Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-02 / 27. szám
BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MOPBATCSKISKUNMCGYE! PÁRTBIZOTTSÁG AN A K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 27. SZÄM Ara 50 fillér 1955 FEBRUAR 2. SZERDA A felszabadulási verseny győzelméért Üzemi levelezőink jelentik: Túlteljesítettük január havi tervünket Az üzemi szakszervezet aktívái és vezetői komoly munkát végeztek annak érdekében, bogy a dolgozókat és egyes gazdaságvezetőket felvilágosítsanak a szocialista munkaverseny jelentőségéről, mely nélkül lehetetlen naponta újabb és újabb termelési eredményeket elérni. Ennek jelét nemcsak az a számadat tükrözi, hogy több mint ezer munkavállaló tett versenyvállalást hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára, hanem az adott szó valóraváltása nyomán elért eredmények. A tésztaüzem az első dekád-tervét 105.7 százalékra teljesítette 102 százalékos vállalásával szemben. A cérnatészta gyártásánál 119.5, a tarho,nyagyártásnál pedig 150 százalékos tervteljesítést értek el. A második dekádtervüket 116.8 százalékra teljesítették. A szárítóüzem dolgozói is túlteljesítették tervüket. Az első dekádtervben előirányzott 140 mázsa helyett, 251 mázsa vöröshagymát szárítottak, s ennek alapján több, mint 170 százalékos teljesítést értek el. A második dekádtervüket 197.2 százalékra teljesítették, a havi tervüket pedig 121.2 százalékra. — Hasonlóan több, mint 150 százalékos tervteljesítést értek el a konzervüzem és a savanyító dolgozói. Az üzemi dolgozók lelkes munkájának köszönhetjük, hogy üzemünk átlagos tervét január 29-ig 108 százalékra teljesítette. Egyes üzemrészekben baj van azonban a verseny rendszeres értékelésénél. Helyes volna, ha minden műszaki vezető követné Végh József, Buries Oktáv és Magyar Pálné üzemi írnok munkamódszerét. Ök naponta értékelik a versenyt és az eredményeket a versenyhíradókra is kiírják, mert tudják, hogy a dolgozók is jobb kedvvel végzik, a munkájukat, ha naponta tájékozódnak az elért eredményekről. Tóth Mihály né termelési felelős, Kinizsi Konzervgyár. Kecskemét. Csatlakozunk a felhíváshoz Üzemünk DISZ-szervezcte csatlakozott a Bányászati Berendezések Gyára versenyfelhívásához. A felhívás feltételeit is magunkévá tesszük azzal a bővítéssel, hogy tagdíjelszámolásunknak 100 százalékig eleget teszünk, egy DISZ-brigádot alakítunk, melynek tagjai terven felül elkészítenek 2 darab venti- látort és 3 darab csavarventilá- j tort április 4-ig. A 100 százaié- kon alul teljesítő fiatalok részé- ; re szakmai előadásokat tartunk j és az elvtársi segítségnyújtás nyomán a normán alul teljesítők létszámát 25 százalékkal csökkentjük. Mi sem bizonyítja jobban, hogy vállalásunk nemcsak vállalás marad, mint az első hónapban elért eredmények. Seres Irén 217. Zsigó László 208, Mező János 137, Móczár Sándor 146, Kocsis János II. 137 százalékra teljesítette tervfeladatát. Dicséretet érdemel Brovics János, aki 104 százalékról 130-ra és Kurucz Jenő pedig 115-ről 157 százalékra növelte teljesítményét. Kocsis István és Papp Ferenc nemrégen még csak 70 százalékra tudták teljesíteni tervüket és a felszabadulási versenyben 100 százalékon felül termeltek. Tudjuk azt, hogy DlSZ-szer- vezetünknek nem elegendő csak a termelés kérdéseivel foglalkozni, hiszen a fiatalok szórakozni és sportolni is szeretnek, mi ezen igényeket is ki tudjuk elégíteni. Bátran írhatom, hogy anyagilag jól állunk, van rádiónk, sakkunk, szépen berendezett DISZ-helyiségünk és különböző társasjátékunk. A műit évben társadalmi munkával helyrehoztuk a Vasas-székhazat és szépen berendeztük. Az értékelés alapján körülbelül 30.000 forint értékű társadalmi munkát végeztünk. Továbbra is igyekszünk diszistákhoz méltóan dolgozni, hogy jó eredményekkel ünnepelhessük mindannyiunk nagy ünnepét, április 4-ét. Kocsis János DISZ-titkár, Kiskunfélegyházi Gépgyár. Vasutas dolgozók a felszabadulási verseny sikeréért A Kecskeméti Vasútállomás forgalmi és kereskedelmi dolgozói nagy lelkesedéssel csatlakoztak a csepeli munkások felhívásához. A közelmúltban megtartott termelési értekezleten a megjelentek arról tettek tanulságot, hogy egy akarattal küzdenek a tervek túlteljesítéséért, selejt- cs az önköltség csökkentéséért. Nálunk a felszabadulási verseny és a felajánlás nemcsak ígéret, hanem minden egyes dolgozó becsületesen kiveszi részéi a munkából és mindenki többet és jobbat akar adni a megszokottnál. Sikereink nem kezdetlegesek, hanem a kitartó jó munka eredményei. Csajka György intéző, forgalmi szolgálattevő a tehervonatok átlagos terheiési tervét 121 százalékra teljesítette. Kardos Béla és K. Szabó Gábor vonatvezetők a menetrendszerinti közlekedésben 102 százalékos tervteljesítést értek el az eredeti tervhez viszonyítva. Eredményeink mellett vannak olyan területek, ahol még nem kielégítő a jelenlegi szint. Például elmaradás mutatkozik a fajlagos kocsimozgatási idő ki- fejlesztésénél, ahol a teljesítmény 85—95 százalék között ingadozik. Forgalmi dolgozóink vállalták, hogy a munka jobb megszervezése mellett még fokozottabban tanulmányozzák és alkalmazzák a szovjet vasutasok munkamódszereit, A felszabadulási verseny sikere érdekében a vasút dolgozói támogatást és segítséget kapnak. A verseny fellángolásának kezdeti szakán alakult egy operatív bizottság, amelynek az a feladata, hogy a dolgozóknak minden ségítséget megadjon munka közben. Gondot fordítunk a versenyben elért eredmények értékelésére és népszerűsítésére. Van egy kis újságunk, a »Ver- senyhíradó«, melyből mindenki megtudhatja saját, valamint munkatársainak eredményeit, de a híradó arról is tájékoztat, hogy a tervteljesítésben hol mutatkozik elmaradás, és kik azok, akik gátolják a vállalások teljesítését. A »Verseny híradó« nemcsak dícsér és bírál, hanem egyúttal tanácsot is ad. Iíörcsök István intéző, Kecskeméti Vasútállomás. A MAI SZAMBÁN Tervek és tények. A kunszentmiklósi járási pártbizottság munkájáról. — Nemzetközi szemle. —■ A terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. — Petőfi- szállás életéből. — Dudás Edit vegyészmérnölrre bízták.;. HÀZROL-HAZRA sár — ilyenkor olvadó- (SL. télen — alattomosan nyaldossa körül a cipőket és úgy meglátszik a helye, mintha parázsra lépett volna az ember. Néptelenek már kora este Kecskemét utcái. A lámpák fáradt fényét pókháló szitával szűri át az esti köd, alig-alig látni valamit. Egy-egy kései kocsi döcö- gése hallatszik csak a Csongrádi útról ide. Ketten sietnek a Liliom utcán felfelé. Egy nő, meg egy férfi. Feltűrt gallérral haladnak, a férfinél aktatáska. Megállnak egy kapu előtt. Az ablakon lámpavilág szűrődik kifelé. — Hányas szám lehet ez? — kérdi a férfi. — Nem tudom, gyufát kéne gyújtani. Serceg a gyufa és pillanatnyi fényénél megkeresik a számtáblát. — Hetes! — kacag a lány. — A hetes szerencsés szám! A fiú viccelni próbál: Csa-k nem akkor születtél, Kati? — De biz'a! M egzörgetik az ablaküveget. Halkan, udvariasan. Bent rövid motozás liallik, majd egy zsémbes, rekedt férfihang: — Nyitom má‘! Csak ez a fiú megen elhányta a kulcsot! A két fiatal egymásra néz. — Csak otthon lenne az egész család... Csikordul a zárban a kulcs. Pöttömnyi apróság nyit kaput. Lehet vagy kilenc éves. — Csókolom. Kit tetszenek keresni? — Szüléidét — simogatja meg a fiú göndör fejét Kati. — Itthon vannak? — Még igen. — Hogy-hogy. — Mert moziba mennek. — No, azért benézünk. A fiú előre megy, az utat mutatja. A konyhaajtóban már ott áll az apa. Magas, sovány, tipikus munkásférfi. Sötét ünneplőben van, csak még az inga nincs begombolva. Látszik, hogy nyakkendőt akart éppen kötni. — Jó estét! — Köszön egyszerre a két nemvárt vendég. Téli gépjavítás a Kiskunhalasi Gépállomáson Vinczc György, a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz kihelyezett agronómusa, figye’emmel kíséri az erőgépek javítását. — A képen; Batiz Imre Lanz-Rullílog-vezető és Márta Benő traktoros. A gépállomás szerelőcsarnokában az erőgépek javításával cgyidőben jól halad a kombájnjavítás is. — A képen Dudás József kombájnszerelő, Nagy T. Elek cs Keresztúri Ferenc szerelők. — Jó estét! — válaszol az öreg, aztán kérdőn néz rájuk. A lány, a bátrabbik kezdi el: — Békeáláírást jöttünk gyűjteni, bácsi. — No, akkor kerüljenek beljebb, — mosolyog. Bemennek a kis konyhába. A kályha füstöl egy kicsit, széngáz van. Kati beköszön a szobába, ahol az asszony sziluettje látszik a falon. — Jaj, ne haragudjon már, mindjárt kimegyek, csak felöl- íözködöm... . // göndör, kékszemű kisfiú kíváncsian ül fel egy székre. A férfiak bemutatkoznak egymásnak. A házigazdát Muha Józsefnek hívják, 40—45 évesnek látszik. Kati is megmondja nevét. — Tulajdonkeppen, — kezdi Muha bácsi — hiába jöttek... Kati társára néz. — No, azért nem kell meglepődni. Csak azért mondom, mert én már aláírtam a gyárban az ivet. A Kinizsiben dolgozom. Sőt a gépházban magam gyűjtöttem! — De a felesége? — kérdi Kati. — ö a színháznál dolgozik. — de nem tudja befejezni, mert kijön az asszony. Csinos, barna ruhában van. — Mi már tegnap aláírtuk az ívet, elvtársak. Tudjuk, hogy mit jelent ott a nevünk a Bélce- Világtanács felhívása alatt. — És már mesél is. — Van egy nagy fiam, a Jóska, Pesten ipa- rostanuló. Nagyon okos gyerek ám! Meg van egy lányom, az Irén. Hatodikos. Most itt a szomszéd kislánynál tanulnak. Eriggy is át Jancsikám, hívd át az Irént. — Ez a legkisebb gyerekük? — Ez. Jancsi. Remek fickó lesz ám belőle! Tisztára az apja! — -mondja nagybüszkén Muha bácsi. Csakhamar átjönnek a gyerekek. Irén hóna alatt irkák. könyvek. Nagyon szép kislány — csakhogy bizony a keze csupa. tinta. Hiába, ez a számtan dolgozattal jár. jF ati megpróbálkozik egy utolsó kérdéssel: — No, talán a fiatalabbak mégis aláírhatják az ívet, hiszen az ő szebb, boldogabb életükért harcolunk — Alá lehet kétszer is írni. néni? — kérdezi csendesen a legfiatalabb Muha-gyerek. — Miért, te? — kérdez vissza érthetetlenül a »néni«. ■— Csak azért, mert mi az iskolában már aláírtuk! Benedek. Határidő előtt beiejezte gépjavítás tervét a Hosszúhegyi Állami Gazdaság Távirat hozta a hírt Hosszúhegyről: február 1-cn a felszabadulási verseny során vállait határidő előtt befejezte gépjaví- iási tervét az állami gazdaság. A szép teljesítmény mögött a gépjavítók lelkes, jó munkája áll. Lám az 55-ös év első hónapja máris szép eredményekkel zárult. Jó munkát és továb bi sikereket kívánunk.
