Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Egy dolgos évről mesélnek a naptár lapjai »apadt villanyfény mellett ' az esti órákban Szalontai — Meg én — felelt rá nyoma- tékkal Heibl József — csak egy Q/tjíai ltot! M«r elmúlt a rossz hangulatom, hát hozzákezdlem a lever-' íráshoz. A fogam sajgóit, azért voltam rosszkedvű. Kinek van lókedve, ha hasogatja a fogfájás. De hála a fogorvosnak, kint van a fájás fogam és a helyéi most vígan öblögetem jóféle sillerrel. Kiég veches es az óv vége. A napokban a sógornál voltunk disznó­ölésen (nàlttnk majd januárban lesz). Az asszony ügyeÜenkedeV és leforrázta a kezét. A gyerekkel is baj van, mert megfázott valahol. De nem is ezzel akarom untatni Magukat. Az ember ilyenkor behúzódik a búboskemence mellé és van ideje törni a fejét, hogy mdeepen is forgassa a szerencséjét jövőre, hogy tömöllebb legyen az erszénye, tele legyen a hasa, no meg ebből aztán mindenkinek haszna is legyen. . Szóval mellettem a cserépkancsó és néha-néha lecsúsztatok egy-egy pohárral, mert nagyon szeretem a bort, meg aztán így jobban is megy a levélírás. Ha már a szőlő tevénél tartunk, elmondom, hogy van két hold és 1369 négyszögöl szőlőm (egészen pontosan, a kataszteri szerint). Ézen termett 60 hektó borom. Nem mondom permeteztem ti hétszer, duplán véve a gáiicot, mert bizony akik szimplán vették rosszul jártak. De nemcsak a permetezésen múlik a termés, ha­nem azon is, hogyan ápolják a szőlőt. Én három pasztára osztottam, fet és minden évben másik kerül sorra a trágyázásnál. De nem­csak istállóiragyát adok, hanem minden évben lombhulladékoi is szórok a barázdák közé■ Persze a szántól is rendszeresen trá­gyázom. Ősszel istállötrágyával, tavasszal pedig pó Hsával. K. nálam jól bevált már évek óta. Az idén is termelt 12.33 mázsa búzám egy holdon, két és fél holdon pedig 2408 mázsa rozsom, az 1200 négyszögöl ösziarpán pedig Síi8 kiló volt a termés. Tudja mindenki, hogy az elmúlt gazdasági év nem kedvezett a gabona- vak, de jó gazdálkodással azért ilyenkor is lehet közepes termés: elérni. — Az ősszel én több gabonát vetettem, mint tavaly, fél hole búzával és fél hold rozzsal. Főként a korpajnllatás miatt. A bú­zám az ősszel kapott, — a másfél hold — 200 kiló s.zemcsézeU szuperfoszfátot. Tavaszra 200 kiló pétisót szórok fejtrágyának. A rozs kapott holdanként 60 mázsa istállótrágyát és egy mázsa szuperfoszfátot, tavaszra pedig ennek is adok pétisót fejtrágyának. Az idén nagyon szépek a gabonáim, bö termés ígérkezik, nemcsak nálam, hanem az egész határban. Ha már itt tartunk, azt is el káli mondanom, hogy a trágyá­hoz jószág is kell. Nekem volt az idén i& négy hízóm, egy tehe­nem, egy üszőm, két lovam és két csikóm. Kell is ez a tizennégy és fél hald birtokomhoz. Sőt még nem is elég. Azt tervezem, hogy jövőre egy gödét is tartok, hagy legyen süldőm egész évben és hizlalok is legalább annyit, mint az idén. Érdemes, mert nemrég az egyik hízóm eladtam, 4400 forintot kaptam érte. Azt is terve­zem, hogy egy helyett két tehenet tartok. Most kifizetőbb, mert államunk csökkentette a tejbeadást. Jövőre ntár augusztusban beadom a hízót. Tudom, hogy az államnak mindig szüksége van a jószágra, hiszen egész évben enni kell a népnek. Nálunk eddig az volt a szokás, hogy novem­berben meg decemberben teljesítettük a sertésbeadást. Helyes, hogy aki bírja előbb teljesítse. Én szeretek minél előbb eleget tenni a tartozásomnak. Nem is szoktam hátralékban lenni semmive1. Még csak annyit, hogy a több jószágnak több takarmány is kell. Ezért vetek tavaszra még egy hold lucernát, a magot már beszereztem. Azonkívül fogtam két hold kaszálót is a községtől. Ilyen terveim, vannak nekem az új esztendőre. Ezeket eszel­tem ki én a búboskemence mellett. Most már búcsúzom is. Kívá­nok Édesmindnyájuknak Boldog Újévet, eredményes gazdálkodást a következő évre, valamennyiünk javára. „ Ba János középparaszt, Tabdi /Is állami gazdaságok teljesítették évi tejtermelést és tejbeadási tervüket Istvánnal beszélgetek. Az 1954-es naptár utolsó lapjai rö­vid idő múlva lehullanak és megérkezik ezernyi jókívánsá­gával, terveivel ismét egy újabb esztendő. De mielőtt megérkez­ne, búcsúzzunk méltón a régi­től, vagyis az ideitől. Bök ered­ményt, sok kedves emléket ho­zott ez az év. Éppen erről be­szélgetünk a Császártultési Kos­suth Tennclöszövctkezet elnöké­vel, miközben gondolatban visz- szalapozzuk a naptárt, amely mint egy vén regős, mesél, me­sél..; I 1953. November | Élkészült a termelőszövetke­zet első aktív zárszámadása. Azért mondták így, mert ez volt második születésnapja a Csá­szártöltés! Kossuth Termelőszö­vetkezetnek. A csoporttagok et­től a naptól számítják q* új esz­tendőt. Sok hittel, reménnyel látták ezután munkához, hisz a Ö4 ezer forintos mérlegtöbblet sok szép tervet, megfontolásra érdemes elgondolást teremtett a munkás, szorgalmas tagságban. De nemcsak köztük, hanem jó- néhány kívülálló parasztgazdá­ban is. Többen is érdeklődtek közülük: befogadnák-e őket a csopqrtba? A termelőszövetkezeti tagok közül kilencen kértek üszővásár­lási kölcsönt az államtól s ebben a hónapban vette meg az első üszőt november 16-án Csontos Bajos. Ezután jöttek a hosszú, csön­des és hideg téli hónapok: a de­cember, és 1954 januárja. — A csoportban ezalatt sem szünetelt a munka — mondja az elnök. — A férfiak egész télen át vágták a fát és egy 16 férő­helyes íiaztató felépítéséhez szükséges deszkaanyagot hely­ben állítottak elő. A csikorgó hi­degben sokszor sötétedésig le­. hefeft hallanj a fűrészek makacs nkongását. S a dcszkaunyag egyre gyűlt. Január vége felé már az építkezést is megkezd­hettük. * De új hónap jött megint, — új eseménnyel: a február. A kívül­álló érdeklődő tagok közül ekkor szánta rá magát elsőnek Heibl József, hogy megpróbálkozik a szövetkezeti élettel. — Meggondolta? — kérdezte az elnök, kérésem volna. — Hát csak lei vple! — bíztat­ták a többiek. — Ha már befogadtok, hadd lennék én a tehéngondozó, mert én annyira szeretem az állatokat — de hisz ezt tudjátok ti is — fejezte be hirtelen rcstelkcdés- scl kitörő őszinteségét. De a tagság megértette így is. ö lett a tchéngondozó, s azóta már év végéig 360 munkaegy­séget és nagy becsületet szer­zett magának a csoportban. Március I Megkezdődtek újra a kinti munkák. A hónap vége felé en­gedett a föld fagya és hajrá: fe­szüllek az emberi izmok, dol­goztak a lovak. Áprilisban már szántottak, vetettek reggeltől napestig. — Persze megint többen let­tünk — mesél tovább Szalontai István. — Ebben a hónapban léptek be a többi új tagok, kö­zöttük Cserepes Ágoston, Saffer I.ipót, özv. SiU Györgyné. De munka is volt bőven, különösen a férfinépnek. A vetéseink nem akartak sikerülni — sok törő­désbe, fáradságba került mire feljavítottuk őket. Az asszonyok nem mondom egy kicsit nyugta­lankodtak, de igazuk is volt. A dolog ugyanis úgy állt, hogy van 13 líbld szőlőnk, amit az állami gazdaság használ. Ezt a földmű­velésügyi minisztérium rendel­kezése szerint át kellett volna adni a szövetkezetünknek, de a gazdaság nem adta át, még a mai napig sem. Az asszonyok azért elégedetlenkedtek, mert szívesen mentek volna a szőlőbe dolgozni, hiszen más munkájuk éppen nem volt. Sajnos ez a do­log a sok ígérgetés ellenére még ma sem intéződött cl, pedig a szőlő a termelőszövetkezet terü­letébe van beékelődve és jogilag is a csoport tulajdonát képezi. Újabb munkás hónapok kö­vetkeztek — újabb eredmények­kel. A Kossuth Termelőszövet­kezet július 21-cn a faluban el­sőnek fejezte be az aratást. Utána pénteken nagy aratóün­nep volt — s ott mulatott a Kos­suth Termelőszövetkezet apraja- nagyja. _____________ [A ugusztus] — Ebben a hónapban nagyon összegyűlt a munka. Alig győz­tük, de itt voltak a fiatalok is. A csoportban fiatalok alatt ál­talában azt értik, hogy iskolások. Iskolából kinőtt fiatal tagja ugyanis nagyon kevés van a cso­portnak. A kis Lcdneczki Vilmos is na­gyon igyekezett. Ez volt az utolsó hónap, amit ebben az évben itt­hon töltött, a termelőszövetke­zetben, mert amint elérkezik a hónap utolsó napja, a kis Vilit csomagokkal, kosarakkal és sok- sok hazai tanáccsal ellátva in­dították Kalocsára, a Mezőgaz­dasági Technikumba. A Led- neczki családból ö a második fiúgyerek, aki tovább tanul — s akiből a bátyjához hasonlóan szintén mezőgazdász lesz. Augusztus után már észrevét­len gyorsasággal telt az idő a termelőszövetkezetben. Október­ben már az elkövetkező zár­számadásról beszélgettek a ta­gak, november végén pedig meg­kezdődtek a disznóvágások. Hir­telen össze sem lehetne számol­ni hányán váglak eddig. Kren- csán István bácsi, — amikor hir­telen megkérdezzük tőle, hogy a tcrmelószövctkeitet 71 tagja közül kik vágnak disznót, csak nevet egyet és azt mondja: — Inkább azt kérdezze ki nem vág, mert azt a két nevet köny- nyebben elsorolnám! Decemberi A járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének asztalán je­lentések fekszenek: A kiskőrösi járás legjobb ter­melőszövetkezetei : Császártöltés Kossuth, Uj Barázda. És az ered­mény közelebbről: Ök lettek a járásban a legkisehb önköltség­gel dolgozó termelőszövetkezet. Ebben az évben egy mázsa búza előállítási ára 44.50 forint, egy mázsa rozs 51 forint, egy mázsa csöves kukorica önköltségi ára 26 forint volt. A naptárban végire járnak a lapok, de még sokat lehetne mesélni, írni a csoportról, s a tagok szépülő éleiéről. De az utolsó szavuk legyenek a jövő terveié, — azok is megérdem­lik, hogy megemlítsük őket! — Még jövedelmezőbbé akar­juk tenni gazdaságunkat — fo­galmazták határozatba az idei zárszámadási közgyűlésen — éppen ezért a jövő évben mun­kába állítunk egy darálót, az állatállomány továbbfejlesztése érdekeben új istállót építünk a teheneknek és még a jövőévhen megépítünk egy tágas sertés- hizlaldát. Boldog új esztendőt és sok sikert kívánunk a tervek meg­valósításához! Kulcsár, Az állami gazdaságok decem­ber 20-ig tejtermelési tervüket 100.3, lej- cs tejszinbeadúsi ter­vüket 102.1 százalékra teljesí­tettek. Ári év utolsó tíz napján terven felül még 2.5 millió liter tejet adnak a kozeilátásnak. Több termelési igazgatóság gazdaságai tűi is teljesítették a tej termelési előirányzatot, így a törzsáilatt,enyésző igazgatóság­hoz tartozó gazdaságok 21.4, a ciéhiszántúli igazgatósághoz tar­tozók 12.7, a rizstennelési igaz­gatósághoz tartozók 9, a közép- magyarországi igazgatósághoz tartozók 4 és az észukmagyur- országi igazgatósághoz tartozók 2.6 százalékkal. (MTI.) kához« című költeménye — de nem valószínű, Nagy Pál elzár­kózott volna, mert minden fel­jegyzés és a faluban élő száj- hagyomány is azt bizonyítja, hogy Nagyék nagyon szerették a fiatal költőt. Molnár tiszteletes úr aztán leinvitál a pincébe egy pohár könnyű, homoki borra. Meg­jegyzi: — De vigyázz, mert »meredek a pincegádor.,,« Itt írta Petőfi ezt a versét; Kitárul az ajtó s ime, előtted a meredek pincegádor. Szúette lépcsőfokok, vagy három méter mélyre vezetnek. Jó nagyokat kell lépni.,, »Meredek a pincegádor, Nehéz teher az mámor. Hazafelé mendegéltem, Terhe alatt összedőltem...« l^ÜLEMBE muzsikálnak a * szavak. A bor halvány- piros, — tatán akkor is éppen iiypn volt. Atlfe*? vidáman együtt pphqrazQtt. g társaság: Szűcs István a rektort Bállá Ist­ván, 'a pap, Bernolák Soma ta­nító és a később vértanúhalált halt jegyző, Fülöp György. Kár­tyázni is szoktak együtt. tCé- KÖbb, Petőfi egykori lakószobá­jában meséli el Vasherényi Gé­za, Dunavecse Petőfi-hagyomá- nyainak legfőbb őrzője, hogy Petőfi egy-egy játszma után így szólt: — János, oszd ki a kártyáf, addig én csapok egy verset! Akkor félrevonult s valóban: mire a X'ektor kiosztotta a kár­tyákat, már készen volt a vers. Petőfinek nem okozott izzadt­ságot az írás. Különösen ebben a korszakában, szalkszenímárto- ni és dunavecsei tartózkodása alatt, szinte szikrázott. (Tessék elővenni a bibliofil kiadást, amelyben keltezve vannak az egyes versek.) Molnár tisztele­tes úr keresgélni kezd a régi presbitériumi jegyzőkönyvek kö­zölt s íme, elővesz egyet, 1906- ból. Kinyitja és rámutat néhány sorra; — Itt van, amit Fodor István, egyházunk öreg presbitere mon­dott el. Aliban az időben nyolc­vanéves volt már az öreg. Régi- módiasan járt, hosszú kerített hajat viselt. Fiatal korában molnárlegény volt, vízirtiplnár, haj oltalomban. Azt mondja Pe­tőfiről: »Egylift gyerekesked- tünlç. Fiatal legények voltunk. A malomban voltunk, csónakáz­tunk. Aztán Fűzheti Petőfi mon­dani kezdte a verset. Egészen elmondta, végig. Amikor kiszáll­tunk a parton nlajbászt kért és leírta,« Hát így született a »Víz című vers. »Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok: Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: »Az istenért... ha feldőlsz.. Nem féled a halált?« Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: »Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.« Égy kis remekmű. Boldogult Fodor István tanúja volt a szü­letésének. Dunavecsei ember volt. * e l^RTÉKÉS BÁCSI is meg- erősíti, hogy Petőfi min­dig készen adta ki magából köl­teményeit. Szerinte Petőfi maga inoncjlu. hogy »mint a tojni ké­szülő tyúk: kászálódik, kászáló­dik, végre kipottyan a tojás.« Értékes bácsi öreg ember, de tnég mindig dolgozgat, kapáígat a kertben. Panaszkodik, hogy hiába, már érzi a kort. Ilye.1 öreg ember suk van Dunave- csén, első látásra tán több, mint gyermek. Bár gyermeket is lát­tam — mily bájosan játszadoz­tak Petőfi nyárfája körül, a Duna parton! — de azért érezni valamit: kálvinista falu. — Sajnos, van egyke, bár most már nem jelent nagy ve­szélyt, — mondja a lelkész, míg átmegyünk a Piac téren, mely­nek most Petőfi tér a neve. A Piac téren áll Petőfi mellszobra, Barabás Miklós alkotása. Érde­kes felfogású mű: a szokásos Petőfi arcképektől eltérően va­lóban egy huszonegy éves fiatal­embert ábrázol, akinek mégi? Petőíi-vonásai vannak; nem tu­dok szabadulni az érzéstől, hogy valahogyan hasonlít, vagy in­kább emlékeztet József Attilára. A szobor mögött, sötétsárgára festett, nádfedeles ház. A MÉSZÁRSZÉK, Petro- vies István mészárszéke. Ugyanabban az állapotban van, mint száztíz esztendővel ezelőtt. A piacra nyílik az ab­lak, a mészáros pultja. Hátul a lakás, illetve raktár, mert Pet- rovicsék nem laktak Ut. Mort van lakája a háznak: V. K. la­kik bennp, fiatal ember (olyan harmincas), a fölUmúvesszüve;- kezet fatelepének kezelője. Ala­csony, inkább véznának mond­ható fiatal ember, magas hom­lok. két nagy, mélytüzű szem. — Szépanyám, Varga Zsu­zsanna, Bállá István anyja volt — magyarázza a családfáját. — Szépapám járt Petrovicsékkai sokat... Milyen furcsa, milyen álom­szerű: itt mindenki szomszédja, vagy rokona Petőfinek. A szoba, melyben V. K. lakik, valóban száztíz éves; éppen csak fehérre van meszelve. Fehérre meszelték a gerendákat is, a tö­mör boltíveket, a vaklyukakat. A volt mészárszék, hol valaha Petrovics István mérte a húst, most a földművesszövetkezet raktára. Olajoshordók, kerék­páralkatrészek, a falon plakátok \z ÉLET nem áll meg. — Itt volt néhány éve a köny­vesboltom — magyarázza V. K — Nagyon szeretem a könyve­ket s úgy véltem, ebbé a házba az is illik... Most a földműves­szövetkezet helyiségei vannak itt s ez is megfelel: az öreg Petrovics, ha élne, most a föld­művesszövetkezetben lenne. Azt is bevallja egyébként, hogy Balja István alakját és a/ egész esetet a leánykérésseí — róla mintázta Szamosközi, ;» kópián... Különben a5T ügy rend­bejött és most már elveszi « (Folytatás a •». oklaisio I I I

Next

/
Thumbnails
Contents