Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Egy dolgos évről mesélnek a naptár lapjai

»apadt villanyfény mellett ' az esti órákban Szalontai

— Meg én — felelt rá nyoma- tékkal Heibl József — csak egy

Q/tjíai ltot!

M«r elmúlt a rossz hangulatom, hát hozzákezdlem a lever-' íráshoz. A fogam sajgóit, azért voltam rosszkedvű. Kinek van lókedve, ha hasogatja a fogfájás. De hála a fogorvosnak, kint van a fájás fogam és a helyéi most vígan öblögetem jóféle sillerrel. Kiég veches es az óv vége. A napokban a sógornál voltunk disznóölésen (nàlttnk majd januárban lesz). Az asszony ügyeÜenkedeV és leforrázta a kezét. A gyerekkel is baj van, mert megfázott valahol.

De nem is ezzel akarom untatni Magukat. Az ember ilyenkor behúzódik a búboskemence mellé és van ideje törni a fejét, hogy mdeepen is forgassa a szerencséjét jövőre, hogy tömöllebb legyen az erszénye, tele legyen a hasa, no meg ebből aztán mindenkinek haszna is legyen. .

Szóval mellettem a cserépkancsó és néha-néha lecsúsztatok egy-egy pohárral, mert nagyon szeretem a bort, meg aztán így jobban is megy a levélírás.

Ha már a szőlő tevénél tartunk, elmondom, hogy van két hold és 1369 négyszögöl szőlőm (egészen pontosan, a kataszteri szerint). Ézen termett 60 hektó borom. Nem mondom permeteztem ti hétszer, duplán véve a gáiicot, mert bizony akik szimplán vették rosszul jártak. De nemcsak a permetezésen múlik a termés, hanem azon is, hogyan ápolják a szőlőt. Én három pasztára osztottam, fet és minden évben másik kerül sorra a trágyázásnál. De nemcsak istállóiragyát adok, hanem minden évben lombhulladékoi is szórok a barázdák közé■ Persze a szántól is rendszeresen trágyázom. Ősszel istállötrágyával, tavasszal pedig pó Hsával. K.

nálam jól bevált már évek óta. Az idén is termelt 12.33 mázsa búzám egy holdon, két és fél holdon pedig 2408 mázsa rozsom, az 1200 négyszögöl ösziarpán pedig Síi8 kiló volt a termés. Tudja mindenki, hogy az elmúlt gazdasági év nem kedvezett a gabona- vak, de jó gazdálkodással azért ilyenkor is lehet közepes termés: elérni. —

Az ősszel én több gabonát vetettem, mint tavaly, fél hole búzával és fél hold rozzsal. Főként a korpajnllatás miatt. A búzám az ősszel kapott, — a másfél hold — 200 kiló s.zemcsézeU szuperfoszfátot. Tavaszra 200 kiló pétisót szórok fejtrágyának. A rozs kapott holdanként 60 mázsa istállótrágyát és egy mázsa szuperfoszfátot, tavaszra pedig ennek is adok pétisót fejtrágyának. Az idén nagyon szépek a gabonáim, bö termés ígérkezik, nemcsak nálam, hanem az egész határban.

Ha már itt tartunk, azt is el káli mondanom, hogy a trágyához jószág is kell. Nekem volt az idén i& négy hízóm, egy tehenem, egy üszőm, két lovam és két csikóm. Kell is ez a tizennégy és fél hald birtokomhoz. Sőt még nem is elég. Azt tervezem, hogy jövőre egy gödét is tartok, hagy legyen süldőm egész évben és hizlalok is legalább annyit, mint az idén. Érdemes, mert nemrég az egyik hízóm eladtam, 4400 forintot kaptam érte. Azt is tervezem, hogy egy helyett két tehenet tartok. Most kifizetőbb, mert államunk csökkentette a tejbeadást.

Jövőre ntár augusztusban beadom a hízót. Tudom, hogy az államnak mindig szüksége van a jószágra, hiszen egész évben enni kell a népnek. Nálunk eddig az volt a szokás, hogy novemberben meg decemberben teljesítettük a sertésbeadást. Helyes, hogy aki bírja előbb teljesítse. Én szeretek minél előbb eleget tenni a tartozásomnak. Nem is szoktam hátralékban lenni semmive1.

Még csak annyit, hogy a több jószágnak több takarmány is kell. Ezért vetek tavaszra még egy hold lucernát, a magot már beszereztem. Azonkívül fogtam két hold kaszálót is a községtől.

Ilyen terveim, vannak nekem az új esztendőre. Ezeket eszeltem ki én a búboskemence mellett. Most már búcsúzom is. Kívánok Édesmindnyájuknak Boldog Újévet, eredményes gazdálkodást a következő évre, valamennyiünk javára.

„ Ba János középparaszt, Tabdi

/Is állami gazdaságok teljesítették évi tejtermelést és tejbeadási tervüket

Istvánnal beszélgetek. Az

1954-es naptár utolsó lapjai rövid idő múlva lehullanak és megérkezik ezernyi jókívánságával, terveivel ismét egy újabb esztendő. De mielőtt megérkezne, búcsúzzunk méltón a régitől, vagyis az ideitől. Bök eredményt, sok kedves emléket hozott ez az év. Éppen erről beszélgetünk a Császártultési Kossuth Tennclöszövctkezet elnökével, miközben gondolatban visz- szalapozzuk a naptárt, amely mint egy vén regős, mesél, mesél..;

I 1953. November |

Élkészült a termelőszövetkezet első aktív zárszámadása. Azért mondták így, mert ez volt második születésnapja a Császártöltés! Kossuth Termelőszövetkezetnek. A csoporttagok ettől a naptól számítják q* új esztendőt. Sok hittel, reménnyel látták ezután munkához, hisz a Ö4 ezer forintos mérlegtöbblet sok szép tervet, megfontolásra érdemes elgondolást teremtett a munkás, szorgalmas tagságban. De nemcsak köztük, hanem jó- néhány kívülálló parasztgazdában is. Többen is érdeklődtek közülük: befogadnák-e őket a csopqrtba?

A termelőszövetkezeti tagok közül kilencen kértek üszővásárlási kölcsönt az államtól s ebben a hónapban vette meg az első üszőt november 16-án Csontos Bajos.

Ezután jöttek a hosszú, csöndes és hideg téli hónapok: a december, és 1954 januárja.

— A csoportban ezalatt sem szünetelt a munka — mondja az elnök. — A férfiak egész télen át vágták a fát és egy 16 férőhelyes íiaztató felépítéséhez szükséges deszkaanyagot helyben állítottak elő. A csikorgó hidegben sokszor sötétedésig le. hefeft hallanj a fűrészek makacs nkongását. S a dcszkaunyag egyre gyűlt. Január vége felé már az építkezést is megkezdhettük.

*

De új hónap jött megint, — új eseménnyel: a február. A kívülálló érdeklődő tagok közül ekkor szánta rá magát elsőnek Heibl József, hogy megpróbálkozik a szövetkezeti élettel.

— Meggondolta? — kérdezte az elnök,

kérésem volna.

— Hát csak lei vple! — bíztatták a többiek.

— Ha már befogadtok, hadd lennék én a tehéngondozó, mert én annyira szeretem az állatokat — de hisz ezt tudjátok ti is — fejezte be hirtelen rcstelkcdés- scl kitörő őszinteségét.

De a tagság megértette így is. ö lett a tchéngondozó, s azóta már év végéig 360 munkaegységet és nagy becsületet szerzett magának a csoportban.

Március I

Megkezdődtek újra a kinti munkák. A hónap vége felé engedett a föld fagya és hajrá: feszüllek az emberi izmok, dolgoztak a lovak. Áprilisban már szántottak, vetettek reggeltől napestig.

— Persze megint többen lettünk — mesél tovább Szalontai István. — Ebben a hónapban léptek be a többi új tagok, közöttük Cserepes Ágoston, Saffer I.ipót, özv. SiU Györgyné. De munka is volt bőven, különösen a férfinépnek. A vetéseink nem akartak sikerülni — sok törődésbe, fáradságba került mire feljavítottuk őket. Az asszonyok nem mondom egy kicsit nyugtalankodtak, de igazuk is volt. A dolog ugyanis úgy állt, hogy van 13 líbld szőlőnk, amit az állami gazdaság használ. Ezt a földművelésügyi minisztérium rendelkezése szerint át kellett volna adni a szövetkezetünknek, de a gazdaság nem adta át, még a mai napig sem. Az asszonyok azért elégedetlenkedtek, mert szívesen mentek volna a szőlőbe dolgozni, hiszen más munkájuk éppen nem volt. Sajnos ez a dolog a sok ígérgetés ellenére még ma sem intéződött cl, pedig a szőlő a termelőszövetkezet területébe van beékelődve és jogilag is a csoport tulajdonát képezi.

Újabb munkás hónapok következtek — újabb eredményekkel. A Kossuth Termelőszövetkezet július 21-cn a faluban elsőnek fejezte be az aratást. Utána pénteken nagy aratóünnep volt — s ott mulatott a Kossuth Termelőszövetkezet apraja- nagyja. _____________

[A

ugusztus]

— Ebben a hónapban nagyon összegyűlt a munka. Alig győztük, de itt voltak a fiatalok is.

A csoportban fiatalok alatt általában azt értik, hogy iskolások. Iskolából kinőtt fiatal tagja ugyanis nagyon kevés van a csoportnak.

A kis Lcdneczki Vilmos is nagyon igyekezett. Ez volt az utolsó hónap, amit ebben az évben itthon töltött, a termelőszövetkezetben, mert amint elérkezik a hónap utolsó napja, a kis Vilit csomagokkal, kosarakkal és sok- sok hazai tanáccsal ellátva indították Kalocsára, a Mezőgazdasági Technikumba. A Led- neczki családból ö a második fiúgyerek, aki tovább tanul — s akiből a bátyjához hasonlóan szintén mezőgazdász lesz.

Augusztus után már észrevétlen gyorsasággal telt az idő a termelőszövetkezetben. Októberben már az elkövetkező zárszámadásról beszélgettek a tagak, november végén pedig megkezdődtek a disznóvágások. Hirtelen össze sem lehetne számolni hányán váglak eddig. Kren- csán István bácsi, — amikor hirtelen megkérdezzük tőle, hogy a tcrmelószövctkeitet 71 tagja közül kik vágnak disznót, csak nevet egyet és azt mondja:

— Inkább azt kérdezze ki nem vág, mert azt a két nevet köny- nyebben elsorolnám!

Decemberi

A járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének asztalán jelentések fekszenek:

A kiskőrösi járás legjobb termelőszövetkezetei : Császártöltés Kossuth, Uj Barázda. És az eredmény közelebbről: Ök lettek a járásban a legkisehb önköltséggel dolgozó termelőszövetkezet. Ebben az évben egy mázsa búza előállítási ára 44.50 forint, egy mázsa rozs 51 forint, egy mázsa csöves kukorica önköltségi ára 26 forint volt.

A naptárban végire járnak a lapok, de még sokat lehetne mesélni, írni a csoportról, s a tagok szépülő éleiéről. De az utolsó szavuk legyenek a jövő terveié, — azok is megérdemlik, hogy megemlítsük őket!

— Még jövedelmezőbbé akarjuk tenni gazdaságunkat — fogalmazták határozatba az idei zárszámadási közgyűlésen — éppen ezért a jövő évben munkába állítunk egy darálót, az állatállomány továbbfejlesztése érdekeben új istállót építünk a teheneknek és még a jövőévhen megépítünk egy tágas sertés- hizlaldát.

Boldog új esztendőt és sok sikert kívánunk a tervek megvalósításához! Kulcsár,

Az állami gazdaságok december 20-ig tejtermelési tervüket 100.3, lej- cs tejszinbeadúsi tervüket 102.1 százalékra teljesítettek. Ári év utolsó tíz napján terven felül még 2.5 millió liter tejet adnak a kozeilátásnak.

Több termelési igazgatóság gazdaságai tűi is teljesítették a

tej termelési előirányzatot, így a törzsáilatt,enyésző igazgatósághoz tartozó gazdaságok 21.4, a ciéhiszántúli igazgatósághoz tartozók 12.7, a rizstennelési igazgatósághoz tartozók 9, a közép- magyarországi igazgatósághoz tartozók 4 és az észukmagyur- országi igazgatósághoz tartozók 2.6 százalékkal. (MTI.)

kához« című költeménye — de nem valószínű, Nagy Pál elzárkózott volna, mert minden feljegyzés és a faluban élő száj- hagyomány is azt bizonyítja, hogy Nagyék nagyon szerették a fiatal költőt.

Molnár tiszteletes úr aztán leinvitál a pincébe egy pohár könnyű, homoki borra. Megjegyzi:

— De vigyázz, mert »meredek a pincegádor.,,« Itt írta Petőfi ezt a versét;

Kitárul az ajtó s ime, előtted a meredek pincegádor. Szúette lépcsőfokok, vagy három méter mélyre vezetnek. Jó nagyokat kell lépni.,,

»Meredek a pincegádor,

Nehéz teher az mámor.

Hazafelé mendegéltem,

Terhe alatt összedőltem...«

l^ÜLEMBE muzsikálnak a * szavak. A bor halvány- piros, — tatán akkor is éppen iiypn volt. Atlfe*? vidáman együtt pphqrazQtt. g társaság: Szűcs István a rektort Bállá István, 'a pap, Bernolák Soma tanító és a később vértanúhalált halt jegyző, Fülöp György. Kártyázni is szoktak együtt. tCé- KÖbb, Petőfi egykori lakószobájában meséli el Vasherényi Géza, Dunavecse Petőfi-hagyomá- nyainak legfőbb őrzője, hogy Petőfi egy-egy játszma után így

szólt:

— János, oszd ki a kártyáf, addig én csapok egy verset!

Akkor félrevonult s valóban: mire a X'ektor kiosztotta a kártyákat, már készen volt a vers.

Petőfinek nem okozott izzadtságot az írás. Különösen ebben a korszakában, szalkszenímárto- ni és dunavecsei tartózkodása alatt, szinte szikrázott. (Tessék elővenni a bibliofil kiadást, amelyben keltezve vannak az egyes versek.) Molnár tiszteletes úr keresgélni kezd a régi presbitériumi jegyzőkönyvek közölt s íme, elővesz egyet, 1906- ból. Kinyitja és rámutat néhány sorra;

— Itt van, amit Fodor István, egyházunk öreg presbitere mondott el. Aliban az időben nyolcvanéves volt már az öreg. Régi- módiasan járt, hosszú kerített hajat viselt. Fiatal korában molnárlegény volt, vízirtiplnár, haj oltalomban. Azt mondja Petőfiről: »Egylift gyerekesked- tünlç. Fiatal legények voltunk. A malomban voltunk, csónakáztunk. Aztán Fűzheti Petőfi mondani kezdte a verset. Egészen elmondta, végig. Amikor kiszálltunk a parton nlajbászt kért és leírta,«

Hát így született a »Víz című vers.

»Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok:

Feszítem a lapátot,

Hogy szinte izzadok.

Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád:

»Az istenért... ha feldőlsz.. Nem féled a halált?«

Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád:

»Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.«

Égy kis remekmű. Boldogult Fodor István tanúja volt a születésének. Dunavecsei ember volt.

*

e

l^RTÉKÉS BÁCSI is meg- erősíti, hogy Petőfi mindig készen adta ki magából költeményeit. Szerinte Petőfi maga inoncjlu. hogy »mint a tojni készülő tyúk: kászálódik, kászálódik, végre kipottyan a tojás.«

Értékes bácsi öreg ember, de tnég mindig dolgozgat, kapáígat a kertben. Panaszkodik, hogy hiába, már érzi a kort. Ilye.1 öreg ember suk van Dunave- csén, első látásra tán több, mint gyermek. Bár gyermeket is láttam — mily bájosan játszadoztak Petőfi nyárfája körül, a Duna parton! — de azért érezni valamit: kálvinista falu.

— Sajnos, van egyke, bár most már nem jelent nagy veszélyt, — mondja a lelkész, míg átmegyünk a Piac téren, melynek most Petőfi tér a neve. A Piac téren áll Petőfi mellszobra, Barabás Miklós alkotása. Érdekes felfogású mű: a szokásos Petőfi arcképektől eltérően valóban egy huszonegy éves fiatalembert ábrázol, akinek mégi? Petőíi-vonásai vannak; nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy valahogyan hasonlít, vagy inkább emlékeztet József Attilára.

A szobor mögött, sötétsárgára festett, nádfedeles ház.

A MÉSZÁRSZÉK, Petro- vies István mészárszéke.

Ugyanabban az állapotban van, mint száztíz esztendővel ezelőtt. A piacra nyílik az ablak, a mészáros pultja. Hátul a lakás, illetve raktár, mert Pet- rovicsék nem laktak Ut. Mort van lakája a háznak: V. K. lakik bennp, fiatal ember (olyan harmincas), a fölUmúvesszüve;- kezet fatelepének kezelője. Alacsony, inkább véznának mondható fiatal ember, magas homlok. két nagy, mélytüzű szem.

— Szépanyám, Varga Zsuzsanna, Bállá István anyja volt

— magyarázza a családfáját. — Szépapám járt Petrovicsékkai

sokat...

Milyen furcsa, milyen álomszerű: itt mindenki szomszédja, vagy rokona Petőfinek.

A szoba, melyben V. K. lakik, valóban száztíz éves; éppen csak fehérre van meszelve. Fehérre meszelték a gerendákat is, a tömör boltíveket, a vaklyukakat. A volt mészárszék, hol valaha Petrovics István mérte a húst, most a földművesszövetkezet raktára. Olajoshordók, kerékpáralkatrészek, a falon plakátok

\z ÉLET nem áll meg.

— Itt volt néhány éve a könyvesboltom — magyarázza V. K

— Nagyon szeretem a könyveket s úgy véltem, ebbé a házba az is illik... Most a földművesszövetkezet helyiségei vannak itt s ez is megfelel: az öreg Petrovics, ha élne, most a földművesszövetkezetben lenne.

Azt is bevallja egyébként, hogy Balja István alakját és a/ egész esetet a leánykérésseí — róla mintázta Szamosközi, ;» kópián... Különben a5T ügy rendbejött és most már elveszi «

(Folytatás a •». oklaisio

I

I

I