljön. A pétisót a talaj felszínére is szórhatjuk, mert az eső úgyis lemossa a gyökerek­hez. A TÁPANYAGOKKAL jól el­látott talajban megfelelő mag­ágyat készítsünk. Lehetőleg őszi mélyszántásba vessünk. Ta va sz­azai simítózzunk, hogy a növény számára megtartsuk a téli ned-' vességet. Vetés előtt fogassal' készítsünk 6—7 centiméter méiv porhanyós magágyat, ezzel elő­segítjük a gyors és egyenletes kelést. DÖNTŐ FONTOSSÁGÚ, hogy a tavaszi búza minél hamarabb földbe kerüljön. Tehát amint a vetőmagunk és tagiunk vetésro készen áll, azonnal kezdjük meg. a vetést. A jó termésnek ez az egyik legfőbb biztosítéka, mert: csak így van ideje a növények­nek a nyári forróság beköszön­tése előtt a szemek kifejleszté­sére és beérlelésére. A TAVASZI BÚZÁNÁL fon­tos dolog megfelelő mennyisé­gű vetőmag használata. Ez a növény ugyanis kevésbé bőkre- sodik, mjnt az őszi, azaz egy szemből kevesebb kalász fejlő­dik, tehát több mag szükséges egy-egy holdon ahhoz, hogy megfelelő, bő termést kapjunk. Ezért vessünk legalább 11Ô ki­logramm tavaszi búzát kataszt­rális holdanként. FONTOS, hogy az egyes nö­vények elegendő és egyenlete­sen elosztott tenyészterületet kapjanak. Ezt legbiztosabbun a keresztsoros vetéssel érjük el. Ez ugyan kétszeres munka a ve­tésnél, de bőséges kárpótlást nyerünk az aratásnál. VESSÜNK GONDOSAN tisz­tított és csávázott vetőmagot. A gyommagvakkal szennyezett ve­tőmag után nem várhatunk nagy termést, mert a talaj tápanyag- készletét az élelmesebb gyomnö­vények használják majd fel. A KENYÉRGABONA vetés­tervének teljesítése kötelező. A törvény a korpakedvezménytől is megvonja azokat a termelő­ket, akik vetéstervüknek nem tesznek eleget. Érdeke tehát mindenkinek, hogy teljesítse a törvényben előírt vetésterületet, A TAVASZI BÚZA vetésének mielőbbi megkezdése és gyors befejezése döntő lépás az ország kenyeréért vívott harcban. Bauer Ferenc tudományos kulaió, Kecskeméti Kísérleti Gazdaság, NEMZETKÖZI Február 3-tól 9-ig a világ köz­véleményének figyelme Moszkva felé fordult. Ezekben a napok­ban tartotta ülésszakát a Kreml- palotában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa. A tárgysorozatban te­kintélyes helyet foglalt el a szov­jet kormány által folytatott külpolitika megvitatása, s ért­hető, hogy már ez a tény is ha­talmas érdeklődést keltett az egész földkerekségen. A világ- politika kérdése ma: a háború és a béke kérdése. A józan em­berek százmilliói világosan lát­ják, hogy a béke táborának sú­lyától függ a világbéke fenntar­tása, a nemzetközi feszültség enyhítése. Ezért tekintettek rendkívüli figyelemmel arra, mi­ről tanácskoznak a béketábor bástyájának, a szovjetországnak legjobbjai. A józan emberek körében mindenütt nagy visszatetszést keltettek azok a — enyhén szólva — hangoskodó beszédek, amelyek az utóbbi hónapok so­rán hangzottak el egyes nyugati politikusok és hadvezérek részé­ről. FI szónoklatok az »cröpoli- tikára« és az atomfegyverrel való fenyegetőzésre épültek, s mint Molotov elvtárs a Legfelső Tanács 8-i ülésén megállapítot­ta, azt célozták, »hogy .az erő helyzetén" alapuló politika se­gítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével igyekezzenek zavarba hozni va­laki!.« A fenyezetőzéseket ter­mészetesen a ini címünkre, a béketábor címére intézték, ezért méltó választ kellett adni az ágálóknak. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere előbb említett nagy horderejű, a világhelyzetet mély részletességgel elemző be­szédében méltóképpen megfelelt azoknak, akik a tőkés tábor »erőfölényéről-« szavalnak. A té­nyek alapján tette fel a kérdést: »vajon lehet-e tagadni, hogy a háború előtti időkhöz képest ko­molyan meggyengültek a kapita­lizmus, a tőkés országok állásai? Nem, nem lehet. Hasonlóképpen világos az is, hogy ezek a válto­zások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe.« A háború nagydobosai szeret­nék mindezt figyelmen kívül hagyni, hol demagóg, hol nyílt módszerekkel próbáinak gáncsot vetni mindenfajta békés kezde­ményezésnek. Erre hívta fel a figyelmet Molotov elvtárs, ami­kor félreérthetetlenül leszögezte; »... A mostani körülmények kö­zött a nemzetközi feszültség eny­hítését szolgáló lépesek a Icg- agresszívabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E körök­nek nem a feszültség csökkenté­se az érdekük, hanem annak növekedése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség csök­kentését csak a legagresszivabh erők elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harc­nak nemhogy nem szabad gyön­gülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértés­sel, még következetesebben kell folytatni.« A háborús próbálkozások el­leni fellépés főfeladata termé­szetesen a béketábor országaira hárul. Ezt világosan tisztázta a múlt esztendő végen tartott moszkvai értekezlet, s erre hívja fel ismét a figyelmet V. M. Mo­lotov referátuma: »A Szovjet­unió és ugyanúgy a többi béke­szerető állam is, amely ellen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában kialakuló új hely­zet láttára nem fog karbatett kézzel ülni. Ezeknek az államok­nak biztonságuk további megszi­lárdítása cs az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd ten­niük.« Ám a béke ellenségeivel szem­ben tanúsított határozott fellé­pés nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió békepolitikájában akár egy jottányi változás is történt volna. Sőt, éppen ellen­kezőleg, az »erőpolitika« hívei­vel szemben való kemény kiál­lás a béke fenntartására irányul. A világ nyugalmát, az egyes or­szágok zavartalan fejlődését nem lehet pacifista »önfeláldozással« biztosítani. A jövőben követen­dő politikát illetően nem ha­gyott kétséget Molotov elvtárs, amikor beszédében kimondotta a szovjet kormány álláspontját: »... A szovjet külpolitika a béke fenntartására és megszilárdítá­sára irányul. Ennek megfelelően olyan intézkedések megtételére, niás országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan meg- állapcdásokra törekszünk, ame­lyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek... Más országokhoz fűződő kapcso­latainkat mindenekelőtt az ha­tározza meg, hogy c kapcsolatok fejlődése milyen mértékben se­gítheti elő a béke megszilárdítá­sának érdekeit, a béke fenntar­tásának érdekeit.« A napokban nyilvánosságra került egy másik dokumentum is, amely ugyancsak tág teret szentel a Szovjetunió, s az egyéb országok — különösen az Egye­sült Államok — közötti viszony­nak, Arról a beszélgetésről van szó, amelyet február 5-én, tehát a Legfelső Tanács ülésszakának idején folytatott Hruscsov elv­társ, az SZKP első titkára há­rem amerikai újságíróval. N. Sz. Hruscsov megmutatta az utat c kapcsolatok kibontakozásához, amikor ezt mondotta: »Az országok közötti kapcso­latokat nem az »erőpolitikára«, hanem a kölcsönös megértésre kell felépíteni. Ennek érdeké­ben elsősorban normális keres­kedelmi kapcsolatokat kell ki­fejleszteni kölcsönösen előnyös feltételek alapján. Ennek érde­kében arra van szükség, hogy ne fenyegessenek inás országokat. Rendre kell utasítani azokat az eszteleneket, akik atombombá­val hadonásznak. Ez megnyug­vást vinne a népek körébe. A Szovjetunió a maga részéről ar­ra törekszik, hogy egészséges üzleti és kereskedelmi kapcsola­tokat teremtsen más országokkal úgy, hogy ezek az egészséges kapcsolatok erősödjenek és ba­ráti kapcsolatokká, fejlőd jenek. A Szovjetuniónak nincsenek vi­tás kérdései az Egyesült Álla­mokkal, A stovjet cmkmk ba­ráti érzelmeket táplálnak nn amerikai nép iránt. Ha pedig az amerikai kormány akar valamit a Szovjetuniótól, akkor biztos lehet abban, hogy zsarolással és fenyegetésekkel semmit sem ér cl.« A szovjet kormány külpoliti­káját megfogalmazta a Legfelső Tanács ülésén elmondott beszé­dében Bulganyin elvtárs, a Szov­jetunió Minisztertanácsának uj elnöke is: »A Szovjetunió békés ország, — mondotta. — Senkit sem fenyeget és senkit sem ké­szül megtámadni. Igyekszünk kialakítani a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat min­den olyan országgal, amely ugyanilyen kapcsolatokat kíván a Szovjetunióval.« Ám Bulga­nyin elvtárs e béke politikáját <» gyengeség politikájaként értel­mező bizonyos nyugati körök okulására hozzátette; »mint a múltban, ezután is az a felada­tunk, hogy szilárdan és hajtha- tatlanul váltsuk valóra Vlagyi­mir Iljics Lenin hagyatékát, ál­landóan legyünk résen cs mint szemünk világát, óvjuk orszá­gunk fegyveres erőit és védelmi képességét.« A Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésén tehát elhangzot­tak a figyelmeztetések ama kö­rök irányában, amelyek arcát­lanságukban túlmennek minden elképzelhető határon, amelyek figye’mcn kívül hagyják más népek érdekeit és szuverénitá- sát. Az ott elhangzott szavak ugyanakkor a biztonság tudatá­val töltötték el a békére vágyéi, a békéért küzdő százmilliós tö­megeket. Fark-)« András. i

Next

/
Thumbnails
Contents