Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-18 / 14. szám

Mites most siirgöseiili ügy Halason, mint az 50 holdas gyümölcsfaiskola létesítésének megoldása! HcíítjökSiciiIö számadatok­ra bukkan, aki Kiskunhalas fbrrtokstatisztikáját olvasgatja. A város'54.000 holdas határából 24 Egy aranykoronán aluli terület: 5.084 hold, Két aranykoronán aluli terület: 7.687 hold, Mégy aranykoronán aluli terület: 6.480 hold. Ha a fenti adatokat figyelem­be vesszük, meg kell állapítani, hogy a határ mintegy fele kizá­rólag szőlő- és gyümölcstelepí­tésre alkalmas. A tényleges ál­lapot szerint azonban mindössze fél százalékot tesznek ki a meg­lévő szőlők. J1 reléi l ereuc »Futóhomok« című könyvében foglalkozik »Halas székváros« történelmével. Többek között ezt írja: ■>.. .Ha­last, mint a legrégibb mezővá­rost legjobban is köti a múltja. Semmit sem mutatott .a többi mezővárosok buzgó és türel­metlen törekvéseiből. Halas nem siet. Kecskemét 1700-ban még puszta volt, 1800-ban már erdőt ültetett és szőlőt telepített. Ha­las 1800-ban is épp olyan puszta még, mint 1700-ban s csak 1901- ban láthatjuk beiterjesülésénes első jeleit...« A továbbiakban írja: — A ma már számottevő gyümölcs- és szőlőkultúra böl­csője uritanyák kertjeiben volt, a későbbi virágzását pedig az erdőirtások alkalmával kiparcel­lázott földeken (Pirtó) idegen­ből betelepültek kezén érte el. Ezüstkalászos tanfolyam Mélyhűtőn ezer hold a szántólerület — s ezen a kataszteri tiszta jövede­lem átlaga 4 aranykorona. — Részletezve: Kiskunhalas életében nem köz­ponti gond és lendítő erő a kerti kultúra, mint például Kecske­méten és Nagykőrösön. Halas nem siet... A kezdeti bélterjesülés azon­ban, amelynek jelei ugyan 1903- ban mutatkoztak, később vissza­esett, — részben az első, részben a második világháború követ* kezményei miatt. Éveli óla égető problémája a sokezer holdas, értéktelen ho­mokvilágban élő halasi dolgozó parasztságnak: miként alakít­hatná át ezeket a területeket szőlő- és gyümölcsösökké? Az előfeltételt a kormányzat bizto­sította, amikor kimondta az új telepítésű szőlők és gyümölcsö­sök háromévi mentességét adó- és beadási kötelezettség alól. De ezentúl gyümölcsfacsemete kel­lene ahhoz, hogy Halas egész silány területeinek hasznosítá­sát és ezzel a lakosság gazda­sági kérdéseit megoldják. Ha a tanyavilágot járja az ember, nincs olyan eset, hogy a dolgo­zó parasztság ne kérdezte volna; honnan szerezhet csemetét? Leg­Vareó felszabadításának 10 évfordulója 1955. január 17-én 10 esztendeje, hogy a szovjet hadsereg a lengyel csapatokkal karöltve a német fasiszta megszállás alól felszabadította Lengyelország fővárosát — Varsót. A hitleristák az ötéves megszállás alatt barbár módon el­pusztították a lengyel fővárost. A nyugati burzsoá újságírók és politikusok, akik közvetlenül a háború után látták a romokban heverő Varsót, kijelentették: »a lengyel népnek nincs többé fő­városa, Varsót lehetetlen helyreállítani«. A lengyel nép azonban másként gondolkozott. A város la­kossal a szovjet hadsereg alakulatai és a lengyel csapatok nyo­mában már Varsó felszabadításának napján Visszatértek. A var­sóiaknak ez az ösztönös visszatérése a nép teremtőerejébe vetett mélységes hitről, a lengyel munkásosztály és élcsapata a Lengyel Munkapárt állhatatossáigáról és önfeláldozásáról tanúskodott. A lengyel kormány már február 1-én, tehát mindössze két héttel Varsó felszabadítása után történelmi jelentőségű határozatot ho­zott: Varsó Lengyelország fővárosa marad, "Varsó, te élni fogsz!« — jelentette ki a lengyel nép nevében Boleszlav Bierut. — »Fiaid sírjainál ígérjük, hogy olyan széppé teszünk, mint amilyen vol­tál. Ismét elfoglalod helyed a legszebb európai városok között!« Az új Varsót, a szocialista Lengyelország fővárosát, a szabad lengyel nép fővárosát, nemcsak egyszerűen helyreállítják, hanem újjáépítik. Varsó, amelyet nyugaton elpusztult városnak tartot­tak, ma már körülbelül egymillió lakost számlál. A városban egyidejűleg 28 lakóterület épül. Ezerszámra épültek és épülnek az új, gyönyörű lakóházak, amelyeket minden kényelemmel be­rendeznek a népi Lengyelország dolgozói számára. A népi hatalmat az emberről való gondoskodás vezeti, ami­kor a lengyel főváros új lakónegyedeit építi. 1954. július 22-ig, Lengyelország újjászületésének 10. évfordulójáig Varsóban kö­rülbelül 400 iskolát, több, mint 70 könyvtárat, 16 főiskolát (háború előtt csupán öt volt), körülbelül 60 tudományos kutatóintézete1. 16 színházat, többszáz klubot, stb. építettek. Varsó Lengyelország egyik legnagyobb ipari központjává válik. A lengyel fővárosban a népi hatalom évei alatt épült új üzemek között különösen ki kell emelnünk a »Warszava« első lengyel személygépkocsi-gyárat, az »Ursus« traktorgyárat, amely már többtízezer traktort adott a mezőgazdaságnak. A város északi részén vasolvasztó és hatalmas hőerőmű épül. Jól halad a Bug-Viszlula csatorna építése, amely Varsót bekapcsolja majd az általános európai közlekedési rendszerbe. A város fölött magasba nyúlik a Sztálinról elnevezett Kul­túra- és Tudománypalotájának nagyszerű épülete, amely a szov­jet és a lengyel nép örök és megbonthatatlan barátságát hirdeti. A palota 1955. július 22-re teljesen felépül. Önköltségcsökkentést értekezlet a Kinizsi Konzervgyárban A mi községünkben kissé kés­ve és hiányosan indult az Ezüst­kalászos tanfolyam. Olt kezdő­dött az egész, hogy községünket kihagyták a szervezésből, illetve ebben a nagy, több mint 10.000 íakosú mezőgazdasággal foglal­kozó községben nem terveztek ilyen tanfolyamot. November végén a helyi népfront-bizottság és a megalakulóiélben lévő gaz­dakör javaslatára és kérelmére engedélyezték a tanfolyam meg­szervezését. A szervezésben nagy segítséget adott a népfront-bi­zottság, a tanács és a gazdakör. Ilyenformán ha csonka létszám­mal is, de december közepén beindíthattuk az Ezüstkalászos tanfolyamat. Ma már ott tartunk, hogy ez a létszám megkétszereződött és minden alkalommal új és új hallgatók jelennek meg. A tan­folyam hallgatói nagy figyelmet szentelnek minden egyes leadott anyagnak. Az anyag megvita­tásakor pedig értékes vélemé­nyek és gyakorlati tapasztalatok kerülnek szóba. Nemegyszer már vitaesteket is tartottunk, melyre meghívtunk nem tanfo­lyam-hallgatókat is, ezek közül soknak annyira sikerült felkel­teni az érdeklődését, hogy felvé­telüket kérték. Tanfolyamunkon vannak olyan hallgatók is, akik már egyszer vésstvettek hasonló tanfolyamon, de szorgalmasan eljárnak most is, mondván: »a jó pap holtig ta­nul«. Rajtuk kívül megtalálha­tók azok is, akik kiváló terme­lési és állattenyésztési eredmé­nyeikkel kivívták a mélykúti dolgozók elismerését. Ki ne is­merné például Dudás János egyéni parasztot, akinek orszá­gosan ismert híres berkshireí- törzs tenyészete van, vagy Gav- Uk Antal, aki a járási tanácsnak is tagja. Ö szintén a legkiválóbb terméseredményekkel dicseked­het. Tovább lehetne sorolni a. többi hallgatókat is, a termelő­szövetkezeti tagokat és az egyé­ni dolgozó parasztokat egyaránt. Az a, tervünk, amit több tanfo­lyam hallgató javasolt, hogy me­gyénk területén lévő tanfolya­mok hallgatóival szorosabbá tesszük a kapcsolatot. Süt azt is megakarjuk oldani, hogy egyes növények vetőmagjait, főként n burgonyára gondolok, a nagyobb terméseredmények érdekében egymásközött kicseréljük. Van egy dolog, amivel még szeretnék foglalkozni, amit jogo­san hiányolnak a hallgatók, de nem utolsósorban az előadók is. Ez pedig az, hogy szemléltető eszközökkel szegényesen va­gyunk ellátva. Mindössze egy filmvetítő készülékünk van (film nélkül) és egy kölesünkért mik­roszkóp. Már közöltük a megyei szervekkel is mindezeket, re­méljük rövidesen orvosolják pa­naszunkat. Februárra tanulmányi kirán­dulást tervezünk egy közeli kí­sérleti gazdaságba, vagy egy korszerűen berendezett állami gazdaságba, hogy gyakorlatban is megismerkedhessünk a tudo­mányos kísérletezésekkel, a fej­lett, korszerű növénytermesztés­sel és állattenyésztéssel. Tokodi János tanfolyamvezető. utóbb Rekettyén, egy kisebb tanyai parasztgyűlésen a jelen­lévő 80—90 ember közül 40—50 vállalta volna, hogy megkezde­né a homokon a gyümölcsfaülte­tést, ha megfelelő mennyiségű csemetét biztosítanának. A népfionl-ltizotlság kez­deményezésére a városi pártbi­zottság többször tárgyalta a gyümölcsfaiskola létesítésének ügyét s a gyakorlati végrehaj­tást a városi tanács vezetőségé­re bízta. Reile Géza tanácsel­nök tájékoztatása szerint erőtel­jes lépések folynak ebben a munkában. A terv: egy 50 hol­das, a város kezelésében lévő gyümölcsfaiskola megteremtése, amely évenként mintegy 200.000 darab facsemetét biztosíthat. A városi kezelés két szempontból lényeges. Egyrészt, mert az ál­lami gazdaságok, tangazdaságok gyümölcsfaiskolával nem ren­delkeznek. A másik — és egy­ben döntő — ok, hogy szükség esetén a termelőszövetkezetek­nek és a 2 aranykoronán aluli területtel bíró dolgozó parasz­toknak három éves hitel alap­ján biztosítana csemetét a vá­ros, — azaz a legsilányabb futó­homokok betelepítése is sikere­sen megoldódnék. A sjüniölcslniskola létesí­tésének terve már illetékes fel­ső fórumok előtt van. Halas számára nincs most sürgetőbb ügy, minthogy ez mielőbb meg­oldódjék. Ha másfél hónap alatt, február végéig nem történik meg a magok elvetése (ha nem is mind az ötvon, de legalább tíz holdon) úgy egy teljes esztendőt veszít az iskola, — ez pedig hosszú idő. Egy esztendő alatt is sok tízezer magból sarjadhat csemete, amely évek múltán dús lombjaival megváltoztatja a halasi homokpuszták arculatát s ezeken a homokpusztákon ma még szegényesen, sok küzködes- sel dolgozó emberek életét. Állatok meddőségi vizsgálata MEDDŐSÉGI VIZSGALA­TOT tart minden kedden dél­előtt az egyéni gazdák tehenei­nek Dácsán az állatorvos. Ez is elősegíti majd a tehénállomány gyors fejlődését. A KINIZSI KONZERVGYÁR kultúrtermében az Élelmiszer- ipari Minisztérium önköltség- csökkeritési és takarékossági bi­zottsága a megyében működő élelmiszeripari tevékenységet ki­fejtő vállalatvezetők bevonásá­val értekezletet tartott. Vajda Ödön elvtárs, a műszaki főosz­tály helyettes vezetője abból in­dult ki, hogy a legfontosabb tennivaló az önköltség csökken­tése. Bár némi javulás tapasz­talható az élelmiszeripari üze­mekben, de korántsem kielégítő. Hangsúlyozta, hogy az önköltség tervezése, ellenőrzése nemcsak számviteli feladat, hanem mű­szaki tennivaló. A kettő együtt­működése azonban feltétlenül szükséges. — AZ ÖNKÖLTSÉGCSÖK­KENTÉSNEK egyik igen jó módszere a vállalatok elvtársi segítségnyújtása. Sajnos, (még gyakori a vállalati sovinizmus. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy nyersanyaggal, munka­erővel, elfekvő gépalkatrésszel lehet egymást segíteni. Ugyan­csak jó módszer az, ha vállalatom szállítóeszközzel is kisegítik egymást. Hogy ez a munka ter­mékeny legyen, javaslom, hogy a jelenlévő elvtársak alakítsa­nak egy intézőbizottságot, jelöl­jenek ki egy kooperációs fele­lőst, mely operatívan segíti a vállalatok egymásközti működé­sét — fejezte be Vajda elvtárs. AZ ELSŐ HOZZÁSZÓLÓ Hu bina elvtárs, a Győri Szeszgyár igazgatója volt, alti (elmondotta, hogy rövid idő alatt 40.000 fo­rint értékű segítséget kaptak testvérvállalataiktól. A követke­ző felszólaló östereicher György­ei vtárs, a Kinizsi Konzervgyár igazgatója elmondotta, hogy legutóbb a Barneválnait adtak kölcsön szenet, bár ők is csak egy-két napra voltak ellátva. Sok segítséget kaptak a Borfor­galmi és a Hűtőipari Vállalattól. A NAGYKÖRÖSI Célgazda­ság dolgozóit képviselte Villám Sándor, aki elmondotta, hogy örömmel üdvözli a kooperációs javaslatot. Náluk az a hiba, hogy a megye határán vannak s nemigen törődnek velük. A téli hónapokban igen sok segítséget tudnak adni a szállításhoz. Ja­nuárban egy vontató áll náluk kihasználatlanul. Kombájnuk is egy évben csak egy hónapot dol­gozik. Tarjám elvtárs a szállí­tási eszközökkel való segítség­nyújtásról, Lisztes Mihály az Állal- és Zsírbegyüjtö Vállalat­tól a motorkerékpárok javításá­ról szólt. Gyuska Mária, a Kecskeméti Barnevál igazgatója megígérte, hogy július 1-től a •kihasználatlan gépkocsijaikat más vállalatok rendelkezésére bocsátiák. EZUTÁN VARGA elvtárs vá­laszolt. Az értekezlet hasznos volt, mert valóban lehetőséget teremtett arra, hogy megyénk élelmiszeripari vállalatai egymás segítésével sikerre vigyék az ol­csóbb termelés ügyét. Az intéző bizottság működését pedig ké­sőbb fogják kidolgozni, a szo­cialista szerződés pontjaival egyetemben, BBflBBaaBBBRBBBBBSBBBBBBft *bbb«*»b»bbibs*bbbbíbibbbbib*ib*.'»b»»s«bp»«iipb»b»b»b«»*««*»b**«»s>I A NAGYBARACSKAI HAILÁSZTANYÁN Csípős, hideg szél borzolja a Ferenc-csa­torna tükrét, Nagyba- racska két halászta­nyáján a téli halászat­ra készülődnek. Csó­nakok szelik a vizet, varsákat eresztenek a meder mélyébe. Minden évszaknak megvan a maga halá­szati sajátossága. Más és más eszközökkel fo­lyik a halászat. Télen a halak ellustulva, a hideg elől a víz mé­lyebben fekvő mele­gebb részeit keresik. Időközönként mégis vándorútra kelnek. (Idő- és vízállás vál­tozáskor, vagy amikor szennyező anyag fer­tőzi a vizet.) Ilyenkor főleg a ragadozó hal­fajták: a csuka és tör­peharcsa indul új »te­lelő« felkutatására, nyomukban pedig az apró kis keszegek. A nemes halfajták: a ponty, süllő, a harcsa téli álmát csak a ke­mény fagy vonta jég­páncél okozta oxigén­hiány zavarja. A téli halászat var­sával folyik. Sebők János halász éppen most helyez el húsz varsát. Négy-hat varsa sorakozik egy sorban, hatvan-nyolcvan mé­terre újabb varsasor követi. Ilyen négy sor várja a csuka és a ke* szeg fogást. Ha jég vonja a víz tükrét, a varsák mel­lett nagyhálóval és húzóhálóval is folyik a halászat. Lékeket vágnak a jégen. A 4-5 méterre kivájt lékeken át léceket eresztenek a vízbe, melyekre rá van erősítve a kijáró kötél. Ezek segítségével fo­lyik a húzóhálóval va­ló bekerítés. A nagy- hálózást kétféle mód­szerrel alkalmazzák. A vízben a nagyhaléval tanyát kerítenek, vagy leshálót bocsátanak e és a húzóhálót »slep- psléssel« vonják a les­háló közelébe. Nehéz munka a ha­lászat. Egész embert kíván. Nagy gyakorlat, de még nagyobb vizis- nieret kell hozzá. A halászt nem egyszer a szerencse is követi. Mojzes Imre igen büsz­kén meséli, hogy az elmúlt évben egy nyolc kilós pontyot si­került kihalásznia. A varsával és háló­val való téli halászat nem azt jelenti, hogy csak ragadozó s gyom­halakat sikerül kifog­ni. Ponty, süllő, har­csa is kerül a hálóba. Csak éppen kevesebb, mint a melegebb év­szakokban. Bárka kerül a ha­lásztanya közelébe. *■= Mojzes Imre a bárka­irányító. A halászmes­terség legfontosabb szerepe hárul az irá­nyítóra. Tisztában kell lennie minden kifogott halfajta kezelésével, hogy az élve kerüljön ki. A kifogott halakat azonnal osztályoznia kell és az évszakoktól és időjárástól függően már a bárkában úgy kell kezelnie, hogy az szállításra alkalmas legyen. Á téli halászat három hónapos. Ha jól sike­rül, közel 40 mázsa hal lesz a zsákmány. A halászok téli mun­kájához tartozik a me­legebb évszakok halá­szatára való felkészü­lés. Javítják a szer­számokat, a hálókat. Ebben a munkában résztvesznek a halá­szok családtagjai is. A Ferenc-csatorna halállományának bizto­sításáról sem feledkez­nek meg. Két holdon ívatót rendeztek be. Az elmúlt évben 120— ISO ezer pontyot ívat­tak. Negyvenezer pon­tyot pedig még az el­múlt év őszén kihoztak az ívatóból a csatorná­ba. Az idén még közel 80—100.000 ponty kerül ki az ívatóból. Rögtön utána 70—80 kilogram pontyot fognak ívatás- t'a elhelyezni. Meg lesz a pótlás 1956 és 1957- ben Is. A halászok rajongói a természetnek, a víz­nek, melyet bárhogyan is rakoncátlankodik, meg tudnak fékezni. Szeretik a mesterségü­ket, mely apáról fiúra száll. Kora reggel már ott állnak a víz part­ján, tekintetük úgy ol­vas a halak járásából, mint a diák az olvasó­könyvből. Flkomorul a tekintetük, amikor a hínárokon végigtekin­tenek. — <\ hínár a halfajták pusztítója. Elvonja tőlük az életet, az oxigént. Az idén azonban ezen is segítenek. Hínárvá­gó gépet állítanak be. Á géppel naponta 10 holdon fogják a hínárt irtani. Évente négyszer fogják Bátmonostortól- Hercegszántóig végig­irtani halászterületü­ket. * A városok éttermei­ben az étlapok külön­böző halfajtákat kínál­nak csábítóan. Sűrűn hallatszik a fehér asz­talok mellől: — Kérek egy halász­lét! — Süllőt kérek ros­ton sütve. A nagybaracskai ha­lászok a télen is azon lesznek, ne legyen hi­ány belőlük,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents