Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
A VISZONTLÁTÁSRA, BOLDOG ÚJ ÉVET! A viszontlátásra. Boldog újévet! Köszöntek el egymástól a Kecskeméti Cipőgyár dolgozói az év utolsó napján. Vidámak voltak, mert egy év nehézségeit'rakták le vállukról, hogy jövőre friss lendülettel, lelkesedéssel valósítsák meg a következő terveket is. Vigalomra megvan tehát az ok: nem maradtak adósak a termelésben és a jó munka folytán keresetük is növekedett. Az első örömhírt a szabászok közölték, tervüket már december 23-án befejezték. Az aljaüzemrész 29-én tetézte a győzelemsorozatot, amikoris arról adtak számol, hogy éves tervüket befejezték, libben az üzemrészben i? igen sok szorgalmas dolgozó van. A kép a fárahúzókat mutatja be munkaközben. Ennél az asztalnál tizenegy munkás dolgozik. Naponta 900—920 pár kaptafára húzzák fel és drótozzák a felsőrészt. A legjobbak közölt van, a képen is látható, Kelő Imre, aki 115 százalékot teljesít. Szorgalmáról ismeretes Eszik István, Kiss Bálint és Tormási Pál. Pár lépéssel odébb az üzem egyik régi sztahanovistája, Takács Ferenc dolgozik a »klamme- iVíZÓgépen«. Ö az, alti a gyermekcipő felső bőrét a talphoz kapcsolja apró drótkapcsokkal. Ügyes kezét dicséri naponta a versenytáblán mutatkozó 160—170 százalék. A következő kép őt mutatja be munkaközben. Még vagy nyolc-tíz munkafolyamat következik, míg a cipő elérkezik Csányi Miklós, kézi- sarkalóhoz és gépkezelőhöz. Sztahanovista. Csöndes, szerény. Tettei beszélnek érette. 190—200 százaléknál nem adia alább. Nehéz lenne felsorolni azt a sok jó dolgozót, akinek két keze munkája nyomán készül a szép, formás gyermekcipő. Ezért hát röviden: a dicsé.ő szó mindenkit megillet, mert az eredmény közös munka gyümölcse. Jó munkát, eredményekben gazdag esztendőt kívánunk mindenkinek. Katona József Színház igazgatójához Levél a Drága Igazgató Néni! Nagyon szépen köszönjük a szép karácsonyi ajándékot. Az en osztályomból sokan ott voltunk a »Három nyuszi kalandjai« előadásán és mindnyájunknak nagyon tetszett. Mind a három nyuszi szép volt, es nagyon féltünk, mikor i'orzonborz megakarta Ózni. őket. De én tudtam, hogy kiszabadulnak. Es nagyon szépen játszott Viki néni és haragszunk a gonosz Torzonborzra, de Csorba Pista bácsi volt a kutya es levágta a szakánál és jól megverte. Es a végén a nyúlok győztek és mentek lakodalomba, mert észszel és bátorsággal legyőztek a gonosz Tor- zonborzot. Draga jó Igazgató Néni, máskor is kérünk még ilyen szép ajándékot, mert mi gyerekek sokan vagyunk és az én osztályomban is még vagy tizenöten látni akarják. Es még sok más darabol. Édesanyám mesélte, hogy benne volt az újságban, hogy lesz Jancsi és .Juliska, meg Csizmás kandúr, meg Hamupipőke. Mi nagyon szeretnénk látni, mert mi gyerekek mindenből kimaradunk, mert a nagyelöadásokra még kicsik vagyunk. Egyszer édesanyám elvitt Pestre és olt voltunk a Bábszínházban, a Csodálatos lcalucsni- ban. Es itt nincs gyermekszínház, de most lesz és ezt nagyon köszönöm igazgató néninek. Siessen a többi darabbal, mert nagyon várjuk a folytatását. Es a szín észbácsiknak és néniknek, meg igazgató néninek boldog újévet kivan OROSZ PISTA I. a. általános iskolás es a szüleim is. »■ lányt, kit először más számára kellett megkérnie. Aregapak ÉS UNOKÁK, — ó élet szakadatlan folyama! Szívdobogtató a halhatatlanságnak ez a kitapintható közelsége Dunavecsén! Legszívdobogtatóbb pedig Vas- berényl Gézánál, abban a házban, ahol Petőfi lakott. Ez volt Nagy Pál há<.a. Nádfedeles, mint a többi, csak nagyobb, tágasabb: Nagy Pál gazdag ember volt. Mint a többi ház s a magyar házak általában, orommal áll az utca felé. A kert s az udvar tágas; annakidején a házzal szemben egy másik ház állt az udvar másik oldalán, abban lakott a család. Petőfi szobája ez volt, amely az utca felé esik. A szoba éppen olyan állapotban van, mint akkoriban. ' Csakhogy most inkább múzeumra emlékeztet, Vasberényi Géza, a ház lakója, — étkezési felelős Sztálinvárosban, a D— 28-as munkahelyen — Petőfi emlékének önkéntes őre és rajongó kutatója. Megható az a szent, alázat, az az áhítat, mely- lyel Petőfiről beszél. A fal zsúfolva képekkel. Festmények, rajtok, fényképek, melyek mind Petőfit, vagy szűkebb környezetét ábrázolják. Ott lóg egy fénykép Nagy Zsuzsikáról, már asz- szonykorából; mellette leánya. Szélescsontú, kissé vágottszemü, igazi nagykun arc; szinte különös, hogy szőke volt és kékszemű. (Zsuzsika emléke végigkísérte Petőfit haláláig. A »János vitéz« Puskájának rajza is Zsuzsikáé.) Aztán előkerül egy másik fénykép, — Petőfié — megsárgult, ódon. Eredeti másolat a híres daguerrotypiáról. Impresszum; '»Simony i Fény irodájából, Pest, Váci utca 19.« A zongorán gyönyörűen faragott kulacs, Petőfi arca domborodni ki a közepéből; ismeretlen népművész műve. ÏTT ÜLÖK HAT a szobá- ban, az asztalnál. Két ablak nyílik az utcára. Egy az udvarra. Ez volt az az ablak, melyen át Nagy Zsuzsika szobájára láthatott. Itt írta azt a verset... Eszembe jutnak a sorok: »Oíf átellenben lakik Az én kedves babám. Azt várom én, ha valahogy Még megpillantanám.« Nézek ki az ablakon és szinte szentségtörésnek érzem minden mozdulatom. — Szeretnék itt egy kis Petőfi- múzeumot berendezni — mondja Vasberényi. — Még sok minden hiányzik. Megvan például az öreg Petrovics bárdja. De Faragó Teri néninél van, az öreg bábaasszonynál és nem adja semmiért... Hogy1 is adná! Féltve őriz itt ki-ki minden kis emléket, mi Petőfihez fűzi. Milyen dicsekedve meséli Bonta Sándor bácsi: — Járt ám egyszer Petőfi az öreganyáméknál. Oszt megkínálták cukorba mártott aszaltszilvával... Hogy1 szerette! Sohase felejtette el! ÍGY SZÁLLT apáról fiúra a cukrozott aszaitszilva emléke. Legendává lesz. Mint Veronika kendője és az emberiség többi legendája. S milyen irigylésre méltó Értékes bácsi! Mi minden van az ő tarsolyában! Hallgasd csak, .mit mond: — Még gyermekkoromban ebben a házban laktunk mi, itt, szemben... Ez a Danics-féle ház, tudja.., Másmilyen volt, csak amikor Szekeresek megvették, Ladánybenei jelentés Zengd, zengd hexameter, hogy messzi vidéken is értsék szómat a népek: imé pöttömnyi Ladánybene mint nő, izmosolik szaporán! Hajdan buckák hona volt csak, pásztorok nyája legelt a sivár homokon, míg az ember térdre parancsolt itt zsarnok szeleket, laza humuszt bátor akácfák hű gyökerével. A harc fokozódott, semmi megállás! Hős akarat szőlőt telepített, rozzsal, árpával bevetette fukar homokot, s lám bort szüretelt, aratott kenyeret szorgos keze révén! Tíz esztendeje már, hogy a nép ölt ragadott és munka, verejték ős joga, álma szerint maga földjén él szabad emberként. Pár évre, Petőfi nevével, hallgatván az okos, bölcs szókra, csoport alakult, hogy élvezhessék majd nagyüzemnek minden előnyét, így él itten a nép! Él, küzd és restje kevés, mert érzi, a holnap ügyét szolgálni ma minden erővel fő kötelességünk! És mit kap ezért Bene népe? Van majd mind, ami kell! Autóbuszok égbeli griffként hordják az utazót, fény gyűlt kis házai közt is, űzve homályt, babonát. Állandó orvosa kéznél baj estén. Mozi van, iparos sem ritka e tájon. Állami támogatás, helyi lelkesedés falat épít, padlót rak, fuvaros, kultúrház épül a népnek! Nincs, ki ne tudná ezt. Erről folyt rég a beszéd, terv, ' vágy ta a gyermek, s vén. Nagy most az öröm faluszerte! Halld meg büszke világ: békére Ladánybene számít! Munka, öröm, kacagás, nyugalom kell itt is a népnek! Fazekas Tiborc: Horváth József a Hetven állandóan munkára »éhes embert« kell csoportvezetőivel együtt ellátni munkával Horváth József művezetőnek a Kiskunfélegyházi Gépgyárban. Bárkit kérdezünk meg az üzemrészben, csak dicsérő szóval említi az ő nevét. Persze nem ok nélkül. Fáradhatatlan, amikor a köz ügyéért, dolgozó társai érdekéért kell munkálkodni. Meg is látszik. Az év minden egyes hónapjában teljesítette tervét a nagylakatosműhely. Novemberben 140 százalékra emelkedett az üzemátlag. De még ezt is kevesli. Amolyan nyugtalan ember, aki nem bírja a tétlenséget. Sokszor látják a gyengébbek mellett, ahol magyarázza a jó munkafogásokat, tanítja a rajzra való munkát. Nyugtalansága mellett elégedetlen is. Elégedetlen _az üzemben folyó élettel, mert még bizony sok olyan dolog van, amit a jövőben meg kell oldani a köz segítségével. Mi is az ő üzemi INNEN — A JASZSZENTLÄSZL.Ö szülői munkaközösség és a pedagógusok közösen rendezett, fenyőfa ünnepségen ajándékcsomagokkal lepték meg a tanulókat. Az ajándékcsomagok mellett könyvjutalmat is kaptak egyesek, például Vidéki Mária. A jutalmak összértéke 1300 forint volt. takarékos ember gondja? Sok a gondatlanságból történő szerszámtörés, még nagyon pocsékolják az anyagot. Jó lenqe, ha felépülne a darabolóműhely, ahol mindezek megoldást nyernének. Még sokan vannak, akik az anyagot pazarolják. Ügy gondolja, hogy a jövő évben, ha mindenki úgy akarja, nem lesznek ilyen hibák. — És odahaza? További jólétet teremt családjának. Jobbat mint az idén, pedig ez is elég gazdag volt. A gyerekeknek jutott a bőséges táplálkozáson kívül ruha, cipő és még sok egyéb. Igaz, hogy 1400 forintot jól be kell osztani, de azért mégis sikerült recamiét vásárolni, a feleségének egy télikabátot, a nagyobbik gyereknek egy irhabundát. Igaz az asszonyka is segít, ő sem szeret tétlenkedni odahaza sem. A házitörüli javításokat ő végzi el: a villany- szereléstől a meszelésig. Terve, hogy jövőre még jobban dolgozik, s ezzel biztosítja családjának jobbiétét. ONNÁM A KECSKEMÉTI Kiskereskedelmi Vállalat Rákóczi úti boltja, valamint a többi városok műszaki üzletei olyan mennyiségű »Pannónia« motorkerékpárt kaptak, mellyel egyelőre minden igényt ki tudnak elégíteni. azok alakították itt ilyen urasra. Nohát az én öregapámnak itt volt a bognárműhelye és akkor az volt az iparos-kaszinó. — Vagyis idejárt az iparosság beszélgetni, komázni. Mink meg hallgattuk, miket mesélnek. Hát elkezdtek Petőfiről beszélni. Azt mondja, emlékeztek, mikor odajártunk a két ablak közé lesni Petőfit?.'.. Olyan surmó legénykék voltunk, azt mondja... A két ablak közé, vagyis ide, az utcára néző oromfalhoz, idejártak a gyerekek lesni Petőfit. Itt, a két ablak között lapultak... ...— Hát csak leselkedtünk befelé, mit csinál a nagyeszű ember... Aztán láttuk, hogy ír, feláll, járkál, újra ír... így beszélgettek az öregek. A NAGYESZŰ EMBER. így hitták a vecseiek. S hallgasd meg, milyen öntudattal vallják vecseinek Petőfit. — Kiskőrösön született? Mit számít az? Hiszen itt élt Duna- vecsén? Dunavecsére gonaoll, mikor Pozsonyban megírta a »Kis lak áll a nagy Duna mentében«-!... Ez Petőfi hazája! Mintha csak a szalkszentmár- toniakat hallanám. Vagy a félegyháziakat. Vagy a szabad- szállásiakat. »Hét város vitatá, hogy övé bölcsője Homémak...« Törvényszerű ez a vita. Azoknak esetében törvényszerű, kik egy egész nemzetnek, vagy az egész világnak adattak. Homérosz és Petőfi esetében így kell lennie. Vitatni, honnan jött és nem tudni, hol tűnt el. T ESZÁLL az alkonyat. A ^ nap lebukik az Erőmű és a Kokszoló kéményei mögött, piros sugarait átküldi a Nagyolvasztó páncéltestén, vashálóján, át a Dunán, piros fényben fürösztve a fehérfalu templomot és a Dunapart fűzfáit, e másfélszázados nyárfát is. Idáig lövellnek a sugarak, beröppennek a két ablakon át a szobába és éppen ráesnek a képre, az Ö képére: Csönd van, napszállta, öt magyar hallgat egy kis szobában, hallgat és emlékezik,
