Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPPBACSKISKUNMÊGYEIPARTBtZOTTSA6AMAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 4ru SO fillér 1955 FEBR. 10. CSÜTÖRTÖK . ......... f A MAI SZAMBÁM Francia lap az Állami Népi Együttesről. — Hisszük és reméljük, hogy százmilliók békeakarata győzni fog!... — Tavasz előtt egy bácskai termelőszövetkezetben. — Nagy út előtt. — Lendületet visznek a felszabadulási munkaversenybe. — Egy kiváló sajtóterjesztő postás. V...................................................................... J A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése Tegnapi számunkban közöltük, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa üléséti felolvasták G. M. Malenkov elvtárs nyilatkozatát, majd N. A. Bul- ganyin elvtársat nevezték ki a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé. Az ülésszakon V. M. Molotov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter tartott beszámolót a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról. Az ülésszakon a küldöttek megvitatták a Szovjetunió 1955. évi költségvetését is. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács egyhangúlag elfogadta a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetéséről szóló törvényt. A Legfelső Tanács két háza megerősítette a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének egész sor, a Legfelső Tanács első és második ülésszaka között hozott törvényerejű rendeletét. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén Molotov elvtárs a következő beszámolót tartotta. V. M. Molotov beszámolója a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról I. Változások a nemzetközi helyzetben Küldött elvtársak! Tíz esztendő telt el a második világháború befejezése óta. Most minden eddiginél világosabban meghatározódtak a nemzetközi helyzetben történt változások, ha a mostani helyzetet a háború előttivel hasonlítjuk össze. A második világháború előtt a Szovjetunió volt az egyetlen szocialista állam. Kapitalista környezet gyűrűje vette körül. Több mint negyedszázadon át ez volt a helyzet. A háború után a helyzet, elmondhatjuk, gyökeresen megváltozott. Most már nem lehet a Szovjetunióról olyan értelemben beszélni, ahogyan a háború eiőtt beszéltünk. Ha ezt tennők, ez azt jelentené, hegy nem vesszük észre, vagy legalábbis lebecsüljük az egész nemzetközi helyzetben történt legfontosabb változásokat. Pedig nemcsak meny- nyiségi, hanem minőségi változások is történtek. Az első világháború döntő fontosságú eredménye volt — mint ismeretes —, hogy Oroszország forradalmi módon szovjet szocialista állammá változott. Az első és a második világháború között országunk hatalmas sikereket ért el szocialista gazdaságának, a szocialista kultúrának fejlesztésében. A szocializmus már a háború előtti időszakban győzelmet aratott országunkban, de a Szovjetunió csak a második világháború után került ki a nemzetközi elszigetelődésből. A második világháború döntő fontosságú eredménye volt, hogy a kapitalista vi- láglábor mellett megalakult a szocializmus és a demokrácia világtábora, élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben, élén a Szovjetunióval es a Kínai Népköz- társasággal. Az új tábor megalakulását a fasizmus szétzúzása, a kapitalizmus világpozicióinak gyengülése és a demokratikus mozgalom minden eddigit felülmúló fellendülése tette lehetővé. Ismeretes, hogy ezekben a nemzetközi eseményekben döntő szerepe volt országunknak, a szovjet népnek és dicső hadseregé- nek. Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocialista állama. A Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor, mellett kialakult a szocializmus és a’ demokrácia tábora, amely a következő 12 államot tömöríti; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Kínai Nép- köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, az Albán Népköz- társaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A demokratikus tábor valamennyi országa szempontjából az a döntő tényező, hogy ezek az országok végleg kiszakadtak az imperialista rendszerből, amelyben a hatalom a földesurak és a kapitalisták kezében van. Ezek az országok új utat választottak maguknak és megkezdték mélyreható demokratikus és szocialista átalakulásuk sikeres megvalósítását arra törekedve, hogy ehhez az egész új, nagy építőmunkához biztosítsák a békét és a biztonságot. Ez azért vált lehetővé, mert itt a munkások és a parasztok minden dolgozóval és a demokratikus erőkkel együtt szilárd politikai szövetséget teremtettek a munkásosztály általános vezetése alatt. Éppen a munkásoknak és a parasztoknak ez a forradalmi szövetsége, amely egyesített valamennyi dolgozót, éppen ez tette lehetővé a földesúri gazdálkodás felszámolását és a föld átadását a parasztoknak, biztosította továbbá, hogy a gyárak, üzemek, vasutak, bankok az új, igazi demokratikus államhatalom kezébe mentek át. A kapitalizmus bilincseit most nem egy helyen szakították szét, hanem egy nagy fronton. Az új, népi demokratikus típusú országok sikerei, amelyeket a tőke elnyomó uralma alól felszabadult népek erőfeszítései biztosítottak, mind a Szovjet Hadseregnek a fasiszta agcesszo- rok fölött aratott győzelmére, mind pedig a Szovjetuniónak arra az állandó támogatására támaszkodnak, amelyet ezeknek az országoknak a szocializmus irányában végrehajtott politikai, gazdasági és szociális átalakításaihoz nyújt. Jelenleg pedig a Szovjetunió minden jelentősége és különleges szerepe mellett — annak a Szovjetuniónak, amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul — a szocialista tábor országai mind jobban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is. Egészen természetes, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben határozottan a szocializmus javára változtak meg. Vajon hasonlít-e a mai Európa a háború előttihez? Vajon elmehetünk-e szó nélkül azok mellett az óriási változások mellett, amelyek a legutóbbi világháború következtében itt is történtek? Vajon nem világos-e azok előtt, akik tárgyilagosan és elfogultság nélkül tudnak ítéletet alkotni, az is,, hogy a Szovjetunióval együtt egész sor más állam is a kapitalista útról határozottan rátért a szocialista fellendülés és újjászületés útjára és ezek közül az országok közül egyetlenegy sem akar visszatérni a kapitalizmushoz? Ha pedig megvizsgáljuk a konkrét adatokat, akkor kitűnik, hogy Európa egész 600 milliónyi lakosságának körülbelül a fele, nem sokkal kevesebb mint 300 millió, már szilárdan a szocializmus es a demokrácia táborába lépett. Ez azt jelenti, hogy ma már korántsem a háború előtti Európával van dolgunk. A mai, új Európában a szocialista tábor országai már nem kevésbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hogy szocialista táborunk országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok nélkül, de mégis biztosan haladnak előre építő munkájukban, szakadatlanul erősítve új, demokratikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét. Űj helyzet alakult ki Ázsiá1- ban is. Ázsia lakossága mintegy 1400 millió, ami az egész földkerekség lakosságának több, mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb mint a fele népi demokratikus országokban cl. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táborából és célúkul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő elmondani, hogy maga Kína, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatalmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes, nagy államban egyesült. Ez az állam nemzeti kultúrájának és gazdagságának mindenre kiterjedő fellendítése útjára lépett. És figyelemreméltó dolog az is, hogy ez csak azóta vált lehetségessé, amióta a kínai állam kormány- rúdját a kommunista párt vette kezébe. Nem véletlen, hogy a kínai nép egyik legnépszerűbb dala ma így hangzik: »A kommunisták nyitották meg előttünk a győzelmek útját, — kommunisták nélkül pedig Kína sincs.« Vajon ezek a tények és a Koreában, valamint Vietnamban elkezdődött mélyreható változások nem bizonyítják-e az Ázsiában történt gyökeres átalakulásokat? Vajon mindez nem azt bízonyítja-e, -hogy Ázsiában a háború utáni időszakban a leghatalmasabb történelmi jelentőségű forradalmi átalakulások történték? Az Ázsiában történt változások azonban egyáltalán nem korlátozódnak a már említett országokra. Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háború utáni fejlődését jellemző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának, mint a béke és a népek közötti barátság megszilárdítása ügyében új, fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Reméljük, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Áprilisban, vagyis két hónap múlva az indonéziai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete, amelyen 30 ázsiai és afrikai ország részvételére számítanak. Már egy ilyen értekezlet összehívásának a ténye is azt bizonyítja, milyen nagyok azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi időszakban Ázsiában végbementek. Nem kis változások történtek a Közel- és Közép-Keleten. Nem mondhatjuk, hogy például az arab-kelet országaiban a nemzeti-felszabadító mozgalom már elérte azt az erőt és lendületet, mint egész, sor más ázsiai államban. Az itteni államok, különösen azok, amelyeknek földje nagy olajkincseket rejteget, még súlyos függőségben vannak az úgynevezett »nyugati« országoktól, amelyek megkaparintották ezeknek az országoknak olajkincseit és más természeti kincseit. Az is előfordul, hogy ezekben az országokban a kormányok megalakítása és leváltása teljesen az amerikai, vagy angol olajtársaságok és más külföldi kapitalista részvénytársaságok akaratából történik. Mindamellett itt is állandóan növekszik a nemzeti-felszabadító mozgalom. Afrika népei többségükben még gyarmati elnyomás körülményei között élnek. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy Afrika néneinek nemzeti- íelszaijadító mozgalmat nem sokáig lehet már büntetlenül elfojtani, ahogy ezt ma még az afrikai területeket rabságban tartó imperialista államok teszik. Mondhatják, hogy Észak- és Dél-Ameri'ka még mindig távol áll attól a nagy történelmi úttól, amelyen sikeresen haladtak előre Európa és Ázsia népei. A »vasfüggöny« azonban, amellyel az északamerikai imperializmus el szeretné választani Amerikát a világ más részeitől, egyáltalán nem olyan szilárd, mint látszik. Hiába számítanak a kapitalista monopóliumok »vaspatájára« is. E monopóliumok elnyomó uralmáról már félévszázaddal ezelőtt oly színesen és annyi keserűséggel írt Jack London, a híres amerikai író, aki előre megérezte, milyen óriási nehézségekke! juthatnalc csak előre Amerika népei az igazi haladás és a kapitalizmustól való megszabadulás útján. Mindenesetre, ha a második világháború utáni időszakról beszélünk, akkor egyelőre az amerikai szárazföldön végbement változások észlelhetők a legkevésbé, jóllehet itt is napról napra mindjobban megnyilvánul a népeik életének mélységeiben lappangva növekvő haladó áramlatok jelentősége. Ez a helyzet nem az amerikai »vasfüggöny« szilárdságáról, és nem annak a »vaspatának« a különös megbízhatóságáról tanúskodik, amellyel az amerikai monopolisták elnyomják a munkásokat és a parasztokat is, hanem azt bizonyítja, hogy Amerikának még le kell küzdenie a politikai fejlődésében mutatkozó elmaradást és be kell hoznia azt a fejlődést, amelyet a politikai élet néhány más országban ért el. Ha egészében összehasonlítjuk a mai nemzetközi helyzetet a háború előttivel, látjuk, milyen fontos változások történtek a/, utóbbi 10—45 év alatt. Nem nekünk kell panaszkodni e változások miatt. Tehát ha egészében értékeljük a mai nemzetközi helyzetet, akkor ebből a szempontból nagy- jelentőségű az a körülmény, hogyan alakul a világ alapvető erőinek viszonya. Ezzel kapcsolatban nem szabad sem eltúlozni, sem kisebbíteni azt, ami történt, sem pedig azt, milyen irányban fejlődnek az események. Semmiesetre sem szapad megfeledkezni arról sem, hogy nagy történelmi korszakról van szó, amelyből napjainkig 37 évnél csak alig valamivel több telt el. Vajon lehet-e tagadni, hogy >. háború előtti időkhöz képest Komolyan meggyöngültek a kapitalizmus, a tőkés osztályok állásai? Nem, nem lehet. Hasonlóképpen világos az is, hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült « kaoitalista világrendszer általános válsága. Ez kifejezésre ju- ~ főtt abban, hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világ tábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor, (Folytatás a S, oldalon)
