Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SZILVESZTERI KÖRSÉTA Kerüljük el messze a szórakozóhelyeket ! Nem azért, mintha nem szerelnénk a vidám szórakozást, a könnyű búcsúzkodást az o-esztendőtől, inkább azért, hogy eleget tegyünk kötelességünk­nek. Mert kötelességünk most az esztendő végén a hála kézszo­rításával keresni íel azok közül egynéhányat, akik a szórakozás mámora helyett a kötelességteljesítés őrhelyét választották. Őr­ködnek a munka hétköznapi tetteivel, a szilveszteri éjszaka vi­dám pohárcsengése közepette társadalmunk egyik vagy másik munkahelyen. Hulló, itt a mentőszolgálat! az előírás az indításra, —- vilá­gosít fel bennünket dr. Lengyel Zoltán, a mentőállomás orvosa. Egy történetet viszünk ma­gunkkal a kötelességteljesítés- nek erről a kis munkahelyéről. Az elmúlt télen történt. Késő éjszaka szólalt meg a telefon. Súlyos hótömeg alatt görnyede- zett az alvó vidék és a telefonhu­zal vékonyka erén segélykérő szavak hívták a segítséget Al- ' sóméntelekről. Ikerszülés és az anyának nagy vérvesztesége van — az izgatott telefonáló szavai­ból ezt lehetett kivenni. A mentőautó vezetője villa­násnyi gondolkodás nélkül In­dított# a kocsit a méteres hóta­karóban, térdigérő, nyirkos, fe­hér tengerben lábolt az orvos a betemetett dűlőúton, amelynek irányát csak a kétoldalt ültetett faser jelezte. Várta őket két új­szülött és egy alig lihegő holt­sápadt asszony. És két hét múlva a boldog kis család gazdag kóstolót kül­dött a mentőállomásra a disz­nóölésből és könnyes szemek­kel szorították meg a kezét azoknak, akik életet mentettek. A dolgozó nép Magas, szép szál ember, derűsen mosolygó szemekkel. Egyszerű és keresetlen formában ud­varias. Az egyenruha úgy feszül rajta, mintha ráöntötték volna. Harmatos Ferenc rendőrtörzs­őrmester, az egyik legrégibb, legtapasztaltabb őre a rendnek Kecskeméten. Most, amikor hivatalos útjára indul, pe­dánsan rendbeszedett szerelvénnyel, makulát­lan uniformisban tudja, hogy nem lesz könnyű dolga. Ilyenkor, Szilveszter táján kissé szaba­dabbak- az emberi magatartás szálai, fellazulnak a társas érintkezés formái és a vigalom forga­tagában, talán a társadalom alja, a javíthatatlan munkakerülők, a gyengeségük miatt lecsúszott iszákosok, is felülkerekedhetnek; ha nem őrköd­nek elég éberen. Mert Harmatos Ferenc törzsőrmesternek sok társával egyetemben az a dolga, hogy körzeté­ben fékentartsa ezeket a szabados elemeket Őrizze és védelmezze a nép vagyonát, a dolgo­zók otthonát; a város rendjét és nyugalmát. — Nagy felelősség ez. Sok tapasztalatra, gyors el­határozó képességre, erélyre és emberszeretetre van szükség, hogy a rend őre valóban dereka­san teljesíthesse kötelességét.-r- És szükség van még valamire, — teszi hozzá Harmatos törzsőrmester, miközben ban­dukolunk a Rákóczi úton és hekanyarodunk a vidámságtól hangos Béke-szálló elé. Nagy szük­ség van arra, hogy a dolgozók mindig támogas­sanak munkánkban. Volt eset, amikor pirulnom kellett amiatt, hogy a demagóg módra kiabáló botrányhős oldalára állt a körpingyült tömeg. Ilyenkor százszorta nehezebb a rendet, a tör­vényt képviselni. A törvényt, amely minden be­csületes ember őre és védelmezője, és amely ellensége minden rendzavarónak, tolvajnak és hangoskodónak, aki életünk nyugalmát veszé­lyezteti. ■ A Piarista gimnázium felől vidám szilve.szte- lezők kanyarodnak a Béke-szálló elé. Ismerőse^ üdvözlik törzsőrmesterünket. — Az bánt engem legjobban — mondja Harmatos Ferenc, amikor az egyik ismerős el­halad mellettünk —, hogy a rendzavarok, a bot­rányokozók, a részegesek, akik közül már jó­rendjét védem párat jobban ismerek, mint a családja — eíf . a lump-elemek az öntudatos, dolgos munkásosz­tály jogaira hivatkoznak, amikor csendre intjük Őket. Arra hivatkoznak, hogy nekik joguk van hangoskodni, mások éjjeli nyugalmát megza­varni, hiszen a dolgozók közé tartoznak ok is. Üjabb, derűskedvű társaság ment el mellet­tünk. Kissé hangosabban kívánt boldog újeszten­dőt a törzsőrmester elvtársnak a kelleténél, do­hát ilyenkor talán még el is lehet nézni az ilyen ártatlan rendzavarást. — Hanem tíz óra után szigorúbb leszek ám, — adja vissza búcsúzó kézszorításunkat a rend őre, amikor elválunk. Égy perc múlva már útrakészen gördül ki a mentőszolgálat gyönyörű új kocsija a garázsból. A vasút A hangszóró friss hangon je­lenti: «Személyvonat áll be a második vágányra, kérjük az utazóközönséget, hogy a vágány nellett vigyázzon. Az utasok — milyen sokan vannak most ezen u szilveszteri estén is, elözönlik A tolatásvezető. számtalan fajtáját, a hidegen kát, hadd csillogó vasúti kocsik ezreit, a letek ezen vidáman pöfékelő mozdonyo­a vonatot, összekeverednek a leszállók tömegével. Hátul a homályba burkolt sínpárok között viharkabátos, apró lámpásokkal felszerelt em­berek füttyszava hallatszik, ti­tokzatos jelzések, melyeket csak ők értenek meg. Űk, akik sohasem állnak meg a munkában, akár Szilveszter van, akár a vasár­napi csendesség töl­ti be az állomást. Egy megállás nélkül gördülő hatalmas apparátus részei Ők, akik a szilveszteri estében komoly nyu- galominal, szakérte­lemmel mozgatják a vágányok életénei; idegszalait. Szjlődi István, sztahanovista tola­tásvezető és a töb­biek, a benneteket leváltó brigád tag­jai és a forgalmi szolgálat irányítói, akik fényes telefo­nok mollet t emberi életek ezrein őrköd­tök és ti, akik a hóban munkává' várjátok a közelgő új esztendőt, irá­nyítjátok az ámk szorítunk kezet ve- az éjszakán, F.z az osztály örökös mozgás­ban van. Ide kerülnek azok, akik különböző balesetek áldo­zataként műtéti beavatkozásra szorulnak. Itt kötözik a sebe­sülteket. A kellemesen fűtött műtőben ezüstös műszerek csil­lognak, hófehér leplekkel takar­ják le a beteget s a szabadon hagyott kis négyszögben a se­bész borotvaéles kése végzi haj- szálpcnto-s, lélegzetállítóan nagy­szerű gyógyító munkáját. Hatalmas búra lebeg az ope­ráló csoport feje felett. Furfan- • gos villanylámpái egyenletes lényt hintenek le és csodálatos­képpen nem vet árnyékot alat­tuk az orvos kiszámítottan moz­gó ujja. A kristálytiszta tálcá­kon szeszélyes alakú műszerek pihennek, az életmentés, a gyó­gyítás szerszámai- Operálás közben a halkan erélyes pa­rancsszókra a műtősnő szp nél­kül nyújtja a szükséges eszközö­ket, a tampont, a csipeszeket. Dr. Édes István sebész arcát éppúgy nem lehet most felis­merni, mint Sárközi Jenő műtő­sét, vagy Györkös Júlia műtős­nőét. Hófehér ellenző rejti a vonásokat. Csak a szemek vil­lanása, a feszülten figyelő tekin­tet mutatja, hogy itt emberek Baleseti sebészeti osztály küzdenek az életért, emberek segítik a gyámoltalanságukban megindító betegeket, az erőtle­neket, akik úgy kapaszkodnak segélytkérő tekintetükkel ezek­talon. Egyenletes légzése a ve­szedelemtől megszabadult em­ber nyugalmát leheli. A kórház, a sebészet, a kór- lennek szokásos éjszakai életü­A rend őre. ■rMMWIIM« IMI —TIW ■■ üli Hl HHHIWI II iWIUMlMH íVlÉlllBlIf lift ................ IMI A műtőben sebesültet kötöz dr. Édes Istv án, sebész. be a halk, szerény fehérruhás emberekbe, mint legjobb barát­jukba, testvérükbe, aki mindig készségesen áll segítségükre. A műtő falai között befejező­dött az 'operáció.. A beteg le­hunyt szemekkel pihen az asz­ket élik, szokásos éjszakai mun­kájukat végzik r.íok a fehérkü- penyes, erősszívű, bátorkezű, Si­mogató nyugalmú emberek, aki c az új esztendő küszöbén másoK vidámsága idején is híven te’- jesdik kötelességüket. Naponta 16.000 képeslap A sárga falú, klasszikus oszlopokkal felbon- lőtt homlokzatú épület falán ovális tábla hlr- 1 eteti: Magyar Posta. Kecskemét. Az üveg és kró­I- ................... rnim Miit iinniriíi-i rmmiir Luge ssí Istvaunu gezeiscn svuischcscn mozog a bélyegző. Az újévi iidvözlölapuk máris útnak indulnak rendeltetési helyükre. muzptt fém fényeiveL telehintett, ragyogóra sí­kéit pgdiójú felvételi teremben kevesen ülnél. Ilyenkor vége a csúcsforgalomnak, amely így Szilveszter előtt is, éppúgy, mini máskor, délutár háromtól este nyolcig tart. Kilencig, amikor . felvételt helyiségből átköltözik a késeit távira­ti-kát, sietős küldeményeket irányító csoport — kevesebb a munka. Annál több a vasútállomás melletti, 2. szá­mú postán, ahol éjfél után boszorkányos gyor­sasággal csoportosítják a továbbítószolgálat dol­gozói a leveleket, a milliónyi küldeményt, amely postások kezében, a kézbesítők táskáiban rövide­sen bekopogtat rendeltetési helyére. Ilyenkor Szilveszter Iáján megsokszorozódik a forgalom. A kézbesítők hatalmas serege alig győzi a mun­kát. Van olyan nap, hogy 15—Ki. 000 levél kézbe- ítése utál") térnek haza haltfáradtan, ezek a t|p- : ék, egyenruhás emberek. Itájifk is gondolunk ezen a csillogó vidám­ságba öltöztetett hófehér éjszakán. ÉS ezzel álunk végére értünk. Ahova az éj­félt kongató harangszó előtt nem juthattunk cl. szeretetteljes üdvözletünket küldjük és boldog új esztendőt kívánunk e szép város minden dolgo­zó jápak. Csáky — Koós Zoltán. ' ' Az ósdi öreg épület falába vágott két hatalmas ajtó egyi­ke nyitva áll. A halkan hulldo- gáló hóban egy hófehér ka­rosszériája új autó kanyarodik ki. Az Országos Mentőszolgálat, most, Szilveszter éjszakáján is teljesíti kötelességét. i si iig a telefon, segélyt kérneK valahonnan Nappal egy perccel a telefon­hívás után mór indulni is kell a kocsinak. Éjjel két percet ad

Next

/
Thumbnails
Contents