Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
(Folytatás az J. oldalról.) amely élén a Szovjetunióval, a szocializmus építésének útján jay. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, ez az egységes világpiac többé már nem létezik. Most két párhuzamos! egymással szembenálló világpiac van. Ilymódon a második világháború után kialakult két politikai tábornak megvan a megfelelő gazdasági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan elmélyült. Azt hinné az ember, hogy a világhelyzet bein végbement történelmi változások tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így. A kapitalizmus kénytelen volt meghátrálni a naptömegek nyomása alatt. A néptqmegek egész sor államban megdöntötték a tőkéseket és nagybirtokosokat és a saját embereiket — a munkásosztály és a parasztság, 3 városi és falusi demokrácia képviselőit állította a kormányrúdhoz. Az imperializmus országainak uralkodó osztályai azonban nem akarnak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ök minden ors/ágot, amely lerázta magáról a kapitalizmus bilincseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az imperialist^ államok folytatnak, köztük olyan országok, mint az' Amerikai Egyesült Államok, Anglia, slb. Nem nehéz méggyőzödni aril. ról, hogy péléáül az Egyesült Államok kormánykörei külpolitikai irányvonaluk nyílt, fő célkitűzésként nem hirdetnek sem többet, sem kevesebbet, mint azoknak az országoknak az úgynevezett -felszabadítását«, ahol a munkások és parasztok győzedelmeskedtek, ahol maguk a dolgozók kerültek hatalomra. Sót, ők egyenesen kifejtik, nogj ez az — engedelemmel szólva — -felszabadítás« jóformán azt jelentené, hogy ezek az országqk visszatérnének a kapitalista paradicsomba, vagy — amint ők szokták mondani — a -szabad világba«. Azokkal az országokkal szeretnék kezdeni, ahol — mint gondolják — ügynökségük gyorsabban aktivizálhatja magát, ilyen próbálkozás történt — mint ismeretes — például 1953 június 17-én Berlinben. Mindenki tudja azonban, hogy e próbálkozás szégyenteljes kudarcba fulladt. Ez tanulságul szolgálhatott volna az imperializmus agresszív köreinek, az ilyen kalan dók propagandája azonban nem szűnik meg. Áz agresszív imperialista körök étvágya és sötét reakciós ábrándozásaik nem korlátozódnak' csupán a népi demokratikus országokra. Szeretnék a mi országunkat is visszajuttatni a kapitalizmusba. ; Molotov elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy Churchill már 38 esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére és ezidő alatt mit tett a kcmrnupizmus -megfpjtására«. Ezután így folytatta. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vív,ott ejkeseredett harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet másképp, csak úgy, ha visszaveri és lek űzd i az imperializmusnak, valamint ügynökségének ellenállását. Ilyen a háború utáni nemzetközi helyzet, amely meghatározza a legutóbbi évek fp eseményeinek jeliegét. Két irányzat a nemzetközi politikában Mind a Szovjetunió, mind pedig a szocialista tábor más országai szilárdan és biztosan védelmezik a népek kivívta hadállásokat, arra törekszenek, hogy minél inkább megszilárdítsák szocialista építésük nyugodt, békés körülményeit. A demokrácia és a szocializmus tábora a béke tábora. Ezért rendszerint a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának nevezik. A Szovjetunió a béke és a szocializmus érdekeit védelmezi, külpolitikájában a nemzetközi feszültség enyhítése mellett foglal állást. A Szovjetunióval együtt a nemzetközi feszültség enyhítésének ezt az irányzatát védelmezi a demokratikus tábor valameny- nyi országa. A Szovjetunió békeszerető külpolitikai irányzatával s/.embcnáll az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai irányzata, amely az »eröpólltíkaban« jut kifejezésre. Az amerikai külpolitikai irányzat agresszív jellege teljesen nyilvánvaló. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca. A Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a dpmokfatikus tábor és valamennyi prszág lakosságának demokratikus rétegei közqtt. Viszont az Egyesült Àllanioÿ külpolitikájának agresszív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat létesít és végül is az atomháború nyílt propagálásában és előkészítésében fejeződik kg Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov elÿfars a továbbiakban vázolta a tények alapiári, hogy mit jelent a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája. Méltatja . a berlini értekezlet jelentőségét, majd a genfi értekezletről beszélt. A berlini értekezlet fontos pozitív szerepe az volt, hogy összehívták a genfi értekezletet. A genfi tanácskozás nem töltötte be teljésen feladatát, mert nem vitte előbbre a koreai kérdés megoldását. A genfi értekezlet eredményeit az agresszív erők vereségeként, és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékeltek. Ezzel a genfi értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke mpgszilárditását. A továbbiakban Molotov elvtárs arról beszélt, hogy az USA agresszív körei mit akarnak elérni a mamlai értekezleten aláírt úgynevezett «délkelet-ázsiai kollektív védelemről«, (SE A TO) szóló paktummal. Ez a gyarmati hatalmak katonai tömbje, amely az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalmak megfojtására irányuk Molotov elvtárs ezután felteszi a kérdést: mit mutat mindez? Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között, a nemzetközi' feszültség enyhítését szolgáló lépések a legagresszivabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a fe szüitség csökkentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség’ enyhítését csak a legagresszivabb erők és cselszüvcnyeik ellpni harccal lehel elérni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy a; agresszív erők újabb aktívizq- lódási kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Vajon mirpl, ha nem errő: tanúskodnak a Tajvan és a többi kínai sziget térségében történő események? Az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az q többi években mentek végbe ebben a térségben. Tajvan szigete és a Penghu szigetek — nem is szólva már a többi Kína közelében fekvő szi gőtékről — valójában vitathatatlanul Kína területéhez tartoznak. Ezt az 1943. évi kairói nyilatkozat, majd az 19f5. évi potsdami nyilatkozat, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok és Anglia egyaránt aláírt, külön el is ismerte. Ezt a tényt ezenkívül megerősítette a japán fegyverletételről szóló szerződés is. Japán még a XIX. század végén foglalta el ezeket a szigeteket, de a fegyverletétel során visszaadta azokat Kínának. Ennek ellenére ezeket a szigeteket most az Amerikai Egyesült Államok foglalta el és saját pénzén ott tartja a Kínából elűzött bűnös Csang Kaj-sek bandát és Csang Kaj-sek zsoldoscsapatainak segítségével támadást készít elő Kína ellen. Az utóbbi időkben .odáig ment a dolog, hogy az Egyesült Államok elnöke és kongresszusa annyira belemerült saját »erőpolitikájába«, hogy nyiltari háborúval fenyegette meg a kínai népet, amely síkraszáll e szigetekre vonatkozó jogai mellett, védelmezi nemzeti becsületét és szuverénitását az agresszorral szemben. A Szovjetunió álláspontja ebben a kérdésben világos és jól ismeretes. Mi a tajvani kérdést Kína bölügyépek tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesülj Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nem lehet tovább túr ni azt a helyzetet, hogy az Egyesült Államok ellenállása rmatt mindezidetg nem állították helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államokna U Tajvan szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Ekkor a Jáyol-Keletcn megszűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke, Az Egyesült Államok álláspontja Tajvan kérdésében fenyegeti a béke fenntartását, növeli a nemzetközi feszültséget, viszont a Szovjetunió álláspontja ebben az esetbei) js megfelel a qemzetközi feszültség enyhítésének, és a távol-keleti béke megszilárdítására irányul. Magától’ értetődik, hogy a nemzetközi feszültségnek olyan enyhítését értjük, amely npm valamely áilam, valamely nép szabadságának .és nemzeti jogainak aláaknázása, megnyirbálása arán törtépik, hanem úgy, hogy e de- mpk'rátikiís jogok biztosítva és lehetőleg szilárdítva legyenek, amint ezt az államok és népek életében a haladás érdekei megkövetelik. Bárminő fontosak js az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. Elegendő megemlíteni a párizsi egyezményeket, hogy felbecsülhessük az itt kialakult helyzet élességét. Nem kell bizonygatni, hogy a második világháború befejezése óta az Összes hábprú utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. ' A Szovjetunió — jelentette ki Mqlotov — a Jaltában és Pots- (iamban aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása melleit vqlt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen, vagy olyan paragrafusairól van szó — ezek közül sokra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának problémáját nem lehet levenni a napirendről, ha nagyra becsüljük a béke és az európai népek szabadságának érdekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően, és az egységes, demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldódik. A német nép növekvő békeszerető erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingathatatlanul védi a német egység helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni a párizsi egyezmények kérdését; Mind az »európai védelmi közösség« elutasított tervezetében, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolog lényege végül is ugyanaz: mind az első, mind pedig a második tervezet megnyitja a kaput a német mi- iitarizmus nyugat-németországi újjáteremtése és a remilitarizált Nyugat-Németországnaik a nyugati államok agresszív katonai csoportosulásaiba való bekapcsolási előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése ismert nemzetközi egyezményeknek, amelyeket a négy nagyhatalom jrt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja a német mi- ;i tarizmiig újjászületésének megakadályozása. A párizsi egyezmények —• moncjotta Mplotov — nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos, sőt egyenesen veszélyes következményeit, amenriyiben ratifikálják és megvalósítják pket. Az európai népek számára abban van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye, hogy ezek' az egyezmények nem a béke rpegszilárdítását, hanem a háború előkészítését szolgálják. Vajon fepvcs olyan kalandor van Í az »erőpolitika« hívei között, akí olyannyira törekszik, hogy egyesüljön az nyugat-némefországi elvakult revainsistákkal és mW litaristákkal? Számolni kell azzal is, hogy a párizsi egyezményese ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párjzsi egyezmények ratifikálásuk esetén főakadállyá lesznek al német probléma megoldásának! útjában. Hosszú időre lehelet-» lenné teszik Németország egységének helyreállítását. Ha Nyuw gat-Némctországot remilitarizál** ják és militarista állammá lesz* akkor lehetetlenné válik Németország e részének egyesítése Né-* metorsziág keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak se kijelentéseknek, amelyek szerinti a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy a céljuk: [keresztülerőszakolni a parlamentekbe*» a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemondanának a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megfelelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össznémet szabad választásokat, amelyeknek célja, hogy Németországot béke- szerető és demokratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilat-1, kozatnak, amelyet a szovjetkor-; mány január 15-én tett a német kérdésről. A franciákat, belgákat, norvégokat ps másokat azzal hite-1 getik, hogy a párizsi egyezmények, amelyek a Wehrmacht feltámasztását írják elő, szükségesek az ő biztonságuk biztosítására. Ezeket a népeket lelkiismeretlenül félrevezetik. Arról próbálják meggyőzni őket, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugat-európai népek biztonságát, jóllehet még azok is* akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság békeszerető országunkkal és valamennyi népi demo- kratikus országgal szemben. III. A Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biztosításáért Molotov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a békéért, az európai kollektív biztonság biztosításáért. Jólisrnert az a szovjet tervezet — mpncJotta' —, amply javasolja, hogy — függetlenül társadalmi és állarm'en.dszerétől — az összes európai állam kössön kollektív biztonsági szerződést. Ezt a tervezetet egész sor európai állam támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden országban, ott is, ahol a kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektiv biztonságról, s gyakran pedig egyenesen elferdítik e javaslatok értelmét. A szovjet ’ kormány késznek nyilatkozott arra, hogy más javaslatokat is megtárgyaljon az európai kollektív biztonságról. Evégett indítványozta, hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mmd a szovjet tervezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szolgáló’ más lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett eiő semmiféle más tervezetet az európai kollektív biztonság biztosítására. Az észafcat- laijti tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is, hogy résztvegyenek az ezzel a kérdéssel fogla|kqzq összéijrópaj értekezleten, Kijelentették,’ hog> őket csak olyan szerződések érz( deklik, amelyekbe11 csupa ni olyan államok vesznek részt,, amelyok az északatlanti tömb-' részvevőivel »egyformán gondolkodnak«. Ezzel bebizonyítot-' ták, hogy mennyire elvtelenek' saját ENSZ-tagságufc kérdésében* is, hiszen ezt a szervezetet an-i nak az alapelvnek az elismerése' alapján hozták létre, hpgy te—| jcintet nélkül társadalmi beren-ú dezésére, cgyoniö joggal részi-; vehet benne minden állam. Ez-! zel a kijelentésükkel azt is be— bizonyítottak, hogy nem a béke és Európa tényleges biztonsága biztosítására van gondjuk, hogy! katonai csoportosulásaikat el» lenséges célkitűzésekkel hozták; létre a Szovjetunió és a népi' demokratikus országok ellen. Molotov megjegyezte: minthogy a párizsi egyezmények ér-í tőimében az újrafelfegyverzettf Nyugat-Németország Franciaqr-j szaggal, Angliával, Olaszországgal és néhány más állammal, együtt belép mind az északat- lánti tömbbe, mind pedig a nyu- gat-európai katonai szövetségbe, Európában új helyzet áll elő, tekintve, hogy ezt követően erősen fokozódik az új háború veszélye. A Szovjetuniónak ezzel feltétlenül számolnia kell és szá-, moinick kell vele a népi demokratikus országoknak. I-figzen a párizsi egyezmények a Szovjot(Folytqtàs a 3. oldalon)
