Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-18 / 14. szám

A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a német kérdésről EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN Moszkva, január 15. (TASZSZ) A Szovjetunió kormánya az alábbi nyilatkozatot tette a né­met kérdésről: Az Amerikai Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország, va­lamint a Német Szövetségi Köz­társaság (Nyugat-Némctország) kormánya az utóbbi időben min­dent elkövet a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása érdekében. Ennek során nem akarnak tö­rődni azokkal a hátrányos kö­vetkezményekkel, amelyek a ra­tifikálás folyományaként Euró­pa valamennyi népére és az egyetemes béke ügyére hárulná­nak. A Szovjetunió kormánya szük­ségesnek tartja újból felhívni a figyelmet arra, hogy a Nyugai- Németország újrafelfegyverzését előíró párizsi egyezmények erő­sen bonyolulttá teszik az egész európai helyzetet. Ez nemcsak a Szovjetunió kormányának a véleménye, hanem Lengyelor­szág, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Ma­gyarország, Kománia, Bulgária, Albánia, valamint a Kínai Nép- köztársaság és néhány más ál­lam kormányáé is. Mindenki tudja, hogy azokban az álla­mokban is, amelyeknek kormá­nya támogatja a párizsi egyez­ményeket, a nép többsége rend­szerint a párizsi egyezmények ellen van. Ezen egyezmények ratifikálása esetén sor kerül Nyugat-Némct­ország újrafelfegyvcrzéscrc, es a Német Szövetségi Köztársaságot bevonják az olyan katonai cso­portosulásokba, mint amilyen a nyugat-európai katonai szövetség és az északatlanti tömb. Nemcsak a Szovjetunió, ha­nem egész sor más európai és nem európai ország is agresz- szív katonai csoportosulásnak tekinti a Nyugateurópai Uniót és az északatlanti tömböt. A Német Szövetségi Köztársaság belépését ezekbe, a Szovjetunió és más békeszerctő államok ellen irá­nyuló katonai csoportosulásokba olyan lépésnek minősítik, amely új európai háború veszélyének fokozódására vezet. A párizsi egyezmények nem lio/,hatnak semmi jót Németor­szág és a német nép számára sem. Ellenkezőleg, ezek az egyez­mények, amelyek a nyugat- uémetországi miiitarizmus újjá- tcrcmtcscrc irányulnak, véglege­sen bevonják a Német Szövet­ségi Köztársaságot egy új há­ború előkészítésének kalandor terveibe. Az ilyen tervek min­dig ellentétben állottak cs álla­nak a jövőben is a népek ér­dekeivel, így a német nép érde­keivel is. A párizsi egyezmények külö­nösen azért ellentétesek a né­met nép érdekeivel, mert hosz- szú időre rögzítik Németország kettészakítottságát, és akadállyá válnak Németország egysége bé­kés helyreállításának útjában. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bé- kcszerető Német Demokratikus Köztársaság és a felfegyverzett, katonai csoportosulásokba be­vont Német Szövetségi Köztár­saság egyesítése lehetetlen. A párizsi egyezmények ratifikálá­sa összeegyeztethetetlen Német­országnak egységes békcszeretö államként való helyreállításával. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaságban, va­lamint Angliában, Franciaor­szágban és néhány más ország­ban olyan állításokat terjeszte­nek, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza, sőt elősegíti a tárgyalásokat a német kérdésben és más megol­datlan nemzetközi kérdésekben. A szovjet kormány inár rámuta­tott, hogy az ilyenfajta állítá­soknak nincs semmiféle alapjuk és csak a közvélemény félreve­zetésére alkalmasak. Ezeket az állításokat azért terjesztik, hogy mindenáron keresztülerőszakol- ják a párizsi egyezmények rati­fikálását egyes országok parla­mentjeiben. A nyugati hatalmak­nak azok a körei teszik ezt, me­lyek fő feladatukul tűzték ki a német miiitarizmus talpraállitá- sát és ennek érdekében felál­dozzák Németország nemzeti egységének helyreállítását. Az Amerikai Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország kormányának ez az álláspontja durva ellentétben van az emlí­tett országok azon nemzetközi kötelezettségeivel, amelyekben vállalták, hogy Németországot egységes, bekeszerető és demo­kratikus államként állítják hely­re. Ezen álláspont miatt Német­ország egyesítése most is min­denekelőtt maguktól a németek­től, a német nép álláspontjától függ. Ismeretes, hogy a nyugatné­met szövetségi gyűlésben febru­árra kitűzték a párizsi egyezmé­nyek végleges megtárgyalását. A szövetségi gyűlés döntésétől nagy mértékben függ Németor­szág jövője. Ezzel világosan szá- motvetnek Nyugat-Németország- nak legnagyobb pártjai és szak- szervezetei is, amelyek közelebb állnak a néphez, a német mun­kásosztályhoz és a párizsi egyezmények ratifikálása ellen foglalnak állást. A párizsi egyezmények ratifi­kálása esetén a szövetségi gyű­lés súlyos felelősséget vállal Németország kettészakítottságá­nak fenntartásáért, valamint azért a nem egyenjogú helyze­tért is, amelybe a Német Szö­vetségi Köztársaság lakossága hosszú évekre kerül. Ma még vannak kiaknázatlan lehetőségei annak, hogy meg­egyezés jöjjön létre Németor­szág egyesítésének kérdésében a német nép jogos érdekeinek kel­lő tekintetbe vételével és arról, hogy 1955-ben e célból összné- met szabad választásokat tart­sanak. Ilyen lehetőségek van­nak, ha kiküszöbölik a Német­ország újraegyesítésének útjá­ban álló fő akadályt; Nyugat- Némctország újrafolfrgyverzé,sü­liek cs katonai csoportosulások­ba való bevonásának tervet. A német népnek egész Német­országban — beleértve Berlint is — tartandó általános, szabad választások útján lehetőséget kell kapnia arra, hogy kifejezze szabad akaratát, hogy az egysé­ges Németország újjászülessék, mint nagyhatalom és elfoglalja méltó helyét más hatalmak kö­zött. Ezeken a választásokon bizto­sítani kell a német állampolgá­rok demokratikus jogait. A Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság választási törvényeinek tekintetbevételével előkészített választási törvénynek e válasz­tásokon biztosítania kell minden választó számára a szabad aka­ratnyilvánítást, minden demo­kratikus párt cs szervezet szá­mára pedig a választási agitá­ció szabadságát egész Németor­szágban, továbbá azt, hogy sza­badon állíthasson jelölteket és jelöltlistákat. A szovjet kormány az említett választások megtartására vonat­kozó megállapodás megkönnyí­tése érdekében — amennyiben a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya beleegyezik ebbe — lehetséges­nek tartja, hogy megállapodja­nak az össznémet választások lebonyolításának megfelelő nem­zetközi ellenőrzésében. Ennek során Németország semelyik ré­szének sem szabad kötve lennie semmiféle olyan különogycz- mény feltételeihez, amelyek alapján katonai csoportosulások­ban vesz részt. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy az egyesített Németország jövendő államrend­jének kérdését magának a né­met népnek kell eldöntenie es más államoknak az a feladata, hogy elősegítsék, hogy Németor­szág szilárdan a békcszeretö es demokratikus fejlődés útjára lep­jen. A szabad, össznémet választá­sok lebonyolítása és Németország egységének helyreállítása meg­teremtené a német békeszerző­dés megkötésének feltételeit is. Ez a békeszerződés végleg rög­zítené az egységes Németország függetlenségét, szuverenitását s egyenjogúságát. A békeszerződés feljogosítaná az egységes Né­metországot saját nemzeti fegy­veres erőnek megszervezésére is, amely szükséges Németor­szág biztonságának biztosításá­hoz. A német népnek- választania kell, melyik úton halad. Az egyik út Németország egységé­nek helyreállításához és az Európa összes államaihoz fűző­dő normális kapcsolatok újjáte- remtéséhez vezet. Ez az út ki­zárja azt, hogy Németország bármelyik része más államok el­len irányuló katonai csoportosu­lásokban vegyen részt, cs leg­jobban úgy biztosítható, ha Né­metország résztvesz az európai kollektív biztonsági rendszerben. A másik út, amelyre a pári­zsi egyezmények taszítják — Németország kettészakítottsága rögzítésének, a nyugatnémetor­szági miiitarizmus feltámasztá­sának az útja. Ez az út az új háború előkészítésének terveibe való belcvonáshoz vezet. Nem lehet kétséges, hogy a német nép túlnyomó többsége elutasít­ja ezt a militarista utat, az új, reménytelen háborús kalandok útját, amelyet Németország már többször megpróbált és amely új, még súlyosabb szenvedéseken kívül semmit sem tartogat a német nép számára. Németország fejlődése a múlt­ban militarista úton haladt. Ez­zel szemben Németország újra­egyesítése és az európai kollek­tív biztonsági rendszerben való részvétele a legkedvezőbb lehe­tőséget nyújtja számára a né­met békegazdaságnak és Né­metország fejlett iparának fel­lendítésére, arra, hogy Német­ország széleskörű gazdasági kap­csolatokat fejlesszen ki inás or­szágokkal, különösen a kelet­európai országokkal és az ázsiai országokkal, amelyek igen né­pes lakossággal és kimeríthetet­len erőforrásokkal rendelkez­nek. 11a Németország ilymódon a béke cs u más államokhoz fűződő széleskörű gazdasági kapcsolatok feltételei között fej­lődnék, ez ipara számára meg­teremtené az annyira szükséges kiterjedt piacokat, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottsá­gát és elősegítené a német nép életszínvonalának emelését. Németország fejlődésének ez az útja megfelel mind a német nép nemzeti érdekeinek, mind- pedig az európai és az egész világbeke megszilárdítása érde­keinek. Az elmondottak lehetővé te­szik, hogy a szovjet kormány az alábbi következtetésekre jusson; 1 A német kérdés rendezése * szempontjából a legfonto­sabb cs lcghalaszthatatlanabb feladat Németország egységé­nek helyreállítása. E feladat megoldásához tárgyalásokra van szükség az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió között arra vo­natkozóan, hogy Németország egységét össznémet szabad vá­lasztások megtartása alapján ál­lítsák helyre. Az ilyen tárgya­lások céltalanokká és lehetet­lenné válnak, ha a párizsi egyez­ményeket ratifikálják. O A Szovjetuniónak jó kap- “* esolatai vannak a Német Demokratikus Köztársasággal. A szovjet kormány kész rendezni a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság közti kap­csolatokat is. A jelen körülmények között a Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság közti kapcso­latok rendezése egyben a jobb kölcsönös megértést cs a Némct­A SZOVJET KORMÁNY ha­tározatot hozott, hogy a Szov­jetunió tudományos-technikai és termelési segítséget nyújt más államoknak az atomerő béké3 célokra való felhasználását szol­gáló kutatás fejlesztésére. A szovjet kormány felajánlotta a Kínai Népköztársaságnak, a Lengyel Népköztársaságnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, a Román Népköztársaságnak és a Német Demokratikus Köztár­saságnak, hogy mindenre kiter­jedő segítséget nyújt nekik mint­egy ötezer kilowattos teljesít­ményű kísérleti atommáglyák s elemi részecske-gyorsítók terve­zésében, az ezekhez szükséges berendezések szállításában és megépítésében. Előirányozza to­vábbá, hogy az említett orszá­gok rendelkezésére bocsátja az atommáglyák és a tudományos kutatómunkálatok céljaira szük­séges hasadóanyag-mennyiséget. Ezen országok tudósainak es mérnökeinek lehetőséget nyúj­tanak, hogy megismerkedjenek a Szovjetunióban az atomerő békés felhasználása terén folyó tudományos kutatómunkákkal és a kísérleti atommáglyák munká­jával. HARRY POLLITT, Nagy- Britannia Kommunista Pártjá­nak főtitkára a párt tagjainak manchesteri gyűlésén hangsú­lyozta, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása összeegyeztet­hetetlen Németország egységé­nek helyreállításával. — Mind­azok, akik azt akarják — mon­dotta —, hogy egész Európa és az egész világ biztosítva legyen az agresszió veszélye ellen, egye­sült érővel kell harcolniok a pá­rizsi egyezmények ratifikálásá­nak és Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályo­zásáért. A KÍNAI NÉPI felszabadító hadsereg egyik partvédelmi egy­sége a Kuungtung tartomány- beli Gyöngy-folyó torkolatánál elfogott egy csangkajsekista mo­toros dzsunkát, amikor az ép­pen a szárazföld partmenti vi­zei felé haladt. A dzsunka meg­tévesztésül a Kínai Népköztár­saság lobogójával haladt a szá­razföld felé. A motoros hajó fe­délzetén 18 főnyi legénység es egy tiszt volt. SZÍRIÁBAN vasárnap nagy tüntetések zajlottak le a Török­ország és Irak között tervezed szövetség ellen. Aleppóban a tüntetőket rendőrök támadták meg. Az összetűzés során 32 rendőr és 50 tüntető megsebe­sült. Az egyiptomi kormány ja­nuár 22-re meghívta az Arab Liga összes tagállamainak mi­niszterelnökeit, hogy sürgősen tárgyalják meg Törökország és Irak között kötendő katonai szövetséget. BECSBEN január 17-én meg­nyílt a Béke-Világtanács irodá­RÓMA (MTI). Az Olasz Kom­munista Párt IV. országos érte­kezlete pénteken délelőtt Rómá­ban befejezte munkáját. Az ér­tekezleten részvevő 1143 kül­dött egyhangúan jóváhagyta a | politikai ús a szervező bízott- I ság által kidolgozott határozati javaslatokat. Az értekezlet jóvá­hagyta még az Olasz Kommu­nista Pártnak az egész néphez intézett felhívását, amelyben egységes harcra szólítja az olasz népet a békéért, a háborús pro­vokátorok ellen, az atomveszély, a német újrafclfegyverzés és Európa kettészakítása ellen, a szabadságért az olasz demokrá­ciát a reakciós irányzatok ré­széről fenyegető veszélyek ellen, jának ülése. Ezt az ülést Brüsz-* szélben kellett volna megtarta­ni, a belga igazságügyminiszté­rium és a külügyminisztérium azonban kijelentette, hogy azl ülés belgiumi megtartása »nem kívánatos«. Ezért az ülést az' iroda Becsben tartja meg. ROMÁBAN a 1‘Unlta arról ad hírt. hogy az Olasz Kommunis­ta Párt befolyása állandóan nö­vekszik az olasz dolgozó töme­gek körében. A lap rámutau. hogy az utolsó két hónapban es kommunista párt északolaszor- szági szervezetének taglétszáma jelentős mértékben növekedőit. A milánói tartományban â párt- szervezetek létszáma 5538, a bo­lognai tartományban 5532, Mo­denában pedig 3201 taggal növe­kedett. A COSTARICAI fegyveres erők vezérkarának nyilatkozata szerint január 15-én a Costari­ca! kormánycsapatok és a be­hatolók közölt Senta Rosa vá­rosa közelében ütközet zajlott- le, amely három óra hosszat tartott. A vezérkar közleménye; elmondja, hogy a kormánycsa­patok szívósan kitartottak és ki­verték a behatolókat a város­ból. MÜNCHENBEN vasárnap es­te befejeződött a bajorországi szakszervezetek kétnapos érte­kezlete, amelyen több, mint 900 ezer dolgozó küldöttei vettek részt. Az értekezlet a szakszer­vezeti vezetőségek feladatává tette, hogy aláírásgyűjtő-akció­val készítsék elő aZ üjraíelfegy- verzés elleni népszavazást Ba­jorországban. A bajor tartomá­nyi alkotmány rendelkezése sze­rint akkor írnak ki népszava­zást, ha azt a választójoggal bíró lakosok legalább 10 száza­léka követeli. BERLINBEN Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilko­lásának 36. évfordulója alkal­mából a dolgozók tüntető felvo­nulást szerveztek. Nagygyűlésen emlékeztek meg a német mun­kásosztályért mártírhalált halt vezetőiről. A két mártír sírem­léke előtt körülbelül 120 ezer ember vonult el. A dolgozók nagy halottaik emlékének azzal áldoztak, hogy megfogadták, erőt és áldozatokat nem kímélve küzdenek az egységes, demo­kratikus, békés Németországért. PÁRIZSBAN befejezte mun­káját az MRP országos bizóti- ságának ülése. Az országos bi­zottság igen nagy többségben »' kerületi szavazás rendszere el« len foglalt állást. Több felszó­laló hangoztatta, hogy ebben a rendszerben a »pénz az úr, a képviselő a szolga«. Egyébként 32 MRP leszögezte, hogy nem hagyhatja jóvá a párizsi egyez­ményeket a maguk egészében, mert ezek az európai Integráció visszafejlődését jelentik, a haladásért és a szociális re­formokért, az imperializmus szolgálatában álló uralkodó cso­portok ellen. • Éiénkebb kultúráiét Apostagon MEGÉLÉNKÜL T a kultúr élei Apostagon. A falusi színjátszó- gárda legutóbb Karinthy nagy szerű szatíráját, a »Bűvös szék«-ct adta elő két másik mu­latságos egyfelvonásos kíséreté­ben. A legutóbb megtartott mű- sorosesten több mint kétszázán voltak jelen. A községben le- ínykórus szervezéséhez fogtak tibzzá és tánccsoportot is akar­nak alakítani. ország egységének helyreállítása felé vezető sikeresebb utak ke­resését is elősegíthetne. ‘1 Ha a párizsi egyezménye- két ratifikálják, új hely­zet adódik, amelyben a Szovjet­unió nemcsak a Német Demo- I kralikus Köztársasághoz fűződő baráti kapcsolatok további erő­sítéséről gondoskodik, hanem arról is, hogy a békcszeretö eu­rópai államok közös erőfeszíté­seivel elősegítsék az európai béke cs biztonság megszilárdítá­sát. 1955 január 15. Pénteken befejezte munkáját as Olasz Kommunista Párt IV. országost értekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents